Élők és holtak 2.rész

 

Megmondom őszintén, hogy eredetileg nem terveztem, hogy a film második részéhez készült forced felirat kapcsán írok majd bejegyzést. Azt gondoltam, hogy elég ha egy hozzászólásban megjegyzem, és kész. Ám épp a lényeg az, ami a film magyar verziójából kimaradt. Legalábbis a második résznél ezt mindenképpen elmondhatjuk. A szöveg fordítása közben többször felmerült bennem, hogy nem feltétlen azért kurtították meg ezt a filmet, mert a mozikban túl hosszú lett volna a játékideje. Egyszerűen, a magyar viszonyok között tabudöntögető kijelentések, állítások hangzanak el benne. Komolyan mondom: nonsense. A Nagy Honvédő Háborúról őszintébben beszéltek a Szovjetunióban - és ezt tanúsítja Szimonov könyve mellett az ebből készült film is -, mint az akkori Magyarországon. Ezzel nem a korszak történészeiről kívánok ítéletet mondani, hanem a korszak magyarországi propagandistáiról, cenzorairól, a populáris történelem okításról. Szánalmas.

A filmben kimondanak olyan dolgokat, olyan kérdéseket feszegetnek, amiket ha valaki a nyolcvanas évek kádári Magyarországán szóba hozza, az ellenzéki gondolkodásúnak számított volna. (Talán ezért is van a szinkronban itt-ott finomabban megfogalmazva egy-két dolog, mint az ahogy az eredeti alkotásban elhangzik. Kevesebb pátosszal, több realitással.) Ennyi elég is a legvidámabb barakkból! (Nem. Fokozom még egy kicsit. Legvidámabb Barakk - így hívják, így hívjuk a kádásri Magyarországot. Az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetése utáni országot. Van ebben a kifejezésben egy kis kurucos szarkazmus, már-már irónia. De mielőtt elszállnánk, magunktól, nem árt ha tudjuk, hogy nem feltétlen mi találtuk ki magunknak, magunkról ezt a nevet. Semmi kurucos hozzáállás nincs ebben az elnevezésben. Ezt a nevet csak az itt lakók vakítására fordították le magyar nyelvre.)

Külföldi ismerőseim rendszeresen beszélnek, beszélgetnek arról, hogy náluk nincs szólásszabadság. És ezt negatívumként élik meg. Miközben van valódi ellenzék az országukban (igaz, nem parlamenti képviselő egyik se), van ellenzéki sajtó (igaz, a háború miatt nehezebben elérhető), de van mindkettő. És itthon? Egyik sincs. Se valódi ellenzék, se valódi ellenzéki sajtó. Ami ezeknek nevezi magát, az vagy kollaboráns vagy dilettáns. Esetleg mindkettő. És egyetlen olyan honi ismerősöm sincs, aki a szólásszabadság hiányát nehezményezné Magyarországon. De ez nem azt jelenti, hogy az van is. Mert ha nem fogom fel, hogy mi hiányzik az életemből, az nem is fog hiányozni. A felirat készítése közben többször eszembe jutottak ezek a gondolatok. Furcsa, nem? Hát, nem...

És mielőtt ráfordulnánk a bejegyzés fő témájára, egy-két érdekességgel hadd szolgáljak!

Az Élők és holtak című filmet 2022-ben felújították. A hang maradt a régi mono sáv, semmi sztereóhatás, plán nem 5.1. A képet tisztították ki. Tudomásom szerint, a MoszFilmnél van (de legalábbis két éve még volt) egy olyan projekt, mely során a régi háborús felvételeket digitalizálják és feljavítják. A történelmi emlékek megmentése folyik. (Ne feledjük, hogy a celluoid szalagok nagy ellensége az oxigén és a hőmérséklet. Könnyen lángra tudnak kapni, és jól is égnek. De ha mindezt sikerül is elkerülni a raktárakban, akkor ott van még a kifakulás általi adatvesztés.)

A film érdekessége, hogy nincs zenéje. Az elején és a végén mindösszesen egy rádiószignál hallható. Ezt a megoldást elsőként ennél a hangosfilmnél használták a világon először.

Azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy Szincov karakterét az író önmagáról mintázta. A filmbéli fotóriporter barátot, Miska Vajnstejnt, a Krasznaja Zvezda fotósáról - az 1942 májusában a Barvenszkoji Katlanban (Második Harkovi Csata egyik hadművelete) elhunyt -, Mihail Berjstejnről mintázta az író, aki egyúttal a barátja is volt. Frontbarátság...

Szerpilin dandárparancsnok SZ. F. Kupetov ezredesről lett mintázva, aki a 61. lövészhadtest 172. lövészhadosztályának 388. lövészezredének volt a parancsnoka. (Már a csapattest számozása is mutaja, hogy igazából felfoghatatlanul sok ember harcolt  - természetesen az összes oldalon - ebben a háborúban.

Az életszerűség kedvéért a film alkotói felrobbantottak egy 19. században épült templomot Batijevo faluban (Vlagyimiri Körzet).

Nem kívánom ebben a bejegyzésben elemezni a teljes filmet, de még csak a második részt sem. Viszont a régen kivágott (de most már elérhető a teljes verzió is!) részekhez lenne egy-két megjegyzésem.

Az első ilyen jelenetben Szincovot (a feliratban) komisszárnak hívják, de valójában ő politruk ( a regényben sztársij politruk). A kettő közti különbséget (mármint a komiszár és a politruk) már a filmhez tartozó előző bejegyzésben körbeírtam. Ebben az esteben, még viszonylag szolidan van feltéve a nagy kérdés: miért vonul vissza a Vörös Hadsereg? És az újságíró, akinek az a dolga - mint politruknak -, hogy megideológizálja a vereséget (mert a visszavonulás alapból felfogható annak), hallgat.

A második rész 35. perce körül kezdődő jelenetben a frontra készülő Szincovné beugrik a lákásukba, hátha talál ott levelet a férjétől. De az ott tartózkodó Zoszim Ivanovics nem tud adni neki levet, csak kellemetlenkedő kérdései vannak a Moszkváig tartó stratégiai visszavonulásnak - korai nyelvezet szerint, váratlan visszavonulás - a lebonyolításával kapcsolatban. És a kérdésben benne van, hogy a korabeli háborús propaganda ellenére ez egy csúfos vereségsorozat. (Talán nem véletlen, hogy a magyar verzióból kikerültek ezek a részek!) Ki hisz el a négy hónapja tartó váratlan visszavonulás tervszerűségét? Természetesen(?), a katonai vezetők felelőssége mellett elhangzik a Sztálint felmentő érv. Azaz, hogy a katonák nem tájékoztatták Sztálin elvtársat, sem a támadás előtt, sem azután.

A diktátor ha tudná, nem engedné - ez a mai napig is használt propaganda panel.

Az epizódot már egy órája nézzük, mikor az a jelenet következik, amikor tisztán láthatjuk  a politrukot munka közben. És összehasonlíthatjuk magunkban a komisszár tevékenységével, akivel az első részben találkozhatrtunk vegytiszta állapotában. Az erdőben lévő tisztáson, ott áll a parancsnok mellett és egyenértekű vele. Dönt...

Ugyanebben a jelenetben megtudhatjuk, megérthetjük, mennyit jelentett abban az időben pártkönyvet birtokolni. És itt ferdítettem egy kicsit. Akkoriban - és ott -, nem pártkönyvek voltak., hanem párt.... Papír, levél, lap... Melyiket válasszam? Egy papírlap igazolta a párttagságot, ahogy manapság egy műanyag kártya. De a magyar köznyelvben a pártkönyv kifejezés él. Mert nálunk - egy kicsit később - tényleg könyvecskét kaptak a párttagok. Amibe beragaszthatták a pártbélyeget, ami igazolta és érvényesítette a párttagság létét. Tehát, egy kis időugrást tettem a közérthetőség kedvéért.

És ekkor hangzik el az egyik legkritikusabb kérdés a rendszerről: 

"Научимся мы когда-нибудь верить людям?" - Megtanulunk valamikor hinni az embereknek?

És akkor még egy kis érdekesség a felirattal kapcsolatban: Az epizód 11. percében (majdnem már a 12.-ben), így szól az egyik szereplő: "És most itt élek, és megalázkodom a németek előtt.". Az eredeti szöveg pontosan nem egészen így szól, tartalmaz egy kis russzizmust, amit én annyira kedvelek! Szóval, valójában ezt mondja: És most itt élek, és Lázárt énekelek a németek előtt.      Lázárt énekelni... Ez utalás egy újszövetségi igehelyre, a Lukács 16,20-21-re. Jézus példabeszédében egy Lázár nevű férfi erősen szükségben szenvedett, és egy bőségben tobzódó másik ember fittyet sem hányt rá. Mikor befejeződött a két férfi földi pályafutása, az egyik oda került, ahol Ábrahám is van, a másik pedig a Gyötrelmek Helyére. Igen, Lázár került a jó helyre. A történet úgy folytatódik, hogy a gazdag szerette volna, hogy kínjai enyhüljenek, ezért kérte  Ábrahámot, hogy küldje át Lázárt egy kis segítséggel. De Ábrahám, azt mondta, hogy Lázár életében eleget szenvedett. E bibliai történet nyomán alakult ki, hogy a koldusok, a nélkülöző zarándokok Lázárról énekelve koldultak. Így próbálták hallgatóságukat érzelmileg manipulálni, jóténykodásra bírni. Ezek a dalok gyászos, szomorú hangvételű alkotások voltak. Így alakult ki az, hogyha valaki sokat panaszkodott, kért valamit, kéregetett vagy megalázta önmagát, szóval, ilyen esetekben azt mondták ezekre az emberekre, hogy Lázárt énekelnek. 

Összességében egy nagyszerű filmet láthat az, aki megtekinti ezt a filmet. És van értelme a teljes verzió megtekintésének. Nagyon sokat tesznek az alkotáshoz a szinkronos verzióból kimaradt részek. És aki elég figyelmes, még az ifjú Vlagyimir Viszockijt is felfedezhetik az egyik vöröskatona szerepében. Legalábbis ezt olvastam...