Feliratok

Szegény Abramovicsok 5.-6. rész

"Adva van egy hitehagyott zsidó család napjaink Moszkvájában. Ők Abramonvicsék. Nem könnyű az életük, mert az egyik ősük - Haim Abramovics, a cipész - valamikor hatalmas bűnt követett el. És azután sem szállt magába, hanem úgy okoskodott, hogy az elkövetett bűnért a Mindenható a felelős. Nem csoda hát, hogy az áldás elkerülte ezek után nem csak őt, hanem a családját is. Nem véletlen, hogy leszármazottjai is istennélküli életet élnek. Küszködnek, küzdenek... de valami mindig visszatartja a boldogulásukat.

Napjainkban, Haim egyik leszármazottjának lehetősége lesz arra, hogy egy kis segítséggel, a család feletti átkot megtörhesse... Mert hát az Örökkévaló jó, és hűséges. Ha valakit kiválaszt valamire, akkor a választását nem bánja meg soha. A kiválasztott csetlik-botlik, időnként a Jó Pásztor botjával felé suhint, de az ügyeskedő csalóból végül becsületes Harcos válik. Mert megbánhatatlan az Ő elhívása."
Örülök, hogy itt vagytok! A téma nem rossz, de érzékeny lehet egyeseknek. Át lép-e egy bizonyos határt ez a sorozat, vagy nem?
Nem. Nem lép át. Még ha a nyugati sztereotípiák ezt predesztinálnák is. Lépjük túl a sztereotípiákon! 😅 
Biztos észrevettétek, hogy (eddig) minden résznek van egy központi témája, ami körül bonyolódik a cselekmény. A negyedi rész a körülmetélkedésről szólt, az ötödik a Sabbatról. A hetedik Napról, a Nyugalom Napjáról. Hogy ez mit jelent a judaizmusban? Azt gondolom, jól kivesézi ezt ez az epizód. Szinte észrevétlenül, hisz annyi minden történik a család tagjaival.

Az ötödik epizód megtekinthető itt.
 
Szószedet az ötödik részhez:

Majsza: Humoros, tanulságos történet. Valahol a mese, az anekdota és a példázat között van. Gyakorlatilag, a sorozat első epizódjai mind-mind egy majszával kezdődik. Haim hangját hallhatjuk, és egy rövid sztorit oszt meg velünk.
Rebbe Sholom ljubavicsiből azt mondta, hogy: "Aki mindenben bízik az bolond, aki megcáfolja azok hitelességét - az szűklátókörű ember." Minden tréfában van egy cseppnyi vicc, a többi igazság. Ez a majsza legfőbb jellemzője.

Frájer: Átvert, becsapott ember. Palimadár. Nem elég talpraesett, hogy megvédje magát. Olyan ember, aki nem akarja kihasználni a másikat.
Az eredeti jiddis kifejezés pontos jelentése vesztes, mások által kihasználható, becsapható. Ellentéte a smecher.

Sábesz-caddik: A szóösszetétel első fele (sábesz) jelentése: szombat. A második tag (caddik) jelentése igazhitű, szent, igazság. A haszidok kezdték el használni, önmagukra, szellemi vezetőikre vonatkoztatva. Szóval, a haszid rabbi a caddik. Meg azokat is, akik életüket a szent könyvek tanulmányozásának szentelik. És a haszidok között a Kabbala is a szent könyvek közé tartozik.

Gesheft: Üzlet(elés). Seft. Ja, ez is jiddis jövevényszavunk!

Ohr Hozar: Visszavert fény. A Kabbalából származó kifejezés.

Kásár: Kóser. A judaista előírásoknak megfelelő.


A hatodik rész a mezúza köré épül. Mi a mezuza?

A hatodik rész itt tekinthető meg.

Szószedet a hatodik részhez:

Mezuza, mezúza, mezüze:
Ajtófélfára, ablakra szerelt (gyakran doboztokban elhelyezett) pergamenre írt imádság, szent szöveg.
(Minden más az epizódban!)

Cojmah: ostoba vesztes.

Piser: Csecsszopó, újonc.

Bekitzer: Gyorsan.

Holere dir in bojh: A kolera essen beléd! Szó szerint: Kolera a gyomrodba.

Ketcale: Cica.

Drek: Rossz, gyenge, sz*r.

Gesheft: Üzlet, üzletelés, üzleti ügy.

Saher-maher: Átverés, trükközés. Sötét ügy.


Az előző - eme sorozathoz kapcsolódó - bejegyzésben röviden megemlítettem, hogy morálisan aggályos számomra a magyarországi Chabad egyes dolgai. Pedig, annakidején szimpatikusak voltak... A lubavicsi mozgalomról hallottam legelőször. Számomra akkoriban a magyarországi zsidó vallási reneszánsz zászlóvivőinek tűntek akkoriban. Ez a kép azért alakult ki bennem, mert egyre gyakrabban bukkantam kiadványaikra, melyek hiánypótlóak voltak akkoriban. Majd egy hetilapban olvastam egy interjút az ifjú Köves Slomóval, és ebben az írásban ő maga beszélt a Chabadról is.
Majd - számomra egyre nyilvánvalóbban - belesodródtak a hazai belpolitika mocsarába. Eleinte csak egy antiMAHIZSISZ-nek tűntek, és így - tekintve a Szövetség politikai kötődését - szükségszerűnek sodródtak(?) oda, ahol most is vannak. Politikailag. Semmi gondom azzal, ha vallási vezetőknek határozott politikai véleményük van. Azzal annál inkább, ha felekezetük, hitközségüket politikai párthoz (pártokhoz) kötik össze. Vagy esetleg üdvösségi kérdést próbálnak kreálni politikai szimpátiájukból. De lelkük rajta. Végül is, saját szervezetüket járatják le. Miközben hiteltelenítik spirituális értékeiket.
(A haszidizmus történetének vázlatos ismertetésében láthattuk, hogy a judaista vezetők soha nem tartották kerülendő dolognak azt, ha vallási kérdések eldöntésébe bevonják az államhatalmat. Ez nem háredi "találmány", legalább kétezer éve van így, hiszen a názáreti Jézus Pilátus általi elítéltetése mögött is ez volt.)
A lubavicsi rebbe és követőinek az Egyesült Államokban költözése jelentős hatással lett a mozgalom további fejlődése szempontjából. Én úgy vélem - és ez egyáltalán nem gondolom feltétlen rossz dolognak -, hogy bizonyos szempontból amerikanizálódott (nem az eszme, hanem) a közösség. A 2. világháború után az USA szerepe felértékelődött, és ezt a Chabad jól ki tudta használni. Így egy világszerte dinamikusan növekedő szervezetté válhatott. És mivel a szervezet kinyílt (ez az amerikai neoprotestánsoktól átvett szemléletmód hatása lehet) a nem vallásos zsidók felé, jelentős változást hozott a lubavicsi gondolkodásban is. A belterjességnek még a veszélye is elmúlt, hiszen befelé fordult gondolkodásmóddal nem lehet elérni aposztata nemzettestvéreiket. Meg kellett találniuk a hangot, el kellett érniük a vallástalan zsidókat. És ez a törekvésük visszahatott (és visszahat) a Chabadra is. Jó értelemben. Persze, ez repedéseket is hozott az addig monolit szervezet struktúrájában.
Azt mondják egyes hozzáértők, hogy a Chabad filózófiája Jiszroél ben Eliézer rabbi (Baál Sem Tov), Dovber ben Avraham tanításáiban gyökerezik. Igen jelentős hatással bír még Snuer Zalman rabbi Tanjája is. És ennek a könyvnek fő üzenete a Chabad. A lubavicsieket ez különbözteti meg a többi haszid közösségtől, akiknél az Istenhez való érzelmi kötödés (Isten a szívedre vágyik!) a leghangsúlyosabb. Napjainkban a chabadnyikok között vannak haszidok is és olyanok is, akik nem azok. És jól megférnek egymással. És bár askenázi környezetből indult a szervezett, az utóbbi évtizedekben számos szefárd is csatlakozott hozzájuk. (A montreali lubavicsiek 25%-a szefárd hátterű, például.) A Chabad mozgalom vallási szokásokhoz való ragaszkodása egyrészt a judaizmus fősodratához való közeli tartozásának illúzióját keltheti. (És így e sodrat irányának meghatározásában is van ezért beleszólását is biztosítja.) Lehetősége van arra, hogy idővel lenyelje az egész mainstream judaizmust. És ez egyáltalán nem vonzó számos rabbinak.

Jelentős háredi közösség még az úgynevezett szatmári haszidizmus. A közösség eredete köthető Magyarországhoz, a magyarországi haszidizmushoz. A holocaust után erősödik meg ez a mozgalom. (Természetesen, ekkor már egyesült államokbeli központtal rendelkeznek már ekkor). Legismertebb jellemzőjük a kérlelhetetlen Izrael ellenségességük. Ennek szimplán teológiai oka van.
A szatmári haszid közösség történetére nem térnék most ki, nem mintha nem lenne érdekes vagy tanulságos. Talán csak annyit megjegyeznék, hogy jelenleg két szatmárinak nevezett haszid közösség is van, és mindkettő önmagát tartja autentikusnak. De ez nem olyan rendkívüli dolog a különböző spirituális mozgalmaknál. Ez nem csak a judaizmusra jellemző.
Ugyanakkor, mintegy eme bejegyzés lezárásaként, kitérnék meg egy dologra. A haszidizmusra mindig is jellemző volt a messiásvárás. Ám, a Felkent (mert az eredeti kifejezés ezt jelenti) tulajdonságai nem teljesen azonosak a judaizmusban és a kereszténységben. Utóbbiak úgy gondolják, hogy a Messiás egyszerre rendelkezik emberi és isteni jellemzőkkel. Mindezeket, különböző ószövetségi próféciákra hivatkozva gondolják így. A judaizmusban a Felkentnek csak emberi attribútumjai vannak. Hiszen, a legfontosabb imádságuk a Smá Jiszráél (aminek az eredetét a 2. századra teszik) úgy kezdődik, hogy: Halld, Izrael! Az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy. És ebbe a tudós rabbik szerint, nem igazán fér bele az, hogy az Ige testé legyen és lakozzon az emberek között, miközben az Öregkorú fenn van a mennyben, és ketten egyek, sőt....!
A haszid mozgalom kialakulásának bölcsőjénél is ott volt az aktív messiásvárás. Sabbataj Cvit sokan annak gondolták, és ezért követték. Sőt, a legbuzgóbb tanítványai még konvertálása után sem hagyták el őt. Pedig, az nem volt más, mint aposztázia, hitelhagyás. A mozgalom története során felbukkanó cádikok és csodarabbik mind-mind potenciális messiásjelöltekké válhattak/váltak. A Lubavicsi Rebbét (Manechem Mendel Schneerson rabbi) is annak tartották/tartják némelyek. Azért is fontos a Felkent kérdése, mert a judaizmus tanítása szerint, ő fogja helyreállítani Izraelt, Isten földi Királyságát. Ez az állam nem azonos azzal az Izrael Állammal, amelyet ma is ismerünk. A szatmáriak ezért izraelellenesek. Úgy vélik, hogy a világi vezetésű Izrael léte gátolja a Messiás eljövetelét. (Ezért készek egyes szélsőséges szatmári haszidok hírhedt antiszemitákkal mutatkozni, akik nyíltan Izrael-ellenesek.) Ezzel teljesen ellentétes a Chabad hozzáállása Izraelhez. A hetedik Rebbe által vezetett mozgalom a kezdetektől fogva pozitívan viszonyult a világi vezetésű zsidó államhoz. Aktív szerepet vállalt a közel-keleti ország (és az IDF) valamint a vezetői támogatásában. Ellenezte a Területet a Békéért elvet, amit egyszerűen csak a béke illúziójának nevezett. Eme hozzáállása miatt, erősen bírálták őt a háredi (haszid) mozgalom ultrái. 



Szegény Abramovicsok 3.-4. rész

 

"Egy zsidó család négy generációja él egy tető alatt Moszkva központjában. És bár az Abramovicsok nagyon közel laknak a zsinagógához, mindegyik, az öreg  Muszja Lvovna kivételével, nagyon távol áll a zsidó hagyományoktól, vallástól és öntudattól. Borja sertéshúst árul (és eszik), sikertelenül próbál sikeres lenni az üzleti életben. Fia, Dávid titkolja származását, felesége, Alla pedig nem is sejti, hogy néz ki az igazi jiddis anya.

De minden megváltozik egy nap, amikor egy villámcsapás eltalálja Borját, aki menekül a behajtók elől. Amikor magához tér, megismerkedik őse szellemével — a kártékony, öreg Haimmal. Egyszer Haim szörnyű bűnt követett el, és átkot hozott az egész családjára. Csak Borja törheti meg annak hatalmát az Abramovics család felett, de ehhez ki kell szabadítani Haim lelkét."

Szószedet a 3. részhez:

Siksza: Nemzsidó nő. Kezdetben negatív hangulatú szó. Olyan nemzsidó nő, aki zsidó férfiakkal lép kapcsolatba, vagy csak vonzódik zsidó férfiakhoz. Napjainkra a pejoratív érzet már nem kapcsolódik ehhez a szóhoz. Ennek egyik oka az oroszországi zsidóság eloroszosodása. (Illetve, az észak-amerikai zsidóság asszimilálódása.) A közhiedelemmel ellentétben a héber goj szónak semmilyen negatív jelentéstartalma nincs. A Tóra felszólítja a zsidókat, hogy tiszteljék az idegeneket (gojokat), mert valamikor ők - a zsidók - is gojok (idegenek) voltak Egyiptom földjén. A jiddis nyelvben található olyan kifejezés, amely sértő lehet a nemzsidókra nézve, DE ilyen szavak nincsenek sem a Tanakban, sem a Talmudban. Azaz nem igaz az az állítás, hogy vallási alapon gyűlölködés jellemezné a judaizmust. (Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az antiszemita összeesküvés elméletek erre alapoznak. Ez szemantikailag sem bizonyítható. Évszázadok óta kísérleteznek szócsépléssel, szándékos félreferdítésekkel, félreértelmezésekkel, hogy "bizonyítsák" a vérvádat, vagy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve című koholmány állításait.)

A siksza sztereotip képe pont ellentéte a zsidókról alkotott sztereotip képpel. Azaz, szőke és kékszemű. Vallási alapon a zsidóság elkülönült a szomszédaitól. Ennek egyik oka a vallási szinkretizmus elleni küzdelem volt. Nem akarták, hogy akár csak családi szokások révén, más vallási szokások és szertartások is elterjedjen közöttük, mint amit a Tóra megenged. Mózes könyve egyértelműen beszél arról, hogy egyfajta küldetése van a zsidóságnak, de ez nem azért van, mert a legkiválóbb nemzet lennének, hanem épp annak ellenére, hogy nem azok. Pál apostol - akinek több írása is az Újszövetség része - annak a véleményének ad hangot, hogy a zsidóságot Isten kiválasztotta arra, hogy az Ő Igéjét tisztán megőrizzék az egész emberiség számára. Adolf Hitler meg volt arról győződve, hogy minden zsidó a vérében hordozza a Tíz Parancsolat szellemiségét, és mivel az általa preferált világnézet új erkölcsöket, új morált akart adni az emberiségnek, ezért antagonisztikusan viszonyult a zsidósághoz. Ez motiválta az úgynevezett Végső Megoldás végrehajtatásában. Számára egyszerre volt ez racionalizmus és okkult szertartás. A zsidók feláldozását szó szerint értette.

Tuhesz:  Fenék. (Mint testrész.)

Sejfale: Bárány.

Gabbaj: Olyan személy, aki segít a zsinagógai szolgálatok lebonyolításában.

Saher-maher: Pejoratív kifejezés, amely a német Macher (kereskedő) és a jiddis schachern összevonódásából vélelmezik a származását. Jelentéstartalma:

1. Tisztességtelen üzlet,

2. Ügyeskedő, mutyizó, cigánykodó.

Dzsam: Azerbajdzsáni török (azeri nyelv) szó, jelentése: lélek. megszólításkor: lelkem, kedveském, édesem jelentéstartalommal bír.

Drek mit fefer: Jiddis szitkozódás. Szó szerint: Szar borssal.

Beitzah: Tojás. (Héber szó.)

Kolc: Tökfej.

A harmadik rész megtekinthető itt.

A negyedik rész megtekinthető itt.


Szószedet a 4. részhez:

Mielőtt a konkrét szavakra, kifejezésekre térnék néhány mondatot vesztegetnék olyan dolgokra is amik segíthetnek a negyedik rész jobb, mélyebb megértéséhez. Borisz Abramovics folytatja ismerkedését a judaizmussal, és ebben a részben a körülmetélés témakörét járja körül ősével Háim Abramoviccsal és a zsinagógájának ifjú rabbijával. Borja továbbra is szembesülhet környezete értetlenkedésével, ami az ő zsidó vallással és hagyománnyal történő ismerkedését kiséri. Ő is hezitál, akarja is meg nem is ősei vallását. Szerintem, érdekes a filmnek ez a vonala is. Meg hát a családja tagjai is szívják egymás vérét. (Természetesen képletesen szólva csak.) A mai orosz valóság jobban megismerhető ebből a sorozatból, mintha a hazai oroszországszakértőket olvassa, vagy hallgatja az ember. És ez szomorú.  A film sztorijában fel-felbukkan a lakcímbejelentés (regisztrálás) problémája. Egymás fejéhez vágják időnként a karakterek. Sokkal fontosabb a lakcímbejelentés kint, mint itthon. Ha valaki turistaként Oroszországba érkezik, és az ott tartózkodása meghaladja a hét napot, már akkor kötelező bejelentkeznie a lakcímnyilvántartóba. Ezt turisták esetén a hotel személyzete elintézi. A látogató ebből annyit vesz max észre, hogy egy napra elkérik az útlevelét. Ha valaki nem turista, akkor a bejelentkezést a lakóingatlan tulajdonosa fogja megtenni - már ha hajlandó rá -, a helyi Moj Dokumentben. Ez egy olyan hivatal, ami a mi önkormányzatoknál található kormányablakra hasonlít. (Azzal a nem elhanyagolható ténnyel most ne foglalkozzunk, hogy ott olyan önkormányzat, mint itt van, van vagy nincs. Lenin jelszava - a minden hatalmat a szovjeteknek -, nem igazán úgy értelemezhető Oroszországában, mint nálunk.) Ha van bejelentett lakcíme az embernek, akkor már van esélye arra is, hogy találjon magának munkát. Ha nincs lakcímbejelentő, akkor gyakorlatilag nincs munka sem. Senki nem alkalmaz. Ha nincs lakcímbejelentő, nincs munkavállalási engedély se. Hiába a vízum... Hát, ezért vagdalkoznak a regisztrációval a sorozatban. Hát akkor nézzük azokat a szavakat, kifejezéseket!

Stetl: Zsidó kisváros. Esetleg egy város zsidónegyede.

Mamele: Anyuka.

Broh cu mir: Így hangzik el ebben az epizódban a broh cu dir, ami valami olyasmit jelent, hogy: Az ördög vigyen a fenébe! Esetleg még: Boldogtalanság szálljon a fejedre! A broh szó átkozottat is jelenthet, illetve hogy vigyen el az ördög. (Végül is, teológiailag a két kifejezés jelentéstartalma fedi egymást.)

Karet: Szó szerint, levágás vagy írtás. A judaizmusban a vallási tilalmak szándékos megsértése miatti mennyei büntetést is ezzel a szóval fejezik ki.

Moel: Vagy mohelnek is mondják. Olyan személy, aki a körülmetélést végzi.

Poc: Ismert formája még a putz. Hasonló értelmű még a smok is. Átvitt értelemben: köcsög, bunkó. Szószerinti  értelme a férfi nemiszervéhez kötődik.

Bóher: Rabbiképző növendéke, segítője a rabbinak. Ellenben, a jelenetben - ahol elhangzik - nem ebben az értelemben használják, hanem a putz szinonimájaként.

Chabbadista: A Chabad tagja.

Menachem Mendel Schneerson rabbi

Mi a Chabad?
Egy kicsit messziről indítom a válaszomat.
A kelet-európai zsidóságot a 17. században át és átjárta a messianizmus. A nyomor és a pogromok fájdalmaira és kínjaira úgy tekintettek, mint a messiás születésének fájdalmainak (chevlé ledá) megjelenése. A legismertebb mozgalom, amely ebből az értelmezésből indult ki, Sábbátáj Cvi nevéhez köthető. Az önjelölt felkent eretneksége egyre ismertebbé vált a zsidóság köreiben. Nehemia Kohén rabbinak - aki kora ismert kabbalistája volt - egy többnapos beszélgetés után meggyőződésévé vált, hogy Sábbátáj betegesen képzelgő fantaszta, aki kihasználja a nyomorgó embereket, és félrevezeti őket. A rabbi IV. Mohamed szultánnál feljelenti az álmessiást. A padisah bírósága olyan ítéletet hozott, mely szerint Sabbatáj vagy meghal vagy áttér az iszlám hitre. Ezután Muhammad effendi néven élt tovább a vádlott, és jól jövedelmező állást is kapott. Ja, és muzulmánná is lett. Ezután igyekezett zsidó követőit is muszlimmá tenni. A szultán támogatásával. Természetesen voltak követői a hitehagyásban is, ezeket az embereket hívják dömnének. Napjainkban is él még néhány ilyen család Törökországban. Sábbátáj konvertálása nagy pofon volt a messianisztikus várakozásban égő tömegek számára. Mindez az judaizmus eretnekmozgalmainak kialakulásához és megerősödéséhez is vezetett. A kozákok által a lengyel fennhatóság elleni küzdelem örve alatt véres pogromok tovább tizedelték az askenázi zsidóságot. A Chmielnickij-féle kozák felkelés - a kozák vezér ismertebb (nem lengyel) neve Bogdán Hmelnickij - például, igen erősen pusztította a zsidó közösségeket. Ilyen politikai valóságban indult ki az ortodoxiából egy új népi vallásos mozgalom, a haszidizmus. A zsidó gyülekezetekben belső struktúra meg volt merevedve. Ez alatt azt érte, hogy a közösségek kettészakadtak. A jómódú és művelt emberekből álló családok egymás között házasodtak, így az alsóbb jövedelmű csoportok tagjai mind a tudástól (teológiai és világi tudományok ismeretétől) elzárva nyomorogtak. És így szegény és képzetlen emberek tömegei ki is lettek zárva a közösségi életét befolyásolásából. (Hiszen ez gyakorlatilag a zsinagógához kapcsolódott. Mind a vallási, mind a társadalmi élet.) A haszidizmust tekinthetjük az ám haárec egyfajta lázadásának. Egy olyan lázadás, ami nem feszítette szét a judaista közösségeket. A haszidizmus a hívők lelki-szellemi megújítására törekedett, törekedik. A jesivák világából kikerülő vezetők tudásközpontúsága - a haszidok szerint - az írásos Tóra uralkodását hozta el. A haszidizmus szerint, a szívbéli Tórának kellene uralkodnia a tudás alapú tórahit helyett. (Napjaink haszid vezetői legalább ugyanannyira tanultak, mint a régi talmudisták. Változik a világ.) Így a tanulatlanabb hitközségi tagok is bátran megélhették hitüket, így bizonyos értelemben demokratizálódott a zsinagógák világa. Az orosz Határvidéken a mondák és mítoszok világa erősen összekapcsolódott a vallással. Sőt, sokszor a vallás - mind a judaizmus, mind a kereszténység - egyáltalán nem játszott szerepet az ottélők hitvilágában. (Ennek állít emléket Gogol első két novelláskötete is.) Tanult emberek messze elkerülték ezt a vidéket, pontosabban ezen a környéken  - ebben az időben - kevés képzett orvos tanító volt. A varázsló, a sámán praktikáikkal együtt ismert jelenség volt. A zsidó sámánok - báál Sém - nem csak gyógyfüveket használtak, hanem amuletteket és mágikus ráolvasásokat is. Egyesek még dibbukokat is űztek. Ebben a környezetben tűnik fel Jiszráél ben Eliézer is, aki báál Sémként tűnt ki. Kabbalában járatos csodadoktor volt. Az emberek testi szükségleteinek gyógyításából fokozatosan az emberi lélek orvosává avanzsál, és egy egész mozgalom szerveződik köré. Ekkor ő már Báál Sém Tov. A Jó Név embere, a Név Ura. (Már a 18. század közepén járunk.) Önmagát a nép együgyű hitével átitatott emberének mutatta, aki sokkal közelebb van Istenhez, mint a Talmuddal sokat foglalkozó rabbi. Miközben ő egyáltalán nem volt tanulatlan. A zsidó folklórt a haszidizmus erőteljesen beintegrálta/beintegrálja/beintegrálná (a nem kívánt rész, részek törlendőek!) a judaizmusba. De a Kabbalát is, és annak tanításait, a cél elérése érdekében, popularizálták.
Az orosz határvidék délnyugati részén a haszid mozgalmak erőteljesen virágoztak, fent északon, a litván területeken élő zsidók között inkább a tanultságot preferáló rabbinikus életforma volt a meghatározóbb. Ez az irányzat nagyon hangsúlyozta a legfőbb parancsolat összes törvényelőírásának tűpontos megtartását. Őket hívjuk mitnággdimoknak. Jelmondatuk akár egy misnai bölcsesség is lehetne: "Egy műveletlen ember nem lehet jámbor." Ávot II,5
(A haszid mozgalom egyik jeles képviselője Bást - Rabbi Jiszráel Báál Sém Tov - időnként eltekintett a parancsolatok pontos értelmezésétől, és alkalmazástól. Előfordult, hogy meglehetősen nagyvonalúan viszonyult a törvényekhez. No most, erre mit is lehet mondani? Ez olyan tipikus, évszázados vád a farizeusoktól és utódjaiktól. A názáreti Jézust is megvádolták azzal, hogy nem tölti be a Törvényt, hogy azért jött, hogy megszegje, eltörölje azt. Az érintett ezt cáfolta, sőt azt állította, hogy ő valóságosan betölti, beteljesíti a Törvényt. Ráadásul, teljesen. Valószínűleg, Bást is így gondolhatta, ahogy a követői is így gondolták, gondolják. A mai napig is.)
1772-ben nem csak Lengyelországot osztotta el egymás között Oroszország, Ausztria és Poroszország, hanem ebben az évben látványosan kettészakadt a zsidó közösség is. Az északra térítési szándékkal "betörő" haszid "evangélistákra" cherem-et (átkot) mondtak ki a helyi mitnággdim vezetők. A vallási viszályban résztvevők a világi hatalom erejét is megpróbálták felhasználni.

Rabbi Snuér Zálmán elkezdett a haszidizmus átalakításán munkálkodni. A tudatlanság szégyenfoltját le kívánta törölni a haszidizmusról. A bölcsesség (chochmá), az értelem (biná), és a tudás (dáát) révén egyfajta szintézist kívánt létrehozni a rivális eszmerendszerek között. És ez a Chabad. (És a követője a chabbadista.) Az európai haszidizmus központja, vezetése három férfihez köthető: Snuér Zálmán, a polocki Jiszreál és a lubavicsi Jiszachár Dov. A haszidizmus másik központja a Szentföldön volt. Az ottaniak felkérték Snuér Zálmánt, hogy a fehérorosz térség haszidjait képviselje. A rabbi - aki Talmud-tudása messze földön híres volt - sikeresen lépett fel azon állítások ellenében, melyek szerint a haszidizmus a judaizmus egyik eretnek irányzata lenne. 1796-ra elkészíti a Tánjá  című könyvét, ami a lubavicsi mozgalomban napjainkban is nagy elismerésben lévő kötet.
Mindezek ellenére, a vallási nézeteltérés, a viszály nem csitult a felek között. Természetesen (?), az orosz hatóságot is igyekeztek belevonni a konfliktusba.
Napjainkban a Chabad a világon a legismertebb haszid mozgalom. 1813-ban  a mozgalom központja Ljubavicsbe került. 1915-ben az ötödik rebbe elköltözik Rosztov- na Donuba (a Don Melletti Rosztovba). A kommunista hatalom zaklatásai miatt a hatodik rebbe Rigában költözik, majd Varsóba. A 2. Világháború kitörése után a mozgalom áttette központját az Amerikai Egyesült Államokba. Napjainkban, Oroszország főrabbija - Berel Lazar - egy lubavicsi rebbe, és nagyon jó kapcsolatban van a Föderáció elsőszámú vezetőjével, Vlagyimir Putyinnal. 

A többi háredi mozgalomtól attól különbözik, hogy a lubavicsiek nem befelé fordulnak, hanem nyitottak az elvilágiasodott zsidók felé, mintegy (a keresztény terminológiát használva:) evangélizálnak feléjük. Megpróbálja őket "rábírni", hogy újra kövessék őseik hitét. Valójában, meg ha csak lehet, legyenek chabadisták, legyenek a lubavicsi mozgalom tagjai. Persze, nem kötelező jelleggel, de azért mégis. Mintha ez - mármint a lubavicsiek eszmeisége - lenne az egyetlen és valódi hit, amit egy valódi kóser zsidó követhet. És ezt a többi judaista irányzat vezetői nehezményezik.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a magyarországi Chabad-dal a legfőbb probléma morális. Nekem nagyon unszimpatikusak a zsinagóga elfoglalásaik. A hódmezővásárhelyi is az volt, de amit a fővárosban csináltak legutóbb, az még gyomorforgatóbb. Ahogy álságosnak tartom azt, hogy letagadják a jelenlegi hatalommal való összefonódásukat, miközben egyrészt a saját médiájuk kiszolgálja a politikai hatalom érdekeit is, másrészről tevékenyen részt vesznek a MAZSIHISZ államilag szponzorált leépítéséhez. (Nem mintha az utóbbi szervezet volt vezetői Grál lovagok lettek volna. Mintha egyik társaság sem értené a Tóra papságra vonatkozó intelmeit. Persze, védekezhetnének úgy, hogy jelenleg nincs papi szolgálat, mert nincs Templom se. És igazuk lenne de facto. De hát a Törvény Szelleme miről szól akkor?) E rövid és vázlatos kitekintésből is láthatjuk, hogy a vallási vezetők előszeretettel próbálták az államhatalmat felhasználni a rivális vallási mozgalom vezetőinek negligálására. Ez mintha egy legalább kétezer éves tradíció lenne. Ez minden esetben az Oltár és a Trón szövetségének gyümölcse.

Egyik ismerősöm egyszer azt mondta, hogy a politika mocskos dolog, de az egyházpolitika még annál is mocskosabb. És ennek az állításnak  a bebizonyításán a magyarországi keresztény felekezetek is erőteljesen dolgoznak. (Úgy tűnik, hogy ők is maximum olvassák, de nem értik a szent szövegeket. Ja, tükör által homályosan látni...) Főként a vezetőik. De hát a hal is mitől büdös?



Uralkodó szolgája - reload

Múlt év októberének első felében - külső hatásra - újra megnéztem az Uralkodó szolgáját. Nem tagadom, hogy voltak elveszett, hiányzó részek az emlékeimben. De arra is emlékszem, hogy ennek a filmnek a hatására kerültem kapcsolatba Oldfan-nel. Nem csak a bejegyzéshez írt elismerő szavakat (amik nem nekem, hanem az alkotásnak szólt), hanem elektronikus úton is megkeresett.

Érdekes volt újra látni a filmet és már a nézése közben elhatároztam, hogy elkészítem a "szabványos" változatát is a feliratnak. Annakidején Oldfan beszélt rá - arra a  ma már számomra természetes dologra -, hogy csatlakozzak azokhoz, akik igyekeznek a felirataikat formailag egységesíteni. És nem bántam meg, hogy hallgattam rá!

Az eredeti bejegyzést elolvashatjátok itt (és kérlek, ha időtök engedi, akkor tegyétek is meg), így nem térnék most ki a történelmi háttérre se. Az "új" feliratomon történt egy-két változtatás. Ez döntően a felirat szerkezetére vonatkozik. Egy-két helyen - de tényleg csak néhány helyen - belenyúltam a szövegbe is, ám ezek a változtatások nem jelentősen. Sőt, mondhatni elhanyagolhatóak, de nekem most ezek az apróságok szimpatikusabbak, mint a "régi" szövegem. Mert hát már tíz éve is van, hogy az megszületett...

Most is nagyon tetszett ez a történelmi kalandfilm, amely a svéd-orosz háború legjelentősebb ütközetével éri el a csúcspontját. Maga a csata ábrázolása realisztikus, és az egész film CGI mentes. A falanxban elérőtörő gyalogság látványkor óhatatlanul eszembe jutott, hogy a bátorság és a fegyelem szavak pontos jelentése, mennyire sokrétű. A katonák lépésben haladnak, miközben ágyúkkal lőnek rájuk. Becsapódik a lövedék, a golyó, és vannak akik ottmaradnak, ám az áldozatok mellett álló bajtársak továbbra is mennek lépésről-lépésre előre... Mennyi önuralom, mekkora fegyelem kellett mindehhez? Ma ezt a viselkedést őrültségnek tartanánk. Futnánk hanyatt-homlok. Kivéve talán, ha mögöttünk ott nem állna az a speciális alakulat, amelynek az a dolga, hogy lelője a hátrálókat. Persze tudom, hogy csaták előtt mindig osztottak a katonáknak tudatmódosítót... Vagy ott van a lovasroham ábrázolása: ahogy a lovaskatonák áttörik a falanxot, ahogy szó szerint elsodorják a lovak az ellent... Miközben a gyalogosok igyekeznek tartani továbbra is az alakzatot. Mindezzel teljes ellentétben van a hintó megtámadását ábrázoló jelenet. Maga a harc bemutatása látványos, nem erőletetett, de azért a kalandfilmek szokásos túlzása - Hány ellenséget is tudna valójában megölni (és hogyan) egy jólképzett harcos? -  egyáltalán nem illúzióromboló. De túlzás. Viszont, ez egy mese, egy kitalált történet.

Érdekességként megjegyzem, hogy a film cselekményének jelentős része a mai Ukrajna területén játszódik, ami meg nem ott, az meg Párizsban. A Napkirály udvarában. A film épp arról szól, hogy a francia király elküld két megfigyelőt a harcoló felekhez. Az egyik XII. Károly svéd királyhoz kíván csatlakozni, a másik I. Péter császárhoz. (Igen, ő az aki magának és utódainak az imperátor címet adományozza. Szakítva ezzel a középkorias cár elnevezéssel.) A filmben található romantikus szerelmi szál is, ám ez annyira nem kidolgozott. Maga a film befejezése is romantikusnak mondható. Erősen. Viszont felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy a romantikus nem szinonimája a szentimentálisnak.

A filmben megjelenik a határvidék politikai megosztottsága is. De erre most nem térnék ki külön. Talán csak annyira, hogy megjegyezzem (kicsit epésen), hogy eme politikai megosztottság alapjait árnyaltabban mutatja be, mint napjaink politikai elemzői a mai megosztottság okait. És ez nem a film érdeme, mert ez is elnagyolt az alkotásban, hanem a politikai szakértőink szégyene. De hagyom is a témát! Inkább arra biztatlak titeket, hogy nézzétek meg a filmet (újra) az "új" felirattal (is). Jó szórakozást kívánok hozzá!


Egy igazi szuperprodukció az Uralkodó szolgája. Egy igazi klasszikus kosztümös film. Minden van benne: szerelem, cselszövés, háború, kardozás... 

Tényleg nagyon jó film, és nem csak mindkét verzióját őrzőm, hanem könyvalakban is ott van a polcomon. Az a verzió, amit a rendező, forgatókönyvíró, producer neve fémjelez. Mert hát először a forgatókönyv, majd a film készült el és csak utána (valószínűleg mikor már beindult a business) íródott a könyv. De nem csak ő dolgozta fel a történetet a Gutenberg-galaxis számára. Autentikusabbnak gondoltam Oleg Rjaszkov írását. És a kötet végén egy öninterjú is van, aminek a középpontjában a film van. Vannak benne érdekességek. Például. hogy két főszereplője is van a sagának, és mindketten az uralkodó szolgái. Az egyik csak Nagy Péter imperátoré csak, a másik Lajos francia királyé, de viselt dolgai miatt kölcsönadja Péternek a lovagot. Kölcsönadja, de olyan sorsot szán neki, mint Dávid király Uriásnak szánt. Egy nő miatt. És nő miatt küldik lovagját Oroszországba meghalni a Napkirály.

Oleg Rjaszkov
Oleg Rjaszkov "elmondása" alapján tudom, hogy a Dmitrij Miller (1972- ) által alakított de Braze lovag nem kitalált karakter. Valóban élt, és tényleg egy párbaj miatt kellett elhagynia Párizst, Franciaországot. Európai vándorlásai során jutott el Oroszországba. De nem vett részt az 1709-es poltavai csatában, nem is vehetett, mert csak 1713-ban tűnik fel Oroszhonban. Rjaszkov az orosz Egyes Csatorna számára készülő történelmi dokumentumsorozat egyik epizódjának készítése közben "ismerkedik meg" a franciával. Kezébe kerül a lovag emlékiratai. Elolvassa, és a hatás alá kerül. Ahogy Alekszendr Szergejevics Puskin is, annakidején. A neves orosz költő tervezte, hogy egy regénybe vagy novellában feldolgozza a francia életét, de a halálos párbaja megakadályozta ebben. Ebből is látszik, hogy az alapanyaga a filmnek nem lehet rossz. És a címe... Annakidején elég "nagy" gondban voltam. Az orosz címében az uralkodó, a szuverén szó többes számban van. Viszont a nemzetközi filmcímekben nem. Megnézve a filmet, nekem úgy tűnt, hogy egy francia a főhős, aki XIV. Lajost és I. Pétert is szolgálja. Ugyanazon időszakban. A forgatókönyv szerint, ez így is volt betervezve. Ugyanakkor a forgatás során változott a koncepció. Grigorij karaktere egyre hangsúlyosabbá vált. Már több volt mint egyszerű orosz katona, aki "besegít" a főhősnek, Jean Nicolass de Braze-nek. A Szluga Gaszudarev könyv végén található interjúban Rjaszkov már két főhősről beszél. A végső koncepcióban Grigorijról és Nicholasról mint főhősökről beszél. De Voronovnak csak egy uralkodója van, maga Pjotr Romanov. Így, ebben az értelmezésben szó nem lehet Uralkodókról. A nemzetközi filmcímek ezt a kérdést vagy megkerülik, vagy ahogy az angol cím egyes számban hivatkozik a Szuverénre. Úgy vélem, a magyar cím maradhat. Ugye?

A filmben nem a lovag (és a három király, pontosabban két király és egy császár) az (egyetlen) olyan karakter, aki(k) valós személy(ek)ről lett mintázva. Ugyanakkor, bizonyos esetekben a rendező-producer-forgatókönyvíró egy kicsit sajátságosan kezeli a történelmi tényeket. Ahogy a nagy előd, id. Alexander Dumas is tette a négy királyi testőr életét feldolgozó regényeiben (is). Elég csak arra gondolnunk, hogy a francia lovag a valóságban 1714-ben érkezik meg Péter udvarába, a film pedig 1709-ben játszódik.

Van egy latin mondás, ami szerint a történelem ismétli önmagát. Hogy igaz-e vagy sem... Mikor azt is mondják, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni. Mindenesetre, a Poltavai csata előzménye, hogy Mazeppa a kozák hetman megtudja, hogy uralkodója hadseregreformra készül, és ennek során feudális előjogaitól megfosztódik. Így egzisztenciális okból kifolyólag elárulja császárát, és a svéd király szolgálatába áll. Aki épp hadsereggel támad Oroszországra. Akinek legendásan jól felszerelt és nagyszámú bátor katonája van. Európa vezető nagyhatalma katonai eszközzel kívánja Oroszországot legyőzni és visszabombázni a középkorba. (Ismerős idea?) A döntő csata Poltava mellett - jelenleg még a mai Ukrajnához tartozik - kerül sor. Ahol a profin felfegyverzett és a legjobban kiképzett svéd sereg vereséget szenved. Mazeppa a kozák hetman menekülésre kényszerül. Hazáját, uralkodóját elárulta, de ennek ellenére az európai intelligencia romantikus, szabadságszerető hős kultuszát költi köré. Pedig semmi nagyszerűség nincs az árulása mögött. Szimplán kegy- és hatalomveszett embernek érezte magát, aki gátja, kerékkötője volt Oroszország modernizációjának. és ma már tudható, hogy a jelenlegi ukrajnai vezetés is 2022. márciusában inkább választotta az ideig-óráig tartó hatalmat, mint az országának lakosságának érdekét. Hisz, megegyeztek a moszkvai vezetéssel a háború befejezéséről, de ebből az egyességből kihátrálták - Boris Johnsonnak ebben azt mondják elévülhetetlen érdeme volt -, és folytatták a háborút. Amelynek jelenleg, konzervatív becslés szerint eddig legalább félmillió áldozata van. És nagységrendekkel nagyobb - két és fél, háromszorosról is hallani - ukrán állam vesztesége, mint az Orosz Föderációé. Ráadásul defenzívában van az Ukrán Fegyveres Erők. (Ez egy eufémizmus... A képzett katonasága már szinte megszűnt. Az ország romokban, gazdaság nincs. Ez nem hazaárulás? Nem tudom, csak kérdezem.) Az ország már eddig is nagy áldozatot hozott. De miért is? Úgy tűnik, csak a hatalomban levőknek buli ez a helyzet. Tudjátok, a korrupció. Ja, és van még egy mondás: a fejétől bűzlik a hal. De legalább a nyugati PR-juk jó. Ahogy Mazepának is az.


A filmnek jelenleg két verziója létezik. Az első - Oroszországban DVD-n is megjelent - hossza 2 óra 10 perc. Van egy tévés változat, amely nem tartalmazza az erotikus jelenteket és azt a részt, amikor a francia király megérkezik a kártyajátékhoz. Ez 1 óra 58 perces. És van egy 2022-es rendezői változat is, ami 1 óra 54 perces.  Így szól a "hivatalos" fáma. Meg hogy a rendezői változat nagyfelbontású. Valójában, a nemzetközi változat bő tizenöt éve is az volt. Blue ray-en kiadva. A valóság inkább az, hogy az orosz hangsávot is hozzávágták az eredeti nemzetközi verzióhoz, és így került először egy stream szolgáltatóhoz, majd jelent mag blue ray-en. De ez csak az én tapasztalati véleményem.


"Az ezerhétszázkilencedik évben, Európát gyilkos háborúk szakították szét. Az öregedő francia király, XIV. Lajos átengedte az európai monarchiák feletti dicsőségét, a fiatal svéd királynak Károlynak, aki már számos alkalommal győzött az oroszok felett. Néhány hónapja ostromolja Poltavát, ahol seregeit feltartóztatták. Alekszandr Mensikov, várván Péter és a főerők megérkezését, egy futárt küldött a baráti Ágost lengyel királyhoz, remélvén, hogy szövetségesükké válik, a svédek elleni küzdelemben."
E mondatokkal kezdődik az orosz DVD kiadás. (De csak az.)
1709-ben járunk, és ezekben az években Európában egy hatalomátrendeződési folyamat zajlott le. A svédek oroszországi hadjárata ennek a folyamatnak egyik eseménysorozata volt. Ám nem jelentéktelen következményekkel járt. Svédország vezetői lemondtak arról ezek után, hogy fegyveres erővel érvényesítse érdekeit. Gyakorlatilag semleges álláspontot foglaltak el a nagyhatalmi vetélkedésben. Egészen napjainkig.
Oroszország tovább tudott haladni - a háború után - a péteri reformok útján. De van magyar vonatkozásai is a svéd-orosz háborúnak. Most - ennek a bejegyzésnek okán - nem mennék bele a kor európai hatalmi kavarásába, és ennek főként terjedelmi oka van. De azért essen néhány szó a magyar vonatkozásra is! II. Rákóczi Ferenc úgy vélte, hogy a Habsburg-ellenes harcának (amiről, mint szabadságharcról tanulhatunk a magyar iskolákban, és mint ahogy mindenki tudja is: 1703-1711 között zajlott) sikeressége érdekében szüksége van európai hatalmak segítségére is. Először XIV. Lajos francia királynál próbálkoztak követei. A Napkirály eleinte jelentős segítséget nyújtott - érdekében állt, hogy az összeurópai konfliktus sorozatban egy belső ügyek miatt meggyengült osztrák Habsburg féllel szemben próbáljon érdekérvényesítéssel fellépni -, majd idővel ez a segítség egyre inkább csökkent. És nem is vállalta fel a Rákóczival a nyílt szövetségesi viszonyt. A svédek visszautasították a nagyságos fejedelem közeledését. I. Péter viszont hajlandó volt szövetséget kötni a kurucok fejedelmével. (Ez 1707-ben Varsóban meg is történik.)
Mivel azonban XII. Károly svéd király megtámadja Oroszországot, így Nagy Péter cárnak nincs ereje tartalommal megtölteni a szövetségi szerződést. A svédek legyőzése után a törökökkel kerül konfliktusba az orosz vezető, így mindezen háborúk hozzájárultak ahhoz, hogy II. Rákóczi Ferenc nemezközi elszigetelődéséből nem tud kitörni, illetve hogy katonailag és gazdaságilag is kifullad a magyarországi szabadságharc.
(A térképen, itt bal oldalon, jól látszik, hogy ebben az időben a mai Finnország területe Svédország volt. A határhoz elég közel található Oroszország új fővárosa, Szentpétervár. Mindebből következik, hogy Romanov Péter cár számára ez a honvédő háború nagyon nagy jelentőséggel bírt. Nem véletlen - pláne nem ravaszkodás miatt - , hogy erőt nem oszthatta meg. Nem háborúzhatott egyszerre a svédekkel és a Habsburgokkal.)
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a filmben elhangzó földrajzi-politikai nevek - mint például: Lengyelország, Oroszország, Svédország - nem egészen ugyanazt a területet jelenti, mint napjainkban. De Brese lovag átlépi a határt, bemegy egy vendégfogadóba, és azt hiszi, hogy az iddogáló emberek lengyelül beszélnek. De nem. Oroszország határvidékén (u krajna) van, és a kisorosz dialektust használják az ott élők. És tökéltesen megjelenítik a vadkeleti zsiványlét sodródását.
Összességében nagy erénye a filmnek az, hogy bár kosztümös-romantikus alkotással van dolgunk, mégis kapunk egyfajta realizmust is a történet szemlélése során. Mire gondolok? Például, hogy háború van, azaz elviszik az embereket katonának, és így kiürülnek a falvak. Mármint, hogy a falvakban csak nők és gyerekek maradnak. És a mezőgazdasági munkát attól, hogy nincs férfikéz, el kell végeznie valakinek. Hajlamosak vagyunk úgy szemlélni a háborút, hogy vannak a vétlen civilek és vannak a katonák. De háború idején a civil lakosság férfitagjaiból lesznek a katonák, akik ha meghalnak hiányozni fognak a mindennapi életből. Az ő feladatukat valakinek el kell végeznie, mert ha nem, akkor... A háborúk egyik következménye, hogy egész vidékek néptelenednek el. Évtizedekre. Nemzedéknyi időkre.
Mazepa lázadásával kapcsolatban olvastam egy érdekes adatott.  Másfél-kétezer kozákkal állt át vele együtt. Ő maga negyvenezret ígért Károlynak. Nem mondhatjuk jelentősnek a lázadása nagyságát, ugye? Akkor mire föl alakult ki a 19. században a Mazepa-kultusz? Voltaire-nek köszönheti ezt a hetman. Egyik írásában a francia filozófus leírja azt a pletykát, hogy a fiatal Mazepa az egyik kozák atamán feleségével hetyegett. A férj rájön a házasságtörésre, és az embereivel levetkőzteti az ifjú kozákot. És így, meztelenül, rákötözteti egy lóra és a lovat kizavarják a sztyeppére. Ennyi a sztori, ami ráadásul kitalált történet. Mazeppa 1709-ben már hetvenéves, éás szeretné, ha a kozák szokásokkal ellentétben a hetmani cím örökölhetővé váljon, Neki nincs fia, de van kiszemelt utódja. Ebbe a tervébe rondít bele I. Péter, amikor kinevezi Mensikovot Kisoroszország kormányzójává. Nem tudom, hogy az időhiány, esetleg a hetman népszerűtlensége játszott közre abban, hogy a kozákok döntő többsége hű maradt az orosz cárhoz, és nem lépett az árulás útjára. Esetleg, nagyon is emlékeztek, hogy I. Péter egyik legjelentősebb hadseregreformjára, ami a sztrelecek lázadásához vezetett, hogyan is végződött. Az ifjú cár leverte új és modern ezredei segítségével, és tömeges kivégzést tartott utána. Bár, az hazaáruló kozákokat ez a veszély pillanatnyilag nem fenyegette, épp a svéd hadsereg jelenléte miatt, de azért volt rizikója a dolognak. Az a Szics, amely Mazepával tartott, el lett törölve. Megszüntették, soha nem szervezték újra. A lázadó kozákok falvait felgyújtották... A hazaárulókkal akkor sem bántak kesztyűs kézzel arrafelé. Se.   

Tetszik, hogy a film története több szálon fut. Van a szerelmi szál, ami generálja a sztorit a film elején. Van egy háborús-történelmi szál, és van egy klasszikus miszticizálós szál. A Fekete Lovas. Ki is ő? Mit akar? Természetesen, választ kapunk ezekre a kérdésekre. Csak jusson el oda a sztori!
Szerintem, egy nagyon jó és élvezetes történelmi-kalandfilmet láthat az, aki megtekinti ezt az alkotást! Mondjuk: itt.
Most, hogy átszerkesztettem a tizenkét évvel ezelőtti feliratomat - és természetesen a szöveghez is hozzányúltam itt-ott -, felvetődött bennem (tekintettel a filmben felbukkanó négy-öt nyelvre; a magyar fordításban nagy segítség volt az orosz DVD kiadás) -, hogy talán nem lett volna rossz egy csili-vili feliratot készíteni. Úgy voltam vele, hogy ez úgyis a rövidebb verziója a filmnek, a hosszabbhoz talán úgy fogom elkészíteni. De melyiket vegyem alapértelmezett nyelvnek? Az oroszt vagy a franciát? )))


   
Gyerekkoromban Teknős Péter ifjúsági regénye (A Vasfejű) által "hallottam" előszőr a Poltavai Csatáról. Nem tagadom, hatással volt rám eme kalandregény. Akkoriban nagyon tetszett. Sok-sok évvel később ismerkedtem meg Alekszej Tolsztoj Első Péterével. Ez azon könyvek közé tartozik, amelyeket nem egyszer olvastam el. Mindkettőt ajánlani tudom!

Szegény Abramovicsok 1-2. rész

Adva van egy hitehagyott zsidó család napjaink Moszkvájában. Ők Abramonvicsék. Nem könnyű az életük, mert az egyik ősük - Haim Abramovics, a cipész - valamikor hatalmas bűnt követett el. És azután sem szállt magába, hanem úgy okoskodott, hogy az elkövetett bűnért a Mindenható a felelős. Nem csoda hát, hogy az áldás elkerülte ezek után nem csak őt, hanem a családját is. Nem véletlen, hogy leszármazottjai is istennélküli életet élnek. Küszködnek, küzdenek... de valami mindig visszatartja a boldogulásukat.
Napjainkban, Haim egyik leszármazottjának lehetősége lesz arra, hogy egy kis segítséggel, a család feletti átkot megtörhesse... Mert hát az Örökkévaló jó, és hűséges. Ha valakit kiválaszt valamire, akkor a választását nem bánja meg soha. A kiválasztott csetlik-botlik, időnként a Jó Pásztor botjával felé suhint, de az ügyeskedő csalóból végül becsületes Harcos válik. Mert megbánhatatlan az Ő elhívása.

A sorozat vígjáték, de még így is sokkal reálisabb képet mutat napjaink moszkvai realitásáról, mint amivel a magyar közvéleményt etetik a média(segéd)munkásaink. Bár valamivel jobb a helyzet, mint 2022 előtt volt, mégis rengeteg hoax-al van tele a magyar média. Így is, úgy is.
Fontos, hogy néhány szót ejtsünk az antiszemitizmusól is. Hiszen a humor nem csak szórakoztatásról szólhat, hanem bizony veszélyes fegyver is. Hiszen hamis szereotípiákat, helytelen előítéleteket terjeszthet, plántálhat a lelkek mélyében. Jelenleg virágzó zsidó kultúra van Moszkvában. Egyfajta vallási reneszánsz van az országban. A Szovjetunió megszűnésekor 4-5 millióra tették az oroszországi zsidók létszámát. A politikai helyzet megváltozásával legalább egymillió zsidó hagyta el az országot - és ezzel jelentősen átalakították az izraeli társadalmat is -, mégis napjainkban is 4-5 millióra teszik az oroszországi zsidó szervezetek az országban élő zsidók számát. Az antiszemitizmus ellen hatékonyan lép fel a jelenlegi orosz kormányzat - igen, a putyini hatalomról van szó -, és igazából az oroszok antiszemitizmusáról a nyugatiakban élő kép, már rég nem reális. Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek ott antiszemiták, mert vannak. Mindenütt vannak. Még olyan helyeken is van, ahol nincsenek zsidók. Mert az antiszemitizmushoz nincs szükség zsidóra. Az egy olyan vallás. Mármint az antiszemitizmus.
Az elmúlt 10-15 évben az erőszakos zsidóellenesség leginkább muzulmán elkövetőkhöz kapcsolható. (Mármint az OF-ben.) Október legvégén Mahacskalában helyi muzulmánok barátságosnak egyáltalán nem mondható csoportja várta az El-Al repülőgépén érkezőket. A nyugati mainstream  média - és itthon is - pogromnak nevezte az esetet. És az Oroszországban elfogadott antiszemitizmusról cikkeztek. Ezzel szemben az orosz belügyi alakulatok a zendülés napján letartóztatta a résztvevők egyharmadát. És a bunt megszűnt. Nem úgy Nyugaton. Nagy-Britanniában az ott betiltott és terrorszervezetnek tartott Hamasz mellett tömegek tüntettek, úgy hogy a hatalom a jogilag illegális antiszemita megmozdulást nem hogy nem tudta, de nem is akarta sem betiltani, sem feloszlatni. Az Izrael mellett tüntetőket viszont vegzálták. Na, most akkor a két állam közül melyik tűri el a muszlim antiszemitizmust? Az angol kormány belügyminiszterének a pozíciójába került, hogy bírálni merte a brit rendőrség munkáját, mivel képtelen a szigetország törvényeinek betartatására. Mahacskalában - amely Dagesztán fővárosa, és a lakosság döntő része muszlim ott - betartatták. Pedig, néhány évtizede a terrorizmus egyik fészke volt a köztársaság. De nem az csak az Egyesült Királyság az ahol képtelenek megvédeni a helyi zsidókat. Franciaország megsokasodtak az antiszemita indíttatású bűncselekmények. Mindez azért, mert október 7.-én a Hamasz és a gázai csőcselék vérengzést rendezett Izraelben, egy új holokausztot próbáltak elindítani. És az IDF és az őt fenntartó állam nem tűrte, tűri el ezt szótlanul. Hol is volt pogrom valójában? És hol tűrik el a betiltott pogrom"lovag"ok melletti szimpátiatüntetést? Vajon hol van a szólásszabadság határa? Miért kellene egyáltalán megvárni az első erőszakos akciót? Miért baj, ha egy államhatalom határozottan, és időben megszünteti a pogromveszélyt? Nem könnyű kérdések ezek. 
A COVID járvány előtt, ha bebarangoltad Moszkvát, akkor lépten-nyomon zsidó kulturális eseményeket hirdető plakátokat (is) láthattál. Ahogy egyes emberek öltözéke, esetleg öltözék kiegészítője utalt arra, hogy Ábrahám leszármazottjával találkoztál. Nyugodtan tehetett bárki ilyet. Az államhatalom nem tűri az uszítást, és a nemzetiségek elleni izgatást. Keményen fellépnek ellene. Nincs kettősbeszéd a hatalom részéről. Nincs olyan, hogy egyik nap a Chabadnak hízelgek, másnap Horthy-emlékezésen méltatom azt, akinek regnálása alatt zsidóellenes törvényeket hoztak, és hozzájárult százezrek haláltáborba küldéséhez. Putyin gond nélkül meggyújtja a hanukkai gyertyát Berel Lazarral. És utána se kezd el udvarolni az antiszemitáknak, vagy a neonáciknak. (Akkor gyorsan intézzünk el egy fideszes toposzt. A radikális iszlám ideológiája Oroszországban is megtalálható, nem csak a Közel-Keleten és Nyugat-Európában. Saria-rendőrség Moszkvában is van. Láthatóan. Persze, jóval visszafogottabb, mint pl. Londonban.  Az egyik tagjuknak van is fenn videója a YT-on, amin azt magyarázza, hogy kész meghalni a sarijáért, annak bevezetésért. A muzulmánoknak erős sérelemérzetük is van - az iskoláikban beléjük nevelik -, amit a középkori keresztesek Szentföldi tetteinek felemlegetésével szoktak felgerjeszteni. Amiről most írok, az nem olvasmányélmény, hanem személyes tapasztalat. Közeli - már-már - barátságba keveredtem egy mollah-hal. Szóval, számukra a kereszténység Istene nem a béke, a békesség, a szelídség Istene, hanem a Háború Istenének tartják. És ennek megindoklására hozzák fel a középkori keresztesháborúkat. Ugyanolyan csúnya dolgokat feltételeznek az európaiakról - mert hát szerintük mind keresztény- amilyen csúnyákat sokan feltételeznek róluk. Erről most egyenlőre ennyit. Ha valakit érdekel a téma... Szóval, az oroszországi muszlim vallási közösség bizonyos fokig befolyásolja Oroszország közel-keleti politikáját (is) - ahogy a zsidó közösség is -, és ez az amire azt azt mondta egy ókori próféta, hogy: horog a szájban.)
Úgy általában, az idegengyűlöletükről is hamis a nyugatiakban élő kép. Személyes tapasztalatom szerint, Moszkvában egyszerre nem fontos, és fontos a származás. Nem fontos, mert nem vágják egymás fejéhez, de fontos, és számon tartják. De nemigazán hozzák szóba. Végül is, Moszkva Európa legnagyobb városa, és emellett tényleg világváros. Soknemzetiségű, mint Babilon. (És nem csak jó dolgok - Ikarusz, Globusz konzervek - alapján alkotnak véleményt a magyarokról. Élénken bennük van, hogy mit tett az 1. magyar hadsereg a 2. világháború alatt Belorussziában. Erről jut eszembe! A Medúzára hivatkozva azt állítja sok hazai véleményformáló, hogy a  11. osztályos orosz történelem tankönyv szerint az 1956-os magyarországi felkelést fasiszták csinálták. A nevezett tankönyv - minden orosz tankönyv - beszkennelve fent van az interneten. Nem is egy helyen. Nem sokan vették eddig a fáradságot, hogy azt a néhány mondatot eredetiben elolvassák. Kicsit összetett mondatok vannak odaírva, de nem az, amitől harsogott a magyarországi média. Persze tudom, utánajárni valaminek strapásabb, mint propagandát szajkózni. Egyébként, a Medúzát betiltották az Orosz Föderációban, és azóta a Baltikumba tette át a székhelyét. Biztos hiteles hírforrás Oroszország tekintetében, ha Európa legrusszofób országában tevékenykedik. Érdemes lehet kritika nélkül elfogadni mindent, amit állít. Ja, nem. Mindenesetre kényelmesebb, mint hitelességre törekedni. Az olyan újságírói izé lenne. Olyan pulitzeres.)

Szóval, Haim lelke meglátogatja a leszármazottjait, mert szeretne bejutni a Nyugalom Helyére. Ő már tudja, hogy mit rontott el, és szeretné, hogyha utódja helyrehozná a dolgot. Mindenkinek jobb lenne. Persze, egy ügyeskedő életet kellene feladni a(z ük)unokának, ami nem megy könnyen. Meg kellene szabadulni a maffia szorításából is, mikor már a gengszterek majdnem elkapták az ember gigáját! Meg ott van a szembenézés a származással, meg hogy vannak akik elég előítéletesek, ám! Meg a család is nagy... Szegény Abramovicsok!
Előítéletek.
A PC nem fertőzte meg az orosz közbeszédet. Nem mindig konform számomra, ahogy viccelődnek. Például, van egy könyven a NHH-ról. Benne egy vicc Barack Obamáról (Egyáltalán miért került bele? A PC illusztrálására. De akkor is, ez a könyv 75-80 évvel ezelőtti eseményekről szól!) És ez a tréfácska, nekem sok. Nem ízléses. Ámbár szókimondó. Persze, ezt értelmezhetjük úgy is, hogy a könyv írója rasszista. Pedig, inkább csak szókimondó. Időnként, izléstelenül.   

Az epizódok végén néhány jiddis kifejezés orosz fordítása található. Ez a szószedet elég hiányos, ezért én itt, ezen a felületen teszem közzé a kifejezéseket. Nem alfabetikus sorrendben, hanem ahogy a film időrendjében felbukkannak.

1. rész szószedete:

Mesztecske: Kisváros. Olyan városocska, ahol zsidók élnek. A Letelepedési Övezetben elterjedt elnevezése a stetl-eknek. 

Sabbat: Szombat. a hetedik nap. Ahogy a teremtéskor a Mindenható a hetedik napon megpihent, úgy az embernek is el kell választania a hetedik napot a többitől. Ilyenkor az Örökkévalóra kell(ene) figyelni. Semmi munka, sem semmi, ami a munkához kapcsolódik. Ismeritek a viccet?
Kohn szombaton meglátja a zsinagógában Grünt egy csodaszép öltönyben. Odamegy hozzá és azt mondja neki:
- Ha nem lenne szombat, megkérdezném, hogy mennyibe került ez az öltöny, drága Grün úr!
- Ha nem lenne szombat, meg is mondanám, hogy 100 ezer volt. - válaszolja Grün.

Slimazl: Krónikusan szerencsétlen ember. Nem feltétlen szalonképes kifejezés. Maradjunk a balféknél.

Festejszt:  A német Verstehen szóból származik. Jelentése: érteni, megérteni.

Dibbuk: Rosszindulatú szellem. A zsidó mitológia szerint, halott ember szelleme. Olyan emberé, aki akkora bűnt követett el életében, hogy nemhogy Ábrahám kebelébe nem juthat be, de a Seolba se. (A Seolt sírnak, pokolnak, gödörnek, holtak hazájának, alvilágnak szokták fordítani. Az LXX Hádésznak fordítja.) Így kénytelen a világűrben bolyongani. Mindaddig, amíg egy elő emberben valamilyen úton-módon bele nem költözik. És belső küzdelmet, meghasonlást idéz elő az emberben. A zsidó misztikusok szerint, a cadikok - igaz emberek - a kabbala segítségével képesek a dibbukot kiűzni az emberből. Az Apostolok cselekedetei is beszámol valami hasonlóról:
"A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: „Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet.” Egy zsidó főpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett. De a gonosz lélek visszavágott: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból."

Schlemiel (vagy slemil): Alkalmatlan személy, bolond, ügyefogyott.
A zsidó folklór humoros részének (lsd. az ún. zsidó vicceket) gyakori archetípusa. Egy szerencsétlen alak, aki önhibáján kívül üldöz a balszerencse és ezt szótlanul tűri.

Kasrut: Az étkezési törvényeknek megfelelő. Kóser.

Weizmir: Érzelmi felkiáltás. (Az ajvéhoz hasonlóan.) Váratlan, rossz dologra, eseményre adott reakció. Hasonlít a Jaj, Istenem!-re.

Putz: Eredeti jelentése pénisz. Jelentése módosult, a hülye, bolond, unalmas emberre használják.

L'chaim: Tósztként használják. Szó szerinti jelentése: Az életre!

Jom Kippur: Vallási ünnep, az Engesztelés Napja.

Sabbat salom: Köszöntés. Szó szerinti jelentése: Békés szombatot!

A filmben szerepel még egy kifejezés, amit nem fordítottam le. Ez a sztálinka. Ez olyan többemeletes, soklakásos társasházat jelent, amelyet a sztálini időszakban építettek. Ennek megfelelően az orosz nyelv ismeri a hruscsovka, és brezsnyevka kifejezéseket is. Tehát, nem csak egyszerűen arról van szó, hogy szóba került egy társasház, hanem egyúttal tudható is, hogy melyik történelmi időszakban épült. Utal a kifejezés az épület korára is.


2.rész szószedete:

Remélem, az első epizódban előtörő jiddis szavak és kifejezések senki kedvét nem vette el a folytatástól. A második részben sokkal-sokkal kevesebb ilyen kifejezés van, és a legtöbbje már ismerhető az első epizódból.
A második epizódban tovább ismerkedhetünk az Abramovics családdal. És szerintem, megéri...

 Azohev vej: Ezt a felkiáltást olyankor használják, amikor valami olyasmit szeretnének kifejezni, hogy valami nagyon nem jó a helyzetben.
A jiddis közbeszédben a hogy vagy kérdésre is ezzel a kifejezéssel válaszolnak/válaszoltak.

Shlimazel: Két szóból álló kifejezés. Az első tag a német schlimm (rossz, sikertelen), a második a héber mazal (jiddis mázel), ami jószerencsét, boldogságot jelent.

Ruah in dajn: Szabad fordításban: rohadna el az apád.
Az askenázi zsidók Kelet-Európában igen nagy szegénységben és nyomorban éltek. És mint mindenki, aki ilyen körülmények között él - szegénységben és reménytelenségben -, az oktatástól elzártan, ezen népségekre mindenhol és mindenkor igen jellemző a rendszeres és durva átkozódás. És van egy olyan mondás, ami szerint a jiddis átkozódás rosszabb a cigányokénál. (Идишские проклятия - похлеще цыганских⁠⁠) Az askenázi zsidók Kelet-Európában igen nagy szegénységben éltek. És mégis, hála az oktatási rendszerüknek, jelentős kulturális kincsekkel ajándékozták meg az emberiséget. Bár a többségük iszonyú nyomorban élt - és ezért (ki)utáltak is voltak -, mind az irodalomban, mind a festészetben, mind a filozófiában, a medicinában és számos tudományágban jelentős dolgokat hoztak létre. Rabbik nemzedékének rettentő sokat köszönhet az egész emberiség. A jiddis kultúrát nem csak a ruah in dajn-ozás jellemezte. Nagyon nem. 

Makesz: Ördögök.

Puresz: Szerencsétlenségek.



Befejezésül annyit megjegyeznék, hogy körülbelül a második rész első harmadánál van egy pár perces rész, amikor gyorsan egy teológiai kérdést fejt ki a film. Érdekesnek találtam, mert arról tanúskodik, hogy a hit és a cselekedetek viszonyát a judaizmusban nagyon hasonlóan látják, mint a protestantizmusban. Vagy ahogy az ortodoxiában. Érdekesnek találom, hogy a pravoszláv rítus a katolicizmushoz igen hasonlatos - de vannak azért különbségek! -, ám teológiai kérdések egy jelentős részében közelebb van a protestantizmushoz, mint Rómához. Miközben - protestáns szemszögből nézve - a képkultusza extrémebb a pápistánál. De ezt csak mint magánvéleményemet írtam le. A filmben ilyen komoly kérdéskör nem tanulmányozható. Csak van benne egy másfél perc, ami előhozta belőlem ezt. Az a másfél perc, meg azért kell a filmbe, hogy a sztori bonyolódni tudjon!
Jó szórakozást!

1. rész             2.rész