Megtekintettem a dekabrista felkelésről készült filmet.
Eleinte kissé csalódott voltam. Azután arra gondoltam, hogy hát mit is vártam,
hiszen ismerem a történetet. Látványosság nem sok, majd a végén…
És igen. A vége felé van látványos jelenet. Ami szerintem nagyon
jól meg lett csinálva. És kellően hosszú. A CGI rajongók is elégedettek lehetnek vele. Semmi kifogásolnivalót nem találtam benne. Ahogy végül
az egész filmben sem.
Szerintem egy jó filmmel van dolgunk. Szépen felvezet.
Megismerteti a főszereplőket. Nem túl
sok idő jut egy-egy személyre. Így túl mély karakter ábrázolás nem lehetséges.
Mégis minden ott van a helyén.
És a legeslegutolsó jelenet… Szerény és katartikus
egyszerre. Csúcs!
Ez a film a Szabadság Himnusza. És talán éppen ezért, nem is
fogják Magyarországon vetíteni.
Hiszen épp a statárium kihirdetése előtt állunk. És
honfitársaim jelentős része – netes tevékenysége alapján – alig várja ezt.
Nincsenek illúzióim. Németország engedélyével fog megtörténni mindez. Újra egy
társadalmi kísérlet elszenvedői leszünk. De nem merem leírni bővebben a
véleményemet, hiszen a visszamenő (időhatályú) törvénykezés gyakorlata nem
idegen ettől a rendszertől.
A jelenlegi magyarországi (társadalmi) helyzet miatt, nagyon
elszomorított ez a film.
Nekünk időszerű…
----------------------------------------
Ebben a témában egy érdekes írás jelent meg Kabai Domonkos Lajos "tollából".
Az elolvasását javaslom. El is lehet gondolkodni rajta... Természetesen, nem kötelező egyetérteni vele. De nekem úgy tűnik egy vírus megváltoztatott (legalább) egy társadalmat.
A fortélyos félelem újra igazgatni akarja életünket.
Magam sokkal pesszimistábbnak gondolom a jövőnket, mint a Bekiáltás blogon megjelent írás fogalmazója.
Megrettent, hogy mennyi honfitársam követeli a neten a kijárási tilalom bevezetését. Amit - mint tegnap egy rendőr főtiszt nyilatkozatából megtudhattam - jelenleg (tegnap és a mai nap a biztos) nem tart indokoltnak a Hatalom. De a demokráciának még a látszatának a felszámolását: igen.
Ha nem lesz meg ehhez a parlamenti 4/5 hétfőn, nem baj, akkor majd 8 nappal később megoldják erőből.
Akkor is, ha saját maguk által szerkesztett játékkönyvük szabályait is át kell hágni.
Союз спасения: a Megmentők Szövetsége. Hamarosan kapható DVD-n. Oroszországban.
"A Köznevelési Népbiztosság Filmbizottságának gyártó részlege, amely a Vörös Hadsereg és a Vörös Segély 1919. február 23-ai évfordulójának megünneplését készíti elő, agitációs-forradalmi jellegű filmek sorozatának gyártását kezdi meg. E filmeket részben a bizottság műtermében, részben a bizottság által kijelölt magáncégek műtermeiben forgatják. A forgatókönyv-szakosztály felkéri a magáncégeket, hogy vegyenek részt ebben a munkában, amelynek általános kormányzati jelentősége van..."
Izvesztyija, 1919. február 4.-ei száma; idézi Jay Leyda: Régi és Új Az orosz és szovjet film története; Gondolat Kiadó, 1967 Forditotta: Székely György
Az Ábrám elvtárs című agitka (agitációs célból készített propagandafilm) születésének ennyi az eredettörténete. Semmi művészi indítattás, semmi fennkölt ihlet. A megrendelt filmek elkészültek, ám a bemutatásukkal volt időnként egy kis gond. Nevezetesen, hogy eleinte nem igazán volt olyan vetítőgép, amelyet a hadsereg rendelkezésére bocsátottak volna. Mivel attól tartottak, hogy a háború forgatagában eltűnik vagy esetleg megsemmisülnek eme drága masinák. És lássuk be, volt ebben realitás. A háború egyáltalán nem kedvez a morálnak. Az erkölcs ilyenkor a legtöbb ember számára luxus. Szóval, nekezen indult be a projekt második (végső) fázisa, de sikerült túljutni a kezdeti nehézségeken.
Mindenesetre jelzi, hogy az antiszemitizmust az új hatalom jelentős problémának tekinti. Ez annál is inkább így volt, mert 1914-ben még a világ zsidóságának 40%-a az orosz cár által uralt területeken élt. Lengyelország újra létrejöttével (breszt-litovszki béke) csökkent ez a százalékos arány (mintegy a felére). Ám, a film elkészültekor még senki sem tudhatta, hogy újra lesz Lengyelország nevezetű állam Európában. Persze, bizonyos politikai körökben tervbe volt véve, hiszen (eleinte) Oroszországot, majd később Szovjez-Oroszországot a nemzeti kisebbségei révén próbálták gyengíteni. (Ahogy például napjainkban is.)
Az új hatalom a nemzeti kisebbségekben lehetőséget látott. Ahogy a nemzeti kisebbségek tagjai is az új hatalomban. Így elindult egyrészt egy emancipációs folyamat, másrészt ennek folyamodványaként az orosz származású hivatalnokok száma elkezdett csökkeni. Ennek oka volt még a külső és belső emigráció is.
Azt gondolom, nagyon nehéz az antiszemitizmusról írni. Példának okáért: Szolzsenyicin megírta az Együtt című kétkötetes művét az orosz nép és a zsidóság együttéléséről. Az első kötetet a cári időszaknak szentelte, a második kötetet a Szovjetunió időszakát veszi górcső alá. Számomra egyértelmű volt a szerző álláspontja. Nem kívánta szépíteni a dolgokat. Leírta, hogy a cári korszak törvényei "belekényszerítették" a zsidóság egy részét egy olyan szerepkörbe, amely a többségi társadalom számára egyáltalán nem volt szimpatikus. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a törvényhozói válasz kriminalizálta a zsidó népesség megélhetését. De szót ejt arról is, hogy akik megpróbálták az orosz-zsidó együttélés problémáit őszintén feltárni, azokra ráakasztották az antiszemita jelzőt.
Ír az Övezetben lezajló pogromokról. Kétségbe vonja, hogy a Fekete Százaknak olyan jelentős szerepük lenne ebben, mint ahogy a közvélemény számára Leninék - politikai okból - prezentálták.
Ír arról, hogy az újságírók mennyire eltorzították az eseményeket, és az áldozatok száma, hogy szökött az egekbe. Gyakorlatilag a rendőrségi jelentések és az újságokban megjelent híradások között nem sok kapcsolódási pont van.
Mindezek NEM egy történészi vitát generáltak - ahogy józan ésszel gondolná az ember -, hanem a neves orosz író megkapta (letörölhetetlenül) az antiszemita jelzőt.
Magam úgy vélem, hogy inkább meg kellett volna vizsgálni Szolzsenyicin állításait, és nem pellengérre állítani az írót. Azt gondolom, hogy egy pogrom az áldozatok számától függetlenül elítélendő dolog. Nincs magyarázat az erőszakoskodásra, a gyilkolásra. Ugyanakkor az újságíróknak is nagy a felelősségük, hiszen a Szenzáció Oltárán (szemmel láthatóan) feláldozták az Igazságot. Oly annyira, hogy ebben a világkorszakban biztosan nem fogjuk megtudni, mi is történt valójában. A történtek objektív értelmezését, felderítését lehetetlenné tették a korszak újságírói. De napjaink zsurnalisztái egy cseppet sem különbek. Sajnos. Még akkor sem, ha időnként Pulitzer Díjat adnak egymásnak.
A valóság nélkülük is eléggé nehezen értelmezhető lenne.
Nagy kép: Nyesztor Ivanovics Mahno
Ott van például Nyesztor Mahno esete. A neves anarchista - aki nem igazán teoratikusa volt az anarchizmus eszméjének, hanem ő megpróbálta a történelem folyamán előszőr meg is valósítani azt - is antiszemitának számít jó néhány ember szemében.
És nem volt az? Erre nagyon nehéz válaszolni. Mahno, mint igaz internacionalista, minden nemzeti érzés ellenes volt. És a hangsúly a minden szón van. Nem tűrt meg semmilyen nacionalizmust. Küzdött minden nacianalizmus ellen. Így a zsidó nacionalizmus ellen is.
Tehát, a kifejezés meghatározását tekinte Mahno zsidóellenes, tehát antiszemita volt. Ráadásul volt olyan csapata, amelyik zsidóellenes kegyetlenkedést folytatotott. Vagy folytattak? Nehéz kérdés ez, hiszen a Polgárháború vérzivatarában (is) nagyon ment az egymásra mutogatás. Mindenesetre Petljurától - napjainkban is ünnepelt ukrán nemzeti hőstől, aki Banderának is a példaképe volt - legalább annyiban különbözött, hogy üldözte a seregében megnyilvánuló zsidóellenességet. Nem azonusolt az ordas eszmével. Így nem mondhatjuk rá, hogy úgy volt antiszemita, mint Petljura.
Történelmi tény, hogy 1919. július 27.-én személyesen lövi le Nyikita Grigorjev atamánt, mert csapataival zsidóellenes pogromot hajtott végre. A kivégzésnek ez, és nem más volt az oka.
Vagy amikor Batyko (Mahno forradalmi neve) Verhnij Tokmakban a vasútállomáson járt, meglátott egy plakátot. A transzparensen a felirat a következő volt: "Üsd a zsidót, mentsd meg a forradalmat! Éljen Mahno apó!"
Nyesztor Ivanovics megkerestette a hirdetmény készítőjét, és lelövette. Az első mondat egy cári korszakban népszerű szlogen aktualizálása volt. Mahno harci tevékenysége a Letelepedési Övezet egyik részén volt, így mindenki ismerte a régi jelszót. Hiszen annyiszor visszahangzott ott az elmúlt évtizedekben. De Batyko nem tűrte meg az antiszemitizmust sem. Hiszen az a nacionalizmus egyik szélsőséges megnyilvánulása. És ő antinacionalista volt.
Viszont a plakát készítője valamiért úgy gondolta, hogy Mahno és az antiszemitizmus összefüggő dolgok. Visszaérkeztünk a felvetéshez. Ki tudja a választ?
Mahno antiszemita volt, de nem úgy ahogy Hitler, Horthy Miklós vagy Vass Albert.
Lehet, hogy furcsának tűnik, de gyakorlatilag mindkét esetben azt tette, amit erőszak nélkül az Ábrám elvtárs is tett. Küzdött az antiszemitizmus ellen. De megoldásként nem a cionizmusra, hanem az internacionalizmusra gondolt(ak).
Nem kívánom e rövid alkotás mondanivalóját előre elárulni. Annyit mindenesetre nem árt tisztázni, hogy bár a korabeli hatalom igyekeztett azt a látszatot kelteni, hogy az újonnan alakult Szovjet-Oroszország fegyveres erejének alapját az önkéntesek alkották. A hivatalos neve is erre utal. Ez azonban nem igazán felel meg az igazságnak. Az RKKA - vagy ahogy nálunk (kizárólagosan) hívják a Vörös Hadsereg - katonáinak jelentős része sorozott állomány volt. Aki a behívásnak nem tett eleget, arra 4 év szibériai számüzetés várt. Bár abban az időben Szibéria nem azt jelentette, mint a '30-as években például, de kevesen vágytak oda. Mondhatni senki. A film egyik olvasata épp az, hogy az önkéntesek hősiességét bemutassa, példának mutassa. Pont a sorozott állománynak.
A másik olvasat annyira elcsépelt és triviális, hogy én is ezzel kezdtem a bejegyzést.
Talán pontosabb lett volna, ha ennek a begyegyzésnek A Bíborvörös vitorlától... 2. a Bíborvörös vitorláig címet adni. Talán...
A Biborvörös vitorlák írójára úgy is tekinthetünk, mint az orosz Jack Londonra. Alekszandr Sztyepanovics Grin (1880-1932) - eredeti nevén Alekszandr Sztyepanovics Grinyevszkij - kalandos ifjúkorral büszkélkedhetne. Volt hajóinas, favágó, faúsztató, aranybányász, csavargó, alkalmi munkás, matróz, katona.
Ahogy Jack London (1876-1916) is kalandos élettörténettel rendelkezik. 13 évesen konzervgyári munkás, ahol napi 12-18 órát dolgozott. Ő volt a családfenntartó. Ez nem a szülők, hanem a napjaikban sokak által dícsőített kapitalista rendszer, a szabad piacgazdaság kényszerítő erejének "köszönhette". Később az itt szerzett élményeiből megrázó novellát (A szökevény) írt. A gyermekkora nem unikális, hanem teljesen "természetes" volt. Egyáltalán nem véletlen, hogy a 20. század elején a szélsőbalos ideológiák annyira népszerűek voltak. Sokan nem tudták elfogadni mindazt a szenvedést amit a tőkés rendszer rákényszerített a nyugati társadalmakra. Valamikor a 20-as 30-as években mondta valaki, hogy épeszű ember nem lehet nem baloldali. (Persze napjainkban is dívik és kirekesztővé vált eme gondolat, de annakidején nem azt értette alatta a nyilatkozó, mint amit napjainkban hírdetnek, mind az önmagukat progresszívnek gondoló és mondó percemberek politikusok, mind ellenfeleik. Mert egyik kutya, másik eb.) Egyszerűen a kapitalista pénzügyi rendszer nyíltan megmutatta embertelenségét. Ahogy napjainkban is megmutatja, de az internet mákonya erősebb, mint a klasszikus tudatmódosítok. Így az emberiség zavartalanul haladhat önmaga leépítése, nyomorba döntése, lassú de biztos elsorvasztása felé. A meghírdetett utópiák helyett szinte menthetettlenül sodródunk a sötét jövőtlenségbe. Jelenleg nincs olyan külső erő, ami megrendszabályozhatná a korszakunk haszonélvezőinek ámokfutását. De nem volt ez így mindig.
A Szovjetunió létrejöttével a Nyugat kénytelen volt változtatni, ha az uralkodók nem akarták elveszteni poziciójukat. És megtették. Legalábbis Európában és Észak-Amerikában.
Ha a jelenlegi helyzet nem változik meg drasztikusan, akkor London munkássága újra nagyon aktuális lesz (egyébbként Földünk számos pontján már az is), megspékelve egy kis orweli 1984-el. (Érdekes egyébbként eme disztópia értelmezésének változása is. Kezdetben "kiátkozta" mind a jobb, mind a baloldal. Hiszen mindkét politikai gyűjtőhely értelmesebb képviselői úgy értelmezték - jogosan -, hogy róluk van szó a regényben. Mára - főként Magyarországon - csak mint a baloldali totalitariánus rendszerkritikára tekintenek. Holott a mű igazából ennél sokkal-sokkal több. Elég ha csak abba belegondolunk, hogy a mű - hogy finoman fogalmazzak - erőteljesen sugalmazza, a megmaradt országok politikai berendezkedése között különbség nincs. És ettől lesz igazából a regény disztópia.)
Divat az 1917-es második oroszországi forradalmat - ami tulajdonképpen puccs volt csupán -, annak embertelenségét pellengérre állítani. Ugyanakkor napjainkban már mélyen hallgatnak, hogy nem csak a forradalmárokok voltak dehumánusok, hanem az a társadalmi rendszer is ami ellen küzdöttek. És épp az oroszországi események kényszerítették rá a Nyugatot, hogy a kapitalisták profitéhségéből következő emberi tragédiákat mérsékeljék. Rájöttek, hogy a húr túl van feszítve. (Nem véletlen, hogy Marx és Engels úgy vélték, hogy a munkások forradalma Angliában kell, hogy kitörjön először. Egyikük nagyon megrázó tanulmányt írt arról, hogy az apja gyáraiban /Ermen and Engels/ dolgozó munkások valójában milyen életkörülmények között élnek.)
Szóval, nem véletlenül volt intelektuállis körökben trendi balosnak lenni a 20. század 20-as 30-as éveiben. Akkoriban nagyon is elevenen élt az emberek tudatában a kommunizmus áldozatai mellett, a kapitalizmus áldozatai és a tőkés rendszer embertelenségei is.
Tehát, Jack London volt gyerekmunkás, osztrigakalóz, fókavadász, alkalmi munkás, mosodai alkalmazott, csavargó, aranyásó, haditudósító (orosz-japán háború).
Mindketten - az angol és az orosz is - az úgynevezett baloldali mozgalmak hívei lettek. London magát szocialistának tartotta, Grin eszer lett. Ám, miután megbízzák egy merénylet végrehajtásával, úgy dönt: megszakítja a kapcsolatot a nihilistákkal. Az erőszakkal nem tudott egyetérteni.
1920-ban behívják katonának a Vörös Hadseregbe. Pacifista marad: a forradalom szükségességével egyetért, de erőszakosságával nem.
Súlyos betegséggel szerelik le a seregből.
Mindkét íróban közös, hogy menekülnek a valóságtól.
Jack London alkoholista - őszintén ír is erről egy könyvet: Alkoholmámorban -, majd élete végefelé a morfiummal is közeli kapcsolatba kerül.
Grín kitalál egy álomvilágot, és abba menekül. Ez az álomvilág számunkra is elérhető, elolvasható regényeiben. Ez a periódus a seregből való leszerelése után kezdődik az életében. Tehát ez az álomvilág lejegyzésre kerül. Mikor regényeit olvassuk - vagy a belőlök készült filmeket nézzük -, újra meg újra megelevenedik ez a világ.
És ez annyi, de annyi embert elvarázsol ma is...
Némelyeket talán túlságosan is.
A két író között a legnagyobb különbség, hogy az egyikük a vegyi tudatmódósítók segítségével próbál menekülni a valóság kegyetlenségei elől, míg a másikuk a fantázia világában próbál elmerülni. Magam teljesen megtudom érteni őket. Tulajdonképpen ez a blog is, és a feliratok is egy ilyen menekülés volt valamikor. No, nem olyan borzalmak elől, mint amik a 100-120 évvel ezelőtti kapitalizmust jellemezték - Európában és Észak-Amerikában, mert Ázsiában és Afrikában ma is jellemzik -, de olyan pszichés megterhelés ért akkoriban, hogy időnként ki kellett zárnom a valóságot az elmémből.
De még mielőtt valaki elhamarkodottan pálcát törne felettem, vagy a két író valamelyike felett, felhívnám a figyelmet arra, hogy komplett társadalmak menekülnek a valóság elől az internet világába. (Facebook, Instagram, Twitter: csak a legnépszerűbbek legyenek itt most megemlítve...)
Érdekes, hogy a valóságtól való menekülés Londonnál a realizmust hozza elő - amire elég jó példa A mexikói című novellája is, vagy a Farkasvér, Martin Eden stb, hosszú a sor -, másrészt Grínnél pedig a romantikát, a mesét. És az amerikai járt rosszabbul. A realizmus mellé alkohol is járt. Később meg egy kis fájdalomcsillapító morfium.
Nem tartom véletlennek, hogy napjainkban úgy "ráfelejtettünk" Jack Londonra. Kellemetlen amikről ír. Gyermekkoromban legalább aranyásós filmeket lehetett látni tőle a tv-ben, illetve ha bement az ember a legutolsó könyvesboltban, akkor is biztos talált ott egy könyvét legalább. És ma, mi a helyzet? Negyven alatt ismerik egyáltalán ezt a nevet az emberek? (Mármint Magyarországon. Mert nem mindenhol "nincs igény" a rendszerkritikus írásokra.) De említhetném Móra Ferencet is. Írt ő nagyon kedves kis írásokat, de a Kincskereső kisködmön történeteiben ott lapul a rendszerkritika. Annélkül, hogy elköteleződne bármilyen eszmei irányzat mellett. A nyomor és a kilátástalanság, a magára hagyatottság megtalálható a magyar író eme írásában. Nem is értem, hogy annakidején kisiskolásként, miért volt kötelező olvasmány. Egyszerűen - számomra - érzelmileg feldolgozhatatlan volt a könyv. A mai napig kerülöm, mert kisdiákként annyira felkavart.
Emberek! Melyik korszakban is "játszódik" eme könyv cselekményei? Szerintetek ezek kitalált történetek? Mindez csak az író képzeletének gyümölcse?
Ahogy nem a képzelet, hanem a valóság szülte Jack London olyan írásait is mint a Mélység lakóit, vagy az Országútont. Az előbbi írást gyakorlatilag egy komplett szociográfiai kutatással alapozta meg, de másodjára említett sem egy földeslászlós műmájerkodás. Sokkal komolyabb alkotások ezek, mint a Közép-Európai Hobo Bluesok. Valóságos élmények által inspirált művek, melyek karcosabbak mint bármelyik Hobo bakelit.
Alekszandr Grin Hullámfutó (Бегущая по волнам) című regényéből (1928) kétszer is készítettek filmet. Először bolgár-szovjet kooprodukcióban (1967), majd 2007-ben az orosz filmipar előállt egy remake-kel is.
És jöjjön egy idézet a Szlávtextus-ról: "Boldog partok, tündéri tájak, végtelen kék tengereken sikló vitorlák, aranyló napsugár és simogató szellő, sejtelmes vadonok és virágos rétek – ez Grin varázslatos mesevilága, s benne álmodni tudó és álmokat valóra váltó, egészséges, életvidám emberek mozognak, „csodatevők”, a szó legigazibb értelmében, akiknek megadatott, hogy a dolgok mögött a „rejtett lényeget” lássák, „éterien lenge fogalmakat” érzékeljenek „a lélek legfinomabb rezdüléseit” figyelve elérjék a „Teljesületlent”, és közel hozzák, „amit ősidők óta elérhetetlennek tartanak”. „Nem értitek meg az embert. Meg kell érteni, hogy meglássátok, mennyi mindent nem látunk” – mondja Daisy, a Hullámfutó csupa lélek hősnője. Szemet nyitni a csodák valóságára, hinni a lehetetlen lehetővé válásában, minden körülmények között – erre tanít Grin, az életének és írói munkásságának nagy tanulsága."
Hááát... Személyes tapasztalatom alapján, sokan nem olvasták a Szlávtextust, így nincsenek tisztában az "irányelvvel".))) Bár ennek valószínüleg csak nyelvi akadálya lehet.😕
--------------------------------------
És képzeljétek, volt aki gombot tudott rá varrni.
Mondhatnátok: Á, ez az csak egy vihar a biliben! Egyszerűen az álom szavuk jelenthet álmodozást is! Közelről sem! Az orosz nyelvben van olyan kifejezés amit álmodozásnak IS fordíthatunk, de ennek a szónak pejoratív mellékzöngéje is van. És még mekkora!
A - véleményem szerint - legjelentősebb (bár már régi) magyar-orosz; orosz-magyar szótár ennek a szónak a jelentéséhez odaírja a délibáb, délibábos magyar szavakat, de ott van, amit leginkább jelent az orosz köznyelvben: BECSAPÁS, ÁMÍTÁS, RÁSZEDÉS. Ez nagyon nem az, ami Grin regényeit is jellemzi.
Bár tagadhatatlan, hogy már Vörösmarty Mihály is megírta: "ábrándozás az élet megrontója". Szóval, már az általános iskolába belénk kódolták, hogy ne álmodozzunk. Ezért is nehéz megértenünk a szláv néplelket. Van különbség az ábrándozás és az álom orosz verziója között. Az Álom egy külön világot épít az ábránd köré. Például:
Egy kislánynak megigéri egy varázsló, hogy a leendő férje milyen úton fog érkezni, és milyen járművel. A kislány nagylány lesz, és mindennap kimegy várni a herceget a fehér lovon. A környezet bolondnak tartja, de ő hű marad a benne élő álomhoz. Ami több, mint ábránd, hiszen van alapja...
Az álomhoz tudsz ragaszkodni, az ábránd az "csak" elbódít.
Ne feledjük Csokonai Vitéz Mihályt sem:
"Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!"
Münchausen báró Moszkvában
Becsapás, ámítás, rászedés...
Nagyon más, mint az álom. Ahogy az Álom, úgy ez az orosz kifejezés is megérdemelne egy kicsit több teret. Ha máshol nem, hát ebben a blogban. De nem most!
Pedig ez a dolog is a néplélekhez tartozik. Ha nem is a vidék Oroszországának, de a főváros lelkéhez mindenképpen. Azt mondják, két Oroszország van. Moszkva (és még néhány nagyváros) és a Vidék. És a kettő nagyon különbözik egymástól.
"Látom már tollal, tüllel pici feleségem, Ó, az a moszkvai sikk. Illeg-billeg, libben a szoknya rajt. Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem A töltött libanyakat majd. S képzeljék: ő fogyókúrát tart."
Sheldom M. Harnick: Tevje dala - Hegedűs a háztetőn
Igen, Moszkva, mint minden nagyváros, minden főváros: Ámító. elámító. Mindenkinek úgy KELL öltözködnie, mintha Rothschild báró lenne. A látszat nagyon fontos! (Ahogy Budapesten, New Yorkban, Párizsban is.) Így nem véleteln, hogy ez a kifejezés fontos szerepet játszik a beszélt orosz nyelvben, és nem véletlen, hogy Münchausen báró itt is otthonra lelt. Rengeteg hoax-szal árasztják el a világot. Sokan rájátszanak arra, hogy Nyugaton csak (hamis) sztereotípiákat tudnak róluk. Gyártják a "híreket", amit az előítéletes nyugatiak rendre benyelnek. Röhögnek az oroszokon, azok meg röhögnek a buta európaiakon, akik minden hülyeséget "bekajálnak". És ebben az a szép, hogy vannak akik megélnek ebből.
- Azt hiszitek, medvék járnak az utcáinkon? Azt hiszitek állandóan vodkamámorban fetrengünk? Csinálunk nektek ilyen videókat, hülyék! Nézzétek! Vajon hány híroldalon fogunk megjelenni nálatok? (A 444-en jó eséllyel! Rendszeresen közzétesznek ilyeneket. Amin messziről látszik, hogy hoax. Hiteles blog!)
Jó, igaz. Ez így túl sarkos!
Szóval, rengeteg olyan videót készítenek amiknek egyetlen célja van: átverni a nézőket. A videó elkészül, feltöltik a netre, és... Az emberek megnézik: elborzadnak vagy nevetnek. Mindegy is mit tesznek. Fő a nézettség! Ha meg megjelenik híroldalakon is a dolog, az külön jó! Egyrészt további nézetséget gerjeszt, másrészt lehet röhögni a hülye európai zsurnalisztán, akik mindezt elhitte. (Rosszabb esetben nem hitte el csak mint "jó" propagandista felhasználja. Tudja, hogy nem igaz, de úgy tálalja, mint a valóságot. Mert előítélet gerjesztésre nagyon jó az anyag.) És még terjeszti is! Andy Warhol 15 perce mára 15 másodpercre csökkent. Valamikor a hoaxokból meg lehetett élni - nézd meg például Salvador Dali életét -, nőket lehetett becserkészni. Mára maradt az insta követők létszámának növelése. Amit - egy idő után - csak extremitással lehet. Meg maradnak az önmagukat okosnak gondolók az előítéleteikkel. Akik hinni akarnak abban, hogy az orosz városok utcáin medvék járnak fényes nappal, hogy állandóan mámorosak az oroszok, hogy minden kocsiban ott a baseballütő.
Persze, vannak akiknek videó sem kell. Simán felülnek bármilyen írott szövegnek.
(Erre egy nem túl régi "szép" példa. Az írásban megbúvó következő mondatra hívnám fel a figyelmet: "Az elmúlt hónapokban hó sem esett, pedig ebben az időszakban ez lenne a normális." Hát igen... Újságírótól meg elvárható lenne, hogy mielőtt valami bombasztikusat írna, utána nézne, hogy igaz-e. Persze, ha az Euronews azt írja 2019. december 31.-én, hogy kamionokkal hordják a havat Moszkvába, mert nem esett semmi ezen a télen, akkor a valóság már nem is fontos. Ki hiszi ezek után el Magyarországon, hogy bár valóban enyhe volt a tél [-17 is volt azért, igaz, hogy este], de azért esett a hó. Többször is. Az interneten megjelent pár hoax, az Euronews munkatársa rárepült, senki utána nem nézett - Minek? Nem fontos infó. "Csak" hitelességi kérdés lenne. -, mindenki átvette. Kritika nélkül. A "forrás" képei alatt a szarkazmust és a becsapást senki nem vette észre. Nem is feltételeztek ilyesmit. Hiszen a kommentár csak megerősítette a médiamunkásban az előítéleteket, tehát igazak voltak. A két nappal azelőtti Guardian cikk ugyanezt állítja, ám a példaként felhozott Instagram bejegyzés [!!!! Egek! Micsoda forrás!] orosz és angol nyelven is azt állítja, hogy: ennyi az összes hó, most a Vörös Téren. Meg hogy vigyáznak rá. Ezzel pont cáfolja a "forrás" a cím állítását [Moscow resorts fake snow..]
A kevés, meg a semmi között van különbség. Egyébként pont 31.-én kora délután elkezdett esni és estig abba se hagyta. Nem először ezen a télen. A Guardian második "bizonyítéka" a Twitterről származik.. [Te jó ég! Egek! Hová fajul a világ? Az Insta és a Twitter, mint hírforrás! Vicc!] Elég csak megnézni a bejegyző nevét. Helló-helló!!😝
A cikk közepén megjelenik a tipikus agymenés: az északi városokban az már utcákon keresnek táplálékot a medvék.
Az egyik orosz előítélet szerint (amit hangoztatni is szoktak): minden nyugati azt hiszi, hogy náluk már az utcákon cammognak az éhes medvék. Vagy ez részükről már nem is előítélet? A Guardien cikkét író egyszer elutazhatna Oroszországba. A valóság hátha egy kicsit más, mint amit gondol róla.
A magam részéről azt tételezem fel - mert alapvetően jóindulatú ember vagyok -, hogy a cikkíró egyszerűen nem vette észre, hogy az Insta bejegyzés készítője csak humoros akart lenni. Ugyanis ilyen az orosz humor. Különbözik a Nyugaton megszokottól. Ez egy olyan szarkasztikus valami lenne. Orosz humor... Az egyik ismerősöm egyszer azt mondta, hogy hasonlít az angolra. Mondtam neki: Hát, nem. Nem esett jól neki. Az orosz humor nekem egy kicsit fárasztó, egy kicsit gyengécske... Az angolt viszont tudom értékelni. Számomra egyértelmű, hogy mariksa_10 felhasználó humorizált, hogy like-okat tudjon vadászni. Ennyit a kép aláírásáról.
Azt gondolhatnám, hogy az újságíró csak tájékozatlan volt és egy hoax áldozata lett... De nem hiszem ezt. A következő mondatai miatt: "Concerns are growing about the effects of global heating on Russia. Permafrost under the country’s northern towns is slowly melting, and receding Arctic ice is driving hungry polar bears to forage in urban areas. The thaw in the northern permafrost has even set off a “gold rush” for mammoth ivory by making the tusks previously buried in ice more accessible to prospectors."
Innentől csak azt nem tudom, ki az ostoba. Az aki leírta, vagy... A napjainkban divatos öko témát így lejáratni... Egy sztereotípia miatt lejáratni egy olyan fontos ügyet, mint a klímavédelem... Vagy talán annyira ostobának tartotta a médiamunkás az olvasóit, hogy az ismert közhelyet fel sem ismerik? Igaz, balalajkát, usankát nem emlegetett.
A második poszt - ami a Twitterről származik - orosz nyelvű képaláírása meg nem "fake snow"-ról ír, hanem arról, hogy Moszkva más régiókba viszi el a szemetét, és havat hoz helyette.
De a fénykép nem feltétlen csak így értelmezhető. Főleg a közzétevő felhasználó "neve" alapján [Μuδ Ρоuccu @Fake_MIDRF] én óvatosabb lennék, mint a Guardian munkatása volt.
Egyébként a Twitter-es bejegyzés szövege is humorosnak számít. Tehát olyan Hírcsárda-féleséggel volt dolga a Guardian munkatársának. [ Az orosz humor jellegzeteségeire nem térnék ki most bővebben. Talán ha az önmagukat nagyzolóként újságirónak képzelők vennék a fáradságot - mielőtt betévednek az orosz és angol nyelvű internet bugyraiba -, és megnézznének egy Comady Club-Камеди Клаб adást - anyanyelvi tolmáccsal -, akkor nem fordulna elő velük, hogy "híreket" kezdenek gyártani, szarkasztikusnak tervezett mondatok miatt.]
Hogy mennyire nem igaz, hogy ezen a télen nem esett a hó, látható a következő Youtube-ra feltöltött videón is:
Ugyanakkor, megjegyezném, hogy a videót bemutató megjegyzése, hogy Újév napján nem esett a hó, és nem is volt az igaz. Mert bár előző nap esett, mégsem maradt meg. Ezt láthatjuk bármelyik szilveszteri videón. Mármint, hogy nem maradt meg. Például itt is: https://www.youtube.com/watch?v=SPPoXdePYH0
De ha olyan enyhe volt az időjárás, hogy egy napig sem maradt meg a hó, akkor ki az a nemnormális, aki havat hozat, hogy elolvadjon még az ünnep előtt? Van ebben logika, ésszerűség? [Vagy csak a prekoncepció tudat alatti erősítése a cél?]
Ki a hülye? Aki ilyet kitalál, vagy aki ezt el is hiszi?
A Guardian cikke ellentmondásokkal terhes, ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy CGTN videója alkalmas arra, hogy kijelentsük: valótlanságot közölt a Guardian, az EuroNews, a 444, a Hír24. Aki kimaradt a felsorolásból, az szerintem nem bánja.
Ugyanakkor ez egy piszlicsáré "hírecske". Viszont jól megmutatja mennyit is érnek a különböző hírgyártók [szószerint!]. Senki nem vette a fáradságot, és nem szánt a munkaidejéből öt percet, hogy a Guardian állítását ellenőrizze. Pedig ezért [is] kapnák a fizetésüket. Vagy nem? Lehet, hogy nem is újságírók, hanem csak propagandisták?
Innentől Euronews, Guardian sem mérvadó számomra. A Reuters 15-20 éve nem az. Volt egy manipulált fényképük, ami köré igyekeztek hangulatot gerjeszteni...)
Az apukám azt mondta amikor gyerek voltam, hogy: amíg van lócitrom, addig veréb is van.
Egy belorusz állampolgárságú fiatalember azt mondta nekem, hogy az orosz Álomban épp az a szép, ha nem teljesül be. Én kis naiv praktikusan gondolkodó ezt nem értettem. Erre azt mondta, hogy őneki is volt egy ilyen be nem teljesült Álma, ami olyan szép volt. Van neki egy felesége, aki orosz irodalmat tanít valahol Fehéroroszországban. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet élt, és élnek. Egy napon feltűnt egy hölgy az életében. Munkábamenet találkoztak. Találkoztak? "Együtt" utaztak egy darabig busszal. Igen, és mi történt?
Semmi. Még egymás nevét sem tudták. Csupán szinpatikusak voltak egymásnak, és időnként egymásra mosolyogtak. Esze ágában nem volt megcsalni a feleségét. Csupán élvezte, hogy aznap vagy találkozik a buszon az ismeretlen lánnyal, vagy nem. Közben gondolt, amit gondolt... És számára, olyan szép volt ez az időszak. Attól, hogy tudta, semmi nem fog történni, az Álma soha nem fog beteljesedni. Élmény volt hallgatni, amikor erről beszélt.
Kedves kémiahívő materialisták!
Valami kimaradt-kimarad az éltetekből. Hiszen évekkel később is átélte a srác a dolgot. Vagy ez szerintetek a beindult kémiai folyamat mellékhatása? Évekkel később? Ühüm... Ja, és a fiú olyan 35-38 éves lehetett, amikor beszélgettünk.
De visszatérve a gomb varráshoz:
Azért szép, ha az Álom nem teljesül be, mert így megmarad ideálisan szépnek.
Ha a Fiú és a Lány összejönnek, akkor oda az Álom varázsa. Jönnek a dolgos hétköznapok, a kisebb-nagyobb gondok, problémák... Amik akár szebbé, izgalamsabbá is tehetné kettejük kapcsolatát, ám emberből vannak, és így - ha nem vigyáznak - megjelennek a negatív dolgok. Indulatok és érzelmek. És az Álomból semmi nem marad. Ám, ha nem tesznek a beteljesedéséért, akkor számukra örökre megmarad ideálisnak a történet, az Álom.
Üdvözlök mindenkit Platón világában!
Persze, óriási hiba lenne azt gondolni, hogy az Álom miatt nagyon sok orosz lila ködben élne. Tekintettel arra, hogy könnyen általánosít az ember, néhány szóval azért árnyalnám a képet.
Bár - szerintem - az olvasók többsége megértette, hogy ez a dolog egy nagyon személyes, intim része az embereknek.
A mai orosz valóság nem egy leányálom. Aki ábrándozik, romantikus elképzelések rabja, az könnyen búcsút inthet a pénzének. Azt mondják, a Szovjetunió felbomlásával megváltoztak az emberek is. Nagyon. Ennek nem a politikához, hanem a gazdasághoz van köze. A megvalósult szélsőséges kapitalizmushoz. Moszkva nem hisz a könnyeknek - és ez ma hatványozottabban igaz, mint 1980-ban volt. A várost átszövi az ármány, a csalás, a becsapás. Münchausen báró otthonra lelt.
Egy nagy cél van. A pénzed. Talán ilyen körülmények között nem véletlen, hogy az Álom a legbelsőbb titkok egyike. Nem vágynak a beteljesülésre, mert az egyet jelente a védtelenné válással. Nagy bátorság kell, hogy az ember az érzelmeire hallgasson. A hideg, logikus, racionális döntések az egyetlen lehetőség a túlélésre. Ábrándok szerint élni, talán egy másik országban lehet. De Oroszországban nem, mert Moszkva nem hisz a könnyeknek.