Az Intézet egy szigeten játszódik, ahol csak egy leánynevelde található, benne hat vagy hét növendékkel, egy nevelőnővel illetve van egy férfi kisegítő is. Senki más nincs a szigeten. A világtól való elzártságát csak egy komp töri meg, időnként. Szinte tökéletes izoláció! És az idősík? A 19.század végi cári Oroszországban járunk. A sztori? Hideglelős.
De sokkal több van benne, úgy vélem, mint drámaiság, időnkénti félelemgerjesztés. Bizonyos szempontból a Skarlát betűhöz - gyerekkoromban adta a magyar tévé sorozatban esténként, valami nyugati feldolgozás volt -, vagy a Szolgálólány meséjéhez hasonlíthatnám. Négy részes mini sorozatról van szó, és az első részben hangsúlyos - szerintem - mindaz, amit Nataniel Hawthrone és Margaret Atwood művei is üzentek nekem. A vallási bigottságról szóltak nekem ezek a könyvek. A vallási bigottság alatt én nem feltétlen azt értem, hogy valaki szó szerint értelmez mondjuk egy vallási iratot. Az ilyen emberek a fundamentalisták. Legyen szó akár a Koránról, akár a Bibliáról. És fundamentalistának lenni nem feltétlen negatív dolog. Negatívvá akkor válik, ha az alapban - a fundamentumban - van valami életellenesség. Bigottnak lenni - számomra - azt jelenti, hogy valaki vagy valakik az elképzelés(üke)t, a hit(ük)et, az ideológiá(juka)t (a nem kívánt rész törölhető) erővel - és esetleg hatalommal is - próbálja-próbálják másra vagy másokra ráerőltetni. Atwood például egy ilyen társadalmat ír le. És furcsáltam, amikor - a filmsorozatos feldolgozás sikere idején - volt olyan magyarországi felekezet, amelyhez köthető személy keresztényellenességről beszélt a művel kapcsolatban. Se a könyv, se a sorozat nem kereszténységellenes. Viszont, a bigott, az államhatalommal összenővő kereszténynek tűnő szervezetek joggal olvashatnak ki kritikát ebből a műből. De a Bibliában található Jelenések Könyve is elítéli az ilyen szervezeteket. Képes beszédet használva fenevadon ülő prostituálthoz hasonlítja őket. A nagy parázna (hogy egy kis liturgikus zsargont is használjak) részeg a szentek vérétől. Azaz hatalmi eszközzel pusztítja riválisait. Miközben, hiszen prosti, pénzért megkapható... Kemény beszéd ez, nem is értem, miért hiányzik az istenfélelem sok honi egyházi vezetőből. (Azt már feltételezni se merem, hogy esetleg valójában, szívük legmélyén materialisták. Olyanok, akik - ahogy a Szentírás nevezi őket - kezükben hordják istenüket.)
Talán Atwood regényénél is jobban bemutatja a bigott vallásosság egyik másik következményét Hawthrone Skarlát betűje. És mi ez a másik következmény? Hát a képmutatás.
Diktátorok előszeretettel próbálják magukat bemutatni, mint akik morális magasságokban vannak ellenfeleikhez képest. (És az európai történelem tanúsága szerint, mindig találnak maguknak olyan vallási prostikat szervezeteket, amelyek legitimálják ezen törekvéseiket.) Sőt, nagyon sokszor ezek a diktátorok korrupt, erkölcstelen és éppen ezért képmutató emberekkel veszik körbe magukat. Egyrészt, mert a társadalom ilyen embereket termel leginkább ki magából, másrészt mert ezek az emberek könnyen zsarolhatók, könnyen kézben tarthatók. Így tett Napóleon a franciák császára, és Hitler német kancellár is. Az úgynevezett Hosszú Kések Éjszakáját - ami gyakorlatilag nem más volt, mint az NSDAP-n belüli frakcióharc, leszámolás az egyre népszerűbb SA vezetőségével - úgy adták el a német társadalomnak, hogy a forradalmi pártban lévő korrupt, pederaszta, élvhajhász vezetőket likvidálni kellett, hogy az Ügy tisztasága megmaradhasson. De például Ernst Röhm előbb volt homoszexuális, mint Hitler párttársa. A Vezér a kezdetektől tudta, hogy a rohamosztagosainak vezetőjének soha nem lesznek botrányos nőügyei. De miért csak akkor volt ez probléma, miután bent voltak a hatalomban?
Berija, Jezsov és társaikat szintén le lehetett volna csukni büntetőjogi perek után. Nem a promiszkuitás vagy a homoszexualitás lett volna a probléma, hanem mondjuk pedofília. Mégis csak haláluk után beszéltek bűncselekménynek számító szexuális devianciájukról hivatalosan. Mintegy karaktergyilkosságként.
Szóval, a képmutatás nagyszerűen kihasználható a politikában. A képmutató ember zsarolható. Könnyen irányítható. (Ha nem, akkor jön a nyakkitörés, a karaktergyilkosság.)
Az Intézet egy olyan helyen játszódik, ahol szigorú, keresztény elvek szerint kívánják nevelni a lányokat. (Azt gondolhatnánk, hogy akkor jó eséllyel megvásárolja majd ezen alkotás bemutatási jogát valami NER közeli médiavállalkozás, de szerintem erre igen kicsi az esély. Hiszen a Bender trilógia első részét is csak megvágva merte bemutatni a TV2. Nevezett filmben van egy soft-pornográf jelenet, amit erősen lerövidítettek a magyar verzióban. Nem fért bele a magyar erkölcsiségre annyira vigyázóknál ez. Pedig a hivatalos propaganda szerint, napjaink Oroszországánál senki nem őrzi jobban a keresztény értékeket. És az Intézetnek jelentősebb részét kellene kivágni, elzárni a magyar néző elől, mint a Bendernek kellett.) Az alkotás arról szól, hogy a keresztény szellemiségben történő nevelés mennyire nem sikerült a szigeten. Képmutatás, erőszak, homoszexualitás a válasz a bigott nevelési módszerre.
Emlékszem, évekkel ezelőtt Darkcomet az egyik hozzászólásában "számon kérte", hogy betiltották a homoszexualitást Oroszországban. (Jó lenne, ha ide tudnám linkelni, hogy melyik bejegyzéshez írta, de arra - sajnos - már nem emlékszem.) Válaszom valami olyasmi volt, hogy az akkoriban új törvény nem a homoszexualitást tiltotta be, hanem csak a homoszexualitás propagálását. Darkcomet barátunk csak hitelt adott a magyarországi hírforrások állításának, de épp ez az alkotás is azt bizonyítja, hogy annakidején ezek a hírek csak oroszországellenes hangulatkeltések voltak. Hisz jónéhány évvel vagyunk a törvény hatálybalépése után, és Oroszhonban bemutatnak, vetítenek ilyen filmet, mint pl. az Intézet, és nem eldugva művészmoziban, hanem a televízióban. És nem tiltották be. Ahogy a Két Halom című sorozatot se, pedig a homofóbiának azért odasuhint az is. Ha be nem is mutat, de suhint... És nem tiltották be azt se, és ezt se. Kedves Darkcomet! Nem tudom, olvasod-e ezt az írást, de ha igen, akkor remélem most már elhiszed nekem, hogy szándékosan nem sugároznak és nem sugároztak valós képet az oroszországi állapotokról sem a magyar, sem a nyugati média. És nem csak most nem sugárzik, hanem igazából soha nem is sugárzott. Ugyanakkor, ellenvetésként megemlíthető, hogy ha egyes alkotásokban megengedik jeleníteni a homoszexualitást, az nem jelenti azt, hogy más alkotásokat esetleg nem tiltanak be épp emiatt. Mert létező jelenség az, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek.
Az Intézet első részét nézve, óhatatlan, hogy ne jusson az eszünkben, hogy országunk vezetői által kívánatosnak tartott oktatási, nevelési módszer kritikája van megfogalmazva, bemutatva benne. Pedig, az alkotóknak nem ez volt a szándékuk!
Zaharova (ugye tudjátok, hogy az orosz kormányzati szóvivőjét is így hívják!) asszony által vezetett leányneveldében igyekeznek pravoszláv szellemiségben nevelni a lányokat. Krisztust erőltetik, de Béliál nyer teret a leányzók életében. Szövevényes viszonyok, egy világtól elzárt helyen. Kódolva van a konfliktus. Ami esetünkben, véres. Eléggé.
A sorozat egyik jelentős karaktere Olga Nyikolajevna Zaharova, akit Viktorija Viktorovna Tolsztoganova (1972-) személyesít meg. Első "találkozásom" a művésznővel az
Antikiller című filmmel volt, amiben egy prostituáltat alakított. Most azt kellene írnom, hogy nagy átéléssel, de nem. Emlékeim szerint annyi volt a szerepe, hogy prostis ruhában állt egy bárpultszerűség mellett. Mondani talán nem is mondott semmit, viszont lehet, hogy szóltak hozzá. Egy szóval, semmitmondó szerepecskéje volt.
Utána láttam jópár filmben, de a
Hóhérban, ha engem kérdeztek, fenomenális volt! (Ahogy Julija Pereszhild is.) Nagyszerű karakterformálást láthattunk tőle.
Az Intézetben is egy komplex személyiséget jelenít meg, azt gondolom, hogy hozta a tőle elvárhatót.
Kereszténységellenes ez a mini sorozat?
Szerintem, nem. De bigottságellenes, ahogy a Skarlát betű és ahogy a Szolgálólány meséje is. Talán nagyon is bigottságellenes.
De döntsétek el magatok!
