Élők és holtak 2.rész

 

Megmondom őszintén, hogy eredetileg nem terveztem, hogy a film második részéhez készült forced felirat kapcsán írok majd bejegyzést. Azt gondoltam, hogy elég ha egy hozzászólásban megjegyzem, és kész. Ám épp a lényeg az, ami a film magyar verziójából kimaradt. Legalábbis a második résznél ezt mindenképpen elmondhatjuk. A szöveg fordítása közben többször felmerült bennem, hogy nem feltétlen azért kurtították meg ezt a filmet, mert a mozikban túl hosszú lett volna a játékideje. Egyszerűen, a magyar viszonyok között tabudöntögető kijelentések, állítások hangzanak el benne. Komolyan mondom: nonsense. A Nagy Honvédő Háborúról őszintébben beszéltek a Szovjetunióban - és ezt tanúsítja Szimonov könyve mellett az ebből készült film is -, mint az akkori Magyarországon. Ezzel nem a korszak történészeiről kívánok ítéletet mondani, hanem a korszak magyarországi propagandistáiról, cenzorairól, a populáris történelem okításról. Szánalmas.

A filmben kimondanak olyan dolgokat, olyan kérdéseket feszegetnek, amiket ha valaki a nyolcvanas évek kádári Magyarországán szóba hozza, az ellenzéki gondolkodásúnak számított volna. (Talán ezért is van a szinkronban itt-ott finomabban megfogalmazva egy-két dolog, mint az ahogy az eredeti alkotásban elhangzik. Kevesebb pátosszal, több realitással.) Ennyi elég is a legvidámabb barakkból! (Nem. Fokozom még egy kicsit. Legvidámabb Barakk - így hívják, így hívjuk a kádásri Magyarországot. Az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetése utáni országot. Van ebben a kifejezésben egy kis kurucos szarkazmus, már-már irónia. De mielőtt elszállnánk, magunktól, nem árt ha tudjuk, hogy nem feltétlen mi találtuk ki magunknak, magunkról ezt a nevet. Semmi kurucos hozzáállás nincs ebben az elnevezésben. Ezt a nevet csak az itt lakók vakítására fordították le magyar nyelvre.)

Külföldi ismerőseim rendszeresen beszélnek, beszélgetnek arról, hogy náluk nincs szólásszabadság. És ezt negatívumként élik meg. Miközben van valódi ellenzék az országukban (igaz, nem parlamenti képviselő egyik se), van ellenzéki sajtó (igaz, a háború miatt nehezebben elérhető), de van mindkettő. És itthon? Egyik sincs. Se valódi ellenzék, se valódi ellenzéki sajtó. Ami ezeknek nevezi magát, az vagy kollaboráns vagy dilettáns. Esetleg mindkettő. És egyetlen olyan honi ismerősöm sincs, aki a szólásszabadság hiányát nehezményezné Magyarországon. De ez nem azt jelenti, hogy az van is. Mert ha nem fogom fel, hogy mi hiányzik az életemből, az nem is fog hiányozni. A felirat készítése közben többször eszembe jutottak ezek a gondolatok. Furcsa, nem? Hát, nem...

És mielőtt ráfordulnánk a bejegyzés fő témájára, egy-két érdekességgel hadd szolgáljak!

Az Élők és holtak című filmet 2022-ben felújították. A hang maradt a régi mono sáv, semmi sztereóhatás, plán nem 5.1. A képet tisztították ki. Tudomásom szerint, a MoszFilmnél van (de legalábbis két éve még volt) egy olyan projekt, mely során a régi háborús felvételeket digitalizálják és feljavítják. A történelmi emlékek megmentése folyik. (Ne feledjük, hogy a celluoid szalagok nagy ellensége az oxigén és a hőmérséklet. Könnyen lángra tudnak kapni, és jól is égnek. De ha mindezt sikerül is elkerülni a raktárakban, akkor ott van még a kifakulás általi adatvesztés.)

A film érdekessége, hogy nincs zenéje. Az elején és a végén mindösszesen egy rádiószignál hallható. Ezt a megoldást elsőként ennél a hangosfilmnél használták a világon először.

Azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy Szincov karakterét az író önmagáról mintázta. A filmbéli fotóriporter barátot, Miska Vajnstejnt, a Krasznaja Zvezda fotósáról - az 1942 májusában a Barvenszkoji Katlanban (Második Harkovi Csata egyik hadművelete) elhunyt -, Mihail Berjstejnről mintázta az író, aki egyúttal a barátja is volt. Frontbarátság...

Szerpilin dandárparancsnok SZ. F. Kupetov ezredesről lett mintázva, aki a 61. lövészhadtest 172. lövészhadosztályának 388. lövészezredének volt a parancsnoka. (Már a csapattest számozása is mutaja, hogy igazából felfoghatatlanul sok ember harcolt  - természetesen az összes oldalon - ebben a háborúban.

Az életszerűség kedvéért a film alkotói felrobbantottak egy 19. században épült templomot Batijevo faluban (Vlagyimiri Körzet).

Nem kívánom ebben a bejegyzésben elemezni a teljes filmet, de még csak a második részt sem. Viszont a régen kivágott (de most már elérhető a teljes verzió is!) részekhez lenne egy-két megjegyzésem.

Az első ilyen jelenetben Szincovot (a feliratban) komisszárnak hívják, de valójában ő politruk ( a regényben sztársij politruk). A kettő közti különbséget (mármint a komiszár és a politruk) már a filmhez tartozó előző bejegyzésben körbeírtam. Ebben az esteben, még viszonylag szolidan van feltéve a nagy kérdés: miért vonul vissza a Vörös Hadsereg? És az újságíró, akinek az a dolga - mint politruknak -, hogy megideológizálja a vereséget (mert a visszavonulás alapból felfogható annak), hallgat.

A második rész 35. perce körül kezdődő jelenetben a frontra készülő Szincovné beugrik a lákásukba, hátha talál ott levelet a férjétől. De az ott tartózkodó Zoszim Ivanovics nem tud adni neki levet, csak kellemetlenkedő kérdései vannak a Moszkváig tartó stratégiai visszavonulásnak - korai nyelvezet szerint, váratlan visszavonulás - a lebonyolításával kapcsolatban. És a kérdésben benne van, hogy a korabeli háborús propaganda ellenére ez egy csúfos vereségsorozat. (Talán nem véletlen, hogy a magyar verzióból kikerültek ezek a részek!) Ki hisz el a négy hónapja tartó váratlan visszavonulás tervszerűségét? Természetesen(?), a katonai vezetők felelőssége mellett elhangzik a Sztálint felmentő érv. Azaz, hogy a katonák nem tájékoztatták Sztálin elvtársat, sem a támadás előtt, sem azután.

A diktátor ha tudná, nem engedné - ez a mai napig is használt propaganda panel.

Az epizódot már egy órája nézzük, mikor az a jelenet következik, amikor tisztán láthatjuk  a politrukot munka közben. És összehasonlíthatjuk magunkban a komisszár tevékenységével, akivel az első részben találkozhatrtunk vegytiszta állapotában. Az erdőben lévő tisztáson, ott áll a parancsnok mellett és egyenértekű vele. Dönt...

Ugyanebben a jelenetben megtudhatjuk, megérthetjük, mennyit jelentett abban az időben pártkönyvet birtokolni. És itt ferdítettem egy kicsit. Akkoriban - és ott -, nem pártkönyvek voltak., hanem párt.... Papír, levél, lap... Melyiket válasszam? Egy papírlap igazolta a párttagságot, ahogy manapság egy műanyag kártya. De a magyar köznyelvben a pártkönyv kifejezés él. Mert nálunk - egy kicsit később - tényleg könyvecskét kaptak a párttagok. Amibe beragaszthatták a pártbélyeget, ami igazolta és érvényesítette a párttagság létét. Tehát, egy kis időugrást tettem a közérthetőség kedvéért.

És ekkor hangzik el az egyik legkritikusabb kérdés a rendszerről: 

"Научимся мы когда-нибудь верить людям?" - Megtanulunk valamikor hinni az embereknek?

És akkor még egy kis érdekesség a felirattal kapcsolatban: Az epizód 11. percében (majdnem már a 12.-ben), így szól az egyik szereplő: "És most itt élek, és megalázkodom a németek előtt.". Az eredeti szöveg pontosan nem egészen így szól, tartalmaz egy kis russzizmust, amit én annyira kedvelek! Szóval, valójában ezt mondja: És most itt élek, és Lázárt énekelek a németek előtt.      Lázárt énekelni... Ez utalás egy újszövetségi igehelyre, a Lukács 16,20-21-re. Jézus példabeszédében egy Lázár nevű férfi erősen szükségben szenvedett, és egy bőségben tobzódó másik ember fittyet sem hányt rá. Mikor befejeződött a két férfi földi pályafutása, az egyik oda került, ahol Ábrahám is van, a másik pedig a Gyötrelmek Helyére. Igen, Lázár került a jó helyre. A történet úgy folytatódik, hogy a gazdag szerette volna, hogy kínjai enyhüljenek, ezért kérte  Ábrahámot, hogy küldje át Lázárt egy kis segítséggel. De Ábrahám, azt mondta, hogy Lázár életében eleget szenvedett. E bibliai történet nyomán alakult ki, hogy a koldusok, a nélkülöző zarándokok Lázárról énekelve koldultak. Így próbálták hallgatóságukat érzelmileg manipulálni, jóténykodásra bírni. Ezek a dalok gyászos, szomorú hangvételű alkotások voltak. Így alakult ki az, hogyha valaki sokat panaszkodott, kért valamit, kéregetett vagy megalázta önmagát, szóval, ilyen esetekben azt mondták ezekre az emberekre, hogy Lázárt énekelnek. 

Összességében egy nagyszerű filmet láthat az, aki megtekinti ezt a filmet. És van értelme a teljes verzió megtekintésének. Nagyon sokat tesznek az alkotáshoz a szinkronos verzióból kimaradt részek. És aki elég figyelmes, még az ifjú Vlagyimir Viszockijt is felfedezhetik az egyik vöröskatona szerepében. Legalábbis ezt olvastam... 

Legjobbak a pokolban

"A film szemléltető anyagnak készült a modern hadviselés bemutatására. Nyilvánvalóan a filmben megjelenő összecsapások rendkívül intenzívek, ami a valóságban nem feltétlen ennyire hevesek, de úgy gondolom a témára fogékonyaknak megragadó és informatív film.

A megtekintők (jelenleg 41 ezer) abszolút többsége pozitívan értékelte az alkotást, aminek természetesen örülünk. A kisebbség között felmerült a "propaganda film" bélyegzés is természetesen. Ezen gondolkodtam el, vajon van-e létjogosultsága ennek a kritikának? Valóban akar-e a film jellemet, véleményt formálni? Baj-e ha igen? Hiszen az anya is a gyermekét igyekszik pozitívan befolyásolni a fejlődését dicséretekkel és büntetésekkel.  Ezesetben, cél kerül előtérbe, mire irányul, mit akar elérni az alkotás? Úgy hiszem ez már vizsgálhatóbbá válik. Ha ezt a lehámozást alkalmazzuk az ellentétes oldalon is kapunk, két álláspontot és annak motivációját. Mivel minden ami létezik hierarchikus rendszerbe rendezhető (állat-ember; állat-növény; növény-föld hasonlóan a jó-rossz avagy jó cselekedet-rossz cselekedet, bűn). Így a célok és az eszközök is. Arra akarok kilyukadni, ahhoz, hogy valamit propagandának tudjunk minősíteni szükségszerűen kell lennie egy objektív igazságnak, különben minden a viszonylagosság mélységébe zuhanna és pusztulna el. Tulajdonképp a végére Isten létére, nem létére érkezünk. Két lehetőség közül, ha elfogadjuk Isten létét aszerint már lehet döntést hozni. Azonban ha nem fogadjuk el, nem létezik a viszonyítási pont vagyis csak mi lehetünk azok (a mi létezésünk biztos, gondolkodok, tehát vagyok elv). Ha mi vagyunk a dolgok fokmérői akkor minden a lehetőségek, opciók szubjektumába érkezik, e mentén pedig hogyan lehet megítélni valami valódiságát vagy hamisságát, ha magam tudom csak eldönteni, hogy valódi vagy sem? Tud-e az a személy ítéletet mondani bármi felet? Erősen kétlem.

Elnézést talán túlzottan elragadott a gondolat, azonban utóbbi időben egyre jobban kezd elegem lenni a "propaganda" szóból. Mindenki dobálózik vele anélkül, hogy elgondolkodna mit takarna. Ma már mindent próbálnak megosztani, különösen minket embereket. És ennek egyik zászlója a "propaganda" dobálózás. Miközben mind egy dologért (kellene) élnünk.

Lezárásképp talán csak azt szeretném még mondani, hogy, nem az a kérdés, hogy valami propaganda-e, hanem az hogy bűn-e vagy sem; építés vagy rombolás. Eszerint az ellentét párok szerint meg már objektíve is bonthatóvá vállik bármilyen művészi alkotás film vagy éppen hír. Talán ez zavar igazán, hogy a kritikák nem ezt teszik meg, legyen szó bárminek az elemzéséről."

Zford megtisztelt azzal, hogy írt nekem egy hosszabb levelet. A fenti idézet abból származik. A film, ami kapcsán kifejtette véleményét megtekinthető magyar felirattal itt:

https://m.youtube.com/watch?v=aQpVrQC70AM&fbclid=IwAR01kTTgwhJX9vUHtBeQpdso3YFjxwC2smNqXJ-34liL835PZP-H3I_eBSY

Két halom 7-9.rész

Ebben a rövid expozéban először is egy művészi(eskedő) kérdésre szeretnék kitérni. Sokan úgy gondolják - és a marxista esztétika egyik alaptézise is ezen a véleményen van -, hogy a művészi alkotást a ponyvától többek között az különbözteti meg, hogy van-e az adott műben jellemfejlődés, vagy karakterábrázolás. Persze, tudom, ez így nagyon leegyszerűsített megállapítás, de lássuk be, sokak gondolkodását áthatja.

Van jellemfejlődés ebben a sorozatban? Ha a két főhőst nézzük, akkor inkább eszmélést, feleszmélés folyamatáról beszélhetünk. Ám Ilja, Ráda barátnője esetén... Vagy Ráda anyukája esetén... Emlékezzünk vissza a harmadik rész (ez a második filmecske) bírósági eseményeire. Ráda anyukája kész beáldozni a lányát a politika oltárán. Mint védőügyvéde elismeri lánya bűnösségét, miközben az aktuális vádban ártatlan. A város zavartalan működése, a polgármester családi érdeke felette áll az ő családjának védelmének. Persze, politikailag Zoja - az ő anyukája - miatt eléggé terhelt a család politikai megítélése. És ebből a helyzetből kell valamit kihoznia... Vajon sikerül-e neki? Azután, ott van Ilja, Ráda legjobb barátnője, aki miután Rádát felmentik a vád alól simán felnyomja egy másik dolog miatt. A tárgyalás előtt megtudja a vádlottól, hogy csókolózott egy férfivel. És a felmentés kimondása után, közhírré is teszi ezt az információt. Júdási jutalmát meg is kapja - 20 szocpont. és nagyon örül neki. És ő legjobb barátnő. Vajon van-e még lentebb?  Vagy meg tud-e változni? Oké, a sorozat műanyag, de lássuk be, hogy a könnyed, bohókás stílus mögött több van, mint ami látszik. De ettől nem lesz egy drámaisággal megtűzdelt alkotás ez a sorozat. Ettől még a ponyva - vagy ahogy tévés dolgokkal kapcsolatban mondani illik: szappanopera - marad(hat) az alkotás. Ha szeretjük, akkor nem a művésziessége miatt szerethetjük.

Megjegyzés:   

A kilencedik rész elején egy nagyon szép kétértelmű mondat - és ezért gyakorlatilag pontosan lefordíthatatlan - hangzik el: Понимаешь, её примат понравился некоторым горожанам. És itt a lényeg primat-on van. Ami jelent főemlőst is, és elsőbbséget is (Lsd. a latin primatus kifejezést, ami teljesen elterjedt az európai kultúrkörben.). Jogi környezetben az utóbbi értelemben használja az orosz nyelv is. Az epizódban a szituáció mindkét fordítási lehetőséget támogatja. Hiszen egy választási kampányban vagyunk. "Értsd meg, némely városlakónak tetszik az elsőbbsége." Illetve: "Értsd meg, némely városlakónak tetszik a főemlőse." Mert bár néhány perccel később egyértelművé válik, hogy melyik a mondat elsődleges értelme, ugyanakkor elhangzásakor még többértelmű. Miközben a két értelmezés nem zárja ki egymást, sőt láthatóvá válik, hogy kiegészítik, erősítik egymást.

A hetedik rész megtekinthető itt:

https://videa.hu/videok/film-animacio/ket-halom-07.resz.mp4-haXGyH2NTrMyaY1l

Élők és holtak

 

Konsztantyin Szimonovról volt már szó e blogon, úgyhogy "ismerősként" tekinthetünk reá. Saját élettapasztalata több regény és novella inspirációs forrása volt életművében. A Nagy Honvédő Háborút feldolgozó híres trilógiáját ( Élők és holtak, Nem születtünk katonának, Az utolsó nyár) magyarul is olvashatjuk már vagy fél évszázada. A hármas könyv első részét 1963-ban meg is filmesítik a Szovjetunióban. (Következő év február 22.-én van az első bemutatója.) Mondhatjuk, viszonylag elég hamar megfilmesítették, hisz 1959-ben jelent meg először könyvalakban. (A további kötetek 1962-ben és 1971-ben. Illetve, 1961-ben adták ki először magyar nyelven az Élők és holtakat.) 1967-ben megfilmesítették a második könyvet is.

És hogy milyen az Élők és holtak film? Azt gondolom, hogy a mai napig vállalható. Még akkor is ha egyáltalán nincs benne CGI, az egyenruhák, ha nem is élére vasaltak (minden esetben), de azért közel sem viseletesek. Művért se igen látni. És ez nem is furcsa, hisz az adott korszakban, mikor a film készült, még nem az életszerűen kiomló belek látványán van a hangsúly, hanem egész máson. A film látványvilága mégis nagyon a helyén van. Művészi képeket láthatunk - ahogy a Tavasz tizenhét pillanatában is -, és időnként az elnémult szereplők bőbeszédűbbek, mint egy szózuhatag. A csatajelenetek nekem tetszenek, jobban mint Jurij Ozerov Felszabadulásában láthatóak. Persze, fontos az is, hogy Szimonov könyve sem sematikus.

Meglepő volt számomra, amikor gyermekként elolvastam a Minden nap hosszút. Az iskolában, a tévéfilmekben nem azt a NHH-t prezentálták, mint amit Szimonov könyvében olvastam. Nem a propaganda klisék köszöntek vissza a könyv lapjairól. Beszél a katasztrófákról, a veszteségről, az értelmetlennek tűnő ellenállásról, a kétségbeesésről, a reménytelenségről. Semmi pátosz, semmi büszkén viselem a csapásokat hozzáállás. '41 nyarán, őszén katasztrófák sora érte a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereget. Erről olvastam. És az író összes (általam ismert) könyvére, novellájára igaz ez. Persze, ezek a művek nem depressziós alkotások. Van benne, vannak benne olyan karakter(ek), akik nem adják fel, és reménytelen helyzet ellenére küzdenek. És ahogy fordul a hadihelyzet, úgy a szituáció is reménytelenből nehézzé változik az írásokban. A karakterek nem tiszta lelkiismeretű emberek (P. Versigora), hanem Szofja doktornők. A gitlersák nem lenézendők, nem árulók, hanem egy borzalmas háború gyermekei. Szimonov megengedőbb. És mivel elvhű kommunista, nem zárnám ki, hogy épp az átélt háború borzalmai amik megengedőbbé tették, és nem bigottá.

A film egy haditudósító kalandjait mutatja be. Ez az újságíró nem otthon ül, és böngészi a híreket a neten. Majd elmegy stúdiókba és előadja magát szakértőnek. Nem, ő még a klasszikus katonai zsurnaliszta. Fegyverrel a kézben, jegyzetfüzettel a zsebben. (Vagy fényképezőgéppel a táskában.) Nincsen a filmben nagyszabású hősködés, és épp ettől üt. Meg attól, hogy a tüzet nem CGI okozza, hanem valóban ég a nafta. A robbanás nem rajzolva van, hanem a trotil dolgozik. És összességében életszerűbbé válik az alkotás ezek miatt, mint a hollywoodi rajzolt valóságok. 

Decemberben megkeresett Oldfan, hogy a Plan9 keretein belül megjelent egy realese. Az eredeti magyar szinkront ABG rátette a film új, bővített verziójára. Persze, hogy hiányosság is volt  benne. Hogyne lenne, hisz bővítettre rátenni egy szűkebbet, az mit eredményez? Szóval, megkeresett Oldfan, és meg- vagy felkért, hogy belefolynék-e egy kicsit ebbe a Plan9-es projektbe. Megtettem. Az eredmény egy forced feliratocska. Nagyon hálás vagyok ABG-nek a hangsáv bütykölésért, és Oldfannek a megkeresésért. Szimonov írásait ismerem, találkoztam már velük párszor, de erről a filmes feldolgozásról nem tudtam. Élveztem minden percét a feladatnak! (Ó! És arról már nem is beszélek, hogy micsoda diszkurzus része lehettem, miután jeleztem Oldfan barátomnak, hogy megvagyok!) Akkor még csak a film első része volt megmagyarosítva. Amit, mármint a fordított szöveget, megkonzultáltam Oldfan-nel. Egy-két helyen változtattam a javaslatára. Kikerült például a szövegből a politikai instruktor fogalom és helyette a komisszár került bele. Ezzel a magyar szinkronnal szinoptikus lett a felirat. A filmben szerepel politikai instruktor és komisszár is. Mindkettőnek vörös volt a tányérsapkájának az alsó része, de nem ugyanaz volt a feladata. A komisszárral a parancsnok megkonzultálta a döntését - ahogy a filmben látható is egy helyen -, a politikai instruktor nem jutott soha a döntési hely közelében. Az ő feladata volt megmagyarázni a közkatonák - pontosabban vöröskatonák - számára ideológiai alapon a helyzetet. Ideológusocska és propagandista egyben. A komisszár beleszólhatott a hadműveletekbe, leválthatta a parancsnokot is. Általában, nem csak eszmeileg volt megbízható, hanem katonai végzettsége is volt. Vagy harctéri tapasztalata.

A film fekete-fehér, de ez ne tántorítson el senkit! Feltétlenül nézzétek meg! Ajánlom!

A forced felirat elérhető a Feliratok.eu oldalon.

Két Halom 4.-6. rész

Akkor először egy kis személyes infó. Már említettem a párhuzamot a Védett férfiakkal, ami kamaszkori olvasmányélményem volt. De csak volt. Mert még csak néztem a sorozatot, amikor úgy a 10. részénél elhatároztam, hogy újra elolvasom Merle könyvét. És megtettem. Párhuzamosan, ahogy elkezdtem készíteni a feliratokat. És nem bántam meg. Persze, nem olyan volt, mint annakidején... De hát én is változtam, meg a könyv szövegének stílusa se feltétlen a  napjaink divatjának megfelelő.

A Két Halom című sorozatot érte olyan kritika, hogy lejáratja a feminizmust. Szerintem, csak inkább görbe tükröt tart napjaink feminizmusának. (Ahogy az úgynevezett illiberális államnak, a demokráciának és sok minden másnak...) A kritika - amit egy orosz oldalon olvastam - arról szólt, hogy ez a mű a modern feminista elképzeléseket patriarchális szempontból mutatja be. És igen, ebben van valami. Ugyanakkor, a keleti (kelet-európai, közel-keleti, közép-keleti) gondolkozási sémák erősen maszkulinok a mai napig. Ezt nem árt ha nem felejtjük el, már ha érteni szeretnénk a körülöttünk zajló eseményeket. És most nem a szemétdombunkon zajló történésekre gondoltam. Úgyhogy, valóban legalább kétféle világlátás keveredik a filmben. Érdekességként megemlítem, hogy az orosz tévésorozatok között nem ez az egyetlen, ami a feminizmus témakörét dolgozza fel. A 2022-es év másik ilyen sorozata a The Тёлки. (Főszerepben Milos Bikovics és Okszána Akinysina... Többek között. De most csak ezt a két színészt emelném ki.)

A politikai szatírák közül a klasszikus Igenis, miniszter úr! (illetve a második évad, az Igenis, miniszterelnök úr!)  számomra a legnagyobb kedvenc. Anno dacumal a Duna televízióban láttam először, és nem véletlen, hogy legalább egy bő másfél évtizede (de szerintem inkább több) egyetlen magyar csatorna se tűzi műsorára. Mindkét évad a hatalomgyakorlás módszereit figurázza ki, mármint ahogy a polgári demokráciákban az ügyeket intézik. Ha valaki az ispánok 21. századi világára kíváncsi, az nyugodtan mélyedjen el ebben a sorozatban. A sorozatbeli Báró megmutatja, bemutatja milyen az illiberalizmus képe a görbe tükörben.

A sorozat egyik kedvenc epizódja - nekem - épp a negyedik rész. A moszkvaiak ebben kifosztanak egy Pityorocskát, a Két Halmi rendszer megísmerését tovább folytathatjuk. Önmagában az ökováros olyan műanyag benyomását kelti, mint ahogy az egész sorozat látványvilága az. De ez most előny, és nem hátrány. A női társadalmat ahogy megismerjük, részről-részre, annál inkább kitűnik annak elnyomó jellege. És így konkurál Moszkvával Két Halom. Egyik sem ideális hely az életre, látszólag ég és föld a különbség a társadalmak között, de a lényeget tekintve egyik sem egy utópisztikus hely... Sokkal inkább disztópikus. A világmegváltó ideológiák hatalomra jutva - a történelem során eddig mindig - kegyetlenségeket hoztak az emberiségre, megváltás helyett. feltűnt valakinek az első etap vége felé (2. részben), hogy csak közvetve kapunk arra választ, hogy a sok gyönyörű hölgy között hol vannak az idősek? Az igazán idősek? A kérdésre a válasz megidézi a Logan futását. És milyen kímélőn szembesülhetünk ezzel! Két vonzó ifjú hölgy heverészik a  pázsiton és az egyik odaveti a másiknak, hogy nem kellene már a nagymamáját fellőni a felhőbe? (A Star Trek Voyagerében is feltűnik egyszer egy hasonló momentum.) Persze tudom, filmnézés közben nem feltétlen olyan feltűnő egy ilyen mondat, mint fordítás készítése közben. De hiába szép idilli a környezet, hiába bájosak a szereplők! Ez egy nagyon kemény mondat. És még keményebb a válasz, hiszen nem tiltakozik a lényeg, a gyakorlat ellen, hanem csak mentegetőzik, hogy nincs itt még arra az idő. Milyen társadalom az, ahol az idősebbekkről való gondoskodás helyett, az azoktól való megszabadulás az opció? Kegyetlen. Ósdi még ha hiper-szuper modernitás dominál abban a társadalomban. Egy pogány társdalom. (Mert a kórházak, szeretettotthonok elterjedése nem a kapitalizmusnak, nem a paganizmusnak köszönhető. A hellenizmusban a Taigetosz legitim opció volt. Az antikvitásról a reneszánsz idejében kialakult egy romantikus kép, de az antikvitás valósága borzasztóan kegyetlen. Ahogy kegyetlenek azok a társadalmak, amelyek leépítik a közkórházak és köziskolák rendszerét. Mindegy milyen ideológiára hivatkoznak.)

A Pityorocska áruházláncra (és a Perekrosztra is igaz ez, de ez nem véletlen, elég ha a tulajdonos szerkezetre ránézünk) jellemző a Krásznája Cena a Vörös Ár nevű sajátmárkás termékek. (A negyedik epizódban találkozhatunk a kifejezéssel.) A kifejezés jelentése maximális ár. Réges-régen egy piaci napért lehetett két rubelt kapni. Ez volt a legtöbb, és ez volt a Vörös ár.

Napjainkban az ilyen nevű termékek olcsóknak számítanak. Maga a márka, a brand 2010 óta létezik. Ezen márkanév alatt forgalmazott termékek körülbelül, fele annyiba kerülnek, mint ugyanazon produktumok más márka alatt. Ez azért van, mert hatósági támogatást kapnak az előállítóik. Mindenféle ilyen termék van: csokoládé, halkonzerv, salátaöntet, tészta, kenyér, édesség, húsárú, tojás, félkész termékek... Gyakorlatilag az állam szociális gondoskodásának egyik formája ez.

Ennyi kiegészítés nem árt az epizódhoz, úgy gondolom...

De bejön az is, ahogy a hazafias szólamoknak beszól ez a rész. Ahogy elkezdik dalolni az átírt szövegű - Pelageja által is elénekelt - kozák népdalt... A szülés fontosságáról szóló frázisok... És az örök cenzúrázandó bárd (Viszockij, Okudzsava, vagy akár bárki más) típusának sorozatbeli megjelenítője:

És kezdődhet is a kultúrharc!

https://videa.hu/videok/film-animacio/ket-halom-04.mp4-AEHvfaex4f7Ba9As