Miért vonzódhatok az Afganisztáni témakörhöz? - vetődhet fel a kérdés a blogomat az utóbbi időben rendszeresebben olvasókban. Talán, mert öregszem és a gyerekkori emlékek fel-feltörnek bennem. Anyukám és apukám elmentek dolgozni, és - mikor a testvérem nagyobb lett - egyedül rendbe raktam magamat és indulásig szólt a rádió. Egész után kellett elmennem otthonról. A hírek jelezték nekem, hogy itt az idő. És olyan nevekre emlékszem azokból az öt percekből, mint a Bekaa-völgy, Nadzsibullah, Babrak Karmal. Szadat, Brezsnyev, mudzsahedin, kijárási tilalom, Szolidaritás, Achilles Lauro, Arafat, Begin... Emlékszem arra is, amikor az utolsó afgán államfő halálának a körülményét bemondták. Felakasztották, fejjel lefelé. Az elkövetőket, persze akkor még nem táliboknak hívták. És arra a viccre is, amit kisiskolás fejjel nem értettem, és a poénja az volt, hogy közlik Brezsnyev elvtárssal, hogy a Vörös Téren evő sokezer ember pálcikával eszik. És emlékszem, a kaján mosolyra, amivel "díjazva" volt ez az adoma. De már nagyon régen elmúlt az az idő, amikor a családom bármelyik tagja is bekapcsolja a rádiót.
Tjorkin Afganisztánban
Ezt a verset 1987-ben írták, Afganisztánban. Tiltott irodalomnak számított, kézzel írt lapokon terjedt a Szovjet Hadsereg tagjai között. A háború művészete témakör egy darabja. Hevenyészett fordításomban közlöm a verset. Azt gondolom, sikerülhet megfogni valahol a sorkatonalét hangulatát vele.
Vlagyimir Arkagyevics Grigorjev
Tjorkin Afganisztánban
„A mudzsahed zajt csap, Puli-Hurmit és Herát közelében
Belevágnak, a fenébe is, az afgán katonák.
Kandahárban is, Gazniban is, Bagramban is és Kabulban is
Az afgán hadsereg fia, nos hát, a rúd a golyó alatt van.
A kontingensük meg kicsi – alig több mint egy szakasz -
Átlépi a határt, gyönyörködik a természetben...”
I.
Szőlőért néha
Elhagyták az előőrsöt,
Verseket olvastak a tűznél
És vezették a körtáncot.
Olvasták a rokonok leveleit
Borítótól borítóig.
Minden csendes volt, és akkor
Hirtelen megjelent... Tjorkin
„Vaszilij, te! Az anyád!
Hát egyből, mint egy könyvecskéből?”
És Vászka levette rongyjait:
„Üdvözlet mindenkinek, tesókák!
Az úttól nem könnyűek a lábak
És a panama alatt nehéz...
Öntsetek valamit, emberek
50 kopekes szeszecskét.”
„Vaszilij bocsáss meg nekünk, -
A mi Vovka szakácsunk mondta. -
Nincs szeszünk az úton,
Puska van a kezünkben!
Különben is, itt nincs mit inni
Vodka sincs, se sör...”
Vaszilij hagyta befejezni
És elmosolyodott fanyarul:
„Tehát. Nincs innivaló. Ne mond...
Hogy néz ez ki?
Gyerünk Vova, mutasd
Hol a cukor és az élesztő!”
A tartályba vizet nyomat
Élesztő és a finomított cukor:
„Várjatok most, srácok
Két-három nap kell!”
Három nap múlva Vászja
Összegyűjtött minket az üst körül
És ahogy elkezdte az egészet kovászolni, -
Brázska folyó folyt!
Aki nem tudott már inni
Beesett egyből ott, a szakadékba.
Így tanította meg Vaszilij
A kontingenst brázskát készíteni.
Ittunk, töltöttünk a kulacsokba,
Hát meghoztuk a döntést
Hogy ezentúl a brágát
Nevezik szovjet fantának.
II.
Tehát boldogan gyógyultak,
Összekutyultak egy csomó dolgot,
De... Vaszilijt befektették
A politikai osztályra.
Lebarmolják a teljes tekercset,
És ho-hót mondott, nem hu-hút?
Beültették a horogba
És elküldték Ruhába.
Ejtőernyővel, savanyú képpel
Vászja keresztül rohan a gerincen,
És felsóhajt: „Ej, úgy tűnik,
Elkések az ebédről..."
Vászja alszik, olvas, kvászol,
A parancsnok integet a kezével,
Végtére is most ruhai Vászja
Ne ijeszd meg a ruhait!
Tjorkin viccekkel és nevetéssel
A században a berendezést rögzítette,
Kevés, hogy Ruhába jöttek -
Különben is, most már utász.
Vaszilij megtelepedett a században
Rápillantott, hogy hogyan.
Látja Vászját a században,
Hogy lenne... Köztörvényes.
Vászja az öregeket összeszedi,
Beszéde szilárdan vezet,
Azt mondták, hogy ne itt, és ne így,
Azt mondták, valami van a szájban.
Mondja, mondta ne úgy,
Azt mondja a koporsóba öreget látott -
Végül is, róla Tvardovszkij
Negyven évvel ezelőtt írt.
III.
Vidáman gyógyult Vaszilij -
Boldog volt a csávó miatt,
De egy nap beszlopált,
A csatornából kanállal szürcsölte a piát.
Egy hónap, másfél eltelik,
Csak ő veszi észre,
Mit hoz a májacska
Sárgul, mint a citrom.
Tjorkin kifordul a nyárból,
Elfelejtvén a szégyent és a gyalázatot,
Rohant a helikopterhez,
És küldték is Bagramba.
A fertőzőn fekszik,
Nem akar semmit,
És a csinos leányzó
A fenekébe szúr.
És időnként Vaszilij
Álmai szörnyűek,
De nem idenkedik attól
Hogy helyet cseréljen egy nővérrel.
Vászja mája meggyógyult,
Meghallgatta az előadásokat,
És neki mondják: ”Ugorj most
A rehabilitációra!”
Megfenyegetik ujjal -
Vászja felkiált: „Várj, várj!
Semmi rehab!
A tea, nem az ötvenhatodik!”
(folytatása lesz...)
Jegyzet
Láthatjuk, hogy a versnek nem azért kellett szamizdatban terjednie, mert éles rendszerkritikát fogalmazna meg. "Csak" a háborús mindennapok köszönnek vissza, és ez szembe ment a propaganda idealizmusával. Az első versszakban azt láthatjuk, hogy Tjorkin megtanítja katonatársait cukor, víz és élesztő segítségével hangulatmósosító készítésére. A brázská, brágá kifejezések ezen házilag hirtelen készített szeszesitalok népi neve. A két-három napos verzió - amit a katonák is készítettek a versben - 6-8%-os töménységű. A néhány hetes verzió lefőzés után 12-16%-os. (Egyébként nem kell finnyáskodni, ilyeneket Hajdú-Bíharban és a Nyírségben is készítettek, és szerintem napjainkban is készítenek. Ezt személyes tapasztalat, de nem tartom kizártnak, hogy az ország más tájain is előfordul az ilyesmi. De az se kizárt, hogy a kristály már rég kiszorította. A szegénység nagy úr.)
Az első versszak végén található a szovjet fanta kifejezés. A jelzőt a költő, amit használ szót, az arab nyelvből kölcsönözte. Fanta surávi (szovjet Fanta).
Az afganisztáni Ruha város, mint helység, viszonylag hangsúlyos helyet kap a második versszakban. Nevezett település a Panzsír-völgy egyik közigazgatási központja. Ott van mindjárt aza rész, hogy Vaszilijt beültették a horogba! A következő sorban: És elküldték Ruhába!
Az utolsó sorokban feltűnik egy szójáték. A tákoj szót a szerző átalakítja tákovszkijra, hogy rímelhessen az utolsó előtti sorban szereplő Tvardovszkijra. Aki az eredeti költemény szerzője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése