Az égbolt egy 2021-ben készült orosz film. Volt egy kis fejvakarásom miközben kiválasztottam a hastag-eket. (Persze bővíthetném a "kínálatot" és akkor egyszerűbb lenne a dolgom. De a cél ezzel a lehetőséggel csak annyi, hogy ha valaki ráakarna keresni filmekre, könnyebb dolga legyen. Illetve, biztos találjon másik bejegyzést, ami kapcsolódhat az egyikhez. Mondjuk az is lehet, hogy senki nem is használja ezeket.) Szóval, Az égbolt egy '21-ben készült film. A cselekménye megtörtént esetet dolgoz fel. Egy 2015-ös eseményt.
Ekkoriban már - tudom emlékszik erre mindenki - igen feszült volt a viszony Oroszország és az USA között. A konfliktus robbanásveszélyes szintet ért el. A várható epicentrum: Ukrajna. Washington folyamatosan alázza Moszkvát, de ekkor még az orosz vezetés nem vállalja fel a nyílt konfliktust. Mellékhadszintereken próbál a putyini vezetés revansot venni a közel-külföldi kudarcok miatt. Az egyik ilyen színtér Szíria. Az a folyamat, amit a nyugati média Arab Tavasznak nevez, épp itt, Szíriában torpan meg. Az orosz légierő és az akkoriban annyira még nem világhírű Wagner CSVK sikeresen meghiúsítja a szíriai színes forradalmat. (Ez a semlegesnek tűnő mondat rengeteg halottat és kimondhatatlan szenvedést takar el. Gondoljunk csak bele!) Ezzel párhuzamosan, észak-keleti szomszédunknál, olyan eseménysor veszi kezdetét, amit az orosz propaganda Orosz Tavasznak nevez el. Eleinte Közép- Dél- és Kelet-Ukrajna nagyobb városaiban tűntetnek (és foglalnak el városházákat) az emberek. Az újdonsült kijevi puccsisták alól elkezd kimenni az ország. Ezt megakadályozandó hadművelet indul a szeparatisták ellen. Szemérmesen ATO-nak nevezik el. (Anti-Terrorista Művelet). Amire majd 2022 februárjában Moszkva a Különleges Katonai Művelettel fog válaszolni. Ám, ez a film nem erről az összecsapásról szól. Hanem a konfliktus egyik leágazásáról, ami Szíriában zajlik. Hogy ne legyen annyira egyszerű a helyzet itt, a Közel-Keleten, nem csak két vagy három erőcsoport emberkedik. Adva van a hivatalos szír hatalom - a mára már megbukott Aszad-rezsim, az ISIS, az Al-Kaida, a Wagner, az amerikai érdekeket képviselő szervezet(ek), a kurd szeparatisták és Erdogan Törökországa. Emlékszem, tíz éve, amikor az eredeti eset történt, a török hivatalos álláspont olyan gyorsan változott a ki a barát, és ki az ellenség kérdésében... Szerintem, épp ezek az események egyik gyümölcse az, hogy az orosz-ukrán konfliktusban Ankara igyekezett/igyekszik semleges hatalomnak feltűnni. (Biztos emlékeztek, hogy az első tűzszüneti tárgyalások - amelyek előtt az orosz hadsereg elvonult Kijev alól - épp ebben az országban voltak. A felek már majdnem megegyeztek, amikor... De ez egy másik történet.)
Emlékszem, amikor először láttam ezt a filmet, nagyon érdekelt, hogy az események aktuális orosz értelmezése mennyit változott tíz év alatt. (Abban az időszakban sokat olvastam oroszul híreket. Érdekes időszak volt, na!)
Az égbolt című filmet hívhatnám az orosz Top Gun-nak, hiszen az amerikai filmhez hasonlóan a légierőt reklámozza. Azzal a különbséggel, hogy az orosz alkotás alapja megtörtént eset. Jó, az amerikaié is, hiszen az USÁ-ban képeznek ki pilótákat, akik időnként romantikus kapcsolatba is bonyolódnak. Az orosz film két szálon fut. A magánéleti fiktív, a katonás nem annyira. A magánéleti vonal bemutatja, hogy egy ifjú ember életét, aki a pénz helyett a haza szolgálatát választja. Annak minden nehézségével és szépségével. Igen, mondhatjuk: bizonyos szempontból romantikus alkotással van dolgunk. Na nem feltétlen úgy, ahogy a pavlovi reflex alapján gondolnánk. De a hazaszeretet az egy romantikus érzelem. Már ha tiszta.
Ebben az orosz filmben is láthatunk közeli képeket amelyek fent a magasban készültek. Mondjuk azt, hogy a Szuhojokat működés közben.
Tavaly márciusban a Kurszki Régióban a használaton kívüli gázvezetékben az orosz szpecnyaz egységek napokon át mászva, felfegyverezve12 km-t tettek meg, és az ukrán erők hátába kerültek. Ez az akció jelentősen hozzájárult, hogy az ukrán hadsereg ebben a régióban katasztrófális helyzetbe kerültek. Néhányan lelkendeztek a magyarországi megmondóemberek közül, hogy ebből az akcióból majd milyen jó kis filmet fognak csinálni az oroszok. A véleményem szerint, bár ez az akció tényleg bravúros volt, de nem tartom valószínűnek, hogy valami látványos akciófilm része lesz ennek az esetnek a feldolgozása. Miért gondolom ezt? Ahogy eddig az orosz központi propaganda viszonyult a háborúhoz, abból egyáltalán nem ez következik. A Kreml mondanivalója eddig is jövőbe tekintő volt. Ismerve a Határvidék történelmét, ez egyáltalán nem meglepő. Igazi kompország az a vidék. Mindent megtesz, hogy elszakadjon Moszkvától, majd mikor csalódik Európában, utána mindent megtesznek, hogy közeledjenek Moszkvához. A gyűlöletpropaganda ezért lenne kontraproduktív.
Ha a jelenlegi orosz-ukrán filmes feldolgozásait nézzük, azt láthatjuk, hogy az orosz alkotók kesztyűs kézzel nyúlnak a témához. Nem úgy, mint ahogy az ukránok teszik. A kijevi alkotók úgy tesznek, mintha nem lenne holnap. Próbálnak mindent elvágni, ami a szomszédjukhoz köti. (A bumeráng-hatásról nyilván nem hallottak.) Ezáltal az általuk készített háborús filmek gyakorlatilag nézhetetlenek. (Jó, akit csak a lövöldözés meg a robbanások érdeklik, azoknak élvezhető.) Szájbarágósak és hamisak. Az ideális jó küzd a sátáni gonosszal. Óvoda. A jó propaganda nem a valóság teljes meghajlításártól szól. Mert az nem csak nem működik, hanem kontraproduktív. A ráolvasásos propaganda nem más, mint szómágia. Pszichés befolyásolási kísérlet, amely nem tiszteli az egyén szabad választását. Érzelmi alapon helyez nyomást a társadalomra. Működhet a szómágia, de óhatatlanul kiábrándulás és düh a vége.
A működésképes propaganda a valósággal dolgozik. Elmondja, hogy szeretné láttatni a világot, de nem idealizálja az álláspontját. Itt van például ez a film! Megtörtént eseményt dolgoz fel, megmutatja, hogy a Kremlből, hogy látják az eseményeket. Ugyanakkor láthatjuk, hogy ott sem fenékig tejfel az élet. Mire gondolok konkrétan? Mondjuk a korrupcióra. Napjainkban létező korrupcióra. Megjelenik ez a filmben? Igen. Ideálisak a moszkvai viszonyok? Bár a főszereplő és családja jó anyagi körülmények között él, messze nem egy kritika nélküli dicshimnusz a film. És ettől élvezhető. Ez hitelesíti a mondanivalót.
Van propaganda a filmben? Igen. Ott van például, a kilencvenes évek elejét bemutató jelenetek. Hazugak ezek a részek? Nem igazán, nem teljesen. Csak a putyini propaganda egyik alaptételét sugallják: Volt itt már igyekezés a polgári demokratikus berendezkedésre, de ez csak nyomort és kiábrándultságot hozott az orosz népnek. Hamis ez a kép? Nem. Akkor miért propaganda? Mert a putyini rendszer alaptézise az, hogy bár az ország messze nem a létező világ legjobbika, de cserében van viszonylagos jólét és büszkeség. Büszkeség arra, hogy orosz állampolgár vagy. Van miért büszkének lenni erre. Ez a tézis kiolvasható a filmből? Igen.
Mindez szájbarágósan van prezentálva? Nem.
A NER sok mindent (és most nem politikai dolgoka gondolok, hanem közigazgatásira) lemásolt és átvett az Orosz Föderációból - nem mellesleg bénán, esztelenül -, de a lényeget nem értette meg. Talán mert az agytröszt empátiára képtelen. Így a putyinizmus egyik lényegi része maradt ki, és ezért élhetetlenné tették az országot. (Mondd, hogy tévedek! De akkor miért emigrált ki az országból több százezer ember - mint a 20. század elején -, és miért csökken radikálisan a születések száma az országban? Az elmúlt években miért gyorsult be ez a két folyamat? Biztos úgy gondolta a többség, hogy jó volt itt élni? És tényleg annyira anyagiasak, hogy csalfa adómentesség ígéretére megváltozik az életérzésük?) Napjaink Oroszországában nem feltétlen könnyű az élet, de nem feltétlen reménytelen.
A filmben láthatjuk, ahogy az állam megpróbál gondoskodni azokról (és hozzátartozóikról), akik az életüket tették fel arra, hogy az államért éljenek, haljanak. Szó szerint. Tényleg így van ez? Az ukrajnai konfliktus lehetőséget ad arra (az orosz társadalomnak is), hogy szembenézzünk ezzel. És ha nem lenne így, akkor szépségtapasz lehetne a valóságon egy ilyen film? Nem. Hanem leleplezné azt. Veszélyes üzem a propaganda.
Na akkor! Őszinte és egyenes leszek. Lesz ami lesz! Nem jó kifejezés erre a filmre, hogy propagandafilm. Mert nem feltétlen úgy az, ahogy azt nálunk értik. Hazafias, de nem az a szentimentalista fajta, amit nézni is kínos. Hanem romantikus. És most ne a férfiú-nő viszonyra gondoljatok. Hanem a kifejezés eredeti jelentésére gondoljatok: idealista ábrázolása a világnak. Igen, ez egy ilyen film. Nemcsak nézhető, hanem kimondottan élvezhető, még akkor is, ha idealizálja a Haza védőit. Van jópár ilyen orosz (és szovjet) film, de amerikai is számtalan. (De ilyen magyar alkotásról nem tudok. Próbálkozásról, igen.)
(A New York Times tavaly április elején az elő olyan cikket jelentetette meg, amely állításait néhány évvel ezelőtt nettó orosz propagandának nevezett volna az euroatlanti média. Ideje elgondolkodni azon, nem-e félre volt/van vezetve a Nyugati közvélemény egy ici-picit. Ami, mondjuk, háború idején nem meglepő, sőt elfogadott. Ahogy a háborús uszítás is. Ez nem azt jelenti, hogy ezek jó dolgok, hanem azt, hogy nincs független újságírás. Sajnos.)
Régen leszoktam arról, hogy magyarázó jegyzeteket írjak a bejegyzéseimhez. Fogalmam sincs, hogy segített-e valakinek valamit egyáltalán. Most azért visszatérnék eme régi szokásomhoz. A Megkísértés jelenethez, azt gondolom nem lesz ártalmas egy kis háttérinformáció.
Megkísértés... Hát persze, hogy a pénzről lesz most szó!
A film 1993-ban és 2015-ben játszódik. Most az utóbbi időszakról fogok beszélni.
Úgy látjuk, hogy az Igor Petrenko által alakított főhős meglehetősen jó anyagi körülmények között él a családjával. Még akkor is, ha épp egy (panel)lakásban él.
2019-es béreket mondok nektek. Egy egyetemi oktató fizetése 60 ezer; egy mezei ezredesnek a hadseregben 100 ezer; egy boltos lány, aki kasszás is 23-28 ezer; egy takarítónő 20 ezer; egy autószerelő 35-70 ezer; egy metrószerelvény masinisztája 100 ezer-től; egy átlagos könyvelő a GAZPROM-nál 40 ezer; egy moszkvai városi alkalmazott buszsofőr 78-85 ezer rubeles fizetéssel számolhat. Ezek moszkvai bérek. Persze, a számokat árnyalja a munkaórák száma. Ja, meg a műszakok száma. Ebből lejönnek a levonások, ami 16%. Ebben minden benne van (TB, nyugdíj járulék, adó). És nincs benne a szocpaket. Már ha van. Ami munkahelyenként változó. Lehet benne közlekedési hozzájárulás (általában 100%-os), üdülési lehetőség, plusz orvosi ellátás, táboroztatás a gyerek(ek)nek meg ilynek... De ismétlem: nem minden helyen van szocpaket. Az évi infláció 5-8%. Sok-sok éve.
A bolti árak? Van ami olcsóbb, van ami nem. A hús és húskészítmények nem igazán voltak olcsóbbak akkoriban. És most? Nem tudom. A háború megakadályoz abban, hogy aktuális személyes megtapasztalásom legyen.
A lakhatás? Drága. Mint itthon. '19-ben a Pionyerszkaja utcában mutattak nekem egy téglaházat. Nem volt kívűlről bevakolva, alapterülete talán volt akkora, mint egy Kádár-kocka. És az ára? 100 millió rubel. Egy újépítési garzon panellakás 5 milliónál indult. Egy lakás bérlése 30-40 000 rubel, egy szobáé 15 000. Havonta. Ezekben az összegekben benne van már a rezsi is.
Na most, gondoljatok bele, hogy a Kísértő előszőr 400 majd 500 ezres fizetést ajánl fel a főhősnek. Azért, hogy hagyja ott a sereget és dolgozzon egy polgári repülőtársaságnál, mint pilóta. Mi ez, ha nem egy visszautasíthatatlan ajánlat? (2019-ben a 100 ezres fizetés még álomfizetésnek számított; igaz, már megjelent akkoriban a 150 ezres mézesmadzag is.)
Figyelem! Megismétlem: Ezek a pénzügyi adatok Moszkva városára vonatkoznak!
Mert ahogy egy helyi mondásból is tudhatjuk: Két Oroszország van: Moszkva és a Vidék.
A film rendezője Igor Kopilov, akinek a nevéhez fűzödik a Rzsev cím alkotás is. És ugyanaz a hozzáállása a témához, így ugyanazt lehet mindkét filmben kritizálni. A hadsereget támogató propaganda csodálatos vizuális látványba csomagolva. És nem túlzás az első megállapítás egyáltalán nem túlzás: az orosz fegyveres erők kötelező film megtekintési listájára feltették ezt a filmet (is). Nem feltétlen volt ez szükséges, szerintem, hiszen a film eladja magát. A látványvilága hitelesnek tűnik - nem véletlen, hiszen autentikus helyszíneken vették fel a jeleneteket -, a harci jelenetek is életszerűek. A háborús filmek kedvelőinek nem okoz csalódást. A filmet áthatja a jellegzetes orosz patriótizmus pátosza. És ez annyira jellegzetes, hogy semmivel össze nem téveszthető. Benne van a szláv lélek, a szlávos gondolkodásmód. (Pont ugyanez és nagyjából ugyanúgy ez a szemlélet hatja át az ukrán nacionalizmust is. Mondjuk, ez nem csoda.)
Maga az film alapját képező megtörtént esemény felháboródást keltett az orosz társadalomban és médiában. Talán ezért változtatták meg a történelmi szereplők neveit a film készítői. Ez egyfajta elhatárolódás. A valódi eseményektől. Is. Tarthattak egy botrány kirobbanásától. Így a fikciós elképzeléseikre nem merték felhasználni a pilóták valódi nevét, nem merték a valódi neveket hitelességi pecsétként használni.
A film karakterei ritkán emberiek. Petrenko ki tudja hanyadjára hozza ugyanazt a hős katona karaktert. Hallhatjuk tőle a megszokott hazafias szólamokat... Ő nem Oroszországban dolgozik, hanem Oroszországban szolgál. Ha ránézzük, akkor mindig. Hiszen egyenruhájától soha nem válik meg. ha otthon van akkor is, ha szupermarketben vásárol a feleségével akkor is az van rajta. Soha nem láthatjuk civil ruhában. Ő örökké szolgálja a hazáját. A feleségét alakító Marija Mironova játékáról sem lehet sok mindent elmondani. A katonafeleség inkább beletőrödött, mint boldog családanya benyomását kelti.
Mindezek ellenére nem állítom azt, hogy ez egy rossz film. Inkább érdekes. Akaratlanul is elárul sok mindent... napjaink Orosz Föderációjáról. Nem feltétlen azt, amit a Fegyveres Erők vagy az állam vezetői szeretnének. Ennek ellenére van benne valami...
A rendező-forgatókönyvíró-producer jól teljesítette a kormányzati megrendelő elvárásait. Nézhető - és a műfaj kedvelői által - kedvelhető mozit csinált. De drámaiságot, a karakterek emberi oldalának mély bemutatását ne várjuk az alkotástól.
És ha már Peskov, akkor jöjjön egy Gorkij idézet:
"Mászásra született, nem repülhet." (Ó! De áthallásos ez most itt! Miért ugrik be egyből a Hitler kaput! narrátorának mondata? 😅"Nem szépnek született, hanem hasznos személyi iratokkal.") De ezt az idézetet az orosz hadvezetésnek kell címeznünk és nem Oleg Peskov alezredesnek, aki 1760 órát repült harci repülőgéppel.
És vannak a filmenk erényei? Azt gondolom, vannak. A forgatókönyv alapját szolgáltató történet eléggé összetett és érdemes megismerkedni a részletekkel. A Szuhoj valóban átlépte a határt néhány másodpercre, a török F-16-os nagy valószínűséggel valóban lesben állt, és a titkosszolgálati kavarásokat sem lehet kizárni. Minden együtt van arra, hogy egy nagyon erős és már-már dokumentalitsa alkotás születhessen, ami még politikailag is tudna ütni. Csak hát a megrendelő - az orosz védelmi erők vzetősége - fején vaj volt, és mintha fontosabb lett volna ennek elleplkezése, mint a valóság bemutatása. Ami, persze, nem feltétlen lett volna az orosz külpolitika érdeke. Annyira képlékeny volt a diplomáciai helyzet ott és akkor. Az incidens előtt volt egyfajta közeledés Moszkva és Ankara között, amit egy AIM-9-es rakéta megfagyasztott. Viszont, az enyhülés is olyan gyorsan megtörtént. Hm... Volna egy kérdésem. Az SZ-300 és SZ-400-as rendszerek ár-érték aránya nagyon kedvező?
Annál is inkább érdekes ez politikai szituáció, hiszen Törökország évtizedes célja Közép-Ázsia felett átvenni a domináns nagyhatalom szerepkörét. Ha erre is odafigyelünk, akkor azt kell mondanunk, hogy az egyik legőszintébb pillanata a történetnek az volt, amikor az F16-os pilótája becélozta a Szuhojt és elindította a rakétát. (És éppen emiatt az összetett politikai helyzet miatt az előző magyar kormány úgynevezett keleti nyitás programja egy eleve semmilyen eredménnyel sem kecsegtető blöff volt csupán. És ez nem utólagos okoskodás a részemről, mert ezt sok-sok évvel ezelőtt megemlítettem az egyik kedves olvasóm hozzászólására reagálva. Haj, azok a szép idők! 😅)
A film megtekinthető
itt.
Mi történt valójában?
Úgy vélem, fontos dolog ezt tisztátni, hogy a helyén lehessen kezelni ezt a filmet. Hogy el tudjuk helyezni a képzeletbeli filmespolcunkon. Valahol a Rambo 2 mellé kell tenni, vagy az Apokalipszis, most közelébe, vagy esetleg a Top Gun kategóriája? A Szakaszról vagy a Szarvasvadászról ne is beszéljünk. Vagy esetleg olyan tisztelgés ez, mint a Katonák voltunk és a Sólyom végveszélyben...
2015. november 24.-én egy török F-16-os egy Szuhoj-24M mögé került. Alulról repült a orosz gép farkába és mindenféle hókuszpókusz nélkül kilőtt egy AIM-9-es rakétát. Bele a SZU utánégetőjébe. Az orosz gépnek - technikai elavultsága miatt is - semmi esélye nem volt. Nem észlelte a rakétát, így kisérletet sem tudott tenni a tragédia elkerülésére.
 |
| Oleg Anatoljevics Peskov alezredes családjával |
A pilóták sikeresen katapultáltak. Oleg Peskov alezredest még a levegőben lelőtték a török Szürke Farkasok egyik egységének tagjai. A vadászrepülő navigátorát, Konsztantyin Murahtyint a szír különleges erők és a Hezbollah erői keresték, miután az orosz tiszt sikeresen földre ért. A kutatást Kászim Szulejmáni vezette. Az orosz különleges erők 4,5 km-er mélyen hatolt be a frontvonal mögé. A mentési múvelet 12 órán át tartott. Végül megtalálták az orosz tisztet és élve kimenekítették a háborús övezetből.
Az orosz Védelmi Minisztérium Peskov halála után jelentete be, hogy megsemmísit minden az orosz repülőkre potenciálisan veszélyt jelentő célpontot. Ez főként a Moszkva cirkáló rakétáival hajtatták végre. Elrendelték, hogy a légi járőrözés során legyenek kisérő vadászgépek. November 26.-án egy SZ-400-as légvédelmi rendszert telepítettek a latakiai Khmeimim légibázisra. És amiért Oroszországban kitört a botrány: mindez Peskov halála UTÁN történt. Mire utal ez az eset? Hogy igazából egy jó ideig az orosz hadvezetés nem vette igazán komolyan a konfliktust. A Wagner zsoldosainak visszaemlékezéseiből tudhatjuk, hogy a szír hadsereg morálja nem volt topon, hagyományosan - arab hadseregekhez hasonlóan - alacsony harcértékkel rendelkezett. A wagnerosok gyakorlatilag sokszoraz orosz légierőre támaszkodhattak csak. Amely légierő 2015. november 24.-éig nem kezelte a helyzetet a helyiértékén. Így Peskov posztumusz Oroszország Hőse kitüntetése egyfajta szépségtapasz is, amely a hadvezetés felelősségének elpalástolását is szolgálta. (Az nem minden országban elfogadott, hogy az adott országa Hőse kitüntetését megkapják a harci övetezben közlekedési balesetben meghunyt katonák. Mint pl az egyik iraki magyar kontingens tagjai.) Peskov halála az orosz katonai vezetők hanyagsága miatt történhetett meg, és ezért - szerintem - minimális elvárás, hogy a családjáról az ország gondoskodjon. A posztumusz kitüntetés ezt a célt is szolgálhatta. Ami respektálható.
Idegen szavak és kifejezések a feliratban:
Kimba: Az orosz katonák Szíriában úgynevezett kimbákban laktak. Ez egy konténer modul amit felszereltek légkondiciónálóval és ágyakkal. A Magyar Honvédség is (és sok más hadsereg is) használ ilyeneket. Magyaruk egyszerűen konténernek hívják az ilyen modulokat.
Muhabarat: جهاز المخابرات العامة, A Dzsihaz al-Mukhabarat al-Ammah; amit gyakran egyszerűen Mukhabaratként, Hírszerzési Főigazgatóságként vagy Párthírszerzésként emlegetnek, Szaddám Huszein uralma alatt Irak fő állami hírszerző szervezete volt.
Összegzés:
A filmre - és az egész Közép-Ázsiai helyzetre - találó az ebben a bejegyzésben általam már idézett Makszim Gorkij által írt versrészlet.
"Рождённый ползать, летать не может"
