Feliratok

MoszGaz


Annakidején hezitáltam, hogy a Hóhérhez vagy a Moszgazhoz készítsek-e feliratot. Végül, többek között, a két (véleményem szerint) igen tehetséges színésznő, Julija Pereszild és Viktórija Tolsztogavna, szakmai teljesítménye miatt a Hóhérra esett a választásom. Magam eléggé kedvelem ezen bűnügyi sorozatokat, így hát úgy döntöttem, hogy esetleges kedvező fogadtatás esetén folytatom Cserkaszov és csapatának kalandjait, nyomozásait feldolgozó sorozathoz, sorozatokhoz a feliratkészítést.
Persze vártam a Hóhérra érkező reakciókat.
Vannak bátor emberek akik a blog felületét választják az üzenetküldésük eszközének (és köszönet nekik a bátorságukért!), és vannak akik ímélben fejtik ki véleményüket. Én személyesen az első variációnak jobban tudok örülni. Sokszor közérdekű infókat is tartalmaz az elektronikus levél amit küldtök. Ilyenkor sajnálom, hogy a dolog kettőnk közt marad.
A Hóhér kapcsán nem sok reakció érkezett. Ám, kaptam olyan személyes visszajelzést, ami miatt vettem a bátorságot, és nekikezdtem a MoszGaznak.

Néhány szót ejtenék erről a sorozatról. Krimiről lévén szó, nagyon erősen kerülném annak még a lehetőségét is, hogy bármi konkrétat eláruljak. Persze, nehéz így kedvcsinálót írni, hiszen nem hogy hívjam fel mások figyelmét egy kiváló sorozatra?
Nehéz ügy.
Az alkotás megtörtént esetet dolgoz fel. Ez az! Írj erről, és majd az meghozza a kedvet másoknak is. De erről az ügyről készült dokumentumfilm is. Nem lenne jobb lefordítani azt is?

Szóval, a MoszGaz sorozat megtörtént esetet dolgoz fel. A Szovjetunió történetének első sorozatgyilkosáét. A történet lényege, hogy a tettes a moszkvai gázszolgáltató vállalat alkalmazottjának beöltözve, bejutott egy lakásba, ahol brutális gyilkosságot követett el.
Valahogy így kezdődött minden. És ez az eset inspirálta a forgatókönyvírókat. Elkészítettek erről az esetről egy filmsorozatot. Valószínűleg ők sem gondolták, hogy akkora sikere lesz ennek, hogy "folytatást, folytatásokat" is készíteniük kell majd. Azért írtam idézőjelben a folytatás és a folytatások szavakat, mert a MoszGaz sorozat teljes. Megvan benne a bűn és a tettes a sorozat végén elnyeri büntetését. Morálisan kerek a történet. A folytatás, a Hóhér már egészen más sztori. Más bűn(ök), más elkövető. A közös a két sorozatba a nyomozó csapat tagjai. Gyakorlatilag az ő magánéletük köti csak össze a két művet. Pontosabban ötöt, mert ennyi sorozat készült el eddig.
Szerintem hiba arról beszélni, hogy a Cserkaszov által vezetett nyomozócsapat történetét öt évadban dolgozta fel az orosz filmgyártás, de gyanítom hogy legtöbben így fogják emlegetni a dolgot. Már ha... Mert szerintem annyira különbözik az egyes sorozatok hangulata, ahogy azt az idő változása indokolja is, hogy a MoszGaz, a  Hóhér, a Pók, a Sakál inkább epizódok, mint összefüggő alkotások. De ez inkább csak érzet, és lehet hogy tévedek.


Jegyzet a feliratokhoz

1.rész

На обиженных воду возят Sértettségében vizet hord.
Ez a szólás I. Péter idejéből származik. Ebben az időszakban - nem lévén vezetékes vízhálózat a településeken - az emberek hordóban hordták a vizet. A hordót rárögzítették egy talyigára, lovat kötöttek elé, és hajrá! Azok az emberek, akik hivatásszerűen hordták a városokba a vizet az államkincstártól kaptak javadalmazást. Magas presztízsű, jól fizetett állásnak számított ez a munkakör. Az így a városba került vizet a lakosok ingyen kapták (közellátás), de voltak olyan hordárok, akik nem elégedettek meg az állami apanázzsal és pénzt kértek a lakosságtól is.
Amikor ez az uralkodó tudomására jutott egy újabb rendeletet hozott, amelyben súlyos büntetéssel sújtják az illegális vízkereskedőket. A büntetés nem volt más, mint a ló elkobzása, és a vízhordó kényszerítése arra, hogy továbbra is ellássa kötelességét. Így már nagyon nehéz fizikai munkává vált a kötelesség. Ez a büntetés, értelemszerűen, sértettséget indukált a vízhordókban. Ez a szólás eredete.

2.rész

Cadaverikus jelenség Olyan jelenségeket hívnak így, amelyek visszafordíthatatlanok. A halál beállta idéz elő ilyeneket.

3.rész

Bublik Kerek péksütemény.
Bublik












4.rész

Артель
Artel. Emberek önkéntes társulása valamilyen kollektív cselekvéshez (például közös munkához). Gyakran közös a bevételük, de a felelősségvállalás is az ilyenkor.

Kiszlodvodsz Észak-Kaukázusban található kisváros. A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti területen. A modern települést 1803-ban alapították, mint katonai bázist. Régészeti leletek alapján állíthatjuk, hogy a környéken az ókorban is volt egy település.
A város környékén gyógyvízforrások találhatóak. 750-1400 méter mélyről törnek fel. Éghajlata mérsékelt kontinentális, sok napsütéssel. Évente 1,5-2 hónap az amikor hóesés elképzelhető.
Ideális hely a gyógyturizmusra, amit ki is használnak.

Putyevka Útlevél, úti okmány.

5.rész

Az epizód körülbelül harmadánál Sztasz Seleszt családnevével játszadoznak. Seleszt jelentése cseng.

Alekszander Alekszandrovics Gyejnyeka (1899-1969) Grafikus, szobrász, festőművész.
A. A. Gyejnyeka: Ifjúság  1961-1962


7.rész

Gamajun madár Mitikus madár, amely az orosz folklór szerint a paradicsomban él.
A 17. és a 19. században készült könyvekben egy láb nélküli lény, amelyet szárnnyal és szárny nélkül is ábrázoltak. A 17-18.században díszítő motívumként is használták zászlókon, címereken és fegyvereken (pl. ágyúkon).
A 19. századtól kétféle dolgot is jelképez. Egyrészt paradicsomi madár, ami boldogságot hoz. Másrészt A. Blok és V. Vasznecov munkásságának köszönhetően e mitikus lény jelenléte közelgő katasztrófát is jelenthet.
A madár vizuális ábrázolása az idők folyamán módosult. Először szárnyai és lábai is lettek, később már női fejet kapott.
A lény maga és elnevezése is az iráni mitológiából került az orosz mítoszok világába. Funkciója nem változott. A török és iráni kultúrában is a boldogsághoz kapcsolódik, de nincs kapcsolatban a madárral. Valami olyasmi jelentéssel mint a szárnyaló boldogság kifejezésünk.
Az eredeti szó (هما ’huma) erős torzulással került át az orosz nyelvbe. Érdekesség, hogy a török-iráni diplomáciai iratok is használják e mitikus lény nevét, mint a padisah egyik jelzőjét. Hivatalos diplomáciai iratok révén kerülhetett át az oroszba. Érdekesség, hogy míg a Gamajunt női fejjel ábrázolják, addig a szó hímnemű. Család és helynevek eredete is visszavezethető rá.
A boldogság madárformájának megjelenésének eredete a 16.századi Európában repít el bennünket. Az európai tengerészek Új-Guinea és Maluku-szigeteken rengeteg olyan paradicsommadarat (Paradisaeidae apoda) találtak, amelyeknek nem volt szárnyuk és lábuk. A helyi lakosok elmondása szerint ezek a madárkák a mennyből származtak. Az európaiak először kritika nélkül átvették, elfogadták ezt az állítást. Jóval később (1782) derült ki, hogy a helyiek vágták le a madarak szárnyát, lábát, farkát és amulettet készítettek belőle.

Összegzés

Nagyon sokáig, több mint egy évig, voltak "fiókban" a feliratok. Kész volt a fordítás, csak a helyesírást kellett volna még átnézni, illetve írni valami keveset róla. Ez alatt az időszak alatt történt velem egy s más, mégsem ez okozta a "késői" közlést. Igen, késői. Mert a Hóhér annyira bejött nektek, hogy nem sokkal után nekikezdtem ennek a sorozatnak.
Mi az ami talán legjobban megfogott ebben az alkotásban?
Talán az, ahogy Sztasz Seleszt figuráján keresztül megpróbálják bemutatni a művészember őrlődését saját maga önmegvalósítása, és a hatalom elvárásának, a hatalom felől jövő nyomás, elvárás, kényszerítés között. A végzetes küzdelem, amiért annyi ember lesz alkoholista, narkomán, öngyilkos vagy egyszerűen csak disszidens a diktatórikus rendszerekben.
A másik dolog ami nagyon tetszett, ahogy már az első rész legelején bemutatják nekünk Hruscsovot. A nagyképű bunkót.
Akinek politikai hatalma van, és ezért azt gondolja: ő fújja a passzátszelet.


És végezetül egy kedves kis dalocska a sorozatból:

Cserkaszovék kalandjai folytatódtak. Erről itt olvashattok.

Mese Hópelyhecskéről

Ez év első bejegyzése egy orosz népmesei hősnő történetének animációs feldolgozása kapcsán készült. Mintegy évindítóként.
Sznyegurocska, Hópelyhecske története most mintha aktuális lenne. Nem mintha ha kinézek ablakomon, akkor hófehér tájat látnék. Nem. De csak tél van.

Nem tudom, kinek milyen volt az elmúlt éve, de nekem elég eseménydús. Pedig nem rohangáltam, mint pók a falon. Ha visszatekintek az egy évvel ezelőtti dolgaimra, akkor azt kell mondanom sok minden megváltozott. És ez egyáltalán nem volt, és nincs is ellenemre. Sőt, bízom abban, hogy folytatódik a dolog. Úgy érzem, hogy bár kicsit lassan, kicsit nyögve-nyelősen, de jó (nagyon jó) irányba haladnak a dolgaim. Voltak nehézségek, gyötrődések, de visszatekintve azt mondom jó volt, megérte. Talán az elmúlt tíz év legnagyszerűbb része volt. És bizakodom, hogy ez csak a kezdet. Kezdete valaminek, ami azután ki tud bontakozni. Mindehhez az emberi akarat kevés. De hogy is szokták mondani? Mi az ami legutoljára elmúlik? Remélem, a 2019-es év igazi áttörést hoz majd...
Részemről semmi akadálya. Én kész vagyok!))

Minden kedves Olvasómnak, minden kedves ismerősömnek kívánom, hogy elégedett legyen, elégedettek legyetek (ha majd visszanéztek) az eljövendő időszakra. Arra a nem túl hosszú időintervallumra, amit 2019-nek nevezünk.

Rendhagyó ez a bejegyzés több szempontból is. A filmecske, ami apropóján létrejött, nem igényli a jegyzeteket. Nem okoz senkinek "kulturális sokkot" a megtekintése. Nem kell sokat írnom róla. De így évindítónak talán ennyi elég is.

Moszkva, Park Pobegyi - 2018.


Mese Hópelyhecskéről

A bábfilm története az orosz népmeséken alapul. 1957-ben készült. Mivel nincs 10 perces az alkotás, ezért úgy gondolom eltekinthetünk a reklámtól. Nézzük a stáblistát:
Forgatókönyv : Nyikoláj Abramov;
rendezők         : Vlagyimir Gyegtjarjov, Vlagyimir Danyilevics;
segédrendezők: Lev Zsdanov, V. Jegorova;
zene                :  Mojszej Vajnberg;
hangmérnök   : Georgij Martyinjuk;
a bábok és a dekorációt Romana Gurova vezetésével készültek.
A szereplőknek a hangjukat kölcsönözték: Georgij Vicin (1917-2001), és Jurij Hrzsanovszkij (1905-1987).
Az alkotás adatlapja megtekinthető itt.
Megtalálható magyar felirattal: https://youtu.be/0m8W1MyVGXo
Hópelyhecske a barátjával

A Mese Hópelyhecskéről volt az első úgynevezett újévi bábfilmje a Szojuzmultifilmnek. A szovjet-orosz filmgyártásnak mondhatni elég nagy hagyománya van ma már az ilyen újévi filmeknek. Ne feledjük el, hogy náluk akkor kezdődik az ünnepi folyam, amikor nálunk befejeződik.
Bár már decemberre fel vannak díszítve a városok, az üzletek, az utcák, a terek, az útkereszteződések, de az első hagyományos ünnepnapjuk az Újév. Ezután nem sokkal megünneplik a Karácsonyt, majd jön a Régi Újév napja.
Január 13.-áig eltart a dolog...

Csupán csak két apróságra térnék ki. Mintegy tudálékoskodva.))
Az oroszban a hóember kifejezés /снежную бабу/ asszonyra utal /szemben a magyarral, ahol nem feltétlenül/. Talán így jobban érthető, hogy amikor az öregek elhatározzák, hogy ha már nincs gyermekük, akkor hóból készítenek maguknak egy LEÁNYZÓT! Nem asszonyt, mint mindenki más, hanem egy leányt. És ennek a lánynak természetes, hogy neve kell, hogy legyen, hiszen más, mint a többi hóból készült bábú.
A másik, hogy a Télapó (vagy szószerinti fordításban Fagy Apó) még eredeti színében pompázik ebben az alkotásban. Még nem "fertőzte meg" a Coca-Cola Company.)) Talán ezért nem is az a csupa jóság, negédesség. Csak lehet valami abban az italban... Ja, és tényleg semmi, de semmi köze a Mikuláshoz. Ahogy gyermekkoromban igyekeztek összemosni a kettőt, hogy az egyházi hagyomány kivesszen az emberekből. /Hogy még nagyobb legyen a káosz, legalább katolikus berkekben, még az úgynevezett Jézuska is bele lett keverve ebbe a szinkretista katyvaszba./ Ráadásul a Gyed Maroz nem a teljes "valóját" mutatja be ebben az  alkotásban, csak mint "varázsló" tűnik fel. Semmi ajándékozás! Bár életet lehelni valamibe...

Kedvcsinálónak  azért annyit mégis megjegyeznék, hogy e rövid rajzfilmmel ötvözött bábfilmnek van egy sajátságos hangulata. Ha másért nem, hát ezért (is) érdemes kipróbálni.

Mindenkinek boldog, és áldott új esztendőt kívánok!