Feliratok

Cerberus - A Sátán kutyája

Figyelmeztetés! Ha még nem láttad a Cerberus című 2023-as minisorozatot, javaslom, még ne olvasd el ezt a bejegyzést!

Nevezett alkotást megtekintheted:

1. rész Maszkabál

2. rész Elégia

3. rész Feltételezés

4. rész A költő


Mire fel ez a figyelmeztetés? Ebben a bejegyzésben néhány főbb karakter valódi életével szeretnék foglalkozni. Mennyiben egyezik a Cerbeusban látottakkal és mennyiben nem. És ez esélyt ad arra, hogy elspoilerezzen dolgokat. Azt gondolom, hogy a sorozat máshogy fogja meg, foglalkoztatja azt, akinek van egy kicsit bővebb ismerete, mint azt, akinek nincs. Mindkét állapot jó, de ebben az esteben talán a tudatlanság meglepődést is hozhat a film nézése közben. És ez nem rossz. Szerintem.

A dekabristák ügye 2. rész

Orosznyelvű véleményeket olvastam erről a minisorozatról és volt olyan, amelyikben azt kifogásolta a szerző, hogy egyes karakterek megjelenítése nem történelemhű. Mit kezdhet ezzel egy magyar néző? Számára az összes szereplő "kitalált". Ez lehet jó is, meg nem is. Nincsenek előítéletek, könnyebb a morális és/vagy emberi értékítélet.

Alekszandr Karlovics Bosnyak (1787-1831) egy igen érdekes személy volt, és az ő karaktere a sorozat egyik kulcsfigurája. Na, de ki volt Alekszandr Bosnyak? T. J. Binyon - az oxfordi egyetem (Wadham College) tudományos főmunkatársa - Puskin életrajzában azt olvashatjuk, hogy Bosnyak a  cári hatalom legsikeresebb ügynöke. Mickiewicz lengyel költő a legravaszabb kémnek, egy Fenimore Cooper regény főhőséhez hasonlítja őt. Egy Kosztroma tartománybeli földesúr fiáról van szó. Kezdetben a Külügyminisztériumban szolgált, de miután visszavonult (1820 körül), elkezdett foglalkozni a botanikával. És az irodalommal is. 1830-ban adták ki a négykötetes regényét. Még a külügyi munkája során ismerte meg és utasította el magától radikálisan a jakobinizmus eszméjét. Miután de Witt beszervezi Arkagyij Ivanovics Majborod kapitányt (1798-1845) és ő vitte magával de Witt szolgálatába Bosnyakot. (Az előzményről itt lehet olvasni.) A feladata - amit sikeresen abszolvált -, hogy be kell épülnie a dekabristák közé. Ez 1824 őszén történt meg. Hűségesen és részletesen beszámolt a grófnak mindenről, ami a tudomására jutott. Közeli kapcsolatban került Liharev vezérkari tiszttel. Bosnyak teljesen elbűvölte a tisztet, aki feltétlenül elkezdett bízni benne. Gyakorlatilag az ügynök elsődleges és legfontosabb forrása lett. Az miután rájött, hogy mekkora volumenű az összeesküvés, elhitette a vezérkari tiszttel, hogy de Witt gróf a dekabrizmus őszinte szimpatizánsa. És kész a Társasághoz csatlakozni. Nagyon csábító, hiszen a gróf három lovashadosztály parancsnoka volt. Liharev a vezetőség elé vitte a gróf csatlakozásának kérdését, ami megosztotta a vezetőséget. Volt aki támogatta (Davidov), volt aki ellene (Jusnyevszkij) volt.

A lengyel nacionalista tudhatott De Witt lengyelországi (pontosabban az oroszok lengyel területén) titkos tevékenységéről. Pesztel habozott. Hitt is a gróf csatlakozási vágyának őszinteségében, meg nem is. Az sem kizárt, hogy voltak valami tervei de Witt-tel kapcsolatban. Kapcsolatuk eleve terhelt volt. Pesztel 1821-ben elkezdett udvarolni de Witt fogadott lányának, Izabellának. A dolog elég komollyá vált, Pesztel a lányt bemutatta a szüleinek is.
A gróf öntevékenyen elkezdett kémkedni a dekabristák után, és ez nem maradt titokban Pesztel előtt sem. De ki akarat használni a grófot. Katonai karrierje nem indult be, I. Sándor cár nem nevezi ki egyetlen alakulat parancsnokává sem. De hogy legyen egy alakulat nélküli parancsnok egy katonai puccs vezetője lenni? Azt tervezte, hogy elveszi Izabellát, és így Witt gróf révén kedvezőbb színben tűnhet majd fel a cár előtt. De Witt közel akart kerülni a lázadók vezérkarához, hogy azután kiszolgáltathassa őket.
Ám 1821 végén Pesztelt kinevezik ezredessé, és egy gyalogosezred parancsnoka is lett. Ez a (vélt) karrier beindulás meghiúsította a tervezett házasságot. Lehetséges, hogy a nősülés elmaradásának egész más oka volt, mert az efajta nepotizmus nem volt jellemző a cári hadseregben. Pesztel édesapjának nem volt szimpatikus Izabella, ahogy erről írt is a fiának. És de Witt -tel sem rokonszenvezett. Ami valahol érthető, hisz ki szereti a családjában az önkéntes spiont? Ez is egy lehetséges ok. Mindez ellenére a  gróf és az ifjú ezredes kapcsolata továbbra is baráti maradt.
A Déli Társaság vezetése kompromisszumos megoldással élt. Nem utasították el de Witt szolgálatait, de nem engedték a titkok közelébe. Iván Oszipovicsnak ez a megoldás nem vette el a kedvét.
Bosnyak 1825, áprilisában csatlakozik de Witthez. A botanika iránt rajongó ügynök ezután kerül közel Liharevhez. Ehhez közös vacsorák, és italozások is kellettek. Bizalmas beszélgetéseik során hamar kiderült Bosnyak számára Pesztel szerepe az összeesküvésben. Ezenkívül a vezérkari tiszt elárulta a Társaság szervezeti felépítését is. Szóba került az Északi Társaság léte is... Bosnyak úgy tett, mint ha de Witt gróftól hallott volna már a szentpétervári összeesküvőkről. És hogy a gróf megbízta őt, hogy segítse beléptetni őt az egyik titkos társaságba. Néhány nap múlva már Lihajev ajánlólevelével érkezik meg a botanikus Davidov házába. Ott elismétli ugyanazt a mesét, amint a vezérkari tisznek előadott. Azzal kiegészítve, hogy de Witt kész 50 000 szuronyt és szablyát a déli katonatelepekre juttatni, amennyiben beveszik a "klubba". Azt is állította, hogy a gróf jelentős összeggel nem tud elszámolni az udvar felé, illetve hogy intrikálnak is ellene. Így számára nincs visszaút. Ennek ellenére Davidov óvatos maradt Bosnyakkal szemben. A megbeszélések közben az ügynök további infókat szedett ki Liharevből. Egyre több vezető nevét ismerte meg. Közben a Déli Tanács dumája (vezetősége) továbbra sem tudta eldönteni, hogy mi legyen? Felvegyék de Witt-et vagy ne?
Közben Bosnyák elhitette Davidovot. Állítása szerint a dekabristák sorai között árulók vannak. A dekabrista elbizonytalanodott. És bár felmerült, hogy Bosnyak kettős ügynök lehet, mégis ez az időszak a legtermékenyebb információ halászása szempontjából. Miután de Witt rájött, hogy a dekabristák rájöttek titkos játékára, befejezte a szeméyles adatgyűjtést, mindent az ügynökeire (Bosnyak, Majboroda és I. Servud - aki a 3. ukrán ezred hadnagya volt) hagyatkozott csak.
1825. december 26.-án kitör Szentpéterváron a dekabrista felkelés. És természetesen, a leverése után megindul a felelősök felelőségre vonása. A hírszerzés és elhárítás ebben az időben még gyerekcipőben járt, így de Witt gróf és ügynökei munkája erősen hozzájárult a rendszer megerősödéséhez. És a Cerberus című minisorozat erről is szól. Nem gondolom, hogy ez egyből átjön egy magyarországi néző számára, de így e kevéske háttérinformáció segítségével, talán más megvilágításba tud kerülni ez az orosz sorozat.
Mélyebb emberi dráma is kibontakozhat előttünk... "Csak" nézve a sorozatot nem feltétlenül hangsúlyos az, ami a fordítás közben szinte üvöltött. Milyen karakter is Bosnyak? Besúgósága nyilvánvaló - ami nem egy pozitív elfoglaltság -, ugyanakkor a monarchia megóvása a célja. (Pontosabban, a monarchia vezetőjének, családjának, érdekeinek a védelme.) Ki barát. ki nem? Ki kit használ(na) ki... Egy jó célt lehet-e álnoksággal szolgálni? És végül is, mi is a jó?
Állást kell-e foglalni mindig? A cél szentesíti-e az eszközt? 

A sorozat másik jelentős karaktere Karolina Rozalia Tekla Rzewuska (1795-1885). Az első férje után, hivatalosan Szobanszkaja. Az Odesszai Kleopátra. Egy igazi kalandornő volt, a cári kormány titkosügynöke, akibe Alekszandr Puskin és Adam Mickiewicz is szerelmes volt. 1821 és 1836 között de Witt gróf élettársa. Kortársai között elterjedt vélekedés volt, hogy tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a gróf leleplezte a Déli Társaságot. Meg hogy a hölgy a III. Ügyosztályon dolgozott. Erre - az utóbbi - vélekedésre nincs semmilyen írásbeli bizonyíték.
1830-ban kitör egy felkelés, amit a lengyel jelzővel szoktak illetni. A zendülés fehérorosz, litván, lengyel, ukrán területekre terjedt ki. De Witték (a gróf és élettársa) jeleskedtek a cári érdekek érvényesítésében. Meg a sajátjukéban. Varsóban állítólag a pár hivatalosította kapcsolatukat, ám ez de Witt kegyvesztettségéhez vezetett. Végül 1835-ben elváltak. Nemsokkal később egy szerb nemessel jött össze.  Idősödésével egyre inkább misztikus gondolkodásával vált ismerté. Csatlakozott a pietistákhoz, ám egyesek ezt képmutatásnak tartották.
Férje halála után Párizsba utazott. Majd egy európai körutazás... Rövid időre visszatért Oroszországba, hogy azután újra Párizsba utazott. 1850-ben járunk. És soha többé nem tért vissza Oroszországba.

Alekszandr Szergejevics Puskin... A minisorozatban felmerül az esetleges érintettsége a gyilkosságokban. Majd "személyesen" is felbukkan az egyik epizódban. Érdekes, hogy milyennek láttatják a sorozat készítői a költőt. Hát nem lánglelkűnek. De még bátornak se. Inkább olyan tesze-tosza, teddide-teddoda, bugyutának tűnő bárakárki. És nem derül ki, hogy a karakter tényleg ilyen-e, vagy csak az együgyűségbe próbál menekülni a felelősségre vonás elől. Ahogy Danyil Harmsz is tette bő kétszáz évvel később. 
És miért vetül Puskinra a gyanú árnyéka?
Mert a sorozatgyilkos minden egyes áldozatánál hagy a költő egyik verséből néhány sor. Abban az időben nem minden költemény jelenhetett meg, dolgozott a cenzúra. Viszont nagy divat volt az emlékkönyvbe írás. Maga Puskin is írt több hölgynek is az emlékkönyvébe privát versecskéket. Csak nekik. És a költő egyes (a cári hatalom cenzúrája miatt problémás) versei kézírásos formában terjedtek. Lemásolták egymástól az emberek. És féltve őrizték eme korai szamizdatokat. És a hulláknál ilyen szamizdatból származó vers részleteit találták meg a nyomozók. Olyan versről van szó, amelynek esélye sem volt arra, hogy hivatalosan kiadják. (Tudom, hogy a szamizdat kifejezést nem teljesen helyesen használtam. A célom csak az volt ezzel, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az orosz kultúrkörben évszázados hagyományai vannak a tiltott irodalmi alkotások nemhivatalos terjesztésének és olvasásának.)

Talán ezen néhány háttérinformáció birtokában (is) érdemes újra megtekinteni a Megmentők Szövetségét is.
(Még egy kis apróság. A dekabristák önmagukra mintegy messianisztikus mozgalomra tekintettek. Számos titkos társaságot alapították, és ezek szinte mindegyikének az elnevezése erre utal. És nem csak az  1817-ben alapított Megmentők Szövetsége. A megnevezés - magyarul - első tagja egyértelműen fordítható vallási kifejezéssel is. A Megmentő nem más mint a Messiás.
Hogy pontosan mi áll, állhat a társaságok elnevezésének tudatossága mellett, egy érdekes téma, de most nem térnék ki erre. Mindenestere, jellemző.)


E bejegyzés egy szinte már régi-régi bejegyzésem folytatása. Az első részt itt olvashatjátok el:

És természetesen megemlítem a szintén ebben a korszakban játszódó Megmentők szövetségét. Ez a film és a Cerberus minisorozat kiegészítik egymást.
A nagyfilmről több bejegyzésben is olvashattok ezen a blogon!


És végezetül egy kis bónusz:
Alekszandr Szergejevics Puskin 1833-ban írta a Mese a halott cárlányról és a hét bogatírról című verses meséjét. Magyarul 1953-ban jelent meg először, Áprily Lajos műfordításában. A mese nem más, mint a Hófehérke történeténténk orosz verziója. Ami megtekinthető például: itt.

(Gyerekként kedveltem a szovjet rajzfilmeket. Mert olyan szépek és gondosan megrajzoltak voltak. Szinte mind ugyanabban a stílusban. A Vrungel kapitány kalandjai viszont épp azért tetszett - és tetszik -, mert formabontó volt. És a története is nagyon bejött. Nem véletlen, hogy megvan a Delfin sorozatban megjelent magyar fordítás mellett az eredeti mű is, és még hangoskönyvben is megvettem. ) 

Hádész, a száműzöttek világa

 

Ritka csúnya ez a könyvborító, nem? Nem. Nem ritka. Nekem nem tetszik, mert túl sokat akar adni. És - legalábbis számomra -  bántóan idealista. De ha ez volt a kiadvány szerkesztőjének az elképzelése, akkor ez volt, és kész.
Az úgy volt, kérem szépen, hogy szörfölgettem a neten és egyszer csak szembe jöttek Walter Ernsting (írói álneve Clark Darlton) regényei. Egy a szocialista érában készült sci-fi jutott az eszembe - amihez Oldfan készített valamikor elég régen magyar nyelvű feliratot - és így leltem rá A titokzatos bolygó című könyről szóló információkra. Innen már csak egy lépés volt csupán a Hádész, a száműzöttek világa. Ami először megfogatt az a regény szüzséje, amit a Molyon olvastam:
"A Föld kitaszította őket. Bilincsbe vert férfiak és nők várakoznak összezsúfolva a teherszállító űrhajó acélpadozatán… a megsemmisülésre. A halálbüntetés a múltté – helyette ott a Hádész Büntetőbolygó, mely maga a halál: Paradicsom a bűnözőknek, Pokol a politikai elítéltek számára.A szökés reménytelen. A Hádészról még senki sem tért vissza. Az ember mégis őrült: bizakodik a menekülésben… a közkegyelemben…
Rog Carter tudja: őt nem engedik szabadon. A Kormány elleni összeesküvés vádjában találták vétkesnek. Ennél nagyobb bűn pedig nem létezik a Földön…
A német tudományos fantasztikus irodalom atyjaként világszerte ismert szerző egyik legizgalmasabb kötetét tartja kezében az Olvasó. A mindvégig feszült hangulatú, eseménydús regény szórakoztató, ám egyúttal tanulságos olvasmányt kínál a ma és a jövő emberének."
Amikor először elolvastam, az jutott az eszembe: Hú! Ez olyan ismerős szitu! Valami hasonlót, mintha láttam volna valamikor! Nézzük csak! Mi van ha ez a regény inspirálta azt a filmet? Pontosabban, azt a regényt, amiből a film készült!
Az első lépés az volt, hogy utánanéztem, mikor is élt Ernsting. Ezerkilencszázhúsztól kétezer-ötig. Akkor elvileg lehetett inspirációforrás (vagy ennél is több)! Lássunk neki!
Beszereztem a regényt és elovastam.
És nem lettem okosabb. Nem tudok egy szenzációhajhász bejelentést tenni egy olyan témában, ami úgy igazából nem érdekel tömegeket napjaink Magyarországán (sem).
Milyen volt a regény? Ha kamaszként olvastam volna, jó eséllyel lelkesedtem volna érte.

Alekszandr Gromov 1959-ben született úgyhogy akár gyerekként is olvashatta az NDK-s író regényét. Hiszen annyira hasonló az alapötlet. Van egy bolygó aminek az a funkciója, hogy börtön. Érkezik ide az újabb transzport (bűnöző) amiben van egy férfi és egy nő akik szimpatizálnak egymással. És van egy nagydarab agresszív alak is, aki úgy véli, neki magának kell lennie az alfahímnek, a mindent eldöntő tekintélynek, kiskakasnak a szemétdombon. Mielőtt a csoprtot kiengednék az új életterükbe, kapnak anyagi javakat, amiket a melák magának akarna megszerezni. Szinte mindet. Nagyobb esélyt a túlélésre az izomagyabbnak! Meg hát különben is, a nagyobb kutya nemi életet is szeretne élni...
Ez a rövid tartalom igaz A Hádész és Gromov egyik legsikeresebb művének az elejére is. Ez lett nekem gyanús, amikor felületesen megismerkedtem (értsd: elolvastam a tartalmát) Ernsting regényének.
De egyébként, olyan túl nagy hasonlóság nincs a két disztópia között.

A Kiszámító miután sikerkönyvé vált, trilógiává bővült. No azért nem olyan eszeveszett gyorsasággal. Az első kötet 2000-es, a második (aminek a címe Язычник) 2015-ös, a harmadik (Орбита для одного) 2017-es. Az első kötet alapján készített (2014-es) filmet a legtöbb kritikus lehúzta. A movie nem tudott felnőni a regényhez. Aminek a szövege nem ponyva színvonalú. Annyira nem, hogy az írás szövegét, a történetben szereplő karakterek kidolgozottságát és a sztorit sztrugackiji magasságba emelték a hozzáértő ítészek.
Hiába forgatták a filmet Izlandon. Hiába hívták meg Juszt szerepére Vinnie Jonest. Nem egy nyugati stílusú filmet vártak, hanem az eredeti regény mélységeit. Nem a szexis jelenetet - Ányja és a vizes felsője esete, a ruhácskán áttüremkedő mellbimbókkal... -, hanem filozófiai mélységet.
Hibái ellenére - amiket én is látok - mégis kedvelem ezt a filmet. Még ha csak töredékét próbálja átadni az eredeti üzeneteknek, ennek ellenére utat tud mutatni. Egy disztópiát láthatunk, de nem egy depresszíós jövőt. Még ha ez a megállapításom így elsőre oximoronnak is tűnik. Hiszen a filmben (is) ott van végig a remény. Remény a túlélésre, a megmenekülésre. Ezt jelképezi a Boldogság-Szigetek. Ahová mindegyik elítélt el szeretne jutni. Ez egyfajta Mennyország. Valami nagyon jó hely, ahová el kell jutni, de hogy pontosan mi fogja fogadni az embert, azt senki nem tudja. Nem tudhatja. Igen, a Boldogság-Szigetek már-már egy transzcendens hely. És az út oda egy igazi zarándokút. Az utazás során megtapasztalt nehézségek hasonlóak az emberi életet kísérő nehézségekhez. (Na jó, nem mind, hiszen akkor tényleg egy nagyon fajsúlyos - és nehezen lefilmezhető - történet lenne, amit esetleg nehezen fogadnának ne a filmezők.) Láthatjuk, hogy viszonyulnak egymáshoz az emberek. Kinek mi az (élet)célja, és mit hajlandó megtenni ezért. Nyers erő, intrika, csábítás, hideg (ki)számítás. Kinek mi a zsánere.
Egyfajta road movie, még ha nem is egyértelműen a klasszikus értelemben. Hanem inkább úgy, ahogy az angolszász irodalomból ismerhetjük, Bunyantól Kerouacig. Mert hát Az úton főhőse látszólag cél nélkül csavarog, valójában az életét próbálja kitelejesíteni. A saját egyéni Boldogság-Szigeteke a cél. Amit az ő esetében - Földes Lászlót idézve - úgy foglalhatnánk össze, hogy: "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál." Ervin Kann és Anna Krisztina számára az út az élet és a megérkezés lenne a boldogság. Szóval, ők nem beatnikek, nem a jóléti társadalom elleni lázadás mozgatja őket, hanem a túlélés utáni vágy, az életösztön. És az extra jutalom a célnál vár rájuk, de ők sem tudják pontosan mi az. Meg hol van. És bár tudják a történet elején, hogy az XT-59-es bolygó maga a börtön, de még csak nem is sejtik, hogy van-e onnan biztos menekvés. Vagy mégis?

Erről a filmről íram már a blogon (itt és itt is), és igen értékes hozzászólások is érkeztek. amiket feltétlen olvassatok el!
A Hádész, a száműzöttek világa olvasása felgerjesztette bennem a vágyat, hogy újra nézzem meg a Kiszámító című filmet. A könyv eleje eszembe juttatta a filmet (a kezdeti hasonlóság miatt), és én még soha nem csalódtam a 2014-es moziban. Nem kizárt, hogy Csipovszkaja és Mironov alakítása miatt.

A film megtekinthető: itt.

"A kiszámító (Вычислитель) olyan ember, aki hivatásszerűen matematikai számításokkal foglalkozik. Ez a szakma a 18. század közepén jött létre, és két évszázadig létezett." A számítógép megjelenésével ez a szakma  eltűnt.
Amerikai bычислитель-ek munkában.