Sokáig hallani a zenét. Halkan, kellemesen szól. Közben a narrátor egyes szám első személyben elmesél nekünk egy rövid, kis történetecskét. Igazi békebeli hangulatot árasztanak a filmkockák.
A valcer a film felénél elhalkulva megszűnik, de a békebeli hangulat az megmarad.
Sajátságos, ahogy ezt a filmet fényképezték. Sajátságos a színészi játék. Olybá tűnik az egész, mintha egy némafilmet néznénk. De nem az. Egy 1966-os filmmel van dolgunk. Egy nagyszerű, de nem túl hosszú alkotással.
Nem látjuk a színészeket beszélni. Kinyitják a szájukat, de... Nincs mimika, nincs szájmozgás. Mindez a némafilm hatást erősíti bennünk.
Az alkotás időtartalma nincs 17 perc se. Csehov egy rövid írásából készült. Két szereplője van, de ők teljesen kitöltik a teret. Nyikita Mihajkov és Nonna Terentyeva mindent visz. Minden a helyén van. Mind a rendezés, az operatőri munka, a zene kiválasztása. A történet...
A történet. Miről szól ez a film?
Hát világunk egyik legfontosabb dolgáról. A boldogságról.
A boldogság kereséséről.
Nagyon tudom sajnálni azokat, akik (vagy úgy gondolják, vagy csak úgy tesznek mintha úgy gondolnák, hogy) a szerelem érzése nem más, mint bennünk lévő kémiai reakció. Ez nem más mint materializmus. Ami önmagában nem gond, hanem tény. A tény pedig a racionalizmus része. A szerelem pedig érzelem, és ezért egy irracionális dolog. A realitásnak mi köze van az irrealitáshoz? Semmi. Más értelmezési tartomány, más érték készlet. Még akkor is, ha egyesek (filozófiai meggondolásból, vagy vélt jófejségből) megpróbálja összemosni a kettőt. Nem lehet. Nincs közük (és soha nem is lesz) közük egymáshoz.
Azt gondolom, hogy azok akik voltak igazán szerelmesek (esetleg reménykednek benne, hogy egyszer őket is utoléri ez az érzelem), azok tudják igazán értékelni ezt a Csehov feldolgozást.
Nem, nem gond, hogyha valaki nem élte át soha ezt a dolgot. Nincs megígérve sehol, hogy mindenkinek része lesz ebben. És, sajnos, ahogy öregszik az ember, ahogy gyűjti a lelki sérüléseket, úgy lesz egyre kisebb az esélye, hogy átélhesse ezt a dolgot az ember. Kell ehhez nagy adag idealizmus és szerencse. Szerencse... Mi is a szerencse? Van-e egyáltalán szerencse? És ha nincs, akkor mi az amit annak gondolunk?
Ilyen mély filozófiai kérdést, kérdéseket nem vizsgál ez a film.
Egy szerelmi történet realista ábrázolásával van dolgunk. Nem, nincs ellentmondás az előző mondatban. Létezik, reális opció-e az igaz szerelem?
Igen. És a lényegét tekintve valami olyasmi, mint amit ebben a tévéfilmben megtekinthetünk.
Ne engedjétek, hogy az előítéletetek alapján úgy döntsetek, hogy nem nézitek meg. Légy bátor, és akkor egy csodálatos élménnyel gazdagabb lesz a lelked!
Amikor a lelkünk könnyű, akkor vagyunk boldogok. Fennen szárnyal... Úgy érzed az égbe repül, csak az a fránya test, na az nem enged téged. Csodálatos dolog ez, amire mindenki vágyik Ám, mivel ritka dolog az ilyesmi, sokan el sem hiszik, hogy létezik. Mesterséges úton próbálják előidézni. De nem kémia ez. Ez kozmikus dolog. Nem materiális. A lelkünket érinti. Stimulálni lehet, valami hasonló érzetet kreálni lehet vegyi úton is. De a természetes az igazi.
A film megtalálható itt:
https://youtu.be/p4AwdNlZEDk
nagyon jó kis film- érdekes!!!!
VálaszTörlés