A harmadik bolygó rejtélye

 

Nem tagadom, nagy hatással volt rám a Száz évvel előre című film. Nagyon bejött. És arra inspirált, hogy merüljek el Kir Bulicsov világában. Rögtön meg is néztem újra a Lila Gömböt. Majd A harmadik bolygó rejtélye következett. Ez egy rajzfilm, de ez nem rettentett el. Megnéztem, és megtetszett. Annyit talán érdemes tudni, hogy Szeleznyovék kalandjairól készült néhány mozgóképes alkotás. A legelső ezek közül ez az 1981-es rajzfilm. És - legalábbis az audió-vizuális feldolgozások alapján - ezzel kezdődik el Alisza Szeleznyova kalandozásai is. Ekkoriban a lány még csak kilenc éves, épp hogy befejezte a második osztályt. Ebben az animációs filmben megalapozzák a későbbi kalandokat is. Megismerkedhetünk minden fontosabb karakterrel. Kivel  "személyesen", kivel csak hírből. Az előbbiek közé tartozik Alisza mellett az édesapja és Gromozenka is. Az utóbbiak közé, például Glot kalózkapitány. Tudjátok, aki amikor Szeleznyova kisasszony kicsit idősebb lesz (az eredeti tv sorozatban olyan 14, a remake-ben olyan 17) megpróbálja elfoglalni a Földet. De egyenlőre, a sztori kezdetén "csak" annyi történik, hogy Szeleznyovék elindulnak, hogy egyszerre két fontos küldetést is teljesítsenek. Az egyik az, hogy egy kisfiú születésnapjára eljuttassanak egy tortát. A nehézség csak az, hogy a zsúr egy másik bolygón, nem a Földön, lesz. Ezzel együtt a Moszkvai Állatkertnek is be kellene szerezni néhány különleges vadon élő állatot. Így hát két feladattal indul el az űrhajó...

A rajzfilm szerkezete engem egy kicsit Antoine De Saint-Exupéry leghíresebb írására A kis hercegre emlékeztet. Mármint abban, hogy ott is és itt is, bolygóról bolygóra történő vándorlás viszi előre a történetet. Mintegy road movie-ban. A kis herceg is keres valamit, és Alisza is. A prince történetét kifilézték és elcsépelték, ezáltal elgiccsesítették a mondanivalót. Béke poraira! Aliszáék megúszták ezt, de ettől függetlenül az orosz kislány princess. A francia kisfiú méltó párja. Bár soha nem találkozhatnak, mert nem egy műfajban születtek meg.

 A szokásos szarkazmus is fel-feltűnik a rajzfilmben. Az egyik kedvencem, mikor kijelentetik - Alisza által -, miszerint az ember a természet királya, Erre jön egy megjegyzés, miszerint erről a (vad)állatok nem tudnak, mert tanulatlanok.))) És ezután a kis princess felvonul - a lépcsőn át - az űrhajóba. Hátulról van megrajzolva a távozása, mégis olyan mintha még az arcát is látnánk. Konklúzió: Kedvelem az orosz humort (is). Oké, light-os, de jó.

A Száz évvel annyira bejött, hogy kezembe vettem Bulicsov Projekt 18 című novelláskötetét. Tinédzserként kimaradt - akkoriban inkább a 20. század észak-amerikai vonulatát preferáltam -, de visszahozta annak a kornak az atmoszféráját. (Pontosabban, a gyermekkoromét.) Nem hiszem, hogy akkor végigolvastam volna akár egy novellát belőle. És most? Gyakorlatilag egyszerre néztem meg ezt a rajzfilmet - majd fordítottam le  azt - és olvasgattam esténként a könyvet. Jól kiegészítették egymást. Pedig, Aliszáék meg sem említődnek egyik novellában sem, nemhogy szerepelnének. És miért épp ezt a kötetet választottam ismerkedésnek? A címe hasonlít kamaszkorom egyik - számomra kedves - slágerére:

  Maga a kötet meglepően jó. Időnként kicsit avittas volt nekem, de a maga korában tuti menő volt. Van benne egy kisregény, amelyben szerepelnek olyan lények, akik valamikor emberek voltak. Valami kutatóintézetben teljes géntérképet elkészítették róluk - és el is tárolták -, majd atomjaikra szedték szét az ember(eket) és összerakták állatként. A testük madár vagy hal (és a többi, és a többi...) test lett, ám a tudatuk (és így az emlékeik is) megmaradtak emberiként. Magyarán, a teljesen átalakított testben ugyanaz az emberi lélek lakozott továbbra is. Mindez a tudományos kutatás céljai számára történt. Ezek az állat-emberek kutatók, természettudósok voltak, és új fizikumuk lehetővé tett számukra olyan kísérletekben való részvételt, amikben az antropomorf  megjelenés gát. (És a sztori inkább az emberi tulajdonságokról szól, mint a génkísérletekről.) És a rajzfilmben szereplő szereplő ritka állatok is emberszerűek. És nem csak azért, mert beszélni tudnak. A két alkotás közel egyidejű megismerése igazán érdekes élményt adott.

A rajzfilm élvezeti értékéből semmit nem von le, ha a nézőnek semmi ismerete sincs Kir Bulicsov szépirodalmi tevékenységével kapcsolatban. (Azt olvastam, hogy Alisza kalandjait több mint ötven regényben írta bele az író. Nekem ez így egy kicsit soknak tűnik - de ki tudja -, a több mint ötven írásában szerepelteti Bulicsov Alisza Szeleznyovát forma hihetőbb, szerintem. De ezen nem veszek össze senkivel. Valaki biztos megszámolta.) Ez a filmecske önmagában is megállja a helyét. Javaslom, nézzétek meg!