Otthon




A film eredeti címe: Дом
A felirat tulajdonságai:
FPS: 23,976
kiterjesztése: srt.
















Alekszandr Sz. Puskin
Barátom, már elég

Barátom, már elég! A szív nyugalmat áhít,
nap napra múlik, és mind elvisz egy parányit
az életünkből; ám azt hittem, élhetek
együtt veled, de lásd, épp most halunk mi meg.
Boldogság nincs sehol - kívánság, béke van csak.
Már régen álmodom külön sorsot magamnak –
letört rabszolga én, szeretnék szökni már
szebb tájra, hol derűs gyönyör s új munka vár.

                                         Franyó Zoltán fordítása

A film cselekménye Dél-Oroszországban játszódik. Valamikor napjainkban. Elhagyva a városok nyüzsgő hangyabolyát a sztyeppén találjuk magunkat. Itt az orosz rónaságon magasodik egy nagy ház. (És természetesen néhány gazdasági épület is.) E ház egy család otthona. Egy nagy családé. Több generáció él itt. Az ő mindennapjaikba pillanthatunk bele. Láthatjuk, ahogy szeretnek, és utálnak. Már ennyi is elég lehetne egy érdekes filmhez. Hiszen a nemzedékek közötti érdekellentétek ábrázolása örök témája a művészeteknek. Minden generáció máshogy áll neki az életnek. A legidősebbek képviselik a tradíciót, az ifjabbak... Ugye milyen egyszerű az egész? Olyan könnyen sematikussá tud válni a téma! De ebbe a hibába nem esnek bele a film készítői.
A család matuzsálemének, a  nagyapának, a születésnapjára összegyűlnek a házban még a család távolba szakadt tagjai is. Hazatér a legidősebb fiú is Moszkvából. (Sok-sok év után.) Hogy azután magával hozza a problémáit is. Nagy a család, mindenki máshogy próbált boldogulni az életben. A moszkvai fiú például gengszter lett. De van a családban afganisztáni veterán, és értelmiségi pályára kerülő is. És ott vannak a házastársak... Ennyiféle-fajta ember között óhatatlanul is konfliktusok gerjednek.
A történet ráadásul az ország (európai részének) déli részén játszódik. Nem egy egyszerű vidék az. Nem is volt soha. Az élet, a megélhetés nehézsége keménnyé teszik az embert, az embereket. Az elpuhult világban egész más a probléma megoldás legitim válfaja, mint a vadonban. Ahol tényleg farkasává tud válni az ember saját fajának.
A bűnöző életvitelt folytató fiú (és szociális háttere) garantálja, hogy ne csak egy szimpla családi drámát lásson az érdeklődő. Egy bűnügyi történetet is kapunk a dráma mellé. Mert a bűn létezett a múltban is, és van a jelenben is. És a bűnnek mindig van következménye. És bátran kijelenthetem, hogy a bűn következménye mindig tragédia. Előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlen a szomorú vég. És ez nem csak egy jól hangzó gondolat. Ez a valóság.
Körülbelül olyan háromnegyed éve részese voltam egy beszélgetésnek. Arról szólt, hogy szülőföldemen már gyakorlatilag senki nem él azok közül akik a nyolcvanas évek végén "nagymenőknek" számítottak. (Persze nem a fehérgallérosokról beszélgettünk. Szerintem, ha nem is annyira látványosan, de az ő történetüknek vége sem irigylésre méltó.) Néhányan elmenekültek az ország másik felébe, van aki hajléktalan lett, de a többség, a valamikori rongyrázók, kint vannak a temetőkben. Kit a jólét vitt el, kit a golyó. Volt néhány évük arcoskodni. De csak ennyi.
A filmben szereplő maffiózó fiú ( Szergej Garmas) a családi házba, a Család Otthonába, is bevonzza a bajt. Ezzel biztosítják az alkotók, hogy akik nem szeretik a "lelkizős" filmeket, azok is élvezni tudják ezt a mozit. Olyan puskaporos lesz a Samanov család születésnapi partija!

Oleg Pogogyin
A filmet rendezte és a forgatókönyvet írta Oleg Pogogyin. Főként televíziós munkákat vállal (mindkét minőségében), sorozatoknál bábáskodik. A bűnügyi témájú alkotások a "szakterülete". Eddig négy mozifilmet rendezett, és ezek közül mindegyiknek a szcenárióját maga írta.
Számomra azért lett személye egy kicsit érdekes, mert a film egyik katartikus jelenete (Khmm... Hogy is fejezzem ki magamat?) feltűnően hasonlít a Szovjetuniót szolgálom egyik jelenetére. Túl sok az egyezés, annyira kevés a különbség... Ráadásul mindkét jelenet a filmek egyik csúcspontja!
Azt gondoltam találok valami átfedést az alkotógárdák között. De semmi...
Így hát maradnak a tények: Pogogyin filmje 2011-ben készült.
2011. november 10.-én volt a premierje. Ugyanezen év december 1-jén jelent meg DVD. A Szovjetuniót szolgálom premierje 2012. február 26.-án volt, ugyanazon év júniusában (27.-án) jelent meg DVD. Túl közeliek a dátumok ahhoz, hogy elhamarkodottan gyanúsítgassunk. Vagy volt akkor valami a levegőben, vagy van még egy film valami hasonló jelenettel... (Persze, az is lehet, hogy csak képzelősöm, túlasszociálom magamat.)
Mindenesetre ez a hasonlóság semmit nem von le egyik film értékeiből sem!

A címével volt egy kis gondom. A Дом nagyon sokáig Ház munkanéven futott. A számítógépemen a mai napig ez a mappa neve, amelyben gyűjtöttem a fordítás során termelődő anyagokat. (Amik a felirat végleges elkészülte után egy fájl kivételével digitális szemetekké váltak.) Kezdetektől fogva nem voltam a magyar (ideiglenes) címmel kibékülve. Úgy éreztem nem adja vissza jól a film hangulatát, üzenetét. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az életem folyamán már többször is fürdés közben "villantak be" megoldások, ötletek. Volt már így munkahelyi (munkavégzési) problémával, személyes gonddal kapcsolatban is, és legutóbb ezzel a címmel kapcsolatban jártam így. (Nem tudom mi kapcsolat van a karom szappanozása és az elmém között, de valami lehet.)
Otthon.
Az a Ház, több mint egy ház. Az a Samanov család otthona. Ott él a kilencvenéves nagypapa, oda gyűlik össze a család apraja-nagyja. Ott történnek a családdal kapcsolatos fontos események. Samanovék egy tradíciónális közösség. A patriarkális berendezkedés jellemzői dominálnak az idősebbek fejében. Bár egyikük-másikuk (de igazából mindegyikük) tudja, hogy ez a családmodell nem működik. A társadalom megváltozott. A megváltozott gondolkodásmód még a sztyeppe közepére is beszivárog. A család tagjai hiába nem kedvelik egymást, hiába vannak konfliktusaik, mégis összejönnek abban az épületben. Hiszen az az épület több mint egy Ház, az az Otthonuk.
Egyébként az orosz címben lévő szónak is van ilyen jelentése. Tulajdonképpen az történt, hogy (vagy a kezem szappanozása, vagy a hajam mosása közben) túl tudtam lépni egy beidegződésen. Van egy szó, ami egyszerre tud jelenteni egy rideg, személytelen épületet, és jelenthet egy meleg, szeretetteljes légkört árasztó közösséget. Egy épületet, ami több mint egy épület.
Ahogy az a sztyeppei ház is sokkal több, mint egy épület. Teljesen összefonódik Samanovékkal. Mintegy szimbiózisban élnek. Amíg áll a Ház, addig lesznek Samanovék is!
Hogy ez jó, vagy rossz? Mindenki döntse el maga!

Valamikor 2011 vége, vagy 2012 elején határoztam el, hogy feliratot készítek ehhez az alkotáshoz. Annyi minden közbejött! Pedig még az Opensubtitles felületén is megkeresett (2014 őszén) ICR, és figyelmemben ajánlotta ezt a filmet. Persze válaszoltam neki, megírtam hogy egy ideje már tervbe van véve a dolog. Ő ezután a türelméről biztosított.
Kedves ICR!
Köszönöm a türelmedet!
A filmhez a felirat megtalálható itt.

Végezetül a filmben is hallható orosz népdalt itt is meg lehet hallgatni:

2 megjegyzés:

  1. Ez kérem egy k.rva jó film!!! Megint egy igazán hiánypótló feliratot alkottál egy fantasztikus filmhez. Anno már a trailer is felkeltette a figyelmemet. Sergey Garmash meg az egyik nagy kedvencem a mostani idősebb orosz színész generációból. Mindenre képes, és mindent tud.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszik a film! Annak idején én is a trailerrel kezdtem az ismerekedést... :) Már az is sokat ígérő volt. Maga a film pedig... Hogy is jellemezted? :) Igen, tényleg nagyon jó! Nem csak a színészek, hanem a rendező is tehetséges. És nem csak a "fő profiljában", a tv sorozatokban! Aki tud, az tud! :)
      Szergej Garmashról is hasonlóan vélekedünk... :)

      Törlés