Kiszámító - Вычислитель... ismét

 

"Az elme az ő fegyvere."

Sok-sok év után ismét találkoztam és egy jót beszélgettem az egyik barátommal. Ez most volt szeptember legeslegelején.  Nem haver. Barát. Tudjátok, aki ott van melletted, amikor az ég rézzé, a föld pedig vassá változik. És meglepődsz, amikor megtapasztalod, hogy ott van melletted ekkor is. Akkor amikor mindenki elhagy, és nincsenek álmaid, amikor a puszta lét is elborzaszt. Amikor legszívesebben kifutnál a világból. És akkor valaki utánad ugrik a kútba... Nekem van ilyen ismerősöm. Ugyanakkor, én meg a tűzbe is bemennék érte. És ez nem frázis. Nem nagy duma. (Ha személyesen ismernénk egymást veled, kedves olvasó, akkor eszedbe se jutna ilyesmire gondolni.) A barátommal van közös születésnapunk is. Kettő. A sajátunkon kívül. És nem mi választottuk ki azokat. Szóval, nem olyan régen sikerült időt szakítanunk egymásra (is), és elbeszélgettünk. Őszintén. Igazán őszintén. A női futsallal kezdte és messzire jutottunk. Végig karcosan. Azt is állította, hogy a legtöbb embert megrémíti az, amikor találkozik egy Kiszámítóval. Egy olyan emberrel, aki kisakkozza az összes lehetőséget előre. Azt mondta, rémisztően hat egyesekre az amikor rájönnek, hogy vannak akiket nem igazán lehet meglepni. Ijesztő, hogy van olyan aki felkészül minden eshetőségre. Egyébként ő is egy ilyen fickó. És hogy jön ez most ide?

Darkcomet és Oldfan véleménye erről a filmről - mármint a Kiszámítóról - megegyezik: rossz. Elcsépelt fordulatok és megoldások. Tartalmatlan, semmitmondó cselekmény. Nem méltó a klasszikus szovjet sci-fikhez. Annakidején, magam is megállapítottam, hogy van lenyúlás ebben a filmben. És még izgalmasnak se igazán nevezhetjük. Akkor mi fogott meg hét éve? Akkor miért térek most vissza rá?

Mert nekem tetsztett  - és újra nézve is tetszik - ez a film. Igen, vannak benne nem túl eredeti dolgok, és nem is kell a körmöt lerágni a nézése közben. Oldfanék úgy vélték, hogy még csak nem is okos mozi. Darkcomet szembeállította a Kiszámítót a Lakott szigettel.  Az utóbbit sokkal jobbnak gondolta, mint az előbbit. Az alapötlettel van bajuk, vagy a megvalósítással? Esetleg mindkettővel? Elárulok valamit. Alekszandr Gromov egyik legnépszerűbb írása alapján készült ez a film. Annyira bejött neki a dolog, hogy egész univerzum "épült" eme könyve köré. Hasonlóan, mint Gluhovszkij Metroja köré. (Na jó, ez utóbbi köré nagyobb. Jóval.) De Gromov (sz.1959) is írt folytatásokat az alapművéhez, amelyek szintén népszerűek. Persze, ez nem elég ahhoz, hogy a film is jó legyen. A Lakott szigetet Fjodor Bondarcsuk rendezte. És ő az egyik producere a Kiszámítónak. Persze, ez önmagában nem sokat jelent, hiszen a neves rendező fia fogott már mellé nemegyszer. Gromov elég termékeny írónak tekinthető, hiszen legalább 43 könyve jelent eddig meg. Nem csak oroszul. (Egyszer valaki azt mondta, hogy a mennyiség egyszer csak átcsap minőségbe. Ebben azért én nem lennék annyira biztos.) A Kiszámító 2000-ben jelent meg először. A folytatása, a második rész (Язычник) 2015-ben. A film 2014-ben készült. Ez az alkotás egy disztópia. Egy elnyomó rendszerről szól, amely rettentően humánusnak hirdeti magát.

Az XT-59-es bolygón vagyunk. A rendszer számára veszélyes alakokat nem végzik ki, hanem kiteszik őket a pusztába. Ami valójában egy mocsár, és ez a hely nem pont olyan, mint amilyenek itt a Földön találhatóak. A mozgóképes alkotásban nem feltétlen a látványvilágon van a hangsúly (persze, természetesen CGI-t használtak a készítők), hanem a mentális konfliktusokon. A hatalom humanitása képmutatás, hisz a mocsárban mindenkire halál vár. Vagy van esély a túlélésre? Ervin Kahn (Jevgenyij Mironov) a kezdetektől tudja, hogy menekülhet meg. Hiszen ez a kvázi halálos ítélet, amit "megnyert", a szabadulása útja lehet számára. Az egyetlen útja. Ő egy kiszámító. Egy olyan ember, aki igyekszik mindig kisakkozni a jövőjének útját, útjait. Ő az elme embere. És amikor számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem lehet az elítéltek csoportjának vezetője, egyből módosít, és elhagyja a csoportot. Az önző nyers erőszakkal nem konfrontál. Okosabb annál. Az elme az ő fegyvere. Társa lesz egy lány (Kriszti szerepében Anna Csipovszkaja), akit nem érzelmi okok miatt választ. Hiszen a Kiszámító mindig két lábbal a földön áll. Ragaszkodik a realitáshoz (és szereti is azt). Nem igazán az érzelmek embere. A helyes helyzetértelmezéshez objektív és reális érzékelés szükségeltetik. És épp ez a film egyik "csattanója". (A másik az, hogy veszélyes az, amikor egy Kiszámító politikai hatalomba bekerül.) Láthatjuk, ahogy egy Kiszámító eljut arra a pontra, hogy érzelmi alapon hoz egy döntést. Talán még önmagát is becsapja, amikor ezt tagadja. De Kriszti rájön erre, és ezzel talán egy új életfelfogás jöhet be a férfi személyiségébe. De ez már egy másik történet, azt hiszem. Úgy vélem, valami ilyesmiről szólhat ez a történet. Az alkotónak nagyon nehéz dolguk volt. Közel másfél órába kellett betömöríteniük egy meneküléstörténetet és egy pszichés átalakulás kezdetét. Egyszerre kellene kalandfilmet és drámai alkotást csinálniuk, másfél órában. És ez nem feltétlen sikerült a filmeseknek. És ezért gondolhatta a két mérvadó személyiség (Darkcomet és Oldfan) azt, hogy ez nem egy jó film. Viszont, én valahogy vonzódok a nem tökéletes dolgokhoz (és személyekhez). Tudjátok, az első kutyám egy mix volt. Kis test, nagy hosszú lábak. Agár és tacskó keverék. De nem vennék mérget arra, hogy a szülők tuti fajtiszták voltak. Amikor végleg elment, azt mondták jobb lesz nekem, ha másik kutyával pótlom. Az első egy kölyök farkaskutya volt, akin teliholdkor mindig eluralkodott a farkas. Veszélyesnek gondoltam a kisgyerekekre, ezért elcseréltem egy tacskóra. Aki elég hamar szopornyicás lett - bár azt mondták nekem, hogy be van oltva -, de nem sajnáltam a pénzt, hátha meg lehet menteni. Nem sokáig voltunk együtt, de ő volt az utolsó. Szóval, a keveréket és a tucatkutyát jobban értékeltem az értékes és szépnél. Az első kutyus szerintem szép volt és okos. Bent volt a szívemben. Sokat jelentett nekem. Lehet ez a helyzet ezzel a filmmel is? Erősen vannak hiányosságai. Mégis kedvelhető. Közel érzem magamhoz, mert a főszereplő Kiszámító személyisége közel áll hozzám. Eléggé. (Nem véletlen hozta szóba a dolgot a barátom.) És értem mi lenne a filmben a dráma. És okosság is, csak nincs szájbarágósan kibontva. És tetszik, ahogy megpróbálják bemutatni azt. Szerintem, adjatok ti is egy esélyt ennek a filmnek! Megnézhetitek: itt!

Mielőtt közkincsé tettem volna a feliratos filmet, az egyik este újra megtekintettem. Kíváncsi voltam, hogy annyi év után is látok-e benne valamit. Igen, látok. És jó filmnek tartom. A hibái ellenére is. Van benne minden. Ha akarom rendszerkritika - az hogy melyiké csak a nézőben lévő előítéletek határozzák meg -, ha akarom dráma is. Egy olyan államot láthatunk, amely nem csak képmutató, de esélyt sem ad az emberhez méltó élethez, akkor ha nem vagy a rendszer része. A mézesmadzagot elhúzza az emberek előtt, de nem több.

("Élni hagynak, de nem adnak enni

A lehetőséged neked se több csak ennyi" - Ahogy a régi sláger is mondja.)

Az elítélteknek csak 30 kilométert kellene megtenniük a CÉL-ig, a nagybetűs szabadságukig. Az ÁLOM-ig. Vagy ott van a vallásos, aki hangoztatja az isteni elhívását, de a küldetésének megvalósulását a pillanatnyi hatalomnak - pontosabban a hatalmaskodó gengszternek - a kiszolgálásával, megmentésével kívánja biztosítani. Ó, de ismerős, nem? És a drámaiság? A film felfogható egyfajta allegóriaként is. Az emberi közösség életét láthatjuk. Különböző típusokat. Ki hogyan próbál érvényesülni az életben. Van aki agyalással, van aki erőszakossággal, van aki szexuális manipulálással, van aki behódolással. Kicsit olyan, mintha Bunyan A zarándok útjának modernizált verzióját látnánk. És mielőtt valaki megkövezne, felhívnám a figyelmet a jelzőmre: modernizált. John Bunyan nem volt iskolázott, művelt ember, de egy remekművet hozott létre. Irodalmi értelemben is. Lásd nyelvhasználatát, például. A Kiszámító film nyelvezete és látványvilága modern. Egyszerű, technokrata már-már túlságosan csupasz. Korszerű. Kor-szerű. A film viszonylagos rövidsége - közel nyolcvan perc - nem engedi a részletes kibontását ezeknek a karaktereknek. Néhány mondat, egy-két dialógus jut mindenre. És így könnyen átsikolhat az ember mindezeken. Ott van például Ervin Kahn. Mi az általa legtöbbször használt kifejezés? A logikus szó. Ez utal arra, hogy az életében a gondolkodás, az állandó gondolkodás előkelő helyet foglal el. (És honnan tudom, hogy állandóan agyal? Hadd ne áruljam el! 😅) És Kriszti egy új világot tud mutatni neki. Szerintem, az a jelenet csúcs. Nem hosszú, nem feltűnő, nem látványos, de minden benne van. Jevgenyij Mironov elég jó színész. És Anna Csipovszkaja is az. De ha az apróságokat, a mondatok teljes értemét nem vesszük észre, ha nem figyelünk, akkor marad számunkra egy pöre tucat sci-finek tűnő valami. De ha ráérez az ember, akkor könnyen azonosulhat a szituációkkal. És akkor az alkotás tud adni valamit. Nem mély és komoly dolgot, hiszen az alapműnek is "csak" a szórakoztatás volt a célja. Kell most ennél több? Biztos, hogy a mélység mindig több és jobb?

És legvégül, engedjetek meg egy idézetet a regényből: "Легенды были, да. Но не статистика. Ни на Хляби, ни на любой другой планете, освоенной людьми, статистика не оперирует категориями невероятного." Legendák voltak, igen. De nem statisztika. Sem a Szakadékon, sem más bolygón, amit az emberek benépesítettek, a statisztikus nem a valószínűtlen kategóriájában tevékenykedik.