Feliratok

На Париж!

Valamikor 2019 tavaszán egy reklámhordozón véletlenül megakadt a szemem: Párizsba!
Ú! Biztos jó lehet, de jó lenne megnézni (egyszer)!
Megnéztem.
Nem biztos, hogy érdemes volt. A Kinopoisk 3,6-os értékelése figyelmeztető volt. (Ugyanez a Nemzetközi Mozi AdatBázisban - jelenleg - 1,6-on áll.) De hát a Hitler Kaput! sem a magas tetszési indexéről híres. Az orosz mozis oldalon még csak-csak, de az IMDB nagyon lehúzza. (Bár azért jobb az eredménye, mint ennek a 2019-es alkotásnak.) Pedig nem rossz film az.
Na, a Párizsba! az az.
Második világháborús... Ja, és megtörtént eseményt dolgoz fel. (Bár ne tette volna, vagy ne így!) 165 millió rubelt költöttek rá (vagy ahogy a Kinopoiszk írja 180 milliót; tessék választani!). Látszik ez a filmen?
Látszik. A kellékek, kosztümök és egyéb kiegészítők profik. A probléma csak a sztorival van, és a színészekkel.
Pedig olyan jól indul
Pedig elfogadhatóan indul az egész.
Nézem az első perceket... Te jó ég! Hopp! Hopp!
Mi lesz ebből? Egy jó kis T 34 utánérzés? Vagy egy T 34 paródia? (Ráadásul csak néhány hónap különbség van a két film bemutatója között.)
Nem.
Az ígéretes kezdet a főcímig tart.
Bent vagyunk egy tankban. Utcai harcban veszünk részt. Sikeresek vagyunk.
A harckocsi véletlenül behajt egy pajtába. Ahol... Ahol ott van a német vezérkar. Ám a térkép, nem véletlenül, lángra kap, és... Jön a  főcím.
Fiúk! Itt kellett volna abbahagyni. A csúcson.
 És a film eleji geg, nem adja el az egész alkotást.
Nagy dilemmám, mi akart lenni ez a film?
Vígjáték? Annak gyengécske.
Komoly, háborús film? Ne nevettess!
Az igazsághoz akkor járhatunk közel, ha azt vélelmezzük, hogy egy könnyed hangulatú, időnként humoros, háborús történettel van dolgunk. Sokat akartak a készítők markolni. Túl sokat.
Itt van mindjárt a főhős - Alekszandr Voronyin őrnagy, tankos zászlóalj parancsnok, Dmitrij Pevcov alakítja -, aki túl öreg. Mármint a filmben. Könyörgöm! Pevcov 57 éves. 1986 óta filmezik. A 2011-es Borisz Godunovban ő Vorotyinszkij herceg. És nem rossz. Erre most egy húszon-harmincévest kellene eljátszania. Nem túlzás ez egy kicsit? A mozgásán látszik, hogy... Nem véletlenül szűnik meg a hadkötelesség az 55. életévnél.
A film nézése közbe olyan érzésem volt, mintha olyan magnumos- tomselleckes karakterre gondolhattak az ötletgazdák, amikor a kitalálták a feladatát. Ha igen, akkor ez nem nagyon jött össze.
Vagy ott van a másik nagy veterán: Szergej Makoveckij. Ő egy SZMERSes őrnagyot alakít. Elég megfáradtan. Ő 1958-ban született. Folytassam, vagy kiszámoljátok magatok is?
Bár... Nem kizárt, hogy rendezői elgondolás volt, hogy egy 62 éves színésszel játszassanak el egy Százéves családnevű őrnagy karakterét. A matuzsálem korú tiszt szerepét tisztességesen hozza Makoveckij, de ez nekem kevés. Legalábbis ebben az esetben.
És végül nézzük meg a harmadik nagyágyút!
Mihail Jefremov.
Túl sok szerepe nincs, egy enyhén ittas zászlóalj parancsnokot kell alakítania. Jól hozza a karaktert. Annyira jól, hogy meggyőződésem, hogy ittas állapotban filmezett. Ebben az esetben is. Ami nála - sajnos - már egyáltalán nem ritka dolog.
Nem olyan régen került az orosz művészvilág néhány prominensének kereszttűzébe. Épp ezt vágták hozzá. Mármint, hogy semmi másról nem szól a "művészete", mint hogy részegen betántorog a színpadra, és... majd lesz valahogy.
Persze, valahogy el kellett jutni idáig. Miért csak most baj ez? Miért csak most vágják ezt a fejéhez? Mert nem olyan régen közlekedési balesetet okozott. Épp sietett a munkahelyére, a színházba. Az ütközés során halálos áldozat is lett. Ahogy legtöbbször lenni szokott, a vétlen fél.
Volt olyan, aki Jefremovot legyilkosozta. Mert a közúti szerencsétlenség nem először fordul elő vele, és elég régóta csak alkoholos állapotban jelenik meg mindenütt. (Egyidős Pevcovval, mégis ha összehasonlítjuk őket, azt gondolhatnánk, hogy minimum egy tízes van köztük. Haj, az alkohol!) Az hogy Mihail Jefremov mindig részeg lenne, a színész arcát elnézve teljesen hihetőnek tűnik.
Azt gondolom egy színészi karrier(?) végét láthatjuk.
Bár... Van egy ország, ahol ilyen helyzet után is folytathatta a színész "úr" a karrierjét. És vannak országok, ahol nem tudnák folytatni. De ez már a közmorállal összefüggő filozófiai kérdés.
Persze vannak még elismert színészek, színésznők a filmben, de az összhatáson - még ha tisztességesen el is játsszák karakterüket - nem tudnak javítani. Elnézést, Renáta Litvinova!

A filmnek jópár hiányossága van. Számos dolog el van fuserálva benne. Akiket mélyebben érint ez, azoknak ajánlom a BadComedian értékelését. A csapat fele olyan hosszú filmecskét készített (időtartalomra), mint a boncasztalra tett alkotás. De jobb lett. Sokkal!
 

Ja, és hogy miről szól a film?
Néhány szovjet katona elhatározza, ha már véget ért a háború, ha már épp Németországban vannak, szóval elindulnak megnézik Párizst, hogy milyen is valójában. Az az 1900 km nem számít.
Az ötlet nem volt rossz.

Végül is, 1814-ben is parádéztak Moszkva katonái a Champs-Élysées-n.

1 megjegyzés: