Menekülés Moszkvabadból

2020. kora nyarán az egyik kedves ismerősöm felháborodva közölte velem, hogy Putyin szemét módon becsapta az egész világot, mert azt állította, hogy Oroszországot a covid-os járvány elkerülte. Közben pedig nem is. Sőt! Ott is tombol a járvány. Kicsit értetlenül álltam az indulatkitörés előtt. De csak kicsit. Mert én is láttam azt a mémet (?) amelynek a felirata úgy szólt, hogy Oroszországban nincsen covid járvány és nincsenek migránsok. Putyin valamit ezek szerint jól csinál.

2020. február közepén megjelentek az első kínai turistacsoportok Moszkvában. Másfél héttel később karanténba zárták őket, és megszűnt a légiközlekedés Kína és az Orosz Föderáció között. Az orosz média tudósított erről, és az okáról is. Covid-19. A hivatalos megbetegedések száma áprilisig közel megegyezett a magyar adatokkal. A különbség csak annyi volt, hogy itthon hiszterizálták az embereket, ott nem. A putyinozó mémet április végéig lelkesen osztották meg egymás között honfitársaink. Pedig egyetlen állítása sem volt igaz. Oroszországban is terjedt a vírus, és abban az országban is vannak migránsok. Nem is kevés. Csak az európai ember számára a nem távoli orosz államszövetség olyan mint a középkori ember számára János pap országa. Gyakorlatilag a legendákon, meséken kívül semmit nem tud róla. Miközben roppant tájékozottnak gondolja magát.

Aztán még ott van az a szélsőjobbos toposz, amely szerint Putyin sikeresen ellenáll a nemzetközi pénzügyi nyomásnak, a pénzügyi elitnek. (Most tekintsük el attól, hogy ez egy tipikus antiszemita vád, még akkor is, ha ma már nem konform ennek a rasszista jellegét nyíltan felvállani. Egyébként, ebben a témakörben bátran tudom ajánlani Vlagyimir Burcev A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei közönséges hamisítvány című könyvét, amely viszonylagos ismeretlenségét épp Franciaország 1940-es elestének "köszönheti". Az emigrációban élő Burcev - aki egyik főtevékenysége a cári titkosrendőrség munkatársainak leleplezését tekinthetjük; és akit sem a cári, sem a sztálini rendszer nem kedvelt - 1939-ben végezett ezzel a munkájával. Ám mivel a nácizmus egyik alapművéről bizonyítja be, hogy fantazmagória, dezinformációs propagandatermék, a bevonuló német hadsereggel érkező cenzorok bezúzatták a frissen nyomott, és a háború miatt is, még raktárokban porosodó könyveket.

Szóval, Putyint a mai orosz társadalom jelentős része épp hogy azzal vádolja, hogy a nyugati gazdasági és pénzügyi körök akaratának megfelelően irányítja az orosz gazdaságot. Tudom, sokaknak ez meglepő, mert a Putyin-ellenes orosz ellenzéki úgy van lefestve, mintha demokrácia kedvelő, plurális értékeket valló liberális értelmiségi lenne. Hát nagyon nem. Van ilyen is, de nem csak ilyen van. Ezért nagyon nagy kérdés, hogy mi lesz Putyin után. Merre fog tartani Oroszország. És a putyini népszerűség egyik alapja a bizonytalan jövőtől való félelem. Nem tudni, merre fog haladni az ország Vlagyimir Vlagyimirovics után. A népszerűségének alapja pedig a gazdasági eredmények. És ezek elmaradása mindig növeli a vele elégedetlenkedők számát. És recessziókor mindig nő a putyini politika elutasítottsága. Úgyhogy, nem nehéz belátni, hogy az a megállapítás, hogy az első számú orosz vezető nem csinálja rosszul a dolgát, nem más, mint propaganda. Buta közép-európaiaknak kitalált hangulatkeltés. 

A Menekülés Moszkvabadból egy 2015-ben készült orosz film. Ha egy szóval kellene jellemeznem kellene akkor szocidrámának nevezném. Ezen a blogon írtam már néhány hasonló stílusú filmről. Itt van mindjárt a 14+. Nagyon szép, nagyon kedves és roppant romantikus ahogy bemutatja a tinédzser lámúrt. De ha csak ennyi lenne, akkor csupán tucatfilm lenne. De több ennél, hiszen bepillantást enged a moszkvai paneldzsungelek világába is. Ez nem az Arbat, nem a Trevszkaja, nem a Szoljanka világa. De nem is Medvegykovo, pláne nem Zamoszkvarecse világa. Ez Kuncevo, Novohohlovszkaja, Ljuberci világa.

A Moszkvabad kifejezés két szóból áll. Az első - teljesen nyílvánvalóan - az orosz főváros neve. A bad egy párszi szó, ami várost jelent. Például, az Iszlámábad névben is megtalálható. Jelentése az Iszlám Lakhelye, az Iszlám Városa. Az orosz nyelvben a Moszkvabad a muzulmán Moszkvát jelenti. De van ilyen muszlim neve Szentpétervárnak is. Mert a muzulmánok beözönlése az egész országra jellemző. Migránosok ők, gazdasági migránsok. Akik a magyar szélsőjobbos (és kormányzati) propaganda szerint nem is léteznek. Közben mára az orosz gazdaság nélkülük már csak vergődne. 

De térjünk most vissza egy kicsit a filmek világához. Ez a tévéfilm - Menekülés Moszkvabadból - bizonyos értelemben analóg a Mindenki meghal, én megmaradokhoz. A téma megközelítése nagyon hasonló, bár a környezet, a téma más. Egyáltalán nem olyan cukrozott a film sztorija, mint a 14+-é. Karcosabb, kiábrándítóbb. De ez még mindig nem Moszkva. A városnak van egy olyan arca, amelyről ez a két - mármint  a két tizenéveses oroszokról szóló film - alkotás hallgat. Mélyen. Talán nem véletlenül. Mert Moszkvabad egyszerre érdekes és félelmetes. Annyira azért nem, mert a város közbiztonságára ügyelők végzik a dolgukat, másrészt az ott élő emberek lelki alkata azért más, mint Agyaroszágban. Persze, nem csak a napfényes oldal létezik. Az árnyoldallal viszont egy európai kinézetű ember nagyon nehezen találkozik ott. (Főleg ha csak turista.) Talán a pozitív diszkrimináció miatt. Igen, nevezhetjük annak. Megvan a Vörös zsaru azon jelenete, amikor a rendőr azt mondja (Koncz Gábor által alakított karakter miatt), hogy mindig a grúzokkal van a baj? Igen, ahogy a világ minden táján, úgy Moszkvában is van a rendőröknek előítélete. Ami természetes, hiszen sokszor az előítélet leánykori neve az élettapasztalat. Egyesek azt mondják, hogy a mai Moszkva olyan, mint az USA volt a 19. században. A lehetőségek városa. Az biztos, hogy igaz az a két mondás, amit a moszkvaiak sűrűn mondanak városukra: Moszkva soha nem alszik. És Moszkva nem hisz a könnyeknek.

Szeretem Moszkvát. 

Moszkva. Proszpekt Mir. (Béke sugárút)

 Ha megkérdeznénk az európai (és amerikai) embereket, hogy hogy milyen etnografikus képe van a mai Oroszországnak, könnyen kiderülne, hogy nagyon nem vagyunk képben.

2014-es ukrajnai puccsra adott moszkvai válasz rádöbbentette az észak-atlanti döntéshozókat, hogy gyakorlatilag nem sok fogalmuk van az OF terveit, lehetőségeit illetően. Elemzések készültek erről, és végül arra jutottak, hogy hiba volt a hidegháború befejezése után leépíteni a kémhálózatot. A nyugati vezetők a technika, a technológia bűvkörébe kerültek. A személyes hírszerzést kiszorította a Big Brother felépítése. Számítógépekkel és műholdakkal próbálták kontrolálni a kontinensnyi ország - az Orosz Föderáció - katonai- politikai- és gazdasági vezetőinek ténykedését. Kényelmesebbnek, olcsóbbnak, és megbízhatóbbnak tűnt egy globális megfigyelési rendszert kiépíteni, mint a szubjektív és sziszifuszi munkát igénylő hagyományos hírszerzési megoldást folytatni. Ennek következtében a nyugati világ megdöbbent, ahogy Moszkva megakadályozta a NATO-t, hogy a Fekete-tengert gyakorlatilag teljesen az ellenőrzése alá vonja.

Az átlagos hírfogyasztó és média szakmunkás csak annyit látott az egészből, hogy a Krím-félszigetet ellepik az azonosítók nélküli zöldruhás udvarias emberek, akik a legmodernebb fegyverzettel voltak ellátva. Kezdetektől nyílt titok volt, hogy kik voltak ők, hiszen a területen található orosz haditengerészeti bázisokról jöttek ki. De meglepték a Pentagont. Az értett gyümölcs (a félsziget, és a rajta található katonai objektumok) nem az USA, hanem az OF ölébe hullottak. Hogy történhetett mindez?

2001. szeptember 11.-e után az amerikai hírszerzők lehetőséget (és technológiát) kaptak arra hogy a telefonbeszélgetéseket globálisan lehallgathassák. (Még mielőtt valaki felháborodna több mint 20 éve a magyar titkosszolgálat is kapott olyan berendezéseket, amivel le tudja hallgatni a mobil beszélgetéseket.) Az internet nemzetközi elterjedésével a technológia kitalálójának a kontrollja alá került az egész világ digitális adatáramlása. És mit tett erre az egyik ellenérdekű fél? Elkezdett újra papíralapon kommunikálni a legfelső vezetése.

(Van egy népszerű tévképzet Magyarországon. Sokan azt hiszik, hogy a digitalizációban Oroszország el van maradva. Ez tévedés. Hozzánk képest biztos nincsenek. Nagyon is leelőztek bennünket. Pl. Moszkvában már sok-sok éve működik az egységes tömegközlekedési jegy-és bérletrendszer.

Budapesten még minimum 10 év kell, hogy ezt összehozzák. (Legalábbis legutóbb ezt ígérték döntéshozóink.) Pedig legalább ennyi éve próbálják kiépíteni. Nem hardveresen vannak problémák, azt mondják, a működtető szoftvert nem sikerül összehozni. De az "elmaradott" oroszok az ő fővárosukban már rég összehozták ezt. A moszkvai tömegközlekedés relációjában 2018-ban a plasztikkártya mellett - amelyen két különböző bérlet mellett egy "zsebben" pénz is lehet tárolni, amelyen nem csak vonaljegyeket vásárolhat az ember, hanem fizethet vele a Planetáriumban, Burger Kingben, McDonalds-ban stb - megjelenik a karkötőbe, gyűrűbe épített verzió is. 2019-ben már a földfelszíni járművek egy jó részén már ugyanaz az elektronikai egység BÁRMILYEN bankkártyáról leveszi az út árát. És a jegy megváltásának ellenőrzése is megy, bankkártyás vásárlás esetén is. De az NFC-s telefonok térhódításával az utazók jelentős része már  - 2019 - ezt használja az utazás ellentételezésére. Pedig a kártya feltöltése megoldható telefonos app-ról, számítógépről, az állomásokon lévő automatákról is. Miközben számos szoftveres segítség is elérhető az utasok számára. Bárhol, bármikor. Szóljatok, ha ez már Budapesten is így van. És ez csak egy példa. Tudnék másokat is felhozni. Emlékszik még valaki arra, hogy Varga Mihály mikor legutóbb kint járt mennyire meglepődött az oroszországi banki szoftvereken? Pénzügyminiszterként kiment pofára esni.) Ezek nem valami nagy dolgok, csak apró jelzések. Nekünk. Hogy nincs mire arcoskodnunk a keletiekkel szemben sem. De hát néplelkünk egyik alapvető jellemzője az önhitt beképzeltség a semmire. Erre van ebben az országban igény. Ezzel "gyógyítgatjuk" lelki sebeinket. (Nem véletlen, hogy majd 30 éve Landeszmann György főrabbi szavai annyira betaláltak a nagyon-magyarok lelkébe.)

Langley - a CIA központja itt található - rájött, hogy az emberi kapcsolatok, az emberi kapcsolatokra alapozott hírszerzést nem tudja kiváltani sem a számítógép, sem a drón, sem a műhold. Számukra ez volt a 2014-es év egyik - hanem a legnagyobb - tanulsága. Az írógéppel megírt utasításokat nem lehet megismerni csak akkor, ha valaki másolatot készít a papírról. És ha a dokumentum valahol Moszkva és Szevasztopol között van, akkor azt, hogy olvassák el Virginiában?

A moszkvai metróban

Valamikor a '90-es évek végén olvastam arról, hogy nagy bajban lesz az orosz vezetés, mert 2020-2030 körül már a főváros teljesen el fogja veszíteni hagyományos nemezti és vallási jellegét. Egy közép-ázsiai nagyvárosra fog hasonlítani és nem egy európai településre.

Ehhez képest a 2015-ös úgynevezett menekültválság kezdete óta azt szajkózzák hazai véleményvezérek (inkább uszítókat kellene írnom), hogy ha elveszik Európa, azaz a muzulmánok túlsúlyba kerülnek kontinensünkön, akkor az európai ember számára menekülési helynek csak Oroszország marad meg. Vannak akik konkrétabban fogalmaznak, és Szibériát jelölik ki menedékhelyként. Érdekes, hogy ezen elmélet kitalálói politikailag inkább napjaink kormánypártjához köthetőek.

Nem akarok elkeseríteni senkit, de Szibéria már tele van. Például kínai migránsokkal. Nem várnak ott senkit tár karokkal Európából. De az Orosz Föderáció is tele van közép-ázsiai migránssal. Ahogy Moszkva is. Foteltudósainkra nincs már ott szükség. Rosszul éreznék magukat ott. Toleránsaknak kellene lenniük. Mert a saríja rendőrség a Proszpekt Miren lévő nagymecset környékén is járőrőzik már. Mert egy igazi nagyváros. Világváros. Multikulturális metropolisz. Ha tetszik az itthoni fröcsögőknek, ha nem. Nem egy Budapest.

Szóval, a '90-es évek elején olvastam... Ma már látható, hogy azok az írások valós lehetőségekről, veszélyekről írtak, ugyanakkor a jóslatok még nem egészen váltak be. Ha a véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor a messze nem váltak be, de a lehetőség a levegőben van azért. De nincs a történet determinálva. Hála Istennek!

Ennyi bevezető után néhány szót ejtenék a filmről is. Először lássuk a szubjektív részt:

Ez a tévéfilm kedvencem. Nagyon kedvelem. Egyrészt, mert nem az ismert közhelyeket mutatja be. Nem a propagandák által sulykolt Moszkvát látni benne. Nagyon szeretem Moszkvát. Talán az egyik legjobb hely a világon. Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezhetem, hogy igen! Ez az a város. Ez MOSZKVA! Persze, nagyon nagy hiba lenne azt gondolni, hogy ez az alkotás pontos képet ad a mai orosz fővárosról. Nem. 2015-ben készítették és mutatták be, de nem 2021 Moszkváját, de még 2015 Moszkváját sem mutatja be hitelesen. Mert ez a város örökké változik. Állandó mozgásban van. Állandó lakóinak száma ingadozó. Néhány hónapja olvastam egy megmondó honlapon, hogy lakinak száma x millió. Hát, nem. Hiteles források mindig annyit mondanak, hogy z-y millió lakosa van. Hogy lehet ez? Nem jó a nyilvántartási rendszerük? De, jó. Nagyon is. De Moszkva a Közép-Kelet New Yorkja. A Lehetőségek Városa. Decembertől tavaszig mindig kevesebben laknak benne, mint tavasztól ősz végéig. Amit beindulnak a szezonális munkák - pl. építkezések - szemmel láthatóan sűrűsödik az embertömeg az utcán. A belvárosban mindez magyarázható a turizmussal is - hiszen a turista szezon ott nem a nyári hónapokra korlátozódik -, de peremkerületek is felpezsdülnek ahogy beindulnak a munkák.

A Moszkvai séta alapfelvetése ma is aktuális. A vidéki Oroszország ifjai elutaznak a fővárosba. Ki azért, hogy elmondhassa: igen, jártam már országunk fővárosában. Igen, voltam már a Vörös Téren, a VDNH-n, a GUM-nál, a Gorkij Parkban stb stb... Sokan dolgozni mennek fel vidékről a Nagyvárosba. Az oroszok igen mobilisak. Tudják, ha Moszkvába mennek lesz munkájuk. A kérdés csak annyi, hogy a fizetés mennyi lesz majd. A cél, hogy az otthoni fizu minimum 1,5-2 szeresét megkapják. És ez nem feltétlen reménytelen elképzelés. Özönlenek a városba a FÁK országok munkavállalói is. Hajtja őket a tudat, hogy lehetőségük lesz többet keresni, mint otthon. És ha legálisan sikerül elhelyezkedniük, akkor nem is fognak ebben csalatkozni. Ja, hogy ez nem az a kép, ami bennünk él az orosz fővárossal kapcsolatban! Ez nem az én hibám. Moszkva - szemben pl. Budapesttel - tényleg világváros. Most körülbelül másfélszer annyian élnek benne, mint egész Magyarországon. (Csak úgy mondom...)

A Yandex Eda és a Delivery Club
futárok reggeli imája Moszkvában

 A város arculatát jelentősen meghatározzák a kirgiz, kazah, üzbég, türkmén, azerbajdzsán és kit tudja még hány náció tagjai. Az ukránok, fehéroroszok, moldávok, örmények, grúzok, oszétek szinte észrevétlenek. Egy multikulturális város, ahol nem számít milyen nemzetiségű vagy, de mégis fontos az etnikai hovatartozás. Nem számít milyen nemzetiségű vagy, mert nem vágják a fejedhez. Számít az etnikai hovatartozás, mert mindenkinek fontos az azonosságtudat miatt. Ellentmondás? Nem. Csak Moszkva nem a kelet-közép-európai kis fertő. Persze, vannak előítéletek, vannak rangsorok, de elsősorban az számít, ki vagy valójában. Más és bizony bizonyos szempontból keményebb értékrend, mint amit megszokhattunk az EU-ban.

Rengeteg muzulmán az utcákon, a tömegközlekedési eszközökön, a boltokban (könyvesboltban nem annyira). Mégsem hiszterizáltak az emberek. Muzulmánveszélyről beszélni nem konform. Mondjuk az oroszoknak évszázados gyakorlatuk van a multikulturális együttlétben, és a befogadásban is. Még akkor is, ha - természetesen - nem konfliktusmentes a különböző etnikai és vallási háttérből jövök együttélése.

    

A film - szerintem - valamikor a kétezres évek eleje és 2010 között játszódhat. Pontosan nem meghatározható, ám néhány elejtett mondatocska miatt vélem így. Illetve a véres utcai verekedés, a szélsőnacionalista jelszavakkal operáló tüntetések képei miatt. De leginkább a gopnyikok említése a legfőbb indokom, hogy miért nem napjainkban játszódik a történet.

De kik is a gopnyikok?

A kilencvenes években hallani lehetett arról, hogy a moszkvai lakótelepekről időről-időre hullák kerülnek elő. Ezek a halottak mind közép-ázsiaiak. Ezekkel a történetekkel illusztrálták, hogy a Szovjetunió megszűnése után a rasszizmus előtört Oroszországban.

- Régebben voltak olyan gyilkosságok Moszkvában, amelyeknek az áldozatai ázsiaiak voltak. A gyilkosok pedig újfasiszták. Ilyenek még ma is vannak? - kérdeztem egyszer újdonsült ismerősömtől, akivel politikáról és történelemről már beszélgettünk többször is.

Majd pontosítottam: Olvastam ilyenekről, még valamikor a '90-es évek második felében.

- Azok gopnyikok voltak. - jött a válasz. Egy kézlegyintés kíséretében.

- Kik? Nem újfasiszták?

- Gopnyikok.

- Hogy?

- Azok olyan műveletelen tuskók.

- Moszkva melyik részén voltak ezek a gyilkosságok?

- Azok ljuberci-i tuskók voltak.

A szó a Городское общество призора kifejezésből származik. ГОП - GOP. Városi(akról) gondoskodó társaság. A 19. század végén Szentpéterváron a Ligovszkij proszpekten található Oktyábrszkaja Szálloda épületben jött létre az a társaság, az az intézmény, amelynek a célja az volt, hogy hajléktalan gyerekeket és serdülő ifjakat a bűn útjáról (mivel az ifjúság ezen része - természetszerűen - lopásból rablásból szerezték meg a létfenntartásukhoz szükséges anyagi javakat) letérítsék, és tisztességes életvitelre neveljék.

Az 1917-es októberi forradalom után ugyanebben az épületben egy másik intézményt hozta létre. Ennek az új szervezetnek a feladata az volt, hogy a munkásság számára szállót biztosítson. (Tehát, a Ligovkán először gyermek hajléktalanszálló működött, majd '17 vége után munkásszállás.) A pétervári közbeszédben hamarosan elterjedt az a szokás, hogy a valamikori hotel lakóit (az árvaház után) gopnyikoknak kezdték nevezni. Illetve, hogy a rosszmodorú, nem túl képzett (és hát nem is túl intelligens) emberektől gyakran megkérdezték: A Ligovkán él? Gopnyik vagy?

És ez a kifejezés elterjedt az egész országban. És milyen jelentéstartalommal?

A gopnyik alacsony társadalmi rétegből származik, (általában) aluliskolázott, bűnözői életmódot folytató személy. Szilárd erkölcsi értékrenddel nem rendelkeznek, gyakran diszfunkciónális családból származnak.

(Érdekesség: 1834-ben kötelezték a Birodalomban élő zsidókat arra, hogy családnevet vegyenek fel. Hagyományosan az x y fia formában nevezték egymást a zsidók. World wide. Ekkor viszonylag sok izraelita kapta a Gopnyik családnevet. De ennek a jiddis szónak semmi köze nincs a csőcselék orosz elnevezéséhez.)

Idővel a gopnyik szó jelentéstartalma egyre bővült: primitív, műveletlen fiatal; koldus; rabló; csaló; portyázó; pogromlovag, huligán; vagány; hajléktalan; csavargó; lumpen, punk.

Makszim Gorkij írt egy vázlatot a moszkvai utcagyerekekről. Arról, hogy rabolják ki a járókelőket az utcán. Az írás címe: Гоп-скок.

Leonyid Utjoszov repertoárjában (1929-1933) is szerepelt egy dal a gopnyikokról. A címe: Гоп со смыком.

 

Újabban (2010 körül óta) az orosz médiában a hatalomhoz politikailag köthető ifjúsági mozgalmakat (pl Nasi mozgalom) gopot-nak nevezik. A gop, gopnyik után.

Az 1990-es években a gopnyikok öltözködési stílusukban megpróbáltak hasonlítani a nagymenő bűnözőkhöz, ám inkább csak azok paródiái voltak. Az öltözködésükben megjelenik a bőrkabát és a márkás sportruházat. Jellemzően Adidas melegítő (ami az 1980-as moszkvai olimpia óta kedvelt márka), ugyanilyen sportcipő. De a Puma is elment. (Ebben az időszakban Magyarországon nagy divat volt a susogós mackó sportcipővel, ezt azért ne felejtsük el!)

A világot két részre osztják. Balekokra (лох) és magukra, a valódi srácokra (нормальные пацаны, реальные пацаны, четкие пацаны, правильные пацаны, ровные пацаны, ребятосики). Önmagukat nem nevezik gopnyiknak. Jellemző rájuk, hogy agresszívek a társadalmilag tőlük eltérő (főleg ha pozitív irányba) emberekkel. A '90-es évektől ismét egjelenik a kifejezés rövidült alakja (gop) is. Viselkedésükben is változás áll be. A sima lenyúlás, becsapás, kifosztás mint életforma módosul. A gop igyekszik először megijeszteni az áldozatát. ("Mit nézel?") A másik megalázás sem idegen tőle. A pszichés agresszió csúcspontja, amikor megpróbálja az akaratát az áldozatra rákényszeríteni és így elszedni tőle az anyagi javakat. ("Segíts meg egy kis lóvéval, tesó")

A peresztrojka kezdeti szakaszának idejében a gopnyik szubkultura volt az egyetlen, amely nem szeretett, nem kötődött semmilyen zenei stílushoz. (Szemben a hippikkel, a rockerekkel, vagy a punkokkal.) Ez mára megváltozott. Megvan a maguk orosz slágerzenéjük, az orosz gengszter rap előadóik és zenekaraik. (Mihail Krug, Butirka együttes, Szergej Nagovicin stb)

2009-ben egy szakember az egyik tanulmányában azt állította, hogy Oroszország fiataljainak 25% gopnyik.

Bár csak nálunk szotyizik a gazda,
másokat is surmóknak tartanak
(Manipulált kép!)

Zsirinovszkij pártja (ЛДПР - akik nevük ellenére nem mondhatók liberálisnak, sem demokratának) nyíltan hirdeti, hogy szavazóbázisuk egyik alapjaként tekintenek a suttyókra.

Ugyanakkor a gopnyikok ideológiailag széttagoltak. Vannak köztük monarchisták, szélsőséges nacionalisták, önmagukat igaz pravoszlávnak tartók, szélsőséges baloldaliak stb... (Hát Istenem! Oroszország gazdag ország. Nekik nem egy csőcselékük van, mint nekünk.) Itthon, a hazai  gopnyikainkat a futballszurkoló eufémizmussal illetik provinciális politikusaink után.

A gopnyikra jellemző a szotyizás. Utcai harc során gyakran használnak vágó, szúró fegvereket. Lőfegyvert ritkán. Az 1950-es és 1960-as években időnként házi készitésű lőfegyvereik is voltak. Nem kell túl komoly fegyverre gondolni. Ezek egylövetű pisztolyok voltak. Gyufaméregből származó kénből készítették a lőport hozzá.

A mai napig elterjedt köztük a guggolás. Azt tartják, hogy ennek eredete a túlzsúfolt börtönökhöz vezethető vissza, ahol az elítéltek naphosszat guggoltak, mert kényelmesebb volt, mint állni. A cellákban nem volt ülőalkalmatosság, viszont jóval többen tartózkodtak bent, mint amennyit eredetileg terveztek fogva tartani ott. (Ugyanakkor amikor tömeges letartóztatás van, akkor is guggoltatják a rendőrségi szpecnazosok az őrizetbe vett személyeket. Így várják a meseautókat.)

A büntetett előéletűek a börtönbe felvett guggolási szokást a civil életükben is folytatták. Az utánuk jövő nemzedék tagjai pedig vagányan majmolták őket. És így, amikor ők is bekerültek, már teljesen természetes volt ez a fajta testhelyzet.

A gopnyik romantikára épít a Fabrika együttes slágere is:

Ja, és a csúcskategóriás mobiltelefon is igen elterjedt gopnyik körökben, miközben nem feltétlen tudnak mindennap enni. Nem egészségügyi ok miatt.

De a látszat nagyon fontos náluk. Jónevű autó, nem baj ha rozsdaboglya matuzsálem, na az is kell nekik! Ez a mentalitás ugye hogy nincs távol sok honfitársunktól sem?

A gopnyik témát egy humoros(nak szánt) videóval zárom:

És most - egy kis kitérő után folytatom. Rátérek ismét a filmre.

Első időszakban arra gondoltam, hogy a film a migrációra fókuszál. A Moszkvába irányuló, gazdasági érdekek által gerjesztett menekülthullámról. (Ami önmagában is egy nagyon összetett és szerteágazó téma.  Egyszerre szól történelemről, napi politikáról, gazdasági érdekekről. Persze, egy provinciális helyen élő ember számára mindez csak valamiféle orosz belügynek számít, ám nem így van. Hatásai világpolitikailag is jelentősek. Az orosz, a török, az amerikai döntéshozók által gerjesztett események nem értelmezhetőek ezek pontos ismerete nélkül. De a magyar média és politika eléggé belterjes.) Tehát a film látszólag a migrációról szól, a gazdasági menekültekről, ám ennél sokkal több a mondanivalója. A migráns kérdés csak ürügy arra, hogy bemutassák a moszkvaiak és a vidékiek ellentétét. Bemutassák a korrupciót, a hatalommal való visszaélést. Az (állami) alkalmazottak kiszolgáltatott helyzetét. A munkatársak egymás elleni intrikáit. Egy kis szocio-anzixot.

Ha valaki azt gondolja, hogy a film megtekintése után már mindent tud az oroszországi migránsokról, az semmit sem tud. Csak a legkiszolgáltatottabbak viszonyait láthatjuk. Azokét, akik mindenféle orosz irat nélkül próbálnak boldogulni az orosz fővárosban. Ők - szükségszerűen - a társadalom aljához tartoznak. Ha valaki - bárki, akár turista, akár munkavállaló - hét napot meghaladó időszakot tölt Moszkvában, akkor regisztráltatnia kell magát a kerületi-körzeti Moj Dokumenti-ben. Ez olyasmi, mint Magyarországon a kormányablak. Azzal a különbséggel, hogy önálló épülettel rendelkeznek.

Azért egy kevéssé ismert tényt tisztázzunk. Moszkva egy állam. Önálló állam, önálló parlamenttel. Ezt csak azért írom le, mert a legutóbbi moszkvai Duma választást, mint egy egyszerű önkormányzati választást mutatta be a magyar sajtó. Nem az volt, annál -magyar viszonylathoz képest - több volt. Az orosz közigazgatás nem hasonlít a magyar közigazgatás felépítéséhez. A Moszkvai Duma (Moszkva állam parlamentje) épülete a Proszpekt Miren található. Az Orosz Föderáció Dumája pedig a Teatralnaján van. Moszkva városa az Orosz Föderáció fővárosa.

Az Orosz Föderáció több egyenjogú alkotóelem föderalista szövetsége: 46 területből, 22 köztársaságból, 6 határterületből, 4 autonóm körzetből, 3 szövetségi jelentőségű városból, 1 autonóm területből áll.

A három szövetségi jelentőségű város: Moszkva, Szentpétervár és (2014 óta) Szevasztopol.

Szóval, hét nap után mindenkinek kell lennie egy úgynevezett regisztrációjának. Ezt a szállásadójának kell igényelnie. Ha szálloda, akkor a szállodának, ha albérlet, akkor a főbérlőnek. Egy ilyen regisztrációnak - ami megfelel a mi lakcímkártyánknak - az érvényességi ideje, külföldi állampolgárok esetén, három hónap. Legkésőbb a lejárat napján el kell hagyni az OF területét. Aki nem teszi ezt meg, ugyanúgy illegálisan tartózkodik Moszkvában, mint az akinek semmilyen papírja sincs. Ilyen embert a deportálás (kitoloncolás) és a kitiltás (5 évig nem utazhat be az OF területére) várja. Persze, egy tadzsik nem feltétlen aggódik e miatt. Hiszen ha kitoloncolják, akkor akár már másnap át tud szökni az orosz-tadzsik határon (például) és az első orosz városban vonatra szállva, már ismét a Lehetőségek (keletiszláv) Városában lehet. Természetesen, csak illegálisan. A lakhely regisztráció csak érvényes útlevéllel (olyannal amit a határon lepecsételtek) lehet kiváltani. Így egy tadzsik, vagy egy kirgiz, esetleg egy üzbég, és moldován nagyon könnyen illegalitásban tudja magát találni.

A lakcím regisztráció nem csak a rendőri igazoltatásnál fontos.

A munkavállalás egyik alapvető dokumentuma. Még ha nincs is az embernek Munkavállalási engedélye, patentje, akkor is a munkaadó elkéri a lakcím regisztrációt. (És fénymásolja, természetesen, az útlevéllel együtt.) Ez már olyan félhivatalos munkavállalás. Persze, büntetés van lebukáskor még ekkor is. A munkáltatónak ez 1 000 000 rubelbe fáj. A munkavállalóra pedig a kiutasítás vár.

Vannak olyan munkahelyek, akik lakhatást biztosítanak a külföldi munkavállalóknak. Persze, ilyenkor nincs regisztráció, csak egy ágy. Amiben lehet, hogy ketten is alszanak. Persze, nem egy időpontban. Ilyenkor a munkavállaló - természetesen - fizet "lakbért", amit levonnak a fizetéséből. (Ezt is.) Cserében egy konténerben, vagy egy teremben sokadmagával elaludhat. Hatósági ellenőrzéskor a már leírt büntetés vár, mind a munkaadóra, mind a munkavállalóra. A FÁK országok állampolgárai számára a legális munkavállalás feltételei könnyítettebbek, mint mindenki másnak. Mert hát mondjuk elég sok EU-s állampolgár (főként németek) dolgozik az OF területén.

És ki, vagy mi ellenőrzi mindezt?

Az FMSZ. A Szövetségi Migrációs Szolgálat.

És a film ennek a hivatalnak az egyik akciócsoportjának a mindennapjaiba kalauzol el minket. Ők is emberek, akik szeretnek és gyűlölnek. Emberek, akiknek múltjuk van és jelenük. Mint minden alkalmazottnak Közép-Kelet-Európában.

Az FMSZ Rosszii alapítása, létrehozása Vlagyimir Putyin nevéhez köthető. Ahogy a megszűnése is. Persze mindez csak bürokratikus információk. Hiszen 2016-ban csak a szervezet neve változott meg, feladatai, kötelességei nem. Ugyanakkor a közbeszédben a mai napig FMSZ-eznek az emberek.

Ezen hivatal feladata nem csak az illegális munkavállalók kiszűrése, megtalálása - ahogy a filmben is -, hanem a legálisan az országba érkező munkavállalókkal is foglalkoznak. Alapvetően két csoport van. A FÁK országokból érkezők, és a nem onnan érkezők. A Független Államok Közössége megalakulása után kikerült az európai média figyelméből. Így a mai ifjú titánok  médiamunkások nem is érthetnek sok ok-okozati összefüggést, amikor a volt Szovjetunió területén történő eseményekről tudósítanak. (A sokszor tulajdonnevek átírásán látszik, hogy ezek a hírek az angolszász sajtótermékek átvétele. Persze, megjelentek azok az újságírók akik öntörvényűen próbálják "leplezni", hogy nem saját kutató munkát, hanem csak egy fordítást prezentálnak. Ilyenkor teljesen figyelmen kívül hagyják a MTA 1985-ös cirill betűs tulajdonnevek átírásáról szóló előírását. Nincs semmi gond, mert - tapasztalatom szerint - ilyenkor tudatlanságukat magabiztossággal leplezik.) Röviden, a Szovjetunió szétesése után létrehoztak egy államszövetséget a volt szovjet tagköztársaságok. Vámunióval, vízummentességgel miegymással. Politikai okból kifolyólag már a kezdet kezdetén az európai sajtó negligáta ezt a szövetséget. És mert az Orosz Föderációt - amely az államközösség létrehozásának generátora volt - gazdasági recesszióba süllyedt, indokolt volt súlytalannak feltüntetni a létrejövő új szervezetet. Ami nem feltétlen az, politikai és gazdasági értelemben sem. A 2014-es ukrajnai puccsnak is az volt az egyik mozgatórúgója, hogy az USA gyengíteni kívánta gazdaságilag a FÁK-ot és ezzel az OF-t.

Szóval, a FÁK országok állampolgárainak nem kell olyan munkavállalói vízum, de kell helyette úgynevezett patent (a filmben megemlítik) és kell munkavállalási engedély is. A patent ára jóval kevesebb, mint a munkavállalói vízum. A munkavállaláshoz szükséges összes iratot az FMSZ  (Szövetségi Migrációs Szolgálat ill. annak ma már annak utódszervezete) állította ki. (Ha Oroszországban nincsenek migránsok, ahogy ezt a helyi papagájkommandó állította, és ahogy ma is sokan hiszik ezt Magyarországon,  akkor miért volt/van egy ilyen hivatal?)

A film tele van utalásokkal, odavetett félmondatokkal, amelyek mind-mind fontos feszültségforrás a mai Moszkvában.

Van minden. Vidéki Oroszország-főváros ellentét, orosz-külföldi ellentét, külföldi-külföldi konfliktus, korrupció, prostitúció, előítéletek, nehéz lakáshelyzet, drágaság és küzdelmes megélhetés.

Remény a jobb, szebb életre és kijózanító valóság.

Mindez Majakovszkij idézetekkel megspékelve.

Moszkva sokszínű, Moszkva multikulturális.

Nem félnek az idegenek kultúrájától, nem félnek a migránsoktól. Nem feltétlen örülnek nekik, de nélkülük leállna az orosz gazdaság. Közhely hogy az építkezések (is) tele vannak közép-ázsiaiakkal. Szükség van az építőipar pörgetésére, mert bár Moszkva lakosságának száma pulzál, ám növekszik.

És ahol megjelenik a bevándorló elegy-belegy népesség, ott megjelennek a hiénák is. És a gazdasági menekültek közül, természetesen, nem mindenki akar kétkezi munkával pénzt keresni. Ahogy a világon mindenütt. És ahogy a világon mindenütt vannak olyanok, akik nem a fizikai munkából akarnak megélni. De ehhez tudásra és szerencsére is szükség van. Vagy marad az alvilág. Akár bevándorló az ember, akár "őslakos". És mert a volt szocialista blokkban (így hazánkban is) sincs a fizikai munkának nincs becsülete ( ezt a munkabér nagysága világosan megmutatja; pontosabban: csak az mutatja meg valójában), ezért nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy egyre kevesebbeknek perspektíva a munkáslét.

A filmben többszer megemlítik Cserkizont. Ez a rövid (bece)neve (neve a szlengben) a cserkizovszkiji piacnak. Ez egy 49 hektáros terület volt. De már csak volt. A múlt. Valamikor a '90-es évek elején alakították ki és 2009-ben véglegesen bezárták. (Van a filmben egy félmondat, ami alapján úgy vélhetjük, hogy a film cselekménye 2009 előtti. Ugyanis, ez alapján az egy mondatocska alapján feltételezhetjük, hogy a dialógus szerint Cserkizon még üzemelt ekkor. Fontos ez, nehogy valaki azt gondolja, hogy a filmet megnézve mindent tud a mai Moszkváról. Moszkva állandóan változik. Ott nem állt meg az idő.)

Az FMSZ szerint több mint 100 000 ember dolgozott ezen a piacon a fénykorában. Az OF Kereskedelmi Kamarája szerint ebből közel 60 000 ember a Kínai Népköztársaságból származott.

2001 és 2009 között a hatóságok háromszor próbálták bezárni, az akkor már 72 hektáros piacot. (Hogyan? Hát ha a hatalom valamit akar, akkor egyből megcsinálja, nem? Nem. Ahol fontos a jog, ott nem. Mucsafalván meg írnak a helyzetre egy jogszabályt. Ahol a jog uralma fontosabb, ott meg próbálkoznak...) A kudarcok oka az volt, hogy több intézmény tulajdonában volt a terület. Az áttörést a csempészet ellen hozott jogszabály előírásainak kikényszerítése hozta el. A bezárás után a kínai kereskedők a ljublinoi Moszkva Kereskedőházba, a Szadovod és a Luzsnyiki piacokra (MKAD mellett) költöztek.

Érdekesség, hogy 2013-ban a Cserkizon területén egy földalatti várost is találtak a hatóságok. Volt ott varroda, lakóhelységek, kávézó és tyúkól is.     

Az BBC orosz adása szerint a piac bezárásával Pekingben több mint 10 000 vállalkozó vesztette el a munkáját. Kínai források szerint többen öngyilkosságot követtek el.

De nem csak kínai termékeket forgalmaztak a piacon. A Kirgizisztáni Vállalkozók Szövetsége szerint, az ország könnyűipari termelésének 40% került erre a piacra. Természetesen Cserkizonról nem csak Moszkvát látták el a kereskedők, hanem országos jelentősségű volt a piac. 2009 decembere után négy fedett piacot is építettek a városban, azzal a céllal, hogy a cserkizoni kereskedők új "otthont" találhassanak. A lakosság mindenütt tiltakozott az új piacok megnyitása ellen. Ezt hívják cserkizonfóbiának.

Iszlám Iszmailov, a moszkvai saria járőr

Természtesen, vannak akik tartanak az eliszlámosodástól. A Proszpekt Miren járőröző saria rendőrség tagjait könnyű észrevenni. Még akkor is, ha nem feltűnősködnek. Ruházatuk nagyban hasonlít a londoniakéra.

Ahogy a fővárost Moszkvabadnak hívják egyesek, úgy az országot Új Koszovónak. Attól tartanak, hogy a beszivárgásból ugyanúgy a terület elfoglalása, eliszlamizálása lesz, ahogy ez a dél-szerbiai területnél is történt.

A történelem az élet tanítómestere. - tartja a latin mondás. És épp a Római Birodalom története az, ami megmutatja nekünk, hogy hová fajulhatnak az események. Hogy milyen forgatókönyvek lehetségesek. Hiszen annakidején Róma megpróbálkozott a befogadással, és megpróbálkozott az elzárkózással is.

Magam azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nem kell vészharangokat kongatni. Legalábbis Oroszország vonatkozásában nem. Ennek egyik oka a közös kulturális gyökér (egyik ága), ami maga a Szovjetunió. A szovjet mesefilmek, tévé és mozifilmek közösségépítő ereje. Az orosz nyelv és kultúra közösségépítő szerepe. Ugyanakkor ez az ág a mai huszonévesekre egyre kevésbé hat. Üzbegisztánban, Azerbajdzsánban, Türkmenisztánban ugyanúgy török filmeket, sorozatokat bámulnak az ifjak, mint például itthon. Ráadásul, ők a törökkel egy nyelvcsaládba tartoznak. Ezért a munkavállalási irányukat már jobban determinálja Ankara, mint Moszkva. A 20-as generáció nem vagy nem jól beszél már oroszul, ezért Oroszországban csak a legkiszolgáltatottabb helyek várnak rájuk. Elmennek dolgozni oda, de jövőjüket nem oda képzelik már el. Hanem Isztambul, Ankara a vágyak hona. Viszont egyre többen születnek Oroszországban közép-ázsiaiak közül. A történelem egyik tanúsága, hogy az orosz nép könnyen asszimilál. Ez a másik, ami miatt nem gondolom, hogy óriási lenne a baj.

A harmadik ok pedig, ahogy az oroszországi keresztény felekezetet állnak a muszlimkérdéshez. Nem úgy, ahogy a legtöbb (kormányhoz dörgölőző) magyarországi teszi. Ők ott nem felejtették el, hogy mit ír a Szentírás erről. (Két helyen is. Mózes harmadik könyvében  19. fejezet 33-34 és az Mózes Ötödik könyvében 10,19.)

"Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén."

                                                                                                 (5Mózes10,19)

Ábrahám fiai gazdasági menekültek voltak Egyiptomban, a názáreti Jézus - nevelőapjával és édesanyjával együtt - politikai menekült volt ugyanott. Csak mondom.

Egy illiberális fáraó esetén a názáreti Jézust megölték volna Heródes katonái - mint ahogy lemészároltak sokakat Kamenyec-Podolszkijnál 1940-1941 telén -, és Ábrahám házanépe pedig éhen halt volna. Persze, az muzulmánok beáramlásának vannak valóságos veszélyei. De az orosz (politikai és vallási) döntéshozóknak így vagy úgy, de megszakítatlanul is vagy 1000 éves tapasztalatuk van erről. Erről tanúskodik a moszkvai Bolsája Tatárszkája utcán található úgynevezett Történelmi Mecset. A jelenlegi templom 1823 óta működik, de az első azon a helyen 1712-ben épült. Krími tatárok építették. Ekkora már olyan volt a viszonyuk a moszkvai állam vezetőivel, hogy nem a fegyverkezés, hanem az építkezés, a város életébe való szerves beépülés motiválta őket.  

 Persze, a bevándorlás engedélyezése vagy tiltása nagyon összetett kérdéskör. Nem biztos, hogy a házi pálinkafőzés harcosainak való feladat. Komplex probléma, és nem kívánok itt és most állást foglalni. Csak egy film kapcsán megjegyezném, hogy a válasz nem feltétlen olyan egyszerű, mint ahogy azt Magyarországon hírdették.

A negyedik ok pedig amiért nem gondolnám, hogy orosz kalifátus alakulna, az az hogy Moszkva még mindig Babilon. A szovjet érában a vallási vezetőket (is) előszeretettel hívták moszkvai képzésre. Keresztényeket, muszlimokat, buddhistákat... Mindenkit. És sokakat megevett Babilon. Sokak kompromittálódtak. Ki így, ki úgy. És ezután zsarolhatóvá váltak.