"Egy zsidó család négy generációja él egy tető alatt Moszkva központjában. És bár az Abramovicsok nagyon közel laknak a zsinagógához, mindegyik, az öreg Muszja Lvovna kivételével, nagyon távol áll a zsidó hagyományoktól, vallástól és öntudattól. Borja sertéshúst árul (és eszik), sikertelenül próbál sikeres lenni az üzleti életben. Fia, Dávid titkolja származását, felesége, Alla pedig nem is sejti, hogy néz ki az igazi jiddis anya.
De minden megváltozik egy nap, amikor egy villámcsapás eltalálja Borját, aki menekül a behajtók elől. Amikor magához tér, megismerkedik őse szellemével — a kártékony, öreg Haimmal. Egyszer Haim szörnyű bűnt követett el, és átkot hozott az egész családjára. Csak Borja törheti meg annak hatalmát az Abramovics család felett, de ehhez ki kell szabadítani Haim lelkét."
Szószedet a 3. részhez:
Siksza: Nemzsidó nő. Kezdetben negatív hangulatú szó. Olyan nemzsidó nő, aki zsidó férfiakkal lép kapcsolatba, vagy csak vonzódik zsidó férfiakhoz. Napjainkra a pejoratív érzet már nem kapcsolódik ehhez a szóhoz. Ennek egyik oka az oroszországi zsidóság eloroszosodása. (Illetve, az észak-amerikai zsidóság asszimilálódása.) A közhiedelemmel ellentétben a héber goj szónak semmilyen negatív jelentéstartalma nincs. A Tóra felszólítja a zsidókat, hogy tiszteljék az idegeneket (gojokat), mert valamikor ők - a zsidók - is gojok (idegenek) voltak Egyiptom földjén. A jiddis nyelvben található olyan kifejezés, amely sértő lehet a nemzsidókra nézve, DE ilyen szavak nincsenek sem a Tanakban, sem a Talmudban. Azaz nem igaz az az állítás, hogy vallási alapon gyűlölködés jellemezné a judaizmust. (Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az antiszemita összeesküvés elméletek erre alapoznak. Ez szemantikailag sem bizonyítható. Évszázadok óta kísérleteznek szócsépléssel, szándékos félreferdítésekkel, félreértelmezésekkel, hogy "bizonyítsák" a vérvádat, vagy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve című koholmány állításait.)
A siksza sztereotip képe pont ellentéte a zsidókról alkotott sztereotip képpel. Azaz, szőke és kékszemű. Vallási alapon a zsidóság elkülönült a szomszédaitól. Ennek egyik oka a vallási szinkretizmus elleni küzdelem volt. Nem akarták, hogy akár csak családi szokások révén, más vallási szokások és szertartások is elterjedjen közöttük, mint amit a Tóra megenged. Mózes könyve egyértelműen beszél arról, hogy egyfajta küldetése van a zsidóságnak, de ez nem azért van, mert a legkiválóbb nemzet lennének, hanem épp annak ellenére, hogy nem azok. Pál apostol - akinek több írása is az Újszövetség része - annak a véleményének ad hangot, hogy a zsidóságot Isten kiválasztotta arra, hogy az Ő Igéjét tisztán megőrizzék az egész emberiség számára. Adolf Hitler meg volt arról győződve, hogy minden zsidó a vérében hordozza a Tíz Parancsolat szellemiségét, és mivel az általa preferált világnézet új erkölcsöket, új morált akart adni az emberiségnek, ezért antagonisztikusan viszonyult a zsidósághoz. Ez motiválta az úgynevezett Végső Megoldás végrehajtatásában. Számára egyszerre volt ez racionalizmus és okkult szertartás. A zsidók feláldozását szó szerint értette.
Tuhesz: Fenék. (Mint testrész.)
Sejfale: Bárány.
Gabbaj: Olyan személy, aki segít a zsinagógai szolgálatok lebonyolításában.
Saher-maher: Pejoratív kifejezés, amely a német Macher (kereskedő) és a jiddis schachern összevonódásából vélelmezik a származását. Jelentéstartalma:
1. Tisztességtelen üzlet,
2. Ügyeskedő, mutyizó, cigánykodó.
Dzsam: Azerbajdzsáni török (azeri nyelv) szó, jelentése: lélek. megszólításkor: lelkem, kedveském, édesem jelentéstartalommal bír.
Drek mit fefer: Jiddis szitkozódás. Szó szerint: Szar borssal.
Mielőtt a konkrét szavakra, kifejezésekre térnék néhány mondatot vesztegetnék olyan dolgokra is amik segíthetnek a negyedik rész jobb, mélyebb megértéséhez. Borisz Abramovics folytatja ismerkedését a judaizmussal, és ebben a részben a körülmetélés témakörét járja körül ősével Háim Abramoviccsal és a zsinagógájának ifjú rabbijával. Borja továbbra is szembesülhet környezete értetlenkedésével, ami az ő zsidó vallással és hagyománnyal történő ismerkedését kiséri. Ő is hezitál, akarja is meg nem is ősei vallását. Szerintem, érdekes a filmnek ez a vonala is. Meg hát a családja tagjai is szívják egymás vérét. (Természetesen képletesen szólva csak.) A mai orosz valóság jobban megismerhető ebből a sorozatból, mintha a hazai oroszországszakértőket olvassa, vagy hallgatja az ember. És ez szomorú. A film sztorijában fel-felbukkan a lakcímbejelentés (regisztrálás) problémája. Egymás fejéhez vágják időnként a karakterek. Sokkal fontosabb a lakcímbejelentés kint, mint itthon. Ha valaki turistaként Oroszországba érkezik, és az ott tartózkodása meghaladja a hét napot, már akkor kötelező bejelentkeznie a lakcímnyilvántartóba. Ezt turisták esetén a hotel személyzete elintézi. A látogató ebből annyit vesz max észre, hogy egy napra elkérik az útlevelét. Ha valaki nem turista, akkor a bejelentkezést a lakóingatlan tulajdonosa fogja megtenni - már ha hajlandó rá -, a helyi Moj Dokumentben. Ez egy olyan hivatal, ami a mi önkormányzatoknál található kormányablakra hasonlít. (Azzal a nem elhanyagolható ténnyel most ne foglalkozzunk, hogy ott olyan önkormányzat, mint itt van, van vagy nincs. Lenin jelszava - a minden hatalmat a szovjeteknek -, nem igazán úgy értelemezhető Oroszországában, mint nálunk.) Ha van bejelentett lakcíme az embernek, akkor már van esélye arra is, hogy találjon magának munkát. Ha nincs lakcímbejelentő, akkor gyakorlatilag nincs munka sem. Senki nem alkalmaz. Ha nincs lakcímbejelentő, nincs munkavállalási engedély se. Hiába a vízum... Hát, ezért vagdalkoznak a regisztrációval a sorozatban. Hát akkor nézzük azokat a szavakat, kifejezéseket!
Stetl: Zsidó kisváros. Esetleg egy város zsidónegyede.
Mamele: Anyuka.
Broh cu mir: Így hangzik el ebben az epizódban a broh cu dir, ami valami olyasmit jelent, hogy: Az ördög vigyen a fenébe! Esetleg még: Boldogtalanság szálljon a fejedre! A broh szó átkozottat is jelenthet, illetve hogy vigyen el az ördög. (Végül is, teológiailag a két kifejezés jelentéstartalma fedi egymást.)
Karet: Szó szerint, levágás vagy írtás. A judaizmusban a vallási tilalmak szándékos megsértése miatti mennyei büntetést is ezzel a szóval fejezik ki.
Moel: Vagy mohelnek is mondják. Olyan személy, aki a körülmetélést végzi.
Poc: Ismert formája még a putz. Hasonló értelmű még a smok is. Átvitt értelemben: köcsög, bunkó. Szószerinti értelme a férfi nemiszervéhez kötődik.
Bóher: Rabbiképző növendéke, segítője a rabbinak. Ellenben, a jelenetben - ahol elhangzik - nem ebben az értelemben használják, hanem a putz szinonimájaként.
Chabbadista: A Chabad tagja.
Menachem Mendel Schneerson rabbi
Mi a Chabad?
Egy kicsit messziről indítom a válaszomat.
A kelet-európai zsidóságot a 17. században át és átjárta a messianizmus. A nyomor és a pogromok fájdalmaira és kínjaira úgy tekintettek, mint a messiás születésének fájdalmainak (chevlé ledá) megjelenése. A legismertebb mozgalom, amely ebből az értelmezésből indult ki, Sábbátáj Cvi nevéhez köthető. Az önjelölt felkent eretneksége egyre ismertebbé vált a zsidóság köreiben. Nehemia Kohén rabbinak - aki kora ismert kabbalistája volt - egy többnapos beszélgetés után meggyőződésévé vált, hogy Sábbátáj betegesen képzelgő fantaszta, aki kihasználja a nyomorgó embereket, és félrevezeti őket. A rabbi IV. Mohamed szultánnál feljelenti az álmessiást. A padisah bírósága olyan ítéletet hozott, mely szerint Sabbatáj vagy meghal vagy áttér az iszlám hitre. Ezután Muhammad effendi néven élt tovább a vádlott, és jól jövedelmező állást is kapott. Ja, és muzulmánná is lett. Ezután igyekezett zsidó követőit is muszlimmá tenni. A szultán támogatásával. Természetesen voltak követői a hitehagyásban is, ezeket az embereket hívják dömnének. Napjainkban is él még néhány ilyen család Törökországban. Sábbátáj konvertálása nagy pofon volt a messianisztikus várakozásban égő tömegek számára. Mindez az judaizmus eretnekmozgalmainak kialakulásához és megerősödéséhez is vezetett. A kozákok által a lengyel fennhatóság elleni küzdelem örve alatt véres pogromok tovább tizedelték az askenázi zsidóságot. A Chmielnickij-féle kozák felkelés - a kozák vezér ismertebb (nem lengyel) neve Bogdán Hmelnickij - például, igen erősen pusztította a zsidó közösségeket. Ilyen politikai valóságban indult ki az ortodoxiából egy új népi vallásos mozgalom, a haszidizmus. A zsidó gyülekezetekben belső struktúra meg volt merevedve. Ez alatt azt érte, hogy a közösségek kettészakadtak. A jómódú és művelt emberekből álló családok egymás között házasodtak, így az alsóbb jövedelmű csoportok tagjai mind a tudástól (teológiai és világi tudományok ismeretétől) elzárva nyomorogtak. És így szegény és képzetlen emberek tömegei ki is lettek zárva a közösségi életét befolyásolásából. (Hiszen ez gyakorlatilag a zsinagógához kapcsolódott. Mind a vallási, mind a társadalmi élet.) A haszidizmust tekinthetjük az ám haárec egyfajta lázadásának. Egy olyan lázadás, ami nem feszítette szét a judaista közösségeket. A haszidizmus a hívők lelki-szellemi megújítására törekedett, törekedik. A jesivák világából kikerülő vezetők tudásközpontúsága - a haszidok szerint - az írásos Tóra uralkodását hozta el. A haszidizmus szerint, a szívbéli Tórának kellene uralkodnia a tudás alapú tórahit helyett. (Napjaink haszid vezetői legalább ugyanannyira tanultak, mint a régi talmudisták. Változik a világ.) Így a tanulatlanabb hitközségi tagok is bátran megélhették hitüket, így bizonyos értelemben demokratizálódott a zsinagógák világa. Az orosz Határvidéken a mondák és mítoszok világa erősen összekapcsolódott a vallással. Sőt, sokszor a vallás - mind a judaizmus, mind a kereszténység - egyáltalán nem játszott szerepet az ottélők hitvilágában. (Ennek állít emléket Gogol első két novelláskötete is.) Tanult emberek messze elkerülték ezt a vidéket, pontosabban ezen a környéken - ebben az időben - kevés képzett orvos tanító volt. A varázsló, a sámán praktikáikkal együtt ismert jelenség volt. A zsidó sámánok - báál Sém - nem csak gyógyfüveket használtak, hanem amuletteket és mágikus ráolvasásokat is. Egyesek még dibbukokat is űztek. Ebben a környezetben tűnik fel Jiszráél ben Eliézer is, aki báál Sémként tűnt ki. Kabbalában járatos csodadoktor volt. Az emberek testi szükségleteinek gyógyításából fokozatosan az emberi lélek orvosává avanzsál, és egy egész mozgalom szerveződik köré. Ekkor ő már Báál Sém Tov. A Jó Név embere, a Név Ura. (Már a 18. század közepén járunk.) Önmagát a nép együgyű hitével átitatott emberének mutatta, aki sokkal közelebb van Istenhez, mint a Talmuddal sokat foglalkozó rabbi. Miközben ő egyáltalán nem volt tanulatlan. A zsidó folklórt a haszidizmus erőteljesen beintegrálta/beintegrálja/beintegrálná (a nem kívánt rész, részek törlendőek!) a judaizmusba. De a Kabbalát is, és annak tanításait, a cél elérése érdekében, popularizálták.
Az orosz határvidék délnyugati részén a haszid mozgalmak erőteljesen virágoztak, fent északon, a litván területeken élő zsidók között inkább a tanultságot preferáló rabbinikus életforma volt a meghatározóbb. Ez az irányzat nagyon hangsúlyozta a legfőbb parancsolat összes törvényelőírásának tűpontos megtartását. Őket hívjuk mitnággdimoknak. Jelmondatuk akár egy misnai bölcsesség is lehetne: "Egy műveletlen ember nem lehet jámbor." Ávot II,5
(A haszid mozgalom egyik jeles képviselője Bást - Rabbi Jiszráel Báál Sém Tov - időnként eltekintett a parancsolatok pontos értelmezésétől, és alkalmazástól. Előfordult, hogy meglehetősen nagyvonalúan viszonyult a törvényekhez. No most, erre mit is lehet mondani? Ez olyan tipikus, évszázados vád a farizeusoktól és utódjaiktól. A názáreti Jézust is megvádolták azzal, hogy nem tölti be a Törvényt, hogy azért jött, hogy megszegje, eltörölje azt. Az érintett ezt cáfolta, sőt azt állította, hogy ő valóságosan betölti, beteljesíti a Törvényt. Ráadásul, teljesen. Valószínűleg, Bást is így gondolhatta, ahogy a követői is így gondolták, gondolják. A mai napig is.)
1772-ben nem csak Lengyelországot osztotta el egymás között Oroszország, Ausztria és Poroszország, hanem ebben az évben látványosan kettészakadt a zsidó közösség is. Az északra térítési szándékkal "betörő" haszid "evangélistákra" cherem-et (átkot) mondtak ki a helyi mitnággdim vezetők. A vallási viszályban résztvevők a világi hatalom erejét is megpróbálták felhasználni.
Rabbi Snuér Zálmán elkezdett a haszidizmus átalakításán munkálkodni. A tudatlanság szégyenfoltját le kívánta törölni a haszidizmusról. A bölcsesség (chochmá), az értelem (biná), és a tudás (dáát) révén egyfajta szintézist kívánt létrehozni a rivális eszmerendszerek között. És ez a Chabad. (És a követője a chabbadista.) Az európai haszidizmus központja, vezetése három férfihez köthető: Snuér Zálmán, a polocki Jiszreál és a lubavicsi Jiszachár Dov. A haszidizmus másik központja a Szentföldön volt. Az ottaniak felkérték Snuér Zálmánt, hogy a fehérorosz térség haszidjait képviselje. A rabbi - aki Talmud-tudása messze földön híres volt - sikeresen lépett fel azon állítások ellenében, melyek szerint a haszidizmus a judaizmus egyik eretnek irányzata lenne. 1796-ra elkészíti a Tánjá című könyvét, ami a lubavicsi mozgalomban napjainkban is nagy elismerésben lévő kötet.
Mindezek ellenére, a vallási nézeteltérés, a viszály nem csitult a felek között. Természetesen (?), az orosz hatóságot is igyekeztek belevonni a konfliktusba.
Napjainkban a Chabad a világon a legismertebb haszid mozgalom. 1813-ban a mozgalom központja Ljubavicsbe került. 1915-ben az ötödik rebbe elköltözik Rosztov- na Donuba (a Don Melletti Rosztovba). A kommunista hatalom zaklatásai miatt a hatodik rebbe Rigában költözik, majd Varsóba. A 2. Világháború kitörése után a mozgalom áttette központját az Amerikai Egyesült Államokba. Napjainkban, Oroszország főrabbija - Berel Lazar - egy lubavicsi rebbe, és nagyon jó kapcsolatban van a Föderáció elsőszámú vezetőjével, Vlagyimir Putyinnal.
A többi háredi mozgalomtól attól különbözik, hogy a lubavicsiek nem befelé fordulnak, hanem nyitottak az elvilágiasodott zsidók felé, mintegy (a keresztény terminológiát használva:) evangélizálnak feléjük. Megpróbálja őket "rábírni", hogy újra kövessék őseik hitét. Valójában, meg ha csak lehet, legyenek chabadisták, legyenek a lubavicsi mozgalom tagjai. Persze, nem kötelező jelleggel, de azért mégis. Mintha ez - mármint a lubavicsiek eszmeisége - lenne az egyetlen és valódi hit, amit egy valódi kóser zsidó követhet. És ezt a többi judaista irányzat vezetői nehezményezik.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a magyarországi Chabad-dal a legfőbb probléma morális. Nekem nagyon unszimpatikusak a zsinagóga elfoglalásaik. A hódmezővásárhelyi is az volt, de amit a fővárosban csináltak legutóbb, az még gyomorforgatóbb. Ahogy álságosnak tartom azt, hogy letagadják a jelenlegi hatalommal való összefonódásukat, miközben egyrészt a saját médiájuk kiszolgálja a politikai hatalom érdekeit is, másrészről tevékenyen részt vesznek a MAZSIHISZ államilag szponzorált leépítéséhez. (Nem mintha az utóbbi szervezet volt vezetői Grál lovagok lettek volna. Mintha egyik társaság sem értené a Tóra papságra vonatkozó intelmeit. Persze, védekezhetnének úgy, hogy jelenleg nincs papi szolgálat, mert nincs Templom se. És igazuk lenne de facto. De hát a Törvény Szelleme miről szól akkor?) E rövid és vázlatos kitekintésből is láthatjuk, hogy a vallási vezetők előszeretettel próbálták az államhatalmat felhasználni a rivális vallási mozgalom vezetőinek negligálására. Ez mintha egy legalább kétezer éves tradíció lenne. Ez minden esetben az Oltár és a Trón szövetségének gyümölcse.
Egyik ismerősöm egyszer azt mondta, hogy a politika mocskos dolog, de az egyházpolitika még annál is mocskosabb. És ennek az állításnak a bebizonyításán a magyarországi keresztény felekezetek is erőteljesen dolgoznak. (Úgy tűnik, hogy ők is maximum olvassák, de nem értik a szent szövegeket. Ja, tükör által homályosan látni...) Főként a vezetőik. De hát a hal is mitől büdös?
Nagyon köszönöm a sorozatot.Tetszik és a feliratozás is remek.
VálaszTörlés