Rendhagyó bejegyzés - Fivérek

A film eredeti címe: 鋼刀
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
kiterjesztése: srt.
















E rendhagyó bejegyzéssel egy újabb "belső sorozat" indul a blogon. Az ötlet nem teljesen az enyém, és eleinte ódzkodtam is ettől. Hiszen orosz nyelvű filmekről, és a hozzá kapcsolható dolgokról találhatóak írások itt.
Végül beadtam a derekamat, és megbarátkoztam a gondolattal, hogy a vosztok fogalmát egy kicsit bővebben értelmezzem. Néhány, rendhagyónak szánt, írás szándékom szerint meg fog jelenni a blogon. Az ötlet nem tőlem származik, mégis az én munkámmal indítok. A bejegyzések egyike sem orosz filmről fog szólni, de valamilyen módon kapcsolódik az orosz, és a szovjet filmgyártáshoz. Mindegyik, kivéve ezt, a legelsőt. Ez a rendhagyók között is rendhagyóbb.
Ugyanakkor a Rendhagyó sorozatban megjelenő filmek feliratának linkjei nem lesznek elérhetőek a Feliratok fülre kattintva.

Már nem emlékszem pontosan, hogy néhány hónappal ezelőtt, hol, milyen körülmények között találkoztam legelőszőr ezzel a filmmel. Az biztos, hogy valamelyik orosz oldalon. Meglepett milyen kevés infó van róla. Az egyik orosz forrás szerint a film 1933-ban, a másik szerint 1935-ben játszódik. Maga az alkotás pontosan nem árulja el magáról, hogy mikori történetet dolgoz fel. Egyetlen konkrét időhatározó van benne: öt év múlva.
Körülbelül behatározható azért a dolog. Az egyik dialógusban szóba kerül, hogy a Hexi-szoroson nem fog átjutni az ellen. Ez a terület Kína Gansu tartományában található. Ez a Selyemútnak az a része, amely a Sárga Folyót, pontosabban annak észak-nyugati vonalát követi. Ez a Tarim medencét (Észak-Kína) köti össze Közép-Ázsiával. Ebből úgy sejtem, hogy a Nagy menetelés (1934-1936) utolsó fázisának vége felé járhat a film.
A másik érdekes dolog, hogy bár egy háborús alkotásról van szó, mégsem árulja el a film, hogy pontosan ki küzd kivel.
Jelenet a filmből.
Az azért sejthető, hogy a vörös ruhacsíkkal ellátott katonák a kínai kommunista hadsereg. Az ellenük küzdők a Kuomintang harcosai (sapkarózsa alapján). Kevéssé ismert hazánban, hogy a kínai polgárháborúban nem két fél küzdött egymással. Mao és Csang Kaj-sek emberei mellett, különböző hadurak is kivették a részüket a küzdelemből. A japánok megjelenéséről már nem is beszélve. Úgyhogy a testvérháború tétje egyszerre volt a hatalom megszerzése, és az ország egységesítése.
Általában elmondható az alkotásról, hogy kevés konkrétumot tartalmaz, annál több lehetőséget ad az asszociációra. És ez az, ami megfogott benne!
Véleményem szerint, sokkal figyelemre méltóbb, mint ahogy első megtekintés után gondolná az ember. Ez egy távol-keleti film. Európai szemmel nem biztos, hogy könnyen befogadható.

Mielőtt internetes ismeretségbe kerültem volna Oldfan-nel mindösszesen két japán filmet láttam. Az írásainak megjelenése ezen a blogon, közvetett módon, kibővítette az ez irányú ismereteimet. Ajánlott, küldött filmeket, és én megnéztem. Kérdezte a véleményemet, közöltem a fenntartásaimat. Ellátott információkkal, amivel a japán kultúra sajátosságainak egy-egy érdekességét mutatta meg. Ezzel kívánta elérni, hogy jobban el-és befogadjam a látottakat. Önszorgalomból elolvastam Arthur Koestler (Keszler Artur, 1905-1983) Japánról, a japán kultúráról szóló könyvét (Lótusz és robot 2.). Ez is sokat segített azután. Nem csak a japán filmek elfogadásánál, hanem ennél a filmnél is. Ott a távoli Keleten annyira másként látnak mindent. Annyira átszövi a képes beszéd, az allegória a kultúrájukat. És ezt a filmet is mintha elsősorban maguknak készítették volna.

Újabban megint rászoktam arra, hogy több részletben nézek filmeket. Ennek egyetlen, prózai oka van. Időhiány. Ám ezt a filmet nem csak ezért láttam darabokban. Az első részlet megtekintése után nagyon nagy esélye volt annak, hogy ez az alkotás is azok közé kerül, amiket soha nem fogok végignézni.
Ennek egyik oka a film látványvilága volt. Nagyon művi az egész. Gyakorlatilag stúdióban vették fel az egészet, és jól megspékelték számítógépes effektekkel.
A színészi munkával nem volt gondom, a szinte mimika nélküli játékon nem akadtam fenn. Oldfan és Koestler után mit várhattam volna?
Az sem volt probléma, hogy gesztikulációval időnként, mikor érzelmeket kell kifejezni, a színészek túljátsszák a karaktert.
Ilyen ez a távol-keleti színház!
A képi világ túlzásait is jól tudtam már venni.
Rég elmúlt az az idő, amikor abbahagytam egy kínai történelmi film nézését, mert a szurdokban haladó karavánt az égből lógó (szemmel láthatóan felfüggesztés nélküli) kötélen lecsúszó harcosok megtámadják.
Ilyen könnyen már nem adom fel!

A filmben lévő jelképek, utalások viszont foglalkoztattak. Jó néhány emberrel beszélgettem ez ügyben. Mindenkitől kaptam egy kicsit kínai ügyben. A harci jelenetekben található természetellenes túlzások, mint megtudtam, teljesen természetes egy távol-keleti filmben.
Egyik ismerősöm mutatott egy 2017-es kínai naptárt. Ajándékba kapta a vásárlása után. Mivel hitük szerint a nevezett év a kakas éve lesz, ezért a falinaptár (indokolatlanul sok) kakast tartalmazott. Nézetem a hónapokhoz tartozó képeket, és ez a film jutott az eszembe. Mert olyan műviek voltak azok a képek! Természetellenesek. Természetellenesen tökéletesre (?) törekedők.
A kép alján fű (közeli kép, látszanak a fűszálak), felette nád (de csak a felső egyharmad, és mind friss zöld), majd víz. A túlparton dombos táj, skandináv típusú házzal. Háttérben magas hegyek. A füvön kakas (ezen a képen szerencsére csak egy darab). Borzasztó. A fiúk jók Photoshopban!
Na, valami ilyesmi ennek a filmnek a képi világa is.
Megtudtam, hogy a film eredeti címe (鋼刀) többet, mást is jelent, mint az angol, és orosz címe.
Nem csak (fiú)testvéreket jelent, hanem pengét, nagyobb kést is. És a filmet ismerve azt kell mondanom, hogy jó lett a címválasztás.

A történet nem túl bonyolult. Mondhatni lineáris. Adva van két testvér, két utcagyerek. Elég sablonos események után elszakadnak egymástól. Katonák lesznek. Az egyikük azt a feladatot kapja, hogy tíz zenész hölgyet kísérjen el Gao városába, ahol azok majd újévi koncertet fognak adni.
A film egyik mondanivalóját tekintve nagyban hasonlít a Harcosok szövetsége című dél-koreai alkotásra. De a kivitelezésben ég és föld a különbség.

Ami számomra igazán ijesztő volt, az a film sugallt üzenete.A filmben nem ázsiai (hanem fehér) karakter kettő van. És bár mindketten csak néhány másodpercig szerepelnek a filmben, mégis ábrázolásuk megalázó. Mindkét karakter prostituált. Az elsővel szemben még negatív érzelmek is indukálódhatnak az emberben. Ez szerintem fontos, mert rajta kívül az összes karakter semleges. Az európai prosti mocskos. (Nem fizikálisan.) A film kétharmadánál egy bordélyba érkeznek a szereplők. Az itt látható örömlányok ugyanúgy semlegesen vannak ábrázolva, mint a film kínai szereplői, de van közöttük egy fehér is. Aki, bár a semleges kategóriába még belefér, a legkihívóbban viselkedik. Ő a "csali", ő a "reklámarc".
Találkoztam olyan véleménnyel, hogy napjaink Kínájában az állami propagandában is, előkelő helyett foglal el a Nagy Kínai Birodalom eszmeisége. A különböző szappanoperák, melyekből hazánkban is vetítenek egyet-kettőt, mind az ősi, császári Birodalomba játszódik. Az ott élő emberek gondolkodásában szeretnék meghonosítani, hogy a kínai civilizáció a legősibb, és legnagyobb. A Kínai Birodalom egyedülálló. A benne élők pedig... Ebbe a vonulatba simán belefér az európid ember lenézése. És szerintem ezért ilyen a filmben az fehér karakterek ábrázolása. Sőt, maga a történet (tekintve, hogy sematikusan ábrázolja az eseményeket) nem is igényelné az európai karaktereket.
A Fivérek című filmben az egymással szemben álló kínaiak, tetteik ellenére, (szinte) tiszteletreméltónak vannak ábrázolva. Egy kivétel van. Egy angol divat szerint öltözködő kínai, aki a burzsujt, vagy a gengsztert személyesíthet meg.
Nem mondhatjuk, hogy a film marginális csoport véleményét fogalmazza meg. Nem, mert a China Film Group Company a legnagyobb filmgyára az országnak, és állami kézben van.

Innen nézve magam részéről jogosnak tartom, hogy a következő amerikai adminisztráció vezetője a legfontosabbnak országa gazdaságának rendbe rakását, és a kínai gazdaság befolyásának csökkentését tartja. Trump már a választási kampányában hangoztatta, hogy fel kívánja mondani a szabadkereskedelmi szerződést Kínával. Ez gazdasági háborút fog jelenteni. Ez egyértelmű. Ugyanakkor hosszú távon ez lehet az egyetlen út az újabb nagy (és rendkívül véres) háború elkerülésére. A történelem folyamán az erejüket vesztett (vagy annak gondolt) birodalmak soha nem adták át a helyüket önként a feltörekvőknek. És Kína egy ilyen feltörekvő. Gazdasági ereje jelentős. Katonailag még nem az, de ha a gazdasága így fejlődik, akkor szükségszerűen a világ legerősebb katonai államává is kell válnia. Hiszen, ha másért nem is, akkor Afrikáját (amely ásványi anyag kitermelésének jelentős részét már most felügyeli - lásd még imperialista terjeszkedés fogalma) meg kell majd védenie.
Propagandakép 2014-ből
Innen nézve, jelenleg úgy tűnik,  a Szovjetunió felbomlása utáni éveket az USA külpolitikusai eltékozolták. A régi reflexeik alapján próbáltak világcsendőrök lenni. Azzal foglalkoztak, hogy Oroszországot körbe szorítsák NATO bázisokkal, és nem foglalkoztak eléggé Kínával. Az ukrán válság kirobbantásával Moszkvát akarták gyengíteni, ám ehelyett a kínai-orosz közeledést segítik elő. A szankciók bevezetést követően megkezdődött a szorosabb gazdasági kapcsolatokról szóló előszerződések megkötése. Ezt figyelmeztetésként is vehették volna. Kína nem engedheti meg, hogy Oroszország összeroppanjon, mert a vezetése tudja, hogy ők lennének a következők.
Napjainkra erősödni látszik azon moszkvai érdekcsoportok befolyása, akik azt szeretnék elérni, hogy Oroszország teljesen forduljon el Európától, és csak Kelettel (Kína, India) foglalkozzon, velük szövetkezzen. Véleményem szerint, ez (is) tragikus eseményekhez vezetne.
Szükséges lenne, hogy az EU és az USA külpolitikai tevékenységét felülvizsgálja, korrigálja. A trumpi megnyilvánulásokból lehet olyan következtetéseket levonni, hogy az USÁ-ban olyan érdekcsoport került hatalomra, amelyik nem feltétlen Oroszországgal kíván elsősorban konfrontálódni. Ez elhozhat Ukrajnában is egy enyhülést. Természetesen nem egyből. Valószínű, hogy az ukrán polgárháború befagy, és ez konzerválhatja az EU gazdasági lehetőségeit is. Politikait nem, mert nincs neki. Még ha vezetői ezt nem is így gondolják. Szóval, az elkövetkező években változások állhatnak be világpolitika főbb irányaiban, de biztonságosabb biztos nem lesz a világunk. Reménykedhetünk, hátha kapunk még egy kis haladékot a következő nagy világégésig. Mindenesetre az egyvilágos álmoknak, úgy tűnik, egyenlőre annyi.
Persze, az sem jó, hogy George Orwell 1984 című könyve egyre inkább nem egy regénynek, nem egy negatív utópiának, hanem prófétikus műnek tűnik. Sajnálatos, hogy (az orwelli értelemben vett) Eurázsiában meghozzák azokat a törvényeket (amelyek szigorúan a mi, és a demokrácia védelmében) elhozhatják a Gondolatrendőrség korát. (Ráadásul a Brexittel tényleg létrejöhetne Óceánia is. Főleg, ha az USA új adminisztrációjával nem fog összedolgozni az EU. Félelmetes!)
Talán tényleg az lenne nekünk európaiaknak a legjobb, ha az USA gazdaságilag újra magára találna. (Az adott ország gazdaságának valós teljesítményét a GDP nem feltétlenül jellemzi hibátlanul. A jólétben hívőknek a figyelmébe ajánlom a Római Birodalom esetét. Nevezett ország viszonylag jó GDP adatokkal rendelkezett, lakosai jól éltek. Főként ha a hunokkal, vízi gótokkal, vandálokkal hasonlítjuk össze őket. Mégis összeomlott a Birodalom azok katonai agresszivitása miatt. A GDP-től függetlenül.)

Nem igazán tudom eldönteni, hogy pontosan mi is lehet a film alkotóinak a célja, mi lenne az ő üzenetük. Két üzenetet is ki tudok belőle olvasni. Két egymásnak ellentmondó üzenetet.
Az emberi kapcsolatok fontosabb az Eszménél, vagy az Eszme fontosabb az emberi kapcsolatnál?
Itt Európában egyszerű a válasz. És ott? Hiszen a piros rongyosnak fontosabb az Eszme. Fontosabb az azonos ideákat vallók közössége, mint a vérségi kötelék. Legalábbis, egészen addig, amíg...
Vagy a filmnek van egy másik üzenete is? Nevezetesen, hogy a múltban volt ami volt, mi mégis egyek (kínaiak) vagyunk! Az Egykína-elv emberekre vonatkoztatott kiterjesztése?
Valószínűleg igen, ha így van, akkor ez az egységes birodalmi nemzettudat propagálása lesz.

Maga a propaganda Kínában több ezer éves múltra tekint vissza. Mégis a 20.században Európától sok mindent átvettek. A kommunista és náci propaganda elemei a hivatalos kínai véleményformálásra nagy hatással volt. A császárság utolsó éveiben (20. század eleje) az európai befolyás jelentős volt az országban. (1896: titkos orosz-kínai szerződés. Katonai szerződés és a Kínai Keleti Vasút koncessziós szerződése. 1897-1898: Német és az orosz érdekszférák elosztása Kínában. Ezek mellett léteztek angol, francia, japán zónák is. 1899: Hay-jegyzék. Az USA is részt kér a tortából.) Ezért, az elégedetlenkedők nem csak az államhatalom ellen lázadoztak, hanem az európai kulturális befolyás ellen is. A mandzsuk (császári család) bukása (1911) után az ország különböző hadurak prédájává válik.
1916-ban véget ér Jüan-Si-kaj diktatúrája, és liberális kormány alakul Kantonban. Az új kormány 1917. augusztusában hadat üzen Németországnak, belépnek az 1.világháborúba. Az 1917-es oroszországi események erősen éreztetik hatásukat Kínában. A két legnagyobb hadúr szövetséget köt, és megdöntik a kormányt. 1921-ben megalakul a Kínai Kommunista Párt. Az országon sztrájkhullám söpör végig. 1924-ben a Koumintang hozzálát egy forradalmi hadsereg létrehozásához. Politikai ellenfeleik is militarizálódnak. Nyílt fegyveres konfliktus tőr ki a két tábor között.1926-ra a Koumintang gyakorlatilag kettéválik. 1927. március 24.-én angol intervenció Sanghajban.
Kínai kommunista kivégzése, Sanghaj 1927
1927-ben fellázadnak a kommunisták Nancsangban. Véres harcok után, gyakorlatilag két nagy fegyveres csoport alakítja jelentősen a kínai belpolitikát. Az egyik a magát nemzeti pártnak tartó Koumintang (KMT, Csang Kaj-sek vezetésével), a másik a Kínai Kommunista Párt.

Szün Jat-szen (1866-1925. A Kínai Köztársaság első elnöke [1912. január 1- 1912. február 14], a Kuomintang egyik megalapítója.] amikor a szovjetek segítségét is igénybe vette (1920), a Nyugat elfordult tőle, és mozgalmától. A nemzeti alapon végrehajtott reform elképzeléseit egyetlen európai hatalom sem támogatta. Utódja a nemzeti párt élén Csang Kaj-sek.
A Koumintang és a kommunisták között a küzdelem közel 50 évig tartott.
1931-ben bekebelezi Japán Mandzsúriát. Miután Sanghajt megtámadják a japánok, a Kuomintang népszerűsége elkezd csökkenni. A hódítók elleni küzdelemből a kommunista párt sokat profitál. Csang Kaj-sek sikeres hadjáratot vezet (1935. október) a kínai Vörös Hadsereg ellen. A Párt rákényszerül a Hosszú Menetelésre. Átcsoportosítja erőit északra.
Érdekes a Hosszú Menetelésre való emlékezés. A 80 000 fős sereg egytizede érkezik meg északra. Kimerülten. Mégis, a propaganda hatására a mai napig nagyon sokak úgy vélik, hogy egy dicsőséges út volt. Mindezt nem lehetett csak hatékony propagandával elérni. 1961-ben két festőművész egy nyolc részből álló festménysort alkotott, ami ezt a túrát mutatja be. Sehol semmi szenvedés, semmi jele a nélkülözésnek, az éh- és fagyhalálnak. Büszke, bátor, jókedvű férfiak vonulnak katonás rendben. Magát ezt az eseménysort napjainkig felhasználja a kínai propaganda. A nehéz feladatok okozta kihívások szinonim eseményeként.
1936 végén megpróbálják elérni, hogy az összes politikai erő egységesen lépjen fel a japán agresszióval szemben. Ám Csang Kaj-sek nem akar egységfrontra lépni, együtt küzdeni Mao Ce-tunggal. A kommunista vezető, és a Koumintang jobboldalának vezetője közötti végső összecsapás a 2. világháború utánra tolódik. Ám az Antikomintern Paktum aláírása (német-japán szerződés, 1936. november 25) után egy hónappal a Koumintang vezetője kénytelen együttműködni Maoékkal.
A gazdasági bajok (1932-1945 között 2500%-os hiperinfláció), a termelés szétzilálódása (háborús pusztítás miatt), az emberi szenvedések, az éhínségek mind-mind politikai veszteség Csang Kaj-sek számára.
Az 1938-as év jelentős katonai sikereket, a december pedig jelentős amerikai pénzügyi kölcsönt hoz a nemzeti párt által vezetett kormánynak.
1940-re a japánok megerősítik kínai, és indokínai pozíciójukat.

A háborús propaganda plakátokon a színeknek nagy jelentősége volt. A vörös a kommunistákat jelképezte, a kék a Koumintangot.
Jól látható, hogy a démoni alak maszkja egy európait mintáz.  A Koumintangot jelképező alak marionett bábukat írányít, akik a kép alsó részén háborús kegyetlenségeket követnek el.
Ez egy japán plakát, amely azt a célt szolgálta, hogy a kínaiakat eltántorítsa a KMT támogatásától. (Azok akik úgy gondolták, hogy túlzás az amit a filmben szereplő európai karakterekről írtam, azoknak szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy egy régi előítéletre, sztereotípiára való "rájátszásról" lehet itt szó. A háborús japán propaganda által sugallt állítás legújabb kori felmelegítése. Persze, egy európai mit sejthet mindebből? Mit tudhat a Távol-Keleten honos előítéletekről?)

Ebből a szempontból, mármint a színek szempontjából, érdekes a film megjelenése is. Mondhatni, szinte fekete-fehér alkotással van dolgunk, ám néhány tárgy (és a vér) színes.
A filmben a visszaemlékezések viszont mindig színesek.

A KMT jelképrendszerében a kék égen világító nap jelképezte a szervezetüket.
Ezért is jelenik meg a kínai kommunisták plakátjain Mao, mint nap.
A párt vezetője elfoglalja, kisajátítja azt a pozíciót, amit a nemzeti párt magának tartott volna fenn. Maoék plakátjainak fontos üzenete a nép, és a kínai Vörös Hadsereg katonáinak kapcsolata. Azt sugározzák a plakátok, hogy azonos osztályhoz tartoznak, azon körülmények között élnek, éltek a harcosok, és a köznép.
Kapcsolatuk szimbiózison alapul. Ez azért közel sem felelt meg a történelmi tényeknek. Hiszen a polgárháború alatt a vöröskatonák is ugyanúgy viselkedtek (raboltak, öltek, fosztogattak, erőszakoltak), mint ahogy háborús körülmények között elő szokott fordulni.

A filmben, cselekedetei alapján, talán egy fokkal emberségesebbnek tűnhet Tiencsin, mint a bátyja. Ám a pátosz mögött mindkét esetben ott van a keleti emberek hagyományos elképzelése, viszonya a a halálhoz. Ami a morális értékrendet is mássá teszi. Úgy érzem, hogy a film furcsaságai ellenére érdekességgel, tanulsággal szolgálhat számunkra is.
A felirat letölthető innen.

Furcsa lehet egyeseknek, hogy egy az orosz filmekkel foglalkozó blogon miért kapott helyett egy 2016-os kínai film. Egyrészt azért, mert a magyar felirat az orosz közvetítéssel készült. Voron nekiállt, és elkészítette a fordítást, amit felhasználtam. A Batafurai team & SOUND-GROUP release csapat szinkront is csinált a mozgóképhez, és így terjesztik, terjesztették.
Másrészt az, hogy főként a 20.századi orosz történelem kapcsolódik a kínaihoz. Nem csak a novemberi pétervári események voltak hatással Kínára, hanem nagyon sok orosz menekült is oda a Polgárháború alatt. Paszternák Zsivágójában olvashatunk erről is, mint egyes szereplők lehetőségéről, de talán Nina Fedorova az, aki a keleti emigrációról szívbemarkoló módon írt. Az 1940-ben megjelent Семья című regénye (amit magyarul már 1942-ben, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt kiadásában, Atyuska árvái címmel kézbe vehettek kis hazánkban) egy családról szól, akik a politikai változások miatt Kínában telepednek le. Egy panzió üzemeltetéséből próbálnak megélni. Élik az emigránsok megszokott életét, ám a történelem nem hagyja nyugton őket. A körülöttük zajló változások hatással vannak az ügyfélkörükre, és így rájuk is. Szerintem a legdrámaibb a könyvben nem is az ami le van írva, hanem ami nincs. Csak ajánlani tudom az elolvasását!
Nyina Fjodorova
Az írónő 1895-ben született a Poltavai Kormányzóságban található Lohvicában. Teljes neve Antonyina Fjodorovna Rjazanovszkaja.
Gyermekkorát a Bajkál vidékén töltötte. Szentpéterváron diplomázik le történelem-filológia szakon. A novemberi forradalom után elhagyja hazáját, és Harbin városába (Észak- Kína, Heilongjiang tartomány fővárosa) költözik. Itt orosz nyelvet, és irodalmat tanított a helyi gimnáziumban. 1923-ban hozzámegy Valentin Rjazanovszkij történészhez. (Két fiú gyermekük születik, mindketten történészek lesznek.) 1936-ban a család átköltözik Tiencsinbe (Hopej tartomány, negyedik legnagyobb város Kínában), majd 1938-ban tovább mennek az USÁ-ba.
Leghíresebb regénye (Atyuska árvái) 1940-ben jelenik meg angolul. Saját maga fordította le. Az orosz nyelvű kiadás 1952-ben jelenik meg először, New Yorkban. A kézirat orosz nyelven íródott, de mert csak latin betűs írógépük volt, ezért angolos átírással megírva.
A könyvet nagyon jól fogadta az orosz emigráció. Következő regénye (Дети) 1958-ban jelenik meg Frankfurt am Mainban. Ezen kívül még két regényét (Театр для детей , 1964; Жизнь, 1966) adják ki. Szinte élete végéig tanított a University of Oregonon. Élete utolsó éveit San Franciscóban töltötte. 1985-ben Oaklandben hal meg.

Sok sikert a könyvhöz, sok sikert a filmhez!

A karnevál éjszakája

A film eredeti címe: Карнавальная ночь
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.
















A karnevál éjszakája

Ezúttal Eldar Rjazanov, újévi vígjátékáról szól a poszt. Rjazanov a szovjet filmvígjátékok egyik nagymestere, ez az alkotás volt az első nagyjátékfilmje, és rögtön az év legnézettebb mozija lett.

A Kultúrház dolgozói lelkesen készülnek az újévi műsorra, amikor kiderül, új igazgatót kapnak. Ogurcov elvtársnak pedig egészen más elképzelése van arról, hogyan kell szórakoztatni szilveszterkor a szovjet polgárokat. Senki sem szeretné a már elpróbált programot megváltoztatni, különösen nem egy olyan unalmasra, amit Ogurcov szeretne, ezért összefognak, hogy túljárjanak az új igazgató eszén.

Ezzel a remek és alkalomhoz illő filmmel kívánok kellemes ünnepeket a blog olvasóinak.

                                                                                                                     Bodor András



A felirat megtalálható itt.

Mese Szaltán cárról

A film eredeti címe: Сказка о царе Салтане
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.
















Egy igazi orosz népmeséből készült rajzfilmhez prezentálok feliratot nektek. Egy Puskin által írt verses költemény adja a film alapját. Adta volna magát a dolog, hogy a felirathoz felhasználjam Kormos István remek műfordítását. Vagy Kapuvári Béláét.
A két műfordítás is rendelkezésünkre áll! Ha verset, vagy versből származó idézettel van dolgom, ha lehetséges akkor a már létező magyar műfordítást szoktam használni. Egyrészt célszerűnek is tartom, másrészt hol versenyezhetnék én bármelyik költőnkkel?
Ebben az esetben mégis kivételt tettem. Nem azért mert úgy gondolnám, hogy felnőttem a feladathoz. Van egy kedvenc elfoglaltságom. Igen ritkán szoktam "hódolni" neki. Van néhány nem magyar nyelvű könyvem. Ezek között van egy kétnyelvű Puskin verseskötet is. Szeretem olvasgatni ezt a könyvet. Elolvasom az eredetit, majd a műfordítást. Elmélkedem egy kicsit ezek után. Nem irigylem azokat, akik műfordításokat készítenek. Nehéz, időnként lehetetlen teljesen visszaadni a sorok tartalmát. Sokszor nagyon nehéz "mindent" beleírni a magyar változatba.
Minden jó műfordítás egy kicsit (vagy nem is kicsit) más, mint az eredeti mű. Az eredeti egy változata. Akár szinte már önálló műremek is lehet.
Gondoltam egyet, s magam örömére (is) elkészítettem eme verses meséjéhez (pontosabban a hozzá készült rajzfilmhez) a magam fordítását.
A fordítás során nem törekedtem arra, hogy megpróbáljam visszaadni az eredeti vers ritmikáját, rímképét. Arra törekedtem, hogy az eredeti mondanivaló "jöjjön át" elsősorban.
Kormos István
Természetesen felmerült bennem a kérdés, hogy nem lenne-e jobb, illendőbb, a Kormos-féle verset felhasználnom?
Számomra felért volna egy szentségtöréssel, ha a klasszikus fordítást feldaraboltam, illetve ahol kellett volna kiegészítésekkel bővítettem volna. Emlékszem, Amundsen a Kis tragédiák kapcsán hasonló dilemmába került, mint én ennél a feliratnál. Úgy gondolom, akkor és ott ő a leghelyesebb döntést hozta meg. Ennek ellenére én ezzel a felirattal egy másik ösvényen indultam el. De két cél lebegett a szemem előtt. Az egyik, önző módon, az volt, hogy a Puskin meséjébe "elmerüljek", és hogy kivételesen ennek nyoma is maradjon. A másik az volt, hogy hétköznapibb nyelvezettel is elérhető legyen az a klasszikus mese. Ezért is rendeltem mindent az eredeti szöveg tartalma alá. Titokban remélve, hátha e rajzfilm hatására előveszi, vagy előveszi újra, valaki neves költőnk, Kormos István fordítását. Mert érdemes.
Még akkor is, ha itt-ott nem egészen úgy, és az van leírva, mint amit, és ahogy Puskin leírta. De hát ilyen a művészi szabadság! Hiszen tagadhatatlan, hogy Kormos fordítása remek.
Ugyanezt el lehet mondani Kapuvári Béla fordítására is. Jól kiegészítik egymást a versek, mégis egy kis hiányérzetem van bennem. A Kapuvári-féle fordítás, véleményem szerint, közelebb van tartalmilag, formailag a puskini verses meséhez. Ez nem értékítélet lenne a részemről, csupán csak véleménynyilvánítás. Nem kívánom rangsorolni, mert nem is lehet, a két fordítást. Van ami az egyikben tetszik, van ami a másikban.

A Kormos-félében a legjelentősebb eltérés az eredetihez képest talán az, hogy milyen sorrendben jelennek meg a kereskedők Gvidon hercegnél, és Szaltán cárnál. Én úgy értelmezem, hogy a megjelenési sorrend Puskinnál a portékák értékével van összhangban. Kormos sorrendje más, és szerintem ennek is, bármilyen furcsa, az az oka, hogy az értéksorrendet meg kívánta tartani. Azt gondolom, úgy vélhette a fordító, hogy az bizonyos árucikkek értékei megváltoztak az idők folyamán, és talán ezért változtathatott a sorrenden.
Puskin versében található szavakkal történő játékot érzékeltetni nem tudtam. De nem én vagyok az egyetlen! :)
Mindezek ellenére remélem sikerül (majd) ismertebbé tenni mind az eredeti verset, mind a kiváló magyar műfordításokat.

Magát az eredeti verses mesét Puskin 1831-ben írta meg, és következő évben jelent meg először nyomtatásban. A hagyomány úgy tartja, hogy Alekszandr Puskin ezt a fabulát (is) dajkájától Arina Rogyionovától hallotta először. Ugyanez a "forrás" úgy tudja, hogy a költőt ugyanez a hölgy vezette be az orosz nyelv szépségeiben. (Hát nem romantikus? Egy földműves származású, iskolázatlan nő bevezeti az egyszerű népi nyelv szépségeibe, azt a fiatalembert, aki bár a szüleitől főként francia beszédet hallott, mégis megreformálja, újjá teszi az orosz költészetet.)



Néhány gondolat a felirathoz

Úgy vélem, hogy köztudott, hogy a Szaltán név a szultán szóból származik. Az sem ismeretlen, gondolom, hogy a Gvidon név az olasz Guidio eloroszosodott alakja.
Szerepel a mesében még valaki, Csernomor apó. Neve eredeztethető a Fekete-tenger nevéből (Csornoje more).






Jó szórakozást kívánok a meséhez!

A felirat letölthető innen.

18-14


A film eredeti címe: 18-14
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.















18-14. Ez a film címe. Két dologra utal egyszerre. A cselekménye 1814-ben játszódik. Nem sokkal vagyunk Napóleon oroszországi hadjárata után. Az orosz csapatok már kiterjesztették honvédő harcukat, már idegen területeken ütik-vágják az egyesült európai haderőt. Ám mégsem erre az eseményre fókuszál a film. Nemhogy csatajelenetek nincsenek az alkotásban, de még katonák sem szerepelnek benne. Az egész film a hátországban játszódik. Cárszkoje Szelóban vagyunk, ahol nem is olyan régen az orosz császár egy líceumot alapított. Nemesi ifjak részére. A végzősök 18, a gólyák 14 évesek. 18-14.
A film egy bűnügyi történet. Egy történelmi környezetbe helyezett krimi. Megismerkedhetünk Cárszkoje Széló pompájával, a Líceum falai között uralkodó állapotokkal.
A film alapja kicsit hasonlít Borisz Akunyin krimijeire.  (Persze említhetném Steven Saylort, és az ő ókori krimijeit is.) Ott is, itt is valóságosnak tűnő történelmi miliőbe van helyezve a történet. Fontos a környezet, a szerzőknek fontos a környezet történelmi hűsége. Ez viszi el a kitalált karaktereket, és a sztorit. Ugyanakkor épp ez a historikus hűségre való törekvés az, ami sokak számára esetleg nehezen emészthetővé teszi a művet, ezeket a műveket. Főleg, ha a kulturális különbségek vannak az alkotók, és a művet befogadni szándékozó között. Ez lehet iskoláztatási, és lehet eltérő történelmi- és nemzettudatból származó probléma. Mindezek ellenére egy népszerű dologról van szó. Olyannyira, hogy magyarul is jelent már meg ilyen könyv. Mindenek előtt Fehér Béla Kossuthkiflijére gondolok most. Azt a könyvet olvasva is lehet olyan érzése az embernek, hogy a szerző számára a történelmi hűségnek megfelelő környezet legalább olyan fontos, mint maga a regény cselekménye. És én ezt, az ilyen megközelítést, nagyon jónak találom! Még akkor is, ha az így létrejövő produktumot igazából egy nem feltétlenül széles réteg tudja maradéktalanul élvezni. (Persze, akik Jókain "nevelkedtek" azok nem ijednek meg egy kis latintól, egy kis némettől a magyar mondatokban. A jegyzetek elolvasása, nem zavarja meg őket a cselekmény élvezésében.   A permanens, legalább harmincöt éve tartó iskolareformjaink következtében, egyre kevesebben ismerik az értő olvasás titkát. És ez, az ilyen művek széles körben való elterjedésének ellenében hat.)
Talán a legégetőbb az a kérdés, hogy az ilyen historikus igénnyel is megírt művek, hogyan tudnak "átjönni" a "vásznon". És a puding próbája az evés - ahogy az angol mondás tartja.

Szóval, adva van a Cárszkoje Szélói Líceum, amelynek környékén gyilkosságok történnek. Adva van egy nyomozó, Ananij Feodoszevics Borzjuk (Igor Csernevics alakítja), aki megpróbálja kideríteni, hogy ki, vagy kik lehetnek a tettesek. Munkája során akadályokkal találkozik. Hiszen a főnemesi környezet nem feltétlen nyílik meg előtte. A láthatatlan akadályok ellenére vajon sikerül-e neki kiderítenie az igazságot?
A Líceum neves hallgatói (Alekszandr Puskin [Sztanyiszláv Belozerov], Anton Delvig [Alekszandr Bikovszkij], Iván Puscsin [Iván Makarevics], Alekszandr Gorcsakov [Sztyepán Balaksin], Wilhelm Küchelbecker [Iván Martinov]), akik később többek között az orosz kultúra jelentős személyiségeivé válnak, vajon hogyan élik meg mindennapjaikat, a nemrégen alapított cári oktatási intézményben?
Van-e összefüggés közöttük, és a bűncselekmények között?
Vajon a főúri világ zártsága meg tudja-e akadályozni az igazság kiderülését?
Bár lehet, hogy igazából nem is a bűnügyekre koncentrál a film? Mindenki döntse el maga!

Nekem úgy tűnik, hogy a film készítőit nem feltétlenül csak a megtörtént bűnügyi eset inspirálta a mű elkészítésére. Persze, akit csak ez érdekel, az is megkapja amit vár. A mozi legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő jelenetei is valós eseményeken alapulnak. A források ezekben az esetekben, nem csak irodalmi visszaemlékezések, hanem időnként versekben is megfogalmazódott emlékek. E bejegyzésben néhány ilyen verset is beiktattam. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Puskin költészetének egy másik, személyes, aspektusát is felvillantsam.
De előtte nézzük meg, hogy a filmben szereplő karaktere a valóságban milyen karriert futott be, a történelem tudomány szerint.


Egy kis segítség azoknak, akik szeretnének kicsit jobban eligazodni a történet szereplői között, avagy egy kis "képes könyvecske" arról, hogy ki kicsoda  a filmben

A történet egy kis baráti társaság körül bonyolódik. A "galeri" legismertebb tagja Alekszandr Szergejevics Puskin. Róla most nem kívánok megemlékezni. A barátairól annál inkább. Nem mintha Puskin nem érdemelné meg a dolgot, de róla sok minden tudható, illetve a róla szóló ismeretanyag viszonylag könnyen pótolható. Magyar nyelven is elérhető, megismerhető az életrajza, az életműve (jelentős része).
A filmben időnként becenevén is megemlítik. Ő a Majom (Обезьяна).

Alekszandr Mihajlovics Gorcsakov
Alekszadr Mihajlovics Gorcsakov (1798-1883)

Hercegi családba született. Édesapja Mihail Alekszejevics Gorcsakov herceg, aki vezérőrnagy a cári hadseregben, és édesanyja pedig Jelena Dorothea Ferzen baronessz volt. A hölgy a szentpétervári szász követ, Gustav von der Osten-Sacken (1727-1793) özvegye. Ebből, az első házasságból, egy fiúgyermek született, Karl, aki mentálisan beteg volt. Ő lett később Alekszandra Osten-Sacken Iljinicsna férje, aki Lev Tolsztoj nagynénje.

Alekszandr a cári Líceumban ismerkedik meg Puskinnal. Barátok lesznek. Itt ebben az iskolában szerzi meg klasszikus, és irodalmi műveltségét. Az ékesszólás, az irodalmi érzék diplomáciai munkái (diplomáciai jegyzékek stílusa), beszédein visszatükröződik.

1819-ben a kammerjunker bírósági rangra kinevezik. (A szó eredete német. Szobanemes. Olyan nemes, aki beléphet az uralkodó szobájába. Más kifejezéssel kamarás. Feladatuk védelmi jellegű volt. Ezt a rangot I.Péter vezette be Oroszországba. Az Orosz Birodalomban a bírósági rangtábla, amit gyakorlatilag mint életpálya modellt reklámoznának napjainkban, legalsó rangja. I.Sándor 1809. április 15.-án [a julián naptár szerint 15.-én] megszünteti ezt az elnevezést.) 1820-1822 között Karl Nesselrode (orosz diplomata) mellett van a troppaui, ljubljanai, veronai kongresszusokon. 1822-1827 között londoni nagykövetségi titkár. 1828-től a berlini követség tanácsadója. Az 1833-as év már Firenzében találja, innen a következő állomás Bécs, ahol szintén nagykövetségi tanácsadó.1841-ben Stuttgartba küldik, hogy Olga Nyikolajevna Romanova és Karl Fridrich württembergi koronaherceg házasságát kieszközölje. Az esküvő után 12 évig rendkívüli követként szolgál. 1850-ben, korábbi megbízatása mellé, még egy wittembergi beosztást is kap. Az orosz érdekek képviseletét kitűnően végzi a németek között. Négy év frankfurti szolgálata alatt közeli barátja lesz Otto von Bismarcknak.
Bismarck támogatta a szoros német-orosz együttműködést. (Történelmi, politológiai elemzésekben a mai napig bismarcki vonalnak, irányzatnak nevezik azt az áramlatot, és politikai hagyományt amely az orosz-német tengely jövőjében hisz, azon munkálkodik.)
Gorcsakov nem támogatta I. Miklós cár török politikáját. Diplomáciai hadjáratot szervezett az isztambuli kormány ellen, személyes ismeretségeit, kapcsolatait is felhasználva szorosabb együttműködést próbált elérni Poroszországgal, és Ausztriával. Kitör a Krimi háború (1853-1856). 1854 nyarán Bécsbe ismét kerül, ahol eleinte ideiglenes, majd később végleges nagykövet lesz. Kritikus időszak ez az orosz diplomácia életében. Hiszen a hálátlan Ausztria (vö. 1849-es orosz beavatkozás a magyar szakadárok ellen, melyet az orosz uralkodó szövetségi szerződés alapján, bécsi kérésre követett el) kész lenne Franciaországgal, Nagy-Britanniával együttműködni Oroszország ellen.
Az I. Miklós cár halála után tartott bécsi konferencia (amely célja a krimi háború befejezése, a békekötés volt) nem vezet eredményre, a feszültség nem enyhült. Viszont Gorcsakov tevékenysége sikeres, Ausztria leválik a francia-angol tengelyről, és kinyilvánítja semlegességét. Szevasztopol eleste után, a bécsi orosz diplomácia erőteljes akciója után, a felek Párizsban megegyeznek a béke feltételeiről. Ez a béke lezárta az orosz diplomácia egy korszakát. Oroszország ezután aktívan nem avatkozik be Nyugat-Európa ügyeibe. Nesselrode visszavonul, utódja a külügyminisztérium élen Gorcsakov lesz (1856. április). Gorcsakov a be nem avatkozás politikáját folytatta az európai országok belügyeiben, miközben az orosz álláspontot mindig következetesen képviselte. Nem mondott le arról, hogy országa érdekeit érvényesítse. Tevékenysége következtében jelentősen javul a francia-orosz viszony. 1863. március 27.-én Poroszország megegyezik Oroszországgal, amely következtében az orosz csapatok könnyebb helyzetbe kerülnek, hatékonyabban tudnak fellépni a lengyel felkelők ellen. (Az 1863. januári felkelés spontán eseményként, egy sorozás elleni tüntetéssel indult.) Gorcsakov diplomácia levelezése segít abban, hogy se ne szigetelődjön el Oroszország, se ne avatkozzanak be az európai hatalmak az orosz belügybe. Ezt az időszakot tartják diplomáciai karrierjének tetőpontjának.
Az 1866-os porosz sikerek után, az orosz-porosz kapcsolatok még szorosabbá válnak. Ausztria, Franciaország Oroszország kegyeit keresi, de Gorcsakov állhatatos marad, kitart a szoros porosz-orosz koalíció mellett. 1870-ben a határozott orosz diplomáciai fellépésnek köszönhetően Ausztria kimarad az európai háborúból (francia-porosz). Ezért a háború után, I.Vilmos porosz uralkodó táviratban mond köszönetet II. Sándor cárnak. Poroszország eléri célját, és ezt kihasználva Gorcsakov érvényteleníti a párizsi béke 2. cikkelyét, így Oroszország újra tarthat haditengerészetet a Fekete-tengeren. (Az orosz bejelentést gyakorlatilag tudomásul vették az európai hatalmak. 1871-es londoni egyezmény.)
Bismarck szakít barátjával, a porosz diplomácia az osztrákhoz közelít. Berlin ellensúlyozni szeretné a az oroszok megnövekedett szerepét. Az ütközőzóna a Balkán.
A porosz-orosz viszonyba a szakadás 1875-ben áll be. Ekkor az oroszok a franciák mellé állnak egy vitás ügyben, a poroszok ellenében. (Ez az eseménysor vezet el először a hármas szövetség létrejöttéhez, majd 1893-ban a francia-orosz szövetséghez, ami egy jelentős lépcsőfok az 1907-ben létrejövő hármas [francia-angol-orosz] antant létrejöttében.)
1877-ben Oroszország hadat üzen Törökországnak. A háború végén (1878) létrejön Bulgária, sikerül teljesen függetlenednie Szerbiának, és még a területe is megnőtt. A békekötés legnagyobb vesztese a török fél. Ekkor kerül sor a berlini kongresszusra (1878, június 13-július 13.)
Berlini kongresszus (Balra Gorcsakov és Disreali)

Gorcsakov személyesen nem túl aktív. Ekkor kapja vissza Oroszország Besszarábiát (először 1812-ben kerül ez a vidék a cár fennhatósága alá, de az 1856-os párizsi békekötéskor Moldvához csatolták), ekkor kapja meg Románia Dobrudzsát. Anglia javasolja, hogy Bosznia-Hercegovinát osztrák csapatok szállják meg.
1879-ben Bismarck már Oroszország elleni védelmi szövetség megkötésén fáradozik.

1880-ban a Puskin emlékmű avatásra Gorcsakov nem tud elmenni, de interjút adott ezen esemény okán. Ekkoriban rajta kívül csak Sz. D. Komovszkij él a Líceum valamikori hallgatói közül. (Nem sokáig, mert nevezett még azon év júliusában eltávozik az élők sorából. Nem sokkal a megemlékezés után.) Gorcsakov politikai pályafutása a Berlini Kongresszussal gyakorlatilag befejeződött. Megtartja államkancellári tisztjét, de már semmilyen ügyben nem jár el. Névleg 1882. márciusáig miniszter marad.
A következő évben Baden-Badenben meghal.

Iván Ivanovics Puscsin (1798-1859)
Iván Puscsin
Édesapja Iván Petrovics Puscsin altábornagy volt, aki részt vett az 1769-1774-ig tartó orosz-török háborúban. Későbbi szenátor.
Fia 1798-ban született Moszkvában. Az ifjú 1811 és 1817 között jár a Líceumba. Majd tüzértisztként szolgált a testőrgárdában. Már 1814-ben csatlakozik egy titkos társasághoz (Священную артель).
1817 októberében zászlós, 1820. áprilisától alhadnagy, 1822. decemberétől hadnagy. Konfliktusba kerül Mihail Pavlovics nagyherceggel, ezért kilép a katonai szolgálatból. (1823. január 26.)
1825. január 11.-én, Mihajlovszkojéban találkozik A. Sz. Puskinnal, és közli vele, hogy ismer egy titkos társaságot. Összeismerteti a költőt Gribojedov színésszel.
Szentpétervárra nem sokkal a dekabrista felkelés kitörése előtt érkezik meg. Az események elfojtása után, a bíróság bűnösnek találta, és halálra ítélte. Az ítéletet életfogytig tartó kényszermunkára módosítják. Schlüsselburg várába zárják (1826. július 29.), majd Szibériába kerül. 1856-ban tér vissza a száműzetésből. 1857. május 22.-én megnősül. Felesége Natalja Dimitrijevna Apuhtinya, a dekabrista Mihail Alekszandrovics Fonvizin özvegye, lesz. Élete hátra lévő részét felesége birtokán tölti.

Anton Antonovics Delvig (1798-1831)
Anton Delvig

Moszkvában született. Elszegényedett balti német bárói család sarja. A család teljesen eloroszosodott, úgyhogy Delvig már nem is tudott németül.
Apja az Asztrahányi Ezrednél szolgált vezérőrnagyként.
Édesanyja, Ljuba Matvejevna, a híres csillagász Kraszilnyikov unokája.
Delvig 1811-ben kerül a Líceumba. Lusta volt tanulni, de hamar elkezdett verseket írni. Első verse 1814-ben jelenik meg nyomtatásban. A vers címe Párizs elfoglalása (На взятие Парижа).
Az elsők között végez a Líceumban (1817). A Hegyi és Sóügyek Osztályán szolgált (dolgozott), majd innen távozva a Pénzügyminisztérium alkalmazottja lett. 1821 és 1825 között segédkönyvtáros a Birodalmi Közkönyvtárban.
1825-ben megnősül. Felesége Szofja Mihajlovna Szaltikova. Házuk az egyik legjelentősebb irodalmi szalonja Pétervárnak. Irodalmi estjeiket olyan költők látogatják, mint Puskin, Baratinszkij, Zsukovszkij, Pletnyov, Jázikov. 1825 és 1830 között kiadói tevékenységet is folytat. Íróként nagyon keveset írt. Élete utolsó éveiben a Belügyminisztériumban szolgált.
Tífuszban halt meg.

Konsztantyin Karlovics Danzasz (1801-1870)
Konsztantyin Danzasz

Jean-Baptiste d'Anzasa (1738-1821) elzászi királyi ügyész unokája. Az vádhatósági képviselő nagyapát halálra ítélte egy forradalmi törvényszék, ezért ő Oroszországba menekült. Fia Karl, a tavricseszkiji gránátosoknál szolgált, mint vezérőrnagy. Kétszer házasodott, a két Korf nővért vette el, így a kurlandi nemességhez is tartozott. A második házasságából született Konsztantyin.
Borisz testvére (1799-1868) a Szenátus vezető ügyésze, Karl (1809-1885) Tambov kormányzója volt.
Konsztantyin Danzasz is a Líceum első hallgatói közül való. Nagyon hamar összebarátkozott Puskinnal, és Puscsinnal. Ő egy medve, de aranyos maci. ("Он был медведь, но мишка милой.")
Az iskola tanári kara az ifjú képességeit nem tartotta sokra. Dühödt, durva, ápolatlan, és hálátlan jelzőkkel illették. 1817-ben a végzett, a legalacsonyabb minősítéssel fejezte be tanulmányait. Katona lett. A műszakiaknál zászlós, majd a kaukázusi hadtestnél százados (kapitány) lesz. Részt vett a perzsa hadjáratban ( 1827, 1828, 1829), a török elleni európai hadjáratban (1828-29). A harcokban megsérül, kitüntetik. Alezredese jellemzése szerint: szorgalmas, jó mentális állapotú, nemes erkölcsű, nagyon szerény ember.
Pável Nascsokin özvegyét, Vera Alekszandrovnát, nőül kéri, de visszautasítják. 1857-ben magas rangja (tábornagy) ellenére visszavonul. Családja nincs. Az unokahúgánál éri a halál. Evangélikus létére katolikus temetőbe temetik el Szentpéterváron. A temetőt 1936-ban bezárják, ezért sírját áthelyezik egy másikba (Tyihiviszkij).
Az 1837. január 27.-ei párbajnál Puskin segédje. A párbajozás tiltott volta, és mert a halálos áldozat miatt nem lehetett a dolgot eltitkolni, akasztófára ítélték. Kérésére az ítéletet megváltoztatták. A Péter-Pál Erődben két hónap várfogságot kapott. A büntetése letelte után két évvel kapott csak kitüntetést (Szent Sztyaniszláv Rend, 2.fokozata).

Vilgelm (Wilheim) Karlovics Küchelbecker (1797-1846)
Wilheim Küchelbecker

Eloroszosodott német nemesi család gyermeke. Apja Karl, szász nemes, és foglalkozását tekintve államtanácsos. Három testvére van. Gyermekorát a család litvániai birtokán tölti. 1811-ben kerül a Líceumba. Egyik rokona, Barclay de Tolly hadügyminiszter, ajánlásával sikerül a felvételt elnyernie.
Végső vizsgája 1817-ben nagyon jól sikerül, ezüst kitüntetést, és ösztöndíjat is kap. Ebben az évben ugyanahhoz a titkos társasághoz is csatlakozik, amelynek Puscsin már három éve a tagja.
Ezután Puskinnal együtt a külügy szolgálatába áll. 1817-20 között egy tanítóképző főiskolán tanít latin és orosz nyelvet. 1820 augusztus 9.-én otthagyja addigi állását. Szeptember 8.-ától A. L. Nariskin kamarás titkára. Németországba, és Dél-Franciaországba utazik. 1821-ben, Párizsban, előadásokat tart szláv és orosz irodalom témakörben. A nagykövetség kérésére leállítják az előadásokat. Küchelbercker visszatér Oroszországba.
1821 végétől 1822 májusáig Jermelov tábornok kaukázusi seregében tisztként szolgál. Egy párbaj miatt kénytelen otthagyni a szolgálatot, és visszamenni a békés hátországba. Húga szmolenszki birtokán él. 1823-ban Moszkvába, 1824-ben Szentpétervárra költözik.
Két héttel a dekabrista felkelés előtt az Északi Titkos Társaság tagja lesz. A Szenátus téren van a lázadás idején, ahol kétszer megpróbálja lelőni a cár fivérét, Mihail Pavlovics nagyherceget. A zendülés leverése után külföldre menekülne. Felismerik, letartóztatják Varsó külvárosában, 1826. január 19.-én. Láncra verve Szentpétervárra viszik, és ott a Péter-Pál erődbe zárják. Ugyanezen év július 10.-én húsz év kényszermunkára ítélik. Augusztus 22.-én a büntetés mértékét 15 évre csökkentik. ekkor még Schlisselburg-ban van, innen viszik Szibériába. 1836. január 20.-án érkezik meg Barguzimba (Irkutszk tartomány). Fivére már itt éli gazdálkodó életét. Házában térítésmentesen
folytatja irodalmi munkásságát. Verseket, elégiákat , kritikákat ír, és fordít, oktatja a helyieket.
1837. január 15.-én feleségül veszi a barguzini postamester lányát.
Saját kérésére elhagyhatja Barguzint, és az Aksinszkiji erődbe megy. 1844-ben engedéllyel innen is tovább áll.
1846. januárjában engedélyezik, hogy Tobolszkba menjen gyógykezelésre. Augusztus folyamán itt hal meg tbc-ben.

Szergej Dimitrijevics Komovszkij (1798-1880)
Szergej Komovszkij
Lengyel nemesi családból származik. 1807 és 1811 között a szentpétervári német iskolában tanult. 1811-ben kerül a Líceumba.
Malonovszkij igazgató a következőképpen jellemzi: tehetséges, félénk, érzékeny, tisztelettudó, nem ellenkező, szereti a rendet és a tisztaságot, kíváncsi, előzékeny, udvarias, óvatos, nagyon szorgalmas. Mozgékony, fürge.
Társai Rókának, Rókácskának, (a családi címer alapján), és Fiszkálnak (Besúgónak) is nevezték. Utóbbi nevet azért érdemelte ki mert sérelmeit rendszeresen elpanaszolta Csirikov oktatónak.
A Líceum után az oktatási minisztériumba került. 1841-ig szolgálta az oktatásügyet. 1843-tól az Államtanács titkos tanácsosának segítője.
Líceum minden évfordulóján részt vett (1818, 1819, 1828, 1832, 1834, 1836).
1851-ben amikor Annenkov elkezdete gyűjteni anyagát a Puskin életrajzához, Komovszkij megírta a Visszaemlékezés a gyermek Puskinrá (Воспоминания о детстве Пушкина)-t. Négy fia, és két lánya született. Szentpéterváron temették el, sírja nem maradt fenn.

Néhány név... Egy baráti társaság. Ugyanaz az alma mater, ugyanazok a hatások, de mennyire különböző sorsok! Ez egyszerre döbbentő, és reményt adó. Mutatja, hogy nem tudjuk befolyásolni utódaink sorsát. Úgy tűnik, mindenki a saját sorsa kovácsa. Ez egyszerre jó, és egyszerre rossz. Láthatjuk, hogy a viszonylagos esélyegyenlőség sem determinál. Ma nem lehet bebetonozni a jövőt. Lehetetlen, és esztelen vállalkozás. Mindent megadhatsz az utódaidnak, de a sorsukat nem befolyásolhatod. A felsorolt úriemberek mind jó házból származtak. Mind azonos nevelést kaptak. Életpályájuk mégis a két szélsőség. És ami közte van. Ez azért, szerintem elgondolkodtató...

Mind Puskin barátai voltak, így ház mindegyikőjükhöz is szól a költő:

Diáktársaimhoz


Barátaim! Víg óra jő,
                  Künn csend és nyugalom van,
Hát abroszt, serleget elő;
                  Aranyló bort, de nyomban!
Kelyhünkben pezsgő sistereg.
                  Seneca, Tacitus, Kant:
Sok ósdi fóliáns minek
                  Foglalja asztalunkat?
Tudós bolondok, el velük –
                  A földi tér miénk lett;
Tudunk mi inni nélkülük –
                  El, hideg eszü vének!
Vajon egy józant hogy lelünk
                  Diákok asztalánál?
Mindenesetre elnökünk
                  Kiválasztása ránk vár:
A részegnek jutalmat ad –
                  Puncsot s grogot a tálból,
Néktek pedig, spártaiak,
                  Tiszta vizet pohárból.
Kéj s lustaság apostola,
                  Vale, Galics barátom!
Epikurosz kisöccse, a
                  Lelked a borban ázzon,
Fejedre koszorút boríts.
                  Légy elnökünk, te áldott,
És még maguk a cárok is
                  Irigylik a diákot!
Delvig, mit alszol, nyújtsd kezed!
                  Ébredj, ne légy ma renyhe!
Nem katedra alatt heversz,
                  Latintól szenderegve.
Itt látod cimboráidat
                  S a flaskát, borral töltve,
Múzsánkra emeld poharad,
                  Parnasszus léhütője!
Kópé, kezet rá, töltsd szinig
                  Kupád – s ürítsd ki végre,
S szórd epigrammák százait
                  Barátra, ellenségre!
Te pedig, ifjú dalia,
                  Világnak széltolója,
Tiéd lesz Bacchus temploma,
                  Minden egyébre spongya!
Bár részeg, bár diák vagyok,
                  De jámborságra vágyom –
Habzó pohárral adjatok,
                  Küzdelmeteket áldom!
S te léhütők közt léhütő,
                  Ki csínyekre születtél,
Merész atléta, lókötő,
                  Ki lelkem társa lettél,
Törjünk palackot, kupicát
                  Platov egészségére,
S igyunk megint, puncsot kozák-
                  Sapkába töltve végre!
Egyeneslelkű cimborám,
                  Kezed kezembe add csak,
Hagyjuk, míg körbejár kupánk,
                  Pedánsnak az unalmat:
Nem először iszom veled,
                  Nem először veszekszem;
Töltsünk baráti serleget –
                  S kibékülünk, de menten.
Hagyjuk a ceremóniát,
                  Lelkembe zárlak téged –
Töltsük szinültig a kupát,
                  Értelem, isten véled!
De mit látok? kettőzve mind
                  A tárgyak körülöttem;
Szobánk megindul és kering,
                  Homály borong előttem!
Hol vagytok, társaim? hol vagyok?
                  Bacchusra, szóljatok már!
Fejét füzetre hajtva ott
                  Már mindenik szunyókál.
Író, talán te éberebb,
                  S mindünknél józanabb vagy;
Wilhelm, szavald a versedet,
                  Hogy tüstént elaludjak.




Baka István fordítása

Puskinra is jelentős hatással voltak a Líceumi évek. Mind a társak, mind az oktatók. Hogy is vall erről élete egyik főművében:

"Mikor békésen fejledeztem,
S a líceumi kert ölelt,
S Apuleiust már falni kezdtem,
De Cicero nem érdekelt,
Tavasszal, titkos völgy ölében,
Hol szólt a hattyú hangja mélyen,
S fénylő tavaknál várt a csend,
A vers Múzsája megjelent.
Megfényesült diákszobában
Lakmározni kezdtünk korán
Az ifjú eszmék dús torán,
Megénekelte zsenge vágyam,
A gyermek-vígságot, reményt,
A múlt nagyságot, régi fényt."


A. Sz. Puskin: Anyegin   8.fejezet 1 versszak, Áprily Lajos fordítása 




Szerintem a film egyik erénye, hogy megpróbál betekinteni egy 18.század végi, 19. század eleji (közepi) liberális felfogású iskola légkörébe. Figyelem! Ez nem az a liberális felfogást jelenti, amire a mai meanstream politika hivatkozik. Ez nem a napjainkban túlpropagált újliberalizmus.
A filmben a klasszikus, önmagát is korlátozni képes filozófiával "találkozhatunk". Azzal amiben annak idején (2-300 évvel ezelőttől kezdődően a 20. század közepéig) a nagy libertiánus gondolkodók, és államférfiak hittek, és megéltek. Nem a napjainkban "tomboló", marxizmussal (a PC beszéddel, és intoleranciával is ) megtermékenyített, önmagát az erkölcsi relativizmusnak alárendelő (közben klasszikus értékeit már rég elvesztő), magát liberálisnak, progresszívnek (időnként esetleg baloldalinak) tartó, hit alapú, eszme dogmái "tűnnek fel" a film dialógusaiban. Hanem a felvilágosodás korának liberális elvei. Így egy kicsit tükörként is tud funkciónálni a film. Ha figyelmesen nézzük, rádöbbenhetünk, hogy mennyit változott a liberalizmus az elmúlt néhány évtizedben. És valljuk be, nem az előnyére.
De e kis kitérő után, ismét nézzük a tényeket!   

Cárszkoje Szelo, a Cár Faluja, nem egy átlagos település.
1710-ben I. Péter Szentpétervártól körülbelül 20 kilométerre dél felé, a felesége Jekatyerina (1707 óta voltak házasok) részére átadott egy birtokot. Ezt a területet hívták később a Cár Falujának. Területe 107 hektár, egy nagy angolkert tóval, és impozáns épületekkel.
Az elsőnek felépített palotát a cárnéról nevezték el. Ennek az északi szárnyában helyezték el később a Líceumot. De nem ez az egyetlen épület a kertben.
A Líceum épülete napjainkban
A Cárszkoje Szeloi Császári Líceum 1811 és 1843 között működött. I. Sándor cár 1810. augusztus 24.-én aláírt egy rendeletet, ami alapján létrehozták az iskolát. Az iskola célja az volt, hogy a nemes családok gyermekeit felkészítse az állami szolgálatra. (az eredeti terveket a háború miatt egy kicsit módosítani kellett, hiszen az elképzelés szerint elsősorban a cári gyermekek képzése lett volna a líceum dolga. De ezt a felháborodás, és a háborús kiadások miatt módosították, így minden nemes gyermeke előtt nyitottak voltak az iskola kapui.) A cél az lett, hogy az állam képezzen felvilágosult tisztségviselőket az apparátusa számára. A gyermekek 10-12 éves korukba kerültek az intézménybe. (Természetesen korlátozott számban vették fel őket, a legelső évfolyam harminc főből állt.)
1811. október 31.-én (julián naptár szerint 19.-én) nyílt meg a Líceum. Az iskola eredetileg az oktatási kormányzat alá volt rendelve, de ez megváltozott 1822-ben (ekkor a hadügyhöz került az intézmény). A képzési idő kezdetben hat év volt. Különböző tantárgyakból kellett vizsgát tenni. (Etika, logika, közgazdaságtan, jogi ismeretek, az isteni törvények ismerete; orosz, latin, francia, német nyelv és irodalom, retorika; orosz és világtörténelem, földrajz; fizika, matematika, csillagászati alapismeretek, statisztika, földrajzi számolások; kalligrafikus írás, rajz, tánc, vívás, lovaglás, úszás.) A tantárgyak az idő folyamán változtak. Az alapképzés után azok számára akik katonai pályára szerettek volna lépni az iskola biztosította a továbbképzési lehetőséget.
A Líceum Chartája megtiltotta a diákok fizikai fenyítését. (És nem nehéz belátni, hogy ez mennyire újszerű volt a korszakban!)
Az első oktatók között ott lehetett találni Jean-Paul Marat testvérét, Boudry professzort is.
Carszkoje Szeloban egy huszárezred is állomásozott, így lehetősége volt a diák Puskinnak, és társainak, hogy megismerkedhessenek Csaadajevvel (akit 1817-ben vezényeltek, természetesen ezredével együtt, Cárszkoje Szelóba), aki nem csak katona volt, hanem filozófus, és író is.
A diákok megismerkedhettek az iskola falai között a nyugat európai irodalommal, és filozófiai munkákkal. Mindez nagy hatással volt a kamaszodó diákokra. És még annyi minden más is:
Emlékezés
Воспоминание
 
(Puscsinhoz)

Cimborám, emlékszel arra,
Nyájas csöndesség ölén
Búnkat habzó, tiszta borba
Hogy fojtottuk, te meg én?

Hogy rejtőztünk, szót se ejtve,
Sötét sarkunk rejtekén,
Bacchussal lustán heverve,
Őrjárat se járt felénk?

Emlékszel a suttogásra
Puncsos serlegek körül,
Meg a néma kupicákra,
S hogy pipánk előkerült?

Felparázslott, s gyönyörűen
Szállt a füstje örömül!...
Hirtelen pedáns üvölt fel
Valahonnan messzirül.

S a palackot összetörtük,
Serleg? Nyisd az ablakot!
Mindenfelé szétöntöztük
Puncsot és a drága bort.

Elmenekülünk sietve –
S a veszélynek nyoma sincs!
Orcánk bíbort játszik erre
Szónkban elme s szív megint,

Tiszta jókedv nevetése,
Merev, bágyatag szemek,
Részeg tompaságra érett
Bacchus víg igézete.


Ó, barátaim, szivemben
Éltek mindörökre hát!
Mindenkor, ha víg a kedvem,
Rátok emelek kupát.

                                                                                Baka István fordítása


Mugen-mugen rajza



Néhány szó a feliratról

Először is szeretnék egy kis segítséget nyújtani a nevekben való eligazolódáshoz. felsorolom a baráti társaságnak a tagjait, és a hozzájuk tartozó (filmben elhangzó) beceneveket. Talán így könnyebb lesz a bejegyzésben található száraz életrajzi adatokhoz hozzákapcsolni a filmben szereplő lurkókat.

A. Gorcsakov         - Frant,
A. Puskin                -  Majom,
I. Puscsin                -  Jeannot (kiejtve Zsanno),
A. Delvig                - Toszja,
K. Danzasz             - Medve,
W. Küchelbecker    - Kljuha,
Sz. Komovszkij      - Fiszkal (Besúgó).

A feliratban található versidézeteket, tekintettel arra, hogy magyar nyelvű műfordítást egyetlen esetben sem találtam, magam készítettem el.

Nézzük akkor az elhangzásuk sorrendjében:



Mihail Lomonoszov: Óda a napról mikor Őfelsége Jelizaveta Petrovna császár- és uralkodónő 1747-ben Összoroszország trónjára emelkedett
Itt olvasható az eredetije. A mű 1747 végén íródott.


„Ahogy az eszme könnyedén megváltoztat bennünket.
Szeretjük, és egy óra múlva utáljuk.
Ahogy dicső a mai nap, a holnap átok!”

Eredetileg ez egy Küchelbecker vers részlete. Puskin felhasználja a Kapitány lánya című prózai művéhez. A harmadik fejezet elején található mottóként. Az eredeti műben. Ugyanis a Honti Rezső féle magyar műfordítás ezt a mottót nem tartalmazza.

„Vacsorára túl sokat ettem
És Jakov véletlenül bezárta az ajtót.
Én voltam az barátaim,
És kuchlerbeckeresen beteg is lettem!"

Az eredeti vers megtalálható itt. Ennyi. Ez egy négysoros epigramma.


Az "Olga, A Kyproszi keresztlány..." kezdetű vers (O. Masszon a vers címe, és 1819-ben írta Puskin) "csonkoltan" szerepel a filmben. Majdnem teljes, de a forgatókönyvben meghúztak az eredeti művet.
Az eredeti vers itt olvasható.
Olga Masszon egy pityerburgi (jól, és közismert) kokott volt. Az ifjú Puskinra nagy hatással lehetett, hiszen a Vidám ünnep (Веселый пир) című versét is Olga ihlette. (Tatyána Grigorjevna Cjavlovszkaja [1897-1978] ezt a megjegyzést fűzi az O. Masszon-hoz. A költő a Vidám ünnep folytatását tervezte, ám a második versszak nem készült el teljesen. Ezért verseskötetekben csak a függelékben szerepeltetik a folytatást.)
A filmben Olgát Emilíja Szemjonovics Szpivák alakítja. (Az Államtanácsosban ő alakítja Litvinovát.)


"Barátom! Életben maradtam,
De volt akit ledöntött a halál:

Szazonov volt a szolgálóm,
És Pesel a gyógyítóm!"

E sorokkal zárul a film. Talán mondanom sem kell, hogy ezt is Puskin írta. 1816-ban.
Az eredeti vers kicsit hosszabb. Nem sokkal, csak két sorral.
 Заутра с свечкой грошевою
    Явлюсь пред образом святым:
    Мой друг! остался я живым,
    Но был уж смерти под косою:
    Сазонов был моим слугою,
    А Пешель — лекарем моим.



És most jöjjenek a kifejezések!

 Oszlopos nemesség (столбовое дворянство) - Az örökletes nemesség tagjait hívták így a cári Oroszországban. Nevüket a nemzetségtáblákról kapták. A 17.század elejétől léteznek olyan listák, amelyekben felsorolják a nemesség tagjait. Ezek a listák könyvalakban is megjelennek, és összeírás alapján minden nemes szerepel bennük. A mű(vek)ben oszlopba rendezve szerepelnek a nevek, innen ered a kifejezés. Minél régebbi összeírásban szerepel a család, annál autentikusabbnak tartották a nemességét.

Gogol-mogol, vagy gogel-mogel - italféleség. Mindkét elnevezés ismert, és használt mind nálunk, mind a posztszovjet térségben. Elkészítésének receptje megtalálható itt.
A filmben is feldolgozott gogol-mogol ivászat 1814. 09. 05.-én történt.

Bulocska - Kerek esetleg ovális alakú pékárú. Formája hasonlít a zsemlére. Különböző finomságokkal megtöltik sütés előtt. Vagy rászórják a külsejére (pl. a mákot) és így sütik meg. Bulocskának hívhatják a muffint, a brióst, a zsemlét, a kakaóscsigát, a tekercseket, a lángosszerűségeket. A pogácsát, a krémeseket mind-mind nevezhetik így.

És végül, de nem utolsó sorban egy mellékszereplőről szeretnék megemlékezni.
Ő Varfolomej Vasziljevics Tolsztoj (?-1838).  A filmben Fjodor Bondracsuk alakítja. Sokat nem tudok róla, de annyit igen, hogy Cárszkoje Szeloban valóban fenntartott egy úgynevezett jobbágyszínházat. Az ilyen típusú intézményekben a színészek voltak jobbágyok (és nem a nézőközönség). Az ilyen színház fenntartása úri huncutságnak számított.

És hogy milyen bűncselekmények történtek valójában Cárszkoje Szeloban?
Két év leforgása alatt 8-9 rablást, és 6 vagy 7 gyilkosságot követett el a tettes, akit 1816. március 18.-án letartóztattak. További sorsa ismeretlen.



A filmhez a felirat megtalálható itt.
Jó szórakozást!