Élők és holtak

 

Konsztantyin Szimonovról volt már szó e blogon, úgyhogy "ismerősként" tekinthetünk reá. Saját élettapasztalata több regény és novella inspirációs forrása volt életművében. A Nagy Honvédő Háborút feldolgozó híres trilógiáját ( Élők és holtak, Nem születtünk katonának, Az utolsó nyár) magyarul is olvashatjuk már vagy fél évszázada. A hármas könyv első részét 1963-ban meg is filmesítik a Szovjetunióban. (Következő év február 22.-én van az első bemutatója.) Mondhatjuk, viszonylag elég hamar megfilmesítették, hisz 1959-ben jelent meg először könyvalakban. (A további kötetek 1962-ben és 1971-ben. Illetve, 1961-ben adták ki először magyar nyelven az Élők és holtakat.) 1967-ben megfilmesítették a második könyvet is.

És hogy milyen az Élők és holtak film? Azt gondolom, hogy a mai napig vállalható. Még akkor is ha egyáltalán nincs benne CGI, az egyenruhák, ha nem is élére vasaltak (minden esetben), de azért közel sem viseletesek. Művért se igen látni. És ez nem is furcsa, hisz az adott korszakban, mikor a film készült, még nem az életszerűen kiomló belek látványán van a hangsúly, hanem egész máson. A film látványvilága mégis nagyon a helyén van. Művészi képeket láthatunk - ahogy a Tavasz tizenhét pillanatában is -, és időnként az elnémult szereplők bőbeszédűbbek, mint egy szózuhatag. A csatajelenetek nekem tetszenek, jobban mint Jurij Ozerov Felszabadulásában láthatóak. Persze, fontos az is, hogy Szimonov könyve sem sematikus.

Meglepő volt számomra, amikor gyermekként elolvastam a Minden nap hosszút. Az iskolában, a tévéfilmekben nem azt a NHH-t prezentálták, mint amit Szimonov könyvében olvastam. Nem a propaganda klisék köszöntek vissza a könyv lapjairól. Beszél a katasztrófákról, a veszteségről, az értelmetlennek tűnő ellenállásról, a kétségbeesésről, a reménytelenségről. Semmi pátosz, semmi büszkén viselem a csapásokat hozzáállás. '41 nyarán, őszén katasztrófák sora érte a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereget. Erről olvastam. És az író összes (általam ismert) könyvére, novellájára igaz ez. Persze, ezek a művek nem depressziós alkotások. Van benne, vannak benne olyan karakter(ek), akik nem adják fel, és reménytelen helyzet ellenére küzdenek. És ahogy fordul a hadihelyzet, úgy a szituáció is reménytelenből nehézzé változik az írásokban. A karakterek nem tiszta lelkiismeretű emberek (P. Versigora), hanem Szofja doktornők. A gitlersák nem lenézendők, nem árulók, hanem egy borzalmas háború gyermekei. Szimonov megengedőbb. És mivel elvhű kommunista, nem zárnám ki, hogy épp az átélt háború borzalmai amik megengedőbbé tették, és nem bigottá.

A film egy haditudósító kalandjait mutatja be. Ez az újságíró nem otthon ül, és böngészi a híreket a neten. Majd elmegy stúdiókba és előadja magát szakértőnek. Nem, ő még a klasszikus katonai zsurnaliszta. Fegyverrel a kézben, jegyzetfüzettel a zsebben. (Vagy fényképezőgéppel a táskában.) Nincsen a filmben nagyszabású hősködés, és épp ettől üt. Meg attól, hogy a tüzet nem CGI okozza, hanem valóban ég a nafta. A robbanás nem rajzolva van, hanem a trotil dolgozik. És összességében életszerűbbé válik az alkotás ezek miatt, mint a hollywoodi rajzolt valóságok. 

Decemberben megkeresett Oldfan, hogy a Plan9 keretein belül megjelent egy realese. Az eredeti magyar szinkront ABG rátette a film új, bővített verziójára. Persze, hogy hiányosság is volt  benne. Hogyne lenne, hisz bővítettre rátenni egy szűkebbet, az mit eredményez? Szóval, megkeresett Oldfan, és meg- vagy felkért, hogy belefolynék-e egy kicsit ebbe a Plan9-es projektbe. Megtettem. Az eredmény egy forced feliratocska. Nagyon hálás vagyok ABG-nek a hangsáv bütykölésért, és Oldfannek a megkeresésért. Szimonov írásait ismerem, találkoztam már velük párszor, de erről a filmes feldolgozásról nem tudtam. Élveztem minden percét a feladatnak! (Ó! És arról már nem is beszélek, hogy micsoda diszkurzus része lehettem, miután jeleztem Oldfan barátomnak, hogy megvagyok!) Akkor még csak a film első része volt megmagyarosítva. Amit, mármint a fordított szöveget, megkonzultáltam Oldfan-nel. Egy-két helyen változtattam a javaslatára. Kikerült például a szövegből a politikai instruktor fogalom és helyette a komisszár került bele. Ezzel a magyar szinkronnal szinoptikus lett a felirat. A filmben szerepel politikai instruktor és komisszár is. Mindkettőnek vörös volt a tányérsapkájának az alsó része, de nem ugyanaz volt a feladata. A komisszárral a parancsnok megkonzultálta a döntését - ahogy a filmben látható is egy helyen -, a politikai instruktor nem jutott soha a döntési hely közelében. Az ő feladata volt megmagyarázni a közkatonák - pontosabban vöröskatonák - számára ideológiai alapon a helyzetet. Ideológusocska és propagandista egyben. A komisszár beleszólhatott a hadműveletekbe, leválthatta a parancsnokot is. Általában, nem csak eszmeileg volt megbízható, hanem katonai végzettsége is volt. Vagy harctéri tapasztalata.

A film fekete-fehér, de ez ne tántorítson el senkit! Feltétlenül nézzétek meg! Ajánlom!

A forced felirat elérhető a Feliratok.eu oldalon.