Tegyétek boldoggá a nőt!

A film eredeti címe: Благословите женщину
A felirat tulajdonságai:
FPS: 29,97
a fájl kiterjesztése: srt.
















Ezt a filmet bátran ajánlom mindenkinek! Mindenkinek aki szereti a történelmi filmeket, mindenkinek aki szereti embertársát, mindenkinek aki nem szégyelli önmaga előtt az érzelmeit.

Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor azt mondanám, hogy egy nagyívű, az orosz irodalomból ismert, családregénnyel találkozik az, aki megnézi Sztaniszlav Govoruhin filmjét. ( Aki például A Fekete Macska Bandája rendezője, a Függőleges című film társrendezője. De az ő nevéhez fűződik, többek között, az 1985-ös Grant kapitány gyermeki című öt részes sorozat is. De nem csak direktor, hanem tevékeny forgatókönyvíró is. Talán a két legismertebb ez irányú ténykedése a Russzkij bunt és a 20.század kalózai című filmek forgatókönyve. Színészként is ismerhetjük jó pár alkotásból. Feltűnik ebben a filmben is, ő alakítja a hadosztályparancsnokot. De láthatjuk például, többek között, a 9.század című filmben is.)

Igen, így is lehet erre az alkotásra tekinteni.

Adva van egy harmincas évei közepén járó elvált katonatiszt (Alekszandr Balujev), aki megismerkedik egy tizennyolc éves leányzóval (Szvetlana Hodcsenkova). Kettejük kapcsolatáról szól elsősorban ez az alkotás. Nagy a kísérés, hogy a történelmi részletekben elvesszen az ember. A film teljes, mélyreható értelmezése talán megkívánná ezt. Most mégsem bonyolódnék ebbe bele. Hiszen ennek az alkotásnak a fő üzenete az emberi kapcsolatokról szól. A két főszereplő  a történelem viharain át keresi a boldogságot. A film cselekménye egy évtizednyire a Polgárháború végétől kezdődik, és az ötvenes évek közepén fejeződik be. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ez az emberöltönyi időszak a teljes sztálini korszak a Szovjetunió történetében. És ezzel a megállapítással már be is indult a pavlovi reflex, gyanítom, minden kedves olvasónál. Ezt elsősorban Hruscsovnak, a hruscsovi intrikának "köszönhetjük". Elborzadva szokták emlegetni, hogy bizonyos közvélemény kutatás szerint (amit nem is olyan régen végeztek), a harmadik legnépszerűbb történelmi személy az Orosz Föderáció lakói között Sztálin. Az internetes társadalom magyar szekciójának világtudósai szerint ez azért van, mert a mai putyini Oroszország a Szovjetunió reinkarnációja. Ez így, ebben a formában egy nagy butaság. Semmi másra nem jó ez a megállapítás, csak hogy félrevezessen embereket, csak arra jó, hogy negatív indulatokat generáljanak.

Kis hazánkban (is) Sztálin általános megítélése hruscsovi alapokon áll. Napjainkban is. A grúz halála utáni hatalmi harc győztese az ukrán származású Nyikita Szergejevics Hruscsov lett. Nevezett személy a sztálinizmus elleni harc kifejezést csak a politikai ellenfelei vonatkozásában használta. Mindenki sztálinista lett, aki az útjában állt. Pedig önmaga is Sztálin szekértolója volt, a sztálinizmus túlkapásaiban ő is tevékenyen részt vett. Nem gondolom, hogy különb lett volna a főnökénél. Ha politikai tevékenységét elemezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy pártfőtitkár korában is a sztálinizmust kívánta építeni, csak a sztálini kultusz, maga Sztálin nélkül. Nem is tehetett mást, hiszen a Generalisszimusz mellett szocializálódott politikai értelemben. Ott volt, ahol a fontos dolgok történtek, de abban a szellemi pezsgésben, filozófiai disputában ami például a '30-as években jellemezte a párt vezetőit nem vett részt, nem tudott részt venni. Bármilyen hihetetlennek tűnik egynémelyeknek, de ebben az időszakban még nem dogmatikus az ideológia. A mindennapi kihívásokra a politikai elit keresi a filozófiai, ideológiai válaszokat. Sztálin intellektusával kiemelkedik a többiek közül, így tud az eszme vezére lenni. Nem volt buta ember. Sőt! Churchill kifejezetten jó véleménnyel volt Sztálinról. Persze, erre ma már nem illik emlékezni, nem illik ezt felemlegetni.
Miért népszerű napjainkban Sztálin az OF lakói között?

Nem feltétlenül a kommunista nosztalgia miatt. A szovjet cár kemény kézzel fogott hozzá országa gazdaságának  megváltoztatásához. Ez nagyon sok emberéletet követelt. (Mifelénk főként ezt szokták felemlegetni vele kapcsolatban. Mármint az áldozatok számát. Persze nem csak a munkatáborok lakói áldozták életüket. Nagyon sokan el sem jutottak ilyen táborokba, hiszen kivégeztek őket.) Ugyanakkor az erőteljes, erőltetett iparosítás nélkül ma nem lenne Oroszország, és nagyon jó eséllyel a 3.Birodalom rabszolgái lennénk mi is. (A német nácik ideológiája szerint a magyar az szolganépnek számított. Ez eggyel jobb kategória, mint amiben az oroszok voltak, és kettővel jobb mint amiben a zsidók szerepeltek.)

A '17-es második (októberi) forradalom után elkezdődő Polgárháború során a nyugati hatalmak (az antant, kiegészülve Németországgal, Japánnal) egyik legfontosabb dolga az volt, hogy az új, szovjet állam ellen gazdasági embargót hirdessen. Az 1.világháborúba beleroppanó gazdaság számára ez akár halálos döfés is lehetett volna. A meghirdetett hadikommunizmus egyszerre volt a társadalom egyes rétegei számára véres elnyomás, és gazdasági kiút keresés. A hatalom új birtokosai keresték a lehetőséget (a hadikommunizmus kudarcai után ezért jött a NEP), keresték az ország túlélésének lehetőségeit. A Szovjetunió éhínség közepette született meg, és a nagyhatalmak mindent megtettek, hogy minél nehezebben lábaljon ki az ország ebből a helyzetből. (Olvastam olyan véleményt mely szerint a Szovjetunió történelme nem más, mint permanens gazdasági válság, és annak menedzselésének története. Európa és Észak-Amerika embargói, elszigetelési politikája egyértelműen felelős volt ezért a helyzetért. E szerintem hibás politika lökte azután a szovjet vezetést az olasz fasisztákhoz, majd a német nácikhoz. Mussolini, Hitler és Sztálin is ki kívánt törni a nemzetközi elszigeteltségből. Gyakorlatilag ez az európai nagyhatalmi politika provokálta ki a Molotov-Ribbentrop egyezményt. Úgy látszik a politikusok semmit nem tanultak, mert az EU-USA páros napjainkban is ezt a veszélyes politikát kultiválja. Pedig a szankciókkal még soha nem értek el semmi politikai hasznot Oroszország ellenében. Csak szenvedést az egyszerű embereknek.)

Kannibalizmus, Povolzse 1921.

Rendkívüli és kegyetlen idő volt ez. Magam ezért sem látom értelmét az ilyen-olyan rendszernek mennyi áldozata volt című gumicsontrágásnak. Túl sok a felelős, és minden oldal érintett, ahhoz hogy könnyedén megnevezhessünk egy bűnbakot.

A villamosítás, a nehézipar, a gépgyártás fejlesztése, a Bajkál-Amur vasútvonal, és több gigantikus beruházás tízezrek, százezrek életbe került. De ezen beruházások nélkül megsemmisült volna 1941-42-ben az egész ország.

Úgy gondolom, hogy az orosz közvélemény ezért is rehabilitálta Sztálint. (Meg természetesen a birodalmi nosztalgia miatt.) Nem kívánom védeni a sztálini rendszert! Olvasmányélményeim alapján úgy gondolom, hogy a rendszer keménysége, kegyetlensége nagyban függött a vezető acélosságán, a személyiségébe belenevelt kaukázusi tradíciókon is. Politikai ellenfelek olykor vendettának beillő likvidálása inkább a grúz népszokásokból eredeztethető, mint Marx Tőkéjéből.

Szerencsétlen, vészterhes időkben egy hegylakó kezébe került a hatalom. Így tudott kiteljesedni az országos tragédia. (Oszip Mandelstam versében a kremljovszkava gorca [kremlbéli hegylakó] kifejezés erre a kaukázusi mentalitásra utal.)
Kicsit elkanyarodtam... Elnézést!

Szóval a filmben megjelenek a korszakot, korszakokat jellemző nehézségek, körülmények. Megemlítődnek fontos események. De úgy gondolom, nem szükséges ezekre kitérni. A Kwantung hadseregnél, a vjazmai ütközetnél fontosabb dolgokról szól ez a film.

Boldoggá tenni a nőt.

Egyáltalán, boldoggá tenni az embertársunkat.

Mi ez, ha nem az élet értelme?

Itt vagyunk a Földön egy rövidke ideig. Ki eddig, ki addig. Az élet egyszeri. Nincs replay. Csak akkor tudunk boldogok lenni, ha megpróbálunk mást, másokat boldoggá tenni. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam az anyagi javak nem tesznek boldoggá. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, igazán akkor örül az ember, ha örömet tud okozni másnak. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, az élőknek kell megadni a tiszteletet, a megbecsülést. Mert az élők tudnak örülni ennek. Csak addig tudok tiszteletet, megbecsülést, szeretet adni amíg élek, amíg él az akit szeret, megbecsül, tisztel az ember. Kevés idő van erre. Még ha lehetőségem van élni  bis hundert und zwanzig ,az is kevés.
A film első megtekintésekor többször eszembe jutott Makszim Gorkij, és az egyik regénye. Az Anya. A film főszereplője egy önfeláldozó életet mutat be, hasonlóan a gorkiji alakhoz. Sajnos, mindkét karakterhez hasonlót ma már lámpással kellene keresni. Nem állítom, hogy ilyen személyek nincsenek, de azt igen, hogy nagyon kevesen vannak.

Szvetlána Hodcsenkova

A Szvetlána Hodcsenkova által alakított hölgy gyakorlatilag mindent feláldoz a szerelméért. Óhatatlanul felmerül az emberben, érdemes így élni?

Szerintem erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Mert egy film végződhet happy end-del, de a valóságban ritkán látni a boldog véget.

Akkor hol van a határ? Meddig éljen az ember másnak?

Magam nem tudok jó választ adni erre a kérdésre. Pedig megpróbáltam én is ezt az utat. Hát nem egy happy az életem. Pedig mostanában kapok apró jeleket, hogy volt értelme a dolognak. Volt és van is értelme, de megérte-e nekem?

Nem fizettem-e mindezért túl nagy árat?

Talán ezek a kérdések azok, amik miatt megfogott engem ez a film?

Valamikor a nyáron Oldfan az egyik levelében feltett nekem egy kérdést. Írtam neki, hogy ne haragudjon, de most sietek, majd később kifejtem a véleményemet a felvetésével kapcsolatban.

Azóta se válaszoltam neki erre. Kérlek Oldfan, ne haragudj ezért! De most itt a válaszom. Ez a film az. Igen, a zajos, erőszakos alkotásokkal elnyomjuk magunkban (és másokban is) a lényeget. Igen, ez baj. Sokkal fontosabb dolgok vannak az életben, mint amikkel hajlandóak vagyunk foglalkozni. A csihi-puhis filmekre mint eszközökre tekintek. Mézesmadzagok. Hátha valaki rákap az izére, és ilyen filmet is megnéz, mint a Tegyétek boldoggá a nőt! Mert szerintem ez az alkotás is segíthet abban, hogy bele tudjunk majd nézni abba a Tükörbe. Abba amelyet talán most még igyekszünk kikerülni, mert tartunk attól amit megláthatunk. Pedig a szembenézés szükséges.

A címben szereplő Благословите kifejezés elsősorban áldást jelent (felszólító módban). Ugyanakkor a liturgikus irodalomban az áldás kifejezés szinonimájaként használják a boldog szót is. Úgy gondolom, nincs nagy tartalmi különbség ha megáldani és/vagy boldoggá tenni szeretnék egy hölgyet. Ugyanakkor ismerek olyan álláspontot amely szerint a két szó nem helyettesíthető egymással. Szerintem igen.

Hiszen a Boldogság maga az áldás.

Boldog Karácsonyt, és Új Évet!

A filmhez a felirat megtalálható itt.