A Zulajka kinyitja a szemét című sorozatról van szó, ám úgy egyébként. Tetszik. Nagyon. Oly annyira, hogy úgy gondoltam el is kellene olvasnom az eredeti művet. Ami néhány éve megjelent magyarul is, és szinte beszerezhetetlen. Antikvárba láttam 25 ezerért. Most komolyan! Eredeti nyelven, új állapotban a lakásomig elhozzák eredeti nyelven nyolcezer körül. Ami szintén szép összeg, de néhány határon áthozzák, úgy hogy egy-pár cég ráteszi a maga költségét. Mindez azért valamit jelenthet... A magyar szinkronos változata a sorozatnak jelenleg - tudtommal - nem igazán elérhető, de azért szentelnék néhány szót erre a műre, hátha lesz valamikor valahol ismétlése. (A könyvről már nem is beszélek.) Szóval, megismerkedtem mind az regénnyel, mind az audiovizuális feldolgozással. És csak ajánlani tudom mindkettőt. A sorozat Guzel Jahina írónő azonos című regényének feldolgozása olyan színészekkel mint Szergej Makoveckij vagy Julija Pereszild.(Mindkettő nagy kedvencem, egyébként.)
Guzel Jahina eme regénye - mert több is van, és a Zulejka sikere után újabb művei is megjelentek magyarul is! - az 1930-as években játszódik. (Valahol azt olvastam, hogy női regény a mű. Igazából, ez teljesen értelmezhetetlen kifejezés számomra. Igen, egy hölgy a főszereplője, az ő útját követhetjük nyomon, de ettől lenne női? Szerintem meg, egy jó regény. Nagyon jó.) Az írónő tatár származású, és a saját szülőföldjén "játszatja" az alkotást, onnan indul ki a sztori. Zulajka egy kis tatár faluban éli, hagyományos és ezért nehéz és gyötrelmekkel teli életét. Férjével küzdenek a megélhetésért. Művelik a földet és próbálják túlélni a beszolgáltatásokat. A politika rátelepszik az életükre, miközben nekik nem sok fogalmuk van a miértekről. Ők azok a kisemberek, akiket nap mint nap megnyomorítanak a politikusok, anélkül hogy ők maguk megpróbálnák a köz ügyeivel foglalkozni. A mű egyik pozitívumának tartom, hogy nincs benne semmilyen aktuálpolitikai állásfoglalás, a moralizálást is rábízza az olvasóra, a nézőre. Ha van rá affinitása, akkor megteheti, ha nincs akkor sincs ráerőszakolva. És például Lev Tolsztoj egyes műveiben épp ez az amit nem kedvelek. Nagyszerű könyv, például, az Anna Karenina, de szerintem van benne egy teljesen felesleges (és számomra annyira unszimpatikus) karakter, akiről ordít, hogy az író magát írta bele a sztoriba. Vagy ott van a Háború és béke, ami szintén nagyon jó regény, csak annyira - már-már erőszakosan - nyomná belénk az író világlátását. No, Jahina művében ilyenek nincsenek és ez - bár paradoxon - hozzátesz a műhöz. Egy szomorú és nehéz korszakot mutat be az alkotás, de mégsem depressziós. Hogy éri el ezt az írónő?
Az orosz irodalom kifejezés hallatán a legtöbb embernek Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij neve jut eszébe. Napjaink író közül Akunyin, Pelevin, Gluhovszkij (esetleg Akszjonov) jut(hat) az emberek eszében. Pedig időről-időre megjelennek magyar nyelven is érdekes (vagy érdekesnek tűnő) jelenkori orosz irodalmat reprezentáló szerzők írásaik is. Azt gondolom, időnként érdemes kockáztatni is. (Mármint a pénzünket. Kíváncsiságból megvenni könyvet és elolvasni. Vagy talál az ember egy viszonylag ismeretlen író jó könyvét, vagy kidobta a könyv árát az ablakon.) Okszana Vaszjakináról hallottatok már? Nemrég megjelent magyarul a könyve.
Ezen bejegyzés témájához egyáltalán nem kapcsolódik a következő néhány mondat. Már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy egy - szerintem - nagyszerű (és igen komoly témát boncolgató) második világháború idején játszódó filmet is közkincsé teszek. (Természetesen magyar felirattal.) Az általam készített felirat évek óta fent van a neten, de talán már nem annyira forró a téma, mint két éve volt, például. Talán most több esélye van annak, hogy elfogultság nélkül nézhessük meg ezt a filmet. (Leírást róla itt találhattok.) 2018-ban, amikor hozzányúltam a témához, magyar nyelven nem igazán lehetett olvasni a film történelmi hátteréről szinte semmit. Azóta a szomszédban kiteljesedett (polgár)háború egyik hozadéka lett az is, hogy magyar nyelven is elkezdtek írni a volhínai mészárlásokról. Persze, 2022-ben még gond nélkül leoroszügynöközték aki megemlítette, hogy napjaink ukrán nacionalistái büszkék a nácikkal kollaboráló elődeikkel. Zelenszkij azon védekezése, mely szerint származása miatt sem lehet nácinak tekinteni őt, logikailag hibás. Ezzel nem azt állítom, hogy ő náci vagy náciszimpatizáns lenne. De az ukrán fasiszták jelszavait felhasználja ő is és a stábja is. És már egy ilyen kijelentés sem botrányos Magyarországon. Változnak az idők. (Kíváncsian várom, hogy Kanada kiadja-e Oroszországnak azt a volt ukrán SS katonát, akit nem is olyan régen megtapsoltak a kanadai törvényhozásban. Jól ebből az ügyből Trudeau-kormányzat nem tud kijönni. Ha nem adják ki, akkor azért, ha kiadják akkor azért. Mert nemzetközi kötelezettségének nem tesz eleget, illetve onnantól kezdve jogosan állíthatják Kanadáról, hogy náci háborús bűnösöket rejteget. Ha kiadják, akkor a kanadai ukrán közösség fog háborogni - ami csak egy dolog -, de presztízsveszteség is, hisz újra bekerül a médiába a tény, hogy az ország képviselői megtapsoltak egy idős, ám háborús bűnöket elkövető embert. Ez egy morális sakk és matt. Mindegy hogy döntenek a kanadai ítészek. Bármi a döntés, presztízsveszteség lesz. Amit évtizedekig az orruk alá dörgölhetnek majd. Persze, ez csak moralizálás, ami nem biztos, hogy politikai kategória. Illetve, dehogynem! A propaganda fegyvere a moralizálás. Az egész ukrajnai konfliktus fenntartásának indoka Nyugaton a jóemberkedésen alapul. Megsegíteni a megtámadottat. Miközben Majmonidészre nem hallgat szinte senki.)
 |
A Volhínia című filmet itt tekinthetitek meg. Mondhatnám, hogy jó szórakozást hozzá, de ez nem olyan alkotás. De jó. Nagyon. Az alkotók igyekeztek semlegesek maradni, miközben minél szélesebb spektrumba igyekeztek láttatni az eseményeket. Úgy vélem, ezt az akadályt sikeresen vették. De ettől függetlenül a jelenlegi kijevi rezsim diplomatái megpróbálták megakadályozni a lengyelországi vetítést is. Igen. Az aki a film nézése után is lelkesen szláváukráinyázik, abban humánumot találni mission impossible. Ahogy A Forradalom álarcai című francia dokumentumfilmnél, úgy ennél a lengyel alkotásnál sem sikerült az európai demokrácia felkent védőinek cenzúrát gyakoroltatniuk. Az igyekezett megvolt, mindkét esetben!
Adhattam volna a bejegyzésnek a Vörös Kísértet és társai. 4.rész címet is, csak akkor a Zulejkát nem említhettem volna meg. Hisz az nem háborús film(sorozat). De egy nagyon jó alkotás. Amely ideológia- és aktuálpolitikamentesen mutat be egy időszakot. Emberi sorsokon keresztül. És az empátia sokszor többet tud mondani, mint a betűk által kódolt szavak.
