Lehetetlen!


A film eredeti címe: Не может быть
A felirat tualjdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.















Egy nagyon érdekes filmhez készített feliratot Amundsen. (Általában elmondható szerintem hogy nagyon jó filmeket választ ki, amikhez azután lelkiismeretes munkával készít feliratot, feliratokat. Nagyon sokszor unikális a munkája.)
Leonyid Gajdaj
A mostani választása Leonyid Gajdaj egy 1975-ös munkája lett. A blogon nem az első Gajdaj mű, ami nem csak megemlíttetik. A magam részéről szeretem az előbb nevezett rendező munkáit. Tudom, hogy szinte már fan (geek, kocka stb) számba veszik azokat akik ilyen „régi” filmeket néznek, szeretnek. Én azt gondolom, hogy ami jó, az tegnap előtt is jó volt, és holnapután is jó lesz. A számítógépes technika sokkal látványosabbá teszi a filmeket. Látványosabbá, de nem feltétlenül jobbá. Talmivá válik a mozgóképszínház. (Gyakorlatilag visszatér a gyökerekhez.) Még akkor is, ha  a kompjuterekkel realisztikusabbá akarják tenni egyes filmek jeleneteit. Más filmeket viszont épp meseszerűbbé változtat a digitális világ. Óhatatlan hogy ezáltal az ócskát is értékesnek látjuk. Sokaknak fontosabb a 3D, az 5.1 mint a történet, mint a színészi játék. Persze erre a problémára is megoldást ad az idő. Ami ma nagyszerű, lélegzetelállítónak tűnik, az holnap már csak a tegnap gagyija lesz. Amit technikai újításokkal akartak eladni nekünk.
De itt vannak a tegnap ( tegnapelőtt) filmjei. Nem vagyok sznob (legalábbis remélem, hogy nem vagyok az). Tudom, hogy valami nem attól érték, mert régi (vagy régebbi). De Lermontov Korunk hőse a saját korában is arról szólt, amiről ma mesél nekünk. Nem egy ósdi regény, hanem egy tükör. Egy tükör amiben megláthatjuk napjaink, korunk hősét, hőseit. Az igazán jó film is ilyen. Nem csak annak a kornak szól amiben készült, hanem korszakokon átívelő az üzenete. Lehet néhány olvasónak furcsa, hogy egy könnyed hangvételű film kapcsán ilyen gondolatok törnek fel bennem.
Könnyed hangvételű film? A könnyed hangvétel nem zárja ki a komoly dolgokat. A film nem csak szórakoztat. A film kordokumentum is. Még akkor is, ha az alkotók nem akarták korukat dokumentálni. Hiszen ahogy gondolkodtak dolgokról, amilyen körülményeket „teremtenek” a karaktereiknek, amilyen kifejezéseket a szájukba adnak azok mind-mind  a létrehozók, a kor embereire jellemzőek. Kicsit ezért olyanok vagyunk, amikor betekintünk ezekbe a filmekben, mint a Nehéz istennek lenni történészei, akik küldetése az, hogy megfigyeljenek egy idegen bolygó történelmét. Persze mi amikor elmerülünk egy alkotásban, teljesen passzívan tehetjük ezt. Már abban az értelemben, hogy nem tudunk beleszólni a történet menetébe. (Tudom, hogy vannak kísérletek arra, hogy ez ne így legyen, de szerintem jól van ez így. Nekem nincs szükségem a Háború és béke alternatív befejezésére. Persze, lehet hogy maradi vagyok.)
Szóval itt van ez a közel negyvenéves film. Szerkezetét tekintve ez is egy almanach. Három történetet láthatunk. Három egymástól független alkotást. Elég neves színészek közreműködésével. Néhány ismerős lehet az olvasóknak, ha máshonnan nem is de mondjuk erről a blogról (bár remélem, hogy a legtöbbeknek nem csak innen). Ilyen Oleg Dal (Zsenya, Zsenyácska és Katyusa; A rossz jóember), vagy Leonyid Kuravljov (Áfonya) neve.

Az első novella címe: Bűn és bűnhödés
A filmecske - mint ahogy mindhárom - Mihail Mihajlovics Zoscsenko műve alapján készült. Ez már a második feldolgozás, az elsőt 1940-ben forgatták le a Leningrádi Filmstúdióban ( az akkori rendező Pável Kolomojcev volt).  A történet az 1920-as években játszódik, maró gúnnyal ábrázolva a korai Szovjetunió tehetős vidéki kereskedő rétegének életét.
Szereplők: Nyina Grebeskova, Vjacseszláv Nyevinnyij, Mihail Pugovkin, Mihail Szvetin stb…

A második novella címe: Különös eset
Ez a filmecske egy (illetve több) házasságon kívüli kapcsolat visszásságairól szól.
Szereplők: Oleg Dal, Larissza Jerjomina, Jevgenyij Zsarikov, Mihail Koksenov stb…

A harmadik novella címe: Esküvői incidens
Elég sokat mondó cím…Adott egy fiatalember, aki megismerkedik a villamoson egy nővel. Három napig találkozgatnak, majd megkéri a kezét. Ám az esküvőn nem ismeri fel, mert korábban mindig csak nagykabátban és sapkában látta…
Szereplők: Leonyid Kuravljov, Georgij Vicin, Szavelij Kramarov, Valentina Telicskina stb…

A filmhez tartozó felirat megtalálható itt.

És most a felirat készítője, fordítója sorait ajánlom a figyelmetekbe:

A filmről olvastam egy orosz kritikát. Amiért megmaradt bennem, az első mondata volt, mely szerint  a „Lehetetlen!” Gajdaj utolsó igazán jó filmjeként van számon tartva. A rendező korábbi filmjeivel nagyon magasra tette a mércét, olyan filmeket készített, amelyek ma, 40-50 év múltán is megállják helyüket. 12 szék, Briliáns kéz (Brilliantovaja ruka – amely e blogon is közzétett film). Nagyon magas az ezekre a filmekre szakosodott portálok által adott pontszám. Illetve megdöbbentően magas a nézőszám, 40-50 millió ember váltott jegyet ezekre a filmekre. A „Lehetetlen!” pedig minden kritika szerint a legnagyobb kasszasikert jelentő orosz komédia, amit valaha is leforgattak.
Az 1965-ös „Kísértés” után Gajdaj ismét olyan filmet akart forgatni, amely egymástól független, mégis rokon témával foglalkozó rövidfilmeken alapul. A három Zoscsenko novella a fiatal Szovjetunió vidéki életének negatív jelenségeiről szól. Ostobaság, részegség, kapzsiság, szellemi sivárság, amelyeket a jellegzetes Zoscsenko-humorral ábrázolja. Amennyire ismeretes számunkra, Zoscsenko művei alig lettek megfilmesítve. Ennek oka, hogy a szerző stílusát nagyon nehéz vállalkozás filmen visszaadni. (hazai párhuzam – Rejtő Jenő műveiből alig készült filmes változat.)
Gajdaj biztosra akart menni és jól bevált színészeit válogatta be a forgatásra. Georgij Vicin már a nyolcadik Gajdaj-filmben szerepelt, de Nyina Grebeskova is ötödször forgatott a rendezővel. Ugyanakkor feltűntek a fiatal és később nagy karriert befutó színészek is, mint például Oleg Dal. Összességében az alakítások fantasztikusak.
1974 őszén kezdték meg a forgatást. Érdekesség, hogy a vidéki jeleneteket a Moszkvától 1200 km-re található Asztrahányban forgatták. A filmet 1975 augusztusában mutatták be, óriási sikerrel. A magyar mozik 1976. novemberében vetítették, „Nősülni tudni kell!” címmel. A magyar kritikákat, ezzel együtt a kópiákat is valószínűleg por lepi már. Nem sok nyomát találtam a hazai forgalmazásnak. Annak ellenére, hogy ez valóban a mai napig híres film. Legutóbb a Chanel One Russia 2014. augusztus 3-án adta le a televízióban.
Egy érdekesség a filmhez. A harmadik novellában van egy lakodalmi jelenet.
- Мне горко! - mondja fájdalmas arccal az örömapa. Szó szerinti fordításban: Engem ez elkeserít! Mire a mellette lévő hölgy vidáman kiabálja: - Горко! Ami pedig az orosz lakodalmakon azt jelenti: - Csókoljátok meg egymást! Érdekes, azonos alakú, de teljesen mást jelentő szavak.
És hogy mi a legvalósabb és legvelősebb 2010-es vélemény az 1970-es években készült filmről, amely az 1920-as évek Szovjetunióját gúnyolja? „Az idő halad, de az emberek nem változnak…”
Nem én mondtam.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése