Feliratok

Két Halom 1-3.rész


Két Halom.
Valamikor a nyáron volt egy kis szabadidőm és elkezdetem nézni ezt a sorozatot. És nagyon hamar rabul ejtett. Olyan ez, mint egy görbe tükör. Minden és mindenki megkapja azt, ami jár neki. A humor, a szarkazmus nem ismer határokat.
Már az első résznél eszembe jutott egy régi könyv, egy könyv, amit kamaszként olvastam. Ezzel párhuzamosan az úgynevezett covid járvány is. Pontosabban annak "utóélete". Mindezt a két dolgot azért jegyzem meg, mert a Két Halom alapötlete nem eredeti. Na de amit kihoztak belőle!
Az... Az egy könnyed, szórakoztató saját magának és nekünk görbe tükröt mutató alkotás lett.
Könnyed. És ezen van a hansúly.

Robert Merle disztópiájában - a Védett férfiakban - kitör egy világjárvány. Hiába a figyelmeztetés, az amerikai elnök nem hajlandó komolyan venni a veszélyt. A megoldás a gazdaság teljesítményének visszaesésével járna, és nem vállalja ezt be. A GDP nagysága fontosabb, mint az állampolgárok élete, életminősége. (Honnan olyan ismerős ez a hozzáállás?) Egy kór terjed a világon, ami az ivarérett férfiakat támadja csak meg. És a betegség vége, minden esetben az exitálás. Gyógyszer nincs rá, a kutatásra nem volt politikai akarat. Két menekülési út van. Az egyik a kasztrálás, a másik a teljes izoláció. Egy új társadalmi rend épül fel, egy férfiak nélküli társadalom. A kasztráltakat a nők lenézik, mert teljesen haszontalanokká vált emberek. A kevés megmaradt biológiai értelemebe vett férfinek meg csak az örökítőanyagára van szüksége az új rendszernek, mert az emberiség nem halhat ki. A regény, ami egy nagyon jó alkotás, egy disztópia. És nem csak azért, mert kihal benne az emberiség jelenős része.
A sorozat alapja az, hogy az USA és Észak-Korea között kitör egy nagy háború. Egy világháború. 2030. áprilisában kezdődik a konfliktus. És ennek során biológiai fegyvert is bevetnek. A koreaiak egyik csapása egy vírus, aminek következtében kihal az emberiség jórésze. A férfiak. És az, hogy ez a ragály észak-koreai katonai biológiailabor terméke nagyban hasonlít azokra a soha meg nem erősített, de cáfolhatatlan vádra, hogy a covid 19 egy Kínából származó termék. Mesterségesen előállított vírus. Hogy ez igaz, vagy sem, gyanítom biztosan soha nem fogjuk megtudni. Ha igaz, akkor azért nem, ha nem igaz... Majd pont most, amikor nagyon úgy néz ki, hogy vége az egypólusú világrendnek, majd pont most jön el a dezinformációk végének a kora, ugye? Hát nem.

Szóval, a Földet megrázó háborús kataklizma után, 2140-ben járunk. Ekkora kialakul az új világrend. A sorozat így egy matriarchális társadalmat mutat be, ahol látszatra minden nagyon szép, minden nagyon jó... De a látszat, nem a valóság. (Ugyanakkor, ez az alaphelyzet tökéletesen alkalmas arra, hogy az alkotók beszóljanak a mai kor szellemének, hogy belenézhessünk egy torzító tükörbe.) Lépésről-lépésre, epizódról epizódra ismerhetjük meg ezt az új társadalmi formát.
A fenti képet nézve láthatjátok, nem csak hölgy szereplői vannak a filmnek. És igazatok van. A nők civilizált környezetben élnek, van néhány spermadonorjuk, de a kevés megmaradt férfi az orosz erdőben él, férfias - ebben az esetben értsd igénytelen - körülmények között. Persze, ahogy a városban néhány férfi is él, úgy az erdőben is él néhány nő. Egy patriarchális közösségben. Na, ez sem a mennyország. Nagyon nem. A kétfajta közösség jól el van zárva egymástól. Míg egy napon...Valahogy, mintha átjáró "nyílna" a két közösség között. Ami csak gonddal jár. A nézőnek meg szórakozással. 😁

Érdekes, hogy mind Merle-nél, mind ebben az orosz sorozatban a férfiak nélküli társadalom bár a hivatalosan prűd, valójában mindkét művet illethetnék a szexista váddal. És azért lássuk be, attól hogy disztópia, szóval ettől eltekintve azért fontos kérdés az, hogy egy gyakorlatilag férfi nélküli társadalom, hogyan éri el, hogy a népesség reprodukálja önmagát. És ez nem egy elhanyagolható kérdés, még egy a jövővel foglalkozó műben is. És így értehtő is a 18+-os besorolás is. 

A sorozat első két epizódja itt tekinthető meg:
https://videa.hu/videok/vicces/ket-halom-01-02.resz-q3toiDa9iZvudY89


Ifjak a Mindenségben

Kicsit olyan befejezetlenül ért véget a Moszkva-Cassiopeia, nem? Nem véletlen a film végén a Vége az első filmnek felirat sem. A Cassiopeiát követő évben - 1974-ben - elkészült a második film is: Ifjak a Mindenségben (Отроки во Вселенной) címmel.
A film elején egy rövid és frappáns megoldással képbe kerülhetnek mindazok, akik az első filmről (még) lemaradtak. Ezután zökkenőmentesen folytatódik a történet a szovjet pionyírokról, akik elindultak a Cassiopea csillagkép Alfa csillagának második bolygójához. Kedves kis történet tinédzser l'amour-ral és úttörő öntudattal ötvözve.
Nem kívánom spoilerezni a filmet, mert nem túl hosszú és jó is egyszerre. Annyit elárulok, hogy ebben a részben kevesebb a tudományosság - elvégre az már meg lett alapozva az előzményben - és így rá tud az alkotás fordulni az önmaga üzenetére. Engem érdekelne, hogy annakidején milyen tanúságot vontak le a nézők, bár tudom, hogy soha nem fogom megtudni. Már csak azért sem, mert Einstein időutazás paradoxona - ami ráadásul a mély űr felfedezésének lehetőségét is majdhogynem kizárja szerintem - rámutat arra, hogy visszafelé soha nem fog az ember az időben utazni. Személyes véleményem szerint előre se, pedig erre szükség lenne, ha más csillagrendszereket is el szeretne érni az emberiség. És én nem hiszek abban, hogy az ember mindentudóvá válhatna. Az, hogy jellenleg is tart egyfajta tudásforradalom (és elég dinamikus, és már meglehetősen régóta), mindez nem predesztinálja az emberiséget arra, hogy minden álmát, fantáziálását megvalósíthassa.
A Belga együttes egyik dalából tudható, hogy: "...Mechanika, mechanika keményebb, mint a Metallica..." Igen. És ez "csak" a Mechanika. És hol van még a Fizika többi része!
A különböző tudományok leírják a környező világunkat, azok matematikai összefüggéseit, de a határokon nem fog túljutni. Persze, nem tudhatjuk, hol vannak azok a határok, úgyhogy csak bátran kutassuk, fürkésszük a Világmindenség titkait, de ne feledjük: nem vagyunk nagyobbak az anyagi világnál,az anyagi világ törvényszerűségeinél sem.


Számomra rettentően érdekes, hogy a két film - a Moszkva-Cassiopeia és az Ifjak a Mindenségben - még így közel ötven év után is aktuális. Nem csak az asztrofizikai részek, nem csak a jövőbeli felfedező-űrutazások kérdéseire látja ugyanazokat a válaszokat, mint (a Star Trek sorozatok mellett) napjaink e téma iránt fogékony elméi, hanem - jó sci-fi-hez illően - napjaink társadalmi kérdéseire is rávilágít. Konkrétan gondolok most a robotizációra, a mesterséges intelligencia fejlesztésekre, és azok esetleges negatív hatásaira. Mert az ezen iparágban érdekeltektől csak a pozitív reklám jön ezerrel...

Valamikor Oldfan azt írta nekem, hogy a szocialista országokban készült sci-fi filmek legalább olyan jók, mint a hollywoodiak. Egyedül a megvalósításon látszik a pénztelenség, amit leleménnyel próbáltak az alkotók pótolni. (Remélem jól emlékszem soraira.) És valóban.
Beszélgettem egy kedves ismerősömmel nemrég, és szóba hoztam a Moszkva-Cassiopeiát. Kérdeztem látta-e? Igenlő válasza után belemélyedtem a témába, és megemlítettem, hogy mind a Moszkva,  mind az Ifjak a Mindenségben számtalan szuperprodukciónak (még a Terminátornak is - gondolok itt most a Skynetre) a koncepciójához adhatott ötletet. Beszélőtársam egyetértett velem, és közölte, hogy a szovjet sci-fik valóban erőteljesen inspirálták az Újvilágban élő szerzőket, filmeseket. Azt gondolom, ha megnézitek ezt/ezeket a filmet/filmeket, nem fogjátok túlzásnak gondolni ezt az állítást. Remélem, legalábbis.    
De nem szaporítom tovább a szót. Javaslom,tekintsétek meg az alkotás(oka)t!