Pityer FM, Szentpétervár


A film eredeti címe: Питер FM
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
a felirat kiterjesztése: srt.















Pityer FM, Szentpétervár


Mása egy képzeletbeli rádióadó, a Pityer FM (ami a sors különös játékából ugyanazon a frekvencián ad, mint a budapesti Tilos rádió) műsorvezetője. 
Egyik nap az épp házasodni készülő Mása (Jekatyerina Fegyulova) elhagyja mobilját, amit az épp külföldre utazni készülő építészmérnök, Maxim ( Jevgenyij Ciganov; Csata Szevasztopolért, Bordély lángjai, Breszti erőd stb) talál meg. Akkoriban (2005) egy kinyitható Samsung telefon még értékes dolognak számított. Látszólag nincs nagy baj, csak egy találkozót kell megbeszélniük, hogy Maxim visszaadja a telefont. De ez a találkozó valahogy mégsem akar összejönni. Mindeközben a mobiltól függetlenül mindkét fiatalnak el kell döntenie, hogyan tovább. És végül a telefon sorsa is másként alakul, mint azt egy hollywoodi vígjátékban várnánk.
Erről szól ez a bűbájos film, és közben a városból is bemutat nekünk egy kicsit, de úgy, hogy aki megnézi ezt a filmet, annak kedve szottyan azonnal repölőre pattanni, és ellátogatni Szetpétervárra (becenevén Pityerbe).
Jó játék lehet, ha máshogy nem, a Google Street view alkalmazásával megkeresni a történetben érintett
helyszíneket. Ehhez itt van egy kis segítség:

http://skydrinker.livejournal.com/256084.html

A zenét is igen ügyesen sikerült összeválogatniuk az alkotóknak (áltálában szentpétervári együttesek dalaiból). A Cskalovszkaja megállói jelenet közben például a Markscheider Kunst Kvasa-Kvasa cím
ű száma:

Az együttesnek három másik műve is szerepel a filmben, például a főcímzene is tőlük van.
Kedvencem még a Мумий Тролль — Такие девчонки című dala.


A  ГОРОД 312  Вне зоны доступа (kb.: Nincsen térerő) című száma dijat is nyert. (Ez amúgy a Gorkovszkaja megállói jelenetben szól.)



A filmben emlegetett ,,Grebenscsikov dala a telefonról'' pedig nem más, mit a film zárózenéje, az Akvárium együttes 212-85-06 című dala még 1985-ből. (https://ru.wikipedia.org/wiki/212-85-06)


Bár, ahogy Maxim elfütyüli, abból nem ismertem rá. A dalszöveg angol fordítása itt található:
http://www.planetaquarium.com/discography/trans/2128506552.html


Még szólni szeretnék a film egy láthatatlan epizódszereplőjéről, Csizsik-Pizsikről, akit csak a főszereplők beszélgetésében tűnik fel egyszer. Ez nem más, mint egy kedves pintyszobor a Fontánka folyó (igazából a Néva egy mellékága) partfalában, amit remekül lehet pénzérmével dobálni a rakpart tetejéről. A  Csizsik-Pizsik című gyerekversnek állít emléket.



A kép forrása:http://www.ostashkov.ru/foto/show-49610/#img)
                                                                                                               Bodor András

A felirat megtalálható itt.

7 megjegyzés:

  1. Köszönöm Bodor Andrásnak, hogy elkészítette ehhez a filmhez a magyar nyelvű feliratot, és külön hálás vagyok neki, hogy elkészítette ezt a blogbejegyzést!
    A filmről csak annyit, hogy bár könnyed hangvételű, de szerintem ennek ellenére sem "egyszernézős". Persze lehet, hogy csak öregszem... :D

    VálaszTörlés
  2. Biztosan velem van a baj, de engem nem fogott meg. Konkrétan 25 perc múlva leállítottam a mozit. Maga a történet nem rossz (habár nem tudom, mi a végkifejlet), de olyan szinten buta a megvalósítás, hogy az valami szörnyű. Snassz 4:3-as verziók érhetők el orosz torrentekről, ami miatt tv filmre gyanakodok. De ha az is lenne, akkor sem kellett volna képileg meg dramaturgiailag ilyen butácska módon megvalósítani az egészet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ezzel is úgy jártál, mint a Bordély lángjaival. (Ez is egy olyan "összekacsintós" film, szerintem.) Egyébként a reklámszlogenje az volt, hogy "Ez nem rádió, ez mozi". Ugyanis létezik (de legalább is létezett) ilyen nevű rádiócsatorna. Pityerben. A 100,9 MHz-en sugárzott. A film az MTV Russia Movie Awards-on (https://en.wikipedia.org/wiki/MTV_Russia_Movie_Awards) díjat nyert a legjobb filmzene, és a legjobb női szereplő kategóriában. A 4:3 képarány van a hivatalosan kiadott DVD-n is. Oroszországon kívül bemutatták Lettországban, és Észtországban is. Persze, ezen adatok miatt sem kell szeretni ezt az alkotást, mindezt csak azért írtam le, hogy finoman utaljak arra, hogy bár neked nem jött át a film, de azért többeknek igen.
      Szerintem ez egy hangulatot, egy életérzést bemutató film.(Miközben, ahogy a Bordély lángjai is, egy közösséggel, egy földrajzi területen élőkkel is összekacsint. Ez a földrajzi terület ebben az esetben Szentpétervár, annak lakói.A kétezres évek első évtizedének korszellemével.) Ha eltudod kapni, az jó, ha nem... Akkor talán nincs mit tenni.

      Törlés
    2. Ácsi! :-) Senkit sem akartam lebeszélni erről a filmről. Csak is a saját véleményemet írtam le, nem volt célom befolyásolni senkit sem.

      Törlés
    3. :)
      Fel sem merült bennem, hogy le akarnál valakit beszélni a filmről! Igazad van abban, hogy a film képi világa, a technikai megoldások nem éppen a látványosság irányába mutatnak. Én csak azt szerettem volna közölni, hogy nem, ez nem egy tévéfilm. Az hogy a minimalistának tűnő megjelenés szándékos-e (van azért ilyen is), vagy a pénzhiány, esetleg a készítőkben van a "hiba", nem tudom.
      Nem tudom ismered-e a magyar készítésű Kopaszkutya című filmet. Szomjas György alkotása abban (ha másban nem is) mindenképpen hasonlít, hogy a megjelenése eléggé khmm... hogy is mondjam: lepusztult (abban az esetben ez tuti, hogy szándékos), de ennek ellenére mégis kultuszfilm lett bizonyos körökben. Ja, és ha jól tudom az is mozifilmnek készült.
      Ha engem kérdezel a Pityer FM, Szentpétervár elsősorban tízen-huszonéveseknek (lehetőleg szentpéterváriaknak, vagy olyanoknak akik ismerik a várost) készült, készülhetett. Szerintem...
      Tudhatnád, hogy a véleményed mérvadó! :D

      Törlés
    4. Hm... Kooaszkutya. Tuti film. Persze ahhoz már tényleg ismerni kell azt a korszakot, azt a rendszert, meg a szereplőket. Egy mai srácnak igen csak el kell magyarázni, hogy mi miért meg hogyan.

      Törlés
    5. Igen, nagyon sokat kellene magyarázni a mai tízen-(sőt! húszon-)éveseknek ahhoz, hogy értékelni tudják valamennyire. Ám, amennyire én ismerem ezt a korosztályt, nem igénylik. Sem a magyarázatot, sem a filmet. Ezt nem vádként, vagy kárhoztatásként állítom, ez a tény. (Gondolj bele, a mi nemzedékünk se jött tűzbe Elvis Presley-től. Harold Lloyd-ról is csak véletlenül hallhattunk.) Ma már teljesen más hozza "lázba" (ha hozza egyáltalán) a fiatalokat. A csillogás-villogás (nem feltétlenül a vizuális,) determinálja a tudatunkat. Talmibbnak tűnik már ez a korszak. De ez csak egy érzet, talán mert már mi is kifelé megyünk az erdőből. Az akkori flanc is ma már csak közröhej. Így múlik el a világ dicsősége.

      Törlés