Hádész, a száműzöttek világa

 

Ritka csúnya ez a könyvborító, nem? Nem. Nem ritka. Nekem nem tetszik, mert túl sokat akar adni. És - legalábbis számomra -  bántóan idealista. De ha ez volt a kiadvány szerkesztőjének az elképzelése, akkor ez volt, és kész.

Az úgy volt, kérem szépen, hogy szörfölgettem a neten és egyszer csak szembe jöttek Walter Ernsting (írói álneve Clark Darlton) regényei. Egy a szocialista érában készült sci-fi jutott az eszembe - amihez Oldfan készített valamikor elég régen magyar nyelvű feliratot - és így leltem rá A titokzatos bolygó című könyről szóló információkra. Innen már csak egy lépés volt csupán a Hádész, a száműzöttek világa. Ami először megfogatt az a regény szüzséje, amit a Molyon olvastam:

"A Föld kitaszította őket. Bilincsbe vert férfiak és nők várakoznak összezsúfolva a teherszállító űrhajó acélpadozatán… a megsemmisülésre. A halálbüntetés a múltté – helyette ott a Hádész Büntetőbolygó, mely maga a halál: Paradicsom a bűnözőknek, Pokol a politikai elítéltek számára.A szökés reménytelen. A Hádészról még senki sem tért vissza. Az ember mégis őrült: bizakodik a menekülésben… a közkegyelemben…

Rog Carter tudja: őt nem engedik szabadon. A Kormány elleni összeesküvés vádjában találták vétkesnek. Ennél nagyobb bűn pedig nem létezik a Földön…

A német tudományos fantasztikus irodalom atyjaként világszerte ismert szerző egyik legizgalmasabb kötetét tartja kezében az Olvasó. A mindvégig feszült hangulatú, eseménydús regény szórakoztató, ám egyúttal tanulságos olvasmányt kínál a ma és a jövő emberének."

Amikor először elolvastam, az jutott az eszembe: Hú! Ez olyan ismerős szitu! Valami hasonlót, mintha láttam volna valamikor! Nézzük csak! Mi van ha ez a regény inspirálta azt a filmet? Pontosabban, azt a regényt, amiből a film készült!

Az első lépés az volt, hogy utánanéztem, mikor is élt Ernsting. Ezerkilencszázhúsztól kétezer-ötig. Akkor elvileg lehetett inspirációforrás (vagy ennél is több)! Lássunk neki!

Beszereztem a regényt és elovastam.

És nem lettem okosabb. Nem tudok egy szenzációhajhász bejelentést tenni egy olyan témában, ami úgy igazából nem érdekel tömegeket napjaink Magyarországán (sem).

Milyen volt a regény? Ha kamaszként olvastam volna, jó eséllyel lelkesedtem volna érte.

Alekszandr Gromov 1959-ben született úgyhogy akár gyerekként is olvashatta az NDK-s író regényét. Hiszen annyira hasonló az alapötlet. Van egy bolygó aminek az a funkciója, hogy börtön. Érkezik ide az újabb transzport (bűnöző) amiben van egy férfi és egy nő akik szimpatizálnak egymással. És van egy nagydarab agresszív alak is, aki úgy véli, neki magának kell lennie az alfahímnek, a mindent eldöntő tekintélynek, kiskakasnak a szemétdombon. Mielőtt a csoprtot kiengednék az új életterükbe, kapnak anyagi javakat, amiket a melák magának akarna megszerezni. Szinte mindet. Nagyobb esélyt a túlélésre az izomagyabbnak! Meg hát különben is, a nagyobb kutya nemi életet is szeretne élni...

Ez a rövid tartalom igaz A Hádész és Gromov egyik legsikeresebb művének az elejére is. Ez lett nekem gyanús, amikor felületesen megismerkedtem (értsd: elolvastam a tartalmát) Ernsting regényének.

De egyébként, olyan túl nagy hasonlóság nincs a két disztópia között.

A Kiszámító miután sikerkönyvé vált, trilógiává bővült. No azért nem olyan eszeveszett gyorsasággal. Az első kötet 2000-es, a második (aminek a címe Язычник) 2015-ös, a harmadik (Орбита для одного) 2017-es. Az első kötet alapján készített (2014-es) filmet a legtöbb kritikus lehúzta. A movie nem tudott felnőni a regényhez. Aminek a szövege nem ponyva színvonalú. Annyira nem, hogy az írás szövegét, a történetben szereplő karakterek kidolgozottságát és a sztorit sztrugackiji magasságba emelték a hozzáértő ítészek.

Hiába forgatták a filmet Izlandon. Hiába hívták meg Juszt szerepére Vinnie Jonest. Nem egy nyugati stílusú filmet vártak, hanem az eredeti regény mélységeit. Nem a szexis jelenetet - Ányja és a vizes felsője esete, a ruhácskán áttüremkedő mellbimbókkal... -, hanem filozófiai mélységet.

Hibái ellenére - amiket én is látok - mégis kedvelem ezt a filmet. Még ha csak töredékét próbálja átadni az eredeti üzeneteknek, ennek ellenére utat tud mutatni. Egy disztópiát láthatunk, de nem egy depresszíós jövőt. Még ha ez a megállapításom így elsőre oximoronnak is tűnik. Hiszen a filmben (is) ott van végig a remény. Remény a túlélésre, a megmenekülésre. Ezt jelképezi a Boldogság-Szigetek. Ahová mindegyik elítélt el szeretne jutni. Ez egyfajta Mennyország. Valami nagyon jó hely, ahová el kell jutni, de hogy pontosan mi fogja fogadni az embert, azt senki nem tudja. Nem tudhatja. Igen, a Boldogság-Szigetek már-már egy transzcendens hely. És az út oda egy igazi zarándokút. Az utazás során megtapasztalt nehézségek hasonlóak az emberi életet kísérő nehézségekhez. (Na jó, nem mind, hiszen akkor tényleg egy nagyon fajsúlyos - és nehezen lefilmezhető - történet lenne, amit esetleg nehezen fogadnának ne a filmezők.) Láthatjuk, hogy viszonyulnak egymáshoz az emberek. Kinek mi az (élet)célja, és mit hajlandó megtenni ezért. Nyers erő, intrika, csábítás, hideg (ki)számítás. Kinek mi a zsánere.

Egyfajta road movie, még ha nem is egyértelműen a klasszikus értelemben. Hanem inkább úgy, ahogy az angolszász irodalomból ismerhetjük, Bunyantól Kerouacig. Mert hát Az úton főhőse látszólag cél nélkül csavarog, valójában az életét próbálja kitelejesíteni. A saját egyéni Boldogság-Szigeteke a cél. Amit az ő esetében - Földes Lászlót idézve - úgy foglalhatnánk össze, hogy: "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál." Ervin Kann és Anna Krisztina számára az út az élet és a megérkezés lenne a boldogság. Szóval, ők nem beatnikek, nem a jóléti társadalom elleni lázadás mozgatja őket, hanem a túlélés utáni vágy, az életösztön. És az extra jutalom a célnál vár rájuk, de ők sem tudják pontosan mi az. Meg hol van. És bár tudják a történet elején, hogy az XT-59-es bolygó maga a börtön, de még csak nem is sejtik, hogy van-e onnan biztos menekvés. Vagy mégis?

Erről a filmről íram már a blogon (itt és itt is), és igen értékes hozzászólások is érkeztek. amiket feltétlen olvassatok el!

A Hádész, a száműzöttek világa olvasása felgerjesztette bennem a vágyat, hogy újra nézzem meg a Kiszámító című filmet. A könyv eleje eszembe juttatta a filmet (a kezdeti hasonlóság miatt), és én még soha nem csalódtam a 2014-es moziban. Nem kizárt, hogy Csipovszkaja és Mironov alakítása miatt.

A film megtekinthető: itt.

"A kiszámító (Вычислитель) olyan ember, aki hivatásszerűen matematikai számításokkal foglalkozik. Ez a szakma a 18. század közepén jött létre, és két évszázadig létezett." A számítógép megjelenésével ez a szakma  eltűnt.

Amerikai bычислитель-ek munkában.