Julenyka

A Julenykával legelőször valamikor réges-régen (a blog kezdeti idpszakában) találkoztam. Már akkor azt terveztem, hogy... Igen, felmerült bennem, hogy jó lenne lefordítani. Időnként ráfelejtettem erre, időnként az eszembe jutott. De miért is gomdolhattam én erre? Hiszen a műfaja egyáltalán nem a zsánerem. Aztután ott van az Intézet című minisorozat. Ugyanaz a katgória mindkét alkotás. De nem csak ez a közös bennük. A film fő karaktere ezt úgy fogalmazza meg, hogy: a gyermekekben nincs semmi gonosz.

A minisorozat a 19, század végének egyik bentlakásos iskolájában játszódik, a Julenyka pedig a második évezred elején egy gimnáziumban. Mindkét sztori misztikus.  A film egyik nagy erénye a zene. Ami annyira egyértelművé tudja tenni a szituációkat! Az időnként megjelenő dobos kompánia annyira tudja érzékeltetni a nézővel a gimnázium szellemiségét, hogy csak na! Nekem nagyon bejött ahogy a pergő dobok (kontra kisiskolás lányok pörgetése) hatást gyakoroltak rám, mint nézőre.

Amikor először láttam, akkor felmerült bennem, hogy ezzel a (jó) filmzenével nem-e félre akar vezetni engem az alkotógárda. Mert hát annyira kifejező, és klasszikusan befolyásolja a helyzet megítélését. Persze, ezt lehetne negatívumként értékelni. De nekem tetszett (ez így is). Nem egy hollywoodi produkció nívóját látjuk, hanem egy tisztességesen elkészített (mondhatni) tipikus kelet-európai filmet kapunk. Egy olyan mozit, ami nem tud a pénzügyi lehetőségei miatt sem csillogó vagy rémísztő lenni, mint a "nagyok" és klasszikusok. De nem is az alkotók (esetleges) szerencsétlenkedései adnak diszkrét bájat a filmnek. Nem, mert ilyen nincs benne. A rendező eleddig vígjátékokat és humoros jeleneteket rendezett, és ez volt az első kilépése a biztonsági zónájából. És egyáltalán nincs semmi, amire ráfoghatnánk, hogy: Ó! Látni, nem hazai pálya ez a filmrendezőnek.

Nem. Ezt nem látni a filmen.

Ennyi mentegetőzés után, lássuk miről szól a film:

Andrej Belov irodalomtanár és menyasszonya - annak leányával együtt - a fővárosból egy vidéki városba költözik. A helyi leánygimnáziumba vállal munkát. Az iskolát a fegyelmezettség és a félelem légköre uralja. Megtudja, hogy nem sokkal az érkezése előtt az egyik ötödikes leányzó öngyilkos lett. Miközben az osztályának tanulóinak ellenőrzőit írja alá, az egyikben egy cetlit talál. Mentsen meg minket! - ez az üzenet áll a papírlapon.

Julenyka - Darja Balabanova

Valahogy, valamiért egy kicsit rokon alkotásnak gondolom a Julenykát ős az Intézetet. Persze, mindkét alkotásra ráfoghatjuk, hogy thriller, ám az utóbbi inkább horror, míg az elbőbbi "csak" egy krimi. Vagy inkább egy pszicho-thriller. Mindkettő egy lányok számára létesített középfokú oktatási intézményben játszódik. Az egyik egy szigeten a 20. század eleje körül, a másik a második évezred első dekádjában a vidéki Oroszországban. (A filmben szereplő autók rendszámán a 212-es régiókód található, de ilyen kódjelú régió nincs - és soha nem is volt - az Orosz Föderációban.) A Julenyka zenéje és látványvilága erősen felidézte bennem Theodore Dreiser fő művét benne. (Emlitettem ezt már régebben, hogy az Amerikai tragédia egyszerre krimi, szociográfia és érzelmi manipuláció. És épp ez az, ami miatt annyira nagyszerű alkotás az!) Időről-időre felmerült bennem, hogy az alkotók manipulálni akarnak engem, mint nézőt. És lássuk be, viszonylag sikeresen is. Persze, annyira azért nem, mint az amerikai író. De azért elméláztam egy kicsit azon, hogy a 2008-as orosz filmben valójában ki is a bábjátékos. A Bábjátékos.

Komolyan mondom, hogy a fordítás közben kedvet kaptam ahhoz, hogy újra megnézzem az Intézet című minisorozatot! (Egy kis segítség ehhez itt van.)

Az Intézet misztikus és szigorú világát  a sziget kies szépsége keretezi. A szépséges ködbe öltözött erdő. És, természetesen, ez is hozzátett a minisorozathoz.

Olvastam néhány véleményt a Julenykáról. Megnéztem a tetszési indexét. Ez utóbbit, én keveslem. Valószínűleg az lehet az oka, hogy voltak akik csak egy thrillert akartak látni, vagy épp az, hogy túl magasra tették a mércét. Szóval, egy megosztó alkotás. Volt olyan vélemény, hogy a Belovot - aki egy gimnáziumi irodalomtanár - formáló karakter időnként túljátsza a szerepet, túl érzelmes lenne. Szerintem, nem. Olyan pedagógust láthatunk, aki szereti és érti az irodalmat. És van valami, amit át akarna adni a tanítványainak. Mint a Holt Költők Társaságában a Robin Williams által megformált karakter. Miért probléma az, ha egy férfin látszanak az érzelmei? Oké, az nekem is sok, amikor férfiak elkezdenek sírni. Már ha nem örömében. Mert legyen az emberben önuralom. Ami nem azonos az érzéktelenséggel. Különben meg, szerintem, nem lett túljátszva a karakter. Azt is olvastam, hogy annyira átlátszó Julenyka anyukája. Ja. Azaz, igen. Az. Átlátszó. De könyörgöm! A való életben nincs ilyen karakter? Meg hogy annyira kiszámítható a cselekmény... Miért? Ez melyik filmre nem mondható el? (Különben meg, én aki nem igazán vagyok eme műfaj fogyasztója, így nem is mondanám kiszámíthatónak. Mondjuk, nem is rágtam le a körmeimet. De nem is gondolnám, hogy van olyan film, amin szétizgulnám magamat.) Összességében ezt egy jó filmenek tartom. Még akkor is, ha film nézése közben nem az jut az ember eszébe, hogy egy valós világot mutatnak be neki az alkotók. De hát a film - főleg ebben a stílusban - nem feltétlen a valóságról szól. A fanyalgások ellenére érdekes műnek tartom. Olyat, amit érdemes megnézni. Még ha legvégét kissé sablonosnak is tartjuk. Vagy a megszokott jobb jelző lenne?

(Igyekeztem a negatívumokat felsorolni, mert nem akartam úgy járni, mint a Pikk dámánál. Aminél egy kedves hozzászóló közölte - nagyon helyesen! -, hogy az csak egy közepes horror. Akkor se értettem hozzá, meg most se. Mondjuk, az évek során elkészítették a Pikk dáma 2-öt, úgyhogy többen láthattak benne - mármint a folytatásban - fantáziát. Anyagilag biztos.)

A tízéves Darja Balabanova nagyot alakít a filmben. Az ő karaktere - Julenyka - az egyetlen gyerekkarakter, ami egyedi. Az osztályban mindenki más karaktere jellegtelen. Viszont ez egyáltalán nem véletlen. Ebben az esetben ez hozzátesz a filmhez. Szerintem, sokat. (Az Intézetben pedig minden lánynak egyéni karaktere van. És ez hozzátesz a minisorozathoz.)

Összeségében én jónak tartom ezt a filmet. A primer üzenet mögötti dolgok miatt. Is. Ahogy az Orpheusz-sztorit behozza és félreérthetetlenül utal (és ezzel megtéveszt valahol, ahogy a filmzene is) az analógiára az ókori mítosz tartalma és a film cselekménye között. És döntsd el, hogy egy modernizált és aktualizált regét látsz, vagy csak manipulál a rendező. Segíti vagy akadályozza a film befogadását? És fontos ez egyáltalán? A népítélet meg... Kit érdekel? Gyengeségei ellenére is egy jól összerakott alkotást tesz elénk a készítőgárda. Nem tökéleteset, de... Írtam volna azt, hogy szerethetőt, de ez nem a megfelelő kifejezés itt. Pláne, hogy érzékeny témákat is érint a film. Fájdalmasan érzékenyt. És nem feltétlen trendin. Nem tökéletes a film, de jó. Kicsit oroszos, de hát nem ezért nézünk orosz filmeket? 😁

Hát akkor nézzük!

(A film elérhető és megtekinthető a következő linkre kattintva: https://videa.hu/videok/film-animacio/julenyka-EtApUB6IVgYcztAo)