Ha úgy gondoljátok: Kövezzetek meg!
Nekem tetszett a Pritjazsinie.
Igazából nem találkoztam még olyan emberrel, aki... Igazából, csak két emberrel találkoztam aki látta rajtam kívül ezt a filmet.
Nem igazán ismerek olyan embereket - személyesen -, akik orosz filmeket szoktak nézni. Ennek van előnye is, és van hátránya is.
Mit tetszett Pritjazsenijében?
Írtam már erről. A tahó utcagyerek, akit Alekszandr Petrov számomra hitelesen alakít; az idegenellenes retorika és annak a néplélekre tett hatásának bemutatása. Illetve a gyűlölködő beszéd által gerjedt agresszió bemutatása.
Néhány héttel ezelőtt szembesültem avval, hogy a magyarországi kormánypropaganda által sulykolt migránsozás mennyire megmérgezte egyes emberek lelkivilágát. Akik úgy egyébként a légynek se tudnának ártani.
Tetszett még az is, hogy a katasztrófa helyszíneit be tudtam "azonosítani".
Egy kis kitérőt engedjetek meg nekem!
Azt gondolom, hogy a Dmitrij Alekszejevics Gluhovszkij által írt Metro trilógia oroszországi sikere is - többek között - annak köszönhető, hogy az olvasók nem csak elképzelhették a regényfolyam helyszíneit, hanem valóságosan láthatták, nap mint nap továbbfűzhették gondolatban a sztorit. Nem véletlen, hogy egész iparág épült a Metro Sagára. Ugyanis a három köteten kívül, más szerzőktől könyvek tucatjai jelentek meg, melyek a Metro Univerzumban játszódnak. Sőt, olyan mellékszál is van, ami már nem is Moszkvában, hanem Szentpéterváron játszódik. Játszódik? Játszódnak! Megszámlálhatatlan kötetről van már szó.
A világban szétszórtan élő orosz közösségek pedig biztosították Gluhovszkij számára regénye nemzetközi megjelenését. Persze, e mellett szükség volt egy-két jó ötletre, és megfelelő író stílusra is. Meg megérzésre... Szóval ilyenekre.
A második rész - amely magyarul az invázió nevet is kaphatná - jövő januártól látható az oroszországi mozikban. Tartalmáról előzetesen annyi tudható, hogy Julija - az első rész "hős"nője -, aki az Bondarcsuk előzményfilmjében földönkívüli technológia segítségével menekül meg a haláltól, szóval a hölgy rendkívüli képességekkel rendelkezik. Emiatt a Honvédelmi Minisztérium titkos laborjában vizsgálják őt. A lány képességeit nem csak az emberek tanulmányozzák. A földönkívüli civilizáció vezetői úgy vélik, a lány veszélyes lehet számukra. Ezért egy inváziót terveznek a Föld ellen.
Magam nem túlságosan rajongók az alienes filmekért. A különleges képességű egyedek megjelenését a filmvásznon meg egyenesen rühellem. De az előzményfilm miatt... Hát nem is tudom. Lehet, hogy meg kellene nézni?
Nem tudom rendszer lesz-e belőle - valószínűleg nem, bár ki tudja -, de ismét egy friss alkotás ajánlok az érdeklődők figyelmébe. December 26.-án kerül a mozikba. Mármint az orosz mozikba. A rendező Andrej Kvracsuk, és 700 millió rubelből készült el az alkotás. (Hogy legyen esélye annak, hogy elképzelhessük mekkora összegről van szó, meg kell említenem, hogy kormányunk és a hozzá messzemenőkig lojális Nemzeti Bankunknak köszönhetően 5 forint egy rubel. Nem mindig volt ez így, 2006 előtt 7 forint volt egy rubel, fél évvel ezelőtt pedig 4,5-ért vettem. Száguldó és bővülő gazdaságunk következtében nem csak a dollár-euró relációban tűnik a magyar gazdaság trének, hanem a keleti valuták tükrében is. "Kedvencem" a szerb dinár. Rendszeresen erősödik a magyar forint ellenében. Csak spekulációra tudok gyanakodni. Vigyázat, szarkazmus veszély! Hiszen orosz és a szerb valuta is olyan pénz, amelybe a bennfentesek menekíteni szokták a pénzüket. Egyébként nem az a bajom, hogy erősödik a rubel vagy a dinár, hanem az hogy nem romlanak vissza.)
3 500 000 000 forintnak megfelelő pénzből készült ez a mozi.
És mit kaphatunk ezért?
Napóleon 1812-1813-as oroszországi hadjáratáról szinte mindenki hallott már. Ám arról már kevesebben, hogy a vert sereg, a Nagy Armada, miután elhagyja Oroszországot...
A hős Napóleon otthagyja seregeit az orosz sztyeppén, és rohan vissza Franciaországba. Új sereget kell szerveznie. Ennek két oka van. Az egyik a szövetségesei. Akiket ő kényszerített szövetségre saját magával. A másik a cári sereg. Mert a cári sereg nem áll meg a határnál. Ellentámadásba megy át és elfoglalja Párizst.
Napóleon számtalan legendát kitalál, hogy őt a legyőzhetetlennek reklámozott hadvezért, hogy tudta legyőzni egy primitívnek tartott ország hadserege. Feleki Lászlő élvezetesen megírt háromkötetes Napoleon - a csodálatos kaland című biográfiájában kimerítő ismeretanyagot olvashatunk erről. Nem is térnék erre, most ki.
Miről szól a film?
A Párizst meglátogató orosz csapatok tagjait megérinti a Felvilágosodás szelleme. Megismerkednek az új ideákkal és magukévá teszik azt. Hazatérve saját országuk számára is elérhetővé kívánják tenni eme ideákat. És ezért bármit készek feláldozni...
A film alapja nem fikció. Párizs 1814-es megszállása döntő befolyással bírt az 1825-ös dekabrista felkeléshez.
Nagyon hasonló dolog játszódott le 1945-ben is. A Vörös Hadsereg katonái - az addig hermetikusan elzárt - világukból kiléptek, és megismerkedtek egy másfajta éltettel, mint amit nekik a kommunizmus biztosított. Szinte mindenki várta a reformokat. Biztostóra vették, hogy a győzelem ürügyén Sztálin enyhíteni fog a terroron. Azt gondolták, hogy egy új, másmilyen Szovjetunióban élhetnek majd. De mindez csak vágyálom maradt... Az álmodozók közül jónéhányan - köztük Szolzsenyicin is - a GULAGon józanodott ki. Mind a kommunizmusba vetett hitből, mind a szabadságvárás eszményéből.
Szabadság...
Tolsztoj írja az Anna Kareninában, hogy az oroszok a szabadságot csak külföldön - abban az időben csak Európa jöhetett szóba - tudják megélni a valódi szabadságélményüket.
Van ebben valami. Ezért (is) van tele a világ orosz turistákkal.
Vietnam, Észak-Amerika, a trópusok - a tehetősek célpontjai.
Nekünk az alsó középosztály, valamint még a közepének a közepe jutott... Ne tévesszen meg senkit az ingatlanvásárlásaik. Nem a nagyon tehetős vásárol nálunk.
Moszkvában egy kertesház (nem kell nagy durranásra gondolni; olyan kádár-kocka szintre elég) 80- 100 000 000 (nincs elütve a szám) rubel. Számoljátok át! Aki ott megengedhet magának egy kertes házacskát, annak szinte bagó a pesti ingatlan ára.
Ezzel talán (is) be is vagyunk súlyozva. Gazdaságilag.
Én egyébként kíváncsian várom a filmet, hiszen a témaválasztás miatt esélyünk van arra, hogy egy tartalmas filmet nézhessünk meg. Még akkor is ha Makszim Matvejev - az egyik ügyeletes szépfiú - is jelentős szerepet kapott a filmben. Nem. Igaztalan vagyok. Matvejev igazán jó filmekben szokott szerepelni. Elég ha az Ördögökre, az Anna Kareninára gondolok...
A trailerek alapján arra is jó esély van, hogy a film látványos.
Látvány és tartalom. Kell ennél több?
Remélem, mindkettőt megkapjuk.)))
A film reklám elérhetőségei:
https://vk.com/foxrussia
https://www.facebook.com/foxrussia/
https://twitter.com/foxrussia
http://ok.ru/foxrussia
https://plus.google.com/+foxrussia
http://instagram.com/foxmovies_ru/
Most, hogy elérkeztünk ennek a 2009-es sorozat befejező epizódjához illendő, hogy megismerkedjünk az alkotók neveivel is.
A forgatókönyveket Oleg Kozirev írta.
Szergej Antonov rendezte az animációs filmeket. Olga Botyina volt a segítsége.
Animátorok:
M. Bedretgyinov,
N. Vasziljeva,
L. Malahova,
I. Rahimov,
P. Florov.
Számítógépes effektek és vágás:
A. Burnasev.
Háttér szöveg:
Alekszandr Gruzgyev.
A sorozatot díszítő zenék két zeneszerzőtől származik. Johann S. Bachtól és a francia F. Couperintől.
Az elhangzó Bach művek:
Francia h-moll szvit No.3;
147. kantáta 10. korál "Jesus bleibet meine Freude";
No.14 f-moll Prelude és Fúga 2. részéből a 3. "Levegő" szvitt.
És François Couperin (1668-1733) müvei:
"Les Jumeles" opus 12; valamint a "Les Invalides" opus 11.
A darabokat előadja Ju. Kovaljova.
A sorozat zenéje főként Johann Sebastian Bach műveiből áll. Ugyan mi motiválhatta az alkotókat? Csupán a felhangzó zenemű szépsége, vagy valami más is?
Johann Sebastian Bach..
"aki analitikus gondolkodásának, Istenbe vetett hitének és zseniális dallamalkotó képességének köszönhetően több olyan darabot írt, amelyek a zenetörténelem legnagyszerűbb egyházi művei közé tartoznak." Doris Flexner: the Optimist's Guide to History (New York, Avon Books, 1995)100. idézi Alvin J. Schmidt: Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? (Hetek kiadó, 2017)
Majd így folytatja Schmidt:
"Voltak, akik "az ötödik evangélistának" nevezték. Zenében fogalmazta meg a keresztény teológiát és az evangéliumokat. Bach zenéje erősen lutheránus meggyőződését tükrözi. Hűségesen olvasta és tanulmányozta a Bibliát, és más keresztény írásokat. Halálakor magánkönyvtárában "mintegy nyolcvan könyvet találtak, köztük Luther írásait és a 17-18. század lutheránus alapműveit."... Mielőtt elkezdte volna lejegyezni zenei szerzeményeit, általában ezt írta a lapra:"J.J."(Jesu Juva: Segíts meg, Jézus) vagy az "I.N.J:" rövidítést (in Nomine Jesu: Jézus nevében). A kéziratot pedig így zárta le: "S.D.G." (Soli Deo Gloria: Egyedül Istené a dicsőség) - amely rövidítést már Johaness Tinctoris (1435-1511) reneszánsz művein is látjuk." idézet: Charles Sandford Terry: Bach: A Biography (London:Oxford University Press, 1928)275 forrás: Gerhard Herz: Bach's Religion, Journal od renaissance and barooque Music (1946. június)128 idézi Alvin J. Schmidt: Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? (Hetek kiadó, 2017)
A filmecskében elhangzik a következő sz-öveg: И Иисус сказал слушавшим: "Истинно говорю вам на Небесах больше радуются одному грешнику, который раскаялся, нежели 99 праведникам, которые покаяния не ищут.
Magyarul a felirat: És Jézus ezt mondta a hallgatóinak: "Bizony mondom néktek, a Mennyben nagyobb öröm van egy bűnösön, aki megtért, mint 99 igazlelkűn, akik nem keresik a bűnbánatot.
A раскаялся egyszerre jelenti, hogy valaki megtért (visszatért pl. az otthonába), és azt is hogy valaki bűnbánatot tartott. (A feliratban megtért szerepel itt.)
A покаяния jelentése bűnbánat, gyónás, megvallás, bűn beismerés, metanoia. (A feliratban bűnbánatként szerepel.) Kinek-kinek az egyéni döntésére bízom, hogy ebben az esetben szinonimaként értelmezzük e két kifejezést, vagy nem.
Az elveszett juh példázatát a Lukács evangélium 15. fejezetében találhatjuk.
Pontos helye: Lukács evangélium 15. fejezet 1-7. versek.
Hogy rohan az idő!
Prezentálom hát a harmadik részt is.
Elérkeztünk a következő klasszikus példázathoz. Azt gondolom, hogy ennek a sorozatnak az egyes epizódjaiban szereplő példázatokat mindenki ismeri. Vagy legalábbis szinte mindenki. De azért remélem, hogy tudnak újat mondani ezek a filmecskék.
Ne szégyelljétek! A példázatok nem gyerekeknek szóló történetecskék. Annak idején Platón, Arisztotelész, Szókratész, Pál és Péter apostol (hogy csak a legnagyobbakat hozzam fel példának), ilyeneket hallgatott, ilyeneken gondolkodott.
Egyszerűségük mellett roppant inspirálóak tudnak lenni. Hogyan?
Hát... Hallgasd meg, olvasd el és forgasd az elmédben, a szívedben. Talán éppen akkor, amikor nem várod, akkor fog kinyílni számodra a kincsesláda.
Nincs általános recept.
A régi korok embereinek mégis volt idejük kivárni a pillanatot. Ez a kivárás nem egy passzív dolog. Amikor teszed a mindennapi dolgaidat, de közben - mint ahogy a magvetőről szóló példázatban is hallhattuk, olvashattuk - nem hagyod a szót a földre hullani...
Látod, maguk a példázatok is elmondják, hogy mi a kulcs a megértésükhez. Rajta hát, ne legyünk restek!
Ebben a részben a tékozló fiú történetével ismerkedhetünk meg.
A példázat magáért beszél. Egy kis hozzáfűzni valóm lenne. Csupáncsak azért, mert a mai magyar nyelvben a farizeus szó eredeti jelentése szinte teljesen elhomályosult. Az átvitt értelmű jelentését gondolják sokan standardnak.
Kik is voltak a farizeusok?
Nevük a héber párus szóból ered. Jelentése elkülönülő. Jézus korában nagyon befolyásos vallási csoportja volt. A babilóni fogságból való visszatérés után, nagyon elterjedt vélemény volt, az események kiváltó oka nem más volt, minthogy a zsidóság elhagyta az Örökkévaló törvényét. Magyarán Nem törődtek a Tóra tanításával, és a Törvény áthágásának megígért büntetése, az úgynevezett átkok léptek működésben.
A fogságból visszatértek ezért nagyon odafigyeltek a mózesi törvényre. Kialakul egy olyan vallási iskola, amely azt tanítja, hogy az isteni törvények sérthetetlenségét azzal lehet leginkább megóvni, ha úgynevezett védőkerítést vonnak a Tóra köré. Ez azt jelenti, hogy emberi rendelésekkel szigorítják a mózesit, ezáltal törvénysértés esetén először csak az emberi rendelés van megsértve, és nem az isteni. (Ez persze nem így működik.) Egy idő után, az emberi rendeléseket is egyszintre emelték az isteniekkel. Egy bibliai hasonlattal élve, ez a hozzáállás nagyban hasonlított arra az eseményre, amikor ökrös szekérrel vitték Jeruzsálembe a Frigyládát, és a rossz úton a rakomány erősen imbolygott, és néhány lelkes ember odarohantak és kezükkel megtartották a ládát. E jószándékú tettükkel megszegték a Törvényt. Mintegy hitetlenségükről tettek bizonyságot.
Ha egy törvény Istentől származik, akkor emberi erőfeszítés nem szükségeltetik a védelmére. Megvédi az saját magát. Ha nem... akkor csak egy emberi rendelésről van szó.
A farizeusok egyszerre voltak vallási és politikai csoport is. Nevüket onnan kapták, hogy erőteljesen elkülönültek a társadalom többi részétől. (Magukat egymás között barátok társaságának nevezték.) Önképük szerint - szellemi értelemben - rendkívül tiszták voltak, és kerülték azokat, akik nem tartották be azokat a szabályrendszereket, melyeket ők találtak ki. Hittek a szellemi lényekben, hogy a történelem végén a halottak feltámadnak, és a teljes Tanakot (Ószövetséget) Istentől ihletettnek tartották.
I.e. 2. században a haszidok (Isten hűséges emberei) mozgalmából fejlődötek ki. A(z első) haszid(ok) azok voltak, akik a Makkabeusok korában a szabadságharccal összefüggésben, vallási mozgalomként harcot hirdettek a hellenizáció ellen.
A főpapság a korszak divatos eszmerendszerét fokozatosan átvették.Ez ellen való tiltakozásként a haszidok kivonultak a pusztába és ott éltek. Az elgörögösödés ellen is küzdő Makkabeusok fő társadalmi bázisa voltak. Ezt - mármint az erőszak és a divat által terjesztett hellén kultura elleni fegyveres harcot - IV. Antiokhosz Epifánész "érte" él. Ő az akit a mai napig az antikrusztus előképének tartanak. Ugyanakkor a Makkabeus háborúk alatt a mozgalom meghasonlik, több részre szakad. A haszidokból alakultak ki a farizeusok, az esszénusok, és a qumraniak mozgalmát is tőlük eredeztetik.
A függetlenségi háborúk után a farizeusoknál a vallási élet nagyobb, hangsúlyosabb szerepet kapott, mint a politikai.
Rendszeresen keresték Jézus társaságát, beszélgettek vele, ami arra utalhat, hogy maguk közül valónak tartották, illetve nem találtak kivetnivalót az életmódjában. De keresték is a bizonyítékot arra, hogy azt mondhassák, hogy Jézus nem igazhitű (ortodox) izraelita.
(Mert mindenféle paganista híresztelés ellenére Jézus zsidó volt, és nem párthus herceg. De a nácik árja verziója sem igaz. Az anyukája zsidó leányzó volt, és a halacha {הֲלָכָה, zsidó vallási törvények} szerint ennyi épp elég is a származás megállapításához.)
A templom pusztulása után (i.u. 70) a farizeusok azok, akik a zsidó vallási és nemzeti hagyományt megőrzik. Így nem csak a maszorétikus szöveget köszönhetjük nekik, hanem gyakorlatilag napjaink judaizmusát is.
Jézus földi szolgálata során nem állította soha sem, hogy teológiailag ne lenne igazuk a farizeusoknak. Konfrontációjuk lényege az volt, hogy J.K. szerint a barátok elvesztek a betűtengerben, és épp a könyörületesség - az emberbaráti szeretet - sikkadt el az életükben. Nem értették meg az üzenet lényegét. Az isteni Akaratot betűvel vették körül, és már szinte a betű vált az istenükké. Ez az erős fogyatkozás volt bennük.
A legismertebb farizeus a tarzusi Saul, aki Pál apostol néven vált világhírűvé. Ám ehhez az is kellett, hogy otthagyja a haveri körét, és testvéri közösségbe kerüljön sokakkal.
A Tékozló fiú története Lukács evangéliumában található.
Pontos helye: Lukács evangéliuma 15. fejezet 11-32. versek.
Nem olyan nagy dolog ez azért. Időnként nem árt, ha az ember foglalkozik a képzőművészettekkel, vagy esetleg elmegy egy múzeumba, ahol megismerkedhet mondjuk a technika fejlődésével, vagy népszokásokkal. Az embernek szüksége van arra, hogy kiszakadjon a mindennapjaiból.
Egy érdekes kiállításon voltam. A Nagy Honvédő Háború a képzőművészek "szemüvegén" keresztül. Gyakorlatilag ez volt a kiállítás témája.
Több volt, mint egy háborús festmények egy helyre gyűjtése. A különböző "termekben" különböző időszakokban készült alkotások voltak láthatóak. Festmények a háború első napjaitól... Egészen addig, ahogy az utókor látja mindezen eseményeket. Minden helységben volt egy LCD televízió, amelyen az adott korszakban készült háborús filmből volt egy rövid klip. Ejzenstenjtől (Eisenstein-től) kezdve a Zvezda kétezervalahányas feldolgozásáig... Persze, hogy volt Szállnak a darvak is.
Érdekes kiállítás. Nem tagadom, volt olyan festmény amely megrázott. De ez az amiért foglalkozunk a művészetekkel, nem? A katarzisért... erre az érzésre érdemes időt szánni. És kell is. Hogy ne bunkósodjunk el.
Ezzel egy időben elkészült egy új háborús film is. Bemutatója ez év december 5-én lesz Oroszországban. A film címe: Rzsev. Az előzetes sajtóhírek alapján több mint egy látványos háborús alkotás. Remélem, nem okoz majd csalódáat, ha egyszer "ideér".
Az elmúlt időszak ilyen témájú filmjei nálam nem igazán jöttek be. Se a T-34, se a Panfilov , se a Sztálingád.
Rendben van, látványos filmek. De én nem feltétlen CGI-re vágyom, amikor orosz filmet nézek. Talmi csillogásra ott van a Marvel Univerzum. Például.
Szóval, reménykedem hátha sikerül összekapcsolni végre a tartalmat és a látványt...
Mert volt már úgy, hogy sikerült.)))
Eljött az idő, hogy a 2009-ben készült négyrészes animációs sorozatnak a második részével is foglalkozzunk egy keveset.
De vajon, miért beszélt Jézus példázatokban?
A válasz roppant egyszerű. A példázat nem más, mint képes beszéd. Egyszerű, könnyen megjegyezhető, mégis rengeteg információt tud hordozni. Úgy hogy a hallgatóban maradandóan megmarad. A tudományos előadások során nem árt, ha jegyzetel az ember. Ám, egy jól eltalált példázat örökre meg tud maradni az ember emlékezetében.
Ráadásul a példázatokból lehet tudományos disszertációkat is írni, tehát egyszerre tud szólni minden emberhez. Az más kérdés, hogy kinek mi "jön át", de valami mindenkinek jut.
Mindenki a képességei szerint részesülhet az információból. De a lényeg, hogy részesülhet!
Az üzenet mindenkié!
A magvető példázatát mindhárom szinoptikus evangéliumban olvashatjuk. A következő helyeken:
Máté evangéliuma 13. fejezet 1-9. versek és a 18-23. versek.
Márk evangéliuma 4.fejezet 1-8. versek.
Lukács evangéliuma 8. fejezet 4-8. és a 11-15. versek.
Felirat a szokott helyen.
Kiegészítés
A példázatok szerepéről írtam e kis írás legelején. Az ókorban nagyon népszerű volt ez az oktatási mód. Nem csak a hébereknél, hanem a görögöknél és a rómaiaknál is. De az újkor folyamán sem veszett ki ez a műfaj. Sőt! Talán az egyik legjobb e írás e témában John Bunyan nevéhez fűződik.
Nevezett személyről egy rövid összefoglaló található legsikeresebb könyvének magyar kiadásának hátulján. Sajnos szerző nincs feltüntetve.
"A ZARÁNDOK ÚTJA JOHN BUNYAN (1628-1688) angol író. Nincstelen, írni-olvasni alig tudó üstfoltozó volt. 16 évese korában a parlamenti seregben szolgált, később megtért, és az evangélium bátor prédikátora lett; a restauráció után szakadár prédikátorként 12 évet raboskodott; a börtönbe írta első nagyobb szabású munkáit, s csak utolsó esztendeit tölthette külső békességben. Irodalmi hatások aligha érték. A Biblián és néhány lelki kalauzon kívül könyvet nemigen forgatott. Fő műve " A ZARÁNDOK ÚTJA". Tíz év alatt Angliában százezer példányban kelt el, s száz év alatt kilencvenhét kiadása jelent meg. Még a 17. században több nyelvre, azóta a világ minden fontos nyelvére lefordították. (Magyarul több fordításban is megjelent.) "Talán az egyetlen olyan könyv. amelyet illetően száz év elmúltával a művelt kisebbség fogadta el az egyszerű emberek véleményét." (Macaulay) A műnek nálunk szinte napjainkig tartó népszerűségeét igazolja több neves írónkra tett hatása (pl. Móricz Zsigmond, Veres Péter). John Bunyan halhatatlan álma, amelyet egy börtöncella mélyén írt, az angol irodalom leghíresebb allegóriája lett. Stílusa klasszikus, szépsége időtlen, üzenete örökérvényű. Keresztyén, az örök életet kereső ember, és zarándoklása e világon keresztül, amely tele van veszélyekkel, csábító kísértésekkel, gyötrő bosszúságokkal: példázat..."
A - számomra is - legkedvesebb írásának címe A Zarándok útja. Az egész könyv egy nagy allegória. Úgy hogy a nagyot sok kicsi alkotja. Mindegyik a Bibliából kölcsönvett kép, és kirajzolja egy ember életpályáját. Csodálatos (és tanulságos) olvasmány. Csak ajánlani tudom.
A türelmetleneknek itt megnézhetik a filmes adaptációt. (Ami, ugye ezt szinte felesleges is leírnom, nyomába se ér az eredetinek.):
Egy érdekes orosz minirajzfilm sorozat következik.
A témája biblikus, és egy annyira materialista társadalomra, mint a magyar nagyon is ráfér egy kis hittan.))) Annak idején az általános iskolában az irodalom (és történelem, valamint osztályfőnöki) órákat tartó tanárnő azt mondta, hogy a Bibliát minden művelt embernek ismernie kell. Na most, már csak az a kérdés, hogy mit jelent az ismerni szó.
Azt gondolom, többet mint, hogy az ember a primér szöveget felfogja - bár ez sem kevés. Nem árt, ha az ember néhány összefüggéssel is tisztában van. De ez már egyfajta luxus a mai magyar társadalomban. Annak is örülni kell, ha a primér megismerésre igény van. Bármilyen hihetetlen egyeseknek, a mai orosz társadalom közel sem olyan vallástalan, mint azt sokan gondolják kishazánkban. És most nem csak a népi vallásosságra kell gondolni. (Ide értve nem csak az ősi paganista babonaságot, nem csak a boszorkányhitet, nem csak az ősi szláv mítoszokba vetett hitet, nem csak a kereszténynek tűnő babonaságot, hanem a népi vallásosság modern formáit is. Mint például a jóga, a buddhizmus, az európaizált hinduizmust stb, stb...)
A magyar közbeszédben, köznyelvben már meg van gyökeresedve az irgalmas szamaritánus kifejezés. Szándékosan nem így fordítottam le az orosz címet. Szeretném az esélyét megadni annak, hogy esetleg új fényben tudjon tündökölni ez a jól ismert példázat. Mert megérdemli, hogy ne megszokásból nézzük, hallgassuk, olvassuk. Igazából csak így érdemes a Könyvek Könyvével foglalkozni.
Ahogy a И ближнего твоего возлюби... kezdetű mondatban a blizsnevo szó nem felebarátnak lett fordítva, hanem hozzád közelinek. Ugyanis így lehet hívni rokont, szomszédot... felebarátot. Úgy gondolom, hogy a már-már liturgikus felebarát szó jelentése elhomályosul(hat) előttünk, és a Szeresd a hozzád közel levőket, mint magadat forma ráébreszthet bennünket arra, hogy ki is a mi felebarátunk. Mindenki. Mindenki aki közel van hozzánk. Fizikailag, vérségi alapon, érzelmileg. Mindenki. Mert azt könnyű szeretni, aki távol van. Mert ő "csak" egy emlék, egy idea. A közelvalónak meg folyhat állandóan az orra, idegesíthet bennünket az idióta szörtyögésével... A távolit könnyű, a közelit meg kell szeretni! Hibáival, gyengeségeivel. Mert úgy az igazi!
Ez a példázat tulajdonképpen nem más, mint a Tízparancsolat (עֲשֶׂרֶת הַדִּיבְרוֹת) egyik fontos fogalmának (felebarát) jelentésének tisztázása.
A filmből világosan kiderül a laikus néző számára is, hogy mi a különbség a pap és a levita között. Tehát eltekintenék attól, hogy ezt itt és most részletezzem. Ugyanakkor szeretnék kitérni a szamaritánus és a júdeabeliek közötti különbség megtárgyalására. Azt gondolom, nem felesleges erről disputát kezdeményezni.
Nézzük akkor a történelmi tényeket!
Salamon király halála után - apja Dávid idejében a zsidó királyság a térség egyik jelentős hatalmává vált, gyakorlatilag középhatalommá - válság köszönt az országra. Ennek egyik végső megnyilvánulása a nemzet kettészakadása volt. Két ország: Izrael és Júda, de egy nép.(i.e. 931 körül) A két ország időnként egymás ellen is háborúzott. II. Jeroboám (Jéhu dinasztia) uralkodása alatt élte az ókori Izreal a fénykorát. Ebben az időszakban a két ország területe együtt közel akkora volt, mint a salamoni időben. Ugyanakkor, bár jólét volt Itraelben, morális válsággal küzdött az ország. Erről tanúskodnak Ámos próféta és Hóseás próféta írásai is. Ámos könyváből egyértelműen kiderül, hogy az ország lakóinak szociális helyzete szélsőségessé válik. A csalások, becsapások jellemezték a társadalmi kapcsolatokat.
Jeroboám halála után negyed évszázaddal elpusztult Izrael állama. (i.e. 721)
Júda tovább bírja (i.e. 587). Ám az első zsidó csoportokat már i.e. 587-ben elkezdik Nabukonodozor (605-562 az uralkodásának az ideje) parancsára deportálni. Az előzmény az, hogy két évvel előtte a babiloni király elkezdte Jeruzsálem ostromát. A város bevétele után a Templomot lerombolták. A deportáltakat a Birodalom különböző területein telepítették le. A deportálások több hullámban zajlottak.
Ez volt a babiloniaiak gyakorlata. Szülőföldtől elszakítás, és szétszóratás. Ezzel a cél a nemzeti identitás felszámolása volt. Ekkor azonban nem hurcoltak el mindenkit. A Judeában maradott zsidók fölé helytartó lett kinevezve.
I.e 538-ban Kürosz perzsa király engedélyezi a részleges hazatérést, ami a következő évben meg is valósül. A Biblia állítása szerint ez annak volt köszönhető, hogy megmutatták neki Ésaiás próféta könyvét, amiben név szerint meg van említve a perzsa uralkodó. (A 19. századi bibliakritikusok szerint ez így nem történhetett meg. Azt feltételezték - mivel Isten létezését gyakorlatilag tagadták -, hogy ez a prófécia egy utólagos betoldás a Bibliába. Hiszen honnan tudhatná bárki is évszázadokra előre egy uralkodó nevét? Talán, intuició? Ami egy prófétánál elég gyakori lehet, nem? Ez, mármint a hitetlenség, a proto-Ésaiás, a pszeudo-Ésaiás elméletek alapja.) A visszatérők újraépítik a várost (Jeruzsálemet) és a Templomot (i.e.517). Ekkor van az első dokumentum által említett zsidó-szamaritánus konfliktus is. Ami már ekkor vallási színezetű.
A "probléma" ott kezdődött, hogy a deportálások (mert összesen három volt) után, a hódítók nem hagyták a földet parlagon heveri. Azaz az elhurcolt zsidók helyére betelepítettek más nációkat. Akik hozták magukkal a tradicionális vallási elképzeléseiket is. Így azon a területen - amit ma Szamária néven ismerünk -, nem csak a lakosság, hanem a vallási kultuszok is elkezdtek keveredni.
A visszatérő zsidóság (vallási- és világi) vezetői ezért nem közösködtek a szamáriabeliekkel. (Az 1948.-ban megalakuló Izrael állama a visszatérési törvény alapján állampolgárságot adott a szamaritánus kisebbségnek.) A vallási elkülönülés okán a szamáriabeliek a Garizim hegyen építettek templomot maguknak. (Míg a visszatérő zsidók újra felépítették a salamoni templomot.) A saját templom felépítése okán a jeruzsálemi vallási vezetés szektának bélyegezte meg az északi területeken élőket. Ugyanis a templom mindkét esetben (Garizim, Jeruzsálem) istentiszteleti központnak számított. És központból csak egy lehet... Azért központ.
A szamáriabeliek csak Mózes öt könyvét fogadták el szentírásnak. Bár ennek az Ötkönyvnek a szövege egyes helyeken eltér mind az LXX.-től, mind a maszorétikus szövegtől.
A Garizim hegyi templomot Johannesz Hirkánusz zsidó főpap és fejedelem leromboltatta (i.e.128).
Jézus korában olyan egymillió szamaritánus lehetett, napjainkban (2019) 820-an vannak. Legismertebb képviselőjük Sofi Tsedaka (1975.10.26-) izraeli színművésznő, énekes, politikus. (A Knesszetben 2006-tól a Zöld Párt képviselője volt.)
Végszó
Az utolsó térképen is jól látható, hogy a jerikói úton haladó szamaritánus nem "hazai" pályán közlekedett. Ami annyit jelent, hogy amikor meglátta a sebesültet, tudhatta, hogy igen kicsi annak a valószínűsége, hogy egy vele azonos nációhoz tartozó személyt talált. (Ugyanakkor a levitánál, a papnál pont fordítva volt!) Tehát, nemzeti elfogultsággal sem vádolható. Biztos lehetett abban, hogy egy olyan embert talált, aki... khm... Hogy is mondjam? Egy olyan embert talált, akit hazafias "kötelessége" gyűlölni. Ő mégsem a nemzeti elfogultságára tekintett, hanem az embert látta meg a sebesültben. Egy olyan emberen segített, egy olyan embernek mentette meg az életét, akit tradíciónálisan gyűlölnie "kellett" volna.
