Ő mindig jót akart, de valahogy mindig köztbe jött valami. Ő jámbor és kötelességtudó. Csak valahogy a körülmények úgy alakulnak, hogy legjobb szándéka ellenére bajba kerül, de ki is mászik belőle, miközben a környezete avíttságából valahogy mindig gúny űződik. Imádtam a történeteit. Hogy mennyire mellébeszél velük, miközben számára teljesen analógok a körülményeivel. Szerettem volna én is ilyen sztorizgatós felnőtté válni. És nagyon tetszett, ahogy a beszélgetőtársai megcsúsznak a történetein. De valahogy nem ez a Svejk vált a tömegkultúra részévé.
A székely góbés Svejk - ha engem kérdeztek - akkor nem hiteles ábrázolása a szerző szándékainak. Mégis, ebben a filmben is ezt a (számomra mű) Svejk karaktert láthatjuk. Ugyanakkor jól át is van mentve a könyvbéli karakter szóhasználata, sőt! Valahogy a könyv (egy részének) hangulata is. Érdekes.
Takács Róbert egy igen érdekes írást tett közzé Hasekről és Svejkről. (Nem kedvelem azokat, akik mások munkáit felhasználják nem épp korrekt módon. Az írás érdekes, feltétlen ajánlom, de nem értek egyet az alkotó véleményével. Olvassátok el, mert érdekes dolgokat tudhattok meg Hasekről és koráról. A hozzászólásokat se hagyjátok ki! Korrekció érkezik, és a szerző korrektül áll hozzá. Így lesz kerek az írása.) A cikk azon összetevője, amelyet a vélemény címkével láthatunk el, nagyon távol áll tőlem. Svejk leleplezi Operettországot. Azt az Operettországot, amely ma is köztünk él. Voltam sorkatona. A Magyar Köztársaságé és találkoztam Lukas főhadnagyokkal, Biegler kadétokkal, Dub hadnagyokkal stb... Nem szeretem a nagy pátoszt. A semmitmondó nagy szavakat, még ha napjainkban reneszánszuk is van. A szómágia visszataszító számomra. Svejk jámbor naivitással megfertőződött hozzáállása a dolgokhoz leleplezik a K.u.K. rezsim talmi voltát. Svejk nem buta, sőt! De nem is ravaszkodó, sunyi fazon. Mert van benne egyfajta jóindulat, ami mindig bajba sodorja őt. És azokat, akiken segíteni szeretne. Balféksége mégsem az ő, hanem a rendszer hibáit leplezi le. A diktatúrák és azok kiszolgálói, azzal szimpatizálók nem igazán kedvelik Svejket. (Persze, nem csak ők nem.) Tudtátok, hogy 1968-ban, a csehszlovák intervenció előtt - a később Afganisztán is megjáró Alekszandr Majorov hadseregparancsnok visszaemlékezéséből tudhatjuk, hogy - a szovjet genstáb tagjai között elhangzik a "Ráijesztünk a Svejkekre!" mondat is?
A Svejk új kalandjai című film 1943-ban készült. Ez adja az egyik érdekességét. Egy vígjátékról van szó, amely az éppen folyó világháborút dolgozza fel. Svejket cseh polgárként besorozzák a német hadseregbe és a Balkánon, Jugoszláviában vetik be. A karakter hozza a sztereotip megközelítést. A film gegjei némafilm szintűek. Alpáriak - de közelről se annyira, mint egy Adam Sandlers film -, de nem durvák. Kedvelhető, mint egy Harold Lloyd, egy Charlie Chaplin vagy mint egy Buster Keaton karakter. A dialógusok Hasek-közeliek, ami jó pontnak számít nálam. A film elkészítésének időpontjában már köztudott, hogy a Wehrmacht nem verhetetlen. A blitzkrieg mámoros pörgése már csak emlék, a metamfetamint már arra használja a német hadsereg, hogy a katonái el tudják viselni a szélsőséges élethelyzetüket, hogy ne törődjenek a rájuk váró pusztulással. Ez már az after ideje számukra. Persze, vannak még erőösszevonások és kísérletek a háború menetének visszafordítására, de a főszerep a hátrálásé. Minden fronton. Ebben a közegben készül a film, aminek az egyik feladata az ellenség nevetségessé tétele. Ezt szolgálja az alkotásban feltűnő Adolf Hitler, aki nem félelmetes, hanem nevetséges. (Már annak, aki szereti az efajta humort.) Mindemelett egy kiégett ember. Egy roncs. Bár, ha jobban belegondolok, akkor ez is csak egy...
Érdekesnek találom a film címét is. Az eredeti címben szereplő kaland szó jelentését tekintve nem csak szimpla adrenalint emelő sztorit jelent. Mókás, vidám kalandra utal. Valami olyasmire, mint amiken Nyekraszov Vrungel-Linkóci kapitánya átmegy. (Ugyanakkor ennek az vidám regénynek a címében épp nem ez kifejezés található. Hanem a komolyabb verzió. Ezzel, mintegy szembe megy a mű hangulatával. De ebbe most nem megyek bele...) Van ebben egyfajta ellentét. Vidám kalandok egy komoly történelmi helyzetben. Ami napjainkig tabu. Amiről nem illik - főként az áldozatok nagy száma, és a cinikus, ipari méretekben elkövetett rablógyilkosságok miatt - humorosan feldolgozni. Érzékeny téma, még napjainkban is, de már 1943-ban kísérleteztek paródia létrehozásával.
Komolyan nem igazán értem, hogy most nekem van szövegértési problémám, vagy azoknak, akik az eredeti Svejket amolyan furfangos, magát hülyének tettető alaknak gondolják. Akárhányszor olvastam a regényt, számomra egy jámbor és jóindulatú (de aki ettől függetlenül roppantul tudja a sztorijaival idegesíteni a környezetét) alaknak tűnt a karakter. Vagy én vagyok naiv? Azt tudtátok, hogy Karinthy Frigyes is lefordította a regényt? Inftaneriszt Svejk a címe. Nem ismerem, nem olvastam ezt a verziót, de a cím alapján más sem a furmányosságot, a csalafintaságot feltételezi róla. Akkor miért alakult ki ez a toposz róla? Nem kavarták össze, véletlenül Tjorkinnal?
