- Miért jöttél el? - kérdezte a Lány.
- Szerettem volna találkozni veled, és szerintem te is szerettél volna találkozni velem. - válaszolta a Fiú.
- Honnan veszed?
- Írtad: becsukom a szemeimet és álmodom. Találkozok azzal, aki olyan messze lakik tőlem. És én messze lakom tőled.
- Igen, de az álom volt.
- Álom? Mit jelent neked az, hogy álom?
- Hát becsukom a szemeimet és arra gondolok, milyen jó lenne ha... És ez olyan jó!
- Majd kinyitod, és elkezdesz gondolkodni azon, hogyan lehetne megvalósítani az álmot. Hogyan legyen realitás.
- Nem.
- Nem? Miért?
- Mert az már nem álom volna.
- Akkor mi?
- Az már terv.
- Igen, és?
- Nem érted? Az már akkor már nem álom.
- Nem. Nem értem.
Valahogy ilyen az, amikor két külön világ találkozik. Amikor két különböző kulturális háttérből származó egyén beszélget. Az egyik - szemmel láthatólag - földhözragadt, a másik romantikus álmodozó. Az elhamarkodott, sommás ítélet így hangzana. Pedig ez csak a látszat. És az egészről Alekszandr Grín tehet.
Hiszen, ha meg akarod érteni a Lányt meg kell, hogy ismerkedj Grín munkásságának egyik - ha nem a legjelentősebb - kiemelkedő alkotásával.
Igen. A Bíborvörös vitorlákról van szó. Vagy ha a film adaptációban gondolkodol, akkor a Bíbor vitorlákra gondolj. Ez egy 1961-es film, és Aljonának köszönhetően magyar felirattal is meg tudod tekinteni.
https://www.feliratok.info/index.php?search=b%C3%ADbor+vitorl%C3%A1k&soriSorszam=&nyelv=&sorozatnev=&sid=&complexsearch=true&knyelv=0&evad=&epizod1=&elotag=0&minoseg=0&rlsr=0&tab=all
Jelenet a filmből |
Azt gondolod, hogy egy erőltetett dialógust sikerült csak kitalálnom ahhoz, hogy elkezdjem ezt a kis írást?
Miért gondolod ezt? Talán így kellett volna kezdenem az egészet:
A Fiú és a Lány a régi Arbat egyik padján ülve beszélgettek. Zsukov marsall festett képe meredt rájuk a közeli tűzfalról. Az utcában nem volt még túl nagy nyüzsgés, hiszen még csak április vége felé járunk. A turistahadak még nem jelentek meg, de azért az előőrsök - és a pénzükre vadászó helyi erők - már a helyükön vannak.
Sütött a nap, és a Fiú óvatosan válaszolgatott a Lány óvatos kérdéseire. Tulajdonképpen most kezdtek igazán ismerkedni egymással.
Így már nem is tűnik olyan erőletetettnek, igaz?
Az álom olyasféle értelmezése, definíciója, mint amit a lány megadott nagyon elterjedt az orosz kultúrában. Azt mondják, ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Ezt úgy értik, hogy egy idegennyelv megtanulásával kikerülhetetlenül együtt jár az, hogy meg KELL ismerkedned egy másik, a tiédtől eltérő kultúrával is. Az hogy bebiflázod a szavakat, a nyelvtant, majd mindezt begyakorolod nagyon kevés. Egy nyelvvizsgához nem feltétlenül, de egy nyelv megtanulásához igen.
Bújhatod a szótárakat, de mindez nem elég. Anyanyelvi környezetben derül csak ki igazán, hogy a szótár használata csak az első lépcsőfok a megértés irányába. És mennyi, de mennyi izgalom, kaland, felismerés vár az emberre, amíg azt hiszi róla a környezete, hogy jól beszéli az adott idegennyelvet.
Hányszor, de hányszor jut az ember eszébe: Milyen nyelv ez? Hányszor, de hányszor döbben rá: Milyen szép nyelv ez is!
És ezen az úton haladva elkerülhetetlen, hogy szépirodalmi alkotásokkal ne találkozzon az ember. Ami egyáltalán nem baj. Alekszander Grín az Álom nagymestere. Művei ismerete nélkül egy nemorosz nem feltétlen könnyen érti meg az oroszokat. Hallgatod a slágereiket. Elborzadsz a dallamon, a hangzáson. Figyeled a bugyuta szöveget... És időnként rájössz, hiába érted, de fel nem foghatod, miért ilyen a szöveg. Azután - idővel - tudod, hogy egyes szavak többet és mást jelentenek, mint ahogy a szótárakban definiálják őket. És már s bugyuta-dunduska szöveg többet jelent számodra, mint amennyit eddig jelentet.
Így jártam én is az álom szóval. Amikor a fenti dialógussal találkoztam, nem volt előttem világos sok minden. Ám Grín alkotásával való ismerkedésem során, egyszer csak - minden látható ok nélkül - minden világossá vált. Megértettem, mit akart mondani a Lány, és megértettem miért nem érti a Fiú.
A Lány orosz volt, a Fiú nem. És ha akartam volna, ha tudtam volna, ha realitás lett volna, akkor se segíthettem volna nekik, mert én sem értettem volna meg a Lányt. Ám, Grín kinyitotta a szememet, de nem mondhattam el eddig senkinek: Tudom, és érzem miről beszél!
A pillanat varázsa.(.. oda lett?) És ki tudja, hol van a Lány, és hol van a Fiú.
Matilda Kseszinszkaja |
Azzal kezdem, hogy engem nagyon megfogott a róla készített film. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy hibátlan alkotásnak tartom. Nagyon nem. De erről már írtam. Ugye?
Megfogott az sztori. A reklámok mögé szerettem volna látni. A filmből egyértelműen az derül ki, hogy a Trónörökös és a Balerina románca testi kapcsolatba csúcsosodik ki. A filmmel foglalkozó magyar nyelvű írások is egyöntetűen magukévá tették ezt az álláspontot. De ez az állítás volt az, ami egyes vallásos csoportok tagjainál kiverte úgymond a biztosítékot.
Ki mint él, úgy ítél.
A Matilda rendezője - a vele készített interjúban - nem is próbálta leplezni, hogy a II. Miklós köré felépített mítosz lelkes rajongója. Ezért került a filmbe a motoros jelenet is. Kihangsúlyozza, hogy a trónörököstől nem volt idegen a farmernadrág viselése sem. Egy rendkívül modern gondolkodású embernek tartja. Az első oroszországi filmfelvevő-lejátszó berendezés használatátis hozzá köti. Nem véletlen, hogy a filmben is szerepel ez a dolog. Ez körübelül olyan tett volt, mintha 1996-ban a interneten keresztül live streammeli valaki mondjuk az esküvőjét. (Hogy stílszerűek legyünk. Aki látta a filmet, gondolom sejti, miért ezt a példát hoztam fel.)
Motorkerékpár, farmernadrág... "Easy Rider, öcsém! Easy Rider!"
Innen már nem kell túl hosszú asszociációs lánc, hogy eljussunk a szabad szerelemig. Pedig, én ennek semmi nyomát nem találtam az orosz nyelvű források között. Számomra rejtély, hogy a magyar nyelvű írások szerzői honnan szedték a pikáns vélt eseményeket. Hacsak nem a filmből, vagy - legyünk megengedőbbek - a film forrásának számító regényből... (Mindét verzióban közös, a nullához konvergáló történelmi érték.)
Bevallom, kíváncsivá tett a film, és megvettem Kszénija emlékiratát. Nem sajnáltam rá azt a közel 1700 Ft-ot. (Mert hát azért annyira nem... Nem, nem egy drágább, pláne nem a legdrágább kiadást vettem meg, hanem egy kemény kartonkötéses verziót. Csak mindent a maga értékén!😀) Olvasva, nekem inkább úgy tűnt, hogy a szinte még bakfis balerina számára a Trónörökös és annak szerelme maga volt a nagybetűs álom. Az ifjonti szív első szárnyalása. Az első szerelem. Az izgalom, hogy összefut a nagy Ő-vel... Egy nyáron akár kétszer is!
A vágyakozás a Dániába "száműzött" királyfi után, aki több hónapi távollét után is egy pillanat alatt lángba borítja a leányzó szívét, lelkét. Egy nagyon szép, és tiszta kapcsolat bontakozik ki az idősödő ex-balerina írásából.
Majd hirtelen megjegyzi az egyik huszártisztről, hogy jókiállású. 1900-ban járunk ekkor, és nem kell sokat olvasni, hogy a szerzőnő tudassa velünk, megszületett a kisfia. (1902.) De nem a huszártól! Mindez, számomra, inkább a Miklóssal való érzelmi kapcsolatának az unikalitását jelzi, semmint a csapodárságot. Hiszen éveken keresztül ragaszkodott az álmához. Sem ő, sem a későbbi imperátor soha nem állították, hogy kapcsolatunk testi módon beteljesedett volna.
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már a könyv legelején tisztázza a szerző, hogy vannak egyesek akik mind az ő, mind Miklós lelkiismeretét be kívánják szennyezni vádaskodásaikkal. Tehát megvan a (feltételezett) szexuális kapcsolat tényként való prezentálásának lehetséges forrása. Röviden, ezt hívják intrikának. A két fiatalt házasságon kívüli szexuális kapcsolattal megvádolók célja nem lehetett más, mint a dinasztia tekintélyének rombolása. Valami nagyon hasonló történt XVI. Lajossal és feleségével Marie Antoniette-tel is. A francia történelem eme időszakában a házassági hűtlenségről szóló pletykák a társadalom moráljának aláásásnak egyik módja volt. Ezzel párhuzamosan elárasztották a vásárok világát pornográfiával, de... Ez egy másik történet.
A Balerina és a Trónörökös viszonyának besározása az anyacárné érdekeit is szolgálhatták. A fia feleségével szemben is intrikus anyuka, akár ezzel a pletykával is gyötörhette az ifjú cárnét, ezzel a pletykával is szíthatta a feszültséget a imperátor és a felesége között. Hiszen II. Miklós családi élete példaértékű volt, és a császári propaganda igyekezett is ezt terjeszteni a birodalom alattvalói között.
A dolog sokkal összetettebb annál, hogy csak úgy egyszerűen összeboronáljuk két embert. Persze az internet világa nem az alapos helyzetelemzésekről szól. De korunk hőseinek nincs is igényük ilyesmire. Könnyen fogyasztható, előreemésztett dolgokat kedveljük. Mert nem akarunk felnőni.
Ugyanakkor az is tény, hogy a színésznők, balerinák világa - nemzetektől függetlenül (elég ha az idősebb Dumas egy-egy epésebbre sikerült megjegyzését olvassuk valamelyik könyvében) - a könnyedebb szexualitás metaforái. (Persze csak voltak!) Innen csak egy lépcsőfok csupán az általánosítás. Meg a rágalmazás. Meg a koholt vád ismételgetése. Főleg, ha a hírharang úgy véli, hogy teljesen normális dolog (például) a promiszkuitás. De ez már megint egy teljesen más történet...
Kseszinkaja végig tisztelettel beszél az imperátori család tagjairól is, és a nemesség tagjairól is. És ez természetes, hiszen egy igazi nemesasszonyról van szó. Ennek megfelelően, egy érzelmileg rendkívül visszafogott, ám mégis beszédes emlékirattal ajándékozta meg a szerző az utókort.
- Szeretted?
- Igen.
- Megkínzott a vége.
- Egyáltalán nem.
Amikor ezeket a sorokat olvastam, azért voltak kétségeim. A szerelem vége mindig megkínoz valakit. Vagy valakiket. De hát az emlékirat műfaj egyik lényege: hogy szeretném, hogy lássátok a múltamat. Illetve az hogy emlékszem én a múltamra. Szinte természetes, hogy évtizedekkel később, egy másik férfival töltött boldog házasság után, nem írja azt egy igazi dáma, hogy mennyire szenvedett, amikor véget ért az életében az első nagy szerelem.
Beszélgettem egy sráccal az Álomról. Büszkén akartam vele tudatni, hogy mennyire képben vagyok már ebben a témakörben. Mondtam neki, hogy Grín óta - úgy gondolom - tudom miről szól ez a dolog. De ő autentikusabb nálam - már származása miatt is -, és egyből olyat mondott, hogy rájöttem: nem. Még nem tudok mindent.
Azt mondta, hogy az orosz Álomban az a legszebb, hogy nem kell beteljesednie.
Sőt, az a jó ha nem teljesedik be.
Na erre varrjatok gombot!
Egy kis ízelítő a regényből.
A Bíborvitorlák mára brandé vált. Van ilyen ünnepség Szentpéterváron...
Televíziós vetélkedő... Időről-időre feltűnik reklámhordozókon. Mindegy mit kell eladni: lakást vagy... Hé, várjatok! Hiszen az nem maga a boldogság?😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése