Elkészült a harmadik részhez is a magyar nyelvű felirat. Íme, most már teljes a mű.
Most már véleményt formálhatunk az alkotás teljességéről. Felelősségteljesen.
Szerencsére nem kell spoilerezni ahhoz, hogy az ember írjon erről az epizódról. Kedvcsináláshoz nem kell tartalmat megosztani. Hiszen az előző két epizód már megmutatta, mit várhatunk a harmadiktól. Legfőképpen befejezést.
Vagy az alkotók élnek a thriller-horror-misztikus alkotások elcsépelt be nem fejezésével?
Hiszen a lovas személye, én úgy gondolom, a kezdetektől (Gogol.Kezdet) sejthető volt. Ezt a sejtést természetesen megerősítette a második epizód. Hogy a harmadikban nyilvánvalóvá váljon. Mert a lovas nem más, mint...
Fanyalogtam eleget az előző két rész kapcsán. De! Nem készültek volna el a feliratok, ha nem fogtak volna meg az alkotások. Fanyalogtam, és titokban vártam, hogy valaki rám ír: Te! Mit akadékoskodsz? Jók ezek, mert...
Azt gondolom, sokkal több van ebben a Gogolban, mint az elsőre látszik. A Víj bejegyzésében írtam, hogy nem gondolnám, hogy valaki a filmek miatt elővenné és elolvasná az Esték egy gyikanykai tanyánt. Pedig van ilyen. Két nappal azelőtt, hogy publikáltam volna azt az írást, bennem megerősödött az érzés, hogy előveszem és újra elolvasom. Megpróbálva úgy, ahogy a filmsorozat alkotói is tették. Egy és oszthatatlanként elképzelve a novellákat. Nem különálló műként értelmezve. Ahogy eddig mindig tettem.
"Sokféleképpen értelmeztek engem, elemezgetve bizonyos sajátságaimat, de igazi lényegemet nem állapították meg. Arra egyedül csak Puskin figyelt fel. Mindig arról beszélt nekem, hogy még egyetlen írónak sem adatott meg ilyen világosan előtérbe helyezni az élet középszerűségét, hogy mindazon apróság, amely felett elsiklik a szem, mindenkinek komolyan feltűnjék. Ez az én legfontosabb sajátosságom, egyedül az enyém, más írók ezzel egyáltalán nem rendelkeznek."
Ny. V. Gogol: Levelezések barátaimmal, XVIII.3
Így vall önmagáról:
"A legjobb egészség és lelki világosság közepette, amikor mintha még kissé túlzott, mértéken felüli is lenne ez az egészség, az életnek ez a mindent elsöprő ereje, először zavarosan, látszólag minden ok nélkül, visszatarthatatlanul jelenik meg az egyre növekedő felajzottság aztán hirtelen elfog valamilyen félelemérzet: akárha a Pán kiáltana, egy rémületkeltő hang a felhőtlen déli óra csöndjében. Azután elönt a beteges kétségbeejtő bánat, amelyet nem lehet leírni. Ilyen állapotban kerültem , és nem tudtam pontosan, mit is tehetnék magammal, mibe fogódzkodjam. Nyugalmi állapotban még két percig se bírtam megmaradni sem az ágyban, sem a széken, sem a lábaimon. Ó, ez félelmetes volt..."
"Olyanfajta szívemig érő izgalmat éreztem, amely a gondolataimban átsuhanó minden egyes képet gigantikussá, egy teljesen jelentéktelen érzést akkora nagy örömmé változtatott át, melynek elviselésére az ember természete képtelen, minden borongós érzést bánattá, olyan kínzó bánattá fokozott, amely elviselhetetlen volt, majd következtek az ájulások, később viszont a teljes holdkórosság állapota."
"Tönkrement egész belsőmrészem. Látom például, hogy megbotlik valaki, erre azonnal beindul a képzelet, hogy elkapom, de elkezd növekedni, és mindez a legiszonyatosabb látomások rémképein át. Ezek a látomások annyira kínoznak, hogy nem bírok tőlük aludni és teljesen kimerülök."
Ezen, időrendbe szedett idézetekből előtűnik egyfajta pszichés érzékenység, betegség, amely fizikai megnyilvánulása nem feltétlen van összhangban a filmbeli Gogol "elhivatottságát" bizonyító jelenséggel. A kezdeti, korai időszak tünetei egyáltalán nem, az író élete vége felé írt önjellemzés már hasonlíthat(na) a filmben látottra. De jelentős különbségek vannak. Nekem úgy tűnik, mintha a pszichés rohamai összefüggésbe lennének az altuizmusával. És nem kíséri semmi olyan paranormális jelenség, mint ami a filmben (automata írás; lásd az első film elején).
Be kell látnunk, hogy legnagyobb művészeink... khm... Hogy is mondjam? Szóval, pszichésen nem feltétlenül voltak átlagosak. És lássuk be, ez is kell ahhoz, hogy másként érzékeljék világunk dolgait, és megmutathassanak olyan dolgokat, amelyek mellett mi hétköznapi emberek simán elmegyünk.
Hogy egy magyar népi bölcsességet is idézzek: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Mindennek ára van, mindent ki kell fizetni. Kivéve egyetlen Valamit...
De nem csak a művészek ilyen érzékenyek, nem csak ők látják egy kicsit "másként" világunkat, hanem a legnagyobb tudósok is.Gondoljunk csak Sir Isaac Newtonra. Ki az az átlagos emberfia, aki éveken át figyeli a tárgyak mozgását,a mozgások tulajdonságát és arra gondol, hogy van matematikai összefüggés ezekben az eseményekben. Azután nekiáll és viszonylag kezdetleges mérőeszközei segítségével tűpontos matematikai képleteket fabrikál. Hát nem zseni az ilyen?
Furcsának hathat a következő megállapításom - és nyugodtan mondjatok ellent, ha úgy gondoljátok elvetettem a sulykot - de a gogoli világlátást az amerikai Carman Licciardello jobban képviseli, mint a trilógia készítői. Utóbbiak egy népszerű, mondhatni populáris alkotást készítettek. Egyszerre próbálták prezentálni a klasszikus sztorikat a korszellemnek megfelelő feldolgozással. Nem mondom, kedvelhető alkotás jött létre, de vajon kiállja-e az idő próbáját?
Viszont a sötétség hercegéből elfelejtettek gúnyt űzni, elfelejtették nevetségessé tenni őt. Pedig tudhatjuk - ha mástól nem is, de Nyikoláj Vasziljevics Gogoltól igen - hogy finom csipkelődéssel még a legrémisztőbb szörny ellen is hatásosan fel lehet venni a küzdelmet.
A humor legyőzi még a félelmet is!
Kiegészítések a felirathoz
Vurdalak вурдалак
Mitikus lény. Élő-halott vámpír. Alekszandr Puskin Nyugati szláv dalok című versciklusában is megemlítésre kerül. Nagyba hasonlít az európai vámpírra. Néhány aprócska különbség van. Burdalakká válhat valaki, ha egy ilyen lény megharapja és szívja a vérét. (Ez hasonlóság) De akkor is, ha valaki boszorkányokkal barátkozik, vagy boszorkánysággal foglalkozik. De ilyen élőhalottá válhat az ember akkor is, ha bensője teljesen megtelik gonoszsággal. (Ezek különbségek.)
A vámpír mellett a vérszívó, a vérfarkas szinonimájaként is használják ezt a kifejezést. Ábrázolása bár emberszerű, de sokkal állatiasabb, mint a hagyományos vámpíré. 2017 februárjában, ezzel a címmel egy új orosz filmet vetítettek a mozikban. Pontosabban, a szó többes számú alakja a Szergej Ginzburg által rendezett alkotás címe.
Magát a mitikus lényt ábrázolni elég tág keretek között szokták. Nem kötött a formája annyira, mint a vámpírnak, vagy a vérfarkasnak. Az eredeti kifejezés szövegben való megtartása mellett szólt az is, hogy az egyik dialógusban kijelenti a rendőrfőnök, hogy nincs semmiféle vurdulák letartóztatva. A másik fél erre kétségbe vonja a hivatali személy igazmondását. A reakció: Nincs itt semmilyen varázsló, és senkinek nem adunk ki letartóztatottat.
Amennyiben a populárisabb megoldást választom (vámpír) akkor joggal vethetnék a szememre, hogy nehezen dekódolható a dialógus. Hiszen a vámpírkultusz nem igényli a mágikus személyiséget. Ezzel szemben a vurdalak összefüggésbe hozható a boszorkányságot művelővel. A varázsló kifejezés az eredeti szövegben a koldun szó. (A még mélyebb összefüggést keresők számára.)
És ez a párbeszéd, ráadásul, minden csak nem is elhanyagolható. Mert egy zendülést, egy pogrom, az önbíráskodás beindulását előzi meg.
Koszma és Damján ünnepe
Három ilyen nevű ünnep is van, mivel három ilyen nevű szent páros is tevékenykedett az egyháztörténelem folyamán. A három ünnep és időpontjaik:
Ázsiai Koszma és Damjám - november 1/14;
Római Koszma és Damján - július 1/14;
Arábiai Koszma és Damján - október 14/30.
(Kéretik nem ráfelejteni az ortodox egyházban ma is használatos Julianus és a Gergely naptár közötti különbségre! Ezért szerepel két nap is az ünnepek időpontjánál. Ugyanakkor a Magyar Katolikus Lexikon szerint mindhárom időpont ugyanazon szent párost ünneplik. Szent Kozma az orvosok, Szent Damján a gyógyszerészek védőszentjei.)
A film cselekménye szempontjából egyértelműen kizárható, hogy a római szentek ünnepéről lenne szó a filmben. Pokrovhoz való közelsége miatt az arábiai fivérek ünnepe a legvalószínűbb.
Az arábiai Kozma és Damján orvosok voltak. Gyakorolták szakmájukat. Ám Isten karizmatikus ajándékban részesítette őket. Ezután felhagytak az orvostudomány gyakorlásával, de nem hagytak fel a betegek iránti szolgálatukkal. A gyógyítás ajándéka működött az életükben. Ez pontosan annyit tesz, hogy imák hatására Isten meggyógyította a betegeket. A csodák híre eljutott római hatósághoz.
Elrendelik, hogy Kozmát és Damjánt tartóztassák le. Kihallgatásuk során kényszeríteni akarta őket, hogy bálványáldozatot mutassanak be. Ám a két szentet nem lehetett megrettenteni, nem voltak hajlandóak hitüket elárulni. A római vezető ezen feldühödött, megverette őket. Majd megkötözve a tengerbe dobatta a két szentet. Ám a Mindenható más sorsot szánt az övéinek. Elküldte angyalát, aki megszabadította őket a köteleiktől. Damjánék szerencsésen partra úsztak. Az államhatalom emberi elkapták, és tömlöcbe zárték őket. Másnap, tűzbe vetették őket. Ám itt is csoda történt. A lángok nem, hogy nem égették őket, de meg sem perzselték.
Ezt követően még egyéb módokon is megpróbálta a hatalom elpusztítani őket. Kövezés, és lenyilazás. Mind a kövek, mind a nyilak lepattantak a testükről. Végül, három másik mártírtársukkal együtt - Leo(ntij), Anfim, Eutropius - kardélre hányták őket. A vértanúkat együtt temették el. Mindez valamikor a 3. század végén történt, Diocletianus és Maximianus császárok ideje alatt valamikor.
A két szent ikonja a magyar királyi koronán is megtalálható.
Gróf Alekszandr Beckendorf
1816 és 1818 között az Amis Reunis páholy tagja volt. Róla bővebben itt olvashattok.
A trilógia dialógusaiban már a kezdetekben feltűnik egy érdekes kifejezés. A szövegben szinte mindenütt szimplán csak gyilkosnak fordítottam. A szótárak szerint is így kell ezt tenni. Ám, egy kicsit többet jelent ez a szó, mint egyszerű killert. Ha elemezzük a kifejezést, akkor kiderül, hogy a szónak a jelentése olyan személyre utal, aki az ember lelkét gyilkolja le. A magyar lélekölő szavunkkal adhattam volna vissza pontosabban a kifejezést, ha mi nem főként melléknévként használnánk. És ezáltal módosult is az értelme, átvitt értelemben használjuk. Ám, az orosz szövegben végig főnévként használják. Így megmarad az az értelme, hogy olyan valaki, aki nem csak az ember testét, hanem a lelkét is megöli. A trilógiában minden esetben a Lovast hívják így. Ezáltal - az eredeti szövegben - van egyfajta diabolikus felhangja is, amikor így nevezik a titokzatos lényt. Erre "rímmel", hogy időnként fenevadnak hívja a köznép ugyanezt a személyt.
"Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.
János Evangéliuma 8,44b Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)
Mindez a magyar szövegből nem derül ki, de ez szerintem fontos a teljesebb átéléshez. Minden fordításnak vannak korlátai. Ennek például ez is.
Mert a nyomozók szinte a kezdetektől tudják, hogy akit keresnek nem feltétlenül egy halandó, egy ember. Nem kizárt, hogy az, de valaki olyan, akinek démonikus ereje is van. Akinek a tevékenysége nem csak evilági céllal rendelkezik, rendelkezhet.
"Tudja, régóta tanulmányozom a pogány ünnepekről szóló anyagokat. Sokan elfelejtkeztek róluk, de ez nem azt jelenti, hogy nem lennének."
Eme megállapítás - melyet a film egyik szereplője teszi - nem utalhatjuk rutinból a túlzások kategóriájába. Van olyan történelmi feljegyzés, ami arról tesz bizonyságot, hogy a 18.század végi Oroszországnak a világtól elzárt egyes területein, szinte érintetlenül fennmaradt a keleti szláv mítoszokba vetett hit. A népi vallásosság a kereszténységtől szinte érintetlen módon élt tovább. Mindez mutatja, mennyire "hatékony" is az, amikor az Egyház szimbiózisba él az Állammal. Rusz megkeresztelése ezek szerint is a Kard erejétől, hatékonyságától függött és nem az eleve elrendelttől, az Evangélium Erejétől. A tegyetek mindenkit tanítvánnyá (Máté 28,19) utasítást igazából nem erővel, és nem hatalommal kellene elérni. Mert ez az évszázados módszer kontraproduktív, nem hatékony, kártékony és véres. Nem erről szól az igazi kereszténység. Viszont tagadhatatlan, hogy a világi hatalommal kötött szövetségek könnyebbé, komfortosabbá teszik az egyháztagok életét.
A mennyei Szvarog éjszakája
ночь небесного сворога
Szvarog éjszakájának nevezi a szláv mitológia azt az időszakot, amikor a Naprendszerünk áthalad a Sötét Világok (Тёмных Миров; vesd össze a nagyon hasonló című filmmel, és annak "üzenetével") terén.
Anélkül, hogy belemélyednénk most ebbe (semmi hangulatom hozzá), annyit nem árt ha tudunk, hogy ez az egész sötét világos dolog amolyan mitológiai Star Wars. Legalábbis a napjainkban divatos értelmezése ezen irányba tendál. A lényeg, hogy e mítosz szerint a Kozmosz fel van osztva a Fény és a Sötétség erői között. (Dobálózhatnák most évszámokkal, hogy időszámításuk előtt hány ezer évvel, meg utána mennyivel mi meg hogy, de a lényeg: hogy e dualista felfogás szerint a harc lényege a birtoklás.)
Nagyon hasonló ez a dolog a hinduizmus Kali-jugájához. Egyáltalán nem véletlen ez. Az arjánizmus egyik fontos tanítása ez. Volt erről (ha érintőlegesen is szó ezen a blogon is. Talán épp itt...) Szóval, ez az egész árja hatásról tesz bizonyságot. Az újpogány (neopagan) szlávizmus követői úgy tartják, hogy Szvarog időszakának épp a kezdetén veszi fel a kereszténységet Rusz, és ezt nem tartják véletlennek. E szerint a szinkretista kultusz szerint a Fény és a Sötétség erőinek összecsapásának egyik epizódjaként földönkívüliek (sötétség erői) leigázzák a Földet. Azzal a céllal, hogy az emberiséget rabszolgává tegyék. Mindez szvarogi korszak végén lenne meg. De ez így már az eredeti rege erősen felturbózott, modernizált változata.
A szvarog szó eredetét illetően komoly (és nem csak orosz) tudósok is (O. N. Trubacsjov, M. Enrietti, L. S. Klein) úgy vélik, hogy indo-árja szót vett át a szlávság ebben az esetben. Az eredeti szó jelentése talán az lehetett, hogy: égi, mennyei.
A PVL (Повести временных лет) krónika (magyar nyelven is megjelent már: Régmúlt idők elbeszélése - A Kijevi Rusz első krónikája; Zimonyi István munkája és a Balassi kiadó adta ki 2015-ben) szerint Dazsbog (Дажьбог) Szvarog (Сварог) fia. N. I. Zubov szerint Szvarog nevű idol nincs a szláv panteonban. Ő úgy véli, hogy ezt a bálványnevet csak a krónika egyik másolója biggyesztette a szövegbe. Tény, hogy ez lenne az egyetlen írásbeli emléke e névnek.
Szvarog ünnepe
Nehány szó a szvarogizmus "standard" értelmezéséről. (Ha már megemlítettem az ultramodern okkukt apokalipszist.) Szvarog napja október 4.-e. Ez a Mennyei Kovács ünnepe. A Föld teljesen át volt fagyva, így Velesz uralma alatt állt (itt olvashattok Veleszről.) Hogy az emberiség túlélhesse ezt a zord jégkorszakot Szvarog bemutatta fejszés, kalapácsos művészetét. Kovácsként meleget tudott adni az emberiségnek.
Ezen a napon különös tisztelet övezte a kovácsokat, az ácsokat és minden tisztes kézművest. Az ünnepség három napig tart. Áldozat bemutatásával kezdődik (az első csirkét Szvarognak vágják le).
Esténként horrormesékkel szórakoztatták egymást az emberek. Közös étkezések is jellemezték ezeket a napokat. A hatóság nem csak tiltotta, hanem üldözte is azokat, akik a pogány rítusokban részt vettek. A paganisták ennek ellenére megemlékeztek arról, hogy szerintük valamikor nagyon régen egy globális katasztrófától menekült meg az emberiség.
Örökkévalóság és kárhozat
"Légy átkozott az örökkévalóságban! Ítéljenek téged kárhozatra!"
Amikor úgy látom, hogy szükséges, akkor mindig szerepeltetek egy olyan részt a bejegyzésben (mint például ez is), aminek az a célja, hogy az esetleges (vélt vagy valós) kulturális különbségeket tompítsam. Az örökkévalóság-kárhozat nem épp ilyen, de úgy gondolom nem árt erre a témára néhány szót áldozni. A trilógiában hangsúlyos szerepet kap a transzcendens valóság. A materializmus térhódításával előállt az a helyzet, hogy a spirituális dolgokra a legtöbb európai ember ma már csak legyint. A misztikus mesék kontinensünkön is elég népszerűek, és ez nem más, mint annak a jele, hogy az anyagelvűség (hit)világa nem uralta (még) le teljesen az európai gondolkodást. Persze, sokan csak mesének tartják az ilyen alkotásokat, ám van egy másik tábor, aki ha nem is hangoztatja hangosan, de komolyabban veszi ezeket a dolgokat.
A háromrészes Gogol adaptációban keverednek a keresztény és a kereszténység előtti transzcendens elképzelések. A fentebbi idézet dialógusából kiderül, hogy a forgatókönyv írói nagyon is tisztában vannak a keresztény terminológia által használt kifejezések jelentésével. Abban nem lennék biztos, hogy minden néző is.
Az örökkévalóság egy olyan fogalom, amely felfoghatatlan az emberi elme számára. Miért is? Azért mert ez a fogalom egy olyan valóságot jelent, ahol nincs idő. Nem olyant, ahol megállt az idő. Olyat, ahol soha nem volt. Számunkra, akik itt ebben a tér és idő által determinált valóságban élünk, ez értelmezhetetlen. Milyen az amikor nincs idő, de nem is volt soha? Hogy történhet ott bármi is?
Teljesen egyértelmű, hogy a Biblia Istene abból a valóságból tekint le ránk, ahol nincs idő. Ebből több dolog is következik. Mondjuk az, hogy természettudományos módszerekkel nem lehet megtalálni őt. Hiszen a természettudományos kísérletek egyik jellemzője, hogy megismételhetők. Ehhez pedig idő kell. (Edwin E. Abbot Síkföldje épp valami hasonlóról szól. Nem, nem valami hasonlóról. Ennek a könyvnek a megírása épp az volt a célja, hogy megpróbálja megértetni a megérthetetlent. Közérthetővé tenni. Ugyanakkor, mint jó hasonlat - mint jó példabeszéd - azért ennél többet is üzen nekünk.)
Tehát, amikor a filmben az egyik szereplő azt kívánja, hogy a másik legyen átkozott az örökkévalóságban, akkor abban reménykedik, hogy a másik a halála után (miután a tér-idő kontinuumból átkerül egy olyanba ahol tér-örökkévalóság kontinuum van) Istentől való elvetettségben fog leledzeni. Ami azért elég súlyos dolog. Keresztény terminológiával élve: elkárhozik. A második mondat egyértelműen ki is mondja ezt. Ráadásul a két filmbeli szereplő épp a halandóság-halhatatlanság kérdéskörében konfrontálódik ekkor.
A kárhozat az, amikor az ember az örökkévalóságban Isten jelenléte nélkül létezik. A biblikus értelmezés szerint épp ez az ember földi életének egyik célja. Úgy élni az anyagi világban, hogy az örökkévalóságban a Mennyei Király közelében lehessen az ember. Aki jó és igazságos. Jósága nem nagyobb az igazságosságánál, az igazságossága nem nagyobb a jóságánál. Tökéletes.
Kiszel
Javaslom, hogy ha olyan kifejezést találtok ebben a filmben, amihez nem írtam magyarázatot, akkor nézzétek meg az előző epizódokhoz írt bejegyzéseimet. Mondjuk ez a kifejezés nem szerepel egyikben sem, a megoldást a Hóhér című sorozathoz készült írásban találjátok meg. A 6.résznél.
Befejezés...
Így a bejegyzés vége felé, mit is írhatnék még? Elvégeztetett. A legutóbbi Gogol adaptáció mindhárom része elérhető magyar nyelven. Mi a tanúság?
Talán az, amit egy Omár Hajjimnak tulajdonított rubáij így fogalmaz meg:
Ebben a hitetlen (vagy hamis esetleg álságos) világban nem szabad bolondnak lenni:
Azokra akik körülöttünk vannak, nem szabad támaszként tekinteni,
Határozott (józan, erős, rendíthetetlen) szemmel kell tekinteni a legközelebbi barátra -
(Mert a) Barát lehet a legrosszabb ellenség.
Persze, German Boriszovics Pliszeckij (1931.05.17. - 1992. 12.2.) tolmácsolásában sokkal szebb:
В этом мире неверном не будь дураком:
Полагаться не вздумай на тех, кто кругом.
Твердым оком взгляни на ближайшего друга -
Друг, возможно, окажется злейшим врагом.
Omár Hajjim 333. rubáij
Persze, kicsit igaztalan is vagyok a trilógia kitalálóival. Arról írtam, hogy a gogoli örökséghez bizonyos szempontból hűtlenek lettek. Ez így teljesen nem igaz. Bár nem vállalták fel a keresztény értékrendet (És ez alatt nem a politikai kereszténységet értem; most talán definiálnom kellene mi is az a kereszténység... Hát nem az ami a médiánkból folyik. Nem a látszólagos, kétszínű esetleg álszent, ellenben a politikai hatalom által támogatott eszmerendszerről van szó. Nem az Oltár és a Trón szövetségére gondolok.) teljes mellszélességgel, azért lehet egy olyan értelmezése a műnek (főként a harmadik résznek köszönhetően), mely szerint a proto-kereszténység hitvilága nem győzedelmeskedhet. Nem a neobarbarizmusé a jövő.
Érdekesnek találom azt a világméretű jelenséget, amely arról szól, hogy a nacionalizmusok hogyan vesztik el 19.századi formájukat, és veszik fel... A krisztusi hittel való találkozásuk előtti - egyszerre szentimentális és embertelen - formáját. Nem új jelenség ez. Ez történt már a '30-as, '40-es évek Európájában is. Ebből a kontextusból nézve, igen is folytatják az alkotók a gogoli örökséget. No, azért nem viszik túlzásba a dolgot. A finálé, a "végső összecsapás" spirituális szempontból egy nagy katyvasz. Semmi köze nincs a valódi Gogol értékrendjéhez, hitéhez. Amit látunk egyrészt értékelhető úgy, mint az ősi szláv hitvilág "felszámolásának" kísérlete. De közben megkapjuk, hogy a szeretet fontosabb mindennél. (Vakula esete Vaszilinával.) Ezzel (mintha) relativizálódna a gogoli szellemiség fontossága. Marad az érzelemközpontúság, illetve maradna ha nem lenne egy érdekes dialógus Gogol és Liza között. Persze, mindez olyan fordulatszámon, hogy a néző elsőre nem feltétlen gondol ilyenekre.Mindenesetre érdekes megoldások tarkítják ezt az epizódot. (Tetszik, nem tetszik: ez az ára, hogy tele legyenek a zsöllyék.)
Többféleképpen értelmezhető metaforák (?), és egy kis értetlenkedés a legvégén. A szentpétervári részre gondolok. Ami ígéretesen indul, ám a végére teljesen kilóg a trilógia hangulatából. Ahogy a stáblista nézése közben hallható zene is. Számomra kicsit rejtélyes, hogy mit is akartak elérni az alkotók ezzel a nagy váltással. Ugyanakkor nem feltétlen elítélendő a próbálkozás maga. Bizonyos szempontból ez a meghökkentő befejezés még jót is tesz a műnek. Hiszen azok a kérdésekre - amelyek az emberben felvetődhettek az első két rész nézése során - kimerítő választ ad a befejező rész. Nincs már miről mesélni. A szálak el vannak varrva. És ha valami befejeződik, akkor ott valami új, valami más elkezdődik. Ebben az értelemben telitalálat is tud lenni a fővárosban játszódó jelenet. Ezt az értelmezést megerősítheti az, hogy épp ebben a részben állítanak az alkotók egy nagyon szép tisztelgést is láthatunk. Gogolt láthatjuk, amint ír, és ír... rendületlenül. Közben folyóírás jelenik meg a képen. A fekete színű szöveg idézetek az Esték egy gyikanykai tanyán című novelláskötetéből. Ez és a Mirgorod kötete inspirálta a forgatókönyv készítőit. És ez a két novelláskötete az, amely kisoroszországi történeteit tartalmazzák. Amelyeket tényleg ott, Észak Velencéjében írta meg. Ezután (amikor valami véget ér, akkor valami új is elkezdődik) már a Nyevszkij proszpekt és a Holt lelkek időszaka következik.
A film végén, az elkészült írás nyomtatott verziójának felmutatásával véglegesen lezárul a történet.
Nem marad más hátra, mint egy slusszpoénnal lezárni a mozit.
Nem tudom azok számára, akik nem bújják a stáblistákat mikorra derült ki (már ha kiderült), hogy a Gogolt alakító színész, Alekszandr Petrov, ugyanaz mint a Jég című alkotás hokisa.
Ha nem, vagy sokára derült ki az azt jelentheti, hogy a make upot készítők nagyon jó munkát végeztek. Meg azt is, hogy milyen kvalitású színésszel is van dolgunk.Mitikus lény. Élő-halott vámpír. Alekszandr Puskin Nyugati szláv dalok című versciklusában is megemlítésre kerül. Nagyba hasonlít az európai vámpírra. Néhány aprócska különbség van. Burdalakká válhat valaki, ha egy ilyen lény megharapja és szívja a vérét. (Ez hasonlóság) De akkor is, ha valaki boszorkányokkal barátkozik, vagy boszorkánysággal foglalkozik. De ilyen élőhalottá válhat az ember akkor is, ha bensője teljesen megtelik gonoszsággal. (Ezek különbségek.)
A vámpír mellett a vérszívó, a vérfarkas szinonimájaként is használják ezt a kifejezést. Ábrázolása bár emberszerű, de sokkal állatiasabb, mint a hagyományos vámpíré. 2017 februárjában, ezzel a címmel egy új orosz filmet vetítettek a mozikban. Pontosabban, a szó többes számú alakja a Szergej Ginzburg által rendezett alkotás címe.
Magát a mitikus lényt ábrázolni elég tág keretek között szokták. Nem kötött a formája annyira, mint a vámpírnak, vagy a vérfarkasnak. Az eredeti kifejezés szövegben való megtartása mellett szólt az is, hogy az egyik dialógusban kijelenti a rendőrfőnök, hogy nincs semmiféle vurdulák letartóztatva. A másik fél erre kétségbe vonja a hivatali személy igazmondását. A reakció: Nincs itt semmilyen varázsló, és senkinek nem adunk ki letartóztatottat.
Amennyiben a populárisabb megoldást választom (vámpír) akkor joggal vethetnék a szememre, hogy nehezen dekódolható a dialógus. Hiszen a vámpírkultusz nem igényli a mágikus személyiséget. Ezzel szemben a vurdalak összefüggésbe hozható a boszorkányságot művelővel. A varázsló kifejezés az eredeti szövegben a koldun szó. (A még mélyebb összefüggést keresők számára.)
És ez a párbeszéd, ráadásul, minden csak nem is elhanyagolható. Mert egy zendülést, egy pogrom, az önbíráskodás beindulását előzi meg.
Koszma és Damján ünnepe
 |
| Szent Kozma és Szent Damján |
Ázsiai Koszma és Damjám - november 1/14;
Római Koszma és Damján - július 1/14;
Arábiai Koszma és Damján - október 14/30.
(Kéretik nem ráfelejteni az ortodox egyházban ma is használatos Julianus és a Gergely naptár közötti különbségre! Ezért szerepel két nap is az ünnepek időpontjánál. Ugyanakkor a Magyar Katolikus Lexikon szerint mindhárom időpont ugyanazon szent párost ünneplik. Szent Kozma az orvosok, Szent Damján a gyógyszerészek védőszentjei.)
A film cselekménye szempontjából egyértelműen kizárható, hogy a római szentek ünnepéről lenne szó a filmben. Pokrovhoz való közelsége miatt az arábiai fivérek ünnepe a legvalószínűbb.
Az arábiai Kozma és Damján orvosok voltak. Gyakorolták szakmájukat. Ám Isten karizmatikus ajándékban részesítette őket. Ezután felhagytak az orvostudomány gyakorlásával, de nem hagytak fel a betegek iránti szolgálatukkal. A gyógyítás ajándéka működött az életükben. Ez pontosan annyit tesz, hogy imák hatására Isten meggyógyította a betegeket. A csodák híre eljutott római hatósághoz.
Elrendelik, hogy Kozmát és Damjánt tartóztassák le. Kihallgatásuk során kényszeríteni akarta őket, hogy bálványáldozatot mutassanak be. Ám a két szentet nem lehetett megrettenteni, nem voltak hajlandóak hitüket elárulni. A római vezető ezen feldühödött, megverette őket. Majd megkötözve a tengerbe dobatta a két szentet. Ám a Mindenható más sorsot szánt az övéinek. Elküldte angyalát, aki megszabadította őket a köteleiktől. Damjánék szerencsésen partra úsztak. Az államhatalom emberi elkapták, és tömlöcbe zárték őket. Másnap, tűzbe vetették őket. Ám itt is csoda történt. A lángok nem, hogy nem égették őket, de meg sem perzselték.
Ezt követően még egyéb módokon is megpróbálta a hatalom elpusztítani őket. Kövezés, és lenyilazás. Mind a kövek, mind a nyilak lepattantak a testükről. Végül, három másik mártírtársukkal együtt - Leo(ntij), Anfim, Eutropius - kardélre hányták őket. A vértanúkat együtt temették el. Mindez valamikor a 3. század végén történt, Diocletianus és Maximianus császárok ideje alatt valamikor.
A két szent ikonja a magyar királyi koronán is megtalálható.
Gróf Alekszandr Beckendorf
1816 és 1818 között az Amis Reunis páholy tagja volt. Róla bővebben itt olvashattok.
A trilógia dialógusaiban már a kezdetekben feltűnik egy érdekes kifejezés. A szövegben szinte mindenütt szimplán csak gyilkosnak fordítottam. A szótárak szerint is így kell ezt tenni. Ám, egy kicsit többet jelent ez a szó, mint egyszerű killert. Ha elemezzük a kifejezést, akkor kiderül, hogy a szónak a jelentése olyan személyre utal, aki az ember lelkét gyilkolja le. A magyar lélekölő szavunkkal adhattam volna vissza pontosabban a kifejezést, ha mi nem főként melléknévként használnánk. És ezáltal módosult is az értelme, átvitt értelemben használjuk. Ám, az orosz szövegben végig főnévként használják. Így megmarad az az értelme, hogy olyan valaki, aki nem csak az ember testét, hanem a lelkét is megöli. A trilógiában minden esetben a Lovast hívják így. Ezáltal - az eredeti szövegben - van egyfajta diabolikus felhangja is, amikor így nevezik a titokzatos lényt. Erre "rímmel", hogy időnként fenevadnak hívja a köznép ugyanezt a személyt.
"Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.
János Evangéliuma 8,44b Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)
Mindez a magyar szövegből nem derül ki, de ez szerintem fontos a teljesebb átéléshez. Minden fordításnak vannak korlátai. Ennek például ez is.
Mert a nyomozók szinte a kezdetektől tudják, hogy akit keresnek nem feltétlenül egy halandó, egy ember. Nem kizárt, hogy az, de valaki olyan, akinek démonikus ereje is van. Akinek a tevékenysége nem csak evilági céllal rendelkezik, rendelkezhet.
"Tudja, régóta tanulmányozom a pogány ünnepekről szóló anyagokat. Sokan elfelejtkeztek róluk, de ez nem azt jelenti, hogy nem lennének."
Eme megállapítás - melyet a film egyik szereplője teszi - nem utalhatjuk rutinból a túlzások kategóriájába. Van olyan történelmi feljegyzés, ami arról tesz bizonyságot, hogy a 18.század végi Oroszországnak a világtól elzárt egyes területein, szinte érintetlenül fennmaradt a keleti szláv mítoszokba vetett hit. A népi vallásosság a kereszténységtől szinte érintetlen módon élt tovább. Mindez mutatja, mennyire "hatékony" is az, amikor az Egyház szimbiózisba él az Állammal. Rusz megkeresztelése ezek szerint is a Kard erejétől, hatékonyságától függött és nem az eleve elrendelttől, az Evangélium Erejétől. A tegyetek mindenkit tanítvánnyá (Máté 28,19) utasítást igazából nem erővel, és nem hatalommal kellene elérni. Mert ez az évszázados módszer kontraproduktív, nem hatékony, kártékony és véres. Nem erről szól az igazi kereszténység. Viszont tagadhatatlan, hogy a világi hatalommal kötött szövetségek könnyebbé, komfortosabbá teszik az egyháztagok életét.
 |
| Szvarog szláv istenség jele |
ночь небесного сворога
Szvarog éjszakájának nevezi a szláv mitológia azt az időszakot, amikor a Naprendszerünk áthalad a Sötét Világok (Тёмных Миров; vesd össze a nagyon hasonló című filmmel, és annak "üzenetével") terén.
Anélkül, hogy belemélyednénk most ebbe (semmi hangulatom hozzá), annyit nem árt ha tudunk, hogy ez az egész sötét világos dolog amolyan mitológiai Star Wars. Legalábbis a napjainkban divatos értelmezése ezen irányba tendál. A lényeg, hogy e mítosz szerint a Kozmosz fel van osztva a Fény és a Sötétség erői között. (Dobálózhatnák most évszámokkal, hogy időszámításuk előtt hány ezer évvel, meg utána mennyivel mi meg hogy, de a lényeg: hogy e dualista felfogás szerint a harc lényege a birtoklás.)
Nagyon hasonló ez a dolog a hinduizmus Kali-jugájához. Egyáltalán nem véletlen ez. Az arjánizmus egyik fontos tanítása ez. Volt erről (ha érintőlegesen is szó ezen a blogon is. Talán épp itt...) Szóval, ez az egész árja hatásról tesz bizonyságot. Az újpogány (neopagan) szlávizmus követői úgy tartják, hogy Szvarog időszakának épp a kezdetén veszi fel a kereszténységet Rusz, és ezt nem tartják véletlennek. E szerint a szinkretista kultusz szerint a Fény és a Sötétség erőinek összecsapásának egyik epizódjaként földönkívüliek (sötétség erői) leigázzák a Földet. Azzal a céllal, hogy az emberiséget rabszolgává tegyék. Mindez szvarogi korszak végén lenne meg. De ez így már az eredeti rege erősen felturbózott, modernizált változata.
A szvarog szó eredetét illetően komoly (és nem csak orosz) tudósok is (O. N. Trubacsjov, M. Enrietti, L. S. Klein) úgy vélik, hogy indo-árja szót vett át a szlávság ebben az esetben. Az eredeti szó jelentése talán az lehetett, hogy: égi, mennyei.
A PVL (Повести временных лет) krónika (magyar nyelven is megjelent már: Régmúlt idők elbeszélése - A Kijevi Rusz első krónikája; Zimonyi István munkája és a Balassi kiadó adta ki 2015-ben) szerint Dazsbog (Дажьбог) Szvarog (Сварог) fia. N. I. Zubov szerint Szvarog nevű idol nincs a szláv panteonban. Ő úgy véli, hogy ezt a bálványnevet csak a krónika egyik másolója biggyesztette a szövegbe. Tény, hogy ez lenne az egyetlen írásbeli emléke e névnek.
Szvarog ünnepe
Nehány szó a szvarogizmus "standard" értelmezéséről. (Ha már megemlítettem az ultramodern okkukt apokalipszist.) Szvarog napja október 4.-e. Ez a Mennyei Kovács ünnepe. A Föld teljesen át volt fagyva, így Velesz uralma alatt állt (itt olvashattok Veleszről.) Hogy az emberiség túlélhesse ezt a zord jégkorszakot Szvarog bemutatta fejszés, kalapácsos művészetét. Kovácsként meleget tudott adni az emberiségnek.
Ezen a napon különös tisztelet övezte a kovácsokat, az ácsokat és minden tisztes kézművest. Az ünnepség három napig tart. Áldozat bemutatásával kezdődik (az első csirkét Szvarognak vágják le).
Esténként horrormesékkel szórakoztatták egymást az emberek. Közös étkezések is jellemezték ezeket a napokat. A hatóság nem csak tiltotta, hanem üldözte is azokat, akik a pogány rítusokban részt vettek. A paganisták ennek ellenére megemlékeztek arról, hogy szerintük valamikor nagyon régen egy globális katasztrófától menekült meg az emberiség.
Örökkévalóság és kárhozat
"Légy átkozott az örökkévalóságban! Ítéljenek téged kárhozatra!"
Amikor úgy látom, hogy szükséges, akkor mindig szerepeltetek egy olyan részt a bejegyzésben (mint például ez is), aminek az a célja, hogy az esetleges (vélt vagy valós) kulturális különbségeket tompítsam. Az örökkévalóság-kárhozat nem épp ilyen, de úgy gondolom nem árt erre a témára néhány szót áldozni. A trilógiában hangsúlyos szerepet kap a transzcendens valóság. A materializmus térhódításával előállt az a helyzet, hogy a spirituális dolgokra a legtöbb európai ember ma már csak legyint. A misztikus mesék kontinensünkön is elég népszerűek, és ez nem más, mint annak a jele, hogy az anyagelvűség (hit)világa nem uralta (még) le teljesen az európai gondolkodást. Persze, sokan csak mesének tartják az ilyen alkotásokat, ám van egy másik tábor, aki ha nem is hangoztatja hangosan, de komolyabban veszi ezeket a dolgokat.
A háromrészes Gogol adaptációban keverednek a keresztény és a kereszténység előtti transzcendens elképzelések. A fentebbi idézet dialógusából kiderül, hogy a forgatókönyv írói nagyon is tisztában vannak a keresztény terminológia által használt kifejezések jelentésével. Abban nem lennék biztos, hogy minden néző is.
Az örökkévalóság egy olyan fogalom, amely felfoghatatlan az emberi elme számára. Miért is? Azért mert ez a fogalom egy olyan valóságot jelent, ahol nincs idő. Nem olyant, ahol megállt az idő. Olyat, ahol soha nem volt. Számunkra, akik itt ebben a tér és idő által determinált valóságban élünk, ez értelmezhetetlen. Milyen az amikor nincs idő, de nem is volt soha? Hogy történhet ott bármi is?
Teljesen egyértelmű, hogy a Biblia Istene abból a valóságból tekint le ránk, ahol nincs idő. Ebből több dolog is következik. Mondjuk az, hogy természettudományos módszerekkel nem lehet megtalálni őt. Hiszen a természettudományos kísérletek egyik jellemzője, hogy megismételhetők. Ehhez pedig idő kell. (Edwin E. Abbot Síkföldje épp valami hasonlóról szól. Nem, nem valami hasonlóról. Ennek a könyvnek a megírása épp az volt a célja, hogy megpróbálja megértetni a megérthetetlent. Közérthetővé tenni. Ugyanakkor, mint jó hasonlat - mint jó példabeszéd - azért ennél többet is üzen nekünk.)
Tehát, amikor a filmben az egyik szereplő azt kívánja, hogy a másik legyen átkozott az örökkévalóságban, akkor abban reménykedik, hogy a másik a halála után (miután a tér-idő kontinuumból átkerül egy olyanba ahol tér-örökkévalóság kontinuum van) Istentől való elvetettségben fog leledzeni. Ami azért elég súlyos dolog. Keresztény terminológiával élve: elkárhozik. A második mondat egyértelműen ki is mondja ezt. Ráadásul a két filmbeli szereplő épp a halandóság-halhatatlanság kérdéskörében konfrontálódik ekkor.
A kárhozat az, amikor az ember az örökkévalóságban Isten jelenléte nélkül létezik. A biblikus értelmezés szerint épp ez az ember földi életének egyik célja. Úgy élni az anyagi világban, hogy az örökkévalóságban a Mennyei Király közelében lehessen az ember. Aki jó és igazságos. Jósága nem nagyobb az igazságosságánál, az igazságossága nem nagyobb a jóságánál. Tökéletes.
Kiszel
Javaslom, hogy ha olyan kifejezést találtok ebben a filmben, amihez nem írtam magyarázatot, akkor nézzétek meg az előző epizódokhoz írt bejegyzéseimet. Mondjuk ez a kifejezés nem szerepel egyikben sem, a megoldást a Hóhér című sorozathoz készült írásban találjátok meg. A 6.résznél.
Befejezés...
Talán az, amit egy Omár Hajjimnak tulajdonított rubáij így fogalmaz meg:
Ebben a hitetlen (vagy hamis esetleg álságos) világban nem szabad bolondnak lenni:
Azokra akik körülöttünk vannak, nem szabad támaszként tekinteni,
Határozott (józan, erős, rendíthetetlen) szemmel kell tekinteni a legközelebbi barátra -
(Mert a) Barát lehet a legrosszabb ellenség.
Persze, German Boriszovics Pliszeckij (1931.05.17. - 1992. 12.2.) tolmácsolásában sokkal szebb:
В этом мире неверном не будь дураком:
Полагаться не вздумай на тех, кто кругом.
Твердым оком взгляни на ближайшего друга -
Друг, возможно, окажется злейшим врагом.
Omár Hajjim 333. rubáij
Persze, kicsit igaztalan is vagyok a trilógia kitalálóival. Arról írtam, hogy a gogoli örökséghez bizonyos szempontból hűtlenek lettek. Ez így teljesen nem igaz. Bár nem vállalták fel a keresztény értékrendet (És ez alatt nem a politikai kereszténységet értem; most talán definiálnom kellene mi is az a kereszténység... Hát nem az ami a médiánkból folyik. Nem a látszólagos, kétszínű esetleg álszent, ellenben a politikai hatalom által támogatott eszmerendszerről van szó. Nem az Oltár és a Trón szövetségére gondolok.) teljes mellszélességgel, azért lehet egy olyan értelmezése a műnek (főként a harmadik résznek köszönhetően), mely szerint a proto-kereszténység hitvilága nem győzedelmeskedhet. Nem a neobarbarizmusé a jövő.
Érdekesnek találom azt a világméretű jelenséget, amely arról szól, hogy a nacionalizmusok hogyan vesztik el 19.századi formájukat, és veszik fel... A krisztusi hittel való találkozásuk előtti - egyszerre szentimentális és embertelen - formáját. Nem új jelenség ez. Ez történt már a '30-as, '40-es évek Európájában is. Ebből a kontextusból nézve, igen is folytatják az alkotók a gogoli örökséget. No, azért nem viszik túlzásba a dolgot. A finálé, a "végső összecsapás" spirituális szempontból egy nagy katyvasz. Semmi köze nincs a valódi Gogol értékrendjéhez, hitéhez. Amit látunk egyrészt értékelhető úgy, mint az ősi szláv hitvilág "felszámolásának" kísérlete. De közben megkapjuk, hogy a szeretet fontosabb mindennél. (Vakula esete Vaszilinával.) Ezzel (mintha) relativizálódna a gogoli szellemiség fontossága. Marad az érzelemközpontúság, illetve maradna ha nem lenne egy érdekes dialógus Gogol és Liza között. Persze, mindez olyan fordulatszámon, hogy a néző elsőre nem feltétlen gondol ilyenekre.Mindenesetre érdekes megoldások tarkítják ezt az epizódot. (Tetszik, nem tetszik: ez az ára, hogy tele legyenek a zsöllyék.)
Többféleképpen értelmezhető metaforák (?), és egy kis értetlenkedés a legvégén. A szentpétervári részre gondolok. Ami ígéretesen indul, ám a végére teljesen kilóg a trilógia hangulatából. Ahogy a stáblista nézése közben hallható zene is. Számomra kicsit rejtélyes, hogy mit is akartak elérni az alkotók ezzel a nagy váltással. Ugyanakkor nem feltétlen elítélendő a próbálkozás maga. Bizonyos szempontból ez a meghökkentő befejezés még jót is tesz a műnek. Hiszen azok a kérdésekre - amelyek az emberben felvetődhettek az első két rész nézése során - kimerítő választ ad a befejező rész. Nincs már miről mesélni. A szálak el vannak varrva. És ha valami befejeződik, akkor ott valami új, valami más elkezdődik. Ebben az értelemben telitalálat is tud lenni a fővárosban játszódó jelenet. Ezt az értelmezést megerősítheti az, hogy épp ebben a részben állítanak az alkotók egy nagyon szép tisztelgést is láthatunk. Gogolt láthatjuk, amint ír, és ír... rendületlenül. Közben folyóírás jelenik meg a képen. A fekete színű szöveg idézetek az Esték egy gyikanykai tanyán című novelláskötetéből. Ez és a Mirgorod kötete inspirálta a forgatókönyv készítőit. És ez a két novelláskötete az, amely kisoroszországi történeteit tartalmazzák. Amelyeket tényleg ott, Észak Velencéjében írta meg. Ezután (amikor valami véget ér, akkor valami új is elkezdődik) már a Nyevszkij proszpekt és a Holt lelkek időszaka következik.
A film végén, az elkészült írás nyomtatott verziójának felmutatásával véglegesen lezárul a történet.
Nem marad más hátra, mint egy slusszpoénnal lezárni a mozit.
 |
| Alekszandr Petrov |
(Az hogy az Augusztus nyolcadikánban is eljátszik/?/ egy mellékszerepet, az csak egy marginális információ. Egy tank parancsnoka. Jáska főhadnagy. Akkora szerep ez, hogy szerintem a hozzá közli személyeken kívül senkinek nem tűnik fel. Ám telik az idő és egyre több alkotásban láthatjuk. Hiszen eléggé felkapott, mondhatni sztárolt színésze lett napjainknak. A kérdés inkább az, hogy ez tehetségének vagy fizimiskájának köszönheti. De a Jég és a Gogol szerepei már nekünk megmutatják mire is képes. Természetesen színészként.)
Vagy említhetném a 2017-es Pritjazsenije (Vonzalom) című Bondarcsuk filmet, melyben elég élethűen hozta a nem túl nagy IQ-val rendelkező, eleinte ettől még akár szimpatikusnak is tűnhető, ifjút. Aki saját és társai gazságát leplezendő, sikeresen fellázítja alsó Moszkva lakóit a
Az eposz előző részei:
Gogol. A kezdet
Gogol.Víj
Ajánlott bejegyzés:
Víj 2013
