Boszorkányok kazamatája

Három perce ha nézem a filmet és már igazat kell adnom egyes fanyalgóknak. Annyi ismerős kulturális ikon tűnt már fel... Űrgolyhók, Nehéz Istennek lenni, Hegylakó esetleg Conan a barbár, a Három bogatír-t ábrázoló híres festmény (falvédős verziója 😅)... De ettől, szerintem, nincs igazuk a fanyalgóknak!

A film 1989-ben készült. Kir Bulicsov regénye nyomán. Az írott verziót nem ismerem, így csak a filmről tudok mondani véleményt. Alisza kitalálójára eddig csak úgy tekintettem, mint egy jótollú szerzőre, aki a kamaszoknak ír sci-fiket. Azoknak, akik közelebb vannak a tízhez, mint a tizenöthöz. Ez erre a filmre nem igaz. Na azért ne gondoljatok arra, hogy az érettségizett vagy az a feletti végzettség(ek) lett(ek) megcélozva. De komolyabb a sztori - ha nem is eredeti -. mint az eddig általam ismert történetei a neves szerzőnek. (Nem mintha etalon lennék, mert nagyon nem vagyok az.)

A történet arról szól, hogy van egy bolygó, amelynek a lakói felügyelet alatt állnak. (Pont úgy, mint a Nehéz Istennek lenni-ben. Tisztelet a Sztrugackij fivéreknek!) A film úgy kezdődik, hogy egy hatalmas (de legalábbis nagy) űrhajó úszik elénk az űrben. (Mint az Űrgolyhókban.) A film legelején láthatunk egy kőkorszakbeli csatát, ami akár a Skót-felföldön is megtörténhetett volna. Vagy inkább a Conan egyik jelentében? Ilyesmik miatt fanyalogtak egyesek, hogy a film látványvilága nem túl eredeti. Oké, ezt értem. De a film cselekménye, mondanivalója tud-e hozzátenni valamit a kikopizott látványelemekhez?

Igen, azt gondolom tud. Ebben a filmben (történetben) a másik oldalon leszünk, nem ott ahol a Nehéz Istennek lenniben. A be nem avatkozás doktrínáját mindenáron be kell tartani (mint a Star Trek Csillagflottájában), vagy van az az élethelyzet, amikor ez megszeghető? Távoli, már-már metafizikai magasságokban szárnyalhat az elménk, de mi nem vagyunk istenek. Akkor kell egyáltalán ezzel foglalkoznunk? Szálljunk le egy pillanatra a földre! A történelem, a napi (világ)politika arról szól, hogy az erősebb kutya beleugat(na) a nála gyengébb életébe. (Elnézést a profán megszemélyesítésért!) Könnyű széplelkeskedni és elítélni az ilyen-olyan erejével érvényesülőt. De van egy rossz hírem. A megzabolázatlan Természet kegyetlen világ. A széplelket elpusztulnak benne. (Érdekesség: Szolzsenyicinnél olvastam, hogy a Gulág túlélésének esélye annál kisebb volt, minél inkább jóember volt valaki. Elgondolkodtató és megdöbbentő ezt egy Gulágot megjárt és túlélt embertől. Megállhatnánk itt most egy percecskére?!) Mindez egyáltalán nem romantikus és nem idealista megállapítás. Akkor legyünk olyanok, mint a húsevő állatok? Mindezek ellenére, én úgy gondolom, hogy ne. Ez azért lehet, mert talán nem vagyok ragadozó. (Pedig jó öt évvel ezelőtt így hívott - de csak a jelenlétemben! - egy időnként kedves ismerősöm. Miért hívsz így? - kérdeztem egy párszor. Mire ő: Mert az vagy. Nem láttad a filmet?- mondta nevetős arccal. És miért hívott így? Azt hiszem azért, mert egy nagyon más kultúrkörből származom, mint ő. Egy vallását komolyan vevő muzulmán ő. Egy olyan moszlim, akinek az életének iránytűje a Korán, de annyira, hogy csak az eredeti arab nyelvűt olvasta, miközben ő a Közép-Kelet gyermeke, és az anyanyelve nem abba a nyelvcsaládba tartozik, mint az arab nyelv. Ja, és Uzpakisztán híve is.)

Üvegbura alatt élünk - bár ez a Kárpát-medencei üvegbúra eléggé repedezett, sőt mondhatni itt-ott szilánkosra van törve -, de ez a búra engedi meg, hogy ne legyünk embertársaink farkasa, hogy a puszta létnél többre is törekedhessünk. A búra kényelmet és biztonságot ad nekünk, de mindennek ára van. Erről is szól a Logan futása, sőt többről is. Ott, abban a filmben, a búra disztópiát idézett elő, ahogy a valóságunkban is az erős, a túlerős állam disztópiát hoz létre lakóinak életében. Az ilyen állam szükségszerűen elnyomó, kizsigerelő. Valamiből fenn kell tartani az uralmát, a zsarnokságát és ezért kirabolja saját állampolgárait is. Ahogy próbálja kirabolni a környező burák alatti lakóközösségeket. A bura lehetőség egy könnyebb, szebb élethez, de lehetőség a földi pokol felépítésére is. Jó, hogy nem vagyunk istenek. Mert nehéz Istennek lenni.

Ám mindezen brianstrom-omhoz szinte semmi köze sincs a filmnek! (Még jó. 😅)

A film a jövőben játszódik. Egy földi kutatócsoport egy földszerű bolygón tevékenykedik. Az őslakók  még kőkorszaki szintén élnek. Együtt a dinoszauroszokkal,  mamutokkal. Minden nagyon hasonlít arra, amit a földi őstörténetről feltételeznek. Kivéve azt, hogy - a Tudomány mai álláspontja szerint - a földi homo sapiens nem élt együtt sem a dinókkal, sem a szőrös elefántszerű vadállatokkal. Egy evolúciós csoda ez a bolygó, és (talán) ez is indokolta a földi kutatócsoport jelenlétét ezen a távoli planétán. Amely bolygó lakói teljesen olyanok, mint a földi emberek. Akik - mint már említettem - kőkorszaki viszonyok között élnek. De nem mindenki. Oktin-Has - egy harcias törzs vezetője - vasból készült kardot birtokol. A kőkorszakban? Hogyan? És a harcosainak honnan van vasból készített nyílhegyeik?

A feltett kérdésekre vannak válaszok, vannak elképzelések. A film megtekintése közben felvetődött  nem először - bennem, hogy különböző sci-fikben szereplő feltételezések az idő folyamán mennyire beépült a közvélekedésbe. Régebben, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis elme leformattálásra - nem a társadalmilag elfogadott alkoholos agymérgezést választva - nézegettem a Youtube-on a Hihetetlen Magazint. Félelmetes alkotás. Mindegyik. A benne található teóriák jelentős része a sci-fi irodalomból lett kinyerve. Nincs ezzel semmi baj, de a fantáziát azért nem kellene tudománynak eladni. Mert gyakorlatilag ebből él a szerkesztőség. Miért hoztam most ezt fel? Mert jó pár HM-es elmélet megtalálható a filmben. A kérdés számomra csak az, hogy ezek a gondolatok véletlenül szivárogtak-e be a nyugati közgondolkodásba, vagy azért kezdőlöketnek nem-e volt egy kis szolgálati támogatás? Tudjátok, olyan dezinformációs akció. Nem most, és nem is mostanában. Hanem még a hidegháború időszakában. Már csak azért is felvetődhetett ez bennem, mert néhány aktuálpolitikai gondolat is feltűnik a dialógusokban. Olyan örökérvényűek. A kolonizációról, a fegyverkereskedelemről, a be nem avatkozás politikájáról. És bár a film 1989-ben készült a Gorkij Filmstúdióban, a földi emberek egyenruháján ott van a piros zászló, és a szovjet harcirepülőre hasonlító repülőeszközt használnak. Mindezek ellenére időnként olyan érzésem volt, mintha indiános filmet néznék. Időnként meg, minta olyan nomádos-tatárost. Mindezeken áthat a Bulics által teremtett (irodalmi)világ atmoszférája. (És már csak ezért megéri megnézni.) Ez a feeling annyira sajátságos. A történetek hiányosságait elfedi és egyfajta idilli légkörrel veszi körül. Szerintem, érdemes megnézni a filmet! (Még ha a Rút hattyúk képi megoldása is feltűnik a filmben. Még ha ugye több mint tizenhat évvel az előtt készült ez a film, mint a Sztrugackij-feldolgozás.)

Apropó, Kir Bulicsov! Tudjátok, ki az általa kitalált karakterek közül a legismertebb? Persze, hogy Alisza Szeleznyova!

Alisza Szeleznyova egy kislány, aki a 21. század Moszkvájában lakik, és főszereplője Kir Bulicsov Alisza kalandjai regényciklusának. Ezen irodalmi személyiség 1965-ben született, amikor megjelent a róla szóló első elbeszélés (A lány, akivel semmi nem történik). A karakter népszerűsége exponenciálisan nőtt, és az Aliszáról szóló könyveket több tucat nyelvre lefordították. A könyvek mellett diafilmeken is megjelent a kis hölgy és kalandjai. Három rajzfilm és három orosz játékfilm is elkészült. (Az egyik rajzfilmet negtekintehetitek itt.) A karakter népszerűsége az 1980-as évek második felében tetőzik A vendég a jövőből című televizíós sorozat bemutatása után. (Hamarosan megjelenik ez az alkotás a blogon is, és természetesen elkészült már hozzá a magyar felirat is.)  Eme tv sorozat remake-jét 2024-ben készítették el. Mozifilmként. Néhány napja újra megnéztem, és még most is nagyon tetszik nekem. Itt ti is megnézhetitek!

1998-ban egy csillagot Alisza Szeleznyováról neveztek el.

Kalandra fel!

Komisz város

1238-ban járunk... (Eme film szerint.) Az orosz földeken játszódik a történet. Dzsingisz kán unokája, Batu kán, úgy dönt nem vonul Novgorod ellen, hanem visszatér csapataival a sztyeppére. Ám egy kicsi, ám gazdag város a győztes, ám visszavonuló tyumenek útjában áll. A kisváros lakói felveszik a küzdelmet a világhódító terveket dédelgető mongol seregekkel.

Vajon a kedves olvasók közül, hány százaléknak jut eszébe, hogy e történelmi film alapjául szolgáló események után három évvel Batu csapataival már IV. Béla magyar király országát fogja dúlni? Nem, am romantikus történelem szemléletünk ellenére, nem a magyarok állították meg a mongol hordákat. A ruszok néhány évszázadig küzdöttek a tatárokkal. A magyaroknak "csak" az inváziót előkészítő kóstolgatás jutott. Az orosz történelem egyik nagy tragédiája az a bő 150 év, amí az Arany Horda elleni küzdelemmel telt el. És ez az a trauma ami egyrészt az moszkvai orosz állam megerősödéséhez fog vezetni, másrészt a keleti szlávok differenciálódását is elindítja. A tizenkét törzs soha nem volt egységes, bár folyamatosan volt egy hatalmi igény arra, hogy létre jöjjön egy egységes Rusz Birodalom.

Minden orosz városok anyja Kijev. Vlagyimir, az aranyló napocska, volt az első - bár családja eredetileg varég volt - akinek központi célja volt az egységes Nagy Rusz létrehozása. Kijev stratégiai szerepének csökkenésével az uralkodó család északabbra költözött. Többször is. Végül egy Moszkva nevű város lett a központjuk. Moszkva... Azt tudtátok, hogy van egy olyan (fals) feltételezés, hogy a Moszkva folyó és város a nevét egy finnugor eredetű szó alapján kapta? Én ezt először egy komi fiatalembertől hallottam. Mondta, hogyha nem hiszem ezt el, akkor nézzek utána az interneten. Megtettem. Azt olvastam, hogy ez a feltételezés nem igazán állja ki a tudományosság próbáját. Magyarul: nem igaz. De lássuk be: nem hangzik rosszul. De ne kalandozunk el! A mongol iga nyomán elindul egyfajta differenciálódás a keleti szlávok között. A lényeg - egy kicsit sarkítva - az, hogy kit ki szállt meg. Napjaink ukrán nacionalistái lenézik az oroszokat, mert tatár megszállás alatt éltek. Úgy gondolják, hogy ők az eredeti orosz nyelv megőrzői. Hiszen a moszkoviták nyelve tele van török jövevényszóval, amik a Horda fennhatóságának egyik következménye. Bezzeg ők, ott a nyugati végeken! (Ők lengyel és német jövevényszavakkal vannak "tele". Meg jiddissel.) Érdekességként megemlítem, hogy az orosz nyelvben a férfi nemiszervet jelentő egyik kifejezés - ami nem szalonképes -, azaz káromkodásokban használják leginkább, nos, az egy kínai eredetű szóból származik. És vajon, hogy került ez az orosz nyelvbe? Na? Hol is volt a Mongol Birodalom központja? (Hová utazott Marco Polo?) Ögödej nagykán - Dzsingisz nagykán harmadik fia - 1229-től, mint a Birodalom vezetője, elkezdi Kína teljes bekebelezését. Észak-Kínát teljesen az uralma alá hajtotta. 1235-ben egy 45 évig tartó háborút indít a dél-kínai Szung-dinasztiával. Gondoljatok bele, hogy mekkora katonai potenciálja volt a Mongol Birodalomnak, mert egyszerre tudott terjeszkedni Európában (orosz földek, Novgorod, Magyarország, Erdély, Lengyelország...), és ezzel párhuzamosan Kínában. És csak a (nagy)kánok halálai korlátozták a terjeszkedés nagyságát. Meg az egymás közti rivalizálásuk. Félelmetes. (Az 1380-as kulikovoi csata az Arany Horda orosz földek felettin uralmának végének a kezdetét jelző első esemény. II. Katalin idejében - 1783 - szűnik meg a Krími Kánság, és ezzel az utolsó tatár államalakulat is a mai orosz földön.) Na szóval, van ez a kínai eredetű trágár kifejezés az orosz nyelvben, amit a mai Ukrajnában is nap szinten használnak. Mi van az eredeti szláv nyelv legautentikusabb megőrzőivel? Csak nem egy romantikus elképzelés rabjai?

A 19. században Galíciába kerülő cári csapatok tisztjei (ők biztosan, mert írásos feljegyzések maradtak utánuk) meglepődnek, hogy a Habsburg uralom alatt ugyanolyan - de legalábbis hasonló - keleti szlávok élnek, mint ők maguk. Tolmács nélkül értik egymást. (Eme találkozók létrejöttében jelentős szerepe volt, hogy a Szent Szövetség - a NATO 19. századi "őse" - megállapodásának megfelelően orosz cári csapatok megsegítik az osztrák császár haderejét. A magyar szabadságharc leverésében. Hiszen amikor Debrecenben Kossuth detronizál egyúttal okot, jogalapot ad a cári intervencióra. Szóval, a későbbi nyugat-ukrajnai területen élő szlávok körülbelül ekkor "nyerték meg" a szegény (értsd: csóró) nyugatra szakadt rokonok toposzát. Azokét, akiket a germánok megszálltak. Előtte meg a lengyelek. Végül, maradt a fehérorosz egységtudat alapja: mi a gazdag és erős novgorodi köztársaság leszármazottjai vagyunk, akik volt, hogy sikeresen vették fel a küzdelmet a teuton lovagokkal is. Azután a pánszlávizmus majd egyesít minden terület hősi múltját, sőt túl fog mutatni a keleti szlávságon és az összes szláv nép egyesítését tűzi majd zászlajára.  Innen már nincs messze az a történelemszemlélet - amely nem specifikusan kelet-európai! -, ami szerint Európa történelme a szláv és germán népek küzdelme. Adolf Hitler mennyire like-olta ezt a véleményt!

Szóval, ez a film az orosz történelem egy rendkívül fontos és meghatározó korába visz el bennünket. 1238-ba. És a film dialógusainak nyelvezete is egyszerre archaikus és modern. Egyrészt autentikus akar lenni, másrészt érthető is. Próbáltam ezt a magyar fordításban is valahogy megőrizni. Mondjuk, nem feltétlen sikerült. De mit tehetek akkor, amikor a szövegben feltűnik egy olyan kifejezés például, mint a чернавка. A szó töve feketét jelent, a vége pedig azt hogy nőről van szó. A dialógusban sötécskének fordítottam, de ez nem a hölgy elmebeli képességeire utalna. A kifejezés a szolgálólány szinonimája a régi orosz nyelvben. Az ősi időkben (в древние времена) - ami olyan késő ókor-korai középkor idő intervallumra utaló kifejezés - a gazdag hölgyeket kiszolgáló leányokat hívták így. Mivel ezt az ugráltatással is járó munkát fekete munkának hívták. (Azaz a jelentése nem azonos a nemhivatalos munkavégzéssel.) Puskin is használja ezt a szót a Mese a halott cárlányól és a hét bogatírról című verses meséjében, a gonosz cárnő szolgálóját nevezi így. A költő tulajdonnévként használja a csernávkát. A filmben egy konfliktus kirobbanását előzi meg az, hogy az egyik szereplő így nevezi a másikat, ezért döntöttem úgy, hogy egy sértő - ám a kifejezés eredeti jelentésére hasonlító - magyar szót használok ebben a szituációban. Így az aki nem olvassa ezt a bejegyzést, de látta a fordításomat,  egyből tudhatja, hogy a férfi megsérti a nőt. Hisz akit szolgálónak nevez, az egy gazdag és szabad család hölgytagja. De azért a csernávkát szolgálólánynak és szolgálónak is fordítottam időnként. Csak hogy ne lehessen következetességgel megvádolni.

(Na jó, elismerem, a fentebbi dal nem a Hordával való küzdelemnek állít emléket, hanem a teuton hódítók elleni harcról szól. És bár a nevezett lovagrend nyugat felől támadt, de körülbelül ugyanakkor, mint Batu kán hadai. Egy kicsit pontosabban: Két évvel később - amikor a film cselekménye játszódik: 1238 - a svédek rátámadnak Novgorodra. Alekszandr Nyevszkij csapataival visszaveri ezt a támadást. 1242-ben az aktuális római pápa biztatására megindulnak a német lovagok az északi Rusz városállam ellen. Biztos emlékeztek, ebben az évben fejeződik be Magyarországon az első tatárjárás. A teuton lovagok Csúd-tavi veresége után a litvánok és a finnek is úgy gondolták, hogy az óorosz állam kárára területi igényeket próbálnak meg érvényesíteni. Szóval, akkoriban is olcsó volt az emberélet. És erről szól a dal.)

És miről szól a film? (Na most lehetőséget adok az egyik névtelen, ám annál vagdalkozóbb kommentelőnek a sértegetésre. A listákon nem szerepelt-nél úgy érezte, hogy sértegetni kell - engem is, meg másokat is -, mert a politikai idolja morálisan vállalhatatlan szavaira utalni mertem.) Ez a film a hűségről, az őszinteségről, a hősiességről, az áldozathozatalról, a megbocsátásról, hősiességről szól. Csupa olyan fogalom, amelyek jelentését az elmúlt közel negyven évben kiforgattak a magyar politikusok. És mivel posztkádárista társadalmunkban a legfőbb érték a pénzt lett, ugyanezen politikusok igyekeznek a morális állapotokat leíró szavakat vagy nem használni, vagy új jelentéstartalommal ellátni. Mindezt leplezendő az egészet leöntik egy olyan szósszal, amit keresztény értékeknek neveztek el. Így, ha valaki teljesen magáévá tette eme újmagyar nyelvet (copyright by George Orwell; lásd.: az 1984 újangolja), annak ez a film mondanivalója is - ahogy A listákon nem szerepelt-nek is - értelmezhetetlen lehet. Mindkét filmmel az volt az egyik célom, hogy segítsek megérteni a szomszéd országban történő dolgokat. Nem a politikát, nem a harci eseményeket, hanem az emberi hozzáállást. A fentebb felsorolt kifejezések mindkét oldalon ugyanazt jelentik. Ugyanazt a mentalitást értik alattuk. 2022-ben amikor kiszélesedett a konfliktus, és megtörtént a nyílt katonai beavatkozás. mindkét oldal számos fiatalember úgy gondolta, hogy itt az idő felkelni a fasiszta agresszor ellen. (Felhívnám a figyelmet, hogy az orosz nyelvben a fasiszta kifejezés nem egészen ugyanazt jelent, mint magyarban! A magyar jelentés megegyezik a történelem tudomány által használt kifejezéssel. A köznapi oroszban nem! És itt a köznapi oroszban használt jelentéstartalommal használom, bár a mondatom magyar nyelvű.) Ugyanazokkal a dalokkal lelkesítették magukat és egymást, mindkét oldalon. Ugyanazon a nyelven. Ez tény, még akkor is, ha ezt csak féloldalasan publikálták a honi hírcsatornákon. A Vasziljev írás alapján készült filmben láthatjuk, hogy mit is értenek hősiesség alatt, és azt is, hogy az racionális szemmel nézve értelmetlen harcot meddig érdemes folytatni. Megmutatja, a hősies küzdelem befejezésének módozatait. De ez nem holmi karosszék bölcselkedés, mert megtörtént eseteket dolgoz fel a szerző. És ez a második film ugyanilyen hősies és kilátástalannak tűnő küzdelmet mesél el, de úgy, hogy megjelenik benne az árulás, a gyávaság, az opportunizmus is. És világosan megmutatja a klasszikus értékrendet: az áruló, a megalkuvó, a harc idején kufárkodó ebben a kontextusban a rossz, a negatív karakter. És a rossznak meg kell fizetnie, hiszen az erkölcsi világrend nem borulhat fel! Bár erre rendszerint van kísérlet. (Az értékrend felborulására, a kétszínűség mindennapossága óhatatlanul elhozza a szavak jelentésének kifordítását. Földes László egyik Rolling Stones fordítását idézve:

"És van, ahol minden zsaru bűnöző,
És minden bűnöző szent,
És a fej a farok,
Ott én Lucifer vagyok! "

Ha felháborodtál ezt olvasva, akkor először, kérlek, vegyél egy nagy levegőt, majd olvasd újra!)

Ez a film nem próbálja átdefiniálni a hős, az önfeláldozó, az áruló fogalmát. Tradicionálisan értelmezi azokat. Megmutatja, például, hogy mit tart árulásnak és mit nem. És minek mi az értéke, vagy értéktelensége. Ezt ott napjainkban is így gondolják. Itt, sajnos, talán Teleki Pál volt az utolsó (ismert politikus), aki felvállalta ezt az értékrendet és felelősséget vállalt a politikai döntéséért. Vagy ez így nagyon sarkosan van megfogalmazva?

És akkor jöjjön egy kis személyes!

A magam részéről mindig is kedveltem a sztyeppei népek történetét feldolgozó filmeket. De ilyen filmből jót - ami szerintem jó - csak Keleten csinálnak. Próbálkozott Hollywood és a német filmgyártás is, de ha engem kérdeztek felejthetőek azok a filmek. És könnyen. Pont úgy, mint a magyar (Franco Nero főszereplésével készült) Honfoglalás.

Ám, a posztszovjet (orosz, kazah) filmek, szerintem a legjobbak. Ott van a Nomád, a Mongol, a Horda.... És itt van a Komisz város is. Kedvelem őket. Mert autentikusak. Autentikusabb, mint egy Kurultáj. Az másról szól. (Most nem megyek ebbe bele.) Autentikus, mint  Vaszilij Grigorjevics Jan trilógiája a Mongolok betörése (Dzsingisz kán, Batu kán, Tatárjárás). Nagy olvasmányélményem volt annakidején. Lehet, ezért kedvelem a mongolos történelmi filmeket. Mert Jan könyvei részletesek voltak. És bár regények, de tele voltak magyarázó jegyzettel, amik segítettek a jobb megértésben és ezzel együtt még egy sajátos hangulatot is létrehozott. Maga a történet mintha apró mozaikdarabokból állna, és a sok kis apró kép egy gyönyörű és teljes művet ad ki. Szerethető. Nem realista, pláne nem naturalista, mégis a végén egy reálishoz közelítő történelmi kép alakul ki az meg az emberben.

De ennyi elég is, úgy vélem.

Nézzétek meg bátran ezt a jó kis történelmi filmet! Hátha nektek is tetszik!

Uralkodó szolgája - reload

Múlt év októberének első felében - külső hatásra - újra megnéztem az Uralkodó szolgáját. Nem tagadom, hogy voltak elveszett, hiányzó részek az emlékeimben. De arra is emlékszem, hogy ennek a filmnek a hatására kerültem kapcsolatba Oldfan-nel. Nem csak a bejegyzéshez írt elismerő szavakat (amik nem nekem, hanem az alkotásnak szólt), hanem elektronikus úton is megkeresett.

Érdekes volt újra látni a filmet és már a nézése közben elhatároztam, hogy elkészítem a "szabványos" változatát is a feliratnak. Annakidején Oldfan beszélt rá - arra a  ma már számomra természetes dologra -, hogy csatlakozzak azokhoz, akik igyekeznek a felirataikat formailag egységesíteni. És nem bántam meg, hogy hallgattam rá!

Az eredeti bejegyzést elolvashatjátok itt (és kérlek, ha időtök engedi, akkor tegyétek is meg), így nem térnék most ki a történelmi háttérre se. Az "új" feliratomon történt egy-két változtatás. Ez döntően a felirat szerkezetére vonatkozik. Egy-két helyen - de tényleg csak néhány helyen - belenyúltam a szövegbe is, ám ezek a változtatások nem jelentősen. Sőt, mondhatni elhanyagolhatóak, de nekem most ezek az apróságok szimpatikusabbak, mint a "régi" szövegem. Mert hát már tíz éve is van, hogy az megszületett...

Most is nagyon tetszett ez a történelmi kalandfilm, amely a svéd-orosz háború legjelentősebb ütközetével éri el a csúcspontját. Maga a csata ábrázolása realisztikus, és az egész film CGI mentes. A falanxban elérőtörő gyalogság látványkor óhatatlanul eszembe jutott, hogy a bátorság és a fegyelem szavak pontos jelentése, mennyire sokrétű. A katonák lépésben haladnak, miközben ágyúkkal lőnek rájuk. Becsapódik a lövedék, a golyó, és vannak akik ottmaradnak, ám az áldozatok mellett álló bajtársak továbbra is mennek lépésről-lépésre előre... Mennyi önuralom, mekkora fegyelem kellett mindehhez? Ma ezt a viselkedést őrültségnek tartanánk. Futnánk hanyatt-homlok. Kivéve talán, ha mögöttünk ott nem állna az a speciális alakulat, amelynek az a dolga, hogy lelője a hátrálókat. Persze tudom, hogy csaták előtt mindig osztottak a katonáknak tudatmódosítót... Vagy ott van a lovasroham ábrázolása: ahogy a lovaskatonák áttörik a falanxot, ahogy szó szerint elsodorják a lovak az ellent... Miközben a gyalogosok igyekeznek tartani továbbra is az alakzatot. Mindezzel teljes ellentétben van a hintó megtámadását ábrázoló jelenet. Maga a harc bemutatása látványos, nem erőletetett, de azért a kalandfilmek szokásos túlzása - Hány ellenséget is tudna valójában megölni (és hogyan) egy jólképzett harcos? -  egyáltalán nem illúzióromboló. De túlzás. Viszont, ez egy mese, egy kitalált történet.

Érdekességként megjegyzem, hogy a film cselekményének jelentős része a mai Ukrajna területén játszódik, ami meg nem ott, az meg Párizsban. A Napkirály udvarában. A film épp arról szól, hogy a francia király elküld két megfigyelőt a harcoló felekhez. Az egyik XII. Károly svéd királyhoz kíván csatlakozni, a másik I. Péter császárhoz. (Igen, ő az aki magának és utódainak az imperátor címet adományozza. Szakítva ezzel a középkorias cár elnevezéssel.) A filmben található romantikus szerelmi szál is, ám ez annyira nem kidolgozott. Maga a film befejezése is romantikusnak mondható. Erősen. Viszont felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy a romantikus nem szinonimája a szentimentálisnak.

A filmben megjelenik a határvidék politikai megosztottsága is. De erre most nem térnék ki külön. Talán csak annyira, hogy megjegyezzem (kicsit epésen), hogy eme politikai megosztottság alapjait árnyaltabban mutatja be, mint napjaink politikai elemzői a mai megosztottság okait. És ez nem a film érdeme, mert ez is elnagyolt az alkotásban, hanem a politikai szakértőink szégyene. De hagyom is a témát! Inkább arra biztatlak titeket, hogy nézzétek meg a filmet (újra) az "új" felirattal (is). Jó szórakozást kívánok hozzá!

Egy igazi szuperprodukció az Uralkodó szolgája. Egy igazi klasszikus kosztümös film. Minden van benne: szerelem, cselszövés, háború, kardozás... 

Tényleg nagyon jó film, és nem csak mindkét verzióját őrzőm, hanem könyvalakban is ott van a polcomon. Az a verzió, amit a rendező, forgatókönyvíró, producer neve fémjelez. Mert hát először a forgatókönyv, majd a film készült el és csak utána (valószínűleg mikor már beindult a business) íródott a könyv. De nem csak ő dolgozta fel a történetet a Gutenberg-galaxis számára. Autentikusabbnak gondoltam Oleg Rjaszkov írását. És a kötet végén egy öninterjú is van, aminek a középpontjában a film van. Vannak benne érdekességek. Például. hogy két főszereplője is van a sagának, és mindketten az uralkodó szolgái. Az egyik csak Nagy Péter imperátoré csak, a másik Lajos francia királyé, de viselt dolgai miatt kölcsönadja Péternek a lovagot. Kölcsönadja, de olyan sorsot szán neki, mint Dávid király Uriásnak szánt. Egy nő miatt. És nő miatt küldik lovagját Oroszországba meghalni a Napkirály.

Oleg Rjaszkov

Oleg Rjaszkov "elmondása" alapján tudom, hogy a Dmitrij Miller (1972- ) által alakított de Braze lovag nem kitalált karakter. Valóban élt, és tényleg egy párbaj miatt kellett elhagynia Párizst, Franciaországot. Európai vándorlásai során jutott el Oroszországba. De nem vett részt az 1709-es poltavai csatában, nem is vehetett, mert csak 1713-ban tűnik fel Oroszhonban. Rjaszkov az orosz Egyes Csatorna számára készülő történelmi dokumentumsorozat egyik epizódjának készítése közben "ismerkedik meg" a franciával. Kezébe kerül a lovag emlékiratai. Elolvassa, és a hatás alá kerül. Ahogy Alekszendr Szergejevics Puskin is, annakidején. A neves orosz költő tervezte, hogy egy regénybe vagy novellában feldolgozza a francia életét, de a halálos párbaja megakadályozta ebben. Ebből is látszik, hogy az alapanyaga a filmnek nem lehet rossz. És a címe... Annakidején elég "nagy" gondban voltam. Az orosz címében az uralkodó, a szuverén szó többes számban van. Viszont a nemzetközi filmcímekben nem. Megnézve a filmet, nekem úgy tűnt, hogy egy francia a főhős, aki XIV. Lajost és I. Pétert is szolgálja. Ugyanazon időszakban. A forgatókönyv szerint, ez így is volt betervezve. Ugyanakkor a forgatás során változott a koncepció. Grigorij karaktere egyre hangsúlyosabbá vált. Már több volt mint egyszerű orosz katona, aki "besegít" a főhősnek, Jean Nicolass de Braze-nek. A Szluga Gaszudarev könyv végén található interjúban Rjaszkov már két főhősről beszél. A végső koncepcióban Grigorijról és Nicholasról mint főhősökről beszél. De Voronovnak csak egy uralkodója van, maga Pjotr Romanov. Így, ebben az értelmezésben szó nem lehet Uralkodókról. A nemzetközi filmcímek ezt a kérdést vagy megkerülik, vagy ahogy az angol cím egyes számban hivatkozik a Szuverénre. Úgy vélem, a magyar cím maradhat. Ugye?

A filmben nem a lovag (és a három király, pontosabban két király és egy császár) az (egyetlen) olyan karakter, aki(k) valós személy(ek)ről lett mintázva. Ugyanakkor, bizonyos esetekben a rendező-producer-forgatókönyvíró egy kicsit sajátságosan kezeli a történelmi tényeket. Ahogy a nagy előd, id. Alexander Dumas is tette a négy királyi testőr életét feldolgozó regényeiben (is). Elég csak arra gondolnunk, hogy a francia lovag a valóságban 1714-ben érkezik meg Péter udvarába, a film pedig 1709-ben játszódik.

Van egy latin mondás, ami szerint a történelem ismétli önmagát. Hogy igaz-e vagy sem... Mikor azt is mondják, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni. Mindenesetre, a Poltavai csata előzménye, hogy Mazeppa a kozák hetman megtudja, hogy uralkodója hadseregreformra készül, és ennek során feudális előjogaitól megfosztódik. Így egzisztenciális okból kifolyólag elárulja császárát, és a svéd király szolgálatába áll. Aki épp hadsereggel támad Oroszországra. Akinek legendásan jól felszerelt és nagyszámú bátor katonája van. Európa vezető nagyhatalma katonai eszközzel kívánja Oroszországot legyőzni és visszabombázni a középkorba. (Ismerős idea?) A döntő csata Poltava mellett - jelenleg még a mai Ukrajnához tartozik - kerül sor. Ahol a profin felfegyverzett és a legjobban kiképzett svéd sereg vereséget szenved. Mazeppa a kozák hetman menekülésre kényszerül. Hazáját, uralkodóját elárulta, de ennek ellenére az európai intelligencia romantikus, szabadságszerető hős kultuszát költi köré. Pedig semmi nagyszerűség nincs az árulása mögött. Szimplán kegy- és hatalomveszett embernek érezte magát, aki gátja, kerékkötője volt Oroszország modernizációjának. és ma már tudható, hogy a jelenlegi ukrajnai vezetés is 2022. márciusában inkább választotta az ideig-óráig tartó hatalmat, mint az országának lakosságának érdekét. Hisz, megegyeztek a moszkvai vezetéssel a háború befejezéséről, de ebből az egyességből kihátrálták - Boris Johnsonnak ebben azt mondják elévülhetetlen érdeme volt -, és folytatták a háborút. Amelynek jelenleg, konzervatív becslés szerint eddig legalább félmillió áldozata van. És nagységrendekkel nagyobb - két és fél, háromszorosról is hallani - ukrán állam vesztesége, mint az Orosz Föderációé. Ráadásul defenzívában van az Ukrán Fegyveres Erők. (Ez egy eufémizmus... A képzett katonasága már szinte megszűnt. Az ország romokban, gazdaság nincs. Ez nem hazaárulás? Nem tudom, csak kérdezem.) Az ország már eddig is nagy áldozatot hozott. De miért is? Úgy tűnik, csak a hatalomban levőknek buli ez a helyzet. Tudjátok, a korrupció. Ja, és van még egy mondás: a fejétől bűzlik a hal. De legalább a nyugati PR-juk jó. Ahogy Mazepának is az.

A filmnek jelenleg két verziója létezik. Az első - Oroszországban DVD-n is megjelent - hossza 2 óra 10 perc. Van egy tévés változat, amely nem tartalmazza az erotikus jelenteket és azt a részt, amikor a francia király megérkezik a kártyajátékhoz. Ez 1 óra 58 perces. És van egy 2022-es rendezői változat is, ami 1 óra 54 perces.  Így szól a "hivatalos" fáma. Meg hogy a rendezői változat nagyfelbontású. Valójában, a nemzetközi változat bő tizenöt éve is az volt. Blue ray-en kiadva. A valóság inkább az, hogy az orosz hangsávot is hozzávágták az eredeti nemzetközi verzióhoz, és így került először egy stream szolgáltatóhoz, majd jelent mag blue ray-en. De ez csak az én tapasztalati véleményem.

"Az ezerhétszázkilencedik évben, Európát gyilkos háborúk szakították szét. Az öregedő francia király, XIV. Lajos átengedte az európai monarchiák feletti dicsőségét, a fiatal svéd királynak Károlynak, aki már számos alkalommal győzött az oroszok felett. Néhány hónapja ostromolja Poltavát, ahol seregeit feltartóztatták. Alekszandr Mensikov, várván Péter és a főerők megérkezését, egy futárt küldött a baráti Ágost lengyel királyhoz, remélvén, hogy szövetségesükké válik, a svédek elleni küzdelemben."

E mondatokkal kezdődik az orosz DVD kiadás. (De csak az.)

1709-ben járunk, és ezekben az években Európában egy hatalomátrendeződési folyamat zajlott le. A svédek oroszországi hadjárata ennek a folyamatnak egyik eseménysorozata volt. Ám nem jelentéktelen következményekkel járt. Svédország vezetői lemondtak arról ezek után, hogy fegyveres erővel érvényesítse érdekeit. Gyakorlatilag semleges álláspontot foglaltak el a nagyhatalmi vetélkedésben. Egészen napjainkig.

Oroszország tovább tudott haladni - a háború után - a péteri reformok útján. De van magyar vonatkozásai is a svéd-orosz háborúnak. Most - ennek a bejegyzésnek okán - nem mennék bele a kor európai hatalmi kavarásába, és ennek főként terjedelmi oka van. De azért essen néhány szó a magyar vonatkozásra is! II. Rákóczi Ferenc úgy vélte, hogy a Habsburg-ellenes harcának (amiről, mint szabadságharcról tanulhatunk a magyar iskolákban, és mint ahogy mindenki tudja is: 1703-1711 között zajlott) sikeressége érdekében szüksége van európai hatalmak segítségére is. Először XIV. Lajos francia királynál próbálkoztak követei. A Napkirály eleinte jelentős segítséget nyújtott - érdekében állt, hogy az összeurópai konfliktus sorozatban egy belső ügyek miatt meggyengült osztrák Habsburg féllel szemben próbáljon érdekérvényesítéssel fellépni -, majd idővel ez a segítség egyre inkább csökkent. És nem is vállalta fel a Rákóczival a nyílt szövetségesi viszonyt. A svédek visszautasították a nagyságos fejedelem közeledését. I. Péter viszont hajlandó volt szövetséget kötni a kurucok fejedelmével. (Ez 1707-ben Varsóban meg is történik.)

Mivel azonban XII. Károly svéd király megtámadja Oroszországot, így Nagy Péter cárnak nincs ereje tartalommal megtölteni a szövetségi szerződést. A svédek legyőzése után a törökökkel kerül konfliktusba az orosz vezető, így mindezen háborúk hozzájárultak ahhoz, hogy II. Rákóczi Ferenc nemezközi elszigetelődéséből nem tud kitörni, illetve hogy katonailag és gazdaságilag is kifullad a magyarországi szabadságharc.

(A térképen, itt bal oldalon, jól látszik, hogy ebben az időben a mai Finnország területe Svédország volt. A határhoz elég közel található Oroszország új fővárosa, Szentpétervár. Mindebből következik, hogy Romanov Péter cár számára ez a honvédő háború nagyon nagy jelentőséggel bírt. Nem véletlen - pláne nem ravaszkodás miatt - , hogy erőt nem oszthatta meg. Nem háborúzhatott egyszerre a svédekkel és a Habsburgokkal.)

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a filmben elhangzó földrajzi-politikai nevek - mint például: Lengyelország, Oroszország, Svédország - nem egészen ugyanazt a területet jelenti, mint napjainkban. De Brese lovag átlépi a határt, bemegy egy vendégfogadóba, és azt hiszi, hogy az iddogáló emberek lengyelül beszélnek. De nem. Oroszország határvidékén (u krajna) van, és a kisorosz dialektust használják az ott élők. És tökéltesen megjelenítik a vadkeleti zsiványlét sodródását.

Összességében nagy erénye a filmnek az, hogy bár kosztümös-romantikus alkotással van dolgunk, mégis kapunk egyfajta realizmust is a történet szemlélése során. Mire gondolok? Például, hogy háború van, azaz elviszik az embereket katonának, és így kiürülnek a falvak. Mármint, hogy a falvakban csak nők és gyerekek maradnak. És a mezőgazdasági munkát attól, hogy nincs férfikéz, el kell végeznie valakinek. Hajlamosak vagyunk úgy szemlélni a háborút, hogy vannak a vétlen civilek és vannak a katonák. De háború idején a civil lakosság férfitagjaiból lesznek a katonák, akik ha meghalnak hiányozni fognak a mindennapi életből. Az ő feladatukat valakinek el kell végeznie, mert ha nem, akkor... A háborúk egyik következménye, hogy egész vidékek néptelenednek el. Évtizedekre. Nemzedéknyi időkre.

Mazepa lázadásával kapcsolatban olvastam egy érdekes adatott.  Másfél-kétezer kozákkal állt át vele együtt. Ő maga negyvenezret ígért Károlynak. Nem mondhatjuk jelentősnek a lázadása nagyságát, ugye? Akkor mire föl alakult ki a 19. században a Mazepa-kultusz? Voltaire-nek köszönheti ezt a hetman. Egyik írásában a francia filozófus leírja azt a pletykát, hogy a fiatal Mazepa az egyik kozák atamán feleségével hetyegett. A férj rájön a házasságtörésre, és az embereivel levetkőzteti az ifjú kozákot. És így, meztelenül, rákötözteti egy lóra és a lovat kizavarják a sztyeppére. Ennyi a sztori, ami ráadásul kitalált történet. Mazeppa 1709-ben már hetvenéves, éás szeretné, ha a kozák szokásokkal ellentétben a hetmani cím örökölhetővé váljon, Neki nincs fia, de van kiszemelt utódja. Ebbe a tervébe rondít bele I. Péter, amikor kinevezi Mensikovot Kisoroszország kormányzójává. Nem tudom, hogy az időhiány, esetleg a hetman népszerűtlensége játszott közre abban, hogy a kozákok döntő többsége hű maradt az orosz cárhoz, és nem lépett az árulás útjára. Esetleg, nagyon is emlékeztek, hogy I. Péter egyik legjelentősebb hadseregreformjára, ami a sztrelecek lázadásához vezetett, hogyan is végződött. Az ifjú cár leverte új és modern ezredei segítségével, és tömeges kivégzést tartott utána. Bár, az hazaáruló kozákokat ez a veszély pillanatnyilag nem fenyegette, épp a svéd hadsereg jelenléte miatt, de azért volt rizikója a dolognak. Az a Szics, amely Mazepával tartott, el lett törölve. Megszüntették, soha nem szervezték újra. A lázadó kozákok falvait felgyújtották... A hazaárulókkal akkor sem bántak kesztyűs kézzel arrafelé. Se.   

Tetszik, hogy a film története több szálon fut. Van a szerelmi szál, ami generálja a sztorit a film elején. Van egy háborús-történelmi szál, és van egy klasszikus miszticizálós szál. A Fekete Lovas. Ki is ő? Mit akar? Természetesen, választ kapunk ezekre a kérdésekre. Csak jusson el oda a sztori!

Szerintem, egy nagyon jó és élvezetes történelmi-kalandfilmet láthat az, aki megtekinti ezt az alkotást! Mondjuk: itt.

Most, hogy átszerkesztettem a tizenkét évvel ezelőtti feliratomat - és természetesen a szöveghez is hozzányúltam itt-ott -, felvetődött bennem (tekintettel a filmben felbukkanó négy-öt nyelvre; a magyar fordításban nagy segítség volt az orosz DVD kiadás) -, hogy talán nem lett volna rossz egy csili-vili feliratot készíteni. Úgy voltam vele, hogy ez úgyis a rövidebb verziója a filmnek, a hosszabbhoz talán úgy fogom elkészíteni. De melyiket vegyem alapértelmezett nyelvnek? Az oroszt vagy a franciát? )))

   

Gyerekkoromban Teknős Péter ifjúsági regénye (A Vasfejű) által "hallottam" előszőr a Poltavai Csatáról. Nem tagadom, hatással volt rám eme kalandregény. Akkoriban nagyon tetszett. Sok-sok évvel később ismerkedtem meg Alekszej Tolsztoj Első Péterével. Ez azon könyvek közé tartozik, amelyeket nem egyszer olvastam el. Mindkettőt ajánlani tudom!

D'Artagnan és a három muskétás 3.rész

 

3. A kalandok folytatódnak

Most talán stílszerűen arról kellene írnom, hogy hány neves szovjet színész(óriás) is szerepel ebben a háromrészes feldolgozásban. Mert szerepel jónéhány neves színész. Mint például, Oleg Tabakov. Akinek emlékszerelvénye is van a moszkvai metróban, amely rendkívül impozáns egy szerelvény. Vagy akár a címszerepet alakító Bojarszkij, aki legalább egy nemzedéknek lett a példaképe, azonosulási pontja.

De inkább ott folytatom, annál a gondolatnál, amit az előző részhez tartozó írásomban elkezdtem. Szóval, úgy vélem, hogy számtalan lehetőség van a négy muskétás történetében, a sztori szereplőinek karakterében. Még akkor is, ha megmaradunk a klasszikus történetnél. De a legújabb, francia, feldolgozás nem marad ott. Nagyon merész dolog egy bevált sémán változtatni, bátor dolog kísérletezni. És hálátlan is. Mert ahogy a régen elcsépelt bölcsesség is mondja, a sikernek sok anyukája van, de a kudarcnak egy sincs. Szóval, jó néhány héttel ezelőtt, kiváncsisággal eltelve elkezdtem megnézni a Les Trois Mousquetaires: D'Artagnan-t. A film mindjárt az elején közli velünk, hogy ez csak az első rész még. Megelégedve konstatáltam ezt a tényt. Komolyan. Ezt a sztorit nem lehet másfél órában elmesélni. Lesternek sem sikerült, és a szovjet alkotás is négy órányi. Egy tisztességes Három testőrnek kell ennyi idő. És hogy milyen a 2023-as francia feldolgozás (első része)? Ígéretes. Mert vagy két órás. És a benyomásom a filmről? Szemmel láthatóan igyekeztek az idealizált megjelenéstől eltávolodni. A főhős csapzott, borostás és koszos, mikor megérkezik Párizsba. A leendó cimboráit se skatuklyából húzták ki. Athosból kinéztem - megjelenés alapján, persze - alkeszt. De hát az ő múltjával! Szóval, mondhatnám, hogy a realisztikus megjelenés felé mozdult el a rendező, csak hát a kardozós, küzdős, harcoló jelenetek!

Azokban nem a realitáson, hanem a látványon van a hangsúly.

A történetben erőteljes a történelmi háttér szerepe. Nem a romantikus bájolgás, hanem a 17. századi (francia) vallásháború dominálja a filmet. Még akkor is, ha nem tolakodóan teszi ezt. De ott van. A múlt a Szent Bertalan éj felemlítésével kísért, és a jövő a La Rochelle-i ostrom tervezgetése. Buchingham már a kezdetekben, mint a francia  protestánsok katonai szövetségesként jelenik meg, így a bíboros karaktere sem az öncélúnak tűnő intrikus szürke eminenciás. A francia király nem ostoba, nem balga, sem nem naiv. Érdekes leosztás, na! A figyelem megszerzéséére beiktatnak olyan eseményeket, amiket Dumas nem írt soha meg. Ez a változtatás javára válik a filmnek. Elmondhatjuk, hogy nem egy klasszikus feldolgozással, hanem egy újra értelmezéssel állunk szemben. A rész végére nagyon is. Olyan mintha a 20. században járnánk. Tehát, bár erőteljesebb a történelmi szál a megszokottnál, azért az ötletelgetés is beindul a sztori megírásakor. Szóval, bár fontos a történelmi környezet, de a történelmi hűséghez nem ragaszkodtak. Ahogy az emberek az épületek megjelenése realisztikus, de a harci jelenetek inkább látványosak, mint valóságosak. Az egyik legdurvább eset az, amikor egy kovás pisztolyt egymás után kétszer (természetesen töltés nélkül) elsüt egy szereplő. Mégis, engem "megvettek" a Milady-s részre. Meg fogom nézni, ha lesz rá lehetőségem. Gyanítom, hogy ekkor fog kiderülni, hogy egyszer nézős -e, vagy sem. Ez a feldolgozás kicsit olyan, mint a cumberbatchos Sherlock volt. A hagyományos és megszokottan változtatni, de a fő motívumokat megtartani. 

A szovjet feldolgozás jóval hűségesebb az eredeti műhöz - ez megszokott az Odesszai Studiótól, hisz az összes  klasszikus regényfeldolgozásuk ilyen -, de a filmbeli karakterek jellemvonása nem sablonosak. Nem vagy nem csak a szokványos és megszokott értelmezéssel operálnak a készítők, bár messze nem olyan bátrak - ami egyáltalán nem baj, hisz ez egy ifjúsági film - mint Martin Bourboulon és csapata. De el is telt a két feldolgozás között közel 44 év... És amint a régi dal is mondja: minden korban van valami, ami akkor és ott jó, és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható.

1. rész                                             2. rész                               3. rész 

D'Artagnan és a három muskétás 2.rész

 

2. A királyné nyakéke

Miért nem lehet megunni a jó Három testőr feldolgozásokat? A válasz viszonylag egyszerű. A kalandok és a szerelmi szál mellett nagyon fontos az, hogy karakterek vannak a történetben. Ha a rendező elég bátor, és ki mer lépni a konvenciók által determinált értelmezésből akkor akár új üzenetet, nézőpontot is mutathat nekünk. A király lehet naiv vagy ostoba. A bíboros intrikus vagy épp az ország javára ügyködő államférfi. A Milady gonosz perszóna, vagy egy ifjúkorában megtévedt, ám buzgó honleánnyá váló valaki.

Constance... Gondoljuk már egy kicsit bele! Milyen is ő emberileg? Egy naiv elhanyagolt feleség, vagy egy számító, unatkozó asszonya egy vargának? Most komolyan! A királyné barátnője, vagy csak egy udvari intrikus, aki segít a királynőnek (eltitkolni a házasságtörést vagy a király elárulását)? A varrólány hogy lehet Ausztriai Anna barátnője? (Hogyne lehetne?) Szóval, szívességet tesz a királynőnek. De hogyan? A belebolondult ifjút megkéri, hogy élete kockáztatásával utazzon Londonba. Az ifjú elmegy a barátaival. Kik ezek a barátok? Balekok. Egy szinte idegen kérésére kockáztatják az életüket a semmiért. Mert D'Artagnan legalább reménykedhet, hogy egyszer talán... De Athos, Portos és Aramis?

Szóval, adva van egy kalandos történet, de a szereplők megítélése nem feltétlen kell, hogy sablonos legyen. Felvezettem az előbb egy nem feltétlen jóindulatú értelmezését a sztorinak. Viszont, Dumas elintézteti Constance-t, így végül is ő, aki látszólag semmit nem kockáztat (de ez valójában még látszólag sem áll fenn az eredeti műben), mindenét elveszti a kaland végére. És ezáltal, mint a jó ügy(?) áldozata, feloldozást nyer minden rosszindulatú feltételezés(emmel) szemben. Mert hát, ez egy romantikus mű.

És mindezekért nem lehet megunni egy jó feldolgozást. A szovjet feldolgozás második része pedig itt van.  

D'Artagnan és a három muskétás

 

Megint egy vallomással kezdem. Alexandre Dumas Három testőre kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Azon a nyáron, amikor először elolvastam a regényt... Még egyszer elolvastam. Azóta, valahogy mindig "lázba" hoz, ha filmes feldolgozásával találkozom. Pedig ritkán szoktak tetszeni. A legjobb filmes feldolgozás, szerintem, az 1973-as Richard Lester által rendezett verzió. Abban minden benne van, ami a regényben is. A hollywoodi átdolgozások mindegyike felejthetős. A lényeg kimaradt belőlük.

A hetvenes évek végén, a Szovjetunióban, készült egy háromrészes átdolgozása a francia remekműnek. És bár nem merít az általam etalonnak tartott adaptációból, mégis ebben is megvan minden, ami egy igazi Három testőr feldolgozásban benne kell lennie. A műfaja is más, mégis van benne egy kis bohóság, egy kis rátarti nagylegénykedés. Az 1979-es verzió ráadásul zenés mű. Igen, énekelnek benne. Mondjuk musicalnek? Mondhatjuk, és bár nem kultiválom a műfajt mégis ez a feldolgozás bejött nekem. Amikor ilyen zenés filmet láttam, sokszor feleslegesnek éreztem a melódiás részeket. Az első ilyen mozi, amely ugyan musical, de úgy érzetem, hogy a daloknak igen is helyük volt a történetben Milos Forman Hairje volt. A második pedig a D'Artagnan és a három muskétás. Komolyan mondom, ebben a feldolgozásban a dalok egyáltalán nem időhúzás miatt kerültek a filmbe. (Annál is inkább, mert épp ellenkező hatást érnek el. Futnak tőlük a percek.) Ez meggyőződésem, mármint hogy a daloknak nagyobb szerepük van ebben az alkotásban, mint hogy "csak" ékesítsék azt. A dramaturgiában is van szerepe. Van mikor bemutatja a szereplő gondolatait, de van, hogy megágyaz a jelenetnek. Van hogy ráhangol bennünket a sztorira, segíti a filmet, hangulatot teremt neki. Így hát nem véletlen, hogy a szövegük fordítása is olvasható.

Úgy gondolom, nem igazán kell írnom a filmről, hiszen ki az, aki így vagy úgy, de ne ismerné a sztorit? Nem is szándékozom. Hisz megvan a kánon, ki a jó, ki a rossz, és ettől még senki nem tért el. Pedig nagyanyám korában az öregasszonyok megmondták volna, hogy a főhősnek tartott négy izgága alkoholista közül legalább kettő a házasságtöréstől sem riad vissza, nemhogy a vérontástól. És a mű szerzője, a romantika nagy mestere mindent elsöprő szerelmekről ír, úgy mintha a csapodárság lenne a hűség. Hát most komolyan! A hős szerelmes D'Artagnan-nak hányszor jut eszébe a kedvese, mikor épp más bájait csodálja? Jaj, ne! Ne mondjátok nekem azt, hogy nem mozdult rá a Miladyre! És Kittyre? Na jó, ebben a szovjet feldolgozásban nem (annyira). Nem is értem, hogy került a filmbe bele Kitty. Mert a könyvben mintha külön pecabot lett volna bedobva neki is, meg az úrnőjének is, miközben a kis varrónővel is kavar a gascogne-i legény. Lehetne drámát is kihozni - ráadásul ehhez tragédia is van a történetben - az alapműből, de valahogy mindig a könnyed feldolgozások a sikeresek. Talán mert maga a sztori is könnyeden van megírva. Most untathatnálak benneteket, hogy megtörtént esetet dolgozott fel Dumas, mert megtörtént esetet dolgozott fel. Sőt, megnéztem (orosz felirattal, nem dicsekvésből mondom, csak érteni szerettem volna, hogy miről beszélnek a szakértők) egy másfél órás francia dokumentumfilmet (kb egy-másfél évvel ezelőtt), úgyhogy talán képben is lennék ebben a témában. Meg hát a regényekben is ott vannak a jegyzetek, amikben a szerző kiigazítja magát, elismeri, hogy hol tér el a történelmi hűségtől. De ez a sztori nem okoskodást kíván, hanem azt, hogy átadja magát neki az ember és élvezze... A hangulatát, a látványt, a történetet.

1. Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan

Persze, én is azért kedveltem meg Dumas alkotását, mert a főhős fiatalos, merész, hősszerelmes és a nők bálványa egyszerre, mindig történik vele valami, amiből mindig jól jön ki. Hibái ellenére - most komolyan, van neki? - szerethető, kedvelhető. Gyerekként beleéli magát az ember a szerepébe... Apropó, Dumas nem csak gyerekként azonosult D'Artagnan-nal. Mert egy valós, történelmi személyről van szó, ám! Nem csak a nevezett lovag emlékirataihoz ragaszkodott az író! De erről majd talán valamikor máskor! Szóval, ez az alkotás el tud vinni bennünket egy másik világba, ahol jól érzhetjük magunkat. És úgy gondolom, hogy azok a filmes feldolgozásai jók ennek a történetnek, amik el tudnak vinni bennünket egy másik világba. És ez a szovjet alkotás - az 1973-as lesteressel együtt - el tud vinni. És ebben bizony segít a zene, a dalok. Melyek hangulatilag főként vidámak. Ahogy a színészi játék is tele van vidámsággal és életörömmel. Könnyedséggel és... És méltó párja a kedvenc feldolgozásomnak. Még ha technikailag nem is éri azt el. De hát nem is egy "műfaj", hiszen az egyik a televízió számára, a másik pedig a mozik számára készült. Nem ugyanaz a költségvetés...

Az első rész megtekinthető itt.  

Svejk új kalandjai

Kezdjem személyessel? Tizenévesen olvastam először Jaroslav Hasektől Svejk a derék katona kalandjai a világháborúban című művét. (Nagy kaland! - lehetne erre mondani.) De nem ez a lényeg. Hanem rendkívül szimpatikus lett számomra a főhős. Szerettem volna rá hasonlítani. Tetszett, ahogy az emberek idegeire ment. (Vannak akik szerint én is képes vagyok megütni a szintjét.) Elég elterjedt vélemény - és számomra a mai napig teljesen érthetetlen, hogy miért alakult ki ez a sztereotípia róla -, hogy egy olyan emberről van szó, aki meghülyíti a környezetét, miközben maga nemcsak, hogy okos, hanem ravasz is, hiszen mindezt szándékosan teszi. Hát szerintem nem ilyen. Akárhányszor olvastam a könyvet én mindig egy jóindulatú, jámbor barmot vélek felfedezni benne. Nem! Ő komolyan vette a katonaságot! Nem! Ő tényleg be akart vonulni és harcolni akarta volna II. Ferenc Józsefért, az Osztrák-Magyar Monarchiáért. Komolyan gondolta, hogy ez honfiú kötelessége, még akkor is, ha utálta és/vagy lenézte a magyarokat. Ha menni kell, akkor menni kell!

Ő mindig jót akart, de valahogy mindig köztbe jött valami. Ő jámbor és kötelességtudó. Csak valahogy a körülmények úgy alakulnak, hogy legjobb szándéka ellenére bajba kerül, de ki is mászik belőle, miközben a környezete avíttságából valahogy mindig gúny űződik. Imádtam a történeteit. Hogy mennyire mellébeszél velük, miközben számára teljesen analógok a körülményeivel. Szerettem volna én is ilyen sztorizgatós felnőtté válni. És nagyon tetszett, ahogy a beszélgetőtársai megcsúsznak a történetein. De valahogy nem ez a Svejk vált a tömegkultúra részévé.

A székely góbés Svejk - ha engem kérdeztek - akkor nem hiteles ábrázolása a szerző szándékainak. Mégis, ebben a filmben is ezt a (számomra mű) Svejk karaktert láthatjuk. Ugyanakkor jól át is van mentve a könyvbéli karakter szóhasználata, sőt! Valahogy a könyv (egy részének) hangulata is. Érdekes.

Takács Róbert egy igen érdekes írást tett közzé Hasekről és Svejkről. (Nem kedvelem azokat, akik mások munkáit felhasználják nem épp korrekt módon. Az írás érdekes, feltétlen ajánlom, de nem értek egyet az alkotó véleményével. Olvassátok el, mert érdekes dolgokat tudhattok meg Hasekről és koráról. A hozzászólásokat se hagyjátok ki! Korrekció érkezik, és a szerző korrektül áll hozzá. Így lesz kerek az írása.) A cikk azon összetevője, amelyet a vélemény címkével láthatunk el, nagyon távol áll tőlem. Svejk leleplezi Operettországot. Azt az Operettországot, amely ma is köztünk él. Voltam sorkatona. A Magyar Köztársaságé és találkoztam Lukas főhadnagyokkal, Biegler kadétokkal, Dub hadnagyokkal stb... Nem szeretem a nagy pátoszt. A semmitmondó nagy szavakat, még ha napjainkban reneszánszuk is van. A szómágia visszataszító számomra. Svejk jámbor naivitással megfertőződött hozzáállása a dolgokhoz leleplezik a K.u.K. rezsim talmi voltát. Svejk nem buta, sőt! De nem is ravaszkodó, sunyi fazon. Mert van benne egyfajta jóindulat, ami mindig bajba sodorja őt. És azokat, akiken segíteni szeretne. Balféksége mégsem az ő, hanem a rendszer hibáit leplezi le. A diktatúrák és azok kiszolgálói, azzal szimpatizálók nem igazán kedvelik Svejket. (Persze, nem csak ők nem.) Tudtátok, hogy 1968-ban, a csehszlovák intervenció előtt  - a később Afganisztán is megjáró Alekszandr Majorov hadseregparancsnok visszaemlékezéséből tudhatjuk, hogy - a szovjet genstáb tagjai között elhangzik a "Ráijesztünk a Svejkekre!" mondat is?

A Svejk új kalandjai című film 1943-ban készült. Ez adja az egyik érdekességét. Egy vígjátékról van szó, amely az éppen folyó világháborút dolgozza fel. Svejket cseh polgárként besorozzák a német hadseregbe és a Balkánon, Jugoszláviában vetik be. A karakter hozza a sztereotip megközelítést. A film gegjei némafilm szintűek. Alpáriak - de közelről se annyira, mint egy Adam Sandlers film -, de nem durvák. Kedvelhető, mint egy Harold Lloyd, egy Charlie Chaplin vagy mint egy Buster Keaton karakter. A dialógusok Hasek-közeliek, ami jó pontnak számít nálam. A film elkészítésének időpontjában már köztudott, hogy a Wehrmacht nem verhetetlen. A blitzkrieg mámoros pörgése már csak emlék, a metamfetamint már arra használja a német hadsereg, hogy a katonái el tudják viselni a szélsőséges élethelyzetüket, hogy ne törődjenek a rájuk váró pusztulással. Ez már az after ideje számukra. Persze, vannak még erőösszevonások és kísérletek a háború menetének visszafordítására, de a főszerep a hátrálásé. Minden fronton. Ebben a közegben készül a film, aminek az egyik feladata az ellenség nevetségessé tétele. Ezt szolgálja az alkotásban feltűnő Adolf Hitler, aki nem félelmetes, hanem nevetséges. (Már annak, aki szereti az efajta humort.) Mindemelett egy kiégett ember. Egy roncs. Bár, ha jobban belegondolok, akkor ez is csak egy...

Érdekesnek találom a film címét is. Az eredeti címben szereplő kaland szó jelentését tekintve nem csak szimpla adrenalint emelő sztorit jelent. Mókás, vidám kalandra utal. Valami olyasmire, mint amiken Nyekraszov Vrungel-Linkóci kapitánya átmegy. (Ugyanakkor ennek az vidám regénynek a címében épp nem ez kifejezés található. Hanem a komolyabb verzió. Ezzel, mintegy szembe megy a mű hangulatával. De ebbe most nem megyek bele...) Van ebben egyfajta ellentét. Vidám kalandok egy komoly történelmi helyzetben. Ami napjainkig tabu. Amiről nem illik - főként az áldozatok nagy száma, és a cinikus, ipari méretekben elkövetett rablógyilkosságok miatt - humorosan feldolgozni. Érzékeny téma, még napjainkban is, de már 1943-ban kísérleteztek paródia létrehozásával.

Komolyan nem igazán értem, hogy most nekem van szövegértési problémám, vagy azoknak, akik az eredeti Svejket amolyan furfangos, magát hülyének tettető alaknak gondolják. Akárhányszor olvastam a regényt, számomra egy jámbor és jóindulatú (de aki ettől függetlenül roppantul tudja a sztorijaival idegesíteni a környezetét) alaknak tűnt a karakter. Vagy én vagyok naiv? Azt tudtátok, hogy Karinthy Frigyes is lefordította a regényt? Inftaneriszt Svejk  a címe. Nem ismerem, nem olvastam ezt a verziót, de a cím alapján más sem a furmányosságot, a  csalafintaságot feltételezi róla. Akkor miért alakult ki ez a toposz róla? Nem kavarták össze, véletlenül Tjorkinnal?

Szuvorov A Nagy Utazás

 

Az e havi bejegyzés egy friss - szinte kemencemeleg - rajzfilm apropóján íródott. 2022-ben készült, és nem csak gyerekeknek. A története nem túl komplex, és még egyedinek se mondható, még akkor sem, ha Szuvorov életéről nem igazán készültek eddig mozgóképes alkotások. (Persze, készült. Még 1940-ben...)

Az ifjú Grisának el kell válnia szerelmétől, Szonyjától. A Nagy Utazás részese lesz, hisz Szuvorov tábornagy seregéhez kell csatlakoznia. Ami nem is olyan egyszerű lesz számára...  A Nagy Kalandban vehet részt, amely során bebizonyíthatja, hogy a szerelem hőssé teszi a legegyszerűbb alattvalót is. Az animációs film bővelkedik látványos kalandokban, szerethető karakterekben. És a klasszikus 19.századbeli romantikus felfogásban is. A készítők hat éves kor felettieknek ajánlják, de a magam részéről azt mondhatom, hogy számomra is élvezhető volt, akárhányszor néztem meg.

És akkor most egy kis kritika következzék. Ne menjünk bele olyan szőrszárhasogatásba, hogy az orosz ifjú hogyan tud szót érteni az Alpokban élő gyerekekkel, honnan tudnak oroszul a svájci Alpok lakói. Ezen suhanjunk át nagyvonalúan, hisz mégis csak egy meséről van szó. Egy egyszerű (de csodálatosan elkészített) mesefilmről. De arról mindenképpen szót kell ejtenem, hogy aktuálpolitikai áthallásokat találhatunk benne, bár nem sokat, így az élvezeti értékből semmit nem vesz el. Ott van mindjárt az ifjú gróf, aki nem akarna katonának állni, nem akarna háborúba menni - bármilyen nemes a cél - és ott van az őt ezért elítélő dialógusok. Vagy a napjainkban a közbeszédben egyre többször felbukkanó - bár ez így igaztalan állítás, mert hát max az én kulturális buborékomról nyilatkozhatnék, ha tényszerű szeretnék lenni - gondolat párhuzam, mi szerint a Vörös Hadseregnek 1945-ben nem kellett volna Berlinnél megállnia, hanem be kellett volna vonulnia Párizsba is. Ahogy a cári armada ezt 1814-ben meg is tette. (Adott a párhuzam: Napóleon vezetésével az egyesült európai seregek 1812-ben megindulnak Moszkva ellen. A casus belli nem más, mint, hogy a cári birodalom nyíltan kijátszotta a kontinentális Európa Anglia-ellenes szankciós csomagjait. A Nagy Hadsereg eme hadjárata nem 1813-ban ért véget, hanem 1814-be, mikor is a cári tisztek a Champs Elysées-n korzóztak. És a franciák császárának  lakóhelyeként Elba szigetét jelölték ki a győztes szövetségesek.) A gondolat, miszerint a Szovjetunió hadseregének el kellett volna foglalnia '45-ben Párizst nem novum. A megtörtént esetet feldolgozó Párizsba! című 2019-es háborús filmben már be lett vezetve a közbeszédbe. Amit napjaink putyini propagandája, ha nem is hivatalosan, de előszeretettel citáltat.

V. Szurikov: Szuvorov átkel az Alpokon

 Mert hát ha 78 évvel ezelőtt megtörtént volna a bevonulás, akkor egészen más lenne Európa jelene. Ez biztos. Hogy mennyire nem csak ábrándozás mindez - mármint hogy a Vörös Hadsereg bevonulhatott volna Párizsba - közvetetten bizonyítja az is, hogy az angolszász szövetségesek elképzelése között szerepelt annakidején az az ötlet is, hogy amennyiben a szovjet csapatok Berlin elfoglalása után nem állnának meg, akkor a wehrmacht-os hadifoglyokat gyorsan felfegyverzik és a szovjet úthenger elé vetik őket. Így próbálták volna megnövelni csapataik létszámát, és megakadályozni, hogy Sztálin és társai hatalmi térsége a jaltai megegyezésben foglaltaknál nagyobb legyen.

 Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (1729 vagy 1730 - 1800) az egyik legkiemelkedőbb orosz hadvezér. Katonai karrierjét káplárként kezdte és generalisszimuszként  fejezi be. Katonai tanulmányait befejezve a legalacsonyabb katonai rendfokozatból eljutott a legmagasabba. A hét éves hábórú, az 1768-74-es és az 1787-92-es orosz-török háborúk, az 1794-es lengyel felkelés leverése mind-mind katonai pályafutásának mérföldkövei. Még akkor is, ha egy időre kegyvesztetté válik az udvarnál, mert ellenzi az orosz hadsereg aktuális reformját. Utolsó hadjárata - amit a rajzfilm is feldolgoz az 1799-es itáliai hadjárat, amely hadműveleti területe átnyúlik Svájcba is. A hadjárat legvégét (1801) már nem élte meg. Élete során egyetlen csatáját sem vesztette el, pedig volt neki vagy hatvanhat. Igen, ez nem hangzik rosszul, de valójában nem feltétlen jelent sokat. Hisz Pürrhosz is megnyerte az összes csatáját a rómaiak ellen, de magát a háborút elvesztette. Szuvorov Hannibált idézve csapatával átkell az Alpokon - a kortársak mindkét esetben ezt lehetetlennek gondolták -, emberfeletti erőfeszítést követel meg katonáitól, de a teljes siker mindkét esetben elmaradt.

Érdekességként megjegyzem, hogy az Alpokon való átkelés tervének kidolgozóját, Franz von Weyrothert a rajzfilm mint ellenséges ügynököt, kémet és szabotőrt mutatja be. Mondjuk Lev Tolsztoj Háború és békéjében - az austeriltzi csata kapcsán - erőse szatirikusan mutatja be az osztrák tisztet. Talán ez az alapja, hogy ebben a rajzfilmben szinte már okkult szereplőként jelenítődik meg. Szemben az igazhitű és egyenes pravoszláv karakterekkel.

Miközben azzal a kijelentéssel kezdődik a film, hogy:

Valós történelmi események alapján. Bőségesen fűszerezve fikcióval.

És ebbe a finom humor is beletartozik.

 

És akkor most jöjjön egy kis nyelvi érdekesség!

Körülbelül a rajzfilm tizedik percénél a következő mondat hangzik el:

"Vékony vagyok, meg kövér, meg rőt és még szerelmes is."

A szerelmesnek fordított szó jelenthet szeplőst is, miközben a  szótöve az alma szó. Alma... Az orosz mesékben az alma több jelentéstartalommal is bír. Jelenti az egészséget, vitalitást, fiatalságot, szerelmet, házasságot, a tavaszt és a halhatatlanságot is. Emlékeztek még, hogy a Két Halom című sorozatban milyen jelentős, mondhatni kulcsszerepe van az almának? 

Ezüst Por

 

Dr Kubb ajánlotta a figyelmembe! Tényleg. Komolyan mondom. Ez nem mentegetőzés! Tényleg nem! Terveztem valamikor, hogy egy jó kis kémes szovjet filmhez készítek feliratot. Ezzel kapcsolatban hívta fel erre a filmre a figyelmemet. Én egy olyan hatvanas-hetvenes években forgatottra gondoltam, a Doki rám trómfolt: 1953. Ezerkilencszázötvenhárom: ebben az évben halt meg J. V. Sztálin. Tehát az Ezüst Por a sztálini korszak lenyomata kell, hogy legyen! Van benne fantázia? Hogyne! Hisz akkor egyúttal ez egy kordokumentum is. Annyi mindent hazudoztak, hazudoznak arról az időszakról (is), hát nézzük meg, hogy akarták akkoriban látattni a világot! A MoszFilm - mert ez a kompánia készítette ezt a filmet - nem valószínű, hogy a hivatalos állásponttól eltérő alkotással állt volna elő 1953-ban. Rajta, hát!

Ha valami negatívumot ki kellene emelnem az a sematista karakterábrázolás. Az Amerikai Egyesült Államokban vagyunk, az ötvenes években. Az uralkodóosztály képviselői benne élnek az Amerikai Álomban. A munkásosztály, és itt ki kell emelnünk a négereket - PC-t kedvelőknek afro-amerikaiakat -, akiket csupa jó dolog hajt, úgymint tanulási vágy, hogy boldoguljanak és boldogítsanak az életben; békevágy (mert a béke a jövő; és a többi, és a többi...) meg ilyenek; szóval a munkásosztály tagjai pedig az igazságért harcolnak. Persze, az idők szélét az elitben is van, aki megérzi, de a rasszizmus (a 19.századból örökölt fajta rasszizmus) eleven még sokak gondolkodásmódjában. Minden van a filmben: békegyűlés, Klu Klux Klan, pogrom, klerikáris reakció... és persze a végén morális katarzis. Mindezek ellenére az ideológia nem telepedik rá a filmre, nem úgy, nem annyira, mint a korszak magyar filmjeire (Állami áruház, Föltámadott a tenger, A harag napja, Kiskrajcár stb). 

"Amerikában meg verik a négereket!" - ezt a szlogent még hallhattam gyerekkoromban, de már csak ironizálás formájában. Néhány éve, mióta Pártunk és Kormányunk önmagát a Nyugati Értékrend ellenségének tartja (lásd illiberalizmus doktrínája), miközben azért a pénzére ácsingózik, szóval, néhány éve  ismét előjött a sokévtizedes antiimperialista mantra. (Na, ezért nem hallgatok soha rádiót, nem nézek tévét. És nem maradok le semmiről, mert az internetet használom. Amíg lehet, amíg nem kapcsolják le az országot róla. Vagy erőszakosan, vagy financiálisan. Mert jelenleg a hatalom részéről lenne rá igény, szerintem.) Miért említettem ezt most meg? Mert ismerős politikai szólamokkal, szlogenekkel találkozhatunk ebben az alkotásban. Csak míg a filmben a progresszív baloldali érzelmű karakterek mondják ki, addig napjainkban a magát nem is tudom már minek hazudó - de baloldalinak biztos nem -, megmondóemberek szajkózzák két gyűlölködő baloldalizás között.

Szóval, összességében egy érdekes alkotással állunk szemben. A sztálini propaganda leleplezi a nerista propagandát. Ennyi politikai aktualitás azért van benne. De leleplezi a fegyverbusinesst is. Napjainkban, háború zajlik az egyik szomszédos országban. A nyugati média tálalása szerint, már több mint egy éve - a valóságban pedig már lassan közel egy évtizede.

Ez a video egy (nem)kicsit régebben töltötték fel, mint egy év. Felhívnám a figyelmet az árokban lévő megrongálódott jármű feliratára és a felirat színére is. A dal előadója Baszta nickname-ű eléggé befutott rapper. Orosz. Ne keverjük Mr. Bustával, még ha kiejtve az előadói neveket, könnyen összekeverhetnénk őket. (Haj, a fantáziatlanság! És ezt most mindkét előadóra értettem. Már csak Busta Rhymes okán is.)

Szóval, a szomszédunkban kilencedik éve tart a vérontás, ami egyszerre küzdelem és fegyverbemutató. Támogatás ürügyén Európa kisöpörte a fegyverraktárait, és kész (lenne) berendelni magának az új kollekciókat. Csak még ki kell értékelni, hogy az egyes fegyvergyárak termékei milyen hatásfokkal dolgoznak. De az élesben zajló fegyverpróbán nem csak az euro-atlanti cégek termékei versenyeznek egymással. Iráni, török drónok küzdenek... drónellenes zavaróállomásokat tesztelnek... dél-koreai, kínai muníció pörög... És rengeteg ember hal meg, mert a fegyvergyártás jó üzlet. És ez a film is erről szól! 

A film dialógusainak sorai között ott a lényeg. Hiába van egy szuperfegyvered, az ellenség rövid idő alatt kifejleszt ellen valamit. Addig gyártsuk le, amíg csak nekünk van, amíg csak mi használhatjuk. Az üzlet addig pörögjön csak! Aztán? Azután, fejlesztünk mást! Ezt a gondolatsort a filmből vettem. És napjainkban pont ugyanez zajlik a szomszédban. Fegyverek és taktikák kipróbálása. Közben milliók szenvednek, ezrek pusztulnak. De az üzletnek, a fegyverzet bemutatónak folytatódnia kell! Egy évvel ezelőtt, ha valaki kimondta ezt, akkor arra rásütötték, hogy az orosz propagandát szajkózza. És ma? Egyre többen elismerik ezt. Olyanok is, akiknek az euró-atlanti elkötelezettségükhöz kétség sem férhet. Persze, vannak még olyanok, akik valamiféle romantikus ködből kinézve moralizálgatnak. Számomra is döbbenetes, hogy az Ukrajna.Életre kel című orosz dokumentumfilm  állításai egyre jobban megerősítést nyernek, és nem csak illiberál körökből. Annakidején, például, amikor arról van szó, hogy Zelenszkijék elvesztették a valódi kapcsolatukat a valósággal és csak interneten keresztül érzékelik azt, túlzásnak tartottam. Propagandisztikus túlzásnak. Erre idén február végefelé mivel "ajándékoz meg"  az angolszász sajtó minket? Azzal az állítással, hogy az Ukrajna elnöke és a sleppje a háború első két hónapját a világtól elzártan, a kijevi kormányzati bunkerben töltötte, és iPhone-ja segítségével tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Azaz, megerősítette az orosz dokumentumfilm állítását. És ellentmondott annak a hősi imázsnak, amit kb egy éve a nyugati propaganda harsogott. De ki emlékszik ma már arra, hogy arról szólt az állítás, hogy a hős Zelenszkij nem hagyta magára  népét, ott van közöttük és nem menekült el. Persze, készültek a kormányzati kamuvideók, hisz mind Nyugatnak, mind Ukrajnának egy alternatív valóságot kellett bemutatni. És ez csak egy, a sok kis apró állítás közül, aminek a valóságtartalma nagyobb volt az Ukrajna.Életre kelben, mint a nyugati médiatérben. Mi a gond? Mi következik ebből? Elméletileg, semmi. De mégis. A nyugati média szereti önmagát morálisan magasabbrendűnek hirdetni. Na, ez az ami nem igaz. Csupáncsak ez az oka, hogy felhoztam ezt a példát. Mert abban sincs semmi, hogy egy államvezető óvóhelyre, bunkerbe menekül a katonai csapások elől. Ez teljesen érthető. Ahogy az is, hogy propaganda szempontból félrevezetik a közvéleményt. Csak akkor ezután ne álljon senki erkölcsi piedesztára! Mert nincs miért. Nem állíthatjuk azt, ha minkét fél ugyanazt teszi, hogy az egyik 21.századi módom politizál, a másik meg 19. századbeli módon. Annál inkább sem, mivel a 21. században is pont úgy oldják meg a geopolitikai problémákat, ahogy a 19.-ben megoldották. Vagy ahogy az 5.-ben. Fukuyama evangéliuma (copyright by Robert C. Castel) vágyálom csupán, és nem realitás. Soha nem is volt az. Nagyon úgy tűnik, hogy Huntington maradandóbbat alkotott. A puding próbája pedig az evés (- ahogy az angol mondás is tartja.) Nem oly túl régen, láttam egy beszélgetős műsort a YT-on. Az egyik talking head feltette a kérdést, hogy Magyarországon miért vonzódik annyi ember a Ruszkij Mirhez. Értette ez alatt, hogy sokaknak miért vonzóbb az orosz propaganda, mint az euro-atlanti. Nem vagyok szociológus, de azért lenne tippem. Egyrészt, ott van a neres propaganda, amely - igaz, csak szavak szintjén - szembemegy az európai mainstream állásponttal. A ner-es szektatagoknak ez elég is. Másrészt, a NATO-s világlátást nagyon túltolták itthon. Túl egyoldalú és szájbarágós. Az ember érzi, hogy átvágnák, és lenézik az intellektusát. Oroszországi hírforrásokat olvasna, hírmagyarázatokat hallgatva több nézőponttal is megismerkedhet az ember. Adnak a látszatra. És itthon? Itthon csak kinyilatkoztatások vannak. Ki így, ki úgy. És ha valaki, ne adj Isten, kritikát fogalmaz meg a washingtoni narratívával kapcsolatban, azt egyből vagy orbánista, vagy a Kreml ügynöke. És ez visszataszító. Castelnek van egy érdekes felvezetése - amit a zárolt orosz vagyok esetleges elkobzásával és Ukrajnának átadásával kapcsolatban fejtette ki -, hogy ha a Nyugat feladja az alapvető értékeit (jogbiztonság. szólásszabadság), akkor milyen morális alapon fogalmaz meg kritikákat az úgynevezett autoriter rezsimekkel szemben? Ha olyanná válik, mint azok, akkor mi különbözteti meg őket egymástól? És az ukrajnai háború egyik folyamodványaként a nyugati mainstream már feladta a szólásszabadság eszményét. De nem csak feladta, hanem még "ünnepli" is, amikor a kijevi rezsim nyíltan sárba tapossa azt, a háborús helyzetre hivatkozva. És ettől (is) hiteltelenedik el a Nyugatiak mondanivalója. (És ne feledjük, amikor az emberek egy része közvetlenül szembesül, hogy hazudik a média. Emlékezzünk csak! Tavalyi év nagy "slágere" volt, hogy miután az orosz haditengerészet lezárta Odessza kikötőjét, és az ukrán gabonaszállítmányok nem tudták elhagyni az országot, ezért éhínség várható Afrikában. A média ezzel volt tele. Végül kiengedték a gabonaszállító hajókat. Most februárban jött a hír, hogy az olcsó ukrán gabona miatt, azok a magyar gazdák, akik elraktározták a terményüket csőd közeli állapotba jutottak. Igen, az olcsó ukrán búza miatt. Ami nem Afrikába ment, ezek szerint... Pedig, ezt állították, nem? Ezután, az érintettek mennyire lesznek vevők a russzofób észak-atlanti propagandára? Mert az elmúlt kilenc évben, nem előszőr jártak rosszul az ukrajnai helyzet miatt. És sokkal többen szembesülnek ezzel, mint akiknek betárolt gabonájuk van. Persze, az ország vezetői megtették a szükséges ellenlépést. Ahogy szokták: megkésve és könnyen kijátszhatóan. De hát kinek mit intéz a kormánya. Meg milyen a kormánya...) És a NER propagandistái épp ebből akarnak tőkét kovácsolni. Ők mindig is szerettek a zavarosba halászni.

"Itt élned, s halnod kell" - énekeltük, énekeljük, szavaljuk és olvassuk. Gyerekkorunk óta programozzák belénk ezt a világlátást. Miközben, van másik, ennél humánusabb életszemlélet, van ennél humánusabb államelmélet is. Ráadásul, régebb óta hangoztatott. "Ahol jó, ott van a Hazád." Ez mennyire más, mint a tűrj mindent el, mert ide születtél fasisztoid determinalizmusa. Mert a 19. század Magyarországán ez még csak a romantikus hazaszeretet kifejezése volt, de mára, a 20.századdal a hátunk mögött, a legjobb esetben is önbecsapás. De sajnos, azt látom, hogy az állam irányítói évtizedek óta visszaélnek a költő szavaival. És oktalanságuk okán, nem veszik észre, hogy a megváltozott helyzetben szűklátókörű és buta bel- és gazdaságpolitikájukkal egy második Mohácsot (vagy Trianon, kinek melyik tetszik jobban) idéztek elő. És a baj csak nagyobb lesz, ha nem változtatnak. (És miért tennék?) Legutóbb a népszámláláskor 400 000 embert nem találtak meg az összeírók. Azokat, akik már megtapasztalták az ősi latin mondás igazságtartalmát: ahol jó, ott a hazád! És ez most honnan jött ide? A filmből. Az egyik dialógusban szerepel. (Az ittélni-halnikell,mertazajó gondolattal már Petőfi hadilábon állt. Ő  jóra mint a szabadságra asszociált / A gyüldei ifjakhoz /, és bár teljesen nem megy szembe Vörösmarty állításával, mégsem teszi magáévá azt. Nem a szülőföldhöz, hanem a szabadsághoz való ragaszkodásról ír. Ubi bene ibi patria.) 

Nem ártana most már néhány szót a filmről is írnom, nem? De említettem már, hogy a szovjet állami világkép átjön a filmen, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez nem azt jelenti, hogy hazugságra épülne. A filmben megjelenik a mccarthyzmus is. Buta és uszító világnézet volt ez is. Méltó párja a sztálinizmusnak. Elég ha Oppenheimer vagy Chaplin életére gondolunk. A boszorkányüldözés a Vasfüggöny mindkét oldalán tobzódott. És mivel a történelmet a győztesek írják, így csak a Keleti Blokkban történteket emlegetik fel a politikusok. Pedig emberi életeket az óceán túlpartján is tettek tönkre, nem is keveset. Ott nem volt Gulág, ez igaz. De egzisztenciák tönkretevése vélt politikai vélemény miatt, volt. Nem is kevés. (A Rosenberg házaspárt villamosszékbe juttatták, az ítélet szerint hazaárulásért. De még napjainkban is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy koncepciós per áldozatai ők.) Az Amerika-Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság (HUAC vagy HCUA) 1975-ig működött, de csak nevet változtatott, mint a Szent Inkvizíció Hivatala. Persze, a megszűnés után egy másik szervezet átvette a feladatait, de jóval szelídebben dolgoznak, mint McCarthy szenátor idejében. A HUAC tagjai között nem kevesen voltak, akik úgy gondolták, hogy a rock and roll-t a szovjet ügynökök, a KGB találták ki, hogy az amerikai és nyugati ifjúságot eltévelyítsék a helyes útról. (Ugyanerről a Keleti Blokkban úgy gondolkodtak, hogy a rockzene a CIA támadása a fiatalok szocialista erkölcs ellen. Na, most komolyan! Kinek van valamit a másik szemére hányni?) És akkor azon fundamentalista keresztény szolgálókat már ne is említsem, akik az ördög munkájának tulajdonították a rock and rollt. CIA, KGB, az ördög... Hááát... Ha nagyon akarjuk találhatunk közös nevezőt! 😅😎😱

Na, de elég! Most már tényleg foglalkozzunk egy kicsit a filmmel!

Amit eddig írtam, az tökéletesen jó lehetne arra, hogy elriasszam a film megnézéstől az embereket. Miközben egy jó filmről van szó. Hetven (!) évvel ezelőtt készült, és bár a korszakra jellemző pátosszal találkozunk benne, egy napjainkban is élvezhető alkotást láthat az érdeklődő.

A kémkedés egy speciális fajtáját, az ipari kémkedést láthatjuk a filmben, és nem a nemzetek, országok közti titokfürkészés jelenik meg előttünk.

Az Amerikai Egyesült Államokban járunk, az ötvenes évek elején. Egy tudós(csoport) új fegyvert fedez fel, amely forradalmasíthatja az USA hadseregének fegyverzetét. Ez a fegyver az Ezüst Por. Ami egy veszélytelen vegyület mindaddig, amíg nem aktivizálják, ezután halálos radioaktív sugárzást bocsát ki magából. Az uránnál sokkal nagyobbat. Ugyanakkor, néhány nap alatt lebomlik, és ezután csak be kell vonulni a győztes seregnek az ezüstporozott területre. Előlény nem lesz ott, de már halálos sugárzás sem.

Beláthatjuk, aki egy ilyen vegyianyag gyártását abszolválni tudja, annak egy - képletesen szólva - aranybánya van a kezében. A film onnan indul, hogy megvan a vegyület, megvannak az első sikeres állatkísérletek, de valami nagyobbra van szükség, hogy a nagy üzlet létrejöjjön... 

És végezetül, egy gyerekkori emlék. Moldova Györgynél olvastam - talán a Beszélő disznó novelláskötetben - a Coca-Cola mámorban fentrengő nyugati ifjúság kifejezést. Persze (?), mások is használták eme fordulatot jópofáskodásként, de amiről még szót szeretnék ejteni az az, hogy nem igaz, az a sejtetés, állítás, miszerint az ötvenes években nem tudták a Keleti Blokkban, hogy a Coca-Cola egy üdítő és nem egy tudatmódosító szer. Úgy vélem, hogy egy szándékos írói túlzásból lett népi adomáról van szó. Csak azért jegyzem meg ezt, már annyi baromságot mondanak ma már az elmúlt rendszerrel kapcsolatban, hogy az már fáj. Az aparatcsikok nem feltétlen voltak agytrösztök - nagyon nem -, de nem is kellene tényként prezentálni a korabeli iróniát. Még akkor se, ha Moldovát olvasva az akkori kortársai komolyan elhitték, hogy az agitprop osztályon nem voltak ezzel tisztában. Személyes hallottam gyerekkoromban (iskolában, tanártól - súlyosbító körülmények!) olyan kijelentést, mely arról szólt, hogy az ötvenes években Magyarországon a propagandisták se tudták, hogy mi is az a Coca-Cola. A film arról tesz bizonyságot, hogy Moszkvában tuti tudták.

Ezt a mozit nézve, fájdalmasan juthat az ember eszébe, hogy az elmúlt hetven évben nem igazán változott a világpolitikai helyzet. Ám, ez becsapós érzés, mert változott. Csak a változások újra elhozták azokat az időket. Mármint a világpolitikában. És geopolitikai helyzet fokozódik.

Apró megjegyzés a film magyar feliratához:

A filmben megjelenő angol nyelvű feliratok fordítása, minden esetben az orosz nyelvű fordítás alapján készült. Így kívántam autentikusabb lenni, megközelíteni azt a hatást, amit a film okozhatott a mozikban.

A film "végső vetítésénél" - a felirat és a bejegyzés közzététele előtti utolsó átnézése a feliratnak ekkor történik - újra megnézve (és ekkor már egy kicsit le van ülepedve a fordítás emlékei), azt kell hogy mondjam: ez egy jó kis filmecske. Jól egybe van rakva, és mai is le tudja kötni a nézőt. A benne elhangzó "bölcsességek" ma is megállják a helyüket.

Köszi Doki!