Moszkva-Cassiopeia

Még hogy a sci-fi a tűrt kategóriájában volt a szocializmus idején! Emlékszem, amikor a Lem-évforduló kapcsán ezt olvastam, mennyire "kiakadtam". Általánosságban írni, miközben a valóság csak egy icike-picike szeletét ismeri az ember... Magyarországon, a Kádár-rendszerben valóban mostohagyereknek számított a tudományos-fantasztikum világa. De ez nem volt igaz, az egész szocialista tábora. Azért mert Aczél elvtárs nem látott benne fantáziát, attól egy nagyon fontos futurológiai irányzatnak számított az ifjú Szovjetunió életében. A végcél megfogalmazása nem dogmatikus tételek szajkózását jelentette Jefremovnál, A. Tolsztojnál... de említhetném Gorkijt is. Nekünk, magyarországiaknak, Kuczka Péter jutott. Aki igyekezett, hogy a szerény hazai lehetőségek ne legyenek eltékozolva. Minőségi sci-fiket prezentált. Miközben a szovjet sci-fi is túlnőtte az apologetikát és rendszerkritikát is megfogalmazott. Mert hát a futurológia témakörébe az is belefér...  

Örömmel tapasztaltam, hogy viszonylag milyen nagy az érdeklődés a szovjet sci-fi alkotások iránt. Komolyan mondom - és örömmel is! -, hogy versenyre kelnek a háborús filmekkel! És ez jó, mert nagyon sokaknak elég az, ha sokat ugat a géppuska - és már ennyitől jó filmnek számít az alkotás. A szovjet sci-fiknél nem feltétlen az akción van a hangsúly, úgy látom, hogy ennek ellenére masszív érdeklődés kiséri őket. Ma is. Persze, nem vagyok naiv, sejtem én, hogy melyik korosztályt érdekli a dolog.

Moszkva...

Igazi tudományos problémával indít a film. A Föld nevű planétáról el kellene jutni a világűr egy távoli részére, ugyanis a Szovjetunió egyik tudományos létesítményében a világűrből érkező modulált rádiójeleket fogtak. Tehát, van értelmes élet a Földön kívül is a Világegyetemben. Igen ám, de hogy jutunk oda?

Milyen hajtómű szükségeltetik, mert hát az időtényező nem elhanyagolható dolog a tér-idő kontinuumban.

Persze, az alkotók lehetnének olyan nagyvonalúak, mint Gene Roddenberry a Star Trek univerzum kitalálja volt, és egy anyag-fény átalakító-sugárzó segítségével utazhatnának a hős szovjet kozmonauták, de nem! (Ugyanakkor asztrofizikai olvasmányaim tükrében nem is feltétlen megvalósíthatatlan ez az elképzelés, mármint elméletileg. De tisztába vagyok azzal , hogy mekkora - felfoghatatlan nagyságú - erő szükségeltetik ennél kisebb atomfizikai bravúr létrehozásához is. Érettségiztem fizikából, és az egyik feladat az volt, hogy egy megadott anyag atomjából mekkora erővel lehetne az egyik elektronpályáról kiszakítani az éppen ott kaviláló elektront. És az anyagi részecske fény részecskévé alakításához - vagy épp a visszaalakításhoz - ennél nagyságrendekkel nagyobb energiára volna szükség. A tovább sugárzásról már ne is beszéljünk!)

Ebben az 1973-as filmben ennél földhözragadtabb megoldást találnak az illetékesek. Mivel az út oda s vissza 52 évre van tervezve, legyenek az asztronauták 14-15 éves úttörők! Mármint pionyírok... Tudjátok, mármint a gyerekszervezet tagjai.

 

... Cassiopeia

És a cél?

A cél - a filmben - a Cassiopeia egyik bolygója!

Úh! Az 52 év az csak az utazási idő, ám! Mindeközben a Földön 500 év telik el... Legalábbis, így számolnak a filmben. Mégis, hol van ez a konstelláció? Hova indul a szovjet űrhajó?

A Cassiopeia csillagkép Shedir csillagának (a Földtől való távolsága 230 fényév) második bolygója. Az egyik szomszédja az Androméda csillagkép (hogy hozzá tudjuk kötni egy régi klasszikus regényhez-filmhez.)

A görög mitológiában Kassziópeia Képheusz aithiopai király felesége, és Androméda anyukája. Ha nem gond, nem mennék most bele a görög mitológia ezen szegletének ismertetésébe.

A csillagképről annyi, hogy derült éjszakákon mindig látható az égbolton M vagy W alakzatban. Gyermekkoromban nyaranta elő-előfordult, hogy szabad szemmel a csillagos eget vizslattam, úgyhogy mikor ez az információ a tudomásomra jutott, nem kellett megvárnom az estét, hogy megpróbáljam felfedezni a Cassiopeia csillagképet. Emlékeim közül beugrott egyből, mert a fantáziámat annakidején egy párszor beindította. Épp a szinte szabályos W alakzata miatt. Túl sok csillagképet nem ismertem, de ez benne volt a top háromban. De a nevére nem emlékeztem. Hallottam, mondták nekem, de nem tudom ezen a néven hívták-e, vagy valahogy másként.

A film, szerintem, zseniális. Jó pár tudományos problémát felvett, és a csillagászt, az űrutazás alapjaival megismertet bennünket. És még így, közel 50 évvel később, sem elavultak a tudományos megállapításai. Mindez, egy kedves szerethető történetbe ágyazva. A műfaj kedvelőinek üzenem: ne hagyjátok ki!