Rendhagyó bejegyzés - Fivérek

A film eredeti címe: 鋼刀
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
kiterjesztése: srt.
















E rendhagyó bejegyzéssel egy újabb "belső sorozat" indul a blogon. Az ötlet nem teljesen az enyém, és eleinte ódzkodtam is ettől. Hiszen orosz nyelvű filmekről, és a hozzá kapcsolható dolgokról találhatóak írások itt.
Végül beadtam a derekamat, és megbarátkoztam a gondolattal, hogy a vosztok fogalmát egy kicsit bővebben értelmezzem. Néhány, rendhagyónak szánt, írás szándékom szerint meg fog jelenni a blogon. Az ötlet nem tőlem származik, mégis az én munkámmal indítok. A bejegyzések egyike sem orosz filmről fog szólni, de valamilyen módon kapcsolódik az orosz, és a szovjet filmgyártáshoz. Mindegyik, kivéve ezt, a legelsőt. Ez a rendhagyók között is rendhagyóbb.
Ugyanakkor a Rendhagyó sorozatban megjelenő filmek feliratának linkjei nem lesznek elérhetőek a Feliratok fülre kattintva.

Már nem emlékszem pontosan, hogy néhány hónappal ezelőtt, hol, milyen körülmények között találkoztam legelőszőr ezzel a filmmel. Az biztos, hogy valamelyik orosz oldalon. Meglepett milyen kevés infó van róla. Az egyik orosz forrás szerint a film 1933-ban, a másik szerint 1935-ben játszódik. Maga az alkotás pontosan nem árulja el magáról, hogy mikori történetet dolgoz fel. Egyetlen konkrét időhatározó van benne: öt év múlva.
Körülbelül behatározható azért a dolog. Az egyik dialógusban szóba kerül, hogy a Hexi-szoroson nem fog átjutni az ellen. Ez a terület Kína Gansu tartományában található. Ez a Selyemútnak az a része, amely a Sárga Folyót, pontosabban annak észak-nyugati vonalát követi. Ez a Tarim medencét (Észak-Kína) köti össze Közép-Ázsiával. Ebből úgy sejtem, hogy a Nagy menetelés (1934-1936) utolsó fázisának vége felé járhat a film.
A másik érdekes dolog, hogy bár egy háborús alkotásról van szó, mégsem árulja el a film, hogy pontosan ki küzd kivel.

Jelenet a filmből.

Az azért sejthető, hogy a vörös ruhacsíkkal ellátott katonák a kínai kommunista hadsereg. Az ellenük küzdők a Kuomintang harcosai (sapkarózsa alapján). Kevéssé ismert hazánban, hogy a kínai polgárháborúban nem két fél küzdött egymással. Mao és Csang Kaj-sek emberei mellett, különböző hadurak is kivették a részüket a küzdelemből. A japánok megjelenéséről már nem is beszélve. Úgyhogy a testvérháború tétje egyszerre volt a hatalom megszerzése, és az ország egységesítése.
Általában elmondható az alkotásról, hogy kevés konkrétumot tartalmaz, annál több lehetőséget ad az asszociációra. És ez az, ami megfogott benne!
Véleményem szerint, sokkal figyelemre méltóbb, mint ahogy első megtekintés után gondolná az ember. Ez egy távol-keleti film. Európai szemmel nem biztos, hogy könnyen befogadható.

Mielőtt internetes ismeretségbe kerültem volna Oldfan-nel mindösszesen két japán filmet láttam. Az írásainak megjelenése ezen a blogon, közvetett módon, kibővítette az ez irányú ismereteimet. Ajánlott, küldött filmeket, és én megnéztem. Kérdezte a véleményemet, közöltem a fenntartásaimat. Ellátott információkkal, amivel a japán kultúra sajátosságainak egy-egy érdekességét mutatta meg. Ezzel kívánta elérni, hogy jobban el-és befogadjam a látottakat. Önszorgalomból elolvastam Arthur Koestler (Keszler Artur, 1905-1983) Japánról, a japán kultúráról szóló könyvét (Lótusz és robot 2.). Ez is sokat segített azután. Nem csak a japán filmek elfogadásánál, hanem ennél a filmnél is. Ott a távoli Keleten annyira másként látnak mindent. Annyira átszövi a képes beszéd, az allegória a kultúrájukat. És ezt a filmet is mintha elsősorban maguknak készítették volna.

Újabban megint rászoktam arra, hogy több részletben nézek filmeket. Ennek egyetlen, prózai oka van. Időhiány. Ám ezt a filmet nem csak ezért láttam darabokban. Az első részlet megtekintése után nagyon nagy esélye volt annak, hogy ez az alkotás is azok közé kerül, amiket soha nem fogok végignézni.
Ennek egyik oka a film látványvilága volt. Nagyon művi az egész. Gyakorlatilag stúdióban vették fel az egészet, és jól megspékelték számítógépes effektekkel.
A színészi munkával nem volt gondom, a szinte mimika nélküli játékon nem akadtam fenn. Oldfan és Koestler után mit várhattam volna?
Az sem volt probléma, hogy gesztikulációval időnként, mikor érzelmeket kell kifejezni, a színészek túljátsszák a karaktert.
Ilyen ez a távol-keleti színház!
A képi világ túlzásait is jól tudtam már venni.
Rég elmúlt az az idő, amikor abbahagytam egy kínai történelmi film nézését, mert a szurdokban haladó karavánt az égből lógó (szemmel láthatóan felfüggesztés nélküli) kötélen lecsúszó harcosok megtámadják.
Ilyen könnyen már nem adom fel!

A filmben lévő jelképek, utalások viszont foglalkoztattak. Jó néhány emberrel beszélgettem ez ügyben. Mindenkitől kaptam egy kicsit kínai ügyben. A harci jelenetekben található természetellenes túlzások, mint megtudtam, teljesen természetes egy távol-keleti filmben.
Egyik ismerősöm mutatott egy 2017-es kínai naptárt. Ajándékba kapta a vásárlása után. Mivel hitük szerint a nevezett év a kakas éve lesz, ezért a falinaptár (indokolatlanul sok) kakast tartalmazott. Nézetem a hónapokhoz tartozó képeket, és ez a film jutott az eszembe. Mert olyan műviek voltak azok a képek! Természetellenesek. Természetellenesen tökéletesre (?) törekedők.
A kép alján fű (közeli kép, látszanak a fűszálak), felette nád (de csak a felső egyharmad, és mind friss zöld), majd víz. A túlparton dombos táj, skandináv típusú házzal. Háttérben magas hegyek. A füvön kakas (ezen a képen szerencsére csak egy darab). Borzasztó. A fiúk jók Photoshopban!
Na, valami ilyesmi ennek a filmnek a képi világa is.
Megtudtam, hogy a film eredeti címe (鋼刀) többet, mást is jelent, mint az angol, és orosz címe.
Nem csak (fiú)testvéreket jelent, hanem pengét, nagyobb kést is. És a filmet ismerve azt kell mondanom, hogy jó lett a címválasztás.

A történet nem túl bonyolult. Mondhatni lineáris. Adva van két testvér, két utcagyerek. Elég sablonos események után elszakadnak egymástól. Katonák lesznek. Az egyikük azt a feladatot kapja, hogy tíz zenész hölgyet kísérjen el Gao városába, ahol azok majd újévi koncertet fognak adni.
A film egyik mondanivalóját tekintve nagyban hasonlít a Harcosok szövetsége című dél-koreai alkotásra. De a kivitelezésben ég és föld a különbség.

Ami számomra igazán ijesztő volt, az a film sugallt üzenete.A filmben nem ázsiai (hanem fehér) karakter kettő van. És bár mindketten csak néhány másodpercig szerepelnek a filmben, mégis ábrázolásuk megalázó. Mindkét karakter prostituált. Az elsővel szemben még negatív érzelmek is indukálódhatnak az emberben. Ez szerintem fontos, mert rajta kívül az összes karakter semleges. Az európai prosti mocskos. (Nem fizikálisan.) A film kétharmadánál egy bordélyba érkeznek a szereplők. Az itt látható örömlányok ugyanúgy semlegesen vannak ábrázolva, mint a film kínai szereplői, de van közöttük egy fehér is. Aki, bár a semleges kategóriába még belefér, a legkihívóbban viselkedik. Ő a "csali", ő a "reklámarc".
Találkoztam olyan véleménnyel, hogy napjaink Kínájában az állami propagandában is, előkelő helyett foglal el a Nagy Kínai Birodalom eszmeisége. A különböző szappanoperák, melyekből hazánkban is vetítenek egyet-kettőt, mind az ősi, császári Birodalomba játszódik. Az ott élő emberek gondolkodásában szeretnék meghonosítani, hogy a kínai civilizáció a legősibb, és legnagyobb. A Kínai Birodalom egyedülálló. A benne élők pedig... Ebbe a vonulatba simán belefér az európid ember lenézése. És szerintem ezért ilyen a filmben az fehér karakterek ábrázolása. Sőt, maga a történet (tekintve, hogy sematikusan ábrázolja az eseményeket) nem is igényelné az európai karaktereket.
A Fivérek című filmben az egymással szemben álló kínaiak, tetteik ellenére, (szinte) tiszteletreméltónak vannak ábrázolva. Egy kivétel van. Egy angol divat szerint öltözködő kínai, aki a burzsujt, vagy a gengsztert személyesíthet meg.

Nem mondhatjuk, hogy a film marginális csoport véleményét fogalmazza meg. Nem, mert a China Film Group Company a legnagyobb filmgyára az országnak, és állami kézben van.

Innen nézve magam részéről jogosnak tartom, hogy a következő amerikai adminisztráció vezetője a legfontosabbnak országa gazdaságának rendbe rakását, és a kínai gazdaság befolyásának csökkentését tartja. Trump már a választási kampányában hangoztatta, hogy fel kívánja mondani a szabadkereskedelmi szerződést Kínával. Ez gazdasági háborút fog jelenteni. Ez egyértelmű. Ugyanakkor hosszú távon ez lehet az egyetlen út az újabb nagy (és rendkívül véres) háború elkerülésére. A történelem folyamán az erejüket vesztett (vagy annak gondolt) birodalmak soha nem adták át a helyüket önként a feltörekvőknek. És Kína egy ilyen feltörekvő. Gazdasági ereje jelentős. Katonailag még nem az, de ha a gazdasága így fejlődik, akkor szükségszerűen a világ legerősebb katonai államává is kell válnia. Hiszen, ha másért nem is, akkor Afrikáját (amely ásványi anyag kitermelésének jelentős részét már most felügyeli - lásd még imperialista terjeszkedés fogalma) meg kell majd védenie.

Propagandakép 2014-ből

Innen nézve, jelenleg úgy tűnik,  a Szovjetunió felbomlása utáni éveket az USA külpolitikusai eltékozolták. A régi reflexeik alapján próbáltak világcsendőrök lenni. Azzal foglalkoztak, hogy Oroszországot körbe szorítsák NATO bázisokkal, és nem foglalkoztak eléggé Kínával. Az ukrán válság kirobbantásával Moszkvát akarták gyengíteni, ám ehelyett a kínai-orosz közeledést segítik elő. A szankciók bevezetést követően megkezdődött a szorosabb gazdasági kapcsolatokról szóló előszerződések megkötése. Ezt figyelmeztetésként is vehették volna. Kína nem engedheti meg, hogy Oroszország összeroppanjon, mert a vezetése tudja, hogy ők lennének a következők.
Napjainkra erősödni látszik azon moszkvai érdekcsoportok befolyása, akik azt szeretnék elérni, hogy Oroszország teljesen forduljon el Európától, és csak Kelettel (Kína, India) foglalkozzon, velük szövetkezzen. Véleményem szerint, ez (is) tragikus eseményekhez vezetne.
Szükséges lenne, hogy az EU és az USA külpolitikai tevékenységét felülvizsgálja, korrigálja. A trumpi megnyilvánulásokból lehet olyan következtetéseket levonni, hogy az USÁ-ban olyan érdekcsoport került hatalomra, amelyik nem feltétlen Oroszországgal kíván elsősorban konfrontálódni. Ez elhozhat Ukrajnában is egy enyhülést. Természetesen nem egyből. Valószínű, hogy az ukrán polgárháború befagy, és ez konzerválhatja az EU gazdasági lehetőségeit is. Politikait nem, mert nincs neki. Még ha vezetői ezt nem is így gondolják. Szóval, az elkövetkező években változások állhatnak be világpolitika főbb irányaiban, de biztonságosabb biztos nem lesz a világunk. Reménykedhetünk, hátha kapunk még egy kis haladékot a következő nagy világégésig. Mindenesetre az egyvilágos álmoknak, úgy tűnik, egyenlőre annyi.
Persze, az sem jó, hogy George Orwell 1984 című könyve egyre inkább nem egy regénynek, nem egy negatív utópiának, hanem prófétikus műnek tűnik. Sajnálatos, hogy (az orwelli értelemben vett) Eurázsiában meghozzák azokat a törvényeket (amelyek szigorúan a mi, és a demokrácia védelmében) elhozhatják a Gondolatrendőrség korát. (Ráadásul a Brexittel tényleg létrejöhetne Óceánia is. Főleg, ha az USA új adminisztrációjával nem fog összedolgozni az EU. Félelmetes!)
Talán tényleg az lenne nekünk európaiaknak a legjobb, ha az USA gazdaságilag újra magára találna. (Az adott ország gazdaságának valós teljesítményét a GDP nem feltétlenül jellemzi hibátlanul. A jólétben hívőknek a figyelmébe ajánlom a Római Birodalom esetét. Nevezett ország viszonylag jó GDP adatokkal rendelkezett, lakosai jól éltek. Főként ha a hunokkal, vízi gótokkal, vandálokkal hasonlítjuk össze őket. Mégis összeomlott a Birodalom azok katonai agresszivitása miatt. A GDP-től függetlenül.)

Nem igazán tudom eldönteni, hogy pontosan mi is lehet a film alkotóinak a célja, mi lenne az ő üzenetük. Két üzenetet is ki tudok belőle olvasni. Két egymásnak ellentmondó üzenetet.
Az emberi kapcsolatok fontosabb az Eszménél, vagy az Eszme fontosabb az emberi kapcsolatnál?
Itt Európában egyszerű a válasz. És ott? Hiszen a piros rongyosnak fontosabb az Eszme. Fontosabb az azonos ideákat vallók közössége, mint a vérségi kötelék. Legalábbis, egészen addig, amíg...
Vagy a filmnek van egy másik üzenete is? Nevezetesen, hogy a múltban volt ami volt, mi mégis egyek (kínaiak) vagyunk! Az Egykína-elv emberekre vonatkoztatott kiterjesztése?
Valószínűleg igen, ha így van, akkor ez az egységes birodalmi nemzettudat propagálása lesz.

Maga a propaganda Kínában több ezer éves múltra tekint vissza. Mégis a 20.században Európától sok mindent átvettek. A kommunista és náci propaganda elemei a hivatalos kínai véleményformálásra nagy hatással volt. A császárság utolsó éveiben (20. század eleje) az európai befolyás jelentős volt az országban. (1896: titkos orosz-kínai szerződés. Katonai szerződés és a Kínai Keleti Vasút koncessziós szerződése. 1897-1898: Német és az orosz érdekszférák elosztása Kínában. Ezek mellett léteztek angol, francia, japán zónák is. 1899: Hay-jegyzék. Az USA is részt kér a tortából.) Ezért, az elégedetlenkedők nem csak az államhatalom ellen lázadoztak, hanem az európai kulturális befolyás ellen is. A mandzsuk (császári család) bukása (1911) után az ország különböző hadurak prédájává válik.
1916-ban véget ér Jüan-Si-kaj diktatúrája, és liberális kormány alakul Kantonban. Az új kormány 1917. augusztusában hadat üzen Németországnak, belépnek az 1.világháborúba. Az 1917-es oroszországi események erősen éreztetik hatásukat Kínában. A két legnagyobb hadúr szövetséget köt, és megdöntik a kormányt. 1921-ben megalakul a Kínai Kommunista Párt. Az országon sztrájkhullám söpör végig. 1924-ben a Koumintang hozzálát egy forradalmi hadsereg létrehozásához. Politikai ellenfeleik is militarizálódnak. Nyílt fegyveres konfliktus tőr ki a két tábor között.1926-ra a Koumintang gyakorlatilag kettéválik. 1927. március 24.-én angol intervenció Sanghajban.

Kínai kommunista kivégzése, Sanghaj 1927

1927-ben fellázadnak a kommunisták Nancsangban. Véres harcok után, gyakorlatilag két nagy fegyveres csoport alakítja jelentősen a kínai belpolitikát. Az egyik a magát nemzeti pártnak tartó Koumintang (KMT, Csang Kaj-sek vezetésével), a másik a Kínai Kommunista Párt.

Szün Jat-szen (1866-1925. A Kínai Köztársaság első elnöke [1912. január 1- 1912. február 14], a Kuomintang egyik megalapítója.] amikor a szovjetek segítségét is igénybe vette (1920), a Nyugat elfordult tőle, és mozgalmától. A nemzeti alapon végrehajtott reform elképzeléseit egyetlen európai hatalom sem támogatta. Utódja a nemzeti párt élén Csang Kaj-sek.
A Koumintang és a kommunisták között a küzdelem közel 50 évig tartott.

1931-ben bekebelezi Japán Mandzsúriát. Miután Sanghajt megtámadják a japánok, a Kuomintang népszerűsége elkezd csökkenni. A hódítók elleni küzdelemből a kommunista párt sokat profitál. Csang Kaj-sek sikeres hadjáratot vezet (1935. október) a kínai Vörös Hadsereg ellen. A Párt rákényszerül a Hosszú Menetelésre. Átcsoportosítja erőit északra.
Érdekes a Hosszú Menetelésre való emlékezés. A 80 000 fős sereg egytizede érkezik meg északra. Kimerülten. Mégis, a propaganda hatására a mai napig nagyon sokak úgy vélik, hogy egy dicsőséges út volt. Mindezt nem lehetett csak hatékony propagandával elérni. 1961-ben két festőművész egy nyolc részből álló festménysort alkotott, ami ezt a túrát mutatja be. Sehol semmi szenvedés, semmi jele a nélkülözésnek, az éh- és fagyhalálnak. Büszke, bátor, jókedvű férfiak vonulnak katonás rendben. Magát ezt az eseménysort napjainkig felhasználja a kínai propaganda. A nehéz feladatok okozta kihívások szinonim eseményeként.
1936 végén megpróbálják elérni, hogy az összes politikai erő egységesen lépjen fel a japán agresszióval szemben. Ám Csang Kaj-sek nem akar egységfrontra lépni, együtt küzdeni Mao Ce-tunggal. A kommunista vezető, és a Koumintang jobboldalának vezetője közötti végső összecsapás a 2. világháború utánra tolódik. Ám az Antikomintern Paktum aláírása (német-japán szerződés, 1936. november 25) után egy hónappal a Koumintang vezetője kénytelen együttműködni Maoékkal.
A gazdasági bajok (1932-1945 között 2500%-os hiperinfláció), a termelés szétzilálódása (háborús pusztítás miatt), az emberi szenvedések, az éhínségek mind-mind politikai veszteség Csang Kaj-sek számára.
Az 1938-as év jelentős katonai sikereket, a december pedig jelentős amerikai pénzügyi kölcsönt hoz a nemzeti párt által vezetett kormánynak.
1940-re a japánok megerősítik kínai, és indokínai pozíciójukat.

A háborús propaganda plakátokon a színeknek nagy jelentősége volt. A vörös a kommunistákat jelképezte, a kék a Koumintangot.
Jól látható, hogy a démoni alak maszkja egy európait mintáz.  A Koumintangot jelképező alak marionett bábukat írányít, akik a kép alsó részén háborús kegyetlenségeket követnek el.
Ez egy japán plakát, amely azt a célt szolgálta, hogy a kínaiakat eltántorítsa a KMT támogatásától. (Azok akik úgy gondolták, hogy túlzás az amit a filmben szereplő európai karakterekről írtam, azoknak szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy egy régi előítéletre, sztereotípiára való "rájátszásról" lehet itt szó. A háborús japán propaganda által sugallt állítás legújabb kori felmelegítése. Persze, egy európai mit sejthet mindebből? Mit tudhat a Távol-Keleten honos előítéletekről?)

Ebből a szempontból, mármint a színek szempontjából, érdekes a film megjelenése is. Mondhatni, szinte fekete-fehér alkotással van dolgunk, ám néhány tárgy (és a vér) színes.
A filmben a visszaemlékezések viszont mindig színesek.

A KMT jelképrendszerében a kék égen világító nap jelképezte a szervezetüket.

Ezért is jelenik meg a kínai kommunisták plakátjain Mao, mint nap.
A párt vezetője elfoglalja, kisajátítja azt a pozíciót, amit a nemzeti párt magának tartott volna fenn. Maoék plakátjainak fontos üzenete a nép, és a kínai Vörös Hadsereg katonáinak kapcsolata. Azt sugározzák a plakátok, hogy azonos osztályhoz tartoznak, azon körülmények között élnek, éltek a harcosok, és a köznép.
Kapcsolatuk szimbiózison alapul. Ez azért közel sem felelt meg a történelmi tényeknek. Hiszen a polgárháború alatt a vöröskatonák is ugyanúgy viselkedtek (raboltak, öltek, fosztogattak, erőszakoltak), mint ahogy háborús körülmények között elő szokott fordulni.

A filmben, cselekedetei alapján, talán egy fokkal emberségesebbnek tűnhet Tiencsin, mint a bátyja. Ám a pátosz mögött mindkét esetben ott van a keleti emberek hagyományos elképzelése, viszonya a a halálhoz. Ami a morális értékrendet is mássá teszi. Úgy érzem, hogy a film furcsaságai ellenére érdekességgel, tanulsággal szolgálhat számunkra is.
A felirat letölthető innen.

Furcsa lehet egyeseknek, hogy egy az orosz filmekkel foglalkozó blogon miért kapott helyett egy 2016-os kínai film. Egyrészt azért, mert a magyar felirat az orosz közvetítéssel készült. Voron nekiállt, és elkészítette a fordítást, amit felhasználtam. A Batafurai team & SOUND-GROUP release csapat szinkront is csinált a mozgóképhez, és így terjesztik, terjesztették.
Másrészt az, hogy főként a 20.századi orosz történelem kapcsolódik a kínaihoz. Nem csak a novemberi pétervári események voltak hatással Kínára, hanem nagyon sok orosz menekült is oda a Polgárháború alatt. Paszternák Zsivágójában olvashatunk erről is, mint egyes szereplők lehetőségéről, de talán Nina Fedorova az, aki a keleti emigrációról szívbemarkoló módon írt. Az 1940-ben megjelent Семья című regénye (amit magyarul már 1942-ben, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt kiadásában, Atyuska árvái címmel kézbe vehettek kis hazánkban) egy családról szól, akik a politikai változások miatt Kínában telepednek le. Egy panzió üzemeltetéséből próbálnak megélni. Élik az emigránsok megszokott életét, ám a történelem nem hagyja nyugton őket. A körülöttük zajló változások hatással vannak az ügyfélkörükre, és így rájuk is. Szerintem a legdrámaibb a könyvben nem is az ami le van írva, hanem ami nincs. Csak ajánlani tudom az elolvasását!

Nyina Fjodorova

Az írónő 1895-ben született a Poltavai Kormányzóságban található Lohvicában. Teljes neve Antonyina Fjodorovna Rjazanovszkaja.
Gyermekkorát a Bajkál vidékén töltötte. Szentpéterváron diplomázik le történelem-filológia szakon. A novemberi forradalom után elhagyja hazáját, és Harbin városába (Észak- Kína, Heilongjiang tartomány fővárosa) költözik. Itt orosz nyelvet, és irodalmat tanított a helyi gimnáziumban. 1923-ban hozzámegy Valentin Rjazanovszkij történészhez. (Két fiú gyermekük születik, mindketten történészek lesznek.) 1936-ban a család átköltözik Tiencsinbe (Hopej tartomány, negyedik legnagyobb város Kínában), majd 1938-ban tovább mennek az USÁ-ba.
Leghíresebb regénye (Atyuska árvái) 1940-ben jelenik meg angolul. Saját maga fordította le. Az orosz nyelvű kiadás 1952-ben jelenik meg először, New Yorkban. A kézirat orosz nyelven íródott, de mert csak latin betűs írógépük volt, ezért angolos átírással megírva.
A könyvet nagyon jól fogadta az orosz emigráció. Következő regénye (Дети) 1958-ban jelenik meg Frankfurt am Mainban. Ezen kívül még két regényét (Театр для детей , 1964; Жизнь, 1966) adják ki. Szinte élete végéig tanított a University of Oregonon. Élete utolsó éveit San Franciscóban töltötte. 1985-ben Oaklandben hal meg.

Sok sikert a könyvhöz, sok sikert a filmhez!