Nem kell neobarbár barna(vagy fekete)ingesnek lenni ahhoz, hogy az emberek gyomra időnként görcsbe ránduljon. A filmet nézve, időnként fel-felötlik az emberben, hogy ki is a család Hitlerje. Mitől, kitől dühöng a konyhai fasizmus. Mindezt szarkazmussal megspékelve. Érdekes egyveleg lesz ebből, de legalább nem fekszi meg az ember gyomrát. Megemészteni, átgondolni a mondanivalót, ráér egy kicsit később is. Nem gyorsan oldódó, instant mozi ez. Szánni kell rá egy kis időt.
Hova fut ki a történet? Talán nem is igazán ez a fontos ebben a filmben. Hanem az emberi kapcsolatok ábrázolása. A gazdag félelmei a szegénytől, a szegény megdöbbenése a "luxus"-tól. Egy olyan filmet láthat az érdeklődő, amelyben időnként, - ahogy ezt annak idején sokszor hallhattuk - fokozódik a drámai feszültség. Hiszen sokkal többről szól ez az alkotás, mint az egyenlőtlenségek leleplezése. Tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember elgondolkozzon - már ha igénye van erre - sok mindenről, olyan dolgokról, amikről közvetlenül nincs is szó a filmben. Én szeretem az ilyen alkotásokat, - a barátaim szerint túl sokat agyalok, túl sokat jár az agyam - épp ezért, de tudom, hogy nem mindenki ilyen, mint én. És ez nem is baj.)))
Nem vérpistikéknek való ez a mozi. Még ha 1941 végén, Leningrádban játszódik is a történet. Hiszen a fókuszban egyáltalán nem a háború áll.
Arra kérik a nézőket, hogy aki gondolja, támogassa őket. Egyrészt, hogy az Ünnep költségei megtérüljenek, másrészt a következő filmes projektjüket is elkezdhessék. Ez olyan szépen hangzik...
A művük végén arról is szót ejtenek, hogy miért is nem hagyományos módon kívánják a nézőikhez eljuttatni művüket.
"- Arról álmodtunk, hogy a szokásos módon érje el önöket ez a film.
- Először a mozikban.
- De a tévés propagandisták beleavatkoztak. Nácizmussal és történelem hamisítással vádoltak minket. Az ügyészséghez fordultak, hogy tiltsák be a mozinkat, de mi ahogy látják, megtaláltuk a módját, hogy eljusson önökhöz..."
Azért lássuk be, ez a dialógus elég súlyos állításokat tartalmaz. Úgy gondolom, érdemes közelebbről is megvizsgálni ezeket.
Az alkotók gyakorlatilag azt állítják, hogy művüket betiltották illetve, hogy elindult a betiltás folyamata. Kik? A tévés propagandisták feljelentése alapján az ügyészek. Álljunk meg itt egy szóra! A tévés propagandista (телепропаганда) kifejezést, amit használnak, számomra elég behatárolatlan fogalom. Nem derül ki ebből az expozéból, hogy milyen Ilyen-Olyan Sóhivatal tisztségviselőiről (чиновники) van-e szó, vagy ez csak egy általánosságban használt szlengkifejezés. Behatárolhatatlan és sejtelmes kifejezés. Azt gondolhatunk mögé, amit akarunk. Miért nem adták meg a hivatal pontos nevét? Persze, jogilag támadhatatlan az egész kifejezés (és egyúttal korrektebb is, mint a magyar médiában megjelent verzió, de erről később): de itt a telepropaganda hivatalnokai beavatkoztak (Но тут вмешались чиновники, телепропаганда.)
Mivel vádolta őket az ügyészség? Azok még semmivel, de a feljelentés például nácizmussal. A szöveg itt is homályos. Nem tudni, hogy milyen kontextusban írták le ezt a kifejezést, ha egyáltalán leírták a bejelentésen. Úgy vélem, hogy ezzel az állítással érdemben nem lehet foglalkozni. Mert ez így csak vagdalkozás. Szimpla hangulatkeltés.
Mi van még? Történelemhamisítás.
Nos, ez speciel telitalálat. Kár lenne tagadni. De kell-e történelmileg hitelesnek lennie egy művészeti alkotásnak. Szerintem, nem árt. De, és amennyiben eltér (és miért ne térhetne el) a valódi események, vagy karakterek ábrázolásában, nem árt ha valahol az alkotáshoz kapcsolva megjelenik a tájékoztatás erről. Valami olyasmi, hogy kitalált karakterek, események vannak ábrázolva a filmben. Nem ördögtől való ez, van erre - nem is kevés - példa a filmtörténetben.
William Shakespeare királydrámai világhírűek. Ám az ezekben szereplő karakterek, bár sokszor valós történelmi személyek nevét viselik, mégis kitaláltak. Lazán kezeli a történelmi eseményeket is az avoni hattyú. Ezért ki is érdemelte a Tudor-ház propagandistája címet. Általában nem az irodalommal foglalkozó szakemberek nevezik így, hanem a történészek.
Id. Alexandre Dumas híres regénye a Három testőr. Valós történelmi eseményt dolgoz fel, de ő is elég lazán kezeli a történelmi hűséget. A regényben jegyzetként mégis szerepelnek korrekciók. De igaz ez a Bragelonne vicomtera és a Húsz év múlvára is. A film készítői nem ezt az utat választották. De miért nem?
Milyen hibákat vétettek? (Hogy szándékosan, vagy esetleg véletlenül? - erre még visszatérek.)
A történet Leningrádban játszódik. Ez elhangzik a filmben is.
A történet egy házban játszódik, amely 15 km-re van a várostól. A valóságban ez a ház vagy a németek által megszállt területen, vagy a frontvonalon állt volna. Autójukkal közlekednek, amit teljesen kizárhatunk. Sem egy mikrobiológusnak, sem bármely családtagjának biztos nem volt lehetősége az autó használatára. Pláne nem napi szinten, és természetesen saját kocsija sem lehetett.
A várost szinte hermetikusan elzárták a német és a szövetséges csapataik. Télen a Lagoda tavon keresztül érkezett csak ellátmány a városban. Ezen az útvonalon evakuálták ki az embereket.
Az evakuáltak létszáma 1941-ben 773384, 1942-ben 411079, 1943-ban 97608. Az első évben 261246-an menekültek a városba. Remélve, hogy odáig nem fognak elérni a háborús cselekmények. Ám ez a létszám drasztikusan lecsökkent, mikor bezárult az ellenséges gyűrű a város körül. Ezután is érkeztek a városba emberek, de ezek főként egyenruhások voltak, vagy más hivatalos szerveknél szolgáltak. Teljesen elképzelhetetlen, hogy bárki csak az ünnepekre a városba tudott volna utazni. Mint például a vőlegény. A városba költözők száma 1942-ben 2782, míg 1943-ban 40188 fő volt.
Legendásan hírhedt az éhezés nagysága, amely a várost sújtotta az ostrom 900 napja alatt. Akkora dőzsölés elképzelhetetlen volt, főként egy mikrobiológus és családja számára, mint ami a filmben megjelenik. Sült csirke, burgonyás heringsaláta, káposzta, szalonna... A fekete humor az éhezés kapcsán is megjelenik a filmben. Ugyanakkor ez egy fontos morális kérdést is felvett. Lehet-e, szabad-e viccet űzni mindenből? A válasz, hogy persze lehet, de nem szabad. Ez az én véleményem. Vannak dolgok amikkel nem viccel az ember. Nem az a fekete humor lényege, hogy tabudöntögetően mindenből viccet próbálunk csinálni. Az ilyen "tabudöntögetések" legtöbbször ízléstelenségbe torkolnak. Persze, ilyenkor általában az szokott lenni, hogy aki ezt szóváteszi, azt lehurrogják, mondván nem érti a művészetet. Biztos? Egy szokatlan megközelítési mód kritikátlan ajnározása nem lehet (csak szimplán) sznobság?
 |
| A Hazáért elesettek 1941-1945 - moszkvai emlékhely |
(A leningrádi ostrommal kapcsolatos adatok, amelyek e bejegyzésbe megjelennek Dr. Bálint József: 900 nap a 300 évből Leningrád című könyvéből származnak. A könyvet az Agroinfo Kiadóház adta ki 2003-ban. ISBN 963 502 778 8)
Összességében a sok kis apróság a filmben, amiknek (egy részét megemlítettem) a felsorolása kukacoskodásnak tűnhet, igen is alkalmas arra, hogy egy hamis összkép alakuljon ki (a történelmi tényekben járatlan ember számára). Tekintettel a filmes előzményekre, - mondjuk például a 2006-os Hitler kaput!-ra, amit a téma szintén nem standard megközelítése miatt ugyancsak botrányt kavart - úgy vélem borítékolható volt, hogy lesz egyfajta negatív reakció a hivatalos fórumok felől. Nekem olyan érzésem van, hogy a film készítői el sem akarták ezt kerülni. Sőt, inkább rájátszottak erre. Reklámhordozónak tekinthették a hivatalos reagálásokat. (Bennem vannak erős kétségek az állítólagos betiltási procedurával kapcsolatban is, de nemsokára rátérünk azokra a tényekre, amik ezeket a kétségeimet alátámasztják. Ráadásul csak elindult egy jogi folyamat, ami a vizsgálati fázis kezdetén van/volt, tehát a kimenetele eléggé kétséges. És mint később rá is térek, a rendező nem is ezzel indokolta azt, hogy közkincsé tette művét.) Azt gondolom, hogy a "balhét" nagyon könnyen elkerülhették volna az alkotók, - ha akarták volna - anélkül, hogy a mű mondanivalója egy cseppet is sérült volna. Ráadásul biztosra mentek. Hiszen nem csak az állami hivatal(ok) részéről érkezhető kritikát igyekeztek kiprovokálni, hanem egyházi vonalon is "próbálkoztak". Nem példanélküli ez a közelmúlt orosz filmes reklámjainál. A Matildánál például bejött. Ott ha nem is a Pravoszláv Egyház, de egy kis vallási csoportocska ráugrott a filmre. Ennél az alkotásnál nem eddig nem történt meg. Az alkotók a blaszfémiáig nem jutottak el, mértékletességet tanúsítottak. A mikrobiológus családneve rendkívül érdekes ebből a szemszögből nézve. Illetve van egy kis odaszúrás egy a pravoszláv egyház szerint csodának minősülő esetre, és annak filmes feldolgozására. (De erről majd a következő bejegyzésemben lesz szó. Ne rohanjunk előre!) Elmondhatjuk, hogy időnként kicsit tiszteletlen az alkotás, de ez a kis szurka-piszka nem teszi bántóvá, inkább ad egyfajta intellektuális élvezetet.
Azt láthatjuk, hogy a filmben számtalan olyan hiba van, ami miatt a filmbeli körülmények köszönő viszonyba sincsenek a valós körülményekkel. Ugyanakkor semmi nem indokolta, hogy Leningrádnak nevezzék azt a várost, ahol a szereplők élnek. Nevezhették volna bármi másnak, a történet szempontjából ez egyáltalán nem lényeges. Ha meg sem említenek városnevet - vagy fiktív nevet adnak neki - akkor se lenne semmi. Nem ad semmit a történethez. És ebből a szemszögből nézve, ez nem más mint szimpla provokáció. Mintha valami olyasmit akartak volna elérni, mint amire maguk utalnak a film végén. Hogy miért? Nem zárnám ki a promóciós megfontolást. Kiábrándító ebbe belegondolni?
Mindezek ellenére egy nagyon jó filmet láthat az, aki veszi a fáradságot és megtekinti azt. Jó a sztori, hiteles a díszlet és nagyszerűek a színészek. Georgij Voszkreszenszkijt a Gogol trilógiából is ismerhető Jan Capnyik alakítja (abban az alkotásban ő volt a doktor). De a Jég Szevájaként is találkozhattunk már vele. (A SzuperRosszakat már meg se merem említeni.) Feleségét Margarita Voszkreszenszkaját Aljona Babenko (többek között: Ekipázs 2016; Apostol; Amiről a férfiak még beszélnek), fiát Pável Tabakov (Oleg Tabakov fia), lányát Anfisza Csernih alakítja. Mását Anasztászija Csisztjakova formálja meg. Neki, Tabakovval és Csernihhel ellentétben (akik elsőfilmesek), rengeteg tapasztalata van a mozgóképes színművészetben. Végül, de nem utolsósorban itt van nekünk Tyimofjev Tribuncev! A Szerzetes és az ördög megvan?)))
De a forgatókönyvíró-rendező Alekszej Kraszovszkij vagy az operatőr Szergej Asztahov is letett már ezt-azt az asztalra. Az operatőr legismertebb munkája a blog olvasója előtt a Párbajozó című film lehet.
 |
| Csernih, Babenko, Capnyik |
Mindez azért egészen más, mint ami a magyar médiába is átjött, és nagyon más mint amire az ember gondol a filmet nézve. ("Retorziótól tartott ezért a Youtube-on mutatta be új filmjét egy híres orosz rendező" címmel jelent meg egy írás a 444-en. Forrásként az MTI-t és önmagukat megjelölve. Jó példát mutatva ahhoz, hogy kell félinformáció alapján "hírt" kelteni. Kábé 20 másodperc alatt eljuthatott volna a szerző a rendező Facebook-os bejelentésééig. De minek? Ha ki is lehet találni mi történik a világban... Az Index cikke, bár jópár mondata szó szerint megegyezik a másik írással - nem tudom, és nem is érdekel, hogy ki kit "idézett" - egy fokkal talán korrektebb, ugyanakkor itt még forrásmegjelölés sincs. Ami nem gond, mert nem tudományos műről van szó. Viszont a hangulatkeltés mindkét írásra jellemző.)
A tanulságot mindenki vonja le maga.
Magyarázat, érdekesség a felirathoz
"- Cserepovecből?
- Cserepovecből."
Így áll a feliratban. Az eredeti szöveg szerint:
- Из Череп-овца?
- Из Череповца.
Ez egy szójáték vagy... Csak az édesanya incselkedik az öntudatos lányával:
- Juh-koponyából?
- Cserepovecből.
Cserepovec városa a Vologdai terület, Cserepoveci járásának legnagyobb városa. Moszkvától északra található, napjainkban több mint 300 000 lakosa van.
E párbeszéd anya és lánya között zajlik le. Így leírva nem tűnik valami nagy dolognak, ám a filmet nézve és hallgatva ott a helyén finoman, de szúr. Az anyát alakító Babenko jól végzi a dolgát. A karaktert tökéletesen hozza a film egész ideje alatt.
A másik ilyen "finomság" ugyanettől a szereplőtől, az ahogy a lánya vőlegényét kezeli. Ezzel kapcsolatban megjegyeznék valamit. A leendő vőt többször is Vitalij Morozovicsnak hívja. Számomra nem egyértelmű, hogy Morozovics valódi apai neve-e a férfinek, vagy csak nő nevezte-e el így. Hiszen legelőször, mint Gyed Maróz (Fagy Apó, vagy a klasszikus magyar elnevezéssel Télapó) tűnik fel a kérő a színen. Magam nagyon erősen gyanítom, hogy nem valódi névről van szó. A "névadás" nagyon is beleillik a hölgy stílusába.
A filmben az ünnepi vacsora közben elhangzó dal, a Mezőm, a mező, zenéjét I. Kovren szerezte, a szövegét A. Maszlenyikov írta 1937-ben.
Bár nem feladatom mások pénzügyeivel foglalkozni, de tekintettel arra, hogy a film készítői ingyenesen elérhetővé tették ezt az alkotást - és a végén maguk kérik, hogy akiknek tetszett ez a film és késztetést éreznek arra, hogy további alkotásaik létrejöttét segítsék, azok támogassák anyagilag őket - így néhány infót megosztanék még. A Kinopoiszk szerint a film közel 4 millió rubelbe került. Ami az első hónapban már meg is térült, az orosz Wikipédia szerint.
Íme az anyagi támogatás lehetőségei:
Szberbank számlaszám: 5469 3800 7030 3101 (Алексей Олегович Красовский)
https://www.donationalerts.com/r/alkras
https://paypal.me/alkras (alkrasss@gmail.com)
https://money.yandex.ru/to/410013518953856
https://qiwi.com/p/79151292435
Ne felejtsék el megjegyzésként odaírni: благотворительность; hogy megkönnyítsék számukra az azonosítást, hogy tudhassák mire szántja az adományozó az összeget. Úgy vélem, a blogba ennyi reklám belefér...
Bár az is igaz, hogy számomra nem teljesen egyértelmű mit is akartak, mit is akarnak az alkotók elérni ezzel a gerjesztett médiakampánnyal. Nem kóser teljesen a történet...
E párbeszéd anya és lánya között zajlik le. Így leírva nem tűnik valami nagy dolognak, ám a filmet nézve és hallgatva ott a helyén finoman, de szúr. Az anyát alakító Babenko jól végzi a dolgát. A karaktert tökéletesen hozza a film egész ideje alatt.
A másik ilyen "finomság" ugyanettől a szereplőtől, az ahogy a lánya vőlegényét kezeli. Ezzel kapcsolatban megjegyeznék valamit. A leendő vőt többször is Vitalij Morozovicsnak hívja. Számomra nem egyértelmű, hogy Morozovics valódi apai neve-e a férfinek, vagy csak nő nevezte-e el így. Hiszen legelőször, mint Gyed Maróz (Fagy Apó, vagy a klasszikus magyar elnevezéssel Télapó) tűnik fel a kérő a színen. Magam nagyon erősen gyanítom, hogy nem valódi névről van szó. A "névadás" nagyon is beleillik a hölgy stílusába.
A filmben az ünnepi vacsora közben elhangzó dal, a Mezőm, a mező, zenéjét I. Kovren szerezte, a szövegét A. Maszlenyikov írta 1937-ben.
Bár nem feladatom mások pénzügyeivel foglalkozni, de tekintettel arra, hogy a film készítői ingyenesen elérhetővé tették ezt az alkotást - és a végén maguk kérik, hogy akiknek tetszett ez a film és késztetést éreznek arra, hogy további alkotásaik létrejöttét segítsék, azok támogassák anyagilag őket - így néhány infót megosztanék még. A Kinopoiszk szerint a film közel 4 millió rubelbe került. Ami az első hónapban már meg is térült, az orosz Wikipédia szerint.
Íme az anyagi támogatás lehetőségei:
Szberbank számlaszám: 5469 3800 7030 3101 (Алексей Олегович Красовский)
https://www.donationalerts.com/r/alkras
https://paypal.me/alkras (alkrasss@gmail.com)
https://money.yandex.ru/to/410013518953856
https://qiwi.com/p/79151292435
Ne felejtsék el megjegyzésként odaírni: благотворительность; hogy megkönnyítsék számukra az azonosítást, hogy tudhassák mire szántja az adományozó az összeget. Úgy vélem, a blogba ennyi reklám belefér...
Bár az is igaz, hogy számomra nem teljesen egyértelmű mit is akartak, mit is akarnak az alkotók elérni ezzel a gerjesztett médiakampánnyal. Nem kóser teljesen a történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése