Tea - Чай

A film címe: Чай. Olyan egyszerű, mondhatni semmitmondó cím.

Nincs megmérgezve, nem fog izgalmat kelteni. Mégis az a néhány másodperc - amihez köthető az elnevezés - talán a legfontosabb pillanata a filmnek. Nem magyarázkodom. Nem árulok el semmit. Megérted, ha megnézed. Ha megnézed a filmet megtudsz mindent. Sokkal többet fogsz kapni, mintha elolvasnál valamit róla.

Adva van egy fiatal leányzó, aki a barátjával épp a film legelején szakítanak egymással. A lány vonatra ül és elindul valahová...
Hogy kinyílhasson a szeme, hogy valamit megtaláljon, hogy reménykedhessen, mert túl van valamin. Látszólag. Valószínűleg bátornak kell lennie. Feltételezzük!
A filmcím értelmezéséhez elengedhetetlen maga a néző. A néző hangulata, világlátása, véleménye.
Ha megnézed a filmet, csak akkor tudhatod meg, hogy jól értelmeztem-e a címét.



Maga az alkotás egyáltalán nem hosszú. Nincs húsz perc. De jó, és nem egyszer nézhető.

Két karakter - egy ifjú hölgy és egy idős úriember - viszi a "hátán" az egész sztorit. Két világ találkozik egymással, hogy azután hatással legyenek egymásra. Bár igazából szó nincs itt kölcsönhatásról.  A Pjotr Namonov által eljátszott szerep egy kiforrott személyiséget jelenít meg. Ő egyfajta segítséget ad napjaink fiataljának. Úgy ad segítséget, hogy gyakorlatilag nem tesz semmit. Az Anasztászija Kuinova által megformált Léna... Milyen érdekes! Az egyik karakternek van neve, a másiknak nincs. Ebből már sejthető, hogy ki is a valódi főszereplője ennek a filmnek...
Szóval, Léna elindul, hogy megtalálja önmagát. Valahogy összeakad egy idősebb férfivel. És... Nem. Nem alakul ki közöttük romantikus viszony. Hogy is alakulhatna, mikor Léna önmagát keresi. Saját magát akarja megtalálni, saját magába készül bemenni. A férfi - időnkénti - nyersessége vajon hozzásegíti-e a lányt, hogy tisztába jöjjön önmagával?
Honnan tudhatjuk, hogy sikerrel jár-e majd Léna?
Hiszen a bensőnkben lezajló folyamatok teljessége láthatatlan a külső szemlélő számára. A rendező mégis megtalálja a módját, hogy érzékeltesse velünk mindezt.
Nagyon jó filmnek tartom ezt az alkotást. Emlékszem, amikor először láttam... Másnap reggel, miután felébredtem, még foglalkoztatott a film. Bizonyos dologra akkor jöttem rá. Aludnom kellett ahhoz, hogy leülepedjen a téma, és hogy az érték még jobban fényeskedjen.
De hogy kerül ide a tea?)))

A forgatókönyvet írta, és a filmet rendezte: Anna Kuzminih. A fiatal rendezőnő (1994.június 24.-én született, Nyizsnyij-Novgorodban) első alkotásával van dolgunk. Azt gondolom, hogy zseniális lett. Munkásságának listája még elég rövid. A Tea az első. Két évvel később (2018) rendezett még egy rövidfilmet (Красная птица), illetve ebben az  évben egy forgatókönyvet is írt (Инволюция). Nem a könnyen emészthető mondanivalóval rendelkező alkotások jellemzőek rá.
A férfi főszereplőt alakító színészt jó pár alkotásból ismerheti már a blog rendszeres olvasója. Pjotr Mamonov listáján ott van a Cár, a Sziget... 1988 óta 18 alkotásban szerepelt, amelyből kettő sorozat volt.
A krasznojarszki születésű Anasztászija Kuimova (1993. október 11.-én született) filmes karrierje napjainkba kezd felívelni. A Tea (2016) második mozgóképes feladata volt, de azóta 9 alkotásban is szerepel. Ebből egy sorozat.

Azt gondolom, ezután nincs is más hátra, mint megtekinteni az egész filmet:

https://youtu.be/Ie6CabVKXhA

Kellemes filmnézést!