Intézet 4. rész

 

Az eddigiek alapján - mármint a mini sorozatról általam írt véleményre gondolok - olyan kép alakulhat ki, hogy egy keresztényellenes alkotással van dolgunk. De ez közelről sem igaz. Sőt, számomra egyáltalán nem meglepő módon, a hétköznapi néző nagyon gyakran nem is gondol olyasmikre, mikről írtam. Ugyanakkor, amikor az ember feliratot készít, dialógusokat fordít egy filmhez (például), sokkal mélyebben beleássa magát a témában, mint az egyszeri néző. Több időt is tölt vele, ezért jobban át is jöhetnek neki a dolgok. Olyan ez, mint... Az egyszeri iskola igazgatónőm mondta - miközben épp helyettesített orosz órán -, hogy az irodalmi remekműveket legjobb ha az ember az eredeti nyelven olvassa. Sokkal több impulzus éri-érheti az embert, mint ha egy fordítást olvasna. Még ha mesteri műfordításról van is szó, akkor is. És ha már itt tartunk, akkor egy kis kitérő! Mostanában folyamatosan jelennek meg a klasszikus orosz irodalomi művek új fordításai. Jó néhány éve tart már ez a folyamat, és én a magam részéről teljes mértékben támogatom a dolgot. Nem csak szavakkal, hanem a pénztárcámat is kinyitom és megveszem ezeket a könyveket. Legutoljára Tolsztoj Háború és békéjét vásároltam meg.  Gy. Horváth László néhány évvel ezelőtt az Anna Karenyinát is újrafordította. Természetesen... Az "eredeti" fordítások is sokat és sokféleképpen hatottak rám. Mindkét művet nemegyszer olvastam, és eddig mindig más és új oldalát mutatta meg nekem. (Hiszen ezek a művek nem véletlenül remekművek. Mert azok.) Hát, hogyne lennék kiváncs más interpretációjára! De feltételnül meg kell említenem Soproni András új Puskin fordításait is! (Alekszandr Szergejevics Puskin Szabadság árva magvetője) De - szerencsénkre - Dosztojevszkij munkái sem maradnak ki a sorból! Egyébként, Soproni András egy ifjúkori munkája, Majakovszkij fordítása, mutatta meg számomra a nagy szovjet költő irodalmi nagyságát. Az úgy volt kérem, hogy az egyik nap olvasgattam Heller által írt Oroszország történelmét, épp az 1917-es eseményeket. Másnap kezembe került az Így jó!. A hatás frenetikus volt. A vers lüktetett, pulzált, az politikai (történelmi) utalások átjöttek (az előző napi olvasmány nagyon segített ebben), és... szinte elaléltem. A Csudajó! azóta se jön be. Bátorítok mindenkit, hogy ne sajnálják a pénzt és az időt és ismerkedjenek meg az új fordításokkal is.

De visszatérek az Intézet című minisorozathoz. Nem tartom keresztényellenesnek az alkotókat. Még akkor sem, ha rávilágít, hogy mekkora képmutatás is övezte, övezi az vallásos alapokon álló neveldéket. (De nem csak azokat.) A kereszténységnek két nagy ideológiai áramlata van. Az egyik szerint, szükségesek a kegyes cselekedetek az üdvösséghez. Ez a könnyebbik (és önbecsapástól sem mentes) út. A másik pedig az, hogy hit által üdvözül az ember. Az Újszövetségben azt olvashatjuk Pál apostolnál, hogy hit által menekül meg az ember, de a hit cselekedetek nélkül halott. És ezt nehezebb megélni. Sokak nem is akarják. Könnyebb elmenni időnként kegyhelyekre, esetleg jótékonykodni a szegények felé, mint a hit nemes harcát megharcolni. (Élete vége felé épp az apostol írta ezt, hogy ő megharcolta a hit nemes harcát.) Mert a kereszténység megélése nem népünnepély. Ebből azért az is következik, hogy az Oltár soha nem köthetne szövetséget a Trónnal. Mert akkor az oltár körül sündörgők nem a hit nemes harcát fogják megélni, hanem egy vallási hit-parádé részesei csupán. Számomra megdöbbentő volt, amikor azzal szembesültem, hogy a jelenleg hatályos magyarországi egyházügyi törvény az úgynevezett történelmi egyházaknak előírja, hogy gyakorlatilag nem kritizálhatnak semmilyen kormánydöntést, sőt, támogatniuk kell a hatalom propagandáját. Cserébe pénzesőben van részük. Talán, ezért sem hallhatunk soha semmilyen rosszallást a részükről. Pedig volna miért. Hisz előfordult nem is oly régen már, hogy egy "egyszerű" önkormányzati látszatkeresztény senkiházi születésnapja alkalmából tartott ünnepségén, egy meztelen fekvő hölgyön volt található a tortája. (A fényképek tanulsága szerint, kiskorú leánya is az "ünnepség" résztvevője volt. Azt most hagyjuk, hogy ez felveti a kiskorú veszélyeztetésének tényállását, maradjunk annyinál, hogy az ilyen "asztalt" a sátánista fekete misék részét képezik. Anton LeVay felkacag a külső sötétségben. Egyébként, nevezett személy azt nyilatkozta egyszer, hogy a Sátán Egyházát azért alapította meg, mert látta milyen fékevesztetten mulatnak azok az emberek szombat esténként, akik vasárnap annyira buzgó keresztényt játszották el. Ugyanis ő mindkét helyen - a bárban is és az istentiszteleti helyen is - zongorázott. Ebből élt. Egyébként, ő írta a Sátáni Bibliát, és propagálta és gyakorta élt a meztelen nőn elhelyezett ételek fogyasztásának rítusával is.) A mao.-i felekezeti vezetők nem háborodtak fel. Nem tartották fontosnak felháborodni. Végül is, csak egy sátánista rítusra emlékeztetett egy születésnapi buli. Ducénk vazallusa rendezhet ilyet. Szerintük is. A sorozatbeli Zaharova asszony nem ilyen. Bizony mélyről jött, és úgy gondolja, hogy küldetése az, hogy megakadályozza azt, hogy mások is úgy éljenek, ahogy ő. A történet végére, csak kiderül ez is. Én nem tudok rá, mint negatív szereplőre tekinteni. Nem állítom, hogy szimpatikus - mert nem az, bár az őt alakító színésznőt kedvelem. Urgant egyik beszélgetős műsorában láttam és hallottam is őt magáról és a családjáról beszélni és roppant szimpatikussá vált, mint ember -, de valahol érthetőek a reakciói, a mozgatórúgói. Tolsztoganova nagyon jó színésznő!

(Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy az amerikai gyártású Redeeming Love egy hasonló háttérből érkező hölgy életét mutatja be. A filmhez van magyar nyelvű felirat! Számomra, egy élmény volt megtekinteni. Nem feltétlen könnyen emészthető. Ráadásul, nehezen elhihető, elfogadható a cselekmény egésze. Mégis - bármilyen hihetetlen - van valós alapja a történetnek. Nem teljesen fikció. Miközben ez a westernfilm nem a Vadnyugaton megtörtént esetet dolgoz fel. A történet alapja Hóseás próféta életének egy epizódja - egyike az úgynevezett kisprófétáknak  -, aki saját bevallása szerint Isten akaratának megfelelően egy prostit vett feleségül. Az eredeti írás nem részletezi, hogy ez mivel jár, szemben az amerikai filmmel. Ha engem kérdeztek, érdemes megnézni az amerikai mozit. Az IMDB 6,7-énél többet ér a film, bár gyanítom, hogy csak azért ennyi, mert nem feltétlen könnyen emészthető minden jelenete.)

Érdekes az Intézet abból a szempontból is, hogy bár a végére mondhatjuk, hogy sablonos, de... A műfaji meghatározása alapján thrillerről van szó, ám az szerintem eldöntendő, hogy ez egy misztikus thriller vagy ezt a jelzőt nem is tehetnénk eme angol szó elé. Freestyle a dolog. Ha akarom misztikus, ha akarom nem. Ebben viszont Verhoeven Benedettájára hasonlít. Mert hát ennek a filmnek a címszereplője vagy vallási csaló vagy egy a megszentelődéssel erősen hadilábonálló kiválasztott edény. és egyik esetben sem valami jó reklámarca felekezetének. Zaharovánál inkább az utóbbi állapot áll fenn. Az erősen jelző nélkül.

És hogy miért nem kereszténységellenes a sorozat?

Mert a szigorú és vallásos nevelés kritikája mellett erős feminizmus kritika is megjelenik. De ezt sem viszi túlzásba. Az asszony maradjon otthon és őrizze az otthon melegét elméletet - amit Zaharova képvisel - az alkotók ugyanúgy elfogadhatatlannak tartják, mint a feminizmus-vallás hittételeit. És ebben korunk fundamentalista keresztény gondolkodóival vannak egy hullámhosszon. Mert a feminizmusnak is van egy ága, ahol az eszméből már vallás lett. Ahogy a környezetvédelemnek is vannak vallásos követői. Valahogy, mintha bele lenne kódolva az emberekbe a vágy, hogy rítusközösségbe legyenek egymással. Legyen szó környezetvédelemről, emancipációról, étkezési szokásokról, politikáról...

De mi köze Krisztusnak Béliálhoz?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

1. rész       2. rész      3. rész     4. rész