 |
| Alekszandr Grin |
A Biborvörös vitorlák írójára úgy is tekinthetünk, mint az orosz Jack Londonra. Alekszandr Sztyepanovics Grin (1880-1932) - eredeti nevén Alekszandr Sztyepanovics Grinyevszkij - kalandos ifjúkorral büszkélkedhetne. Volt hajóinas, favágó, faúsztató, aranybányász, csavargó, alkalmi munkás, matróz, katona.
Ahogy Jack London (1876-1916) is kalandos élettörténettel rendelkezik. 13 évesen konzervgyári munkás, ahol napi 12-18 órát dolgozott. Ő volt a családfenntartó. Ez nem a szülők, hanem a napjaikban sokak által dícsőített kapitalista rendszer, a szabad piacgazdaság kényszerítő erejének "köszönhette". Később az itt szerzett élményeiből megrázó novellát (A szökevény) írt. A gyermekkora nem unikális, hanem teljesen "természetes" volt. Egyáltalán nem véletlen, hogy a 20. század elején a szélsőbalos ideológiák annyira népszerűek voltak. Sokan nem tudták elfogadni mindazt a szenvedést amit a tőkés rendszer rákényszerített a nyugati társadalmakra. Valamikor a 20-as 30-as években mondta valaki, hogy épeszű ember nem lehet nem baloldali. (Persze napjainkban is dívik és kirekesztővé vált eme gondolat, de annakidején nem azt értette alatta a nyilatkozó, mint amit napjainkban hírdetnek, mind az önmagukat progresszívnek gondoló és mondó
A Szovjetunió létrejöttével a Nyugat kénytelen volt változtatni, ha az uralkodók nem akarták elveszteni poziciójukat. És megtették. Legalábbis Európában és Észak-Amerikában.
Ha a jelenlegi helyzet nem változik meg drasztikusan, akkor London munkássága újra nagyon aktuális lesz (egyébbként Földünk számos pontján már az is), megspékelve egy kis orweli 1984-el. (Érdekes egyébbként eme disztópia értelmezésének változása is. Kezdetben "kiátkozta" mind a jobb, mind a baloldal. Hiszen mindkét politikai gyűjtőhely értelmesebb képviselői úgy értelmezték - jogosan -, hogy róluk van szó a regényben. Mára - főként Magyarországon - csak mint a baloldali totalitariánus rendszerkritikára tekintenek. Holott a mű igazából ennél sokkal-sokkal több. Elég ha csak abba belegondolunk, hogy a mű - hogy finoman fogalmazzak - erőteljesen sugalmazza, a megmaradt országok politikai berendezkedése között különbség nincs. És ettől lesz igazából a regény disztópia.)
Divat az 1917-es második oroszországi forradalmat - ami tulajdonképpen puccs volt csupán -, annak embertelenségét pellengérre állítani. Ugyanakkor napjainkban már mélyen hallgatnak, hogy nem csak a forradalmárokok voltak dehumánusok, hanem az a társadalmi rendszer is ami ellen küzdöttek. És épp az oroszországi események kényszerítették rá a Nyugatot, hogy a kapitalisták profitéhségéből következő emberi tragédiákat mérsékeljék. Rájöttek, hogy a húr túl van feszítve. (Nem véletlen, hogy Marx és Engels úgy vélték, hogy a munkások forradalma Angliában kell, hogy kitörjön először. Egyikük nagyon megrázó tanulmányt írt arról, hogy az apja gyáraiban /Ermen and Engels/ dolgozó munkások valójában milyen életkörülmények között élnek.)
Szóval, nem véletlenül volt intelektuállis körökben trendi balosnak lenni a 20. század 20-as 30-as éveiben. Akkoriban nagyon is elevenen élt az emberek tudatában a kommunizmus áldozatai mellett, a kapitalizmus áldozatai és a tőkés rendszer embertelenségei is.
Tehát, Jack London volt gyerekmunkás, osztrigakalóz, fókavadász, alkalmi munkás, mosodai alkalmazott, csavargó, aranyásó, haditudósító (orosz-japán háború).
Mindketten - az angol és az orosz is - az úgynevezett baloldali mozgalmak hívei lettek. London magát szocialistának tartotta, Grin eszer lett. Ám, miután megbízzák egy merénylet végrehajtásával, úgy dönt: megszakítja a kapcsolatot a nihilistákkal. Az erőszakkal nem tudott egyetérteni.
1920-ban behívják katonának a Vörös Hadseregbe. Pacifista marad: a forradalom szükségességével egyetért, de erőszakosságával nem.
Súlyos betegséggel szerelik le a seregből.
Mindkét íróban közös, hogy menekülnek a valóságtól.
Jack London alkoholista - őszintén ír is erről egy könyvet: Alkoholmámorban -, majd élete végefelé a morfiummal is közeli kapcsolatba kerül.
Grín kitalál egy álomvilágot, és abba menekül. Ez az álomvilág számunkra is elérhető, elolvasható regényeiben. Ez a periódus a seregből való leszerelése után kezdődik az életében. Tehát ez az álomvilág lejegyzésre kerül. Mikor regényeit olvassuk - vagy a belőlök készült filmeket nézzük -, újra meg újra megelevenedik ez a világ.
És ez annyi, de annyi embert elvarázsol ma is...
Némelyeket talán túlságosan is.
A két író között a legnagyobb különbség, hogy az egyikük a vegyi tudatmódósítók segítségével próbál menekülni a valóság kegyetlenségei elől, míg a másikuk a fantázia világában próbál elmerülni. Magam teljesen megtudom érteni őket. Tulajdonképpen ez a blog is, és a feliratok is egy ilyen menekülés volt valamikor. No, nem olyan borzalmak elől, mint amik a 100-120 évvel ezelőtti kapitalizmust jellemezték - Európában és Észak-Amerikában, mert Ázsiában és Afrikában ma is jellemzik -, de olyan pszichés megterhelés ért akkoriban, hogy időnként ki kellett zárnom a valóságot az elmémből.
De még mielőtt valaki elhamarkodottan pálcát törne felettem, vagy a két író valamelyike felett, felhívnám a figyelmet arra, hogy komplett társadalmak menekülnek a valóság elől az internet világába. (Facebook, Instagram, Twitter: csak a legnépszerűbbek legyenek itt most megemlítve...)
Érdekes, hogy a valóságtól való menekülés Londonnál a realizmust hozza elő - amire elég jó példa A mexikói című novellája is, vagy a Farkasvér, Martin Eden stb, hosszú a sor -, másrészt Grínnél pedig a romantikát, a mesét. És az amerikai járt rosszabbul. A realizmus mellé alkohol is járt. Később meg egy kis fájdalomcsillapító morfium.
Nem tartom véletlennek, hogy napjainkban úgy "ráfelejtettünk" Jack Londonra. Kellemetlen amikről ír. Gyermekkoromban legalább aranyásós filmeket lehetett látni tőle a tv-ben, illetve ha bement az ember a legutolsó könyvesboltban, akkor is biztos talált ott egy könyvét legalább. És ma, mi a helyzet? Negyven alatt ismerik egyáltalán ezt a nevet az emberek? (Mármint Magyarországon. Mert nem mindenhol "nincs igény" a rendszerkritikus írásokra.) De említhetném Móra Ferencet is. Írt ő nagyon kedves kis írásokat, de a Kincskereső kisködmön történeteiben ott lapul a rendszerkritika. Annélkül, hogy elköteleződne bármilyen eszmei irányzat mellett. A nyomor és a kilátástalanság, a magára hagyatottság megtalálható a magyar író eme írásában. Nem is értem, hogy annakidején kisiskolásként, miért volt kötelező olvasmány. Egyszerűen - számomra - érzelmileg feldolgozhatatlan volt a könyv. A mai napig kerülöm, mert kisdiákként annyira felkavart.
Emberek! Melyik korszakban is "játszódik" eme könyv cselekményei? Szerintetek ezek kitalált történetek? Mindez csak az író képzeletének gyümölcse?
Ahogy nem a képzelet, hanem a valóság szülte Jack London olyan írásait is mint a Mélység lakóit, vagy az Országútont. Az előbbi írást gyakorlatilag egy komplett szociográfiai kutatással alapozta meg, de másodjára említett sem egy földeslászlós műmájerkodás. Sokkal komolyabb alkotások ezek, mint a Közép-Európai Hobo Bluesok. Valóságos élmények által inspirált művek, melyek karcosabbak mint bármelyik Hobo bakelit.
Alekszandr Grin Hullámfutó (Бегущая по волнам) című regényéből (1928) kétszer is készítettek filmet. Először bolgár-szovjet kooprodukcióban (1967), majd 2007-ben az orosz filmipar előállt egy remake-kel is.
És jöjjön egy idézet a Szlávtextus-ról:
"Boldog partok, tündéri tájak, végtelen kék tengereken sikló vitorlák, aranyló napsugár és simogató szellő, sejtelmes vadonok és virágos rétek – ez Grin varázslatos mesevilága, s benne álmodni tudó és álmokat valóra váltó, egészséges, életvidám emberek mozognak, „csodatevők”, a szó legigazibb értelmében, akiknek megadatott, hogy a dolgok mögött a „rejtett lényeget” lássák, „éterien lenge fogalmakat” érzékeljenek „a lélek legfinomabb rezdüléseit” figyelve elérjék a „Teljesületlent”, és közel hozzák, „amit ősidők óta elérhetetlennek tartanak”.
„Nem értitek meg az embert. Meg kell érteni, hogy meglássátok, mennyi mindent nem látunk” – mondja Daisy, a Hullámfutó csupa lélek hősnője. Szemet nyitni a csodák valóságára, hinni a lehetetlen lehetővé válásában, minden körülmények között – erre tanít Grin, az életének és írói munkásságának nagy tanulsága."
Hááát... Személyes tapasztalatom alapján, sokan nem olvasták a Szlávtextust, így nincsenek tisztában az "irányelvvel".))) Bár ennek valószínüleg csak nyelvi akadálya lehet.😕
----------------------------------------
 |
| 2019-es reklámhordozó |
--------------------------------------
És képzeljétek, volt aki gombot tudott rá varrni.
Mondhatnátok: Á, ez az csak egy vihar a biliben! Egyszerűen az álom szavuk jelenthet álmodozást is! Közelről sem! Az orosz nyelvben van olyan kifejezés amit álmodozásnak IS fordíthatunk, de ennek a szónak pejoratív mellékzöngéje is van. És még mekkora!
A - véleményem szerint - legjelentősebb (bár már régi) magyar-orosz; orosz-magyar szótár ennek a szónak a jelentéséhez odaírja a délibáb, délibábos magyar szavakat, de ott van, amit leginkább jelent az orosz köznyelvben: BECSAPÁS, ÁMÍTÁS, RÁSZEDÉS. Ez nagyon nem az, ami Grin regényeit is jellemzi.
Bár tagadhatatlan, hogy már Vörösmarty Mihály is megírta: "ábrándozás az élet megrontója". Szóval, már az általános iskolába belénk kódolták, hogy ne álmodozzunk. Ezért is nehéz megértenünk a szláv néplelket. Van különbség az ábrándozás és az álom orosz verziója között. Az Álom egy külön világot épít az ábránd köré. Például:
Egy kislánynak megigéri egy varázsló, hogy a leendő férje milyen úton fog érkezni, és milyen járművel. A kislány nagylány lesz, és mindennap kimegy várni a herceget a fehér lovon. A környezet bolondnak tartja, de ő hű marad a benne élő álomhoz. Ami több, mint ábránd, hiszen van alapja...
Az álomhoz tudsz ragaszkodni, az ábránd az "csak" elbódít.
Ne feledjük Csokonai Vitéz Mihályt sem:
"Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!"
 |
| Münchausen báró Moszkvában |
Becsapás, ámítás, rászedés...
Nagyon más, mint az álom. Ahogy az Álom, úgy ez az orosz kifejezés is megérdemelne egy kicsit több teret. Ha máshol nem, hát ebben a blogban. De nem most!
Pedig ez a dolog is a néplélekhez tartozik. Ha nem is a vidék Oroszországának, de a főváros lelkéhez mindenképpen. Azt mondják, két Oroszország van. Moszkva (és még néhány nagyváros) és a Vidék. És a kettő nagyon különbözik egymástól.
"Látom már tollal, tüllel pici feleségem,
Ó, az a moszkvai sikk.
Illeg-billeg, libben a szoknya rajt.
Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem
A töltött libanyakat majd.
S képzeljék: ő fogyókúrát tart."
Sheldom M. Harnick: Tevje dala - Hegedűs a háztetőn
Igen, Moszkva, mint minden nagyváros, minden főváros: Ámító. elámító. Mindenkinek úgy KELL öltözködnie, mintha Rothschild báró lenne. A látszat nagyon fontos! (Ahogy Budapesten, New Yorkban, Párizsban is.) Így nem véleteln, hogy ez a kifejezés fontos szerepet játszik a beszélt orosz nyelvben, és nem véletlen, hogy Münchausen báró itt is otthonra lelt. Rengeteg hoax-szal árasztják el a világot. Sokan rájátszanak arra, hogy Nyugaton csak (hamis) sztereotípiákat tudnak róluk. Gyártják a "híreket", amit az előítéletes nyugatiak rendre benyelnek. Röhögnek az oroszokon, azok meg röhögnek a buta európaiakon, akik minden hülyeséget "bekajálnak". És ebben az a szép, hogy vannak akik megélnek ebből.
- Azt hiszitek, medvék járnak az utcáinkon? Azt hiszitek állandóan vodkamámorban fetrengünk? Csinálunk nektek ilyen videókat, hülyék! Nézzétek! Vajon hány híroldalon fogunk megjelenni nálatok? (A 444-en jó eséllyel! Rendszeresen közzétesznek ilyeneket. Amin messziről látszik, hogy hoax. Hiteles blog!)
Jó, igaz. Ez így túl sarkos!
Szóval, rengeteg olyan videót készítenek amiknek egyetlen célja van: átverni a nézőket. A videó elkészül, feltöltik a netre, és... Az emberek megnézik: elborzadnak vagy nevetnek. Mindegy is mit tesznek. Fő a nézettség! Ha meg megjelenik híroldalakon is a dolog, az külön jó! Egyrészt további nézetséget gerjeszt, másrészt lehet röhögni a hülye európai zsurnalisztán, akik mindezt elhitte. (Rosszabb esetben nem hitte el csak mint "jó" propagandista felhasználja. Tudja, hogy nem igaz, de úgy tálalja, mint a valóságot. Mert előítélet gerjesztésre nagyon jó az anyag.) És még terjeszti is! Andy Warhol 15 perce mára 15 másodpercre csökkent. Valamikor a hoaxokból meg lehetett élni - nézd meg például Salvador Dali életét -, nőket lehetett becserkészni. Mára maradt az insta követők létszámának növelése. Amit - egy idő után - csak extremitással lehet. Meg maradnak az önmagukat okosnak gondolók az előítéleteikkel. Akik hinni akarnak abban, hogy az orosz városok utcáin medvék járnak fényes nappal, hogy állandóan mámorosak az oroszok, hogy minden kocsiban ott a baseballütő.
Persze, vannak akiknek videó sem kell. Simán felülnek bármilyen írott szövegnek.
(Erre egy nem túl régi "szép" példa. Az írásban megbúvó következő mondatra hívnám fel a figyelmet: "Az elmúlt hónapokban hó sem esett, pedig ebben az időszakban ez lenne a normális." Hát igen... Újságírótól meg elvárható lenne, hogy mielőtt valami bombasztikusat írna, utána nézne, hogy igaz-e. Persze, ha az Euronews azt írja 2019. december 31.-én, hogy kamionokkal hordják a havat Moszkvába, mert nem esett semmi ezen a télen, akkor a valóság már nem is fontos. Ki hiszi ezek után el Magyarországon, hogy bár valóban enyhe volt a tél [-17 is volt azért, igaz, hogy este], de azért esett a hó. Többször is. Az interneten megjelent pár hoax, az Euronews munkatársa rárepült, senki utána nem nézett - Minek? Nem fontos infó. "Csak" hitelességi kérdés lenne. -, mindenki átvette. Kritika nélkül. A "forrás" képei alatt a szarkazmust és a becsapást senki nem vette észre. Nem is feltételeztek ilyesmit. Hiszen a kommentár csak megerősítette a médiamunkásban az előítéleteket, tehát igazak voltak. A két nappal azelőtti Guardian cikk ugyanezt állítja, ám a példaként felhozott Instagram bejegyzés [!!!! Egek! Micsoda forrás!] orosz és angol nyelven is azt állítja, hogy: ennyi az összes hó, most a Vörös Téren. Meg hogy vigyáznak rá. Ezzel pont cáfolja a "forrás" a cím állítását [Moscow resorts fake snow..]
A kevés, meg a semmi között van különbség. Egyébként pont 31.-én kora délután elkezdett esni és estig abba se hagyta. Nem először ezen a télen. A Guardian második "bizonyítéka" a Twitterről származik.. [Te jó ég! Egek! Hová fajul a világ? Az Insta és a Twitter, mint hírforrás! Vicc!] Elég csak megnézni a bejegyző nevét. Helló-helló!!😝
A cikk közepén megjelenik a tipikus agymenés: az északi városokban az már utcákon keresnek táplálékot a medvék.
Az egyik orosz előítélet szerint (amit hangoztatni is szoktak): minden nyugati azt hiszi, hogy náluk már az utcákon cammognak az éhes medvék. Vagy ez részükről már nem is előítélet? A Guardien cikkét író egyszer elutazhatna Oroszországba. A valóság hátha egy kicsit más, mint amit gondol róla.
A magam részéről azt tételezem fel - mert alapvetően jóindulatú ember vagyok -, hogy a cikkíró egyszerűen nem vette észre, hogy az Insta bejegyzés készítője csak humoros akart lenni. Ugyanis ilyen az orosz humor. Különbözik a Nyugaton megszokottól. Ez egy olyan szarkasztikus valami lenne. Orosz humor... Az egyik ismerősöm egyszer azt mondta, hogy hasonlít az angolra. Mondtam neki: Hát, nem. Nem esett jól neki. Az orosz humor nekem egy kicsit fárasztó, egy kicsit gyengécske... Az angolt viszont tudom értékelni. Számomra egyértelmű, hogy mariksa_10 felhasználó humorizált, hogy like-okat tudjon vadászni. Ennyit a kép aláírásáról.
Azt gondolhatnám, hogy az újságíró csak tájékozatlan volt és egy hoax áldozata lett... De nem hiszem ezt. A következő mondatai miatt: "Concerns are growing about the effects of global heating on Russia. Permafrost under the country’s northern towns is slowly melting, and receding Arctic ice is driving hungry polar bears to forage in urban areas. The thaw in the northern permafrost has even set off a “gold rush” for mammoth ivory by making the tusks previously buried in ice more accessible to prospectors."
Innentől csak azt nem tudom, ki az ostoba. Az aki leírta, vagy... A napjainkban divatos öko témát így lejáratni... Egy sztereotípia miatt lejáratni egy olyan fontos ügyet, mint a klímavédelem... Vagy talán annyira ostobának tartotta a médiamunkás az olvasóit, hogy az ismert közhelyet fel sem ismerik? Igaz, balalajkát, usankát nem emlegetett.
A második poszt - ami a Twitterről származik - orosz nyelvű képaláírása meg nem "fake snow"-ról ír, hanem arról, hogy Moszkva más régiókba viszi el a szemetét, és havat hoz helyette.
De a fénykép nem feltétlen csak így értelmezhető. Főleg a közzétevő felhasználó "neve" alapján [Μuδ Ρоuccu @Fake_MIDRF] én óvatosabb lennék, mint a Guardian munkatása volt.
Egyébként a Twitter-es bejegyzés szövege is humorosnak számít. Tehát olyan Hírcsárda-féleséggel volt dolga a Guardian munkatársának. [ Az orosz humor jellegzeteségeire nem térnék ki most bővebben. Talán ha az önmagukat nagyzolóként újságirónak képzelők vennék a fáradságot - mielőtt betévednek az orosz és angol nyelvű internet bugyraiba -, és megnézznének egy Comady Club-Камеди Клаб adást - anyanyelvi tolmáccsal -, akkor nem fordulna elő velük, hogy "híreket" kezdenek gyártani, szarkasztikusnak tervezett mondatok miatt.]
Hogy mennyire nem igaz, hogy ezen a télen nem esett a hó, látható a következő Youtube-ra feltöltött videón is:
Ugyanakkor, megjegyezném, hogy a videót bemutató megjegyzése, hogy Újév napján nem esett a hó, és nem is volt az igaz. Mert bár előző nap esett, mégsem maradt meg. Ezt láthatjuk bármelyik szilveszteri videón. Mármint, hogy nem maradt meg. Például itt is: https://www.youtube.com/watch?v=SPPoXdePYH0
De ha olyan enyhe volt az időjárás, hogy egy napig sem maradt meg a hó, akkor ki az a nemnormális, aki havat hozat, hogy elolvadjon még az ünnep előtt? Van ebben logika, ésszerűség? [Vagy csak a prekoncepció tudat alatti erősítése a cél?]
Ki a hülye? Aki ilyet kitalál, vagy aki ezt el is hiszi?
A Guardian cikke ellentmondásokkal terhes, ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy CGTN videója alkalmas arra, hogy kijelentsük: valótlanságot közölt a Guardian, az EuroNews, a 444, a Hír24. Aki kimaradt a felsorolásból, az szerintem nem bánja.
Ugyanakkor ez egy piszlicsáré "hírecske". Viszont jól megmutatja mennyit is érnek a különböző hírgyártók [szószerint!]. Senki nem vette a fáradságot, és nem szánt a munkaidejéből öt percet, hogy a Guardian állítását ellenőrizze. Pedig ezért [is] kapnák a fizetésüket. Vagy nem? Lehet, hogy nem is újságírók, hanem csak propagandisták?
Innentől Euronews, Guardian sem mérvadó számomra. A Reuters 15-20 éve nem az. Volt egy manipulált fényképük, ami köré igyekeztek hangulatot gerjeszteni...)
Az apukám azt mondta amikor gyerek voltam, hogy: amíg van lócitrom, addig veréb is van.
Egy belorusz állampolgárságú fiatalember azt mondta nekem, hogy az orosz Álomban épp az a szép, ha nem teljesül be. Én kis naiv praktikusan gondolkodó ezt nem értettem. Erre azt mondta, hogy őneki is volt egy ilyen be nem teljesült Álma, ami olyan szép volt. Van neki egy felesége, aki orosz irodalmat tanít valahol Fehéroroszországban. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet élt, és élnek. Egy napon feltűnt egy hölgy az életében. Munkábamenet találkoztak. Találkoztak? "Együtt" utaztak egy darabig busszal. Igen, és mi történt?
Semmi. Még egymás nevét sem tudták. Csupán szinpatikusak voltak egymásnak, és időnként egymásra mosolyogtak. Esze ágában nem volt megcsalni a feleségét. Csupán élvezte, hogy aznap vagy találkozik a buszon az ismeretlen lánnyal, vagy nem. Közben gondolt, amit gondolt... És számára, olyan szép volt ez az időszak. Attól, hogy tudta, semmi nem fog történni, az Álma soha nem fog beteljesedni. Élmény volt hallgatni, amikor erről beszélt.
Kedves kémiahívő materialisták!
Valami kimaradt-kimarad az éltetekből. Hiszen évekkel később is átélte a srác a dolgot. Vagy ez szerintetek a beindult kémiai folyamat mellékhatása? Évekkel később? Ühüm... Ja, és a fiú olyan 35-38 éves lehetett, amikor beszélgettünk.
De visszatérve a gomb varráshoz:
Azért szép, ha az Álom nem teljesül be, mert így megmarad ideálisan szépnek.
Ha a Fiú és a Lány összejönnek, akkor oda az Álom varázsa. Jönnek a dolgos hétköznapok, a kisebb-nagyobb gondok, problémák... Amik akár szebbé, izgalamsabbá is tehetné kettejük kapcsolatát, ám emberből vannak, és így - ha nem vigyáznak - megjelennek a negatív dolgok. Indulatok és érzelmek. És az Álomból semmi nem marad. Ám, ha nem tesznek a beteljesedéséért, akkor számukra örökre megmarad ideálisnak a történet, az Álom.
Üdvözlök mindenkit Platón világában!
Persze, óriási hiba lenne azt gondolni, hogy az Álom miatt nagyon sok orosz lila ködben élne. Tekintettel arra, hogy könnyen általánosít az ember, néhány szóval azért árnyalnám a képet.
Bár - szerintem - az olvasók többsége megértette, hogy ez a dolog egy nagyon személyes, intim része az embereknek.
A mai orosz valóság nem egy leányálom. Aki ábrándozik, romantikus elképzelések rabja, az könnyen búcsút inthet a pénzének. Azt mondják, a Szovjetunió felbomlásával megváltoztak az emberek is. Nagyon. Ennek nem a politikához, hanem a gazdasághoz van köze. A megvalósult szélsőséges kapitalizmushoz. Moszkva nem hisz a könnyeknek - és ez ma hatványozottabban igaz, mint 1980-ban volt. A várost átszövi az ármány, a csalás, a becsapás. Münchausen báró otthonra lelt.
Egy nagy cél van. A pénzed. Talán ilyen körülmények között nem véletlen, hogy az Álom a legbelsőbb titkok egyike. Nem vágynak a beteljesülésre, mert az egyet jelente a védtelenné válással. Nagy bátorság kell, hogy az ember az érzelmeire hallgasson. A hideg, logikus, racionális döntések az egyetlen lehetőség a túlélésre. Ábrándok szerint élni, talán egy másik országban lehet. De Oroszországban nem, mert Moszkva nem hisz a könnyeknek.
Az előzmény itt olvasható:
https://vosztok.blogspot.com/2020/02/a-biborvoros-vitorlaktol-matildaig.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése