Ezüst Por

 

Dr Kubb ajánlotta a figyelmembe! Tényleg. Komolyan mondom. Ez nem mentegetőzés! Tényleg nem! Terveztem valamikor, hogy egy jó kis kémes szovjet filmhez készítek feliratot. Ezzel kapcsolatban hívta fel erre a filmre a figyelmemet. Én egy olyan hatvanas-hetvenes években forgatottra gondoltam, a Doki rám trómfolt: 1953. Ezerkilencszázötvenhárom: ebben az évben halt meg J. V. Sztálin. Tehát az Ezüst Por a sztálini korszak lenyomata kell, hogy legyen! Van benne fantázia? Hogyne! Hisz akkor egyúttal ez egy kordokumentum is. Annyi mindent hazudoztak, hazudoznak arról az időszakról (is), hát nézzük meg, hogy akarták akkoriban látattni a világot! A MoszFilm - mert ez a kompánia készítette ezt a filmet - nem valószínű, hogy a hivatalos állásponttól eltérő alkotással állt volna elő 1953-ban. Rajta, hát!

Ha valami negatívumot ki kellene emelnem az a sematista karakterábrázolás. Az Amerikai Egyesült Államokban vagyunk, az ötvenes években. Az uralkodóosztály képviselői benne élnek az Amerikai Álomban. A munkásosztály, és itt ki kell emelnünk a négereket - PC-t kedvelőknek afro-amerikaiakat -, akiket csupa jó dolog hajt, úgymint tanulási vágy, hogy boldoguljanak és boldogítsanak az életben; békevágy (mert a béke a jövő; és a többi, és a többi...) meg ilyenek; szóval a munkásosztály tagjai pedig az igazságért harcolnak. Persze, az idők szélét az elitben is van, aki megérzi, de a rasszizmus (a 19.századból örökölt fajta rasszizmus) eleven még sokak gondolkodásmódjában. Minden van a filmben: békegyűlés, Klu Klux Klan, pogrom, klerikáris reakció... és persze a végén morális katarzis. Mindezek ellenére az ideológia nem telepedik rá a filmre, nem úgy, nem annyira, mint a korszak magyar filmjeire (Állami áruház, Föltámadott a tenger, A harag napja, Kiskrajcár stb). 

"Amerikában meg verik a négereket!" - ezt a szlogent még hallhattam gyerekkoromban, de már csak ironizálás formájában. Néhány éve, mióta Pártunk és Kormányunk önmagát a Nyugati Értékrend ellenségének tartja (lásd illiberalizmus doktrínája), miközben azért a pénzére ácsingózik, szóval, néhány éve  ismét előjött a sokévtizedes antiimperialista mantra. (Na, ezért nem hallgatok soha rádiót, nem nézek tévét. És nem maradok le semmiről, mert az internetet használom. Amíg lehet, amíg nem kapcsolják le az országot róla. Vagy erőszakosan, vagy financiálisan. Mert jelenleg a hatalom részéről lenne rá igény, szerintem.) Miért említettem ezt most meg? Mert ismerős politikai szólamokkal, szlogenekkel találkozhatunk ebben az alkotásban. Csak míg a filmben a progresszív baloldali érzelmű karakterek mondják ki, addig napjainkban a magát nem is tudom már minek hazudó - de baloldalinak biztos nem -, megmondóemberek szajkózzák két gyűlölködő baloldalizás között.

Szóval, összességében egy érdekes alkotással állunk szemben. A sztálini propaganda leleplezi a nerista propagandát. Ennyi politikai aktualitás azért van benne. De leleplezi a fegyverbusinesst is. Napjainkban, háború zajlik az egyik szomszédos országban. A nyugati média tálalása szerint, már több mint egy éve - a valóságban pedig már lassan közel egy évtizede.

Ez a video egy (nem)kicsit régebben töltötték fel, mint egy év. Felhívnám a figyelmet az árokban lévő megrongálódott jármű feliratára és a felirat színére is. A dal előadója Baszta nickname-ű eléggé befutott rapper. Orosz. Ne keverjük Mr. Bustával, még ha kiejtve az előadói neveket, könnyen összekeverhetnénk őket. (Haj, a fantáziatlanság! És ezt most mindkét előadóra értettem. Már csak Busta Rhymes okán is.)

Szóval, a szomszédunkban kilencedik éve tart a vérontás, ami egyszerre küzdelem és fegyverbemutató. Támogatás ürügyén Európa kisöpörte a fegyverraktárait, és kész (lenne) berendelni magának az új kollekciókat. Csak még ki kell értékelni, hogy az egyes fegyvergyárak termékei milyen hatásfokkal dolgoznak. De az élesben zajló fegyverpróbán nem csak az euro-atlanti cégek termékei versenyeznek egymással. Iráni, török drónok küzdenek... drónellenes zavaróállomásokat tesztelnek... dél-koreai, kínai muníció pörög... És rengeteg ember hal meg, mert a fegyvergyártás jó üzlet. És ez a film is erről szól! 

A film dialógusainak sorai között ott a lényeg. Hiába van egy szuperfegyvered, az ellenség rövid idő alatt kifejleszt ellen valamit. Addig gyártsuk le, amíg csak nekünk van, amíg csak mi használhatjuk. Az üzlet addig pörögjön csak! Aztán? Azután, fejlesztünk mást! Ezt a gondolatsort a filmből vettem. És napjainkban pont ugyanez zajlik a szomszédban. Fegyverek és taktikák kipróbálása. Közben milliók szenvednek, ezrek pusztulnak. De az üzletnek, a fegyverzet bemutatónak folytatódnia kell! Egy évvel ezelőtt, ha valaki kimondta ezt, akkor arra rásütötték, hogy az orosz propagandát szajkózza. És ma? Egyre többen elismerik ezt. Olyanok is, akiknek az euró-atlanti elkötelezettségükhöz kétség sem férhet. Persze, vannak még olyanok, akik valamiféle romantikus ködből kinézve moralizálgatnak. Számomra is döbbenetes, hogy az Ukrajna.Életre kel című orosz dokumentumfilm  állításai egyre jobban megerősítést nyernek, és nem csak illiberál körökből. Annakidején, például, amikor arról van szó, hogy Zelenszkijék elvesztették a valódi kapcsolatukat a valósággal és csak interneten keresztül érzékelik azt, túlzásnak tartottam. Propagandisztikus túlzásnak. Erre idén február végefelé mivel "ajándékoz meg"  az angolszász sajtó minket? Azzal az állítással, hogy az Ukrajna elnöke és a sleppje a háború első két hónapját a világtól elzártan, a kijevi kormányzati bunkerben töltötte, és iPhone-ja segítségével tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Azaz, megerősítette az orosz dokumentumfilm állítását. És ellentmondott annak a hősi imázsnak, amit kb egy éve a nyugati propaganda harsogott. De ki emlékszik ma már arra, hogy arról szólt az állítás, hogy a hős Zelenszkij nem hagyta magára  népét, ott van közöttük és nem menekült el. Persze, készültek a kormányzati kamuvideók, hisz mind Nyugatnak, mind Ukrajnának egy alternatív valóságot kellett bemutatni. És ez csak egy, a sok kis apró állítás közül, aminek a valóságtartalma nagyobb volt az Ukrajna.Életre kelben, mint a nyugati médiatérben. Mi a gond? Mi következik ebből? Elméletileg, semmi. De mégis. A nyugati média szereti önmagát morálisan magasabbrendűnek hirdetni. Na, ez az ami nem igaz. Csupáncsak ez az oka, hogy felhoztam ezt a példát. Mert abban sincs semmi, hogy egy államvezető óvóhelyre, bunkerbe menekül a katonai csapások elől. Ez teljesen érthető. Ahogy az is, hogy propaganda szempontból félrevezetik a közvéleményt. Csak akkor ezután ne álljon senki erkölcsi piedesztára! Mert nincs miért. Nem állíthatjuk azt, ha minkét fél ugyanazt teszi, hogy az egyik 21.századi módom politizál, a másik meg 19. századbeli módon. Annál inkább sem, mivel a 21. században is pont úgy oldják meg a geopolitikai problémákat, ahogy a 19.-ben megoldották. Vagy ahogy az 5.-ben. Fukuyama evangéliuma (copyright by Robert C. Castel) vágyálom csupán, és nem realitás. Soha nem is volt az. Nagyon úgy tűnik, hogy Huntington maradandóbbat alkotott. A puding próbája pedig az evés (- ahogy az angol mondás is tartja.) Nem oly túl régen, láttam egy beszélgetős műsort a YT-on. Az egyik talking head feltette a kérdést, hogy Magyarországon miért vonzódik annyi ember a Ruszkij Mirhez. Értette ez alatt, hogy sokaknak miért vonzóbb az orosz propaganda, mint az euro-atlanti. Nem vagyok szociológus, de azért lenne tippem. Egyrészt, ott van a neres propaganda, amely - igaz, csak szavak szintjén - szembemegy az európai mainstream állásponttal. A ner-es szektatagoknak ez elég is. Másrészt, a NATO-s világlátást nagyon túltolták itthon. Túl egyoldalú és szájbarágós. Az ember érzi, hogy átvágnák, és lenézik az intellektusát. Oroszországi hírforrásokat olvasna, hírmagyarázatokat hallgatva több nézőponttal is megismerkedhet az ember. Adnak a látszatra. És itthon? Itthon csak kinyilatkoztatások vannak. Ki így, ki úgy. És ha valaki, ne adj Isten, kritikát fogalmaz meg a washingtoni narratívával kapcsolatban, azt egyből vagy orbánista, vagy a Kreml ügynöke. És ez visszataszító. Castelnek van egy érdekes felvezetése - amit a zárolt orosz vagyok esetleges elkobzásával és Ukrajnának átadásával kapcsolatban fejtette ki -, hogy ha a Nyugat feladja az alapvető értékeit (jogbiztonság. szólásszabadság), akkor milyen morális alapon fogalmaz meg kritikákat az úgynevezett autoriter rezsimekkel szemben? Ha olyanná válik, mint azok, akkor mi különbözteti meg őket egymástól? És az ukrajnai háború egyik folyamodványaként a nyugati mainstream már feladta a szólásszabadság eszményét. De nem csak feladta, hanem még "ünnepli" is, amikor a kijevi rezsim nyíltan sárba tapossa azt, a háborús helyzetre hivatkozva. És ettől (is) hiteltelenedik el a Nyugatiak mondanivalója. (És ne feledjük, amikor az emberek egy része közvetlenül szembesül, hogy hazudik a média. Emlékezzünk csak! Tavalyi év nagy "slágere" volt, hogy miután az orosz haditengerészet lezárta Odessza kikötőjét, és az ukrán gabonaszállítmányok nem tudták elhagyni az országot, ezért éhínség várható Afrikában. A média ezzel volt tele. Végül kiengedték a gabonaszállító hajókat. Most februárban jött a hír, hogy az olcsó ukrán gabona miatt, azok a magyar gazdák, akik elraktározták a terményüket csőd közeli állapotba jutottak. Igen, az olcsó ukrán búza miatt. Ami nem Afrikába ment, ezek szerint... Pedig, ezt állították, nem? Ezután, az érintettek mennyire lesznek vevők a russzofób észak-atlanti propagandára? Mert az elmúlt kilenc évben, nem előszőr jártak rosszul az ukrajnai helyzet miatt. És sokkal többen szembesülnek ezzel, mint akiknek betárolt gabonájuk van. Persze, az ország vezetői megtették a szükséges ellenlépést. Ahogy szokták: megkésve és könnyen kijátszhatóan. De hát kinek mit intéz a kormánya. Meg milyen a kormánya...) És a NER propagandistái épp ebből akarnak tőkét kovácsolni. Ők mindig is szerettek a zavarosba halászni.

"Itt élned, s halnod kell" - énekeltük, énekeljük, szavaljuk és olvassuk. Gyerekkorunk óta programozzák belénk ezt a világlátást. Miközben, van másik, ennél humánusabb életszemlélet, van ennél humánusabb államelmélet is. Ráadásul, régebb óta hangoztatott. "Ahol jó, ott van a Hazád." Ez mennyire más, mint a tűrj mindent el, mert ide születtél fasisztoid determinalizmusa. Mert a 19. század Magyarországán ez még csak a romantikus hazaszeretet kifejezése volt, de mára, a 20.századdal a hátunk mögött, a legjobb esetben is önbecsapás. De sajnos, azt látom, hogy az állam irányítói évtizedek óta visszaélnek a költő szavaival. És oktalanságuk okán, nem veszik észre, hogy a megváltozott helyzetben szűklátókörű és buta bel- és gazdaságpolitikájukkal egy második Mohácsot (vagy Trianon, kinek melyik tetszik jobban) idéztek elő. És a baj csak nagyobb lesz, ha nem változtatnak. (És miért tennék?) Legutóbb a népszámláláskor 400 000 embert nem találtak meg az összeírók. Azokat, akik már megtapasztalták az ősi latin mondás igazságtartalmát: ahol jó, ott a hazád! És ez most honnan jött ide? A filmből. Az egyik dialógusban szerepel. (Az ittélni-halnikell,mertazajó gondolattal már Petőfi hadilábon állt. Ő  jóra mint a szabadságra asszociált / A gyüldei ifjakhoz /, és bár teljesen nem megy szembe Vörösmarty állításával, mégsem teszi magáévá azt. Nem a szülőföldhöz, hanem a szabadsághoz való ragaszkodásról ír. Ubi bene ibi patria.) 

Nem ártana most már néhány szót a filmről is írnom, nem? De említettem már, hogy a szovjet állami világkép átjön a filmen, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez nem azt jelenti, hogy hazugságra épülne. A filmben megjelenik a mccarthyzmus is. Buta és uszító világnézet volt ez is. Méltó párja a sztálinizmusnak. Elég ha Oppenheimer vagy Chaplin életére gondolunk. A boszorkányüldözés a Vasfüggöny mindkét oldalán tobzódott. És mivel a történelmet a győztesek írják, így csak a Keleti Blokkban történteket emlegetik fel a politikusok. Pedig emberi életeket az óceán túlpartján is tettek tönkre, nem is keveset. Ott nem volt Gulág, ez igaz. De egzisztenciák tönkretevése vélt politikai vélemény miatt, volt. Nem is kevés. (A Rosenberg házaspárt villamosszékbe juttatták, az ítélet szerint hazaárulásért. De még napjainkban is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy koncepciós per áldozatai ők.) Az Amerika-Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság (HUAC vagy HCUA) 1975-ig működött, de csak nevet változtatott, mint a Szent Inkvizíció Hivatala. Persze, a megszűnés után egy másik szervezet átvette a feladatait, de jóval szelídebben dolgoznak, mint McCarthy szenátor idejében. A HUAC tagjai között nem kevesen voltak, akik úgy gondolták, hogy a rock and roll-t a szovjet ügynökök, a KGB találták ki, hogy az amerikai és nyugati ifjúságot eltévelyítsék a helyes útról. (Ugyanerről a Keleti Blokkban úgy gondolkodtak, hogy a rockzene a CIA támadása a fiatalok szocialista erkölcs ellen. Na, most komolyan! Kinek van valamit a másik szemére hányni?) És akkor azon fundamentalista keresztény szolgálókat már ne is említsem, akik az ördög munkájának tulajdonították a rock and rollt. CIA, KGB, az ördög... Hááát... Ha nagyon akarjuk találhatunk közös nevezőt! 😅😎😱

Na, de elég! Most már tényleg foglalkozzunk egy kicsit a filmmel!

Amit eddig írtam, az tökéletesen jó lehetne arra, hogy elriasszam a film megnézéstől az embereket. Miközben egy jó filmről van szó. Hetven (!) évvel ezelőtt készült, és bár a korszakra jellemző pátosszal találkozunk benne, egy napjainkban is élvezhető alkotást láthat az érdeklődő.

A kémkedés egy speciális fajtáját, az ipari kémkedést láthatjuk a filmben, és nem a nemzetek, országok közti titokfürkészés jelenik meg előttünk.

Az Amerikai Egyesült Államokban járunk, az ötvenes évek elején. Egy tudós(csoport) új fegyvert fedez fel, amely forradalmasíthatja az USA hadseregének fegyverzetét. Ez a fegyver az Ezüst Por. Ami egy veszélytelen vegyület mindaddig, amíg nem aktivizálják, ezután halálos radioaktív sugárzást bocsát ki magából. Az uránnál sokkal nagyobbat. Ugyanakkor, néhány nap alatt lebomlik, és ezután csak be kell vonulni a győztes seregnek az ezüstporozott területre. Előlény nem lesz ott, de már halálos sugárzás sem.

Beláthatjuk, aki egy ilyen vegyianyag gyártását abszolválni tudja, annak egy - képletesen szólva - aranybánya van a kezében. A film onnan indul, hogy megvan a vegyület, megvannak az első sikeres állatkísérletek, de valami nagyobbra van szükség, hogy a nagy üzlet létrejöjjön... 

És végezetül, egy gyerekkori emlék. Moldova Györgynél olvastam - talán a Beszélő disznó novelláskötetben - a Coca-Cola mámorban fentrengő nyugati ifjúság kifejezést. Persze (?), mások is használták eme fordulatot jópofáskodásként, de amiről még szót szeretnék ejteni az az, hogy nem igaz, az a sejtetés, állítás, miszerint az ötvenes években nem tudták a Keleti Blokkban, hogy a Coca-Cola egy üdítő és nem egy tudatmódosító szer. Úgy vélem, hogy egy szándékos írói túlzásból lett népi adomáról van szó. Csak azért jegyzem meg ezt, már annyi baromságot mondanak ma már az elmúlt rendszerrel kapcsolatban, hogy az már fáj. Az aparatcsikok nem feltétlen voltak agytrösztök - nagyon nem -, de nem is kellene tényként prezentálni a korabeli iróniát. Még akkor se, ha Moldovát olvasva az akkori kortársai komolyan elhitték, hogy az agitprop osztályon nem voltak ezzel tisztában. Személyes hallottam gyerekkoromban (iskolában, tanártól - súlyosbító körülmények!) olyan kijelentést, mely arról szólt, hogy az ötvenes években Magyarországon a propagandisták se tudták, hogy mi is az a Coca-Cola. A film arról tesz bizonyságot, hogy Moszkvában tuti tudták.

Ezt a mozit nézve, fájdalmasan juthat az ember eszébe, hogy az elmúlt hetven évben nem igazán változott a világpolitikai helyzet. Ám, ez becsapós érzés, mert változott. Csak a változások újra elhozták azokat az időket. Mármint a világpolitikában. És geopolitikai helyzet fokozódik.

Apró megjegyzés a film magyar feliratához:

A filmben megjelenő angol nyelvű feliratok fordítása, minden esetben az orosz nyelvű fordítás alapján készült. Így kívántam autentikusabb lenni, megközelíteni azt a hatást, amit a film okozhatott a mozikban.

A film "végső vetítésénél" - a felirat és a bejegyzés közzététele előtti utolsó átnézése a feliratnak ekkor történik - újra megnézve (és ekkor már egy kicsit le van ülepedve a fordítás emlékei), azt kell hogy mondjam: ez egy jó kis filmecske. Jól egybe van rakva, és mai is le tudja kötni a nézőt. A benne elhangzó "bölcsességek" ma is megállják a helyüket.

Köszi Doki!