Feliratok

Rögös út vezet a csillagok közé

A film eredeti címe: Через тернии к звёздам
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.
















Nem sokkal a Nehéz istennek lenni című filmhez készült bejegyzés után megkérdeztem Oldfant, hogy melyik mű legyen a következő? A válaszában ezt a filmet ajánlotta.
Megnéztem és nem találtam utána szavakat. Számomra a sci-fi eddig főként olyan idegen lényes, lövöldözős, kicsit western – kicsit háborús filmeket jelentett. A Csillagok háborúja, Alien, Serenity, Star Trek szerűségeket. Ez a film nem ilyen. A klasszikus „felállást” tapasztaltam: látszólag a jövőben játszódik, de a mának szól. Lehet rajta filózni, elgondolkodni. Ha az embernek van erre affinitása.  A díszletek kicsit ódivatúak. Érdekes látni, hogy 1980-ban hogyan képzelték el a 23. századot. A szereplőket körülvevő világ szerintem egy kicsit hetvenes évek végi, kicsit futurisztikus design. Persze nem a magyar készítésű Pirx kapitány kalandjai című sorozat díszleteire kell gondolni! Minden kor a maga stílusa szerint képzeli a távolabbi jövőt. Az alkotás természetesen nélkülözi a modern számítógépes grafikai trükköket, ugyanakkor rendkívül ötletes megvalósításokat találtam benne. Az egész film egy szóval: Érdekes! Maga a történet, a mondanivaló és a megvalósítás is.
A történet úgy kezdődik, hogy egy idegen lények által épített űrhajó kerül a földi hatóságok látóterébe. Az űrhajón találnak egy humanoidot, akiről kiderül, hogy klón.
Na, itt álljunk meg!
Amit ki lehet hozni morálisan ebből a helyzetből azt ki is hozzák az alkotók. Szabad az áthallás a klón és emberek közötti viszony ábrázolásakor. Gondolhatunk a különböző emberi rasszok egymáshoz való viszonyától kezdve a klónozás etikájáig sok mindenre!
Amikor néztem a filmet arra gondoltam: Megvan az alkotás fő üzenete! Ezt már nem fogják überelni!
De tévedtem.
Ennél sokkal többről szól ez az alkotás. Nagyon nehéz úgy írni róla, hogy az ember „ne lője le a poént”. Azért megpróbálom. Szóval nem merül ki ennyivel a film mondanivalója. Ahogy haladunk előre az eseményekben arra eszmélhetünk, hogy a mozi hősei egy űrhajóval elindulnak egy öko-katasztrófa által sújtott bolygó, a Dessza, megsegítésére. Ahogy néztem a filmet egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a bolygó valójában a Földet személyesíti meg. Egy bolygó, melyet egy szűk csoport halálra ítél azért, hogy gazdasági előnyöket szerezzenek maguknak. Egy bolygó ahol a rajta élők életkörülményeit alárendelik az uralkodó gazdasági érdekcsoport érdekeinek, melynek lakói egy önpusztító sorsközösség tagjai. De nem egy „zöld” filmről van szó! A környezetvédelmi csoportok is megkapják a magukét. Hiszen a filmben egyértelmű utalás is elhangzik arra, hogy a környezetvédelmi akciók mögött is ott lehet a gazdasági lobbi érdekérvényesítő ereje.

Szóval szerintem egy rendkívül szerteágazó, érdekes mondanivalójú művel van dolgunk. Nem egy buta űr-western ez. Hanem egy nagyon jó film. Nem véletlen, hogy kultikus alkotás lett belőle.(Találtam olyan oldalt az interneten amely a film azon dialógusait tartalmazza amelyek ma már a szájhagyomány részévé váltak. Egy sorban a Fivér-rel, vagy a Fekete Macska Bandájá-val.)
Érdekesség hogy az IMDB értékelése egyáltalán nem magas (4,7), de a Kinopoiszk (gyakorlatilag ez az orosz IMDB) olvasói igazán értékelik (7,34) a filmet.
Persze önmagukban ezek a viszonyszámok nem sokat jelentenek. Legalábbis szerintem.
Itt az idő, hogy megismerkedjetek a felirat készítőjének, Oldfannak a gondolataival:
Per aspera ad astra" - veretes, klasszikus mondás, úgy illik, hogy hasonló mozi társuljon ilyen címhez. Ez feltétel nélkül teljesül, pedig korántsem volt egyszerű összehozni. Kezdve ott, hogy az 1980-as évekre bizony alaposan megkopott az egykor remek szovjet stúdiók eszköztára. Ekkor már az amerikai filmesek fényévekkel jártak előttük a lehetőségekben, hogy stílusos próbáljak lenni. A csillagháborús verseny már kivesézte az anyagi lehetőségeket a szovjet hadseregnél is, nemhogy holmi művésznépségnél, akiket egyre inkább gyanakodva figyelt a hatalom, lévén, hogy mindenféle gyanús eszmék bukkantak fel a köreikben. Például az, hogy rosszul állnak a dolgok. Ilyet akkoriban még nem volt tanácsos megfogalmazni.
Valahol a távoli jövőben, az egyesült Föld korában, ahol  mindennapos dolog az űrutazás, miként az is, hogy felnőtté vált emberiség mások segítségére siet, egy űrben sodródó hajóra bukkan az őrjárat. Csupán egy túlélő akad rajta. Nija, a különös megjelenésű lány, nem kevésbé különös képességekkel rendelkezik. Érthető, hogy a földi tudósok egy része tanulmányozni szeretné, míg mások otthont kínálnak a sok próbáltatáson átesett idegennek. Olyan világról érkezett ő, amely végpusztulás szélén áll. A bolygó felélte az összes tartalékát, nincs már fű, mérgezőek a vizek, sőt, a levegőt biztosító maszk szintén kiváltság dolga. Kivéve, ha fizetnek érte...
Miután a pénz igen kevéssé csordogált, a filmeseknek valamivel ellensúlyozni kellett a hiányát. Természetesen eredeti ötletekkel. Nagyot alkottak. A mozi számos olyan dolgot vet fel, ami mára közismertté, sőt, alap problémává lett, de akkoriban előre mutatóak voltak. Ilyen a környezet szennyezés, ami persze már fel-feltűnt néha, de itt nem holmi szeméttelepről, vagy vízszennyezésről szól a fáma, hanem egy teljes planéta pusztulását vizionálják. Szerencsére kínálnak mellé nagyívű, valódi sci-fibe illő ellenszert. A genetikai manipuláció felvetése pedig tényleg korát megelőző volt. A főszereplő hölgy nem profi színésznő, ám a robotszerű viselkedése segíti az esetleges képzettségi hiányokat eltüntetni. Viszont a háttere miatt csak furcsa, de nem hiteltelen így sem. Sőt, tulajdonképpen az egyik legerőteljesebb női karakter a fantasztikus filmekben, amelyek ezen a téren bizony nem jól állnak. Barbarella vagy Leia hercegnő ugyan közismertek, szemet hizlalóak vagy aranyosak, de hogy valóban eredetiek lennének, az túlzás.  Talán csak Ripley az Alien filmekből, akire azt mondanám, hogy igazi karakteres hősnő. A mozi fölöttébb hangulatos, végig van atmoszférája, mondanivalója. Csupán kevés speciális effektet alkalmaznak benne, de azok jók, és ami még jobb, csak akkor élnek velük, amikor a történetben igazán létjogosultságuk van.. Helyenként nyomasztó a vízió, mégis képes optimizmust sugározni, ugyanakkor érzékelteti, hogy egyszerű és áldozatmentes megoldások a jövőben sem várhatóak. A jövőkép eredeti, de nem idegenszerű vagy a ma emberétől távol eső. Apró részletek hozzák közel a nézőhöz az új világot. Van munka mánia miatti házastársi összezördülés, elrontott házasság, válás, fiatalkori szeleskedés, de akad megbecsült szaktudás, feltárásra váró rejtélyek a múltból. Nem egyoldalú a tálalás. Rövid, de remek humoros mozzanatok oldják a kellemetlen pillanatokat. A frissen végzett kadét lekési az első űrhajóját, így átkerül gardedámnak egy idegen bolygó tudósához - "aki" egy polip. Viszont rigolyásabb, mint bármely egyetemi professzor. Az autogramgyűjtő robot pedig telitalálat.
Ellenpontnak ott a saját haszna érdekében akár a szülőbolygóját sem kímélő üzletember, de kapnak szépen a politikusok is. A mozi két részes. Az első fele nagyrészt a Földön játszódik, teli jó ötletekkel, de az igazán hatásos az, amikor átmennek a megmentendő világba. Az igazi látomás. A szovjet fantasztikus mozik készítői teljesen más úton jártak akkoriban, minta nyugati világ filmesei. A Solarist, Sztalkert, A halott ember leveleit említeném, mint eszmei vonalat, de ez a film merőben más a megvalósításban, mint azok.  Eltér attól, amit akkoriban kínáltak, s van egy olyan gyanúm, a mostani mainstream választékot kedvelők pedig végképp nem fogják szeretni. Ez ugyanis intelligens mozi, az 1980-as évek termésének egyik leginkább figyelemre méltó alkotása, ami a szemnek szánt jeleneteken túllép, beleérző képességet pedig elvár a nézőtől. Ezért olvasható pár nagyon ostoba kommentár róla a Interneten azoktól, akik semmit nem fogtak fel az üzenetéből, csupán a megszokott kliséket várták.
A mozi eléggé problémás darabbá lett a bemutatása után. Ugyanis az alkotók titokban  betették a kópiákra, a stáblista végére, hogy a pusztuló Dessza bolygó képeit külön kialakítás nélkül vették fel a Szovjetunió területein. A cenzorok hamar eszméltek, a szöveg eltűnt, majd pár nap után maga a mozi sem volt már műsoron. Soha többé, amíg tőlük függött. Csak a szovjet birodalom szétesése után kerülhetett a nagyközönség elé.  A rendező fia 2001-ben kiadott egy képileg felújított, viszont erősen megvágott, néhány, eredetileg kimaradt jelenetet tartalmazó új változatot. Azt nem láttam, de volt aki igen. Azt írta nekem, csupán a képminőség feljavítása mondható előrelépésnak. Hiányoznak a kinyisszantott részek, amik viszont annak idején nem kerültek be, nos, nem véletlenül maradtak ki. Inkább az eredeti ajánlom. Orosz oldalakon hozzáférhető. To The Stars By Hard Ways címmel magyar felirat létezik a 2 CD-s változathoz.

Nagyon nehéz Oldfan leírásához bármit hozzátenni.
Annyit azért pontosítanék, hogy nem a csillagháborús verseny (az egy kicsit később volt), hanem az afganisztáni háború és az olimpiai építkezések költségei miatt jutott (sok minden mással együtt) erre a filmre is kevesebb pénz. Én úgy gondolom, hogy az alkotók ötletességgel pótolták a pénzhiányt. Egyik kedvenc jelenetem, „effektem”, a tésztagyúrós rész! De a biomassza fortyogásának megvalósítása is tetszett.
Az Oldfan által említett film végi felirat, amit végül  a cenzúra elintézett a következő volt: „Все кадры мёртвой планеты Десса сняты на Земле сегодня“, „A Dessza halott bolygón készült összes felvétel a mai Földön vették fel”. Az eredeti verzió zenei motívumai feltűnnek  Alekszej Ribnyikov (ő a film zeneszerzője) Junona és Avosz operájában is. A felújított változatban már a film legtöbb zenéjét (nem mindent, például a főcímzenét sem) lecseréli a rendező fia.

De elég a fontoskodásból:
Ezt a filmet látni kell!
A film üzenetgazdagsága garancia arra, hogy hosszan tartó diskurzus tudjon kialakulni róla baráti társaságban. Így hát: Kalandra fel!

A két részes verzióhoz a felirat itt található meg.
A felújított változathoz pedig itt.


4 megjegyzés:

  1. Időközben sikerült megnéznem a rendező fia által modernebbre vett változatot. Azt kell mondjam, ezúttal jót tett a mozinak az átalakítás. Szebb lett képminőség és korszerűbb a zene. Az egykoron kimaradt, de mára ügyesen digitalizált rövid űrképek erősítik a történet hangulatát. De kulcsfontosságú az a tény, hogy az eredeti üzenet mit sem változott. A film rövidebb, feszesebb tempójú, a mai néző igényeihez igazított. A feliratot az új változathoz is hozzá igazítottam.

    VálaszTörlés
  2. Ehhez a felújított verzióhoz tudna valaki egy release címet mellékelni? Vagy milyen néven lehet kutakodni utána?

    VálaszTörlés
  3. http://rutor.org/torrent/242480/cherez-ternii-k-zvezdam-1980-dvdrip-avc-novaja-versija

    VálaszTörlés