Egy 2012-es orosz-belorusz alkotásról szeretnék véleményt mondani. Lehet? A sorozat úgy indul, ahogy egy tipikus szovjet-orosz honvédő háborúsnak indulnia kell. Militari-lázban égők, vérpistikék számára kötelező darab. Háborús filmek rajongóinak pótszerként tökéletes. Ilyenekre szokták írni, hogy: lenne rá igény. De kit érdekel? Ennél azért több kell, hogy szót vesztegessen rá az ember. Pláne, hogy írjon róla, vagy feliratot készítsen hozzá. Lenne rá igény... Mire nincs? Csak ingyen legyen!
A sorozat úgy indul, ahogy egy tipikus szovjet-orosz honvédő háborúsnak indulnia kell. Televízióra adoptálták a történetet, és ez látszik is rajta. Nem a pénztelenség, hanem az, hogy nem akar hiperrealisztikus látvánnyal operálni. Emlékszik még valaki, hogy a Ryan közlegény megmentése mivel tűnt ki a többi háborús opusz közül? Megvan még a német katona a lövészárokban? Igen az, amelyik kezében saját beleit tartva áll. Az Elit alakulatban Spielberg folytatta a háború nyers bemutatását, és óriási siker lett az is. Nos, a Vadászat a gauleiterre nem ezt a képi világot hozza. Az ömlő vér bámulását vágyók, a zsigereket is bemutató alkotásra vágyók kerüljék ezt a sorozatot. Képi világ klasszikus; akkor meg miért szakítson rá időt az ember? Megéri vele foglalkozni? Azt gondolom, igen.
Az első rész megtekintésekor erős ambivalens érzés kerített hatalmában. Galina Pomazan, a karaktert Anasztaszija Zavorotnjuk alakítja, a gyönyörű, ifjú leányzó terhes lesz egy NKVD-s ifjútól. Ám épp a háború első napján elvetél. ("- Megérezte a háborút. Van ilyen. - Ez misztika.") Ekkor úgy éreztem, hogy ez nekem sok(k) lesz. Ám tudott az első rész olyat hozzátenni, hogy úgy döntsek: folytatom. Miről is van szó. Két dologról is.
A történet főként a mai Belorusszia területén játszódik. (Mintegy érdekességképp megjegyezném, hogy a terület jelentős része az úgynevezett Letelepedési Övezet része volt.)
Három szálon fut a történet. Persze, ahogy egy régi popsláger üzeni is nekünk: minden út összefut... Az első szál(nak nevezzük el, mert valamelyikkel kezdeni kell) a gauleiteré. (Dick Martens játssza el a helytartó szerepét. )Első "találkozásunk" vele Berlinbe történik. Egy katolikus templomban vagyunk. A jelenetből kiderül, hogy a náci párt egyik befolyásos tagjáról van szó, aki amellett hogy elvhű, látja a legfelső vezetésben lévő disszonanciát. Régi történet ez, és roppant jellemző. Van az Eszme és vannak akik erre hivatkoznak, de önmaguk, saját életvitelük, gondolkodásmódjuk eltér ettől. Láthatjuk a családja tagjai között, amely jelenet nélkülöz mindenféle őszintének tűnő érzelmi kapcsolatot, de tipikus az idill. A politikusok így reklámozzák magukat különféle újságokban. A harmadik jelenet már a megszállt Fehérorosz SzSzK egyik gettójában játszódik, ahová egy SS tiszttel látogat el. A két egyenruhás között jól látszik az emberséghez való viszony különbözősége, még akkor is, ha mindkettő a nácizmus híve.
A második szál Marija Arpihova (Marija Maskova alakítja) sorsát mutatja be. Szakmája, beosztásához nélkülözhetetlen a kommunista párttagság. És ő meggyőződéses. Ő is a megszállt Belorusz SzSzK területén marad, nem sikerül evakuálni őt. Különböző kalandok révén egy erdőben rátalál egy partizán csoportra. A történelmi tényeknek megfelelően a csoport kapcsolatban van Moszkvával. A partizánparancsnok utasítja Mariját, akinek vannak kapcsolatai a városi ellenállókkal is, hogy a gauleitert tegyék el az útból.
És a harmadik szál Polináé. Egy NKVD-s felesége ő, akit a férje szó szerint elhagy és letagad, amikor evakuálják a szovjet rendszer vezetőit. A férfi a Szovjetunióba távozik, a nő marad a megszállt országrészben. A film tagadhatatlanul igyekszik a mai hivatalos orosz álláspontot propagálni. Az evakuálás során az NKVD rengeteg embert megölt. Főként bűnözőket. A börtönök, a SZIZO-k udvarain rögtönzött ítélet végrehajtások voltak. A filmben megjelenítik a zavarosban halászókat. Azokat akik a menekülők lakásait kifosztották. Az egyik jelenetben egy ilyen fosztogatói bűnöző csoporttal való NKVD-s leszámolást is láthatunk. Mintegy igazóladó az utolsó pillanatokban végrehajtott kivégzéseket. Ugyanakkor az ezt követő néhány másodperces jelenet azt az érzetett kelthetei bennünk, hogy némely államvédelmis keze is maga felé hajlott, ha már anyagiakról van szó. És ezt, mármint hogy mindez megjelenik a sorozatban rendkívül pozitívnak tartom.
A piacos jelent szemantikailag nagyon ott van. Alaphelyzet: minszki piac a német megszállás idejében. A vásárlók fizetnének rubellel is, de az eladók már birodalmi márkát kérnek. Egyszer csak megjelenik egy csapat német egyenruhás ember és összeszedik a piacról a zsidókat. A jelenetben mindkét zsidót jelentő orosz szót használják. Az "ősi"-t - amit II. Katalin cárnő betiltott -, amit a mai napig is csak az antiszemiták és az iskolázatlan bunkók használnak, és a kulturáltabb irodalmi szót is. Tiszta helyzet. Elég egy mondat, és tudod melyik oldalon áll a beszélő.
Jelenet a sorozatból |
A történet főként a mai Belorusszia területén játszódik. (Mintegy érdekességképp megjegyezném, hogy a terület jelentős része az úgynevezett Letelepedési Övezet része volt.)
A sorozatban minden úgy mutatnak be, azt a történelem szemléletet prezentálják, ami ma hivatalosnak számít Oroszországban. Amiben azért van néhány érdekesség. Például a Baltikum megszállását azzal indokolják, hogy preventív hadművelet volt, hiszen a náci Németország gazdasági-katonai érdekszférájából ki kellett szakítani. Elsősorban a '20-as években is ezen a területen tevékenykedő német szabadcsapatok példája az egyik fő érv. Történelmet népszerűsító kiadványokban apológiaként olyan vélemény is olvasható, hogy balti országokba való bevonulással annak el finnországosodását akarták megelőzni. Finnország szerepe abban az időben ugyanaz volt, mint 2014 óta Ukrajnáé. Minden katonai segítséget megkapott - nem csak hadianyagot, mert jelentősnek nevezhető a Finnországban állomásozó német csapatok ereje; a "nemzetközi" önkéntesekről nem szólva -, a propagandáról nem is beszélve. Hiszen annyira adta/adja magát a klasszikus Dávid és Góliát hasonlat. Miközben a finn Dávidnak nem parittyája volt. Napjainkban - szándékosan - elhallgatják a téli hadjáratokkal kapcsolatban. hogy a finn-szovjet konfliktusnak 1945-ben lett vége. Finnország utolsó előttiként dőlt ki a náci Németország mellől. Ebből is látható, hogy a Moszkva aggodalmai a Baltikummal kapcsolatban nem voltak megalapozatlanok. De meg kell említeni azt is, hogy az ország területi egységének helyreállításának is az egyik döntő momentuma volt a balti országok annektálása. Mert revizionizmus nem csak Németországban, Magyarországon volt.
A mai történészek közül többen azt állítják, hogy a szovjet vezetés tudatában volt annak, hogy intervenciós háborút fog folytatni Moszkva ellen Berlin. És a Molotov-Ribbentrop paktumban ezért is igyekeztek lefektetni az érdekszférák határait. Érdekes felvetés, hogy mikor köt egymással két állam megnemtámadási szerződést? Nem akkor-e, amikor a felek úgy vélik, hogy nem felkészültek még teljesen az összecsapásra? Németország és a Szovjetunió - a két pária ország - a '20-as években titkos katonai együttműködést folytatott egymással. (Senki nem állt velük szóba, így "kénytelenek" voltak egymáshoz közeledni.) Érdekes, hogy amikor Sztálin a '30-as évek második felében tisztogatást végez a hadseregben, a koncepciós vád a németekkel való együttműködés. Miközben a megnemtámadási szerződés megkötése után a két ország között fontos üzletek kötettek.
A film nem a hagyományos nemezti vagy országok között küzdelemként láttatja az 1941 és 1945 között dúló konfliktust. Azt gondolom, Ungváry Krisztián történész hagyományos, országok, nemzetek közötti konfliktusnak látja a Nagy Honvédő Háborút. Ezért jutott arra a következtetésre, hogy az nem is honvédő, hanem polgárháború volt Oroszország számára. Az 1941-1945-ös háború ideológiai háború volt. Nemzeti kötödések másodrendűek voltak - még akkor is, ha a különböző népek nacionalizmusát kihasználta a hitleri vezetés -, két ideológia élet-halál küzdelme volt. A bolsevik és a nemzeti szocializmus küzdelme. A fehérorosz nacionalizmus megjelenítése a filmben szemantikailag is érdekes. A dialógusok orosz nyelven folynak (kivéve amikor németül beszélnek a szereplők), ugyanakkor a belorusz policáj beszédében fel-feltűnnek fehérorosz kifejezések. Természetesen, ízelítőt kapunk a partizán csapatok belső életéből is. Ez ki nem maradhat egy Belorusziában játszódó 2 . Világháborús alkotásból. Kendőzetlenül láthatjuk, hogy egy a frontvonalon túlról Moszkvába kerülő személy egyből az NKVD karmai közé kerül. Rövid, lényegre törő nyomozás annak érdekében, hogy kiderüljön kollaborált-e az illető az ellenséggel, vagy sem. A dráma mégsem ekkor, hanem 30 évvel később jön el. Ekkor borul ki a bili. Két Szovjetunió Hősét láthatunk, akik részt vettek a gauleiter elleni vadászatban. Közösen, megsem lettek barátok. Van ilyen.
Szia Link van hozzá, esetleg magyar felírattal
VálaszTörlés