Egy már-már régi, ám klasszikus mese rajzfilm. A Karácsony nálunk Magyarországon egy vallási ünnepnek indult családivá átalakult esemény. Most nem szentelnék annak sok időt, hogy elmélyedjük abban a kultúrtörténeti tényáradatnak, hogy a december 25-26.-ához kötött ünnep nem bibliai eredetű, hanem egy szinkretista vallási katyvasz. Nem fontos ez most nekünk, hiszen Oroszországban (és más kulturálisan a keleti kereszténységhez tartozó országban) a Karácsony nem decemberben van, hanem január 6.-án. Ott ez az ünnep egy nem nagy össznépi (bevásárlási show), hanem egyházi ünnep. Az utcákon járva-kelve, a médiát figyelve olyan benyomása lehet egy magyarországi magyarnak, mintha az egyház és az állam szétválasztásában előttünk járnának. Persze, a politikusok ott is kacérkodnak azzal, hogy a különböző egyházi vezetőket elcsábítsák (kit anyagi javakkal, kit a propaganda mákonyával, kit populáris elismerésekkel), mégis csínján kell bánniuk az összeborulással. A látszatra nagyon kell adni. Oroszország egy multikulturális állam. Sok különböző vallással. A kereszténység, a judaizmus, az iszlám, az animizmus, a sámánizmus, a materializmus, a nyílt sátánizmus és ki tudja milyen hitvilágok sokasága jellemzik az országot. Felelős politikus nem lehet vallásilag kirekesztő. Moszkvában nagyon régóta másodfokú terrorveszély van kihirdetve. Nagyon, nagyon rég óta... (Persze, a NER már megtaníthatott minket arra, hogy az ilyen veszélyhelyzetek kihirdetése ez nem feltétlenül jelent valós vagy jelentős veszélyt.)
Szóval, a Télapó és a Szürke Farkas meséje egy másik kulturális környezetbe visz el bennünket. Az egyik legnagyobb ünnep Oroszországban az Újév napja. Ilyenkor megajándékozzák egymást azok, akik közelvalók egymáshoz. Az átlag orosz jóval szerényebb ajándékot ad/kap, mint az átlag magyar Karácsonykor. Így - lehet hogy egyeseknek paradox módon - jobban is örülnek egymásnak, az ajándékot jobban meg is becsülik. Persze, kivételek mindenhol vannak.
Moszkva, 2020
Hat nappal az újévi ünneplés után eljön az ortodox karácsony ideje. Ilyenkor nincs ajándékozás, ez egy tisztán vallási ünnep. A templomokat feldíszítik. Oldaluknál megjelenik a dús fenyőágak közé helyezett betlehem. Bent az épületben egy nap több istentiszteletet is tartanak. Ezek az alkalmak időben hosszabb ideig tartanak, mint a nálunk megszokott katolikus vagy református, esetleg evangélikus rendezvények.
A karácsonykori templomba járás társadalmi elfogadottsága sokkal nagyobb, mint nálunk.
Ugyanakkor az állami propagandagépezet nem harsogja az ünnep reklámját.
Pedig, például Moszkvában, már november végén karácsonyi díszbe öltöztetik a város. És ez így is marad február végéig- március elejéig. A karácsonyi Moszkva meseszép.
Januárban van még egy egyházi ünnep, és ez a Régi Újév, Január 13.-a. Ez a gregorián naptár szerinti évkezdet. És az ortodox egyházak a mai napig ezt a naptárt használják.
Január első két hetében szinte megáll az élet az országban. Az első héten a mozijegyek drágábbakká válnak. Nem csak úgy általában. Decemberben olcsóbban nézhetjük meg ugyanazt a filmet, mint pl. január harmadikán.
Az emberek az év első hetében - aki teheti - bejárja a városok feldíszített parkjait... Korcsolyáznak, esznek, isznak, sétálgatnak, bámészkodnak...
Úgy vélem, nem ártott ez a kis kitekintés. Bár a rajzfilmet nézve, egyből szembeötölhet a tradíciók különbözősége, de remélem - főleg egy kis olvasás után - nem zavaró, és a kedves érdeklődő maradéktalanul élvezni tudja majd ezt a szűk 20 perces mesét.
A Télapó és a Szürke Farkas 1978-ban készült. Népszerűségét mutatja, hogy többször többféle adathordozón (VHS: 1991, 1995; DVD) kiadták az idők folyamán. Úgyhogy túlzás nélkül állíthatom, hogy egy klasszikus szovjet mese rajzfilmmel van dolgunk. Annál is inkább, mert egy 1937-es rajzfilm feldolgozásával, modernizálásával állunk szemben. Ez eredeti történetet egy kicsit át is írták. A Télapó és a Szürke Farkas harmincas években készült eredetije is két másik mese alapján íródott. Tehát, nekem senki nem mondja majd, hogy: Ó! Ebben nem sok eredeti dolgot láthatunk. Mások már mintha megcsinálták volna ezt! :D
És hogy milyen ez az alig több mint negyedórás rajzfilm?
Úgy vélem, felnőttek által is értékelhető, vidám mese. Ha már kinn nincs hó, akkor legalább a kijelzőkön nézzünk ilyen történetet.))) Állítom ezt én, aki örömmel vettem, hogy idén nem öntötték ránk az álságos és szirupos Szeretet Ünnepe PR-t. Mert nem egy-két napon keresztül kellene megbecsülnünk, tisztelnünk egymást. Nem képmutatóan ajándékok mögé bújva kellene hazudni szeretettet olyanoknak, akiket még csak nem is tisztelünk. A SZÜ maszlag önámítása nélkül tisztább lenne az életünk. Ugyanakkor sokan vannak, akik ezen a napon valóságosan is megélik a jobb adni, mint kapni életérzést. Ugye, nem ők vannak kisebbségben?
A film fellelhető: https://youtu.be/QHayi-05Rg4
Az ünnephez tartozó kapcsolódó másik mese, amely Hópehelyke történetét meséli el megtalálható itt: https://youtu.be/0m8W1MyVGXo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése