A korszellem mit mond ma erre? Van olyan, aki fel meri vállalni a véleményét? Te mi vagy: romantikus álmodozó vagy kiégett cinikus állat? Csak hogy a két végletet említsem.
Elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni, hogy a film korhatár besorolása 18+. És nem véletlen. Nem feltétlen a látványvilág miatt, hanem a téma az, amihez kell egy kis érettség.
Harmincöt-harminchét lehettem, amikor először olvastam az Anna Kareninát. És akkor úgy gondoltam, hogy hamarabb kár lett volna. Ezért is lepődtem meg, amikor néhány évvel ezelőtt egy huszonegy éves rokonom közölte, hogy épp most fejezte ennek a regénynek az elolvasását. Kíváncsivá tett. Ugyan mit mondhat Tolsztoj eme könyve egy huszonévesnek? Az emberi lélek bugyrainak bemutatása mennyire érinthet meg egy huszonévest? Megértette, átélte az ábrázolt drámákat? Ráadásul, ez a regény olyan, hogy - legalábbis én eddig ezt tapasztaltam - minden olvasásnál tud mást és újat mondani. Ugyanazon karakterek megítélése egészen más tud lenni, attól függően, hogy mikor olvassa a regényt az ember. Ki szimpatikus, ki nem, kivel érez együtt az ember, és kivel nem... Nem véletlenül világhírű az a regény.
A szerelem... Egyszer beszélgettem egy erős harmincas hölggyel a témáról. Szerinte, az igaz szerelem vakká teszi az embert. Mindent rózsaszínben lát. A másik hibátlannak tűnik. Nem értettem vele egyet. Szerintem, a szerelem nem tesz vakká. (Az az állapot, amiről ő beszél, persze, létezik. De az még nem az igazi szerelem.) Az ember látja a másik hibáit, gyengeségeit, de ezek ellenére, ennek dacára kész az ember arra, hogy az önmagát átadja a másiknak, hogy az önközpontúság helyett valami más legyen a vezérlőeszme. Például, a MI. Van ilyen, amiről írtam most nektek? Mert ha ilyen nincs, akkor szerintem a szerelem nem létezik. A hölgy azt mondta nekem, hogy nincs igazam. Amiről beszélek, az nem a szerelem. A rózsaszín felhős az az...
A Szerelmem című animációs film pont egy ilyen állapotban lévő ifjút mutat be nekünk. (Megtekinthető itt.) Semmi baj a rózsaszín felhőkkel. Kezdetnek nem rossz. De a szerelemben, szerintem, benne van a másik megismerésének vágya is. És az ismerkedés, a megismerés elvezett oda, hogy megláthatjuk a hiányosságokat. És ha látod ezeket, és ennek ellenére rózsaszínben látod a világotokat, akkor az már jóval több, mint a kezdeti kábulat. Az animációs filmben Anton drámája épp ez lesz, hogy kiderül számára, hogy az istennő ember. Na, ezt kell feldolgozni úgy, hogy megmaradjon a rózsaszín világ is. Lehetséges egyáltalán ez? Vagy nem is ez a szerelem? Létezik a szerelem?
A film arról szól, hogy van egy lány, akit szerelmi csalódás ér. Valószínűleg, nem az első, hiszen elege van a férfiakból. És van egy hapsi is, aki nem hagy ki egyetlen lehetőséget. Nem hogy nem köteleződik el érzelmileg, de még fel sem merül benne ez a lehetőség. Szóval, hogy-hogy nem, a két fiatal szomszédok lesznek... Természetesen, a szituációba bele van kódolva a konfliktus. Kátya (Anna Csipovszkaja) úgy gondolja megleckézteti Szását ((Vlagyimir Jaglics), a nőcsábászt. A film korhatáros, ugyanakkor vicces is. Pozitívum, hogy nem az altesti humor jellemzi. (Legalábbis nem úgy, mint egy tucat Adam Sandler film esetén ez megszokott. Nem feltétlen kell közönségesnek lenni. Szerintem.) E mellett, azt gondolom, mondanivalóval is rendelkezik. Még akkor is, ha romantikus alkotásról van szó. Ja, és nagyon bírom az orosz romantikus filmekben, hogy a happy end nem feltétlen tuti a mozi végére. (A Bumer 2 megvan? Tudod, hogy nincs reális esélyük az elmenekülésre, mégis vágysz rá. És a végén nem ér csalódás. De végig benned volt a bizonytalanág. Meg valahol a happy end nélküli befejezés, mégis happy endes volt.) A fordítás elkészítése végig egyfajta könnyed lelkületet okozott nekem. Élveztem a "feladatot". Ez nem feltétlen van így, illetve nem mindig tart ki a végéig. Előfordul, hogy a fordítás lenyom, mint például ennél a dokfilmnél, de hát az élet nem habostorta; egy klasszikus idézettel élve.
 |
Vannak akik azt hirdetik, hogy a szerelem maximum csak két évig tarthat. De lehet, hogy csak egy hétig:
Ha létezik szerelem, akkor vagy Zoránnak van igaza és múlnia kell, vagy... Vagy nagyon vigyázni rá, hogy ne múljon el. Hisz annyi minden van, ami (és aki) ellene dolgozik. Néhány éve készítettem egy feliratot egy olyan filmhez, ami meg erről (is) szólt. A női főszereplőt abban az alkotásban is Ányja Csipovszkaja alakítja. Az a mozi komoly kérdést feszeget(?). A szerelem - amely éteri fogalomként él a köztudatban - legnagyobb ellenségeit mutatja be. Azt, hogy közönséges dolgok - mint például a pénztelenség, a nehéz anyagi helyzet - mennyire gyilkosak tudnak lenni egy kapcsolatra nézve. A nagy érzelmet hogy elpusztítja a profán. Pláne akkor, ha az érzelem iránya, célja megváltozik.
És akkor, ha valakinek az ideje engedi, akár a Szerelemről című alkotást is megnézheti, például itt. Ennek a filmnek a hangulata más, mint a Szerelem nem létezik?-nek. Csak szólok, nehogy valaki csalódjon!
És valahol vannak közös pontok mindhárom - ebben a bejegyzésben megemlített - alkotásban. Az animációs film Antonja úgy véli szerelmesnek kell lennie, és megtalálja az "istennőjét". Akit bálványozhat mindaddig, amíg ki nem derül a lány "fogyatéka". Ami a fiú kiábrándulásához vezet. Anton úgy viszonyul a lányhoz, mint az a személy, akit a bejegyzés elején említettem. Rózsaszínben látja a világot, és amíg ez a köd leuralja az elmélyét, addig tudja azt gondolni, hogy szerelemes. Számára ez az érzelem egy álomvilág.
Kátyának nincsenek illúziói Szásával - és úgy általában az összes pasival kapcsolatban -, így nem is járhatná be az antoni utat.
Nyina Alekszandrovna pedig... Nyina együtt él egy férfival, közös céljaik vannak. Közös nehézségekkel. Amik következtében egyfajta kiégés, kiüresedés jellemzi a férjével való kapcsolatát. És valahogy úgy alakulnak a dolgok, hogy minden megváltozik az életében.
"Hová, Nyina Alekszandrovna?"
 |
Így eme írás lezárásaként talán egy Omár Khajjam rubait "illene" prezentálnom - már csak hagyománytiszteletből -, bár már jó ideje nem vettem kezembe a neves perzsához köthető verseskötetet. Úgyhogy... Marad a már egyszer használt négysoros:
"A szenvedély nem lehet
A mély szerelemmel barátságban,
Ha lehet,Amikor együtt van, az nem sokáig van."
Ami - mármint ez a vers - egyáltalán nem biztos, hogy Khajjamhoz köthető. A magyar műfordítások konzervatívan kezelik a szerzőség kérdését. Hiszen csak közel száz négysorosról tudhatjuk biztosan, hogy a perzsa polihisztor tollából ered. (Az meg csak hab a tortán, hogy a 11.században élt polihisztornak tulajdonított költeményecske tartalmilag teljesen szembe megy napjaink populáris elképzelésével, elvárásával. Ha ez eddig nem tűnt fel, akkor kérlek olvasd még egyszer el azt a négysorost!) A Szerelem, a Bor, a Nő, a Mámor (akár bor, akár nő idézi elő) át és áthatják a bölcs Sátorkészítő líráját. De hogy lehet ez? Hisz a szúfitizmus - ami Khájjám-Chájjám idejében Perzsia területén igen népszerű volt; oké, ez egy eufémizmus ebben az esetben... az állam ideológiája volt ott, és akkor - az iszlám ortodoxiájához közelebb van, mint a reform felfogáshoz. A szúfit az aszkétizmus, az egyszerű életvitel (és az ezoterikus érdeklődés, és a misztikus megközelítés) jellemzi. Hogy jön ide a Bor és a Mámor (amit értelmezhetünk Szenvedélynek is) felmagasztalása? Vagy Khajjam kétlaki életet élt volna? A Bor, a Nő, a Mámor, a Szerelem a szúfita költészetben allegóriák. Transzcendens valóságot, az ahhoz való viszonyt szimbolizálja. (Bátran kiterjeszthetjük gondolatainkat ebben a témában, hiszen a szúfitizmus az iszlámban olyasmi, mint a judaizmusban a haszidizmus, vagy a kereszténységben az az irányzat, amelynek egyik gyökere a pietizmus, szára a korai metodizmus. A másik gyökere... Ebbe ne menjünk bele! Rázós ügy.) A Közel-Közép-Keleten a képes beszéd, az allegória át- és átszőtte, szővi a mai napig is a közbeszédet. Hát még a lírát!
A szúfi költészet allegóriáihoz hasonlít az Énekek Éneke - ami judaizmushoz köthető költészet csúcsa. Amely mű elsősorban a szerelmes vőlegény és a szerelmes menyasszony egymáshoz való viszonyát mutatja be. A rabbik azt mondják, hogy ez egy allegória, és Izráél és a Mindenható viszonyát szimbolizálja. Már a korai keresztény egyházatyák viszont azt állították, hogy az az Egyház és a Mindenható viszonyáról szól ez a költemény. (Ne menjünk bele a helyettesítési teológia állításainak vizsgálatába, ez most tévút lenne.) Ebből is látható, hogy a közel-keleti emberek gondolkodásában a Szerelem metafizika jelentéstartalommal is bír. És ez egy ősi hagyományos értelmezés, amely évszázadokig (sőt bátran mondhatjuk, hogy több mint két évezrede) meghatároz(t)za a helyi filozófiai-teológiai gondolkodásmódot. Basszus, és vannak akik csak kémiai kölcsönhatás végtermékének gondolják szerelmet!
