Dzsungel

A film eredeti címe: Джунгли
A felitar tulajdonságai:
FPS:23,976
kiterjesztése:srt.

Különböző "igényeikkel" megkeresnek időnként egyesek. Ezek rendkívül udvarias levelek szoktak lenni. Mindenkinek van kedvenc műfaja. Természetes, hogy szeretnének ilyen filmekhez feliratot.

Nem életvitelszerűen készítek feliratot. Nem ebből élek. A szabadidőmet áldozom erre. Mondjuk azt, hogy most ez a hobbim. És ez behatárolja azt, hogy mennyi időt tölthetek el ezzel. Ebből az követ-

kezik, hogy ha akarnám se tudnák mindenki kérését figyelembe venni. Mikorra elkészülök egy fel-

irattal, körülbelül „elegem” is lesz belőle. Ezért soha nem készítek hasonló filmekhez feliratot egy-

más után.

A sorozatokra ez hatványozottan igaz.

Az első ilyen próbálkozásom a Viharkapu volt. Talán a második közepénél, azt mondtam magamnak, hogy: Na ennyi. Most valami mással kell foglalkoznom.

Egy kis kitérő után folytattam.

Húúú, ezt a kifejezést hogyan is fordítottam le régebben? Melyik is volt az a jelenet?

Többször is ilyen gondolatok jutottak közben az eszembe.

Ekkor elhatároztam, hogy sorozatot csak egyben, „egyhuzamban” szabad elkészíteni.

A csapatnak (Brigada), már így kezdtem neki. Egy nyár ráment az első felirat verzióra (hívjuk nyers-

fordításnak). Bár közben többször is az apátia kerülgetett, mégis befejeztem. Az, hogy nem maradt félbe az a projekt a makacsságomnak köszönhető. Nem mintha nem kedvelném azt a televíziós eposzt. Mert kedvelem. Amikor a felirat készült akkor is kedveltem. Csak volt, hogy úgy éreztem a felirat készítése közben, hogy ez már sok.

Ennek ellenére januárba belekezdtem egy újabb tizenkét részesbe… (Terveim szerint a közeljövőben közkincsé teszem. Gyakorlatilag már csak az ismertetőt kell befejeznem.)

Nem tudom, hogy ilyen hosszú alkotásokba belekezdek-e még egyszer…

(Pedig ott van még a Birodalom bukása is…)

Szóval igyekszem egymás után különböző karakterű filmekkel foglalkozni.

A történelmi film „áradatot” törte meg ez a film.

Teljesen véletlenül találtam rá.

Nem szabad nagy ambíciókkal elkezdeni ezt a filmet. Nem kell tőle sokat várni.

Csak szórakoztatni akarnak az alkotók.

Kikapcsolni, és egy álomvilágba elvinni.

Adva van két fiatal. Marina Szokolova (akit Vera Brezsnyeva alakít), és Szergej Guscsin (őt Szergej Szvetlakov alakítja).

Romantikus körülmények között megismerkednek…

Majd megházasodnak, és az idő múlásával (három év) elmúlnak a „mézeshetek”.

Kiderül, hogy Szergej egy munkamániás, és ezt Marina nem igazán tolerálja egy idő után.

A konfliktus alapja a nő és a férfi közötti különbség.

A férfi aki csak a célra tekint (ebben az esetben ez a munkája), és a nő, aki „elveszik” a részletekben. A nő úgy érzi, hogy a férfi életében háttérbe szorult, pedig „csak” a férfi tipikusan (éretlen) férfi módjára gondolkodik, viselkedik. A férfi elfelejtkezik a részletekről (a másikkal való törődés), csak a munkájának él. Egy célú, egy ügyű. Együgyű.

De van kiút!

A közös program, a közös nyaralás!

Természetesen ebből csak akkor lesz valami, ha a nő a sarkára áll...

Hiszen a férfi egy ügyű...

Ebből az „alaphelyzetből” indul ki cselekmény.

Mielőtt bárki megijedne, nem egy komoly drámai filmről van szó.

Nem. Ez egy könnyed alkotás, amit a készítők hat éves kor felett ajánlanak mindenkinek.

Én magát ezt a 6+-os besorolást túlzásnak érzem...

Bár, ki tudja?

A teljesség igénye nélkül íme a film szereposztása (a két főszereplőt kivéve):
Marina Djuzseva - Ljubov Alekszejevna, Marina édesanyja,
Alekszandr Polovcev - Viktor Sztyepanovics, Marina édesapja,
Mihail Jefremov - Vagyim Vagyimovics,
Irina Medvegyeva - Ira, Marina barátnője,
Alekszandr Makogon - Vovka, Szergej barátja, és munkatársa.

A film orosz-ukrán koprodukcióban készült. Az egzotikus jeleneteket Thaiföldön vették fel.

Zvezdi avtoragyio 5

A film női főszereplője Vera Brezsnyeva. Ebben a blogban a Nyolc első találkozás cím film kapcsán már említés lett téve (Ez egy nagyon jó kis vígjáték!) róla...

Én "személyesen" olyan 2005 körül találkoztam először a művésznővel. Egyszer Igor barátom, a szokásos ajándékai mellé, az édesség pakkba becsomagolt egy CD-t is. Az Zvezdi Avtorágyió 5 című gyűjteményes albumot. Mit tesz ilyenkor az ember?

Hát beteszi a lemezt a lejátszóba, és elkezdi hallgatni...

Közben elkezdtem olvasgatni a lemezen található információkat.

Olvasgatás közben megakadt a szemem az egyik előadó formáció nevén. Via Gra. Kiderült, hogy ez egy igen népszerű lánycsapat. Óóó! Csak ennyire futotta? Hűha, nem álltak sorba kétszer amikor a fantáziát osztották!- gondoltam.

Ennek a formációnak volt az egyik tagja Vera Brezsnyeva, és ennek a filmnek is ő az egyik főszereplője, így hát illik néhány mondatot szánni a művésznőre...

Vera Brezsnyeva…

Vera Galuska, iskolai tablókép

1982. február 3.-án született az Ukrán SzSzK területén található Dnyiprodzerzsinksz-ben. Ekkor még nem hívta senki Brezsnyevának. Vera Viktorovna Galuskának nevezték (oroszul, Вера Викторовна Галушка ), vagy Vira Viktorivna Galuskának (ukránul, Віра Вікторівна Галушка ) . Művésznévként vette fel a Brezsnyeva nevét. Így vált ismerté Ukrajna (Віра Брежнєва), és Oroszország (Вера Брежнева) szerte. Édesapja Viktor Mihajlovics Galuska ( orosz és ukrán szülők gyermeke) egy Dnyeper menti vegyi üzembe dolgozott. Ott, ahol az egészségügyi végzettségű, orosz származású Tamara Vityalevna is. Aki Viktor Galuska felesége lett. Négy lányuk született. A legidősebbet Galinának nevezték el, a másodikat Verának és a két legkisebbet (akik ikerek, és 1985-ben születtek) Anasztáziának és Viktóriának. A család később a Kijev közeli Boriszpol-ba (ukrán nevén Boriszpil-be) költözik.

Vera a Dnyipropetrovszki Vasúti Főiskolán végzett mint közgazdász.

2002. novemberében egy válogatáson bekerül a Via Gra nevezetű popformációba (Aljona Vinnicka távozása után vele pótolták az „űrt”.).  2003-ban már a Via Gra formáció az új felállásban jelent meg:  Nagyézsda Granovszkaja, Anna Szedokova, és Vera Brezsnyeva. Vera egészen 2007 végéig a lánycsapat tagja lesz… Sikert sikerre halmoznak, az orosz nyelvterület egyik első számú kedvence lesz a csapat. Vera Brezsnyeva személyes karrierje is beindul. A orosz nyelvű Maxim magazin olvasói a 2007 legszexisebb nőjévé választják.

A Via Grá-ból való kiválása után szóló karrierbe kezd. De nem csak a zenei színpadot célozza meg, hanem a film világával is kacérkodik. Főként romantikus vígjátékokban láthatjuk őt.

A Szerelem megmenti a világot borítója

2010-ben a „Szerelem megmenti a világot” című albuma Arany Gramofon díjat kap.

Bár a népszerűséget és a sikert megtalálta, magánélete ennek ellenére (vagy éppen ezért) elég „aktív”-nak nevezhető. Hiába, a siker és a boldogság nem mindig jár kéz a kézben…

Szonya nevű lánya 2001. március 30.-án született. A kislány édesapja Vitalij Vojcsnko. Vitalij és Vera néhány évig éltek együtt házasként.

2006. novemberében, Vera és egy ukrán üzletember, Mihail Kiperman házasságot kötött. Az ifjú feleség fel is vette a férfi családnevét.  2009. december 17.-én megszületett Szara lányuk. A házasság hivatalosan is véget ért, amikor 2012. októberében a bíróság kimondta a válást.

2013 februárjában felröppent a hír, hogy viszonya van Máriusz Weiszberg rendezővel, de Vera Brezsnyeva cáfolta ezt az állítást.

A film másik, férfi főszereplője Szergej Szvetlakov.

1977. december 12.-én születetett Szverdloszkban. Édesapja Jurij Venediktovics Szvetlakov vezetőként dolgozott egy malomipari üzemben. Édesanyja, Galina Grigorjeva Szvetlakova mérnökként dolgozott a szverdloszki teherpályaudvaron. Van egy bátyja is, Dimitrij (1970.ben született), aki egy ajándékboltot vezet.

Szergej a jekatyerinaburgi gimnázimba kitűnt a sport iránti szeretetével. Az iskolai futball, kézilabda csapat oszlopos tagja volt. A tanulmányai befejeztével azonban nem a sport karrierje indult be. Pedig az egyetemi évek alatt is szoros kapcsolatban volt a sporttal. Időnként túl szoros is volt ez a kapcsolat. A tanulás rovására ment. 2000-ben diplomázott az Uráli Egyetemen.

Iskolai tanulmányait befejezve is az egyetemen maradt, és edzői feladatot látott el az egyetemi sportcsapatánál.

Moszkvába költözik, és társaival forgatókönyv írással foglalkozik. E csapat nevéhez kötődik az orosz Comedy Central elindítása is. A csatorna sikereiben műsorvezetőként is kivette a részét. Anyagi életét tekintve szerencsésnek mondható (például 2012. novemberében egy kétemeletes házat nyert), ám a magánélete nem annyira. Első feleségétől, Júlia Szvetlakovától (akivel még az egyetemen ismerkedett meg, és együtt költöztek Moszkvába) 2012-ben elválik. E kapcsolat gyümölcse lánya Anasztázia (2008.december 12.). A kislány véletlenül épp azon a napon született, mint az édesapja.

Jelenlegi társa egy fiúgyermekkel (Ivánnal) ajándékozta meg.

A filmhez tartozó felirat megtalálható itt.

Tavaly az egyik bejegyzésben "ígéretet tettem", hogy néhány feliratot revideálni fogok.
Ennek elsődleges oka az, hogy amikor elkezdtem feliratokat készíteni, akkor a "gyorsan-sokat" koncepció "melléktermék"-eként bizony-bizony ilyen-olyan hiányosságai is lettek egyes feliratoknak.
Elkészültem az egyik nagy kedvencemmel (aminek a feliratával "annak idején" elég hamar elégedetlen is lettem). Több mint három napot szántam rá...
Nem csak az időzítéseket pontosítottam, nem csak átszerkesztettem, átfogalmaztam felirattáblákat, hanem a fordításon is sokat csiszoltam. Úgy gondolom, hogy sokkal jobb lett a felirat, mint volt.
(Az egyik jelenet fordításakor sokat gondolkodtam, hogy a Csiburáska nevet minek fordítsam le. Akkor a "mackóm" megoldást választottam. Most ezt is átírtam, az eredeti bábfigurára való utalást hagytam meg. Ma már ezt a megoldást tartom célszerűnek.)

Ja, és hogy ez melyik film?
Hát Amiről a férfiak beszélnek!

Tudjátok, a feliratot megtaláljátok itt.


A Mása és a Medve legújabb részeihez (35.-36.) is elkészítette Amundsen a feliratot. Megtalálható itt.
A 36.rész Amundsen által készített felirata ez.
Köszönöm, köszönjük! 

 

Katasztrófa földön-égen

A film eredeti címe: Экипаж
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.


















Nem is olyan régen közölte Amundsen velem, hogy a következő film, amihez feliratot készít
az a Katasztrófa földön-égen című 1979-es szovjet film lesz.
A film műfaja benne van az alkotás címében. Katasztrófafilm.
A készítő választásában közrejátszott az is, hogy annak idején, mikor ezt a filmet a magyar
mozikban játszották, nagyon tetszett neki ez az alkotás.
Számomra teljesen ismeretlen műről van szó.

Amundsen: Alekszandr Mitta 1979-ben rendezte meg ezt a nagyszabású, nagy költségvetésű filmjét. A film létrejöttében fontos szerepet játszott, hogy az akkoriban igen népszerű amerikai „Airport” alkotások híre a Szovjet-
unióba is eljutott, maguk a filmek viszont nem kerültek vetítésre. Hiánypótló alkotásnak is tekinthető tehát az „Ekipazs”. Csak belföldön több mint 71 millióan nézték meg, ami minden idők hatodik legnagyobb nézettségét jelenti az egykori Szovjetunióban. A film 1980-ban és 1981-ben is díjat nyert különböző szovjet és külföldi fesztiválokon. Érdemes megemlíteni, hogy a film zeneszerzője Alfred Schnittke, szintén díjat kapott a filmzenéért.
A film exportja is jelentős, Magyarországon 1981-ben mutatták
be a mozik, „Katasztrófa földön-égen” címmel.

 Ahol én felnevelkedtem, abban a kisvárosban
egyetlen egy filmszínház üzemelt. Havonta, a
matinékat is beleszámolva, olyan tíz-tizenkét
alkotást lehetett megtekinteni. Azokat is több
hónapos „késéssel”. Már a budapesti bemutatók
időpontjához képest. Ekkora „választék” mellett,
egyáltalán nem különleges dolog, hogy hiányos
ezen időszakban készült filmek ismerete
számomra. Erről az alkotásról még csak hallani
sem hallottam ez eddig.
A televízió sem töltött be akkora szerepet az
életünkben, mint napjainkban jó néhány
embernek (Bár már ebben is van változás, hiszen
sokak életéből kezdi az internet kiszorítani a
varázsdobozt. Sokkal több időt szántak az
emberek a személyes kapcsolatokra is…
Talán…).
Az a másfél csatorna ami volt (hétfőt kivéve,
amikor adásszünet volt), szintén nem „ontotta” a
filmeket. Talán ezért is tudott néhány film
kultikussá válni… Kicsit elkalandoztam, de
visszatérnék az Ekipazs (A személyzet) című
filmhez (mert ez az eredeti címe).

Amundsen: A film magyar címe, „Katasztrófa földön-égen” sokáig nem volt világos számomra. Ma is csak próbálom megérteni, mi lehetett az oka annak, hogy az egyszerű, de mégis drámai, egyszavas „A személyzet” vagy „Repülőszemélyzet” címet ennyire megváltoztatták. Talán arra próbáltak célozni, hogy a levegőben, a géppel megtörtént katasztrófahelyzettel összemérhető ami a főszereplőkkel a mindennapi életben, magánéletben, a földön történt, A filmben ezek a földi, magánéletbeli törések döbbenetes erővel, sokszor valóban szívszorítóan vannak ábrázolva. Az érdekes tények közé tartozik, hogy a film címén maguk az alkotók is hetekig töprengtek, végül Mitta határozta el, hogy „A személyzet” lesz a címe.

Szóval, amikor megtudtam mi lett Amundsen választása, egyből „megkerestem” a filmet. Megkerestem, megnéztem, és lenyűgözött.

A film alkotói ügyeltek arra, hogy a „krach beütése” előtt megismerjük a szereplőket. A korszakra jellemzően nem csak magára a katasztrófára koncentrál a film. A szereplők életét, problémáikat, gondjaikat is megismerhetjük. A hétköznapi eseményeket mintegy felborítja a nem várt malőr. Az az esemény, ami végül is az egész filmet „eladja” a néző számára.

Nem az akciók, a látvány a sokkolóak, ahogy napjaink hasonló filmjeiben kötelezően elvárt. Az teszi megrázóvá a filmet, hogy megismerhetünk karaktereket, átérezhetjük helyzetüket, megkedvelhetjük őket, és amikor szinte azonosulunk velük, akkor olyan élethelyzetbe kerülnek, amelyből egyáltalán nem biztos, hogy éppen, egészségesen (és nem utolsó sorban élve) kikerülhetnek. Igen, ez az ami a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji katasztrófafilmekre jellemző volt. Drámai dialógusokkal tarkított játékfilm, amely vége felé már a látvány is fontos szerepet kap.

Ekkor még nem számítógépes effektekkel dolgozott a filmszakma. Ekkor még ami úgy látszik, hogy ég, ott tényleg égett valami. Ha vízárra volt szükség, akkor áradt a víz. Szóval, nem úgy kell erre  a filmre tekinteni, mint egy mai filmre. 

Amundsen: Gyerekkoromban, amikor ezt a filmet láttam - érthetően -  a második rész foglalkoztatott. A katasztrófa és a repülési jelenetek egy gyereket sokkal jobban lenyűgöznek, mint a tragikus sorsok bemutatása. Harminc év elteltével azonban nagyon megváltozik az ember. Az első részben ábrázolt életek, családok, magánéleti „katasztrófák” sokkal jobban hatottak rám, mint a második rész mozgalmas jelenetei.

A filmben szereplő technikai eszközök behatárolják, hogy mikor játszódik a film cselekménye. Ugyanakkor nem szükséges a film megértéséhez semmilyen történelmi ismeret sem. És ez valahol tetszik is nekem. Az utóbbi időben néha olyan érzésem támadt, mintha a blog átalakult volna egy kicsit. Olyan töri blog szerűségé. Számomra üdítő, hogy egy olyan filmhez készült feliratról adhatok hírt, amely filmhez nem szükséges háttér információkat közreadni. Nem mintha valaki is kifogásolta volna eddig a kisebb történelmi áttekintéseket. Senki nem kényszerített ezek megírására soha sem. Sőt, csak pozitív visszajelzéseket kaptam ez ügyben. Mégis örülök, hogy végre itt egy olyan film, ami nem igényli a historikus kalandozást. 

A film alkotóiról néhány szó: 

Alekszandr Mitta, a rendező, világszerte ismert, korábbi filmjei közül a „Ragyogj, ragyogj, csillagom” (1969) és a „Péter cár és a szerecsen” (1976) című filmjei is széles körben ismertté tették. Ez utóbbi filmet Viszockijjal forgatta három évvel az „Ekipazs” előtt. A rendező ma is aktív, nemrégen forgatta le sorozatban 17. filmjét.

A főszereplő Andrej Tyimcsenko, repülőkapitányt alakító Georgij Zszsonov, aki 1915-ben született Szentpéterváron. 90 éves korában, 2005-ben halt meg. Életének érdekes és a korra jellemző ténye, hogy két alkalommal is elítélték, mindkétszer lágerbe is küldték évekre.

Valentyin Nyenarokov pilóta szerepében Anatolij Vasziljev, Igor Szkvorcov, fedélzeti mérnököt pedig Leonyid Filatov alakítja. A női főszereplő Tamara, a stewardess, őt Alekszandra Jakovleva játssza.

A személyzet: Georgij Zszsonov, Anatolij Vasziljev, Leonyid Filatov és Alekszandra Jakovleva

Amundsen: Érdekes tényként említik a források, hogy maga Leonyid Brezsnyev is beleszólt a film forgatásába. A film vége eredetileg nem az lett volna, ami valójában. Az eredeti forgatókönyv szerint a főszereplő Tyimcsenko szívproblémái következtében meghal. De Brezsnyevnek ez nem tetszett, feltehetőleg ekkor már megromlott egészségi állapota miatt. „Minek mutogat maga itt nekem halottakat?” – kérdezte Mittától. A film végét ezután a pártfőtitkár kérésének megfelelően átírták.

 

Hálás vagyok Amundsennek amiért annyi év után végre megtekinthettem ezt a filmet.

Köszönöm neki, mert felhívta a figyelmemet erre az alkotásra, és köszönet illeti azért is, mert magyar feliratot készített hozzá!

Szeretném megköszönni azt is, hogy ehhez a filmhez (készített bejegyzéshez, mint ahogy eddig is minden feliratához készült bejegyzéshez) segített elkészíteni az ismertetőt. 

Jó szórakozást kívánok mindenkinek ehhez az alkotáshoz!

A felirat megtalálható itt.