Mása és a Medve



A filmsorozat eredeti címe: Маша и Медведь
nyelve: orosz.
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.












Nem olyan régen értesített Amundsen, hogy egy animációs sorozathoz kezdett feliratokat készíteni. Örömömre szolgál, hogy megtisztelt bizalmával, és így értesíthetlek benneteket is erről a vállalkozásáról. A Mesterek könyvénél írtam, hogy terveim között szerepel, hogy készítek még feliratot mesékhez... Ugyanakkor (mivel tervek alapján dolgozok (Húú! Nagy szavak!- lehetne ironikusan mondani, de tényleg  vannak terveim arra vonatkozólag, hogy mikor milyen felirat következzék. De ezek nincsenek azért kőbe vésve [mint egyes országok havonta változtatható alaptörvényei], ezért szoktam időnként módosítani őket [jóval ritkábban mint ahogy alaptörvényt módosítanak egyes országokban]) már láttam , hogy egyre távolabbi az az időpont, amikor saját mese feliratot fogok készíteni... Erre itt van Amundsen, és "kisegít"... És nagyon jó lett a választása!


A rajzfilm sorozat célja hogy egyszerűen közvetítsen fontos dolgokat a nézők számára. Ezek a fontos dolgok, örök igazságok, amiket célszerű minél hamarabb megismernie az embernek. Ez a rajzfilmsorozat mindezt, a gyerekek számára is érthetően és szórakoztató formába tolmácsolja. Sokszínű világunkban mindig meg kell találnunk a dolgok pozitív kicsengését. És ez nem alkati kérdés, hanem tanult reflex. Minden rosszban van valami jó – tartja a magyar szólás is… Így van, a legrosszabbnak tűnő helyzetben is van kiút. Fontos, hogy ne a depresszió uralkodjon el rajtunk, hanem minden helyzetből próbáljuk meg kihozni a legjobbat… Ezt a pozitivista gondolkodásmódot már gyermek korban el kell(ene) sajátítania mindenkinek… És bizony-bizony, ez az animációs sorozat, amely 2009 óta van az orosz televízió műsorán, sokat segít abban, hogy a gyermekek megtanulják, baj esetén nem pánikolni kell,  hanem logikusan gondolkodni. Mindezt egyszerű, közérthető formában teszi. Nem erőszakol ránk semmilyen gondolkodásmódot ez az alkotás (folyam), hanem szinte tapintatosan magyarázza el a különböző helyzetekből való kiút logikáját. Szívesen leírnám azt , hogy tanmesék ezek az epizódok, de ez így egy kicsit túlzás azért ( persze lehet, hogy azért gondolom így mert számomra a tanmese kifejezésnek van egy kis pejoratív felhangja). Viszont segít saját gyengeségeink, félelmeink legyőzésében. Mert azért az emberi gyengeséget kifigurázzák az alkotók, de mindezt nem bántó módon teszik! Bár a sorozatot elsősorban a 3-9 éves gyerekek számára készítették, mégis az egész családot a képernyő elé tudja ültetni. Minden korosztályt elszórakoztatnak az epizódok, hiszen a felnőttek is tudnak nevetni a szereplőkön, (és mert magunkra ismerhetünk bennük, így) magunkon is.
Mása és a Medve visszavisznek minket a gyermekkorunkba…


Rendezők: Oleg Uzsinov, Denisz Cservjácov, Marina Nefedova, Oleg Kuzovkov
Szinkron hangok: Alina Kukuskina, Eduárd Nazarov, Borisz Kutnevics.

Néhány kép a sorozatból:


A sorozat a mai napig fut az orosz televízió műsorán, és a nagy sikerre való tekintettel megjelent DVD-n, BR-en… és természetesen PC-s játék formájában is hódít!

A CD-ről már nem is beszélek!..



Az első huszonkilenc epizód feliratait megtalálhatjátok itt.







 Köszönjük Amundsen!

Amiről a férfiak még beszélnek

A film eredeti címe: О чём ещё говорят мужчины



A felirat tulajdonságai:
FPS:24
nyelve: magyar
fájl formátuma: srt.












 
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nagyon kedvelem az Amiről a férfiak beszélnek című filmet.
Nagyon élvezem a mai napig. Bár a feliratán változtatnék ma már egy kicsit itt is meg ott is... főként stilisztikai dolgokon. De majd egyszer... talán. Egy kicsit megkésve, de itt a folytatás...
Tavaly, december 29.-én mutatták be az orosz mozikban először.
Nem véletlen a bemutató dátuma, hiszen a film néhány nappal később, azon a napon játszódik, amit mi csak szilveszternek hívunk.Hasonlít az előző részhez, meg nem is. A négy barát most nem egy koncertre indulnak el közösen, hanem a közelgő ünnep az, ami "célként" a szemük előtt van. Ugyanakkor ebben a részben is, ha nem is egy autóba, de össze lesznek "zárva".A film Moszkvában játszódik 2011. december 31.-én, Alekszandr reklámügynökségének hivatali helyiségében, és Kamill lakásán. A négy középosztálybeli férfinak szembe kell nézniük egy külső probléma mellett, önmagukkal is. A hűségről, a barátságról, az önzetlenségről alkotott képük reális-e... és önmagukat jól ismerik-e...
Azok a kis jelenetek is megmaradtak, amelyekkel némelyik gondolataikat illusztrálják a fiúk. Találkozhatunk Siegmund Freuddal, és kap egy kis fricskát  a pszichoanalizmusa...(Ráadásul, véleményem szerint teljesen jogosan. Úgy gondolom, hogy az a pár mondat jól összefoglalja a kritikák alapját, amit ez a pszichológiai iskola [és annak megalkotójának lelki világa] meg is "érdemel".) Vagy ott van Lev Tolsztoj... (De róla majd néhány mondattal később fejteném ki a véleményemet.) Mindenesetre jogos, és találó az a szerep, amibe az alkotók "belekényszerítették" a jásznaja poljai Remetét.
Ebben a filmben is van utalás (ennél azért egy kicsit több is) a klasszikusnak számító 1978-as szovjet D'Artanang és a Három Muskétás című filmre (vagy inkább filmsorozatra, hiszen három részes). Sőt még a film zenéje is felcsendül...
Vagy ott van Zsanna Friski (Janna Friskie, Жана Фриски - a nem kívánt rész törlendő), aki a 2011-es alkotásba szerepel, de ebben ugyan nem, de az egyik legnagyobb slágere (ami a  a 'Rzsevszkij Napóleon ellen'-be is hallható) a Malinka (a reflén egy kicsit átírva azért) felcsendül, ha csak néhány másodperc erejéig is.

Folytathatnám tovább, de nem kívánom "lelőni" a poénokat...
És mi az amiről a férfiak még beszélnek?
Talán emlékeztek, hogy az első részeben elég sok minden szóba kerül közöttük (művészet, ételek illetve ezek kapcsán a sznobizmus is, a párkapcsolatok, a párkapcsolati problémák...), hát ebben a részben nem "csapongnak" a témák körül...A barátság, és a nőkhöz való viszony - ez a témájuk. Időnként elmélázhatunk azon, hogy vajon mi is ilyen képmutatóak vagyunk-e néha, mint a film hősei. Mindezt a művészek egyáltalán nem bántóan prezentálják. Mert hát végül is ez egy vígjáték.
Nekem, személy szerint, ez a rész is nagyon tetszik.
És ahogy néhány mondattal ezelőtt ígértem, néhány szót szólnék Lev Nyikolájevics Tolsztojról. Szeretném leszögezni, hogy én szeretem a műveit. Középiskolás koromban találkoztam az Iván Iljics halálá-val, és elég ambivalens érzést idézett elő bennem. És ez jó volt, nagyon jó. Mikor olvastam, alig vártam már hogy a címszereplő "meghaljon". Maga a mű olyan ötven oldal körüli. Az első néhány oldalon Iván Iljics leesik egy létráról és megüti magát. Gyakorlatilag ez a baleset okozza majd a halálát. Több mint negyven oldalon át haldoklik... Unalmasnak találtam, vártam, hogy történjen valami. Mégis amikor befejeztem az olvasást, úgy éreztem, hogy egy hatalmas irodalmi alkotással van dolgom. Félelmetes hatást gyakorolt rám a mű. Két legfontosabb regénye, a Háború és béke (amely egy egész korszakot, és a korszak társadalmát mutatja be), és az Anna Karenina ( ebben pedig egy társadalmi csoportot mutat be a szerző) hozták meg számára a világhírt. Műveiben az emberi lélek, és jellemábrázolás nagyon kidolgozott, pontos. Ugyanakkor a tájleírásai is igen alaposak, és találóak. Egy szó mint száz, kiváló regényíró. Mindenképpen zsenialitását mutatja, hogy regényeiben soha nem ismétli önmagát (Theodore Dreisler-t említhetném mint ellenpéldát. Az Amerikai tragédia szintén kiváló mű. Ebben is kiváló jellemábrázolások találhatóak, sőt magát az olvasó érzelmeit is sikeresen befolyásolja az író. Ám Dreisler többi regényének mondanivalója szinte ugyanaz mint fő művének. Mintha egész életében ugyanaz a probléma foglalkoztatta volna, csak mindig más és más körülmények közé helyezte a cselekményt. A legkiválóbb regénye lett a legismertebb.)
Lev Nyikolájevics Tolsztoj
Tolsztojt a regényei világhírűvé, és gazdaggá tették. Ugyanakkor ezek a művek erkölcsi tanítóvá is tették az emberek szemében. Ehhez hozzájárult az, hogy a könyveit olvasva az emberben olyan érzés alakul ki, hogy igen jól ismerte az embereket, az emberi jellemeket. Másrészről saját maga is meg volt erről győződve, és fennen hirdette is magáról. Ahogy öregedett úgy egyre inkább megvetette a művészetet, és egyre tudatosabban tetszelgett a moralista szerepkörbe. Tette ezt annak ellenére, hogy az életében az immoralitás meghatározó volt. Egész életében súlyos bűntudat gyötörte. Ifjú korát a szerencsejáték, és a bordélyházba járás határozta meg. Katonai pályafutása során is, jól lehet harcoló alakulatnál szolgált, szakított időt mindkét szenvedélyére. Ha hozzá vesszük, hogy ekkor kezdett el írni is, feltételezhetjük, hogy minden percét kihasználta azoknak az éveknek. A szerencsejáték miatt állandóan kölcsönkért. És az adósok nem igen kapták vissza a pénzüket. Még évekkel később se, amikor világhírű és gazdag író lett. Nem fért bele L.Ny.Tolsztoj erkölcsi világképébe a tartozás megadása. Miközben hitte azt, hogy a benne lévő spirituális erő, és az intellektusa segítségével képes lesz erkölcsi átalakulást kikényszeríteni a társadalomban. Környezetét lenézte, önmagát és családját különbnek tartotta mindenki másnál (Balkézről származó utódjai iskolai oktatást nem kaptak, szolgaként élhettek Jasznaja Poljában. Sőt, értetlenkedett amiért barátja Turganyev, a házasságán kívül született leányának megadott mindent, úgy mint ahogy azt az édes gyermeknek szokták.).
A házassága sem mondható minta értékűnek. És nem csak azért mert a házastársi hűtlenséget elnézte magának... A kereszténységhez való kapcsolata is érdekesnek mondható. Vannak akik úgy gondolják, hogy a hitét megélte, mások szerint mindez csak a látszat volt az életében. Hogy mi az igazság ebben a kérdésben? Azt ember nem tudhatja... Hosszan lehetne folytatni a sort. Ezt a rövid kitérőt csak azért írtam meg, hogy látható legyen : az a kis irónia amit a film készítői megengednek maguknak az írófejedelem kárára, nem irigységből fakadó túlzás. Hanem inkább egy kis fricska nekünk, az utókornak, akik már nem akarjuk látni az embert, csak a bálványt... A nagy íróról a közfelfogásban egy romantikus kép él, de ő maga soha nem volt olyan. Valószínűleg csak "kivetítjük rá" vágyunkat, mert mindannyian vágyunk egy erkölcsös életre, és úgy érezzük ehhez segítségre, kapaszkodóra van szükségünk. Mert moralistának lenni, olyan moralistának aki meg is éli az elveit, a legnehezebb dolog a világon.
És ez a film is, ahogy az előzmény alkotás (az Amiről a férfiak beszélnek) is, erkölcsi kérdéseket is feszeget. Még akkor is ha vígjátékokról van szó. (Vagy talán épp ezért. Mert így "lenyelhetjük a keserű pirulát", harag nélkül.)


A film szereplőgárdája nagyrészt változatlan. Természetesen a Kvarter "I" művészei közül kerül ki.
Főszerepben a fantasztikus négyes (nem, nem a Beatlesre gondoltam):

Leonyid Barac – Ljosa,
Rasztiszlav Hait – Szláva,
Alekszandr Demidov – Szása,
Kamil Ralin – Kamill.


És a többiek:


Vlagyimir Menysov – Lev Nikolájevics Tolsztoj,
Szergej Burunov – Siegmund Fraud,
Makszim Vitorgan – DJ Maksz,
Konsztantin Csepurin – portás,
Alakszej Makarov – Pása,
Jekatyerina Vilkova – Anzséla Viktorovna,
Vitalij Haev – Anzséla férje,
Anatolij Bélij – Valéra, FSzO tiszt,aki ismeri az orosz nyelvtant,
Denisz Svedov – Borja, Valéra társa, FSzO tag, ismeri az ötödikes fizikát,
Jelena Podkaminszkája – Násztya, Ljosa felesége,
Aljona Babenko – Vera, Kamill felesége,
Natalja Svec – Vika, Szása barátnője,
Valerij Kiszarov – Vika lovagja,
Mihail Jefremov - Innokentij atya,
Valdisz  Pels – Szása főnöke,
Marija Zikova – Szása főnökének titkárnője,
Anna Kaszatkina-Barac – Pása felesége.

A filmben feltűnik a Neszcsasztnij Szlucsáj zenekar is.(A felirat készítése közben nagy volt a kísértés, hogy lefordítsam a formáció nevét, hiszen eléggé kifejező. De mivel elrettentő példaként nem szerettem volna megjelenni, a Leiter Jakab Blog-on, ezért [sem] tettem. Ugyanakkor nem is olyan régen láttam a Comedy Centralon egy sit com-ot, aminek a magyar változatát készítő személy, vagy személyek gond nélkül lefordították a Grateful Dead zenekar nevét. Bevallom néhány másodperc eltelt mire rájöttem miről van szó. Ja, és ez egy poén lett volna abban a filmben.) Persze, nem minden előzmény nélkül, hiszen az együttes frontembere, Alekszej Kortnev az előző részben is feltűnik mellékszereplőként.
A közelgő ünnepre való tekintettel hallgassátok, nézzétek meg a zenekar egyik aktuális dalát:

Néhány mondat a film alkotóiról:

Leonyid Barac
1971.július 18.-án született Odesszában. 1993.-ban diplomázott. Ott van a „Kvarter I”alapítói között, amely „eredetileg” egy baráti társaság volt. A „Kvarter I” színházi társulat minden előadásában szerepel. Szerzőként, és társszerzőként is kiveszi a részét a feladatokból. Felesége Anna Kaszatkina, két lányuk van Liza, és Éva.
Eddig négy filmben szerepelt:
2007 – День выборов, 
2008 – День радио, 
2010 – Amiről a férfiak beszélnek,
2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.

Az utolsó két filmnek producere is.

 Rosztiszláv Hait
1971.szeptember 21.-én született Odesszában. 1978.szeptember 1.-én kezdte el iskolai tanulmányait, és ezen a napon találkozott életében először Leonyid Barac-cal. Ő is 1993.-ban diplomázott. A „Kvarter I” másik oszlopos tagja. Minden előadásban szerepel, szerzőként, társszerzőként is erősíti a „Kvarter”-t. A „Választás napja” és a „Rádió napja” forgatókönyvét Leonyid Barac-cal közösen írták.
Filmjei:
2007 – День выборов,
2008 – День радио, 
2010 – Amiről a férfiak beszélnek,
2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.

Az utolsó két filmnek producere is.


1970.október 22.-én született Szverdlovszkban (ma Jekatyerinaburg). Hatévesen családjával Rjazanyba költöztek. 1993-ban diplomázik ő is, és annak a baráti társaságnak a tagja, amelyikből létrjött a „Kvarter I”. Szerzőként, forgatókönyvíróként részt vesz a munkában, producerként nem, mivel saját állítása szerint lusta ilyesmivel foglalkozni.
Nős két gyermeke van, egy lány és egy fiú.
Nyolc filmben szerepelt:
1991 – Пять похищенных монахов, 
1995 – Максимилиан, 
2007 – Приключения солдата Ивана Чонкина, 
2007 - День выборов,
2008 – День радио, 
2009 – Синдром Феникса, 
2010 – Amiről a férfiak beszélnek,
2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.


Kamil Larin
1966.november 10.-én született Volvográdban (régebben Sztálingrádnak hívták a várost, előtte Caricinnek). Villamosmérnöki főiskolára járt, először ott diplomázott, majd 1993-ban másodjára is megteszi ezt, de ekkor már nem műszaki szakon hanem… Igen. A másik három társával közösen. Mivel ő is tagja a baráti társaságnak, így ő is alapítója a „Kvarter I”-nek. Társait rendszeresen szórakoztatja a műszaki főiskolás, és a munka világában szerzett élményeivel. Nős, Fia, Jan.
Filmográfia:
2006 – Угон, 
2007 – День выборов, 
2008 – День радио, 
2009 – Синдром Феникса,
2010 – Amiről a férfiak beszélnek,
2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.

Tizenöt éves a Kvarter "I"


Néhány kép a filmből: 


Mihail Jefremov mint Innokentij atya
Aljona Babenko (Vera) és Kamil Larin (Kamill)

Jekatyerina Vilkova mint Anzséla Viktorovna
Itt található a felirat.
Itt meg a ....




Mesterek könyve

A film eredeti címe: Книга мастеров




A felirat tulajdonságai:
FTP: 25,
nyelv: magyar,
a felirat kiterjesztése: srt.
Honlapok: www.disney.ru
                www.disney.ru/knigamasterov









Ennek a filmnek a közzétételét először májusra terveztem. Közbe jött ez-az, de végre itt az idő, hogy ezt az alkotást is megosszam veletek. A halasztások ellenére ez a mesefilm a kedvenceim közül való. Az első elképzelésem úgy volt, hogy amíg a blog élni fog, addig minden májusban egy gyerekeknek is szóló film feliratát közzéteszem. De elég hamar túlhaladta az elgondolásomat az  idő - ahogy mondani szokták. Az Antikiller trilógiát mindenképpen nyáron szerettem volna közzétenni. Abban is lett egy ki csúszás...
De végre itt van a Knyiga Maszterov, a Mesterek Könyve!
Ez a film  a hagyományos orosz mesevilág szereplőire, hangulatvilágára épít. Ezzel mintegy megújította ezt a műfajt. Az első orosz  gyártású Disney mesefilm. Egy igazi családi film ("Családi mozi délután a Disneyvel."- ahogy a régi szlogen mondta.). Nem csak a gyerekeket akarták szórakoztatni az alkotók, hanem a szülőkre, a felnőttekre is gondoltak. Ezért a hagyományos mese fordulatok közé be-beiktattak kicsit ironikus megjegyzéseket is (példaként talán említhetném a Rublevka [aki számára ismeretlen ez a név az látogasson el a 2012.03. havi bejegyzéséhez.] „eredettörténetét”, vagy a hősi énekek kifigurázását…). Egy kevés társadalomkritika, na nem sok, épp csak annyi, hogy összekacsinthasson a néző az alkotóval.

Az orosz népi hagyományok, a hagyományokra való utalás át-és átszövi a történetet. Mégis mindezt nem avítt módon, hanem modern köntösben tálalják az alkotók számunkra. Erre a legjobb példa a film utolsó jelenete, egy kis népiesség (pirog és kvász emlegetése egy népviseletbe öltözött idősebb hölgy által, akit Olga Areszova alakít), egy kis iróniával fűszerezve.Nekem bejött.
A kvász nem kóla, idd a nemkólát!
Ha egy nép szokásait, gondolkodását meg szeretnéd ismerni, a legjobb ha megtanulod az adott nyelvet, és elkezded olvasni a kiadványaikat (legjobb az eredeti nyelv), és/vagy elkezded tanulmányozni a kultúrájukat. Annyi kis szösszenet van ebben a filmben (ami az alkotók öniróniáját mutatja), hogy ebben a bejegyzésbe a legtöbbre ki se térnék. Egyszerűen csak azért nem, mert nem szeretném, hogy okoskodó és unalmas legyen ez az írás. De egyre azért kitérnék. Főként azért, mert az egyik, néhány hónappal ezelőtti felirat egyik jelenetének is tud esetleg egy újabb értelmezési lehetőséget adni. Az Antikiller D.K.-ról lenne szó. Abban a filmben több jelenetben is a háttérben "fontos" dolgok történnek. A középpontban Kucenko játssza  a "kemény" nyomozót miközben Jekatyerina Klimova különböző grimaszokat vág hozzá. Nagyon tetszenek ezek a jelenetek. Az egyik ilyen jelenetben egy ananászt majszol a művésznő...
Hogy miért említettem épp ezt? Mert ebben a mesefilmben Iván a főhős legjobb barátja, Kuzma azt mondja, hogy ananász evésről álmodott... Miért fontos ennyire az ananász?
Egyfajta értelmezéshez, ad egy kis segítséget az alábbi idézet Vladimir és Olga Kaminer A nagy szovjet fazék című könyvéből:
"A kaviár ezzel szemben politikai eszköz volt minden oldal kezében. A cári Oroszország hívei azt állították, hogy a forradalom előtt szegény és gazdag annyi kaviárt ehetett, amennyi beléfért, de aztán a kommunisták felzabálták a készleteket. A sztálinisták úgy vélték, hogy Sztálin idejében tornyosult minden üzletben a pulton a kaviár. A nacionalisták pedig később azzal vádolták Gorbacsovot, hogy az összes kaviárt nyugatra adta el. Egy biztos: mindig az ellenség ette meg tehát a kaviárunkat. Nálunk otthon csak igen nagy napokon került az ünnepi asztalra, akkor is igen kis mennyiségben. Gyakran nem is nyúlt hozzá senki.
- Megették az összes heringet meg uborkát, de a kaviárt bezzeg itt hagyták – panaszkodott anyám a vendégekre. A szocializmus napjának leáldozása után azt várta volna az ember, hogy az újgazdagok majd minden áldott nap drága kaviárt esznek reggelire, már csak azért is, hogy étkezési szokásaik-
kal is kiemelkedjenek a pórnép közül. Ám a kaviár nem ízlett a gazdagoknak. Többségük ugyanis kovászos uborkán nőtt fel igen egyszerű körülmények között. Ők inkább valami nyugatról származó egzotikumra vágytak. És így lett Oroszországban az édes élet szimbóluma a kaviár helyett az ananász. Ahogy Németországban az újraegyesítés szinte teljes egészében a banán jegyében zajlott. Az ananász nálunk a tékozló életmódot testesítette meg. A nagy októberi forradalom idején nagy költőnk, Vlagyimir Majakovszkij így kiáltott a lassan tovatűnő gazdagok után: „Egyetek csak ananászt meg császármadarat, hamarosan úgyis kilehelitek a lelketeket!” Később aztán valóságos reneszánszát élte az ananász az éttermek étlapján. Még vodkához is kínáltak mint modern körítést.”

Hát... ilyen apró, számunkra nem evidens, utalásokkal van tele ez a mesefilm. Számomra ezek, egyfajta diszkrét bájt adnak ennek a mozifilmnek.
Ugyanakkor a film célja, hogy elvigye a nézőt, egy másik világba, hogy elfelejtse a problémákat, és egy olyan világba kalauzolja el, ahol a jó mindig győz a gonosz felett.
Az oroszországi Disney vezetői célul tűzték ki, hogy a klasszikus orosz (ami történelmi okokból helyesebb lenne talán szovjet mesefilmnek nevezni) mesefilmet feltámasszák.



A filmben a „nagy öregek” mellett ( Leonyid Kuravlev, Valentin Gaft, Alekszandr Lenkov, Olga Aroszeva), nemcsak napjaink orosz film csillagai (Gosa Kucenko, Irina Apekszimova, Artúr Szmoljaninov, Jekatyerina Vilkova), de az ifjú tehetségek is (Makszim Loktionov, Márija Andrejeva, Nyikoláj Jefremov, Olga Jergin) szerepelnek.


A filmet Vagyim Szokolovszkij rendezte: „Örülök, hogy lehetőségem volt az első orosz Disney film készítésében részt venni. Együtt dolgozhattam egy kiváló csapattal, és nagyon tehetséges színészekkel, és ez az ami miden rendező álma.”

A film forgatókönyvét Anna Sztarbinec írta. Miután elkészült a forgatókönyv, hónapokig keresték azt a személyt, aki alkalmas a főszereplő szerepének eljátszására. Végül, a szobinovi Szaratov Állami Konzervatórium harmadéves hallgatója, Makszim Loktionov kapta meg a szerepet. Neki ez az első filmszerepe. Nem mellesleg, rengeteg szakember járult hozzá szaktudásával a produkció színvonalának emeléséhez. Mind a kellékek, a szereplők ruhái, mind a forgatási helyszínek berendezése magas szakmai hozzáértésről tanúskodik. Például a Kő Hercegnőnek hét ruhát is varrtak, a legnehezebb közülük több mint tíz kilogramm…
A film zenéjének elkészítése Jurij Potyejenko feladata volt.

A film szereplői:

 Iván (Makszim Loktionov alakítja)
Ő a film főhőse. Egy fiatal, céltudatos fiatalemberi, akinek az álma az, hogy egy nagy kőfaragó mester lehessen. De a gonosz erők megpróbálják kihasználni képességeit a saját javukra. Ivánnak le kell győznie a büszkeségét, rendkívüli kalandokon kell keresztül mennie ahhoz, hogy elérhesse a célját. Nagy kérdés, hogy képes lesz-e a lehetetlenre, életre keltheti-e a kőveket, hogy ezáltal megmenthesse a világot és ….?

Kátya (Marija Andrejeva)
Ő a Kő Hercegnő lánya, akit gonosz boszorkánynak szánják. Ivánnal való találkozása után radikális változások állnak be az életében.
Marija Andrejevna

Kő Hercegnő (Irina Apekszimova)
A másik főszereplő. Ő az, aki a gonosz erőket irányítja. Neki szolgálnak az ardarok, a kő hadsereg. Célja, hogy a gonoszság erejével átvegye a hatalmat az emberek felett.

Tükör (Valentin Gafta)
A Kő Hercegnő karaktere a Hófehérke gonosz mostohájára hasonlít, és erre a hasonlóságra  „rásegít” maga a Tükör is. Funkciója ugyanaz mint a klasszikus Grimm mesében.
Ugyanakkor e „szereplő” nagyban hozzájárul a filmben levő irónikus felhanghoz.

Jangul (Artúr Szmoljaninov)
A Kő hercegnő katonai vezetője, Kátya kiszemelt párja. Odaadóan szereti a lányt, ugyanakkor hűségesen lojális úrnője iránt is. Átok sújtja, amely szerint a Kő Hercegnőt feltétlenül szolgálnia kell..

Baba Jaga (Lea Akedzhakova)
Így hívják a szláv mesevilágban a gonosz boszorkányt. (Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művében az egyik rész címe: Baba Jaga kunyhója. Ízlés szerint, akár az eredeti , akár az Emerson, Lake & Palmer féle feldolgozással is lehet próbálkozni.)
Baba Jaga egy hatalmas erdőben él egy … kunyhóba. Annak ellenére, hogy félelmetes a hírneve, nem annyira szörnyűséges. Amikor kedvence Kátya, bajban kerül, segít Ivánnak megmenteni a lányt...
Baba Jaga                                 Kő Hercegnő                       Jangul


Hős
Útja során Iván több mesés karakterrel találkozik.. Például a Hőssel (akit Mihail Jefremov alakít), segítségével Iván megtalálja Baba Jaga kunyhóját
Mihail Jefremov kosztümben

Barin
A barin szó jelentése földesúr. Így hát elmondhatjuk, hogy ennek a karakternek „beszédes” neve van. Mégsem fordítottam le a nevet, meghagytam  a feliratban az eredeti kifejezést. Klava édesapja, az ő udvarában él Iván is.

Klavdia (Klava)
Barin kedvenc lánya Klavdia (Olga Jergin alakítja), egy elkényeztetett és makacs lány, aki megszokta, hogy megkap mindent amit akar. Ha házasodni szeretne, akkor házasodni fog! Az apja már intézi is számára a boldog vőlegényt, Ivánt… Persze a kiválasztott véleménye egyáltalán nem számít…

Barin                                                Klava

Káscsej a Halhatatlan
Káscsej a Halhatatlan (Gosa Kucenko alakítja) való találkozás elkerülhetetlen Iván számára, hiszen fontos dolgokat birtokol… Káscsej kapzsiságát, vagy magát Kásejt kell legyőzni ahhoz, hogy mindezt  a főhős megszerezhesse.


Intéző
Iván az ő felügyelete alatt dolgozik, a szerepet Alekszandr Lenkov alakítja.
Kásej                                         Intéző
Sellő
A Sellő (Jekatyerina Vilkova alakítja) egy szép, mind belsőleg, mind külsőleg. Bájos és nőies, aki valóban csak azt szeretné, hogy szeressék.

Jekatyerina Vilkova

Kuzma
Iván hűséges barátja Kuzma (Nyikoláj Efremov), aki a falu kovácsa. A veszélyes helyzetben Iván mindig támaszkodhat Kuzmára, aki támogatja is rendületlenül.

Vazallusok
Barin falujában él három vidám, tréfás fickók, akik a földesúr csatlósai. A gazda utasításait készek gondolkodás nélkül végrehajtani. Egyetlen dolog állíthatja meg őket, félelem a sötétség erőitől, a babonaság…. Ja, és a lustaság.


A feliratot meg lehet találni itt.
Kátya és Iván


A vazallusok
Klava, Barin és az intéző


Iván elindult a virtuális tér megmentésére is...



A rossz jóember

A film eredeti címe : Плохой хороший человек
A film nyelve: orosz



        A felirat tulajdonságai:
FPS:25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar











Már így itt e bejegyzés elején elnézést szeretnék kérni tőletek is, és Amundsentől is, aki a feliratot készítette ehhez a filmhez. Sajnos, különböző hivatalos elfoglaltságaim miatt nem maradt elég idő arra, hogy méltó bejegyzést készítsek ehhez a filmhez. Véleményem szerint jóval többet érdemel ez a film, mint amit "kap" tőlem. Nagyon sajnálom.
Na, de! Ennyi bevezető után itt az idő, hogy érdemi dolgokról is írjak!
Nem tudom, hogy  ti hogy gondoljátok, de én örülök annak, hogy Amundsen megajándékozott bennünket (már eddig is jó néhány) Viszockij filmmel, pontosabban ezen filmekhez tartozó magyar felirattal. Hazánkban is ismert színészről van szó, akit már életében is legendák öveztek. Hát még halála után! Talán ő az egyik legfontosabb kulturális ikon, aki összekapcsolja a Szovjetuniót és Oroszországot kulturális értelemben. Színészi nagyságát már életében elismerték, de a rendszer kegyeltjének egyáltalán nem nevezhetjük. Érdekességként megemlítem, hogy eredetileg  a No, megállj csak! című rajtfilmsorozat alkotói rá gondoltak, mint a Farkas szinkronhangjára, de a moszkvai pártvezetés (legfelsőbb szintje) nem támogatta az ötletet. Sikerült is megakadályozni az alkotókat a tervük megvalósításában.
Ez  a kis történet annyira jellemző a korszakra. Azok a személyek, akiket nem tudtak skatulyába zárni, azok akik a személyes autonómiajukat sikeresen megőrizték, törvényszerűen kitaszította magából az ilyen-olyan elit. Egyetlen egy dolog maradt meg számukra (sajnos, és ez így volt az egész úgynevezett Keleti Blokkban), az önpusztító életmód... Vlagyimir Viszockij élete, és munkássága jól példázza mindezt.
Filmjei hozzánk nem igazán jutottak el (persze voltak kivételek: Péter cár és a szerecsen, Fekete Macska Bandája stb), és ezt a hiányt pótolta, pótolja Amundsen nekünk. És ezért hálás is vagyok neki. Van a művész Viszockijnak egy másik arca. A költő, zenész Viszockij. Néhány költeményét lefordították magyar nyelvre is, sőt Földes László (Hobo) megpróbálkozott néhány dal előadásával is. Természetesen, interpretálta önmagához, saját (zenei) ízlésvilágához. Ami azt gondolom egyáltalán nem baj...
A film  plakátja
Amikor először megtekintettem ezt az alkotás, egyből megkapott a képi világa, a film hangulata. Nem tagadom nosztalgikus érzés fogott el. Gyermekkorom, a nagymamám fekete-fehér televízióján látott filmek jutottak eszembe. Ugyanaz a hangulat, a boldog hetvenes évek vége, nyolcvanas évek legelejének emlékei jöttek elő...

A film Anton Pavlovics Csehov (1860-1904), 1891-ben írt,  A párbaj című novellája alapján készült. Véleményem szerint ez az 1973-as film méltó feldolgozása az eredeti műnek .
Mondhatjuk-e egy emberre egyértelműen, hogy  rossz, vagy mondhatjuk-e rá egyértelműen azt, hogy  jó? A körülmények, és az hogyan reagálunk ezekre a körülményekre ez az ami megmutatja, hogy milyen emberek vagyunk valójában. ...Talán ez a film egyik fő üzenete... A filmben megjelenő karakterek  tipikus hétköznapi emberek. Mindennapjaikat egy kicsi, szűk utcákkal szabdalt kaukázusi kisvárosban élik. Két férfi, két ellentétes karakter szembenállásáról szól ez az alkotás. Lajevszkij és Von Koren a két egymástól teljesen eltérő habitusú ember. Ők azok, akik alapvetően különböző személyiségük miatt a körülöttük lévő világot is ellentétesen értelmezik. Lajevszkij egy depressziós, ideges és izgatott ember. Ő az úgynevezett , és az orosz irodalomban annyiszor ábrázolt, „fölösleges ember”. Enervált, és cselekvésképtelen. Von Koren épp az ellentéte. Aktív , materialista tudós. Kettejük között feszülő ellentét viszi előre a történetet. És ez az összeütközés katartikussá válik Lajevszkij számára. Ráébred arra, hogy létezik olyan, hogy felelősség, és arra is hogy…
 

Nem állítom, hogy sodrólendületű ez az alkotás. Sem a korszak, amikor készült, sem az eredeti mű szerzőjére nem jellemző a csapongás. A film sugározza magából a csehovi hangulatot. Mégis érdemes megnézni, hiszen mai rohanónak mondott világunk is tele van lézengő, önmagukat feleslegesnek gondoló emberekkel... A művészet soha nem öncélú. Csehov művei se, és ez a film sem az. Elgondolkodtathat, és segíthet megtalálni önmagunkat, helyünket az emberi közösségbe... Időnként nem árt, ha az ember szembe nézz önmagával, és kérdéseket tesz fel... És a válaszokat magunknak kell megtalálnunk, ahogy Lajevszkijnek is magának kellett...  Jó szórakozást kívánok a filmhez! 


A film főbb szereplői:
Oleg Dal - Lajevszkij,
Vlagyimir Viszockij - von Koren,
Ludmilla Makszakova - Nagyézsda Fjodorovna,
Anatolij Papanov - Szamojlenko,
Georgij Korolcsuk - Diakónus,
Anatolij Azo - Kirilin,
Asot Melikdzsanján - Acsimianov,
Ljubov Malinovszkaja - Bitjugova,
Jurij Medvegyev - Seskovszkij.


A fordító néhány gondolata következik:
"Magyarországon 1974 decemberében mutatták be a filmet. Érdemes idézni ismét a Filmvilág 1988/2-es számában megjelent Rubanova Irina cikkből. (Viszockij a filmszínész; "A lázadást játssza el".)

"Hamlet szerepének eljátszása megváltoztatta a színész sorsát. A Taganka premierje után meghívást kapott Joszif Hejfic leningrádi rendezőtől, hogy játssza el von Koren zoológus szerepét a Csehov Párbaj című elbeszélése nyomán készülő Rossz jó ember című filmben. Viszockij első Csehov-szerepében érezhető az az alkotóerő és önbizalom, amelyet a Hamlet sikere adott neki. Megváltozott Viszockij módszere, ahogyan megközelítette a figurát. Ettől kezdve nem műfaji-stilisztikai eszközökkel kereste a kulcsot hősei lényegéhez. Most a jellem eleven tanulmányozása és a klasszikus szöveg figyelmes olvasása vezette el hőséig.
Von Koren volt Viszockij első „visszafogott” filmszerepe...
A Viszockij által eljátszott valamennyi „sötét jellem” közül alighanem von Koren a legsötétebb. Viszockij egyszer azt mondta, hogy ennek a szerepének megformálásakor nagyon lényeges fogódzót jelentett számára Ilja Ehrenburg egy megjegyzése. Ehrenburg ezt mondta: „Von Korennak az emberi gyengeség iránti kegyetlen gyűlöletétől, a gyakorlatiasság iránti fanatikus tiszteletétől közvetlen és egyenes út vezet Hitlerig.” Talán túlságosan leegyszerűsített ez az analógia, figyelmen kívül hagyja a viszonyoknak Csehov elbeszélésében ábrázolt bonyolultságát, de a színész számára vezérfonalul szolgált.
Viszockij szerepformálásának magját von Koren baljós eszmeisége adta. A színész egy olyan ember portréját rajzolta meg, aki egy hamis eszme rabjává vált. Mintha kísérletet végezne: egész magatartását alárendeli az eszmének, és nem veszi észre, hogy egy tragikomikus helyzet főszereplőjévé vált. Ő, a haladás élharcosa, egy már régen a múltba tűnt formában akarja megvalósítani elméleti feladatát..."

Mivel ezt a fimet korábban nem láttam, viszont a film alapjául szolgáló könyvet olvastam, nagyon kíváncsi voltam, hogy a csehovi lélekelemzést, a hosszú, akár oldalakon keresztül tartó monológokat hogyan jelenítették meg filmszalagon. A szereposztás nagyon nagy, talán a Jókai művekből készült magyar filmekhez lehetne hasonlítani a művészi színvonalat. Viszockij zseniális, magabiztos. A Lajevszkijt játszó Oleg Dal szintén óriásit alakít. Az ő sorsa némiképp hasonló Viszockijéhoz, akit alig 8 hónappal élt túl, szintén 40 éves kora körül hunyt el és szintén szívproblémák következtében. Szamoljenko doktort Anatolij Papanov az egyik legtöbbet foglalkoztatott orosz színész játssza, akit egy korábbi film, az "Együtt szolgált két bajtárs" kapcsán már meg kellett volna említeni, hiszen abban is játszott (ezredparancsnok). Érdekesség, hogy az ismert rajzfilmben a "No megállj csak"-ban ő volt a farkas hangja. (Amire Viszockij-t szánták eredetileg a rajzfilm alkotói...) A diakónus szerepét játszó Georgij Korolcsuk összességében alig játszott filmszerepet, TV-filmekben sem túl sokat. Viszont a színházi színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja Oroszországban."

Zs.Z.L.Liszt: Csehov az Aveinde Rio Branconál avagy brazil deja vu




A felirat megtalálható itt.

A film pedig....        I.    II.    III.     IV.

Ha bármi probléma van a linkekkel, kérlek e-mailban jelezzétek.

Apokalipszis kód

Film eredeti címe: Код апокалипсиса





A felirat tulajdonságai:
FPS: 23,976
Fájl kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar










Ez a bejegyzés egy 2007.-ben készült orosz filmről fog szólni, amely egy kicsit nagyon más, mint az eddigiek. Szerintem.
Többször olvastam már olyan kijelentést, hogy 'úgy látszik az oroszok megtanultak filmet készíteni az amerikaiaktól', vagy hogy 'végre az oroszok is megtanultak jó filmeket csinálni'. Szerintem mindig is tudtak. Sőt már a filmkészítés kezdetekor ott voltak az élvonalban. Véleményem szerint ők voltak a világszínvonal. A 20.század első felében készült szovjet-orosz filmekből nagyon sokat tanultak a mai hollywoodi rendezők. Látszik az filmjeiken. Ismerős jelenetek, beállítások köszönnek vissza időről-időre az alkotásaikból.

Hogy miért ezzel kezdtem ezt a bejegyzést?
Mert ez a film, az Apokalipszis kód, egy látványos, akciójelenetekben egyáltalán nem szűkölködő alkotás.
Hollywoodi termék is lehetne. Ha felületesen nézi az ember, akkor ezt is mondhatnánk.
De a profin kivitelezett jelenetek között, fel-fel villan, még ha csak halványan is, a különbség.
"Gyönyörű autók, gyönyörű nők..."
A díszletekre sokat adtak a mozi készítői. Nem csak a robbanásokon, lövöldözéseken látszik, hogy nem spóroltak, hanem...
A film nézése közben többször eszembe jutott, Menyhárt Jenő éneklése kántálása: "Gyönyörű autók, gyönyörű nők, éjszakai dühöngők...".
Szóval mindent megkap a férfinéző ami szem-szájnak ingere (na jól van, azért mindent nem. Ami szerintem egyáltalán nem hátrány...).
A film főhőse egy nő. Ő az aki férfiakat megszégyenítően felveszi a harcot a világ megmentése érdekébe.
Majdnem olyan, mintha Chuck Norrist láthatnánk a nyolcvanas évek közepéről... De csak majdnem.
Első nekifutásból jellemezni akarnám a karaktert, akkor azt is írhatnám, hogy okos, intelligens, hideg fejjel cselekvő... igen ám, de!
Van a filmben egy jelenet, amihez foghatót én amerikai filmben nem láttam. Nem túl hosszú, és a történet szempontjából nem is lényeges.
Egy sikertelen akció után a főhősnőt főnöke leszidja.
Olyan közép-kelet-európaiasan. Kiabál vele, mivel ezen vidék kultúrájába ez tökéletesen beleillik.
Van egy ismerősöm, aki annak idején az első turnussal volt kinn Okucsaniban. Őtőle hallottam azt az esetet amikor az amerikaiak által épített hidacska úgy döntött, hogy engedelmeskedik a fizika törvényszerűségeinek, és nem köti össze tovább a két partot. Másnap a magyar kontingens csak bambán nézett ki a fejéből... Az eligazítás során nem volt semmi korholás, ledorongolás (ennél durvább dolgok meg pláne nem), egyszóval nem a feudalizmusból megmaradt vezetői szokással találkoztak, hanem az amerikai vezetés a követezőképpen oldotta meg a feladatát:
"Katonák, a híd amit tegnap építettetek leomlott. De ti ma újra építitek, és ez nem fog összeomolni. Képesek vagytok rá, mert ti a világ legjobb hadseregének vagytok a tagjai."
Szóval, a főnök kiabál a női beosztottjával, aki elkezd sírdogálni... Szipog, és küzd a könnyeivel...
Az a hölgy aki a film során hidegvérrel betör ha kell, és nemcsak fegyvere van, hanem nem fél használni se...
Ezzel a rövid intermezzóval, emberivé is válik a karakter.
(A jelenetnek az a vége, hogy a Főnök gyengéden a hölgy fejére teszi a kezét, megsimogatja a buksiját...
Egyszóval, kilép a "közép-kelet-európai bunkó" szerepkörből.) Úgy gondolom mindez egyáltalán nem szokványos egy akciófilmben.
A történet nem túl bonyolult. Egy elsüllyedt tengeralattjáróról eltűnik négy nukleáris bomba. A világ két legjelentősebb titkosszolgálata elindul, hogy meg, illetve visszaszerezze. Az egyik azért mert az övék volt valamikor mind a négy töltet, a másik azért, hogy megmentse a világot a terroristák fenyegető akciójától. Mert nem csak a két nagyhatalom keresi a tölteteket...
A hajsza az egész világon keresztül folyik, és közben gyönyörködhetünk a nyüzsgésen amely Földünk néhány nagyvárosát annyira jellemzi...

Számomra egy kicsit furcsa, de ez az akciófilm teljesen megnyerte a tetszésemet. A profi kidolgozás mellett, nem a sematikus hollywoodi világértelmezést kapjuk. Még ha a főszereplő célja a világ megmentése is... A főszereplő hölgyről talán annyit, hogy népszerűségét inkább tévés szereplésinek (több műsort is vezet, vezetett) mint filmes szerepeinek köszönheti.
Anasztázija Zavorotnjuk

A női főszereplő nem más mint Anasztászija Zavorotnjuk.

1971. április 3.-án született Anasztaszija  Jurvena Zavorotnjuk néven Asztrahányban. Már kora gyermekkorában vonzotta a színészet. Ezért szabadidejében tánc és zenei tanulmányokat folytatott.


1993-ban  diplomázott, és már ebben az évben a "The New Adventures of Winnie the Pooh" című rajzfilmsorozatban szinkronszerepet vállalt. Az ezt követő tíz évben főként színházban játszott. 2005-től televíziós műsorvezetőként is ismerté válik. Magánélete változatos. Jelenleg harmadik férjével él együtt.


Első férje, egy német üzletember Olaf Schwarzkopf volt, egészen egy éven át. Második férje, Dmitrij Sztrjukovával több éven keresztül Los Angelesben élt, ahol luxusingatlanok forgalmazásával foglalkoztak. Ebből a házasságból két gyermek született, egy lány és egy fiú.
2008. szeptember 22.-én feleségül ment Pjotr Csernisev műkorcsolyázóhoz.
Vincent Perez

 A férfi főszereplő nem más mint Vincent Perez. 1962. június 10.-én született a svájci Lausanne-ban. 1985-től forgat. Rengeteg mozifilmben, és televíziós sorozatban szerepelt

Apja spanyol, anyja német, ő mégis francia filmsztár. Felesége a szenegáli modell, Karine Silla. Három gyermeket nevelnek.
Fontosabb filmjei:
Cyrano de Bergerac,
Margó királyné,
FanFan,
Érzelmek hullámain,
Kárhozottak királynője.
És nem utolsó sorban a Tulipános Fanfan, melyben a szívtipró főhőst alakította. Partnere abban az alkotásban Penelopé Cruz volt.





A film főbb szereplői:
Anasztaszija Zavorotnjuk - Darja / Mari
Vincent Perez -  Louise Deve
Oszkár Kucsera - Anton
Alekszandr Tjutin - Nyikoláj Petrovics, az FSzB igazgatója
Vlagyimir Mensov - az orosz titkosszolgálat tábornoka.


A filmhez a feliratot a szokott helyen találhatjátok...



A filmet pedig...
1.
2.
3.
4.
5.


Ha bármely probléma van a linkekkel, kérlek e-mailban jelezzétek.