Katasztrófa földön-égen



A film eredeti címe: Экипаж
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.


















Nem is olyan régen közölte Amundsen velem, hogy a következő film, amihez feliratot készít
az a Katasztrófa földön-égen című 1979-es szovjet film lesz.
A film műfaja benne van az alkotás címében. Katasztrófafilm.
A készítő választásában közrejátszott az is, hogy annak idején, mikor ezt a filmet a magyar
mozikban játszották, nagyon tetszett neki ez az alkotás.
Számomra teljesen ismeretlen műről van szó.
Amundsen: Alekszandr Mitta 1979-ben rendezte meg ezt a nagyszabású, nagy költségvetésű filmjét. A film létrejöttében fontos szerepet játszott, hogy az akkoriban igen népszerű amerikai „Airport” alkotások híre a Szovjet-
unióba is eljutott, maguk a filmek viszont nem kerültek vetítésre. Hiánypótló alkotásnak is tekinthető tehát az „Ekipazs”. Csak belföldön több mint 71 millióan nézték meg, ami minden idők hatodik legnagyobb nézettségét jelenti az egykori Szovjetunióban. A film 1980-ban és 1981-ben is díjat nyert különböző szovjet és külföldi fesztiválokon. Érdemes megemlíteni, hogy a film zeneszerzője Alfred Schnittke, szintén díjat kapott a filmzenéért.
A film exportja is jelentős, Magyarországon 1981-ben mutatták
be a mozik, „Katasztrófa földön-égen” címmel.




 Ahol én felnevelkedtem, abban a kisvárosban
egyetlen egy filmszínház üzemelt. Havonta, a
matinékat is beleszámolva, olyan tíz-tizenkét
alkotást lehetett megtekinteni. Azokat is több
hónapos „késéssel”. Már a budapesti bemutatók
időpontjához képest. Ekkora „választék” mellett,
egyáltalán nem különleges dolog, hogy hiányos
ezen időszakban készült filmek ismerete
számomra. Erről az alkotásról még csak hallani
sem hallottam ez eddig.
A televízió sem töltött be akkora szerepet az
életünkben, mint napjainkban jó néhány
embernek (Bár már ebben is van változás, hiszen
sokak életéből kezdi az internet kiszorítani a
varázsdobozt. Sokkal több időt szántak az
emberek a személyes kapcsolatokra is…
Talán…).
Az a másfél csatorna ami volt (hétfőt kivéve,
amikor adásszünet volt), szintén nem „ontotta” a
filmeket. Talán ezért is tudott néhány film
kultikussá válni… Kicsit elkalandoztam, de
visszatérnék az Ekipazs (A személyzet) című
filmhez (mert ez az eredeti címe).



Amundsen: A film magyar címe, „Katasztrófa földön-égen” sokáig nem volt világos számomra. Ma is csak próbálom megérteni, mi lehetett az oka annak, hogy az egyszerű, de mégis drámai, egyszavas „A személyzet” vagy „Repülőszemélyzet” címet ennyire megváltoztatták. Talán arra próbáltak célozni, hogy a levegőben, a géppel megtörtént katasztrófahelyzettel összemérhető ami a főszereplőkkel a mindennapi életben, magánéletben, a földön történt, A filmben ezek a földi, magánéletbeli törések döbbenetes erővel, sokszor valóban szívszorítóan vannak ábrázolva. Az érdekes tények közé tartozik, hogy a film címén maguk az alkotók is hetekig töprengtek, végül Mitta határozta el, hogy „A személyzet” lesz a címe.
Szóval, amikor megtudtam mi lett Amundsen választása, egyből „megkerestem” a filmet. Megkerestem, megnéztem, és lenyűgözött.
A film alkotói ügyeltek arra, hogy a „krach beütése” előtt megismerjük a szereplőket. A korszakra jellemzően nem csak magára a katasztrófára koncentrál a film. A szereplők életét, problémáikat, gondjaikat is megismerhetjük. A hétköznapi eseményeket mintegy felborítja a nem várt malőr. Az az esemény, ami végül is az egész filmet „eladja” a néző számára.
Nem az akciók, a látvány a sokkolóak, ahogy napjaink hasonló filmjeiben kötelezően elvárt. Az teszi megrázóvá a filmet, hogy megismerhetünk karaktereket, átérezhetjük helyzetüket, megkedvelhetjük őket, és amikor szinte azonosulunk velük, akkor olyan élethelyzetbe kerülnek, amelyből egyáltalán nem biztos, hogy éppen, egészségesen (és nem utolsó sorban élve) kikerülhetnek. Igen, ez az ami a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji katasztrófafilmekre jellemző volt. Drámai dialógusokkal tarkított játékfilm, amely vége felé már a látvány is fontos szerepet kap.
Ekkor még nem számítógépes effektekkel dolgozott a filmszakma. Ekkor még ami úgy látszik, hogy ég, ott tényleg égett valami. Ha vízárra volt szükség, akkor áradt a víz. Szóval, nem úgy kell erre  a filmre tekinteni, mint egy mai filmre. 
Amundsen: Gyerekkoromban, amikor ezt a filmet láttam - érthetően -  a második rész foglalkoztatott. A katasztrófa és a repülési jelenetek egy gyereket sokkal jobban lenyűgöznek, mint a tragikus sorsok bemutatása. Harminc év elteltével azonban nagyon megváltozik az ember. Az első részben ábrázolt életek, családok, magánéleti „katasztrófák” sokkal jobban hatottak rám, mint a második rész mozgalmas jelenetei.



A filmben szereplő technikai eszközök behatárolják, hogy mikor játszódik a film cselekménye. Ugyanakkor nem szükséges a film megértéséhez semmilyen történelmi ismeret sem. És ez valahol tetszik is nekem. Az utóbbi időben néha olyan érzésem támadt, mintha a blog átalakult volna egy kicsit. Olyan töri blog szerűségé. Számomra üdítő, hogy egy olyan filmhez készült feliratról adhatok hírt, amely filmhez nem szükséges háttér információkat közreadni. Nem mintha valaki is kifogásolta volna eddig a kisebb történelmi áttekintéseket. Senki nem kényszerített ezek megírására soha sem. Sőt, csak pozitív visszajelzéseket kaptam ez ügyben. Mégis örülök, hogy végre itt egy olyan film, ami nem igényli a historikus kalandozást. 

A film alkotóiról néhány szó: 
Alekszandr Mitta, a rendező, világszerte ismert, korábbi filmjei közül a „Ragyogj, ragyogj, csillagom” (1969) és a „Péter cár és a szerecsen” (1976) című filmjei is széles körben ismertté tették. Ez utóbbi filmet Viszockijjal forgatta három évvel az „Ekipazs” előtt. A rendező ma is aktív, nemrégen forgatta le sorozatban 17. filmjét.

A főszereplő Andrej Tyimcsenko, repülőkapitányt alakító Georgij Zszsonov, aki 1915-ben született Szentpéterváron. 90 éves korában, 2005-ben halt meg. Életének érdekes és a korra jellemző ténye, hogy két alkalommal is elítélték, mindkétszer lágerbe is küldték évekre.

Valentyin Nyenarokov pilóta szerepében Anatolij Vasziljev, Igor Szkvorcov, fedélzeti mérnököt pedig Leonyid Filatov alakítja. A női főszereplő Tamara, a stewardess, őt Alekszandra Jakovleva játssza.
A személyzet: Georgij Zszsonov, Anatolij Vasziljev, Leonyid Filatov és Alekszandra Jakovleva


Amundsen: Érdekes tényként említik a források, hogy maga Leonyid Brezsnyev is beleszólt a film forgatásába. A film vége eredetileg nem az lett volna, ami valójában. Az eredeti forgatókönyv szerint a főszereplő Tyimcsenko szívproblémái következtében meghal. De Brezsnyevnek ez nem tetszett, feltehetőleg ekkor már megromlott egészségi állapota miatt. „Minek mutogat maga itt nekem halottakat?” – kérdezte Mittától. A film végét ezután a pártfőtitkár kérésének megfelelően átírták.
 
Hálás vagyok Amundsennek amiért annyi év után végre megtekinthettem ezt a filmet.
Köszönöm neki, mert felhívta a figyelmemet erre az alkotásra, és köszönet illeti azért is, mert magyar feliratot készített hozzá!
Szeretném megköszönni azt is, hogy ehhez a filmhez (készített bejegyzéshez, mint ahogy eddig is minden feliratához készült bejegyzéshez) segített elkészíteni az ismertetőt. 
Jó szórakozást kívánok mindenkinek ehhez az alkotáshoz!

A felirat megtalálható itt.