Feliratok

Amiről a férfiak beszélnek

AMIRŐL A FÉRFIAK BESZÉLNEK




A film eredeti címe :   О чём говорят мужчины   
Alterenatív cím : O.Chem.Govoryat.Muzhchiny
A film nyelve: orosz
A produkció honlapja: -
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar 



A filmnek négy férfi főszereplője van. Különböző élethelyzetből jönnek.
Van közöttük egyedülálló. Van olyan házas, akiről tudható, hogy gyermeki vannak, és van olyan (nem is egy) akiről nem tudható, hogy van-e. Egy közös van bennük. Hogy régóta barátok. Elhatározzák, hogy egy hétvégére közösen elmennek Odesszába.
No nem csak úgy, hanem egyikük ismerőséhez, aki éppen a vállalkozását ünnepli. Nem kis bulit szervez, amelynek a vendége a Bi-2 zenekar.
Nem egyszerű a fiúk helyzete. Ki ezért, ki azért, de majdnem lemondja a részvételt.
Végül elindulnak.
Utaznak és beszélgetnek, utaznak és beszélgetnek… Hogy miről?
Amiről a férfiak beszélnek… A negyvenes férfiak.
Beszélnek az ifjúkori álmaikról…a nőkről … a nőkkel való kapcsolatukról… a kortárs képzőművészetről… ételekről… a hűségről… és végül az öregedésről is.
Hogy ne négy „talking head”-et lássunk csak, a film készítői azt a megoldást választották, hogy rövid jelenetekben „eljátszatják” a társalgás témáját.
Persze, útközben hőseink meg-megállnak… Van, hogy szándékosan, van hogy kényszerűségből… de azért haladnak Odessza felé.



Alekszandr Demidov
Janna Friske
A film főszereplői, önmagukat alakítják.
Alekszandr Demidovot a valóságban is Alekszandr Demidovnak hívják, Kamilt Kamil Larinnak, Rosztiszlavot Rosztiszlav Haitnak, Ljosát pedig Leonyid Baratsnak.
A filmben szerepel még Janna Friske, aki szintén önma-gát alakítja.
Nevezett hölgy egyébként, egy Oroszország-szerte ismert énekesnő. Persze az urak sem teljesen ismeretlenek saját országukban.


A filmben szereplő hölgyek különböző sztereotípiákat mutatnak be, miközben „hőseink” képzelete szárnyal… Megtudhatjuk, hogy mit is gondolnak hőseink a nőkről… Az élet ennél, azért bonyolultabb…vagy mégsem? Árnyaltabb, de nem bonyolultabb… De nem a férfiaknak, akik azt is kibeszélik, hogy miért…  
A film humoros, az iróniától sem mentes. A szereplők játéka nagyon jó. Miközben néztem a filmet, el tudtam hinni, hogy ők ilyenek. Nem erőltetve játszanak, hanem nagyon jól érzik a szerepüket. A mozi zenéjét a fent nevezett Bi-2 együttes adja, akik a film címével megegyező című lemezt is kiadtak. Véleményem szerint nagyon jól megkomponált és hangszerelt dalokat hallhatunk tőlük.

A filmről elmondhatjuk, hogy profin van elkészítve, és egy jó mozi.
És a fogadtatása?
Azt, gondolom, hogy az mindent elmond, hogy a film elkészítése (2010) után egy évvel, már megvan a folytatása is... A címe: О чём ещё говорят мужчины.
  
A fordítást nagyon élveztem. Sokat szórakoztam közben.
Remélem, nektek is tetszeni fog!
Itt találhatod.


Brilliantovaja Ruka

Brilliantovaja Ruka -Gyémánt kéz
A film eredeti címe: Бриллиантовая рука
Alternatív címek: The diamond arm, Brilliantovaya Ruka
A film nyelve: orosz
A felirat tulajdonságai:
FPS:25
Fájl kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar




A Pópa című film fordítása után , kezdtem bele ennek a filmnek a fordításához.
Ez egy könnyed hangvételű mű, ami igazán fel tudja „dobni” a nézőjének a hangulatát.
Félve kezdtem neki. Eszembe jutottak azok a filmek, amiket annak idején még VHS kazettán láttám, alámondásos "szinkronnal". Ezek általában vígjátékok voltak. Sok-sok évvel később, készültek hozzájuk studiószinkronok, és különböző televízióadók le is adták őket.
De nekem ezek a sok szereplős szinkronok nem igazán tetszettek. A VHS kazettákon hallhatók, voltak az etalonok. Hiába volt mind a kép , mind a hang minősége rosszabb a videokazettán, mégis úgy  éreztem, hogy a szinkron fordítója/fordítói elrontottak néhány geget mindegyik filmben…
Tartottam attól, hogy (mivel ez a film is vígjáték) nehéz dolgom lesz.
Nem szerettem volna „poéngyilkos” lenni…  Remélem nem is lettem az…
A film hangulat fenomenális.
Akárhányszor néztem eddig meg, mindig olyan gyorsan eltelt az a közel másfél óra.
Ha még nem láttad, akkor ne hagyd ki!
Stílusát tekintve a korszakának (1969) megfelelő műalkotás. Ebben az időben készítette például Funes a Heves,jegest vagy a Csendőr nősült... 
A korszak legjobb vígjátékai között van a helye! 

Maga a történet nem túl bonyolult, nincsenek benne nagy „csavarok”.
Egyszerű, de nagyszerű.
A két főszereplőt alakító színész (Andrej Mironov és Jurij Nyikulin) végig bohóckodja a filmet. Alakításuk ennek ellenére, egyetlen pillanatra sem megy át olcsó hatásvadászatban.
Igazán professzionálisan oldják meg a feladatukat. Bár ebben a korszakban a magyar színjátszás néhány alakja is próbálkozott hasonlóval (nevüket inkább nem írnák le), de véleményem szerint meg sem tudták közelíteni a filmben látható teljesítményt.
Nem véletlen az, hogy a rendező (Gajdaj) több filmben is együtt dolgozott  Jurij Nyikulinnal.
Erről a munkakapcsolatról még többet olvashattok itt. 

Ugyanakkor úgy vélem, hogy a filmben elhangzó „nyulas dal”, nagyon jó ízelítőt ad a színészi játékból és a „bohóckodás”-ból is.


Őszintén megvallom, hogy én nem szoktam zenés videókat nézni, de te kérlek tedd ezt meg!
(Csak néhány perc az egész. Alig több mint három.)

A történet szerint, egy hajóút során főhősünk eljut Isztambulba (is).
Ez elég nagy szó volt akkoriban. Nálunk is, nemhogy a Szovjetunióban.
Emlékszem azokra az évekre, amikor kétféle (a diplomáciai nincs beleszámolva ebbe) útlevéllel rendelkezhetett a magyar állampolgár. (Már amennyire megbízhatónak számított, vagy nem dolgozott államtitok közelébe, illetve az orvosok nem építettek bele platinát.)
Az egyik útlevéllel az úgynevezett szocialista országokba utazhattunk, a másikkal az úgynevezett kapitalista országokba…
Szóval főhősünk Isztambulban véletlenül egy csempészbanda hálójába kerül…
Pontosabban beleegyezése nélkül „beszervezik”…
Ez egy véletlen félreértés miatt lehetséges.
Ő próbál e kínos teher alól megszabadulni, a bűnözők meg, próbálják tőle visszaszerezni az árujukat. Félreértések, véletlenek, kétbalkezességek (illetve a fenti dal előadása közben két ballábasságról is beszélhetünk…)  kísérik a történetet.
Főhősünk igazi, a kor politikailag is korrekt, családfője.
Szereti a feleségét, gyermekeit, igazi hazafi aki nem károsítaná meg soha országát
Mindeközben egy kicsit esetlen, és pont ezért végtelenül szerethető karakter.
De ugyanez (mármint az hogy szerethető), elmondható a film negatív szereplőiről, Gesáról és Ljolikról (Anatolij Papanov) is. Egyedül a Főnök az (akit talán többet idéznek, mint amennyit beszél a filmben), aki iránt azért nehéz bármit is érezni, mert alig látható a filmben.
Hosszabb szerepe csak a második részben van. Csak hát a második rész, nem olyan hosszú mint az első… (Ne is keresd sehol, a film 2. részét, mert külön nem fogod megtalálni. Szervesen és szó szerint egy, a kettő…)
Persze a film végére…minden kiderül.

Nem véletlen, hogy bár maga a film több mint negyven éves, mégis a mai napig a legnépszerűbb filmek között van Oroszországban.



A feliratot megtaláljátok itt.

Olimpius Inferno

Olimpius Inferno

A film eredeti címe : Олимпиус Инферно                        
Alternatív címek : Olympus.Inferno
A film nyelve: orosz
A produkció honlapja: -
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar


Ez az első film, amihez feliratot készítettem.
Erről a moziról itt, az interneten olvastam először. Kíváncsi lettem, és mivel sehol sem találtam elhatároztam, hogy nekiállok és elkészítem a fordítást. Miután (úgy gondoltam, hogy) elkészültem, megkértem valakit (aki azt mondta, hogy nem ragaszkodik hozzá, hogy megemlítsem őt), nézze már át a helyesírását.
Ugyanis eljutottam oda, hogy már szinte „betéve tudtam” azt, hogy mit szerettem volna írni.
Talált is hibát, stilisztikait is…
Tippet is adott, hogyan oldjam meg a helyesírás ellenőrzést magam… (Annyira triviális a megoldás…)

A film cselekményéről sokat nem kívánok írni.
Mert, ha leírom akkor, ki fogja megnézni?
Talán annyi elég is, hogy a 2008.augusztusi grúz-oszét vagy pontosabban grúz-orosz háború kirobbanása adja a cselekmény magját. Egy lány, aki újságírónak készül, és egy az USÁ-ba "szakadt" volt osztálytárs fiú kalandját láthatjuk benne.
Sok más mellett, a média politika befolyásoló szerepét is megpróbálja bemutatni. Meg is kapta a propaganda film címkét.
Aminek lássuk be, lehet alapja… De kérdezem én, tudd valaki olyan háborús filmet, amelyik nem propaganda film? (Ha szélsőséges megközelítésből nézem a dolgot, van olyan film amelyik nem propagál valamit? Még a dokumentumfilmek egy része is ilyen. Gondoljunk csak Michael Moore-ra.) Alaposan gondold át a válaszodat, kérlek!
Tény és való, hogy orosz szempontból mutatja be az eseményeket a mű. De hát orosz emberek, a pénzükből készítették…
Ugyanakkor jogos az a kritika, ami a filmben megfogalmaznak az alkotók, a média valósághoz való hozzáállásáról. De ez a kritika már az Óperencián túlról is elhangzott, olyan tizenöt évvel ezelőtt. Egyik nagy hírgyár, egyik vezető munkatársa próbálta "kiborítani a bilit". De hát itt Magyarországon sem ismeretlen az, hogy olyan hírek jelennek meg időnként, amiknek a valósághoz van a legkevesebb közük.  
Hol van ma már a „hír szent, a vélemény szabad” idealizmusa?
Hallottátok már egyáltalán ezt a szlogent?

Emlékszem 2008.08.08.-án épp ablakot csiszoltam, majd festettem, amikor a reggeli hírekben (mr1) bemondták, hogy az oroszok megtámadták Grúziát.
És emlékszem arra, hogy néhány nap múlva ugyanez a rádióadó már arról beszél, hogy a grúzok voltak a támadók. Körülbelül egy évvel később pedig, arról volt szó benne (ugyanazon rádió híreiről van szó végig), hogy grúz ellenzék egyik akkori vezéralakja, bírálta Szaakasvili-t , amiért 2008.-ban kalandor akciót kezdeményezett az oszétek (vagy az oroszok, már nem emlékszem pontosan melyik népet említette) ellen. Véleménye szerint a grúz elnök, sokat ártott ezzel a tettével Grúziának.
  
Elmondom az igazságot Chinvalról
Maga a háború néhány napig tartott… De az előzmények a múltba vezetnek…
Hogy ki is kezdte legelőször?
Szerintem, soha nem fogja megtudni senki. Ez egy olyan vidék, ahol ősidők óta harcolnak az emberek. A filmben az egyik főszereplő felteszi a kérdést, amire önmaga válaszol is:
„És a Kaukázusban miért háborúznak az emberek állandóan?”
Mert mást nem lehet itt csinálni!”
Elég sommás vélemény ez. Ráadásul azt is lehet rámondani, hogy általánosít. Mégis…
Évszázados hagyomány ez ott…
Amikor a cári csapatok a Kaukázus bekebelezéséhez hozzákezdtek, kihasználták a hegyi törzsek között lévő ellentéteket. Itt, mindig is erős katonai jelenlét kellett, a viszonylagos béke fenntartásához. És ez, az úgynevezett szovjet időkben is igaz volt. A gyűlölködés, az „oszd meg  és uralkodj felettük” volt az egyetlen módszer a központi államhatalom kezében.
Miért is feltételezhetnénk, hogy ez a közeljövőben megváltozik?

És az identitás egyik meghatározójáról, a kaukázusi kultúrákról, még nem is volt szó…
De arról disputát folytatni végképp nem az én dolgom…

A filmfeliratot itt találhattok.

Végül egy kis személyes dolgot is leírok. 
Hátha nem haragudtok meg érte...
A legelső felirat feltöltése után húsz órával, már kilenc letöltés volt az opensubtitlé-n... 
Nagyon meglepődtem!
Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt ennyien érdeklődnek egy második világháborús orosz film után. Azután jött a Na Igre... Másfél hét alatt ötven letöltés. Jó érzés, hogy nem csak magamnak dolgoztam. Ugyanis egy-egy felirat elkészítéséhez (be sem merem vallani, hogy milyen) sok idő kell.
Ugyanakkor, tudom hogy a marad néhány hiba a Játékban című film első részében. Sajnálom.
Ezért változtattam a munkameneten. 
Remélem egyre tökéletesebb feliratokkal tudlak megörvendeztetni Titeket!


Na igre

Na igre

A film eredeti címe : На игре


Alternatív címek :  GamersInSearchOfTarget;     Na Igre ;  
A film nyelve: orosz
A produkció honlapja: -
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar


A film eredeti címe : На игре 2. Новый уровень

Alternatív címek : Na Igre ; InTheGame2AnewLevel ; Na.igre.2.Novyj.uroven ;
A film nyelve: orosz
A produkció honlapja : -
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar


Két filmet vettem itt egybe.
Mert tulajdonképpen egy a kettő.
Az első rész befejezésekor több kérdés merül fel a nézőben, mint amennyit megválaszolt a film. A második rész az, amelyik választ ad a kérdésekre, és befejezi a történetet.
Persze úgy, hogy az utolsó másodpercek sejtetik, hogy soha sem lesz vége…
Nehéz úgy írni egy filmről, hogy a tartalmából a legkevesebbet akarja elárulni az ember, de mégis szeretné a kíváncsiságot felcsigázni…
A történet lényege, hogy egy csapat fiatal „megfertőződik” egy számítógépes vírussal.
Ez így non sense-nek tűnik, de tudományos magyarázat is van erre a filmben.
Az egyikük, az egyetemen épp a tudatbefolyásolásokról tanul…
A „fertőzés” hatására érdekes képességek kerülnek a birtokukba…
Közben kutatás is folyik egy intézetben, az új energia hordozó, a palládium, kifejlesztésére…
Érdekcsoportok próbálnak, akár illegális eszközökkel sok pénzhez jutni…
És közben semmi sem számít…
Eltűnik-e a jó és a rossz közötti különbség? Van-e egyáltalán különbség?
Kinek van igaza, annak aki morális alapon közelíti meg az életet, vagy annak akinek csak a pénz számít?
Ilyen és hasonló kérdések merülhetnek fel az emberben, a filmek nézése közben.
Mégis, egy elsősorban fiataloknak készített játékfilmet láthatunk végig.
Ezek az alkotások, nem úgynevezett „művészfilm”-ek.
Az elsődleges céljuk a szórakoztatás. De az irreális  történet (lásd mese) alól kikukucskál a realitás. És összekacsint velünk.



Hogy miért szeretem az orosz filmeket?
Mert hasonlítanak az orosz irodalom oly jellemző világlátásra.
Egyáltalán nem biztos a film végi „happy end”.
A kilencvenes évek vége fele, nagy hatással volt rám a ’ Hálózat csapdájában ’ című film.
Ez a mozi elég borzasztó dolgot sugall az internet veszélyeiről. Véleményem szerint nem irreális az a veszély, amit a történet középpontjába állít.
De ha az oroszok készítették volna, akkor Ruth Marx nem biztos, hogy legyőzi az ellenségeit.


Az első rész magyar szövege itt van.
A másodiké pedig itt.