vosztok: Bibliai példázatok - Példázat a tékozló fiúról

Hogy rohan az idő!
Prezentálom hát a harmadik részt is.
Elérkeztünk a következő klasszikus példázathoz. Azt gondolom, hogy ennek a sorozatnak az egyes epizódjaiban szereplő példázatokat mindenki ismeri. Vagy legalábbis szinte mindenki. De azért remélem, hogy tudnak újat mondani ezek a filmecskék.
Ne szégyelljétek! A példázatok nem gyerekeknek szóló történetecskék. Annak idején Platón, Arisztotelész, Szókratész, Pál és Péter apostol (hogy csak a legnagyobbakat hozzam fel példának), ilyeneket hallgatott, ilyeneken gondolkodott.
Egyszerűségük mellett roppant inspirálóak tudnak lenni. Hogyan?
Hát... Hallgasd meg, olvasd el és forgasd az elmédben, a szívedben. Talán éppen akkor, amikor nem várod, akkor fog kinyílni számodra a kincsesláda.
Nincs általános recept.
A régi korok embereinek mégis volt idejük kivárni a pillanatot. Ez a kivárás nem egy passzív dolog. Amikor teszed a mindennapi dolgaidat, de közben - mint ahogy a magvetőről szóló példázatban is hallhattuk, olvashattuk - nem hagyod a szót a földre hullani...
Látod, maguk a példázatok is elmondják, hogy mi a kulcs a megértésükhez. Rajta hát, ne legyünk restek!

Ebben a részben a tékozló fiú történetével ismerkedhetünk meg.
A példázat magáért beszél. Egy kis hozzáfűzni valóm lenne. Csupáncsak azért, mert a mai magyar nyelvben a farizeus szó eredeti jelentése szinte teljesen elhomályosult. Az átvitt értelmű jelentését gondolják sokan standardnak.

Kik is voltak a farizeusok?

Nevük a héber párus szóból ered. Jelentése elkülönülő. Jézus korában nagyon befolyásos vallási csoportja volt. A babilóni fogságból való visszatérés után, nagyon elterjedt vélemény volt, az események kiváltó oka nem más volt, minthogy a zsidóság elhagyta az Örökkévaló törvényét. Magyarán Nem törődtek a Tóra tanításával, és a Törvény áthágásának megígért büntetése, az úgynevezett átkok léptek működésben.
A fogságból visszatértek ezért nagyon odafigyeltek a mózesi törvényre. Kialakul egy olyan vallási iskola, amely azt tanítja, hogy az isteni törvények sérthetetlenségét azzal lehet leginkább megóvni, ha úgynevezett védőkerítést vonnak a Tóra köré. Ez azt jelenti, hogy emberi rendelésekkel szigorítják a mózesit, ezáltal törvénysértés esetén először csak az emberi rendelés van megsértve, és nem az isteni. (Ez persze nem így működik.) Egy idő után, az emberi rendeléseket is egyszintre emelték az isteniekkel. Egy bibliai hasonlattal élve, ez a hozzáállás nagyban hasonlított arra az eseményre, amikor ökrös szekérrel vitték Jeruzsálembe a Frigyládát, és a rossz úton a rakomány erősen imbolygott, és néhány lelkes ember odarohantak és kezükkel megtartották a ládát. E jószándékú tettükkel megszegték a Törvényt. Mintegy hitetlenségükről tettek bizonyságot.
Ha egy törvény Istentől származik, akkor emberi erőfeszítés nem szükségeltetik a védelmére. Megvédi az saját magát. Ha nem... akkor csak egy emberi rendelésről van szó.

A farizeusok egyszerre voltak vallási és politikai csoport is. Nevüket onnan kapták, hogy erőteljesen elkülönültek a társadalom többi részétől. (Magukat egymás között barátok társaságának nevezték.) Önképük szerint - szellemi értelemben - rendkívül tiszták voltak, és kerülték azokat, akik nem tartották be azokat a szabályrendszereket, melyeket ők találtak ki. Hittek a szellemi lényekben, hogy a történelem végén a halottak feltámadnak, és a teljes Tanakot (Ószövetséget) Istentől ihletettnek tartották.
I.e. 2. században a haszidok (Isten hűséges emberei) mozgalmából fejlődötek ki. A(z első) haszid(ok) azok voltak, akik a Makkabeusok korában a szabadságharccal összefüggésben, vallási mozgalomként harcot hirdettek a hellenizáció ellen.
A főpapság a korszak divatos eszmerendszerét fokozatosan átvették.Ez ellen való tiltakozásként a haszidok kivonultak a pusztába és ott éltek. Az elgörögösödés ellen is küzdő Makkabeusok fő társadalmi bázisa voltak. Ezt - mármint az erőszak és a divat által terjesztett hellén kultura elleni fegyveres harcot - IV. Antiokhosz Epifánész "érte" él. Ő az akit a mai napig az antikrusztus előképének tartanak. Ugyanakkor a Makkabeus háborúk alatt a mozgalom meghasonlik, több részre szakad. A haszidokból alakultak ki a farizeusok, az esszénusok, és a qumraniak mozgalmát is tőlük eredeztetik.
A függetlenségi háborúk után a farizeusoknál a vallási élet nagyobb, hangsúlyosabb szerepet kapott, mint a politikai.
Rendszeresen keresték Jézus társaságát, beszélgettek vele, ami arra utalhat, hogy maguk közül valónak tartották, illetve nem találtak kivetnivalót az életmódjában. De keresték is a bizonyítékot arra, hogy azt mondhassák, hogy Jézus nem igazhitű (ortodox) izraelita.
(Mert mindenféle paganista híresztelés ellenére Jézus zsidó volt, és nem párthus herceg. De a nácik árja verziója sem igaz. Az anyukája zsidó leányzó volt, és a halacha {הֲלָכָה, zsidó vallási törvények} szerint ennyi épp elég is a származás megállapításához.)
A templom pusztulása után (i.u. 70) a farizeusok azok, akik a zsidó vallási és nemzeti hagyományt megőrzik. Így nem csak a maszorétikus szöveget köszönhetjük nekik, hanem gyakorlatilag napjaink judaizmusát is.
Jézus földi szolgálata során nem állította soha sem, hogy teológiailag ne lenne igazuk a farizeusoknak. Konfrontációjuk lényege az volt, hogy J.K. szerint a barátok elvesztek a betűtengerben, és épp a könyörületesség - az emberbaráti szeretet - sikkadt el az életükben. Nem értették meg az üzenet lényegét. Az isteni Akaratot betűvel vették körül, és már szinte a betű vált az istenükké. Ez az erős fogyatkozás volt bennük.
A legismertebb farizeus a tarzusi Saul, aki Pál apostol néven vált világhírűvé. Ám ehhez az is kellett, hogy otthagyja a haveri körét, és testvéri közösségbe kerüljön sokakkal.