Kilencvenes évek. Szex rubelért és valutáért

Kilencvenes évek.

A TVC dokumentumsorozata. Kedvelem a nevezett vállalat dokumentumfilmjeit. Azt gondolom, törekednek a hitelességre. Nem ez az első ilyen jellegű alkotásuk, amit lefordítottam magyar nyelvre. Az Ukrajna. Életre kel-tet amikor közzétettem, voltak averzióim. Egy-két erős, mondhatni durva megállapítás, a nyugati mainstreamnak teljesen ellentmondó állítások. De úgy tűnik, mindezek kiállták az (eddigi) idő próbáját. Az az erős kijelentés, amivel zárul az a dokumentumfilm, ma már nem is tűnik olyan erősnek. Sőt, már nyugati megmondóemberek is hangoztatják. Ha nem is feltétlen olyan előjellel, mint azt ahogy a film narrátora prezentálja. De kell ennél több egy ilyen műfajban?

És itt van egy újabb dokumentumfilm. 2024-es és korhatáros. Tizennyolc éven felülieknek...

Jó néhány hete olvastam egy öntudatos és rettentően haladó önmagát hírportálnak gondoló weblapon egy írást, ami a mai orosz társadalom egy szeletkéjéről szólt volna. Majdnem lefordultam a székről, mikor olvastam. (Persze, korrekt lenne idetenni a linket, de nem látom értelmét. Évekkel ezelőtt felültek egy hoax-nak és ezt szóvá tettem. Linket is tettem bele. Ezután egyszer csak átíródott a cikkük. Így a link, amit közzétettem nem hitelesítette a szavaimat. De legalább, ők nem csinálnak hülyét magukból.) Hogy min csúsztam meg? A szerző a Fivér (Brat) című film dialógusával próbálta igazolni a napjainkban zajló eseményeket. Te jó ég! Lassan harmincéves filmről van szó, amelyik ráadásul játékfilm!

Azt gondolom, a putyini rendszer egyik támasza épp az, hogy ez a korszak annyira különbözik a jelcinitől, hogy csak na! És ezért, egy ilyen őszinte, hiteles dokumentumfilm jobban szolgálja a kurzus érdekét, mint a magyaros valósághajlítás. Bennem - amikor ismerkedtem ezzel az alkotással - végig az volt, hogy vajon miért nincs ennek a témának audiovizuális magyar feldolgozása? A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek legelején voltak próbálkozások mind dokufilmben, mind könyv formájában. De ezek megmaradtak a felszín kapargatásánál. És ez a film ennél azért jóval mélyebbre hatol, meg akkor is, ha nem tár fel mindent. De utalásjelleggel minden van bennem. De várható ennél több egy negyvenperces alkotástól?

Ez a negyven perc - amely a dokfilm hossza - megpróbál minél teljesebb képet mutatni a prostitúcióról. Kik és honnan jönnek ezek a lányok, hogyan és kik használják ki őket? Az útszéliektől a showbusiness-ben" érvényesülőkig tart az ív, amelyet bemutatnak nekünk. Megismerkedhetünk a veszélyekkel, amely a lányokra leselkedik akár Hasfelmetsző Jackek képében, akár kábítószerekében, akár a kiszolgáltatottságban. Talán csak egyetlen vonulatát nem mutatja be nekünk ez film. A prostitúció reklámára, reklámiparára az úgynevezett - és oly elterjedt - felnőttfilmre gondolok. Talán azért van így, mert erről egy magyar szereplőkkel teli dokumentumfilm részletesebben és többet tudna bemutatni.

A film elég lehangoló. Nem állítom, hogy felhőtlen szórakozást ígért. A  valóság megismerése soha nem ígérte a könnyed kikapcsolódás lehetőségét. Arra ott van a Walt Disney.

A 90-es években Európa legnagyobb - mind területileg, mind lakosságát nézve - városában 80 000 prosti tevékenykedett. A fő placc nem messze a Parlament épületétől volt található. Hogy és mikor alakult ez így ki? Persze, az előítéletes gondolkodás arra predesztinál, hogy azt higgyük, ma is minden pontosan így van. De a közbiztonság konszolidációja magával hozta a prostitúció visszaszorulását. Ami a sztriptízbárok számának jelentős csökkenése is mutatja. A moszkvai alvilág is átalakult. Úgyhogy ez a film csupán egy kordokumentum, nem napjaink moszkvai valósága. De tanulságos, mert a világ bármelyik táján nagyon hasonló jellenségekkel találkozhatunk. A szexturizmus itthon sem ismeretlen. Sőt, a késő kádári korszaktól, mintegy ezzel is "reklámozták" az országot. Egy őszinte szembenézést megérne ez a dolog. Szerintem.

A film megtekinthető itt:

https://videa.hu/videok/film-animacio/kilencvenes-evek.-szex-rubelert-es-bunugyi-dokumentum-orosz-TVxCgTvJ1mJHVFww