Rudyard Kipling: Dzsungel könyve
Az egyik, és legtöbbet idézett mondat a Dzsungel könyvéből így hangzik:
"We be of one blood, ye and I." Vagy hogy stílszerű legyek (mivel egy orosz nyelvű feldolgozás kapcsán írom e fogalmazványt): "Мы с тобой одной крови." Magyarul szerényen csak így hangzik: Egy vérből valók vagyunk. E mondat nemzetközi sikere elvitathatatlan. A 2019-es év vége felé egy kisebb vihar volt a magyar közéletnek nevezett biliben. Egy újságíró nem állt fel (Miért kellett volna? - kérdezem én.), egy talán sokadrangú, ám napjainkban bizonyos körökben erősen kultivált zenekar dalának felcsendülésekor. Nem akarom megbántani a dal előadóit - távol legyen, hogy munkásságukat kritizáljam, hiszen nem is ismerem azt -, de az általam ismert "rajongóik" nem zenés előadásaik miatt szoktak a zenekarra hivatkozni. Hanem ideológiai elkötelezettség okán. Ez a felállós-nem felállós óvodás szint alatti hozzáállás is inkább arról győz meg, hogy elismertségüket inkább a politikának köszönhetik, mint... De mindez csak spekuláció a részemről, hiszen amint jeleztem is már, nem ismerem a munkásságukat. De ez politikai műbalhé arról győzött meg, hogy továbbra se keresem a lehetőséget. Nem feltétlen a zenekar hibája ez.
De mindez inspirált egy kicsit arra, hogy összeszedjem gondolataimat, tapasztalataimat és megosszam veletek azt. A mostani téma az orosz nacionalizmus lesz. Nem kívánok foglalkozni nagyon mélyrehatóan a kérdéssel, hiszen ez egy nagyon nagy téma. Mindenesetre megpróbálkozom egy kicsit más oldaláról megközelíteni a kérdést, mint ami a magyar köztudatban bent van.
Kezdetnek szeretném kijelenteni, hogy számomra rendkívül szimpatikus Árpi bácsi - valamikori köztársasági elnökünk - definíciója, mely szerint: aki magyarul beszél, magyar gondolkodik és magyar álmodik az magyar.
Egyrészt semmi kirekesztő nincs benne, másrészt nagyon lényeges dolgokra mutat rá. Itt van például Garik barátom. Örmény származású. Nálam két évvel idősebb. Szakmáját tekintve autószerelő, ám rendkívül művelt. Meglepően széleslátókörű és jól informált a világ dolgaival kapcsolatban. Mert ő a Szovjetunióban volt iskolás. (Rendszeresen mondta ezt nekem: Mert én a SZU-ban születtem! Mert én a SZU-ban jártam iskolába!) Időnként ugrattam is ezzel: Garik, te egy hős vagy. Mert a SZU-ban születtél. Vagy: Garik, te a Szovjetunió Hőse vagy. Ilyenkor mindig komoly arccal válaszolt: Igen, mert én a SZU-ban születtem.)))
- Gágó, te oroszul vagy örményül álmodsz? - kérdeztem egyszer.
- Nem értem, mire gondolsz?
- Milyen nyelven gondolkodsz?
Elgondolkodott és ezt mondta: - Időnként oroszul, időnként örményül. Miért?
- Semmi, Gago. Semmi.
Garik egyszerre orosz, és egyszerre örmény. Oroszságáról pont úgy beszél, mint örménységéről.
- A szerbeket szeretem, mert a testvéreink.
- A szerbek is szlávok, mint mi.
Ugyanakkor büszke az örmény hírességekre, mint például a System of Down. Mikor rákérdeztem Kardashianra, csak vigyorgott.
- A Szovjetunióban nem számított, hogy milyen nemzetiségű vagy, ahogy a cári Oroszországban sem. A vallás volt ami szétválasztotta a társadalmat. Keresztény vagy-e, vagy muzulmán. (Persze, emlékezvén a sztyepanakerti eseményekre, mindez erősen idealizált visszaemlékezésnek tűnik.)
Amikor bekerültem a társaságába - ahol örmények mellett oszét, grúz, üzbég és kazah is volt -, szinte az első kérdésük az volt, hogy: Katolikus vagy?
- Nem. Nem vagyok katolikus. Én...
A mai napig nem tudom, szerintük helyes választ adtam-e. Ők büszkén mondták, hogy örmény ortodoxok.
Egy Rettegett Ivánról szóló dokumentumfilmben elhangzott, hogy az oroszok idegengyűlölők. Hogy a History-n vagy a Spectrum-on volt-e ez a film, már pontosan nem emlékszem. (Utána nézhetnék, mert írtam már erről, de ez nem lényeges.) Totálisan félrevezető ez az állítás. Moszkvában hivatalosan egymillió örmény él. Nemhivatalosan kettő millió körül. A városban rengeteg kazah, azeri, üzbég lakik. Milliószámra. Szó szerint. Mégsem hallani etnikai feszültségekről. Milliószámra élnek muszlimok Moszkvában, mégsem hallani vallási feszültségekről. Rengeteg zsidó él a városban, akik nem szégyellik származásukat. A metrón, az utcán... mindenütt találkozhatsz olyan emberekkel, akik aranyláncot hordanak a nyakukban, és Dávid csillag rajta a medál. Autókban a visszapillantó tükörnél ott lónak a kék-fehér hatágú csillagok... Ilyen van egy xenofób társadalomban? Persze, a TV-ben azt mondanak amit akarnak. Oroszország messze van.
Vagy ott van az egyik orosz ismerősöm, aki komoly arccal azt mondta nekem: üzbég vagyok.
Elnevettem magamat. Ekkor jött a magyarázat:
- Taskentben születtem, ami Üzbegisztán fővárosa. Tehát üzbég vagyok. Az oroszok különböző népekből állnak: ukránok, beloruszok, üzbégek, azeriek, örmények.
- Jó. Akkor mondj nekem valamit üzbégül!
- Szálem Alejukum. Azt jelenti: Jó napot.
- Alejku Szálám. - válaszoltam mosolyogva. Nem mentem bele, hogy ez nem üzbégül, hanem arabul van. Bár kétségtelen, hogy így köszönnek az üzbégek is egymásnak.
Miért idéztem fel ezt a magánbeszélgetést? Mert egy nagyon fontos dolog kiviláglik belőle. Az identitás meghatározásánál nem mindig a vérségi állapot a legfontosabb. Az Üzbegisztánban született orosz nemzetiégű ismerősöm, akinek szülei is csak oroszok, nem mindig definiálta magát csak orosznak.
A mit jelent orosznak lenni kérdéskör - még ha csak érintőleges - boncolgatásához egy kicsit vissza kell mennünk az időben.
Vlagyimir az első orosz fejedelem célul tűzte ki, hogy egyesíti a 12 keleti szláv törzset. De nem csak egyesíti, hanem közös identitással is "ellátja"őket. Uralmi területének központja Kijev lett. Ezért is kapta az utókortól a Minden Orosz Városok Anyja nevet. Tehát, Kijev volt az orosz városok eleje. Ám sem az Aranyló Napocskának, sem utódjainak nem sikerült végrehajtani a nagy Tervet.
Az új fővárosba betelepített különböző keleti szláv törzsekből családokat, hogy azok törzsi identitásukat elhagyva új, terület alapú identitás alakulhasson ki. (Ebben az értelemben: a mai kijevi vezetés az első Rusz örököse, ugyanakkor az eredeti terv szellemisége a mai moszkvai vezetés ideológiájában testesül meg. Tehát, ebből a szempontból épp Moszkva az amely a Kijevi Rusz szellemiségének örököse.) A főváros megerősödése egyúttal a hanyatlásának az előidézője lett. A Fekete-tenger környéki nomád birodalom legyőzése után, Kijev elveszti stratégiai jelentőségét. A fejedelmek - mind a világi, mind az egyházi - odébb költöznek. A belsőviszályok és később a tatárok "miatt", előbb Vlagyimir, majd Moszkva válik központtá.
Erről olvashatok a blog különböző bejegyzéseiben is.
IV. Iván megerősíti és katonaállamá teszi a Moszkvai Fejedelemséget. Egyúttal folytatja a vlagyimiri örökség gyakorlatba történő megvalósítását. Küzd a tatárok ellen, és igyekszik a befolyását növelni azokon a területeken, ahol keleti szlávok élnek. A keleti és nyugati betolakodók elleni harca gyakorlatilag egy egységes keleti szláv állam létrejöttének lehetőségét hordozza magában.
Erről is olvashattok már itt: http://vosztok.blogspot.com/2011/12/car.html
Iván politikája végig kíséri a cárizmus történetét.
Már a 19. században is volt német-osztrák kísérlet arra, hogy az egységes orosz nemzetállam kialakulását megakadályozzák.
Erről is olvashattok itt.
Tehát a területi kötödés kontra egységes nemzet ideológiájának küzdelme végig kíséri az orosz történelem több, mint ezeréves történetét. Így fordulhat elő - az elmúlt 30 évben többször is -, hogy a magát nagyon ukránnak tartó elnököknek felnőtt fejjel kell megtanulniuk egy olyan nyelvet, amelyet ráadásul rendszeresen az egyetlen hivatalos nyelvéé akarják nyilvánítani az államuknak.
Így fordulhat elő, hogy időnként önmagukat ukránnak definiálják, időnként meg orosznak. Attól függően, honnan várnak pénzt. Vagy éppen honnan közelít erős hadsereg.
Néhány példa:
Orosz nevű, és oroszos fizimiskájú ismerősöm megállapítja, hogy napjaink Moszkvájában az oroszok már nem akarnak dolgozni. (Nézek ki a fejemből. Mit beszél ez? Majd folytatja:) Én is szibériai vagyok.
Vlagyimir az első orosz fejedelem célul tűzte ki, hogy egyesíti a 12 keleti szláv törzset. De nem csak egyesíti, hanem közös identitással is "ellátja"őket. Uralmi területének központja Kijev lett. Ezért is kapta az utókortól a Minden Orosz Városok Anyja nevet. Tehát, Kijev volt az orosz városok eleje. Ám sem az Aranyló Napocskának, sem utódjainak nem sikerült végrehajtani a nagy Tervet.
Az új fővárosba betelepített különböző keleti szláv törzsekből családokat, hogy azok törzsi identitásukat elhagyva új, terület alapú identitás alakulhasson ki. (Ebben az értelemben: a mai kijevi vezetés az első Rusz örököse, ugyanakkor az eredeti terv szellemisége a mai moszkvai vezetés ideológiájában testesül meg. Tehát, ebből a szempontból épp Moszkva az amely a Kijevi Rusz szellemiségének örököse.) A főváros megerősödése egyúttal a hanyatlásának az előidézője lett. A Fekete-tenger környéki nomád birodalom legyőzése után, Kijev elveszti stratégiai jelentőségét. A fejedelmek - mind a világi, mind az egyházi - odébb költöznek. A belsőviszályok és később a tatárok "miatt", előbb Vlagyimir, majd Moszkva válik központtá.
Erről olvashatok a blog különböző bejegyzéseiben is.
IV. Iván megerősíti és katonaállamá teszi a Moszkvai Fejedelemséget. Egyúttal folytatja a vlagyimiri örökség gyakorlatba történő megvalósítását. Küzd a tatárok ellen, és igyekszik a befolyását növelni azokon a területeken, ahol keleti szlávok élnek. A keleti és nyugati betolakodók elleni harca gyakorlatilag egy egységes keleti szláv állam létrejöttének lehetőségét hordozza magában.
Erről is olvashattok már itt: http://vosztok.blogspot.com/2011/12/car.html
Iván politikája végig kíséri a cárizmus történetét.
Már a 19. században is volt német-osztrák kísérlet arra, hogy az egységes orosz nemzetállam kialakulását megakadályozzák.
Erről is olvashattok itt.
Tehát a területi kötödés kontra egységes nemzet ideológiájának küzdelme végig kíséri az orosz történelem több, mint ezeréves történetét. Így fordulhat elő - az elmúlt 30 évben többször is -, hogy a magát nagyon ukránnak tartó elnököknek felnőtt fejjel kell megtanulniuk egy olyan nyelvet, amelyet ráadásul rendszeresen az egyetlen hivatalos nyelvéé akarják nyilvánítani az államuknak.
Így fordulhat elő, hogy időnként önmagukat ukránnak definiálják, időnként meg orosznak. Attól függően, honnan várnak pénzt. Vagy éppen honnan közelít erős hadsereg.
Néhány példa:
Orosz nevű, és oroszos fizimiskájú ismerősöm megállapítja, hogy napjaink Moszkvájában az oroszok már nem akarnak dolgozni. (Nézek ki a fejemből. Mit beszél ez? Majd folytatja:) Én is szibériai vagyok.
Vagy egy ellenpélda:
Artyom közli velem, hogy Kubánból származik. Orosz, Kubánból.
- Nem kozák? Kubánban kozákok is élnek, nem?
- Végül is, igen. Mondhatjuk, hogy kozák vagyok, de én inkább oroszt mondanék.
- Az ukrán nacionalisták szerint a kozákok ukránok.
- Az ukrán nacionalisták ****, ******* az ***** ****! Kijevig Oroszország az a vidék. Különben is, nincs is olyan ország, hogy Ukrajna. Ez a név azt jelenti, hogy Határvidék. Ukránok a nyugati határnál élnek csak, már ha van egyáltalán ilyen nép. De legyen! Hívják magukat ukránoknak. Csatlakozzanak az EUhoz, ha akarnak. De Kijev orosz város.
Ez az ő véleménye. Ugyanakkor az ukrán nacionalistáknak területi követelésük van Oroszországgal szemben. Nem csak a Krím félsziget, hanem Kubán is kellene nekik. Ők ezt nem is titkolják, csak a szemérmes nyugati sajtó hallgat erről. A követelés alapja, hogy Kubánban kozákok élnek, akik tehát ukránok. Csak erről például Artyom nem tud, pedig kubáni.
Gyakorlatilag az ukrán, belorusz nacionalizmus a törzsi gondolkodáshoz való visszafordulás. Amit kívülről segítenek. A régi oszd meg és uralkodjál elv szerint.
A terület alapú integritás tudatra van magyar példa is.
A székelység. Akik nem tartják magukat magyaroknak, de magyar az anyanyelvük. Legalábbis jónéhányan ilyen önazonosságtudattal élnek. És ezt fennen hirdetik.
A székelyzászlózás, székely himnuszozás meg ezt a különálló identitást erősíti. Hiszen külön zászlója, himnusza a különálló nemzeteknek van. Így áll elő az a faramuci helyzet, hogy a hazai turbómagyarok gyakorlatilag megcsonkolják saját nemzetüket. Ceausescu hogy örülne ennek, ha élne.
Vagy ott vannak a moldávok (moldovánok). Akiknek az anyanyelve, egy kis eufémizmust használva, olyan nagyon hasonlít a románra. Kulturális értelemben mégsem románok. El vannak oroszosodva. Oroszul ugyanolyan jól beszélnek, mint moldvaiul. És nem tartják magukat románnak. Nagyon nem. Miközben Bukarest szerint azok. Még EUs útlevelet is ad nekik, ha kérnek. Nem csak nálunk mutyiznak az úti okmányokkal. Mondjuk, ezzel be is határoltuk, hogy kb. hová is tartozunk. Kulturálisan.
Egy nyugati példa: Az írek angolul beszélnek (iskolában van aki tanulja az ősi kelta nyelvet), mégsem angolok. Saját zászlajuk és himnuszuk is van.
Persze, mondhatná valaki, hogy ez azért nem túl jó példa ide. De az lehet. Egy az Árpád-korral foglalkozó könyvben olvastam, még iskolás koromban, hogy hazánkban az utolsó avar sírok létrejöttének idejét 1000 utánra teszik a régészek. Ugyanakkor román régészek több nomád sírt is avarnak minősítettek, melyek 1000 körüliek. A korszakban az egyik narratíva az volt, hogy a román történészek magyar sírokra inkább azt állítják, hogy avar sírok, nehogy a dáko-román elméletet (de inkább annak kiterjesztését) tudományos alapon támadni lehessen. A könyv szerzője felveti: mi van ha tényleg avar sírokról van szó? És a magyarországi leletek miért nincsenek 1100 körülről. A magyarországi területen kihaltak volna az avarok, de akkor hogy tűntek fel Erdélyben? Felveti azt a hipotézist, hogy esetleg István királyunk utasítására áttelepültek (vagy áttelepítették őket), és határőrizeti feladatot kaptak ott. Mint megbízható népesség. E teória szerint a székelyek az avarok leszármazottai lennének. Egy széleskörű DNS vizsgálat segíthetne tisztán látni... Jaj, de úgy olvastam volt ilyen!
A '89 előtti román vezetésnek volt egy udvari székelye, aki tanulmányokat írt arról, hogy a székelyek nem magyarok, hanem elmagyarosodott románok. Lehet elmélkedni...
Ugye, hogy Göncz Árpád definíciója nemzetegységesítőbb, mint az árvalányhajas, székelyzászlós, székely himnuszos mélymagyarkodás? Tessék választani!
Artyom közli velem, hogy Kubánból származik. Orosz, Kubánból.
- Nem kozák? Kubánban kozákok is élnek, nem?
- Végül is, igen. Mondhatjuk, hogy kozák vagyok, de én inkább oroszt mondanék.
- Az ukrán nacionalisták szerint a kozákok ukránok.
- Az ukrán nacionalisták ****, ******* az ***** ****! Kijevig Oroszország az a vidék. Különben is, nincs is olyan ország, hogy Ukrajna. Ez a név azt jelenti, hogy Határvidék. Ukránok a nyugati határnál élnek csak, már ha van egyáltalán ilyen nép. De legyen! Hívják magukat ukránoknak. Csatlakozzanak az EUhoz, ha akarnak. De Kijev orosz város.
Ez az ő véleménye. Ugyanakkor az ukrán nacionalistáknak területi követelésük van Oroszországgal szemben. Nem csak a Krím félsziget, hanem Kubán is kellene nekik. Ők ezt nem is titkolják, csak a szemérmes nyugati sajtó hallgat erről. A követelés alapja, hogy Kubánban kozákok élnek, akik tehát ukránok. Csak erről például Artyom nem tud, pedig kubáni.
Gyakorlatilag az ukrán, belorusz nacionalizmus a törzsi gondolkodáshoz való visszafordulás. Amit kívülről segítenek. A régi oszd meg és uralkodjál elv szerint.
A terület alapú integritás tudatra van magyar példa is.
A székelység. Akik nem tartják magukat magyaroknak, de magyar az anyanyelvük. Legalábbis jónéhányan ilyen önazonosságtudattal élnek. És ezt fennen hirdetik.
A székelyzászlózás, székely himnuszozás meg ezt a különálló identitást erősíti. Hiszen külön zászlója, himnusza a különálló nemzeteknek van. Így áll elő az a faramuci helyzet, hogy a hazai turbómagyarok gyakorlatilag megcsonkolják saját nemzetüket. Ceausescu hogy örülne ennek, ha élne.
Vagy ott vannak a moldávok (moldovánok). Akiknek az anyanyelve, egy kis eufémizmust használva, olyan nagyon hasonlít a románra. Kulturális értelemben mégsem románok. El vannak oroszosodva. Oroszul ugyanolyan jól beszélnek, mint moldvaiul. És nem tartják magukat románnak. Nagyon nem. Miközben Bukarest szerint azok. Még EUs útlevelet is ad nekik, ha kérnek. Nem csak nálunk mutyiznak az úti okmányokkal. Mondjuk, ezzel be is határoltuk, hogy kb. hová is tartozunk. Kulturálisan.
Egy nyugati példa: Az írek angolul beszélnek (iskolában van aki tanulja az ősi kelta nyelvet), mégsem angolok. Saját zászlajuk és himnuszuk is van.
Persze, mondhatná valaki, hogy ez azért nem túl jó példa ide. De az lehet. Egy az Árpád-korral foglalkozó könyvben olvastam, még iskolás koromban, hogy hazánkban az utolsó avar sírok létrejöttének idejét 1000 utánra teszik a régészek. Ugyanakkor román régészek több nomád sírt is avarnak minősítettek, melyek 1000 körüliek. A korszakban az egyik narratíva az volt, hogy a román történészek magyar sírokra inkább azt állítják, hogy avar sírok, nehogy a dáko-román elméletet (de inkább annak kiterjesztését) tudományos alapon támadni lehessen. A könyv szerzője felveti: mi van ha tényleg avar sírokról van szó? És a magyarországi leletek miért nincsenek 1100 körülről. A magyarországi területen kihaltak volna az avarok, de akkor hogy tűntek fel Erdélyben? Felveti azt a hipotézist, hogy esetleg István királyunk utasítására áttelepültek (vagy áttelepítették őket), és határőrizeti feladatot kaptak ott. Mint megbízható népesség. E teória szerint a székelyek az avarok leszármazottai lennének. Egy széleskörű DNS vizsgálat segíthetne tisztán látni... Jaj, de úgy olvastam volt ilyen!
A '89 előtti román vezetésnek volt egy udvari székelye, aki tanulmányokat írt arról, hogy a székelyek nem magyarok, hanem elmagyarosodott románok. Lehet elmélkedni...
Ugye, hogy Göncz Árpád definíciója nemzetegységesítőbb, mint az árvalányhajas, székelyzászlós, székely himnuszos mélymagyarkodás? Tessék választani!
Мы с тобой одной крови - ты и я! Egy vérből valók vagyunk.
Kipling eme sorai - a szerző szándéka szerint - eredetileg nem erről szólt. De ha félretesszük a (brit) birodalmi gőgöt, egy kis szemantikai "harc" után megtalálhatjuk az emberiség túlélésének egyik kulcsát. De csak az egyiket...
Kipling eme sorai - a szerző szándéka szerint - eredetileg nem erről szólt. De ha félretesszük a (brit) birodalmi gőgöt, egy kis szemantikai "harc" után megtalálhatjuk az emberiség túlélésének egyik kulcsát. De csak az egyiket...
Megtekinthető:
https://youtu.be/-qwfxKj7Pbk
