Óriási hiba lenne, ha a sorozat nézése közben negatív kép alakulna ki bennünk a kereszténységről. Annyi mindent köszönhetünk annak, hogy a kereszténység szellemisége behatolt az európai kultúrába. Olyasmikre gondolhatunk, mint a közoktatás, a közegészségügy, a szociális intézmények létrejötte. Persze, látszólag hiába kötött az Trón és az Oltár szövetséget a 4. században, a nagy változást a reformáció és az arra adott katolikus válasz (nem, most nem az Inkvizíció Szent Hivatalára gondolok) hozta el. Ehhez természetesen erőteljesen besegített Gutenberg találmánya (nyomdagép) is. A reformáció egyik fő küldetése az volt, hogy az emberek anyanyelvükön olvashassák a Bibliát. A reformáció sikerének egyik kulcsa az volt, hogy az emberek viszonylag széles rétege tudjon olvasni. Értőn. Róma válasza, az ellenreformáció, is az oktatásra épült. Mind az akció, mind a reakció hatással volt a reneszánsz szellemiségére... Beindult egy szellemi pezsgés Európában. Egyre inkább előtérbe kerül az emberi élet értéke. A középkori kolostorok falai közül nemcsak a műveltség, művelődés tör ki, hanem az istápolyok világa is. Már nem csak a gazdagok és előkelők kiváltsága az információ és a gyógyulás esélye. Az orvosok - még ha sok babonasággal fűszerezve is - egyre több embert kezelhetnek. Árvaházak, nevelőintézmények létesülnek... Ez a napfényes oldala a történetnek.
A gyarmatosítás, a kolonizáció nem csak fegyverrel, nem csak a kereskedők révén terjed, hanem az oktatás is ennek szolgálatában állt. Az Amerikai Egyesült Államokat a népek olvasztótégelyének is nevezték. Az olvasztótégely egy olyan edény amibe különböző olvadáspontú fémeket melegítenek, majd összeöntenek. Az öntvény más fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eredeti fém. Az összeolvasztás nem gyerekjáték. Ahogy a népek összeolvasztása sem. Angolszász szokás szerint, ebben a folyamatban fontos szerepet töltenek be az iskolák, a college-ok. Nagy Britanniában a közép- és az elit osztály gyermekei is ilyen iskolákban nevelkedett. Évszázadokon keresztül. És a brit gyerekek ugyanúgy lázadoztak a keresztény morál rájuk erőltetésének, mint ahogy a filmbeli lányok. Eton, Cambridge, Oxford növendékei megismerkedtek az éjszakai alkoholizálással, a promiszkuitással, a homoszexualitással és még titkos szervezetekbe is tömörültek. Persze, csak a felsős hallgatók. Ausztráliában, Kanadában, az USÁban nem feltétlen úszták meg ennyivel az őslakosok. A különböző európai nemzetek gyermekit összekötötte valamiféle közös kultúra, így nem volt akkora kulturális sokk számukra az angol nyelven való tanulás. És az alsóbb iskolákban maga a Biblia volt az egyetlen tankönyv. Ebből tanultak meg angolul olvasni, írni. A szövegértés alapjait ebből a könyvből sajátították el. Az őslakósoknak megtiltották az anyanyelv használatát, elvették eredeti nevüket és emellett megismertették őket a fizikai erőszakot alkalmazó nevelési elvekkel. És sokan, szó szerint, belehaltak a nevelőintézeti létbe. Ami kisérőjelensége volt az elit oktatásának is. Ahogy ebben a sorozatban láthatjuk is.
Az orosz imperializmus ugyanazokkal a módszerekkel kolonizált, mint a brit. Erről egy nagyon jó könyvet írt Steven Sabol. (The Touch of Civilization. Comparing American and Russian Colonization.) Az orosz iskolákban a közép-ázsiai elit előszeretettel íratta be gyerekeit, abban a reményben, hogy az orosz kultúra elsajátítása által karrierlehetőség nyílik meg a gyermekik számára. És ebben nem is tévedtek. Ez a jelenség a Szovjetunió idejében is megmaradt. Napjainkban a közép-ázsiai FÁK országok orosz iskoláiban inkább már csak az ott élő orosz kisebbséghez (ami nem is mindig olyan kicsi kisebbség) tartozók járnak. Ugyanakkor a közép-ázsiaiak számára továbbra is ugródeszkaként tud szolgálni, amennyiben a jövőjüket az Orosz Föderáció területén képzelik el. És még most is sokan ott képzelik el.
A sorozatban Baudelaire verseskötete hangsúlyos szerepet kap, mintegy az iskolai kulturális rend elleni forradalom megnyilvánulásának indikátora. Több idézet elhangzik a benne lévő versekből. Ezen kívül, mintegy ellenpólusként, bibliai idézettel is találkozhatunk. És egyszer idéznek - az egyik óra keretében felolvasnak - a Domosztrojból is. Erről a műről szeretnék most néhány szót ejteni. A Domosztroj egy 16.századi orosz családi- és házvezetési szabályokat, tanácsokat, javaslatokat tartalmazó könyv. Az alkotás kitér a családi kapcsolatok mellett gazdasági és vallási kérdésekre is. Alapértékeit a bibliai kinyilatkoztatásból (is) eredeztethetjük. Ezek a fundamentumok, melyek a kiadványt jellemzik, az Istennek, a cárnak és az orosz ortodox egyháznak való engedelmességet erősítették az olvasóiban, a társadalomban. Mert az igazán jelentős könyvek formálják az emberek, a közösségek, a társadalom gondolkodásmódját. Így a Domosztroj bizonyos szinten az orosz pánszlávizmus és nacionalizmus proto-evangéliumának is tekinthető. De több is ennél. Értékes forrás azok számára, akik a korszak orosz társadalmának felépítését, szokásait kutatják. Ugyanis ilyen aspektusai is vannak a könyvnek. Nyelvészeti szempontból is érdekes, mivel nyelvezete az egyházi szláv és a köznyelv szintézise. És épp nyelvészeti okok miatt egyes szakemberek úgy vélik, hogy a Domosztroj a 16. századnál régebbi keletkezésű. Szerintük egy évszázaddal korábbi lehet, és a Novgorodi Köztársaság Nagy Novgorodjából származik. Szerintük, Szilveszter, IV. (Rettegett) Iván cár gyóntatója csak átdolgozta az eredeti művet. Hogy "csak" átdolgozta, vagy ő írta ez egy nyelvtudományi kérdés, amihez hozzászólni nem tudok. A 17. században jön létre a Domosztroj végleges verziója. Ekkora csudovi kolostorban kiadják a több használatos változat felhasználásával elkészült (hívhatjuk így nyugodtan, szerintem) kritikai kiadást.
https://videa.hu/videok/film-animacio/intezet-02.mp4-0sCixcKPo798VvQ6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése