Feliratok

Csalóka napfény 2

A film(ek) eredeti címe(i):
Утомленные солнцем 2 Предстояние
Утомленные солнцем 2 Цитадель



















A Csalóka napfényről mit is írhat az ember. Tudálékosan megírhatom hogy 1995-ben Oscar-díjat kapott, a legjobb külföldi film kategóriájában.
Szerintem egy nagyon nagy alkotás.
Azok közé a művek közé tartozik amelyeket amikor legelőször megnéztem, akkor és ott egyből nem esett le a tantusz. Ez egy olyan film amelyiknek "érnie" kellett bennem. Először szinkronosan láttam a filmet, de az eredeti hanggal sokkal ütősebb a film. (Mondjuk a magam részéről sokkal jobban szeretem a feliratos filmeket, mert szerintem a hang is az alkotás része.) E nagyszerű filmnek a folytatását tíz év után elkészítette Mihalkov.
Elég sok vitát váltott ki ez a tette.
Ritkán szokott egy film folytatása olyan jó, vagy jobb lenni, mint az első rész. Legtöbbször csak utánérzés a folytatás az előzménynek. Persze vannak üdítő kivételek is. Szerintem ebben az esetben megérte elkészíteni a folytatást. Maga az alapmű önmagában teljes alkotás. Egy befejezett mű. Nyikita Mihalkov mégis elkészítette a folytatását. A Csalóka napfény és a Csalóka napfény 2.-vel kapcsolatban látszólag nehezen összeegyeztethető a véleményem, Mint említettem az alapmű teljes. Mégsem berzenkedem a folytatás miatt. Az alkotók folytatták a folytathatatlant. Tíz évvel később készült második részben is tudtak újat mondani, hozzátenni a történetnek. Egészen más mint a '95-ös mű, mégis szorosan kapcsolódik hozzá. A 2.világháborús események szinte csak díszletek a drámában, a tragédiában. Az első rész morális tanúságát megismétli a második, de egyúttal ki is terjeszti a mondanivalót. Ami talán nem más, mint hogy a diktatúra saját emberit is elteszi az útból, de ez nem csak a hatalomba belekeveredettek élet-halál harca, hanem családtagok életét is megkeserítő tragédiák. A Csalóka napfény a harmincas évekbe, a sztálini tisztogatások korába visz el bennünket. A folytatás a Nagy Honvédő Háború kezdetétől indul. Ahogy a valóságban, úgy a filmben változnak az idők, a körülmények. De van ami nem változik. Mert az ember erkölcsi lény. Még ha uidőről-időre szeret erről megfeledkezni, akkor is. Mert úgy könnyebbnek tűnik az élet...
És mi nem tetszett egyeseknek a filmekben?
A második rész(ek) elleni "támadás fő csapásiránya" a film(ekre) költött összeg nagyságától (40 és 45 millió dollár, azaz 85 millió), a történet fűzésén át (hiszen a  filmek kedvéért fel kellett "támasztani" a jelentősebb karaktereket), egészen addig terjedt, hogy Mihalkov egyes kritikusok szerint a Kreml ízlése szerint készítette el a folytatást.
Nos valóban (orosz viszonylatban) rengeteg pénzt költöttek az elkészítésére. (Persze az is igaz, hogy a leforgatott anyagból egy sokrészes televíziós sorozatra is futotta.)
Mihalkovot rendszeresen megvádolják hatalomközeliséggel. Nem tudom mire gondolhatnak ezek a kritikusok. Talán az fáj nekik, hogy a forgatókönyvíró, rendező a művében "becsempészi" a világnézetét. Ami esetleg egybeesik az aktuális hatalom által preferált értékrendszerrel. Mindez szerintem egyáltalán nem probléma. Persze értem én, hogy egyes értelmiségiek szeretnének rendszerkritizálónak, esetleg függetlennek látszani. Az "ellenállás" olyan romantikus dolog. Szerintem az is egy karakán dolog, ha az ember szembemegy a korszellem bajnokainak többségi véleményével. És úgy gondolom, hogy Mihalkov nem feltétlenül a ma divatos világnézettel rendelkezik. Persze van az a közeg ahol úgy tesznek mintha fontosak lennének a keresztény ideálok. Számtalan politikus úgy tesz, mintha konzervatív világnézete lenne, de nem azok. És van egy olyan érzésem, hogy a Kreml jelenlegi lakója is inkább pragmatikus, mint ideákban hívő. Persze lehet, hogy tévedek...
Mihalkov a világnézetét nem akarja ránk erőltetni. Nem tolakodó a filmben, de az is "átjön" az alkotáson. Az egész második világháborút elég széles perspektívában mutatja be nekünk. És egyáltalán nem a propaganda dicshimnuszán keresztül. Ahogy a Csalóka napfény kendőzetlenül mesélt a "nagy tisztogatás" éveiről, úgy a folytatás is erősen realisztikus. Mármint amikor a háborút mutatja meg. Mert amúgy groteszk pillanatok is vannak a film(ek)ben. Ettől (is) több(ek) mint egy átlagos háborús film(ek).

CSALÓKA NAPFÉNY 2. VÁRAKOZÁS


A film eredeti címe: Утомленные солнцем 2 Предстояние
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
kiterjesztése: srt.















A film története csak bevezetés. Bevezetés a Citadellához. Talán ez az ami megalapozta a sok negatív kritikát. Hiszen a két rész bemutatója között több mint egy év telt el. ( A Várakozás premierje 2010. április 22.-én, a Citadelláé pedig 2011. május 5.-én volt.) A Várakozás a Citadella nélkül eléggé befejezetlennek, sehová se vezetőnek tűnhet. Viszont a két rész együtt egy nagyon egyben lévő eposzt ad ki.
A film története két szálon fut. Kotov és leánya Nagyézsda Kotova sorsát követhetjük figyelemmel.
Soha nem ér össze a két szál, párhuzamosan fut. Még remény sem csillan fel, hogy apa és lánya találkozzanak...

Már a film címe is sokat sejtető: Предстояние.
A szó többjelentésű. A várakozás mellett, jelenthet előérzetet is. Van liturgikus jelentése is. Az Úrra való várakozást, az ima meghallgatásra várásra is használják ezt a kifejezést. (Olyasmi mint például magyarban az "elcsendesedünk az Úr jelenlétében" kifejezés jelentése.)
Nyikita Mihalkov filmjében valahol ott van a szó mindegyik jelentéstartalma.
Nem véletlen az a sokat sejtető mondat sem, amit Kotov a folyóvízben egy fatörzsbe kapaszkodva mond: " Ez az egyetlen lehetőségünk a megmenekülésre, Ványa!" A megmenekülést ebben az esetben érthetjük teológiailag is. A mondatban használt orosz kifejezés fordítható megváltásnak is.
Ezek után, szerintem, cseppet sem véletlen a 90. (a héber Biblia számozása szerint, a görög szerint 91.) zsoltár részleteinek megjelenése a műben. Szokásomhoz híven, szeretném a teljes alkotást közzétenni:

91 (90). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDŐSZÁRNYA ALATT
1Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él,
2az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!
3Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából.
4Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod.
5Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól;
6sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől.
7S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el.
8Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön.
9Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra.
10Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz.
11Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.
12A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad.
13Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el.
14„Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet.
15Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.
16Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.

A Szent István Társulat bibliafordításából idéztem a feliratban is, és itt a blogon is az a fordítás található.

CSALÓKA NAPFÉNY 2. CITADELLA


A film eredeti címe: Утомленные солнцем 2 Цитадель
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
kiterjesztése: srt.















Ez az a két és fél óra hossz, amire előkészített bennünket a Várakozás. A látványvilágra továbbra sem panaszkodhatunk. Ahogy halad előre a történet, úgy szűnnek meg a kergetőzések. Arszentyev utoléri Kotovot, és... mielőtt Kotov megtalálná Nagyézsdát, szépen lassan felfeslik előttünk a múltat takaró fátyol. Minden együtt van. Katarzis katarzis követ. Szembesülünk, hogy akit/akiket jónak gondoltunk, nem jók. Nem csak jó. És akit/akiket rossznak gondoltunk nem csak rosszak. Olyan emberiek. Komplexek, mint a valódi emberek. Talán épp e komplex emberi lélek miatt lehet az embereket olyan könnyen manipulálni... De ez már egy másik történet.
  
Ebben a részben az egyik dialógusban elhangzik egy érdekes kifejezés (Épp egy kisgyermek születése utáni beszélgetésből idézek.):
"- Micsoda? Lány?
- Nem.
- Akkor mi?
- Ló kabátban. Mi vagy te, hülye?"
Amikor ehhez a részhez értem a fordításban érdekes problémával szembesültem. Mit tegyek? Fordítsam le szó szerint a kifejezést, vagy keressek egy jelentésében hasonló magyart.
Nem, nem kerestem hasonló jelentésű magyar kifejezést.
A magyarázatom egyszerű. Először is beismerem, hogy szeretem a russzizmusokat. Túlontúl is. A magyar nyelvű feliratban való megjelenésük azonban nem kívánatos. Ezzel tisztában vagyok. Ugyanakkor épp az ilyen idiómák azok, amik elevenné, széppé, mássá teszik a nyelveket. Adhatnak egyfajta hangulatot. Úgy gondolom, hogy jó döntés volt, hogy bent hagytam a szövegben ezt az orosz kifejezést. A magyar nyelvi környezetben sem zavaró, gyakorlatilag beleillik.
Halál a szovjet gyerekekre
Másrészt nem ez az egyetlen film ahol megemlítődik a ló a kabátban. Sőt, találhatunk olyan filmet, filmeket, ahol meg is jelenik a kis paci.
A ló a kabátban kifejezést olyan személyre használják aki anonimitását megőrzi (és többnyire gazdag is). De nem csak anonim az illető, nem egy szürke valaki, hanem névtelensége mellett sokszínű egyéniségű is.
A kifejezésben a kabát (ami esetünkben bőrből készült) szó jelzi, hogy nem egy csóróról van szó. Hiszen a lóra maximum pokrócot szoktak tenni, nem bőrkabátot.
A ló (конь) kifejezés helyett az orosz nyelvűek használnak egy hárombetűs vulgáris szót is. Magyarul négybetűs, és férfi nemiszervet jelent.

Ennyi kis kitérő után visszatérnék még egy kicsit a Citadellához.
Mint már említettem nem egy katartikus jelenet található a filmben. Természetesen ezek a jelenetek azért is tudnak "ütni", mert nagyon jó színészeket válogattak össze az alkotók.
Az egyik jelenetben egy sztálini monológnak lehetünk tanúi. Az ember ül és hallgatja a beszédet, és közben úgy érzi, hogy a szövegíró nagyon jól bemutatja, hogy miért is Acélos a Generalisszimusz... Nagyon jól eltalált drámai feszültségekkel teli ez a film.
Ugyanakkor sokszor dramaturgiailag nagyon sodró a mű. Mire gondolok? Arra a tényre, hogy nagyon sokszor hadarnak, és nagyon sokszor nyögdécselnek a szereplők. Mindez egy kicsit az érthetőség rovására is mehet. Erre megoldást talán azt tud nyújtani, ha az ember nem sajnálja az időt, és nem egyszer nézi meg a filmet. 
Nagyon sok pénzt költötték rá, látszik is rajta, és nagyon jó színészekkel játszatják el a szerepeket. Ugyanakkor a történet nem populáris. Nem vasárnap délutánra való. Nem véletlen a 16+-os oroszországi besorolása a mozinak.
De szerintem megéri megnézni őket!
A mai orosz filmszínészek színe java szerepel a filmben. És a játékuk az alkotások egyik erőssége.
Csak néhány színész, akik megtöltik élettel a filmet:
Nyikita Mihalkov, Oleg Mensikov, Nagyézsda Mihalkova, Szergej Makoveckij, Dimitrij Djuzsev, Artúr Szmoljaninov, Makszim Szuhanov, Jevgenyij Mironov, Viktorija Tolsztoganova, Andrej Panyin, Szergej Garmas, Pável Gyerevjanko, Andrej Merzlikin stb...


A Csalóka napfény 2. Várakozáshoz a felirat letölthető innen.
 A DVD változaté pedig itt található. 

A Csalóka napfény 2. Citadellához tartozó felirat pedig itt található.
 A DVD változaté pedig itt található. 



A megvalósult álom


A film eredeti címe: Мечте навстречу
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt



















Hol volt, hol nem volt, a Drakula után, de a Csillagok háborúja és az Alien előtt, Hollywoodon túl, Moszkvától délre, létezett egy olyan filmes világ, amelyben a világűr lakói nem akartak minket fölzabálni, keltetőnek használni, vagy Halálcsillaggal leigázni. A szovjet, vagy tágabb értelemben véve "a keleti blokk" stúdiói voltak ezek, amelyekben az emberiség jóra törekedett, kimerészkedett a világűrbe, ahol más világok értelmes lényeivel remélt találkozni. A mottójuk szerint: "Ellenséget az lát, aki nem hisz a tudás hatalmában." Ők hittek, miként a nemzetek együttműködésében is, az intelligencia térhódításában, egy békés, élhető világban, sőt univerzumban. Tették mindezt egy olyan korban, amikor létezett a vasfüggöny, és a hidegháború idején fölöttébb forró H-bombával és rakétákkal fenyegették egymást a felek, ők maguk pedig egy pedig egy diktatórikus rendszeren belül kellett dédelgessék az álmaikat. A filmjeik az emberségről szóltak elsősorban, melyhez a jeges űr világa csak a keretet adta, és a reményt a jövő nemzedékinek. Aztán egy időre mintha elfeledte volna őket a világ, bár a rajongók azért nem. Pár éve a DEFA stúdió elővette az archívumokból ezeket a már-már anakronisztikus eszméket tápláló mozikat, és felújított változatban elkezdte piacra dobni őket. S lőn vele sikere.


"A megvalósult álom" iskola példája a fentebb taglalt szemléletnek. Röviden a tartalmáról:
A világűrbe készülő földiek ismeretlen jeleket fognak a kozmoszból. Idegen űrhajó közeledik, egy olyan világból, melynek lakóit elbűvölte egy földi dallam, s akik rokon lelkeket remélnek találni a bolygónkon. Mindkét fél vágyik a kapcsolatra, de az űr mélye barátságtalan hely, a találkozó megvalósulása előtt számos akadály áll.
Vegyük sorra a mára klasszikusnak joggal nevezhető film erényeit. Legelsőnek a képi világot említem. Legyen az űrhajó belső, idegen bolygó, vagy éppenséggel a világűr, fantáziadús képekkel vannak tálalva, jól sikerült makettekkel színesítve. Fülbemászó dallamokkal teli a zene, nem csupán körítésnek szánták, hanem slágernek is. Ez egyébként jellemzője a korszaknak, a szovjet sci-fik zenéi szinte mindig hatalmas slágerek voltak a későbbiekben. A mozi rövid, pörgős, nem nyújtják el a részleteket. Nagyban hozzájárul, hogy a mai nézőt sem untatja, pedig a mostani generáció már más tempóhoz szokott. A "film a filmben" technika szintén segíti az azonosulást. Az elején még a kor világába pillanthatunk be, majd átlépünk a tényleges moziba, a végén vissza, de utalva a jövőre. Erény továbbá a változatos forgatókönyv. Felbukkan a szemérmes szerelem, fölcsillan a humor, megérint a tragédia szele. Viszont vigyáznak rá, hogy a nézőt ne sokkolják, az optimizmus mindenek előtt. Megcsipkedik a bulvársajtót, ami úgy tűnik, mindig örökzöld téma volt és lesz. Utalnak a tervezés fontosságára, de a kiszámíthatatlan véletlen szintén jelen van.  Ugyancsak változatos a technikai vonal. Látható a kristály telefon, a mobil elődje, melyen zenét lehet rögzíteni, küldeni. Ma már ebben semmi új nincs, de akkor, amikor még a vezetékes változat sem volt mindenki számára elérhető, maga volt a színtiszta fantázia. Látható videónapló, bekamerázott kabin, máig hasznos elképzelések.
Akadnak azért szokatlan, vagy furcsa dolgok is. A narrátor meglehetősen fontos szerepet kap végig, ami inkább az az 1950-es évekre jellemző, csakúgy, mint a nézőt dalokkal buzdító kórus. A Holdbázison utcai ruhában sétáló emberek látványa bájosan naiv, miként az is, hogy a mobil dala fényéveket képes átívelni az űrben. Nyíltan nem piszkálják a fő rivális Egyesült Államokat, de a visszahúzó szemléletűeknek, vagy fölöslegesen okoskodóknak "valahogy" igen "amerikanszkij" nevük van. Ne hibáztassuk érte az alkotókat, kényszerpályán mozogtak akkortájt. Kénytelenek voltak ilyen apróságokban megalkudni a cenzorok előtt, hogy a fontosabb üzeneteik ne maradjanak dobozban, hanem moziban élvezhetőek legyenek.
Azzá lettek, mindmáig. Szerencsére erről megbizonyosodhatnak azok, - a már említett kiadói gyakorlatnak köszönhetően, - akik érdeklődést mutatnak a mostanra unikumnak számító egykori szocialista fantasztikus filmek iránt.

Oldfan összefoglalójában szinte minden benne van, amit erről az 1963-as készítésű filmről leírható, elmondható. Sok újdonságot és relevációt nem ígérhetek. De néhány mondatot azért én is írnék erről a moziról. Az előző cikkben,(Viharok bolygója) fel-feltűnik egy nagyon érdekes kérdés. Van-e értelmes élet a Földön kívül?˙(A híreket nézve időnként azon tanakodom, valóban van értelmes élet a Földön?)
Emlékszem, általános iskolában a földrajztanárom a csillagok és a hozzájuk tartozó naprendszerek magas száma alapján feltételezte, hogy kialakulhatott, létezhet máshol is értelmes élet. Hogy a földlakók nincsenek egyedül a Világegyetemben.
A megvalósult álom gyakorlatilag egy harmadik típusú találkozásról szól. Sőt! Ötödik típusú találkozásról.  Ha jól tudom, harmadik típusú találkozásnak azt hívják, amikor egy nem földi eredetű jármű utasait emberek megfigyelnek. Ötödik típusúnak pedig azt, amikor emberi kezdeményezésre létrejön a földönkívüliekkel a kapcsolat.
Szóval, ami a Viharok bolygójában csak mint lehetőség merül fel, az „A megvalósult álom”-ban megtörténik. Sőt, nem csak egyszerűen megtörténik, hanem erről szól a film (Tizennégy évvel megelőzve Spielberget.) A film elején feltűnő földi viszonyok igen csak idealisztikusak. Az űrkutató tudósok, az űrhajósok, a családtagjaik eszményi összhangban élnek és dolgoznak. Együtt, mindannyian. Egy közös célért.
Az idealizmus szót én minden esetben pozitív értelemben használom. Sokak számára ennek a kifejezésnek van egy kis negatív mellékzöngéje. Azt gondolják, hogy aki idealista az  -legjobb esetben - naiv, rosszabb esetben buta. Szerintem az igazi idealista az, aki tisztában van az őt körülvevő realitásokkal, mégis, néha ennek ellenére, pozitívan viszonyul az embertársaihoz. Tudja, hogy ember embernek a farkasa, mégsem akar beállni a falkába. Például sokan papolnak arról, hogy rossz dolog a pénzcentrikus életfelfogás, nem jó a fogyasztói mentalitás. Tapasztalataim szerint ezek az emberek mind képmutatóak. Bort isznak és vizet prédikálnak. Szenteskednek, de közben lenézik azokat, akik másokért is élnek. Elítélik azokat, akiknek a pénz az istenük, miközben lenézik azokat, akik szabadidejük egy részét önzetlen munkának szentelik. Ostobának tartják őket, pedig nincs az elméjükkel semmi baj. Csak idealisták. Persze, ezeknek az önzetlen cselekedeteket végrehajtó embereknek is különböző csoportjaik vannak. Vannak, akik valóban naivak, főként az életkoruk miatt. A magam részéről becsülöm az idealistákat. (Még akkor is, ha nem értek velük egyet.) Becsülöm őket, mert van jövőképük, még ha nem is mindig reális, mert érzelmileg nem kiégett emberek. És mert ezt az állapotot meg tudják őrizni. Talán miattuk élhetőbb ez a világ…
Szóval, a filmben idealisztikus földi emberekkel találkozunk. Maga a film is idealista. Van benne valami pozitív kisugárzás. Tulajdonképp az egész film az életigenlésről szól.
A mozi egyik fő dilemmája az, hogy a földönkívüliek vajon milyenek lesznek, hogy fognak viszonyulni hozzánk. Oldfan az írásában olvashatjuk, hogy: „cselekedeteket végrehajtó a visszahúzó szemléletűeknek, vagy fölöslegesen okoskodóknak „valahogyan” igen „amerikanszkij” nevük van.”
Hát, bevallom a magam részéről én az „amerikanszkij” nevű tudós véleményével szimpatizálok. (Vállalva az Oldfan mondatában található jelzőket is!) A film alkotói, és a felirat készítője szerint ezek szerint én túl borúsan látom a jövőt. Ez így van. Azért titokban reménykedem, hogy hátha igazuk lesz. (Bár az eszem nem osztja ezt a reményt.)
De nincs is ezzel semmi baj. Így kerek a világ!

A filmet Mihail Karjukov és Otar Koberidze rendezték. A grúz származású Koberidze nem csak filmrendező, hanem színész is volt. (A szovjet filmek kedvelői találkozhattak vele például „A 713-as leszállást kér” című filmben is. Róla olvashattok néhány mondatot itt. ) Ezen alkotás létrejöttét nem csak a rendezői székből segítette elő, hanem színészként (és a forgatókönyv egyik írójaként) is közreműködött benne. Iván Batalov űrhajóst alakítja.

A film felirata megtalálható itt.

Mindenkinek ajánlom ezt a filmet!